'Bemegyek az Úr csodás hajlékába'

Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem téged, Istenem (Zsolt 41,2). Amint tehát azok a szarvasok sóvárognak a források vizére, úgy sóvárgunk mi is az Egyház forrásaira, az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre, miután Egyiptomból, vagyis a bűnös világból kiszabadulva megöltük a fáraót a víz által, sőt egész seregét elpusztítottuk győzelmet aratva a keresztségben a sátán fölött.

Hogy az Atya forrás, erről Jeremiásnál ezt olvashatjuk: Elhagytak engem, az élő víz forrását, és repedezett vízvermeket ástak maguknak, amelyek nem tarthatják meg a vizet (vö. Jer 2,13). A Fiúról pedig ezt olvassuk egy másik helyen: Elhagyták a bölcsesség forrását (Bár 3,12). A Szentlélekről pedig: Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, abban örök életre szökellő vízforrás fakad (vö. Jn 4,14). Itt maga az evangélista fejti ki, hogy az Üdvözítő szavait a Szentlélekre kell értenünk. Ezek alapján nyilvánvaló tehát, hogy az Egyház hármas forrása maga a Szentháromság titka.

Ez után sóvárog a hívő lélek, ezt óhajtja a megkeresztelt ember szíve, amikor így sóhajtozik: Istenre szomjas a lelkem, az élő forrásra (vö. Zsolt 41,3). Mert nemcsak rövid időre akarja látni az Urat, hanem minden vágyával óhajtja, lángoló buzgósággal szomjazza őt. Mielőtt a keresztséget elnyerték volna, így beszéltek egymás közt: Mikor mehetek, hogy lássam az Isten arcát? (Zsolt 41,3). Íme, beteljesedett, amit óhajtottak. Eljöttek, és megálltak az Úr színe előtt, és megjelentek az oltár előtt, az Üdvözítő szent titka előtt.

Mivel az éltető forrásban újjászülettek, és az Úr Krisztus szent testének titkához járulhatnak már, így szólnak nagy bizalommal: Bevonulok a csodás hajlékba, az Isten házához (vö. Zsolt 41,5). Az Isten háza az Egyház, ez az a csodálatos hajlék, mivel itt található a hangos ujjongás és hálaadás és a lakomázók hálaéneke.

Ti, akik most Krisztust öltöttétek magatokra, és tanításunkat követtétek, úgy emelkedtetek ki Isten igéje által e világ zavaros áradatából, mint ahogy kiemelik a horogra akadt halakat. Elmondhatjátok tehát: Bennünk megváltozott a természet rendje. A halak ugyanis, ha kifogják őket a tengerből, elpusztulnak; minket viszont azért emeltek ki, és halásztak ki az apostolok e mulandó világ tengeréből, hogy holtakból élőkké váljunk. Amíg e világban éltünk, szemünk a lent való dolgok közt, életünk pedig a szennyes sárban forgolódott. Miután pedig kiemeltek bennünket az árból, kezdjük látni a Napot, és kezdjük szemlélni az igazi Világosságot. Kimondhatatlan örömünk sürgetésére így biztatjuk lelkünket: Bízzál az Úrban: fogom még áldani arcom szabadítóját, Istenemet (Zsolt 41,6). 

 Szent Jeromos áldozópapnak a 41. zsoltárról az újonnan kereszteltekhez intézett szentbeszédéből

Forrás ~ Internet

'Az irigység miatt szenvedő igazak a legszebb példát adták'

Hagyjuk most a régi példákat, vegyük szemügyre a nemrég megdicsőült bajvívókat; saját korunk nemes példaképeit állítsuk magunk elé. Féltékenység és irigység miatt szenvedtek üldöztetést, és küzdöttek mindhalálig, akik a leghatalmasabb és legigazabb oszlopaink voltak.

Állítsuk szemünk elé a jóságos apostolokat. Pétert, aki a gonosz féltékenység miatt nemcsak egy vagy két, hanem sok megpróbáltatást viselt el, és így vértanúságot szenvedvén a dicsőség megérdemelt helyére költözött. Féltékenység és viszály okozta, hogy Pál a béketűrés pályabérét felmutathatta: hétszer verték bilincsbe, menekülésre kényszerítették, megkövezték, Keleten és Nyugaton az igét hirdette, hitének dicső híre messze elterjedt, és miután az igazságra tanította az egész világot, a Föld határáig ért, a nép vezetői előtt vértanúságot szenvedett, így távozott el a világból, és költözött el a szent helyre, mint a béketűrés legszebb példaképe.

