HIMNUSZ A SZENTLÉLEKHEZ

Róbert Király Himnusza a Szentlélekhez
A szekvencia eredeti kezdősora: Veni Sancte Spiritus

Jöjj Szentlélek-Isten, jöjj
s áraszd ki a mennyekből
fényességed sugarát!
Jöjj, ki árvák atyja vagy,
Jöjj, ki szívek lángja vagy,
ajándékos jóbarát!
Jöjj áldott vigasztalás,
drága vendég, lelkitárs,
legédesebb enyhülés:
fáradságra nyugalom,
hőség ellen oltalom,
zokogásban könnyülés!
Jöjj és töltsd be híveid
legtitkosabb szíveit,
boldogító égi tűz!
Semmi, semmi nélküled
az emberben nem lehet,
semmi tiszta, semmi szűz.
Mosd, amit a szenny belep,
öntözd, ami eleped,
seb fájását csillapítsd;
ami dermedt, élesztgesd,
ami fagyos, melengesd,
ami hibás, igazítsd!
Benned minden bizalom!
Osszad, osszad pazaron
hét szent ajándékodat:
adj érdemre jobbulást,
üdvösséges kimúlást;
s örök vigasságot adj!

Babits Mihály fordítása



VENI SANCTE SPIRITUS

Veni, Sancte Spiritus,
et emitte caelitus
lucis tuae radium;
veni, pater pauperum,
veni, dator munerum,
veni, lumen cordium!
Consolator optime,
dulcis hospes animae,
dulce refrigerium:
in labore requies,
in aestu temperies,
in fletu solatium.
O lux beatissima,
reple cordis intima
tuorum fidelium:
sine tuo numine
nihil est in homine,
nihil est innoxium.
Lava quod est sordidum,
riga quod est aridum,
sana quod est saucium,
flecte quod est rigidum,
fove quod est frigidum,
rege quod est devium.
Da tuis fidelibus
in te confidentibus
sacrum septenarium,
da virtutis meritum,
da salutis exitum,
da perenne gaudium

VIDEO


Forrás ~ Internet
 
 

SZENT SZILVESZTER PÁPA

Szent Szilveszter pápa ~ december 31.

A polgári év utolsó napján hálaadással állunk Isten elé. Karácsony öröme a hálát erősíti szívünkben. A közös öröm, a vidámság Isten szeretetének jele életünkben.

Halálának napján ma megemlékezünk SZENT I. SZILVESZTER pápáról is, aki ősi római családból származott. Szüleitől kiváló keresztény nevelést kapott. Papként igen sokat szolgált a diokleciáni üldözés idején (303-305), ami Rómában is sok áldozatot kívánt. Többször kellett elrejtőznie a Soracte-hegy egyik barlangjában.

Apja halála után Szilveszter anyja egy papra bízta a gyermek nevelését. Nagyon tehetséges tanuló volt, szeretett is tanulni. 314-ben választották pápává, mert közismertek voltak nagy érdemei. Nagy Konstantin alatt uralkodott, a milánói ediktum (313) utáni békés korszakba ő vezette be az Egyházat. Templomokat épített, szabályozta a templomok szentelésének rendjét, a templomok felszerelését.
Ekkoriban a donatisták és az arianizmus nehezítette az Egyház életét, Szilveszternek élete végéig küzdenie kellett ezek ellen az eretnekségek ellen..

335. december 31-én halt meg. A Priscilla katakombába, a Via Salarián temették el, I. Pál pápa azonban 761-ben átvitette elődje maradványait a szent tiszteletére alapított 'San Silvestro in capite' nevű kolostorba. Alakját sok, szinte a mese határát súroló legenda veszi körül, már az 5. században tisztelték.

Példája: szabadság vagy elnyomás egyformán veszélyek tömegét jelenti a hit ellen!

'Istenünk, kérünk, Szent Szilveszter pápa közbenjárására segítsd népedet, hogy jelen életét kormányzásod alatt élje, és boldogan találhasson el az örök életre!'

Forrás ~ Internet
 
EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2014. december 31. – Szerda Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: 'Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.' Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

[Jn 1,1-18]
Elmélkedés Szent János evangéliumának bevezetését, az úgynevezett Ige-himnuszt olvassuk az evangéliumban az esztendő utolsó napján. Ünnepélyes hangvételű, költői, titokzatos, mélyértelmű, ugyanakkor kissé elvont a szöveg, amelyet nem könnyű megérteni.
Az egykori írónak és a mindenkori olvasónak, azaz János evangélistának és nekünk, ugyanaz a gondunk, ugyanazzal a nehézséggel küzdünk: hogyan tudjuk véges emberi értelmünkkel felfogni a végtelen Istent? Hogyan ismerhetjük meg a láthatatlan, de emberré lett s ezáltal láthatóvá vált Istent? Időbeli létezésünk korlátai mennyire engedik az örökkévaló Isten megismerését? A szövegrészletben szereplő fogalmak pontos magyarázatát hagyjuk a szentírástudósokra! Javaslom, inkább a tartalomra és a mondanivalóra figyeljünk!
Mit tudunk meg a megtestesült Igéről, Jézus Krisztusról? Azt, hogy létezése örök, az örökkévaló Istentől származik. Ő a létezés, az élet alapja. Ő az isteni világosság, bölcsesség és igazság, aki eljött az emberek világába, hogy megvilágítson minket, bölcsességgel töltsön el bennünket és az igazság útjára vezessen minden embert. Isten Jézus Krisztusban kimondja, megmutatja önmagát, láthatóvá teszi magát előttünk. Ha hiszünk benne, Isten gyermekei leszünk, s halálunk után örökre Istennel élhetünk.
Törekszem-e arra, hogy az év minden napján Isten szeretetében éljek? Törekszem-e arra, hogy az üdvösségre jussak?
© Horváth István Sándor


Imádság 
 Krisztus, aki ugyanaz 'tegnap, ma és mindörökké', legyen velünk, amikor térdet hajtunk az Atya előtt, akitől minden atyaság és anyaság, és minden emberi család származik. Ajánljunk fel Krisztussal együtt a szeretet tanúságtételét, amellyel Krisztus mindvégig szeretett minket. Az Atya áldása és a Szentlélek kegyelme áradjon családjainkra Krisztusban és az szeretete által.

