'A szegények legszegényebbjeinek szenteljük magunkat, akikben Krisztust szolgáljuk'
A
nővérek a tőlük telhető legjobbat akarják adni, mert a mi
társaságunkban mindenestül oda kell adni magunkat Istennek; ez a
közösség szelleme. Ezt úgy akarják elérni, hogy lemondanak az
otthonukról, az állásukról, a jövőjükről, és egész életüket teljesen a
szegények legszegényebbjeinek szentelik. Úgy gondolják, nem lehetnek
eléggé hálásak Istennek azért, hogy megadta nekik azt a gyönyörű
hivatást: szolgálni a szegények legszegényebbjeit.
Sok
időt fordítunk a nővérek képzésére, különösen arra, hogy egyre inkább
megismerjék és elsajátítsák a közösség szellemiségét, amelyet a rendi
szabályzat előír. Ezt Isten akaratának tekintjük. A lelki képzéssel
egyidejűleg látogatniuk kell a nyomornegyedeket. A nyomortanyákon való
munka és az ott élőkkel való találkozás a noviciátusi képzés egy része.
Ez a mi kongregációnk sajátossága, mert más rendekben a novíciák nem
mennek ki a házból. Nálunk ez azért történik, hogy a nővérek meg tudják
érteni negyedik fogadalmuk jelentőségét, amely által megígérjük: egész
szívből a szegények legszegényebbjeinek szenteljük magunkat, akikben
Krisztust szolgáljuk. Ez a tapasztalat hozzásegíti őket ahhoz, hogy
amikor majd leteszik a fogadalmaikat, tudatosan vállalják a
legszegényebbek áldozatos szolgálatát. Ezt a munkát csak Isten iránt
való szeretetből lehet végezni. A szegények szolgálata alkalmat ad arra,
hogy kifejezzük Isten iránti szeretetünket.
Közösségünket
jellemzi a teljes odaadás, a feltétlen bizalom és a derűs lelkület.
Arra törekszünk, hogy sugározzuk a Krisztusba vetett hit örömét. Ezzel
akarjuk megéreztetni velük, hogy Isten szereti őket.
Szegényeinknek
és betegeinknek nem csupán „valamire” van szükségük, hanem sokkal
inkább 'Valakire', akit mi tudunk nyújtani nekik. Az ember számára
ugyanis az egyik legnyomasztóbb dolog az, amikor magára hagyatottnak
érzi magát. Nagyon is szükségesek tehát a szorgos kezek, de még inkább a
szerető szívek, amelyek körülveszik őket. Mi arra törekszünk, hogy
ezeket a szolgálatra kész kezeket elvigyük hozzájuk, valamint a nyitott
szíveket, amelyek őszintén szeretik a rászoruló embertársakat, és úgy
tekintenek rájuk, mint Krisztusra.
Kalkuttai Szent Teréz gondolataiból
Forrás ~ Internet
