EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor
Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát,
pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a
szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: 'Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz
az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve.' Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és
békesség a földön a jóakaratú embereknek!
Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: 'Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az
Úr hírül adott nekünk!' El is mentek sietve, és megtalálták Máriát,
Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték
mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta,
csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste
szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután
hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és
hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
'Gyermeknek lenni'
A reneszánsz idők egyik legnagyobb festője, Domenico Ghirlandaio A
pásztorok imádása című festményére találok egy művészettörténeti
könyvben. A művész a korra jellemző módon nem csupán a háromkirályok
érkezését rögzíti nagyszabású alkotásán, hanem több, Jézus születéséhez
kapcsolódó eseményt is megjelenít. Így helyet kap Keresztelő János, az
égből glóriát éneklő angyalsereg, a Betlehem környéki pásztorok, a kép
egyik részén pedig a betlehemi gyermekgyilkosság jelenete látható, amint
felfegyverkezett katonák szaladnak a gyermeküket védelmező, menekíteni
igyekvő édesanyák után. A helyszín és az idő ismert számunkra. Betlehem,
2000 évvel ezelőtt. Ebben a világban és ebben a korban nem jó
gyermeknek lenni. Rajtuk és a betlehemi kisdeden kívül a képen más
gyermekek is szerepelnek. Az előtérben két, rongyos ruhába öltözött,
mezítlábas fiú térdel a háromkirályok, illetve Keresztelő János mellett.
Ők is az újszülöttre figyelnek. Jelenlétük utalás a kép megalkotásának
helyére és idejére, a festmény ugyanis a firenzei árvaház számára
készült a XV. század vége felé. Az itáliai városok közti háborúk és a
lakosságot megtizedelő járványok ideje ez, az árván felnövő gyermekek
kora. Ebben a világban és ebben a korban nem jó gyermeknek lenni.
A karácsonyi reggeli misére az utolsó pillanatban szalad be az egyik
minisztráns. A harangok már szólnak, sietve veszi magára az ünnepre
frissen mosott ruhát, elégedetten simítja végig, mintha csak annak
örülne, hogy eltakarja rongyolódó pulóverét. Kitalálja, hogy éppen azt
szeretném kérdezni, miért nem öltöztette fel édesanyja szebben az
ünnepre, de már nincs idő, megszólal a csengő és az orgona, indulunk.
Sietve odahajol hozzám és fülembe súgja: 'Csak ezt a ruhát találtam,
anya nem akart elengedni.' A helyszín és az idő: valahol Magyarországon,
a harmadik évezred elején, karácsony napján. Mire gondolhatnék másra?
Ebben a világban és ebben a korban nem jó gyermeknek lenni.
Az éjféli szentmise evangéliumában angyalokról hallottunk, akik
meghozzák a Betlehem környéki pásztoroknak az örömhírt a Megváltó
születéséről. Örömmel énekeltük az angyalokkal együtt a glóriát, örömmel
fogadtuk a jóakaratúaknak járó békességet. Most, a pásztorok miséjének
evangéliumában azzal folytatódik a történet, hogy a pásztorok örvendezve
indulnak a hír hallatán és megújuló öröm tölti el szívüket, amikor
megtalálják a Gyermeket, az Isten Fiát. Mi is örvendezünk, amikor
megpillantjuk Mária örömét, aki gyermeket hozott a világra, s látjuk
Szent József szelíd mosolyát, aki örül az Isten által előre mondottak
beteljesedésének. Örömünk tovább fokozódik, amikor az ünnepi misében a
Fiúisten megtestesülésének titka tárul fel előttünk, akinek
megváltottságunkat köszönhetjük. A karácsony az öröm ünnepe.
Gyermekeknek, felnőtteknek és időseknek egyaránt. Van okunk az örömre,
mert velünk az Isten! Isten el nem múló örömet ad nekünk ezen az
ünnepen. Indulj, menj és mondd el egy gyermeknek a karácsonyi örömhírt!
Tedd ezt azért, hogy ő azt érezze, hogy ebben a világban és ebben a
korban jó gyermeknek lenni.
© Horváth István Sándor
Mennyei Atyánk! Te az idők teljességében elküldted Fiadat emberi
világunkba, hogy soha ne érezzük magunkat egyedül, hanem
megtapasztaljuk, hogy velünk vagy. Segíts minket, hogy a betlehemi
Gyermekben a hit szemével felismerjük Megváltónkat és Üdvözítőnket! Ő
hozza el számunkra a békességet és a boldogságot, és reményt gyújt
mindannyiunk szívében. E Gyermek nélkül és az általa hozott békesség és
szeretet nélkül nincs ünnep, nincs karácsony. Add, hogy az emberek
szerte a világon rátaláljanak Fiadra!