NAGYBÖJTI HIMNUSZ

Királyi zászló jár elöl,
keresztfa titka tündököl,
hol megfeszítve haldokolt
ki minden testet alkotott.

Kegyetlen lándzsa verte át
gonosz vasával oldalát,
belőle víz és vér ömölt,
mely szennyet, vétket eltörölt.

Rajtad tündöklik, drága fa,
királyi vérnek bíbora;
ó, választott jeles faág,
ki szent testét karoltad át!

Világ bűnének zálogát
te hordtad értünk, boldog ág;
a mérleg voltál, s rajt' e test
pokolra-süllyedőt emelt.

Köszöntünk, oltár s áldozat,
hol szenvedésből fény fakadt,
az élet rajtad halni szállt,
s megtörte holta a halált.

Kereszt, üdvöz légy, szent remény!
A szenvedésnek ünnepén,
növeld a jók kegyelmeit,
és oldd a bűnös vétkeit!

Szentháromság, dicsérjenek,
üdvösség kútja, mindenek;
s kiket megvált a szent kereszt,
kegyelmed mindig óvja meg. Amen.

 Forrás ~ Internet
 
EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. március 31. – Nagykedd
Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: 'Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.' Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: 'Kérdezd meg, kiről beszél!' Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: 'Uram, ki az?' Jézus így felelt: 'Az, akinek a bemártott falatot adom.' Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: 'Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!' Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy - mivel Júdásnál volt a pénz - Jézus megbízta: 'Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!' Mások pedig azt gondolták, hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: 'Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.' Erre Simon Péter megkérdezte: 'Uram, hová mégy?' Jézus így válaszolt: 'Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.' Péter azonban erősködött: 'Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted.' Jézus ezt felelte neki; 'Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.'


[Jn 13,21-33. 36-38]
Elmélkedés
Júdás árulásának és Péter tagadásának megjövendölése azt tanúsítja, hogy Jézus tisztában van azzal, hogy mi fog történni vele és apostolaival a következő napokban. Nem akar elmenekülni sorsa elől, hiszen ez a mennyei Atya akaratának megtagadását jelentené. Őt nem érik váratlanul az események, miként tanítványait, hanem tudatosan felkészül azokra. Amikor az árulásról beszél apostolainak, mindvégig megőrzi nyugalmát. Indulatnak vagy felháborodásnak semmi nyomát sem látjuk nála, hiszen tudja, hogy a sötétség hatalmának e cselekedete beleillik az Atya megváltói tervébe, s azzal is tisztában van, hogy a sötétség hatalma nem győzedelmeskedhet felette. Júdást is ő választotta ki, de méltatlan lett az apostoli feladatra.
Júdás árulása és Péter tagadása között látszólag nincs sok különbség, hiszen mindkettő bűn. Ez utóbbiról is előre beszél Jézus. Ebből mégis van felemelkedés, újjászületés, megtérés Péter számára. Egyszerűen fogalmazva: Péter azért képes megbánni bűnét, mert ott maradt az utolsó vacsora termében. Nem sértődött meg Mestere kijelentésén, nem távozott, mint Júdás, hanem megőrizte a lelki közösséget Jézussal. Hite, Jézus iránti ragaszkodása, lelkesedése, szeretete kimentette őt bűnéből. Péter és Júdás esete azt mutatja, hogy a gyengeségből van felemelkedés, a rosszakaratból viszont nincs.
© Horváth István Sándor


Imádság 
 Jézusom! Te alkottál, ne engedj elpusztulni. Te váltottál meg, ne ítélj el. Te teremtettél jóságodban, ne engedd, hogy műved tönkremenjen gonoszságomban. Legkegyelmesebb Uram, kérlek, ne engedd, hogy gonoszságom tönkretegye, amit mindenható jóságod teremtett! Végtelen jóság, ismerd el újra magadénak azt, ami a tied, s mosd le róla azt, ami idegen rajta! Jézus! Irgalmazz nekem, amíg idő van az irgalomra, és ne vess kárhozatra az ítélet idején!

NAGYBÖJTI HIMNUSZ

Epeital elepeszti,
vérzi testét szeg, tövis;
lándzsa forrást nyit szívében:
ömlik drága vér s a víz;
ez a szent hab mos fehérre
eget, tengert, földet is.

Hű keresztfa, minden fánál
százezerszer nemesebb:
virág, lomb, fa, drága termés
erdőn nem nő becsesebb.