Ezekhez a férfiakhoz, kik szentül rendezték életüket, a kiválasztottak nagy serege járult, akik ugyancsak a féltékenység miatt sok kint és gyötrelmet szenvedtek, és a legszebb példát adták nekünk. A Danaidák és Dirkék kínjával szenvedtek üldöztetést a féltékenység miatt az asszonyok, akik, miután súlyos és kimondhatatlan kínokat álltak ki, elérkeztek a hit pályafutásának végére, és gyenge testükkel a legszebb pályabért nyerték el. A féltékenység elidegenítette az asszonyok szívét férjeiktől, és ez fordította visszájára Ádám atyánknak ezt a mondását: Ez már csont a csontomból, és hús a húsomból (Ter 2, 24). A féltékenység és a pártoskodás nagy városokat dúlt fel, és nagyszámú népeket irtott ki gyökerestül.

Ezeket nemcsak azért írjuk, kedveseim, hogy kötelezettségeitekre figyelmeztessünk benneteket, hanem hogy magunkat is ugyanerre emlékeztessük, mert ugyanazon a küzdőtéren vagyunk, és ugyanaz a harc vár reánk is. Hagyjuk ezért a hiú és hasztalan gondokat, és térjünk át a mi dicső és tiszteletreméltó hagyományainkra. Lássuk, Alkotónk szemében mi a szép, a kellemes és a szívesen látott. Nézzünk figyelmes szemmel Krisztus vérére, és ismerjük fel, Isten előtt milyen drága az ő vére, amely üdvösségünkre kiontatván, az egész világnak megszerezte a bűnbocsánat kegyelmét. 

 Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből

Forrás ~ Internet

A RÓMAI EGYHÁZ ELSŐ SZENT VÉRTANÚI ~ JÚNIUS 30.

Üldözték őket több oldalról is. A zsinagóga, Saul, dühtől lihegve hurcolta meg őket. Róma is csak alkalmat várt az üldözésre. Tíz nagy és sok helyi egyházüldözés választotta a keresztényeket bűnbakul.

A 64-es római tűzvész után Néró császár egyházüldözésének sok hívő lett áldozata. A kegyetlen kínokról a pogány Tacitusz is ír az Annaleseiben (15,44), és Kelemen Római püspök is tanúskodik róla a korintusiakhoz írt levelében 5-6. fejezet. Nem lehet felsorolni az életükkel tanúskodók számát; azok számát, akik a vértanúk példájára üldözőkből megtértek; azok számát, akik meg sem voltak keresztelve, de a vér, vagy vágykeresztség részesei lettek. Az első, névtelen vértanúéké ez a nap.

Gondolat: Az életeddel tanúskodj hitedről, élj példamutatóan, Isten gyermekéhez méltóan!

'Istenünk, ki a római egyház gazdag vetését vértanúk sokaságának vérével tetted termékennyé, kérünk, engedd, hogy szenvedésükből erőt merítsünk, és hősi győzelmüknek mindenkor örvendhessünk!' Amen.

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. június 30. – Csütörtök

Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő városába, Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon. Hitük láttára Jézus így szólt a bénához: 'Bízzál fiam! Bocsánatot nyernek bűneid!' Néhány írástudó erre azt gondolta magában: 'Ez káromkodik.' Jézus belelátott gondolataikba, és szemükre vetette: 'Miért gondoltok rosszat szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: Bocsánatot nyernek bűneid!, vagy ha azt mondom: Kelj föl, és járj!? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnök megbocsátására!' A bénához fordulva folytatta: 'Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Az ember fölkelt és hazament. Ennek láttára félelem fogta el a tömeget, és dicsőíteni kezdték Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek. Mt 9,1-8

Elmélkedés

Jézus további tevékenységének helyszíne a Genezáreti-tó mellett található Kafarnaum városa. A helyet Máté evangélista Jézus városának nevezi, amit úgy kell értenünk, hogy e helyen feltehetően hosszabb ideig tartózkodott, illetve időnként visszatért ide. Kafarnaumban feltehetően Péter apostol háza volt az otthona. Az evangéliumi jelenet egy béna ember meggyógyítását írja le. Három szempontot érdemes megemlítenünk az eset kapcsán. Az első a hit fontossága. Jézus azért tesz csodát a beteggel, mert látja azok hitét, akik eléje viszik őt. Bizonyos értelemben tehát a csoda a hit megjutalmazása. A másik szempont, hogy megjelennek Jézus ellenfelei is, akik ellenvéleményüket hangoztatják. A hittel érkezők és kérők mellett tehát jelen vannak azok is, akikben hitetlenség lakozik. A harmadik mozzanat az, hogy a testi gyógyuláshoz Jézus hozzá kapcsolja a lelki gyógyulást is, azaz a bűnök megbocsátását. Ezért mondja a betegnek: 'Bízzál fiam! Bocsánatot nyernek bűneid!' A gyógyulás után kijelenti, hogy neki, azaz 'az Emberfiának hatalma van a földön a bűnök megbocsátására!' Kéréseimmel azzal a tudattal érdemes Jézushoz fordulnom, hogy ő képes testemet és lelkemet egyaránt meggyógyítani.