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2014. december 30. – Kedd
Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.

[Lk 2,36-40]

Elmélkedés
Jézus templomi bemutatása alkalmával a férfi, Simeon mellett megjelenik egy női személy, Anna is. Szerepe ugyanaz, mint Simeoné, tudniillik tanúskodni arról, hogy e gyermekre várt a választott nép, benne valósult meg Isten ígérete, ő a Megváltó.
Lukács evangélista beszámolója több dolgot rögzít róla, amelyek közül minden bizonnyal vallásos buzgósága a legfontosabb. Buzgóságát jelzi, hogy 'nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal' (Lk 2,37). Az evangélista nem jegyzi le Anna szavait, nem tesz említést külön neki adott kinyilatkoztatásról és arról sem, hogy eltöltötte volna a Szentlélek, amely elemek Simeon esetében nagy hangsúlyt kaptak. Ehelyett buzgó imádságát, böjtölését, szolgálatát és több évtizedes hűségét emeli ki, amelyek érdemessé tették arra, hogy megláthassa a Megváltót, akire ő és nemzedéke várakozott. Újabb elemként jelenik meg, hogy az általa felismert igazságról másoknak beszélni kezd, azaz tanúságot tesz a jelenlévők előtt arról, hogy a templomba hozott újszülött gyermekben, Jézusban felismeri a Megváltót.
Bízni abban, hogy Isten ígérete valóra fog válni, hűséggel és kitartással várni a megvalósulást, buzgón imádkozni Istenhez, és a hit szemével felismerni a Megváltót - mindezt megtanulhatjuk Anna asszonytól.
© Horváth István Sándor

Imádság 
 Urunk, Jézus Krisztus! Születéseddel az isteni szeretet jött el emberi világunkba. Legyen minden család a szeretet otthona! Legyen minden család az élő Isten otthona! Legyen minden család az élő hit otthona! Urunk, jelenléted teremtse meg a szeretetet és a békét minden családban, hogy a családtagok egymást segítve és felelősséggel teljesítsék hivatásukat! Segítsd a keresztény családokat, hogy tanúságot tegyenek a világban a szerelem, a szeretet, a házasság és a család szépségéről! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

SZENTHÁROMSÁG DICSŐÍTÉSE

Dicsőséges Szentháromság, Atya, Fiú, Szentlélek!
Szüntelenül, boldog örömmel imádjuk, s dicsőítjük isteni Fölségedet.
Ó, drága Királynőnk, Szűz Mária!
Általad még tökéletesebbé válik Isten-dicsőítésünk,
hiszen Szeplőtelen Szíveddel egyesült a Lélek,
hogy az Atya akaratából a Fiúisten a Te egyszülött Fiaddá legyen.
Minden kegyelemmel megáldott Szíved
így lett a Szentháromság méltó temploma és szentélye.
Ezért hát most és mindörökké
általad imádjuk, dicsőítjük a fölséges Istent.

Dicsőség Néked örök Atya!
Te vagy a mindörökké Létező,
mindenek teremtő Atyja, Ura és Istene.
Imádunk, dicsőítünk és magasztalunk Téged mindörökké
a Te szeretett Leányod által,
ki nekünk áldott Királynőnk.

Dicsőség Néked Fiúisten! Te az Atya örök Igéje vagy,
hiszen Teáltalad fejezi ki magát az örökkévalóságban,
s általad ismerteti meg magát teremtményeivel.
Te lettél az emberek üdvözítő Istene.
Imádunk, dicsőítünk és magasztalunk Téged mindörökké
a Te áldott jó Édesanyád,
a mi drága Királynőnk által.

Dicsőség Néked Szentlélekisten,
Te mindörökké áradó szeretet-izzás az Atya és a Fiú között!
Te az Atyától és a Fiútól származó éltető, megszentelő Lélek,
Úr vagy és Isten.
Imádunk, dicsőítünk és magasztalunk Téged mindörökké
a Te Szeplőtelen Jegyesed által,
ki nekünk szeretetreméltó Királynőnk.

Áldott légy, dicsőséges Szentháromság!
Áldunk Téged, ó Szentháromság
a Boldogságos Szent Szűz által
most és mindörökkön örökké.
Amen.

Forrás ~ Internet

Sík Sándor ~ Az Andocsi Máriához

Koldusboton, törött mankón
Jövünk búcsút járni,
Szűzmáriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján.
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más, kivirrasszon.
Baráttalan, testvértelen,
Hozzád ver a veszedelem,
Boldogságos Asszony!

Megcsúfolták, megpöködték
Ami bennük szép volt,
Kilencfelé hasogatták,
Ami rajtunk ép volt;
Tépett testünk megtapossák,
Ragadozók ragadozzák
Édes-kevesünket,
Koporsónkat faragdálják.
– Eléd sírjuk, magyar árvák,
 A mi keserünket.

Idegenek megnevetik
Drága magyar szónkat,
Idegentől kéregetjük
Kenyerünket, sónkat.
Magyar kezek szántogatnak,
Régi rögön új uraknak,
Néped hegye-völgyén.
Más arat, hol mi vetettünk.
Jövevények, szolgák lettünk
Úr-apáink földjén.

Boldogasszony, ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink, ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért, Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz-parton, három-hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriásének.

Magyar búcsújárók éneke 1920-ban.

Forrás ~ Internet


BECKET SZENT TAMÁS PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ

Becket Szent Tamás püspök és vértanú ~ december 29.

BECKET SZENT TAMÁS 1118-ban Londonban született, apja gazdag normann kereskedő, anyja egy szaracén emirnek volt a lánya. Szülei a kiváló angliai alapfokú iskolák után Párizsba a legkiválóbb iskolába járatták.

A Canterburyi egyházmegyében volt pap, különböző kényes feladatait kiválóan látta el, majd a király, II. Henrik lordkancellárja lett, és a király megbízta fia nevelésével is. Munkáit ekkoriban is kiválóan látta el, sokszor még az Egyház jogainak feláldozása árán is. Tiszta erkölcse, jószívűsége, erényessége ekkor is közismert volt!

A király feltétlen hívét látta Tamásban, elhatározta, hogy érsekké teszi. Tamás figyelmeztette a királyt, hogy mint érsek a király akarata ellen kell sok mindent tennie, ezért meg fog szűnni barátságuk. Mindezt a figyelmeztetést Henrik csak tréfának vette. 1162-ben ellenkezése dacára püspökké választották, ő lett a canterburyi érsek.