Édes ág te, édes szeg te,
de a terhed édesebb.
Hajtsd meg lombod, ó, magas fa,
nyisd ki védő ágaid.

Születtél bár oly keménynek,
most az egyszer légy szelíd,
és öleld át puha-lágyan
nagy Királyod tagjait!

E világnak áldozatját
méltón csak te fogtad át,
hullámhányta életpályánk
révbe rajtad át talált,
s mert a Bárány vére mosta,
le is győzte a halált.

Jézust, Atyját és a Lelket
szent himnuszunk zengje meg,
Hármas-Egynek dicsőségét
énekeljék mindenek,
mert az ő nagy kegyességük
a világnak üdve lett! Amen.

Forrás ~ Internet

Sík Sándor ~ Magyarok Nagyasszonya


Édesanya, boldog anya, Virágszülő Szűz Mária,  
Világrászült virágodnak, Ajánlj minket szent Fiadnak. 
Ha nem ajánlsz, hova menjünk?

Nincs egy izom épség bennünk.  
Minden épet, minden szépet Fölfaltak a cudar évek.
Mind a tíz bűnnel komáztunk, Belzebubbal paroláztunk,  
Ami csepp jó maradt bennünk, Lemarta az idegen bűn.

Csúfra mégis megmaradtunk, Nem nyílt meg a föld alattunk,  
Kikerültük a koporsót, Itt vagyunk most, legutolsók,
Legutolsók a világnak, Kik a szívünkbe nem látnak,  
De tenálad, Asszonyunknál, Tudjuk, hogy csak irgalom vár.

Eddig is mint nyitott könyvben, Úgy olvastál a szívünkben.  
Bűneinket végigsírtad, De ítélni föl nem írtad.
Te látod, hogy szívünk marja A bűnbánat jeges karma,
Pislog már a keserűség Hamvából a régi hűség.

Már a régi hit is mozdul, A meleg vér meg-megpozsdul.  
Ami szégyenünkre válott, Szemünkről már hull a hályog.
Látjuk már, hogy mi rossz, mi jó, Tudjuk, mi félteni való.

Sereglünk a Krisztus elé, De hogy álljunk szeme elé?  
Mit mondjunk, ha reá kérdez? Szólj helyettünk, anyánk édes,
  Annyit mondj csak: rosszak vagyunk, De mégis a tied vagyunk.

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. március 30. – Nagyhétfő
Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: 'Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?' Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: 'Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.' A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.

[Jn 12,1-11]
Elmélkedés
A nagyhét első felében Egyházunk liturgikus rendje olyan eseményeket állít elénk az evangéliumokban, amelyekben Jézus prófétai módon beszél az elkövetkezendő napok eseményeiről, mintegy felkészülvén küldetése beteljesítésére. Ennek megfelelően ma arról olvasunk, hogy Lázár testvére, Mária olajjal megkeni Jézus lábát, holnap Júdás árulása és Péter tagadása megjövendöléséről, nagyszerdán pedig az utolsó vacsora előkészítéséről lesz szó.
A mai részlet tehát a betániai vacsora leírása. Nem lehetünk biztosak abban, hogy Lázár házában történt az eset, még akkor sem, ha János evangélista elbeszélésmódja ezt sugallja. Mindenesetre Mária drága olajjal keni meg Jézus lábát, s e cselekedete Júdás rosszallását váltja ki. Jézus azonban hallgatásra készteti az árulásra készülő apostolt, mégpedig prófétai módon beszélve arról, hogy nem lesz mindig övéivel. Mária cselekedete magyarázható azzal, hogy néhány nap múlva a temetésekor nem lesz idő arra, hogy holttestét bebalzsamozzák, s mintegy ezt helyettesíti a mostani olajjal való megkenés. A temetés utáni balzsamozás szándéka megjelenik ugyan később, hiszen az asszonyok ezért indulnak majd húsvétkor az Úr sírjához, de már nem kerülhet rá sor, mert időközben Jézus feltámad a halálból.
Mária cselekedete jelkép. Jézus lábához való borulása az ember hódolatát és alázatát jelzi Isten Fia előtt. A Jézus iránti hódolat még a szegények segítésénél is fontosabb.
© Horváth István Sándor


Imádság 
 Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg. Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömet.
 