© Horváth István Sándor

Imádság

Kérlek, Uram, Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon! Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!

 

HIMNUSZ SZENT PÉTER ÉS SZENT PÁL APOSTOLHOZ

Ó, boldog Róma, két apostol városa:

drága vérüktől bíbor színben pompázol!

Mindennél szebb vagy, szebb, mint az egész világ!

Nem saját fényed, - szentjeidnek érdeme,

vértanúságuk szentelte meg földedet.

Hozzátok esdünk, dicsőséges vértanúk,

Péter apostol, s földünk szép virága, Pál,

mennyei udvar diadalmas hősei,

védjenek minket hathatós imáitok,

és segítsetek, hogy az égbe juthassunk.

Légyen dicsőség örök Atyaistennek,

Egyszülöttjének dicséret és hatalom;

és a Szentlélek is áldassék veletek:

egy s oszthatatlan, áldott örök Háromság,

üdvödet zengjük végtelen időkön át. Amen.

 

Forrás ~ Internet

 

HIMNUSZ SZENT PÉTER ÉS SZENT PÁL APOSTOLHOZ

Víg ének árad földünkön ma szerteszét,

ma üljük két nagy főapostol ünnepét.

Vérével őket Megváltónk szentelte fel,

és Egyházában fővezérül tette meg:

Szent Pétert és Pált zengik minden nemzetek.

Mint két olajfa, ők előtte díszlenek,

mint két nagy fáklya, lángolóan fénylenek,

csodáljuk égnek két sugárzó ablakát;

ők bűnök láncát oldva börtönt törnek át,

s hívőknek nyitják mennyek boldog ajtaját.

Vég nélkül áldja énekszó a jó Atyát,

hasonlón hozzá egyszülöttjét, szent Fiát,

a Szentléleknek szóljon áldás, hódolat,

a Háromsághoz szálljon hálaáldozat,

most és örökre őt dicsérje szív, ajak. Amen.

Forrás ~ Internet

'Ezek a vértanúk látták is azt, amit hirdettek'

Ezt a napot Péter és Pál apostol vértanúsága tette nekünk szent nappá. Nem valami alig ismert vértanúkról szólunk, hiszen minden földre elhat szózatuk, a földkerekség végéig eljut igéjük (Zsolt 18,5). Ezek a vértanúk látták is azt, amit hirdettek, méltányosnak tartották, hogy kövessék Krisztust, hogy megvallják az igazságot, és meghaljanak érte.

Szent Péter, az apostolok feje szenvedélyesen szerette Krisztust. Boldog volt, amikor hallhatta tőle: Én is mondom neked: Péter vagy (Mt 16,18), mivel előzőleg Péter mondta: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia (Mt 16,16). Azért válaszolta erre neki Krisztus: Én is mondom neked: te Péter vagy, erre a sziklára építem Egyházamat (Mt 16, 18). Erre a sziklára építem a hitet, amelyet most megvallottál. Egyházamat arra építem, amit az imént mondtál: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Te pedig Péter vagy. A Péter név a kősziklából származik, és nem a kőszikla neve Péterből. Ugyanúgy a kősziklából származik a Péter név, ahogy a keresztény elnevezés Krisztus nevéből való.

Amint tudjátok, Krisztus Urunk még szenvedése előtt kiválasztotta tanítványait, akiket apostoloknak nevezett. Közülük csaknem mindig egyedül Péter képviselte saját személyében az egész Egyházat. És, mint saját személyében az egész Egyház képviselőjének, neki mondta Urunk: Neked adom a mennyek országa kulcsait (Mt 16,19). 

Ezeket a kulcsokat ugyanis nem ez az egy ember kapta meg, hanem az egész Egyház. Ez tehát Péter kiválóságát hirdeti, mert ő volt az Egyház egyetemességének és egységének megszemélyesítője, hiszen neki mondta: Neked adom, amit mindenkinek, az egész Egyháznak megadott. Hogy pedig belássátok: az egész Egyház megkapta a mennyek országa kulcsait, halljátok csak, mit mondott másutt valamennyi apostolának az Úr: Vegyétek a Szentlelket! Majd így folytatta: Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad (Jn 20,23).