Mivel az Egyház jogait nagyon határozottan védte II. Henrik király önkényével szemben, először súlyos pénzbüntetésre, majd börtönbüntetésre ítélték.

Tamás nem ismerte el bírái illetékességét, ezért a Szentszékhez fellebbezett, ám biztonsági okokból Franciaországba menekült, és ott hat évig száműzetésben maradt.

1170-ben visszatérhetett, és a király is kibékült vele. Kapcsolatuk azonban az udvar ármánykodása miatt ismét elmérgesedett. Tamás sokat szenvedett. A felbőszült király uszítására zsoldosai 1170. december 29-én az esti zsolozsmáját végző érseket az oltár előtt, papjai szeme láttára ölték meg.

III. Sándor pápa 1173-ban avatta szentté.

Érdekesség, és a történelem szomorú tragédiája, hogy Tamást halála után mégegyszer elitélték: VIII. Henrik király 1538-ban számvetésre idézte Tamást. Mivel a halott nem jelenhetett meg, a hatalmi őrületben tobzódó király lázadás, makacsság és felségárulás címén halálra elítélte: sírját feldúlták, ereklyéit elégették, a sírjában levő értékeket elkobozták, szobrait, képmásait és más emlékeket megsemmisítettek.

Példája:  kötelezettségeidet a legteljesebb odaadással végezzed!

'Istenünk, ki Szent Tamás püspöködnek és vértanúdnak megadtad, hogy az igazságért életét áldozhatta, kérünk, közbenjárására add meg nekünk, hogy ezen a földön Krisztusért elveszítsük és az égben megtalálhassuk életünket! '

Forrás ~ Internet
 
EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2014. december 29. – Hétfő
Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: 'Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.' Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, 'egy pár gerlét vagy két galambfiókát' tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: 'Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.'  Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: 'Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át - , hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!'

[Lk 2,22-35]
Elmélkedés  A karácsonyt megelőző napok folyamán Mária és Zakariás imájában már találkoztunk azzal a gondolattal, hogy a születendő gyermek, a megváltó Jézus Krisztus az irgalmas Isten ajándéka az emberiség számára. Ennek megerősítésével találkozunk ma Simeon, holnap pedig Anna asszony személyével kapcsolatban, akik jelen vannak a gyermek Jézus templomi bemutatásakor. Az idős Simeon e szavakkal ad hálát Istennek: 'szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél' (Lk 2,30-31). E kijelentés arról tanúskodik, hogy egyrészt hitt a neki személyesen és a választott népnek tett isteni ígéretben, másrészt felismerte a gyermekben az Isten által küldött szabadítót, megváltót.
Simeon személye, cselekedete és imája egy másik szempontból is kapcsolódik a Jézus születését megelőző eseményekhez. Akkor arról olvastunk, hogy Máriát a Szentlélek töltötte el, amikor méhébe fogadta a megtestesült, emberré lett Istent (vö. Lk 1,35), Erzsébetet szintén eltöltötte a Szentlélek, amikor Mária megérkezik hozzá (vö. Lk 1,41), illetve Zakariás is eltelt Szentlélekkel a gyermek János születésekor (vö. Lk 1,67). Simeon személyével kapcsolatban az evangélista nem is egyszer, hanem háromszor említi meg a harmadik isteni személyt: a Szentlélek lakott benne, a Lélektől kapott kinyilatkoztatást arról, hogy még az ő életében eljön a Megváltó, illetve a Szentlélek indítja őt azon a napon a templomba, amikor Jézust odaviszik szülei (vö. 2,25-27).
Töltsön el és indítson hálaadásra minket a Szentlélek!
© Horváth István Sándor

Imádság Urunk, Jézus, te irántunk való szeretetből emberré lettél, s megmutattad nekünk, hogyan kell szeretnünk nekünk is az embereket. Érintsd meg szereteteddel szívünket, hogy önzésünk helyett úgy szeressünk mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. Születésed szegényes körülménye és a betlehemi istálló szegénysége figyelmeztessen minket arra, hogy szerényen éljünk, s ne a földi gazdagságra vágyjunk, hanem arra, hogy benned gazdagodjunk, benned növekedjünk, benned és szeretetedben éljünk.

  IMA A CSALÁDOKÉRT ~ SZENT XXIII. JÁNOS PÁPA IMÁJA

Ó Jézus, add, hogy családjainkban béke és egyetértés uralkodjék,
hogy tiszteletben tartsák az imát és Isten törvényét,
és hogy a törvény megtartása ennek szeretetét is jelentse.
Ó Jézus, élj úgy minden keresztény családban,
amint egykor Názáretben éltél.
Tartsd meg szereteted által a család egységét
minden pillanatban, és az örökkévalóságban.
Oltalmazd, ó Jézus, azt a családi békét,
amely egyedül képes megenyhíteni az élet keserűségeit! Amen.

 IMA A FÖLD MINDEN CSALÁDJÁÉRT ~ SZENT II. JÁNOS PÁL IMÁJA

Isten, kitől a mennyben és a földön minden származik,
Atyánk, aki a Szeretet és az Élet vagy,
add meg, hogy a Földön minden család
- Fiad, Jézus Krisztus által,
ki 'asszonytól született', és a Szentlélek által -
legyen az isteni kegyelem forrása,
az élet és szeretet igazi szentélye
a nemzedékek számára,
melyek egymásra következnek.

Add meg, hogy kegyelmed vezérelje
a házastársak gondolatait és cselekedeteit
családjuk és a világ minden családjának javára.

Add, hogy a fiatal nemzedékek
erős támaszt találjanak a családban
emberségük érdekében,
hogy igazságban és szeretetben
növekedjenek.

Add, hogy a szeretet,
megerősítve a házasság szentsége által,
erősebbnek mutatkozzék,
mint bármely gyöngeség és minden válság,
mely családjainkat néha sújtja.

Végül kérünk, add meg,
a názáreti Szent Család közbenjárása által,
hogy az Egyház a Föld összes nemzete között
sikerrel hajthassa végre küldetését
a családban és a családokon keresztül,
a mi Urunk, Jézus Krisztus által,
aki az út, az igazság és az élet, mindörökkön örökké.
Amen.