 
ARANYMIATYÁNK

Virág-szombaton este
Mária fiát kérdezte
Jövő héten mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni

Virágvasárnapján mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám király leszek
A Jeruzsálemba bé megyek

Hát nagy hétfőn mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám beteg leszek
A templomba nem mehetek

Hát nagykedden mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám vándorolok
Az utcákon le s fel járok

Nagyszeredán mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám hamis Júdás
Engem harminc pénzért elád

Nagycsütörtökön mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Anyám Getszemáni kertben
Felmegyek az olajok hegyikbe

Jézus a Getszemáni kertben
Fenn az olajok hegyikbe
Térgyen állva imádkozik
Piros vérrel izzadozik

Nagypénteken mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám egy keresztre
Fel leszek én majd feszítve

Te a kereszt alatt leszel
Szent kezeddel el nem érhetsz
Szent kezeddel el nem érhetsz
Szűz öledbe le nem tehetsz

Hát nagyszombaton mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám koporsómba
Bészállok a gyászos síromba

Húsvét napján mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz művelni
Akkor anyám feltámodak
Mennyországba uralkadok

Húsvét után ötven napra
Piros pünkösd hajnalára
Elküldöm a vigasztalót
A fehér színű galambot

Pünkösd után nyolcvan napra
Nagyboldogasszony napjára
Felviszlek a mennyországba
A mennyei boldogságba

Forrás ~ Internet

 VIRÁGVASÁRNAP ~ JÉZUS JERUZSÁLEMI BEVONULÁSA

A keresztények legnagyobb ünnepének a Húsvétnak legfontosabb időszakának a Nagyhétnek a kezdete. 'Dominica palmarum.' Virágvasárnapi szentmise körmenetében a barka a jeruzsálemi bevonulás dicsőítő pálmaágait szimbolizálja. Ezen a vasárnapon a  Jézus szenvedéstörténetét, a Passiót hallhatjuk, így a dicsőséges bevonulás kezdete Jézus szenvedéseinek, majd dicsőséges feltámadásának. A híveknek pedig a reményteljes feltámadás által a bűnöktől való megváltás és az örök élet reménye.
 
MÁTÉ PASSIÓ
 
 
Forrás ~ Internet


EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 
2015. március 29. – Virágvasárnap
Abban az időben, amikor Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél Jézus előreküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: 'Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki szólna, hogy mit tesztek, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége. Erre mindjárt elengedi. 'El is mentek, és az útelágazásnál egy kapuhoz kötve megtalálták a szamárcsikót. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: 'Miért oldjátok el a szamarat?' Azt válaszolták, amit az Úr mondott nekik, és erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették. Ráterítették a köntöseiket, ő pedig felült rá. Sokan az útra teregették köntösüket, mások meg a lombos faágakat, amelyeket a réten vágtak. Akik előtte jártak, és akik kísérték, így kiáltoztak: 'Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!'

[Mk 11,1-10]