Feltámadása után is Urunk méltán bízta Péterre a nyáját, hogy ő legeltesse. Nem mintha a tanítványok közül egyedül ő lett volna méltó, hogy Urunk nyáját legeltesse, hanem amikor Krisztus egy valakihez szól, akkor ezzel az egységre hívja fel a figyelmet. Péternek mondja elsősorban, mert Péter az első az apostolok között. - Ne szomorkodj, te Apostol! Felelj egyszer, felelj még egyszer, és felelj harmadszor is! Győzzön háromszor a szeretet tanúságtétele, hiszen háromszor győzött le a félelemből való tagadás. 

Háromszor kell megoldanod, amit háromszor te kötöttél meg. Oldozd fel szereteteddel, amit megkötöttél félelemből. És lám, az Úr egyszer, és még egyszer, meg harmadszor is Péterre bízza juhait.

A két apostol vértanúhalálát egy napon ünnepeljük. Egyek is voltak ők ketten. Bár más-más napon szenvedtek vértanúságot, egyek voltak mégis. Péter ment elsőnek, őt követte Pál. Megüljük tehát ezt az ünnepnapot, amelyet e két apostol vére szentelt meg nekünk. Szeressük hitüket, életüket, megpróbáltatásaikat, szenvedéseiket, tanúságtételüket és igehirdetésüket! 

 Szent Ágoston püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet 

HIMNUSZ SZENT PÉTER ÉS SZENT PÁL APOSTOLHOZ

Apostoloknak vére volt,

mely megszentelt egy szép napot:
Péter győzelme oly nemes,

és Pál babérra érdemes.

Eggyé fűz két nagy férfiút,
hogy égi példa volt az út;
Krisztussal nyertek földi bért,

gyilkos bosszút a jóhírért.

Bár Péter volt a fő követ,
méltán kap Pál is nagy nevet:
hitével szerzett hős erényt

az Úrtól választott edény.

Kereszten fejjel föld felé
- Simon lép így az Úr elé,
szemlélve Jézus jóslatát

alázza földig homlokát.

Ezért is Róma fennen áll
a tisztelet magas fokán,
alapja lett e hősi vér

és jel, mely nagy jövőt ígér.

Látod, hogy minden nép fia,
a földkerekség jár oda:
az Úr választott főhelye,

ott ül a népek mestere.

Könyörgőn kérünk, Krisztusunk,
bár méltatlan szolgák vagyunk,
hogy nagyjaiddal egy hazát

élvezhessünk örökkön át. Amen.

Forrás ~ Internet

SZENT PÉTER ÉS SZENT PÁL APOSTOLOK ~ JÚNIUS 29.

Simon Péter testvérével Andrással az elsők között kapott meghívást Jézus tanítványai közé. Kősziklaként ő lett az apostolok feje. Antióchia, majd Róma püspöke lett. Pál a damaszkuszi úton találkozott Jézussal, és ettől kezdve minden erejével Jézus örömhírét hirdette. A népek apostolává vált. Mindketten a Néró féle üldözés során 64 körül szenvedtek vértanúhalált Rómában.

'Istenünk, te Péter és Pál apostol ünnepével áldott szent örömet adtál a mai napon. Engedd, hogy Egyházad mindenben kövesse azok tanítását, akik első hirdetői voltak keresztény hitünknek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. június 29. – Szerda, Szent Péter és Szent Pál apostolok

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: 'Kinek tartják az emberek az Emberfiát?' Ezt válaszolták: 'Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.' Ő tovább kérdezte őket: 'Hát ti kinek tartotok engem?' Simon Péter válaszolt: 'Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.' Erre Jézus azt mondta neki: 'Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.' Mt 16,13-19