 FERENC PÁPA IMÁJA A CSALÁDOKÉRT

Imádság a Szent Családhoz

Jézus, Mária és József,
bennetek szemléljük
az igazi szeretet tündöklését,
bizalommal fordulunk hozzátok.

Názáreti Szent Család,
tedd a mi családjainkat is
a szeretetközösség helyévé és az ima cenákulumává,
az evangélium hiteles iskolájává,
kis családegyházakká.

Názáreti Szent Család,
soha többé ne tapasztalják meg a családok
az erőszakot, a bezárkózást és a megosztottságot:
bárki is sérült vagy botránkozott meg,
leljen hamar vigaszt és gyógyulást.

Názáreti Szent Család,
a következő püspöki szinódus
legyen képes mindenkiben újra tudatosítani
a család szent és sérthetetlen mivoltát,
Isten tervében foglalt szépségét.

Jézus, Mária és József,
halljátok, hallgassátok meg könyörgésünket. Amen.



 HIMNUSZ APRÓSZENTEK TISZTELETÉRE

Ártatlan apró vértanúk
dicsőítsen ma szent dalunk!
A föld elvesztett, s könnye hull
az ég elnyert, s örömre gyúl.

Megölt a vad, gonosz király,
de Alkotónk szent karja várt,
hogy országába fölvegyen,
hol fény s öröm vár szüntelen.

Halálotok gyöngyként ragyog
Krisztus körül, ártatlanok,
kétévesek sem voltatok,
s már mennybe vittek angyalok.

Ó város, szentté tett az ég
mint Megváltónk szülőhelyét,
kinek mint zsenge áldozat
első mártírvér itt fakad.

Állnak királyi trón előtt
tündöklő fényruhában ők,
ingecskéjüknek bíborát
a Bárány vére mosta át.

Jézus, neved legyen dicső,
kit földre szült a Szűz szülő,
Atyádnak s Lelkednek veled
örök dicsőség, tisztelet! Amen.


  SZENT CSALÁD VASÁRNAPJÁN

 Az Egyház annyira fontosnak tartja a családot, hogy az év utolsó vasárnapját a családnak szenteli. Ezen a vasárnapon a szent Családot állítja elénk, követendő példaképül. Szent Család Vasárnapja mindannyiunk ünnepe, hisz mindenkinek van valami köze a családhoz. Bárhogyan is lenne, családból származunk, családban vagy egyházi közösségben élünk. Isten ajándékából, ez az éltető gyökerünk, amely egy életre szól. Az életünk szorosan összefonódik másokkal. Mindig is valakinek gyermeke maradunk, vagy valakinek testvére, szülője, nagyszülője, házastársa, rokona, vagy hozzá tartozója vagyunk. Ezt a kapcsolatot nem lehet könnyen megszüntetni, ez egy életre szól. Maga az Úr Jézus is ilyen kapcsolatban élt Szűz Máriával, szent Józseffel, rokonaival, az ő követőivel, különösen az apostolokkal.

A mai modern, megváltozott körülmények között is minta és példakép a Szent Család. Figyeljünk fel arra, hogy - mai fogalmaink szerint is - mennyire összeillő pár volt Mária és József. Mennyire azonos bennük az Isten szavának való azonnali, feltétel nélküli engedelmeskedés! A mennyei Atya nemcsak szeplőtelen szűz Anyát, hanem gondoskodó, jó példa-adó nevelőapát is választott Fiának, hogy harmonikus családi életben készülhessen munkájának elvégzésére.
Annak ellenére, hogy a változások korát éljük, és sokan kikezdik a házasságot, a család a társadalom és az Egyház alapsejtje marad. A személy benne és általa valósítja meg földi és örök hivatását. A család Isten tevékenységének a helye, és kiváltságos környezete és így Isten és ember találkozásának is a helye.

A Szent Család egy máig érvényes családmodellt mutat. A család a szeretet tűzhelye, amely világít, melegít, éltet. Templom, ahol Isten lakik, a Szentháromság élő tükörképe. Tekintsük célnak saját családunk 'szent családdá' alakítását, a boldogságos Szűz és szent József példája nyomán!

Forrás ~ Internet



   APRÓSZENTEK NAPJA ~ december 28.

Aprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, azoké, akiket Heródes a gyermek Krisztus keresésekor megöletett.

 A napkeleti bölcsek látogatása után, a hatalmát féltő Heródes megöletett Betlehemben minden két éven aluli fiúgyermeket, abban a reményben, hogy az újszülött Messiás is közöttük van. Jézusért adják életüket, bár nem tudnak Jézusról. Karácsony örömét és békéjét ma is mennyi békétlenség árnyékozza be. Ma is számtalan Heródes van, aki hatalmát féltve kegyetlen és kíméletlen a környezetéhez. Karácsony ünnepe erősítse bennünk a szeretetet, a tiszteletet a másik ember iránt.

A két esztendősnél fiatalabb betlehemi gyermekek legyilkolását a trónját féltő júdeai király, Heródes rendelte el, miután meghallotta Jézus, a 'zsidók királya' születésének hírét. Az Úr angyala azonban időben figyelmeztette Józsefet, hogy családját vigye Egyiptomba, így az újszülött megmenekült. A történetet Máté evangélista írja le (Máté 2, 13-18).
 
 Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: 'Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.' Erre ő fölkelt, éjjel magához vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: 'Egyiptomból hívtam az én fiamat' [Óz 11,1].

Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől. Így beteljesedett az ige, amit Jeremiás próféta mondott: 'Hang hallatszik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé' [Jer 31,15]. Máté 2:13. – 18.


Forrás ~ Internet


EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2014. december 28. – Vasárnap, a Szent Család: Jéz Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: 'Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.' Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, 'egy pár gerlét vagy két galambfiókát' tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: 'Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.'
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: 'Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!'
Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.