Elmélkedés
Szándékok
Egyházunk hagyománya szerint a virágvasárnapi szentmise körmenettel kezdődik, amellyel Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk. Ennek során olvassuk fel az Úr bevonulásáról szóló evangéliumi részletet, az evangélium helyén pedig a passió, azaz Jézus szenvedéstörténete hangzik el.
Márk evangélista beszámolója szerint Jézus egy szamár hátán ülve érkezik Jeruzsálem városához. Jövetelével egyidőben zarándokok sokasága érkezhetett, hiszen közeledett a zsidók húsvéti ünnepe. Az emberek nem a városból jönnek elé, tehát nem az érkező fejedelemnek szóló fogadás ez, hanem mintegy bevezetik Jézust Jeruzsálembe. Az emberek spontán módon cselekszenek. Részükről nincs nyoma semmiféle előkészületnek vagy szervezkedésnek. Amint megpillantják Jézust, egyszerűen eszükbe jutnak a szamárháton érkező Messiásról szóló prófétai jövendölések s ennek hatására cselekszenek. Ruháikat leterítik az út porába Jézus elé, s ezzel kifejezik, hogy a Messiást tisztelik az érkező Jézusban. Szintén erre utalnak örvendező felkiáltásaik: 'Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!' (Mk 11,10).
A bevonulással Jézus megérkezik végső céljához, küldetése beteljesítésének helyszínére. Ezt követően már csak egy rövid időre vonul vissza Betániába (vö. Mk 11,11). Többet már nem járja a városokat és falvakat, hogy tanítsa az embereket. Tanításának helye a következő napokban a templom lesz, az Atya háza, az Isten háza.
A szenvedéstörténet kapcsán arról is érdemes szót ejtenünk, hogy mi vezetett Jézus elítéléséhez. Tanításával, amely egészen új megvilágításba helyezte a régi törvényeket és hagyományokat, cselekedeteivel, amelyek rendkívüli, isteni hatalmáról tanúskodtak, valamint határozott igényével, hogy ő az Isten Fia, Jézus szembekerült a nép vallási vezetőivel. Ők botrányosnak tartották, hogy szóba áll a bűnösökkel és az asszonyokkal, és felháborította őket, hogy másképpen értelmezi a törvényeket. A vallási vezetők jól tudták, hogy Jézus elítéléséhez, halálra ítéléséhez a politikai és katonai hatalmat gyakorló rómaiak előtt nem lesznek elegendőek ezek a vallás tárgykörébe tartozó kérdések, ezért más okot, ürügyet kellett keresniük. A messiási fellépés jól jött nekik, hiszen Jézust ennek köszönhetően úgy tüntethették fel, mint aki uralomra készül, hatalomra törekszik a nép körében, s egy ilyen hatalomátvételi kísérletet a római hatóságok biztosan nem néznek jó szemmel. A római helytartó kemény erőszakkal lépett fel minden rendzavaróval szemben, nem tűrte a lázadást. Ha Jézust azzal a váddal állítják a hatóság elé, hogy királynak, a zsidó nép királyának tartja magát, akkor sikerre számíthatnak.
Ezen emberi szándékok mellett azonban észre kell vennünk Isten üdvözítő szándékát is. Jézus nem csupán azért halt meg, mert az ellenségei ezt akarták, hanem mert ez szerepelt Isten megváltó tervében. Látszólag tehát az emberek irányítják az eseményeket, de valójában minden úgy történik, ahogyan Isten akarja, s ez a feltámadásban válik egészen nyilvánvalóvá.
© Horváth István Sándor

Imádság 
Urunk és Megváltónk! Te példát adtál nekünk a kereszthordozásra. Önként, szabadon, kényszertől mentesen vállaltad a szenvedést és a halált. Értünk, megváltásunkért, üdvösségünkért. Szenvedésedről és halálodról elmélkedünk ezekben a napokban, ettől várjuk szívünk megtérését. Emberként végtelenül gyengék vagyunk a halállal szemben. Segíts minket, hogy megértsük: halálunk után ránk is a feltámadás vár. Vezess minket a halálon és a feltámadáson át az örök életre!

 SZERETEM ÖRÖKKÉ

1. Eléd lépek, jó Uram, hol béke és nyugalom vár,
Vágyom, hogy érints lelkeddel, hogy múljék ami fáj.
Én hiszem, hogy itt vagy közöttünk és halkan szelíden hívsz.
És mi társaid leszünk örökké, Hol boldog dalát zengi minden szív.

Áldom az Urat míg élek és szeretem örökké,
Örömmel mondok hálát a világon mindenért.

2. Közénk térdelsz, jó Urunk, féltő szeretettel,
És egy új életnek boldogsága érző szívre lel.
Én tudom, hogy itt vagy közöttünk és halkan szelíden hívsz.
És mi társaid leszünk örökké, Hol boldog dalát zengi minden szív

Áldom az Urat míg élek és szeretem örökké,
Örömmel mondok hálát a világon mindenért.

VIDEÓ ~ Szeretem örökké: Boanergész

https://www.youtube.com/watch?v=TP3e6k5AGR4

Forrás ~ Internet
 
EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. március 28. – Szombat
Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: 'Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket.' Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: 'Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!' Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: 'Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?' A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt.

[Jn 11,45-57]
Elmélkedés
A keresés húzódik meg a mai evangéliumi elbeszélés hátterében. Jézus keresése. Jószándékkal keresik őt a Jeruzsálembe érkező zarándokok, és gyilkos szándékkal keresik őt a főtanács tagjai. Az ellentétes szándékok mögött az igazsághoz való viszony rejtőzik. Az emberek felismerték szavaiban az igazság tanítását, amelyet érdemes követniük és elfogadták ezt az igazságot. Ezzel szemben a főtanács tagjai számára kínos volna kimondani az igazságot Jézus személyéről. Nekik már az is gondot jelent, hogy a nép közül sokan hisznek Jézusban és követik őt. A főtanács elöljárói tekintélyük elvesztésétől félnek. Hiányzik belőlük az igazság iránti tisztességes lelkület.
János evangélista azzal a szándékkal mutatja be a jelenetet, hogy megvilágítsa olvasói előtt Jézus elítélésének okát. A farizeusok és az írástudók korábban több alkalommal vitába szálltak Jézussal, mert bele akartak kötni tanításába, de mindannyiszor kudarcot vallottak. Kísérletet tettek arra, hogy Jézust a törvények megszegésével vádolják, de ezzel sem jártak sikerrel. Lázár feltámasztása után attól félnek, hogy még több követője lesz Jézusnak, s emiatt lázadás törhet ki, amit a rómaiak biztosan keményen megtorolnának. Okot, ürügyet keresnek tehát arra, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét. Az ember készen áll arra, hogy elítélje Istent. Az Atya pedig készen áll arra, hogy elfogadja a Fiú áldozatát.
© Horváth István Sándor


Imádság 
 Uram, Jézus, hittel vallom, hogy te valóban Isten vagy, aki isteni hatalmadat oly sokszor kinyilvánítottad az embereknek. Taníts meg engem arra, hogy mindig őszinte bizalommal merjek hozzád fordulni, aki üdvösségemet és minden ember üdvösségét akarod. Ments meg engem életem viharaiban és vezess engem a biztos kikötőbe, a te országodba!

NAGYBÖJT HIMNUSZ

Úr Jézus, szent negyvennapos
böjtöd vállaljuk újra most:
üdvünkre példát adsz nekünk,
hogy fékezzük természetünk.

Légy hát az Egyház támasza,
légy bánatunknak orvosa;
megtört szívünk kér gyógyulást:
adj bánat szülte tisztulást!

Áraszd ránk bő kegyelmedet,
bocsáss meg régi bűnöket,
s lelkünket újaktól te óvd,
örök jóságú Alkotónk!

Kérünk, hogy évi böjtjeink
és más vezeklő tetteink
számunkra tőled nyerjenek
boldog húsvéti ünnepet!

Kegyes Háromság, tégedet
imádjanak már mindenek,
s kiket megújít nagy kegyed,
zengjük dicső új éneked. Amen.



EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. március 27. – Péntek
Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: 'Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?' A zsidók ezt válaszolták: 'Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.' Jézus ezt felelte: 'A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt - és az írás nem veszítheti érvényét -, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.' Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: 'János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.' És sokan hittek Jézusban.

[Jn 10,31-42]

Elmélkedés
Az előző napok gondolatait folytatva Jézus világosan kijelenti, hogy cselekedeteit az Atya nevében teszi. Csodáira és csodás gyógyításaira kell itt elsősorban gondolnunk. E cselekedetek korábban sokak érdeklődését felkeltették, és többször megfogalmazódott a kérdés, hogy milyen erővel, milyen hatalommal képes ilyen dolgokat véghezvinni. Egy alkalommal az a vád fogalmazódott meg ellenfeleiben, hogy a gonosz lelkek fejedelmével szövetkezve képes a csodákra, például az ördögök kiűzésére a megszállottakból. Jézus akkor is kijelentette, hogy az Atya cselekszik általa, s rendkívüli tetteiben az Isten országa jeleit kell észrevenni. A zsidók elismerték ugyan jócselekedeteit, de nem ismerték el azt, hogy Jézus az Atya Fia, s az Atya cselekszik általa.
Korunkban sok ember kerül lelki válságba az önismeret hiánya és életcéljának elvesztése miatt. Ha szívünk mélyéig meg akarjuk ismerni önmagunkat és meg akarjuk találni élethivatásunkat, akkor Krisztushoz kell mérnünk magunkat! E megismerési folyamatban benne van minden emberi erőnk és gyengeségünk, hitünk és kételkedésünk, bizalmunk és aggodalmunk, életszentségre való törekvésünk és bűnösségünk. Krisztusba kell öltöznünk, mert így válunk a megtestesülés és a megváltás részesévé. Ez egy benső, lelki folyamat, ez az Istenben való újjászületés.
© Horváth István Sándor

Imádság 
Uram, Jézus, hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem nehéz helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem, hogy magamra hagytál, nem törődsz velem, nem gondoskodsz rólam. Bukásaim és eleséseim figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak hozzád és segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések idején is a te arcodra tekintsek, a te tekinteted keressem, a te kezed után nyúljak, s a te szívedre hajoljak. 


 

NAGYBÖJTI HIMNUSZ

Üdvösség napja, Krisztusunk,
hasítsd szét vakságunk ködét,
hogy felragyogjon az erény,
midőn reánk nappalt hozol.