[Lk 2,22-40]
Elmélkedés 'A család marad'
'Ez a ház börtön számomra. Alig várom már, hogy elköltözzek innen. Ha egyszer végre elmegyek, soha többé nem jövök ide vissza.' Ismerősek e kijelentések? Honnan? Te mondtad őket kamaszkorodban? Vagy kamaszkorú gyermeked szájából hallottad? Akár így, akár úgy áll a dolog, ismerős és fájdalmas mondatok. A szülők elleni jogosnak vélt lázadásról és az önállóság utáni valóban jogos vágyról szóló fájdalmas mondatok. Az otthon biztos szeretetét megtagadó és az új, bizonytalan szeretetre vágyakozó mondatok. Végeredményben a családot megtagadó szavak, amelyeket sajnos sok esetben sietős pakolás és gyors elköltözés követ. Ugyanakkor meggondolatlan és elhamarkodott szavak valaki szájából, aki hálátlanul megfeledkezik arról, amit családjától kapott, s most felindultsága miatt nem gondol arra, hogy pár év múlva a most becsapott ajtón fog kopogtatni, mert családján kívül senki másra nem számíthat. S az egykor lázadó kamasz, aki nyűgnek, terhesnek tekintette családi kapcsolatait, évek múltán visszatalál a biztos ponthoz, a családhoz, az ő családjához, a szüleihez és testvéreihez. Mert a barátok, haverok, ismerősök, internetes rajongók jönnek-mennek, az idő múltával cserélődnek, de a család marad, a család biztonsága, nyugalma, szeretete nem változik. Szóval, útnak lehet indulni, el lehet menni otthonról dacos tékozló fiúként vagy lányként, el lehet hagyni a családot, de ha egyszer végre hazatalálsz, akkor fogod igazán tudni, mit jelent a családod.
A mai vasárnapon a Szent Családot ünnepeljük, Jézust, az ő édesanyját Máriát, és Jézus nevelőapját Szent Józsefet. Egykor nekik is el kellett hagyniuk otthonukat, de ennek hátterében nem kamaszkori lázadás állt. Ők együtt menekültek az emberi gyűlölet és gyilkos szándék elől Egyiptom földjére. A mindenható Isten gondoskodott arról, hogy menedéket találjanak és biztonságban legyenek. Biztosak lehetünk abban, hogy a jó Isten napjainkban is látja a családok és a családtagok mindennapi gondjait, és látja azokat is, akik a család biztonságos és szeretetteljes légköre nélkül kénytelenek felnőni, élni. Biztosak lehetünk abban, hogy Isten minden újszülött gyermek számára a saját családjában akar menedéket biztosítani, ahol szülei gondoskodhatnak testi és lelki fejlődéséről. Az apaság és az anyaság vállalása felelősséget feltételez a házastársak részéről, akik gyermekük születése által válnak szülőkké, s ezzel új feladat, új szolgálat, új felelősség hordozói lesznek. Egymás iránti szeretetük kitárulkozik és beteljesedik gyermekük iránti szeretetükben. Csak a szeretettel lehet mindent elviselni és ellenállni a családokat fenyegető veszedelmeknek és a korszellem negatív hatásainak.
Az ünnep evangéliumában arról olvasunk, hogy Simeon és Anna örvendezve fogadja a templomban a kis Jézust. Mindketten idős emberek. S lám, ez a két idős személy, akik életük végéhez közelednek, mennyire örülnek, ujjonganak egy új élet kezdetének. Örömük elsősorban Jézusnak, a Megváltónak szól, ugyanakkor Jézusnak, az újszülöttnek is. Milyen jó volna, ha e bölcs öregektől tanulva a fiatalok is ugyanilyen lelkesedéssel fogadnák a gyermekáldást!
© Horváth István Sándor


Imádság 
 Urunk, Jézus Krisztus! Családban születtél és családban ismerted meg a szeretetet. A szeretetnek családra van szüksége, hogy otthonra találjon. Segítsd a szülőket, hogy felelősségtudattal készüljenek a gyermekvállalásra és gyermekük nevelésére. Segítsd őket, hogy helyet adjanak otthonukban Istennek és az ő szeretetének. Add, hogy a családok megerősödjenek az életszentségben hivatásuk teljesítéséhez, s ehhez az Egyház minden segítséget megadjon, felmutatván a családi életközösség igazi értékét.
 

 Himnusz Szent János apostolhoz

Szűzi őrzője a legtisztább Szűznek,
szent hirdetője az örök Igének,
szolgáid lelkét tisztítsd meg a rossztól,
János apostol!

Égi forrásból eredő folyamként
futva kiáradsz a kiaszott földre,
és amit kebled merít a kebelből,
már ki is osztod.

Föld ékessége, dicsősége mennynek,
esdj megbocsátást gonoszságainkra,
szent tanításod csodálatos titkát
fejtsd ki előttünk!

Láttad a titkot, az Atya Igéjét,
s földünkre öntöd a hit áldott fényét;
jöjj, vezess minket, hogy teveled áldjuk
majd az örök Fényt!

Zengjen örökké hála Krisztusunknak,
Szűz Máriától született Urunknak,
ki az Atyával és a Szentlélekkel
egy örök Isten! Amen.

Forrás ~ Internet


SZENT JÁNOS APOSTOL ÉS EVANGÉLISTA

Szent János apostol és evangélista ~ december 27.  

SZENT JÁNOS apostol volt a 'szeretett tanítvány', a negyedik evangélium és a Jelenések könyvének szerzője. Testvérével, Jakabbal első követői voltak Jézusnak. Anyjuk volt az, Salome, aki kérte Krisztust, hogy egyik fia jobbról, a másik balról üljön majd Isten országában. Nem tudták, mit kérnek.

Péterrel Jánost küldte előre Jézus, hogy az utolsó vacsorát elkészítsék. János volt az aki a vacsora alatt Jézus mellett volt az asztalnál. Neki mondta meg Jézus, ki az aki elárulja majd. Ott állt a kereszt alatt, az ő gondjaira bízta Máriát, akit gyámanyjául rendelt. A sírhoz is elsőnek szaladt az asszonyok híradására. A Galileai tengernél elsőnek ismerte fel Jézust, őrá mondta az Úr: 'Akarom, hogy ő így maradjon'.

Jeruzsálemben tartózkodott a kb. 50-ben megtartott apostoli zsinatig, Szent Pál úgy keresi fel, mint az Egyház egyik oszlopát. Ezután Kis-Ázsiában terjesztette a hitet, Efezusban élt. Domiciánus császár forró olajba dobatta, de sértetlen maradt..