Adtál üdvünkre szent időt,
adj hát bűnbánó szívet is,
hogy jóságod térítse meg,
kiket sokáig tűrt kegyed.

Hadd vezekeljünk némiképp
a bűnbocsánat díjaként:
hisz bűneink bármily nagyok:
csodás irgalmad még nagyobb.

Jön már a nap, fényes napod,
és minden újra felvirít;
mi is vigadjunk boldogan,
hogy szent kegyelmed ránk ragyog.

A nagy mindenség téged áld,
kegyes Háromság, és imád,
bocsánatodban újulók,
mi is mondjunk új éneket! Amen.
 


 
EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. március 26. – Csütörtök
Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: 'Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.' A zsidók azt felelték: 'Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy. Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: 'Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre'. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?' Jézus így válaszolt: 'Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta, és örvendezett.' A zsidók erre felháborodtak: 'Még ötvenesztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?' Jézus így válaszolt: 'Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.' A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból.

[Jn 8,51-59]

Elmélkedés
Jézus Istenről, mint Atyáról és az ő Atyjáról beszél a mai evangéliumban. Gondolatai egészen újszerűek a hallgatóság számára, akikben gyilkos harag ébred amiatt, hogy a mi Urunk saját Atyjának nevezi a mindenható Istent. Jézus kijelentéseinek azonban van előzménye. Isten atyasága már a teremtéskor is megmutatkozik az ember számára. Egyrészt abban, hogy az embert 'saját képére és hasonlatosságára' alkotta meg, másrészt abban, hogy az általa megteremtett világot Isten az emberre bízza. Ezt követően Isten atyai szeretetéről tanúskodik az Ábrahámnak tett ígéret, a választott néppel való szövetségkötés, valamint az ő atyai gondoskodása népéről. Miután a választott nép többször megsértette Isten parancsait és letért az isteni törvények útjáról, Isten ekkor sem tagadta meg szeretetét, hanem újra és újra felajánlotta a megújulást, ami atyai irgalmasságának és szeretetének jele.
A megváltás a világ újjáteremtése és az emberekkel kötött szövetség megújítása. Isten az ő Fiának, Jézus Krisztusnak személyében megújítja szeretetét az emberek iránt, megerősíti azt, hogy atyai szeretettel tekint ránk, s mindannyiunkat meghív az ő atyai házába az örök boldogságra. A nagyböjti időszakban erre az atyai szeretetre gondolva érdemes megújítanom és bűnbánattal kifejeznem Istennel való kapcsolatomat, mert az ő gyermeke vagyok.
© Horváth István Sándor


Imádság 
Uram, Jézus, beismerem, hogy oly sokszor ítélkezem mások felett. Bosszút akarva olykor szinte köveket ragadnék, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. Az irgalmasság hangját sokszor elnyomja szívemben a kegyetlen, szívtelen ítélkezés. Jézusom, te egészen másként tekintesz a bűnösre. Te feltétel nélkül bocsátasz meg mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném megtanulni Tőled, s gyakorolni embertársaim felé.
 

URUNK MEGTESTESÜLÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA ~ GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY

Gyümölcsoltó Boldogasszony ~ Urunk megtestesülésének ünnepe ~ március 25.

Eredetileg a keleti Egyház ünnepe. A római Egyház a VII. századtól ünnepli annak emlékét, hogy Isten elküldte Gábriel arkangyalt azért, hogy hírül vigye Szűz Máriának az Istenanyaság nagy titkát: a Megváltó születését. A mai napon tehát az Anyaszentegyház megemlékezik arról, hogy Isten ígérete beteljesedett; valóra vált a prófétai szó: a Szentlélek teremtő erejével belenyúlt a történelembe; a Boldogságos Szűz Istenanyává lett; a második isteni Személy megtestesült. A Szent Szűz 'igen' szavára elindult az istengyermeki élet.

A Názáretben lakó Máriával, József jegyesével a küldött, Gábor angyal közölte a nem remélt megtiszteltetést, Isten megváltó akaratát, Jézus csodálatos fogantatását (Lk 1, 26-38).

JÉZUS MEGTESTESÜLÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA

A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: 'Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.' E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: 'Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.' Mária megkérdezte az angyalt: 'Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?' Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: 'A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen.' Mária így válaszolt: 'Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.' Erre az angyal eltávozott.

Lukács evangéliuma 1. fejezet 26-38.

Az ünnepet Rómában már a 7. században bevezették, neve 'Annuntiatio Domini' volt, vagyis az Úr hírüladása. Keleten a legrégebbi időktől az egyik legnagyobb ünnep.

'Urunk, Jézus Krisztus! Te a mai napon emberi testet öltöttél. Kérünk, add, hogy megtestesülésed szent titka által eljussunk Hozzád, a mi Istenünkhöz; Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.' Amen.


 GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY

Gyümölcsoltó Boldogasszony
Ó, Mária, alázat edénye,
amelyben az igazi megismerés lángja ég:
általa önmagad fölé emelkedtél,
és ezért elnyerted az örök Atya tetszését;
Ő egyedülálló szeretettel szeretve
elragadott téged és magához vonzott.

A szeretetnek ezzel a fényével és tüzével
meg alázatod olajával
te magadhoz vonzottad az istenséget,
bár előbb az Ő felbecsülhetetlen
szeretetének lángja késztette,
hogy hozzánk jöjjön.

Ó, Mária, ma földedbe megfogantad
értünk az Üdvözítőt.
Ó, Mária, légy áldott
minden asszony között,
mert ma lisztedből adtál nekünk;
ma az istenség egyesült és kovászként
oly erősen elkeveredett emberségünkkel,
hogy ezt az egységet többé már
sem a halál, sem a mi hálátlanságunk
nem tudja megbontani. Amen.

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. március 25. – Szerda, Urunk születésének hír
Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: 'Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!' Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: 'Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!' Mária ekkor megkérdezte az angyalt: 'Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?' Az angyal ezt válaszolta neki: 'A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.' Erre Mária így szólt: 'Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!' Ezután az angyal eltávozott.

[Lk 1,26-38]
Elmélkedés
A nagyböjti időszakban, amikor a megváltás beteljesedésének, Jézus kereszthalálának megünneplésére készülünk, a mai napon a megváltás kezdetére figyelünk. Arra az eseményre, amikor Mária, a názáreti lány megismeri Isten vele kapcsolatos szándékát, tudniillik azt, hogy őt választotta ki arra, hogy a Megváltó Anyja legyen. Mária az angyali üdvözletből értesül arról, hogy gyermeke fog születni, s ezt hittel elfogadja.
A történet számos művészt megihletett. A művészi ábrázolások közül a számomra egyik legérdekesebb egy kevésbé ismert XIV. századi itáliai festő, Ambrogio Lorenzetti alkotása. A Siena városában élt művész képe annyiban tér el a szokásos ábrázolásoktól, hogy Gábor angyal a jobb kezével olyan mozdulatot tesz, mintha autóstoppos volna, aki kezével int a közeledő jármű vezetőjének, hogy szívesen venné, ha elvinné őt az úton. Bocsánat a profán hasonlatért, de ezt a sajátos kézmozdulatot így lehet a legkönnyebben leírni. A művészettörténeti elemzések szerint ez a mozdulat, amely egyébként a kor más festményein is előfordul, kérést, könyörgést fejez ki, azaz Gábor angyal nem csupán közli Máriával az Isten üzenetét, hanem arra kéri őt, hogy fogadja el azt. Az angyal szinte könyörög, hogy Mária tegye meg, amit Isten kér tőle a megváltás érdekében. Ehhez hasonló gondolat egyébként az igehirdetésben is előfordul, gondoljunk csak például Clairvaux-i Szent Bernát egyik beszédére, amelyben a neves hitszónok az egész emberiség nevében könyörög Máriának, hogy mondjon igent Isten akaratára. Mindezek fényében az autóstoppos hasonlat nem is tűnik rossznak. Gábor angyal természetesen nem a maga számára kér egy ingyen utazást, hanem az Isten Fia számára. Azt kéri a názáreti lánytól, hogy 'vegye fel őt' arra a nagy utazásra, amelynek köszönhetően eljön a világba, fogadja őt méhébe, hogy Isten eljöhessen emberi világunkba.
E kitérő után térjünk vissza az evangéliumi történethez, amelyben meghatározó szerepe és jelentése van a 'kegyelem' szónak. Az angyal 'kegyelemmel teljesnek' szólítja Máriát, majd pedig azt állítja, hogy a názáreti fiatal leány 'kegyelmet talált Istennél.' A Biblia nyelvezetében a 'kegyelem' mindig egy különleges ajándékot jelent, amelynek forrása Isten. Isten kiválaszt valakit, akinek sajátos küldetést szán, és alkalmassá teszi őt arra, hogy teljesítse e küldetést. Az isteni kegyelem ösztönzi a kiválasztottat arra, hogy szentté legyen, s mindenben megfeleljen Isten akaratának. A kegyelem teszi Máriát engedelmessé.
Isten ugyanakkor nem csak kegyelmét adja Máriának, hanem önmagát is, hiszen ez a megtestesülés pillanata. Önmagát adja Máriának, akinek méhében megfogant a Fiúisten a Szentlélek közreműködése által és önmagát adja a világnak, a megváltásra váró emberiségnek. Mondhatjuk tehát, hogy többszörös értelemben kegyelmi pillanatról, kegyelmi eseményről van szó, hiszen Isten legnagyobb ajándéka az, hogy önmagát adja nekünk.
© Horváth István Sándor