Patmoszba száműzték, öregkorában már prédikálni sem tudott, csak azt hajtogatta: 'Fiacskáim, csak szeressétek egymást' ugyanis ezt tanulta az Úrtól, és ez önmagában is elégséges - magyarázta. Efezusban csendesen halt meg, körülbelül 100 táján. Ő az egyetlen apostol, aki nem lett vértanú. A 4. századtól Keleten is, Nyugaton is ünneplik.

Példája: szeretetünkről ismernek meg minket!

'Istenünk, ki Szent János apostol által föltártad előttünk Igéd titkait, kérünk, add, hogy amit ő oly nagyszerűen megírt, azt értelmünk kellő fölkészültségével fogadjuk be!'

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2011. december 27. – Szombat, Szent János apostol A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: 'Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!' Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.'

[Jn 20,2-8]
Elmélkedés A negyedik evangélium második felében, tulajdonképpen az utolsó vacsorától jelenik meg a 'szeretett tanítvány' kifejezés, amely egy Jézushoz közel álló személyre, apostolra utal. Az utolsó vacsorán Péter apostol őhozzá, a 'szeretett tanítványhoz' fordul, kérdezze meg az Urat, kire gondol, amikor árulójáról beszél (vö. Jn 13,23-25). A 'ó szeretett tanítvány' ott áll Jézus keresztje alatt, az Úr őrá bízza édesanyját, Máriát (vö. Jn 19,26). Jézus feltámadását követően az üres sírról szóló elbeszélésben is feltűnik e név szerint meg nem nevezett személy. Mária Magdolna hírül adja az apostoloknak, hogy üres a sír, mire Péter és a „szeretett tanítvány” a sírhoz futnak. Amikor ez utóbbi tanítvány látja az üres sírt és a halotti lepleket, hit ébred benne, miként erről a mai evangéliumban olvasunk. Később, amikor a feltámadt Krisztus a Tibériás-tónál megjelenik a halászó apostoloknak, a 'szeretett tanítvány' ismeri fel elsőként és így szól: 'Az Úr az!' (Jn 21,7).
Nincs okunk kételkedni abban az általánosan elfogadott nézetben, hogy a 'szeretett tanítvány' nem más, mint az evangélium szerzője, János apostol, akit ma ünnepel Egyházunk.
János apostol életének felidézett négy jelenetében a közös vonatkozás az, hogy ő az események tanúja, szemtanúja. Jelen van az utolsó vacsorán, hogy a későbbiekben tanúskodjon az ott történtekről. Jelen van a kereszt alatt, - más apostol nincs ott - hogy tanúskodjon Jézus haláláról. Valamint ott van az üres sírnál és megtapasztalja az Úr megjelenését, hogy tanúskodjon a feltámadásról. Végül hiteles tanúként megírja evangéliumát, hogy az olvasókban, bennünk hit ébredjen.
© Horváth István Sándor


Imádság 
Uram, add meg nekem a testvéri szeretetet, és színed előtt add ezt meg, ott, ahol te látsz; add, hogy amikor szívem igazi ítéletét kérdezem, ezt a választ halljam: a testvéri szeretetnek a jóság gyümölcsét rejtő gyökere valóban bennem van; akkor bizakodhatom Benned, és te megadod nekem mindazt, amit kérek, mivel megtartom parancsaidat.



SZŰZ MÁRIA E VILÁGRA HOZTA NÉKÜNK SZENT FIÁT

Szűz Mária e világra nékünk szent Fiát hozá,
A jászolban fekszik, ki a mennyet s földet alkotá.
Mely végtelen kegyelem
Tőled, ó Istenem!
Hogy így szeretted
Az embereket.

Az angyalok Jézus születésén áldva zengenek,
A pásztorok a mennyei fényre hozzá sietnek;
Örömre ébredének
Minden teremtmények,
Mind Ôt imádják
És magasztalják.

Azért mi is, halandó emberek, Jézust dícsérjük,
Dicsőséges születése napját vígan szenteljük.
Az Atya Úristennek,
Oly nagy kegyelmesnek
Hálákat adjunk,
Szívből vigadjunk.

Aki hozzánk irgalmasságából szent Fiát küldé,
Hogy a bűnbe esett embereket üdvözítené:
Megjelent a Megváltó,
Világszabadító,
Kegyes királyunk,
Édes Jézusunk.

Ó te kegyes régi szent Pátrónánk, kincs hordozója,
E világnak te vagy esedező oltalmazója.
Kit tápláltál tejeddel,
Annak kéréseddel
Ügyünk ajánljad,
Értünk imádjad.

Légyen hála a nagy Úristennek, Üdvözítőnek;
Szentléleknek, boldogságos szent Szűz nagy jegyesének.
A Szűz könyörgésével,
Maradjunk békével
Isten kedvében,
Szent szerelmében. Amen.

SZENT ISTVÁN ELSŐ VÉRTANÚ

Szent István vértanú ~ december  26.  

SZENT ISTVÁN diakónusról, amit hitelesen tudunk, azt az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk (ApCsel 6. és7.). Körülbelül Kr.u. 3 táján születhetett, hellenista, vagyis görögül beszélő zsidó családból. Beszéde és tanultsága alapján lehetséges, hogy Egyiptomból származott, vagy Alexandriában tanult. Egy 4. századi hagyomány a 72 tanítvány egyikének tartja.

A hellenista zsidók zúgolódtak az arámnyelvűek ellen, mert özvegyeiket elhanyagolták a mindennapi kiszolgálásnál. Ekkor az apostolok hét arra alkalmas férfit választottak erre a foglalatosságra.

István kegyelemmel és erővel volt eltelve, nem csak szolgált az özvegyek közt, de csodákat és jeleket művelt a nép körében. Különböző zsinagógákból némelyek ellene támadtak, de sem bölcsességével, sem a Lélekkel szemben nem tudtak helytállni. Hamis tanukkal a főtanács elé hurcolták Istvánt, és ott Jézus tanítását kiforgatva vádolták. A főpap kérdésére védőbeszédében a zsidó nép történetét idézte. Hallgatóinak fejére olvasta, hogy Jézus árulói és gyilkosai lettek. Azok haragra gyulladtak és fogukat vicsorgatták ellene.

Amikor kijelentette bírái előtt, hogy nyitva látja az eget, és hogy az Emberfia ott áll az Isten jobbján, ezt Isten káromlásának ítélték, rárontottak, kivonszolták a városból és megkövezték. Ruháikat egy Saul nevű ifjú - a későbbi Szent Pál - lábához rakták le.

Így imádkozott István: 'Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!' Halálakor utolsó szava ez volt: 'Uram, ne ródd fel nekik bűnül!'

Barátai megsiratták, illően eltemették. Ereklyéit 415-ben találta meg egy Lucián nevű pap Jeruzsálem közelében, Kafar-Gamalában. Ünnepét már a 4. században karácsony körül ünnepelték.

Vértanú halála bizonyára erősen befolyásolta Saul későbbi sorsát, hatása Szent Pál leveleiben is kimutatható. Ősi hagyomány István közbenjáró imájának tulajdonítja Pál megtérését.

Példája: legyen példamutató a szereteted, tudásod és elhivatottságod!

'Kérünk, Istenünk, add, hogy követhessük azt, akit tisztelünk, és megtanuljuk ellenségeinket is szeretni, mert Szent István diákonus vértanúságát ünnepeljük, aki a gyilkosaiért is tudott imádkozni!'


Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS 
 
 2014. december 26. – Péntek, Szent István első vér
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.

[Mt 10,17-22]
Elmélkedés
A születés és a halál, a jászol és a kereszt titka és ellentéte áll előttünk karácsony másnapján, amikor az Egyház első vértanújára, Szent Istvánra emlékezünk. De talán helyesebb Krisztus vértanújáról beszélnünk. Szent István vértanúságának történetét részletesen elbeszéli az Apostolok Cselekedetei könyv 7. fejezete. Személye nem tévesztendő össze Szent István magyar királlyal.
A betlehemi Gyermek, Jézus Krisztus a szeretetet hozta el a világba, az égből a földre szállt a szeretet. Szent István és mindaz, aki elfogadja e szeretetet, megtapasztalja azt, hogy a szeretet a földről az égbe, a földi életből az örök életbe emel. Aki hűséges e szeretethez és tanúságot tesz róla, az égbe, a mennybe juthat. Isten kegyelme, jósága és szeretete mutatkozik meg abban, hogy a Fiúisten emberré lesz, eljön a világba, s mi szintén e kegyelemnek, jóságnak és szeretetnek köszönhetően juthatunk a mennybe. A szeretetben való megmaradás eredményeként halálunk valójában újjászületés, mennyei születésnap.
Jézus előre figyelmeztette tanítványait az üldözésekre, majd hozzátette: 'Aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül' (Mt 17,22). Szent István első vértanú példája adjon nekünk erőt a szeretetben való megmaradáshoz, a hithez való hűséghez mindhalálig, hogy az örök üdvösségre jussunk!
© Horváth István Sándor

Imádság 
Ó, Mária, nem találtál szállást Fiad számára? Íme, én a szívemet kínálom neki. Hideg és méltatlan, igaz, de vajon te nem Isten Anyja vagy-e? A kegyelemből mindenható? Minden javak osztogatója? Cseréld ki a szívemet, tedd hasonlóvá a tiédhez!
 

MENNYEI SEREGEK SOKASÁGA

'A mi Urunk és Üdvözítőnk megszületik Betlehemben, és mennyei sereg sokasága dicséri Istent, és ezt mondja: Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Így szól a mennyei sereg sokasága, mert már belefáradt abba, hogy segítséget nyújtson az embereknek, és látta, hogy a rábízott munkát nem tudja elvégezni anélkül, aki valóban képes volt üdvösséget adni, és aki hadvezéreit is megsegíti, hogy az emberek üdvösségre jussanak.' Órigenész

Forrás ~ Internet

 Domenico Ghirlandaio ~ A pásztorok imádása


MÁRIA SZŰZANYA

Mária, Szűzanya
Názáretből indul útnak.
Az úton fa, virág
Egymásnak szent titkot súgnak.
Madárkák zengenek,
Az ég is ráragyog:
Földön még nem esett

Ily nagy dolog.
Mária szent szívén
Dobog szíve örök Úrnak.
Virraszt a Szűzanya
Betlehemnek barlangjában.

Altatja kis fiát
Hideg téli éjszakákban:
'Szívemről leszakadt
Isteni magzatom,
Ó hogy szent véredet
Én adhatom!

Szíveddel egy szívem
Áldott, örök boldogságban.'
Golgota szomorú
Keresztjén hull Krisztus vére.
Váltság és fizetés:
Megváltásunk drága bére.

'Istenem, úgy legyen,
Amint Te akarod.
Fogadd el tőlem ez
Áldozatot'
És áldott béke száll
A Szűzanya hű szívére.

Drága Szív, anyaszív,
Tebelőled él a Gyermek,
Egyetlen jó Anyánk,
Megköszönjük szent Szívednek.

Jézusé életed,
Jézusé a szíved.
Szívünk is hadd legyen,
Anyánk, tied.
Az örök életet,
Ó jó Anyánk, nekünk nyerd meg. Amen.
 
URUNK SZÜLETÉSE ~ KARÁCSONY~ DECEMBER 25.  

Második legrégibb ünnepünk - az első a Húsvét volt. A húsvéti misztérium évi megünneplése után az Egyház legfontosabbnak tartja, hogy megemlékezzék Urunk születéséről és első megnyilatkozásairól. Ez történik a karácsonyi időszakban. A karácsonyi idő Karácsony első Esti dicséretével kezdődik és a Vízkereszt utáni vasárnapig bezárólag tart.

Rómában 330 körül vezették be, a 'Legyőzhetetlen nap' ünnepének felváltására, Jézus Krisztus születési ünnepének megülésével. Az ünnep legrégibb dokumentuma 345-ből a 'Depositio Martyrum' - Vértanúk jegyzéke.

Liturgikus ünneplése három misével történik, ez a gyakorlat már az őskeresztények idejében kialakult.Jeruzsálemből a betlehemi barlangba mentek, ott éjszaka a születést ünnepelték.Hazafelé az Anasztaszisz - feltámadás - templomban hajnalban tartottak misét. Karácsonykor a jeruzsálemi főtemplomban, a Kálvária-hegyen volt ünnepélyes szentmise. Rómában ennek a gyakorlatnak vették át a mintáját:

Éjfélkor a S. Maria Maggiore bazilikában volt az első mise, itt őrzik ugyanis a jászol néhány - nem bizonyítottan hiteles - darabkáját, ezért a rómaiak számára ez volt a betlehemi barlang majd a Palatínus hegy lábánál a görög udvari templomban, Szent Anasztázia templomában volt a második szentmise, a harmadikat a Szent Péter templomban, a főtemplomban mutatta be a pápa.