Imádság 
Minden reményemet beléd helyezem, Isten Anyja, reményt vesztettek reménysége. Te mindenkit szívesen megvédsz, aki hozzád esedezik, Te vagy a keresztények menedéke! Ne vess meg engem, aki bűnös vagyok! Bűnnel mocskoltam be magamat, amit gondolatban, szóban és tettben követtem el. Érdemtelen vagyok, mert könnyelműségemmel a bűn szolgájává lettem. Hallgasd meg tisztátalan ajkam könyörgését. Emlékeztesd szent Fiadat, a mi Urunkat és parancsolónkat, hogy te az ő édesanyja vagy! Kérd, hogy jóságos szívét ne zárja be előttem, bocsássa meg bűneimet, és adja meg a kegyelmet, hogy parancsait hűségesen teljesítsem!

HA GYÖTÖRTNEK FÖLDI KÍNOK

Ha gyötörnek a földi kínok,
s ha szenvedés az életem,
Kínjaimat könnyebben bírom,
Óh, Uram, csak Te légy velem.

Légy velem a hosszú éjszakákon,
Vigasztalj, hogyha csüggedek,
Lelkemnek égő sebeivel Uram,
Elédbe térdelek.

Nem félek a sötét éjszakától,
Ellenségtől sem reszketek,
Mert felettem őrködve állnak
Az örökké vigyázó szemek.

S ha majd egyszer eljön az óra,
Örök álomra lezárom szemem,
Könnyebben hajtom fejem nyugovóra,
Óh, Uram, csak Te légy velem. Amen.

Forrás ~ Internet


EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 
2015. március 24. – Kedd

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: 'Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.' A zsidók erre tanakodni kezdtek: 'Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek'? Jézus így folytatta: 'Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.' Erre megkérdezték: 'De hát ki vagy te?' Jézus azt válaszolta: 'Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.' De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: 'Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.' E szavak után sokan hittek Jézusban.

[Jn 8,21-30]

Elmélkedés
A mai evangéliumi részletben Jézus arról beszél, hogy Isten küldte őt a világba. Az igazmondó Isten küldöttének tekinti magát, aki mindig azt mondja, azt hirdeti, amit Istentől hall, s utalást tesz arra, hogy küldetése befejeztével Istenhez fog visszatérni. János evangélista kissé kesernyésen jegyzi meg, hogy a hallgatóság nem értette meg, hogy valójában az Atyáról beszél nekik. Vagy talán helyesebb azt mondanunk, hogy nem hitték el, nem fogadták el, hogy Jézus a mennyei Atya Fia, és ez a hitetlenség, ez az elutasítás vezetett megöléséhez.
Az előző napokban már olvastunk arról, hogy Jézust elutasították, mint messiást. Ez bizonyos szempontból talán érthető, hiszen egészen más volt a korabeli elképzelés az eljövendő messiásról. Olvastunk arról is, hogy elutasították, mint prófétát. Ez talán amiatt érthető, hogy a korábbi idők prófétáit szintén elutasították. Jézusnak, mint Isten Fiának elutasítása viszont egy új elem. Ha Jézus csak messiásnak vagy a messiási idők nagy prófétájának tartja magát, valószínűleg nem lettek volna vele ennyire ellenségesek. Az igazi haragot és gyűlöletet az váltotta ki, hogy Isten Fiának tartotta magát, ami a vallásos zsidó emberek számára elfogadhatatlan volt.
Ha szeretettel és a hit vágyával közeledek Jézushoz, akkor lassan megértem, hogy ő valóban Isten Fia, ő a Megváltó, aki üdvösséget hozott számomra is.
© Horváth István Sándor

Imádság
Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.