Az ünnephez nagyon sok népszokás tartozik, mert Karácsony a gyermekek és családok ünnepe. Példának bemutatunk egy 'Háziáldást'.
 
A SZENTCSALÁD BEFOGADÁSA - HÁZIÁLDÁS

A Szenteste bevezetőjeként végezzünk egy szertartást. Először is mindenki rendbe rakja a szobáját. Elkészít egy kis asztalon helyet a vándorló Mária és József szobrának. Kis gyertya is elhelyezhető az asztalkán.

Minden fényt leoltva, a család összegyülekezik, majd minden családtag égő gyertyát vesz a kezébe. Megbeszélik, milyen sorrendben látogatják végig egymás szobáját. A soron következő 'házigazda' előre megy a szobájába.

A kintiek adventi dalt énekelnek, majd kopogással kérnek bebocsátást. A 'házigazda' ajtót nyit, beengedi őket, és a helyére teszik a Szentcsaládot. A 'házigazda' szándékára imádkoznak - például  békéért, erkölcsi tisztulásért .Imádkoznak a 'házigazdáért' is.

Ezután a következő szobához mennek, sorra látogatják ugyanígy valamennyi családtag szobáját. A végén összegyűlnek, felolvassák a karácsonyeste evangéliumát, és énekkel zárják családi paraliturgiájukat.
Így felkészülve indulnak az éjféli misére.


Forrás ~ Internet


EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2014. december 25. – Urunk születése – Karácsony
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: 'Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.' Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!
Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: 'Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!' El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.

[Lk 2,1-20]

Elmélkedés 'Gyermeknek lenni'
A reneszánsz idők egyik legnagyobb festője, Domenico Ghirlandaio A pásztorok imádása című festményére találok egy művészettörténeti könyvben. A művész a korra jellemző módon nem csupán a háromkirályok érkezését rögzíti nagyszabású alkotásán, hanem több, Jézus születéséhez kapcsolódó eseményt is megjelenít. Így helyet kap Keresztelő János, az égből glóriát éneklő angyalsereg, a Betlehem környéki pásztorok, a kép egyik részén pedig a betlehemi gyermekgyilkosság jelenete látható, amint felfegyverkezett katonák szaladnak a gyermeküket védelmező, menekíteni igyekvő édesanyák után. A helyszín és az idő ismert számunkra. Betlehem, 2000 évvel ezelőtt. Ebben a világban és ebben a korban nem jó gyermeknek lenni. Rajtuk és a betlehemi kisdeden kívül a képen más gyermekek is szerepelnek. Az előtérben két, rongyos ruhába öltözött, mezítlábas fiú térdel a háromkirályok, illetve Keresztelő János mellett. Ők is az újszülöttre figyelnek. Jelenlétük utalás a kép megalkotásának helyére és idejére, a festmény ugyanis a firenzei árvaház számára készült a XV. század vége felé. Az itáliai városok közti háborúk és a lakosságot megtizedelő járványok ideje ez, az árván felnövő gyermekek kora. Ebben a világban és ebben a korban nem jó gyermeknek lenni.
A karácsonyi reggeli misére az utolsó pillanatban szalad be az egyik minisztráns. A harangok már szólnak, sietve veszi magára az ünnepre frissen mosott ruhát, elégedetten simítja végig, mintha csak annak örülne, hogy eltakarja rongyolódó pulóverét. Kitalálja, hogy éppen azt szeretném kérdezni, miért nem öltöztette fel édesanyja szebben az ünnepre, de már nincs idő, megszólal a csengő és az orgona, indulunk. Sietve odahajol hozzám és fülembe súgja: 'Csak ezt a ruhát találtam, anya nem akart elengedni.' A helyszín és az idő: valahol Magyarországon, a harmadik évezred elején, karácsony napján. Mire gondolhatnék másra? Ebben a világban és ebben a korban nem jó gyermeknek lenni.
Az éjféli szentmise evangéliumában angyalokról hallottunk, akik meghozzák a Betlehem környéki pásztoroknak az örömhírt a Megváltó születéséről. Örömmel énekeltük az angyalokkal együtt a glóriát, örömmel fogadtuk a jóakaratúaknak járó békességet. Most, a pásztorok miséjének evangéliumában azzal folytatódik a történet, hogy a pásztorok örvendezve indulnak a hír hallatán és megújuló öröm tölti el szívüket, amikor megtalálják a Gyermeket, az Isten Fiát. Mi is örvendezünk, amikor megpillantjuk Mária örömét, aki gyermeket hozott a világra, s látjuk Szent József szelíd mosolyát, aki örül az Isten által előre mondottak beteljesedésének. Örömünk tovább fokozódik, amikor az ünnepi misében a Fiúisten megtestesülésének titka tárul fel előttünk, akinek megváltottságunkat köszönhetjük. A karácsony az öröm ünnepe. Gyermekeknek, felnőtteknek és időseknek egyaránt. Van okunk az örömre, mert velünk az Isten! Isten el nem múló örömet ad nekünk ezen az ünnepen. Indulj, menj és mondd el egy gyermeknek a karácsonyi örömhírt! Tedd ezt azért, hogy ő azt érezze, hogy ebben a világban és ebben a korban jó gyermeknek lenni.
© Horváth István Sándor

Imádság 
 Mennyei Atyánk! Te az idők teljességében elküldted Fiadat emberi világunkba, hogy soha ne érezzük magunkat egyedül, hanem megtapasztaljuk, hogy velünk vagy. Segíts minket, hogy a betlehemi Gyermekben a hit szemével felismerjük Megváltónkat és Üdvözítőnket! Ő hozza el számunkra a békességet és a boldogságot, és reményt gyújt mindannyiunk szívében. E Gyermek nélkül és az általa hozott békesség és szeretet nélkül nincs ünnep, nincs karácsony. Add, hogy az emberek szerte a világon rátaláljanak Fiadra!