Elmélkedés ~ Péter és Pál példája

A mai napon Egyházunk Szent Péter és Szent Pál apostolokat ünnepli. Mindketten személyesen kaptak meghívást Krisztustól, megjárták a maguk hol mélységbe süllyedő, hol magasságokba emelkedő lelki útját, s méltók lettek a mennyei korona elnyerésére. Ünnepükön érdemes felidéznünk mindkettőjük első találkozását Jézussal, mégpedig azért, mert az első találkozás élménye gyökeresen megváltoztatja, új irányba állítja életüket. Péter egyszerű halász volt, aki a Genezáreti-tó partján lévő Kafarnaum városában élt. Eredetileg Simon volt a neve, Jézus adta neki új nevét, amikor új feladattal, az Egyház, a krisztusi közösség vezetésével megbízta. Meghívása napján társaival együtt a hálóikat javították. Jézus odament hozzájuk és követésére hívta Pétert és halásztársait. Jézus nem követet küldött Péterhez, aki átadta a meghívást, nem is messziről kiáltott neki, hanem odament hozzá, közel ment hozzá és így szólította meg őt. Az Úr emberhalászatról is beszél neki, de ennek jelentését kezdetben nem érti. Mindenesetre ennek a találkozásnak olyannak kellett lennie, aminek hatására Péter képes volt felhagyni mesterségével és elindulni az ismeretlen felé. Jézus személyében meglátta azt, akit érdemes követni, s nem késlekedett, hanem azonnal indult. Döntésében minden bizonnyal a bizalom játszik a legnagyobb szerepet, rábízza magát, jövőjét arra, aki meghívta őt követésére.Szent Pál apostol meghívása jól ismert számunkra. Krisztus követőiben a zsidó vallás ellenségeit látja, ezért üldözni kezdi őket. Váratlan villámcsapásként éri őt a Damaszkusz felé vezető országúton Krisztus hangja, kérdése: 'Miért üldözöl engem?' (ApCsel 16,24). Később is szívesen emlékezik vissza erre az eseményre, erre a csodálatos élményre, amely az Úr oldalára, a Krisztusban hívők mellé állította. Ettől kezdve azt tekintette hivatásának, hogy hirdesse Jézus evangéliumát, s ezt haláláig nagy meggyőződéssel teszi.Péter esetében a meghívást egy személyes kudarc előzi meg. Olyan napon történik, amikor munkájának semmi eredménye sem volt. Egész éjszaka dolgozott, halászott, de egyetlen halat sem tudott fogni. Ekkor arra kéri őt Jézus, hogy mégis induljon és vesse ki újra halászhálóját. Péter ezt válaszolja: 'Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót' (Lk 5,5).Meghívása pillanatában Pál sincs lelki magaslaton. Vallási elvakultság, düh, harag, gyilkos szándék vezeti. Milyen ember az, aki képes másokat üldözni azért, mert más vallás követői? Mekkora indulat és vakbuzgóság vezeti őt! Élete, vallásossága vakvágányra futott, bár ő ezt ekkor még nem érzékeli, nem ismeri fel, hogy helytelenül cselekszik. A Krisztussal való találkozás döbbenti őt rá arra, hogy félresiklott az élete. Ugyanakkor ez a találkozás új irányt szab életének. A két apostol példája azt mutatja, hogy Jézus számára nincs elveszett ember. Ő a kudarcot megélő és elhibázott életű emberben is lát fantáziát, meglátja azt, hogy nagy dolgokra képesek az ő kegyelmi segítségével. Természetesen együtt kellett működniük az isteni kegyelemmel, hogy szentté válhassanak és életüket egészen Isten szolgálatába állítsák. Jézus mindannyiunkat meghív egy nagyszerű feladatra: legyünk az ő követői és tanúi!

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindannyiunkat meghívsz arra, hogy apostolaid, küldötteid legyünk a világban. Azt kéred tőlünk, hogy hirdessük evangéliumodat és tanúságot tegyünk rólad. Apostoli küldetésünket nem egyedül, hanem közösségben kell teljesítenünk, valódi szeretetközösségben Krisztussal, az Egyházzal és egymással. Csak így válhatunk a szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely jel lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretet érintésére.

ESTI HIMNUSZ

Krisztus, tündöklő nappalunk,

az éj árnyát eloszlatod,

kit fényből fénynek vall a hit

és fénnyel áldod szentjeid.

Esengünk hozzád, szent Urunk,

míg tart az éj, vigyázz reánk,

találjunk benned pihenést,

adj nyugodalmas éjszakát.

Mikor lecsukjuk két szemünk,

a szívünk virrasszon veled,

őrködjék mindig jobb kezed

hűséges híveid felett.

Védelmezőnk, tekints le ránk,

igázd le ellenségeink,

vezesd szolgáidat, kikért

véred váltsága volt a bér.

Legyen most néked, Krisztusunk,

és szent Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

zengjen dicséret szüntelen. Amen.

 

 Forrás ~ Internet

'Isten dicsősége az élő ember, az ember élete Isten látása'

Isten fényessége életet ad: tehát az életet nyerik el azok, akik látják Istent. A megérthetetlen, felfoghatatlan és láthatatlan azért teszi magát láthatóvá, felfoghatóvá és érthetővé az embereknek, hogy éltesse azokat, akik őt felfogják és látják. Élet nélkül lehetetlen élni, az élet megléte viszont az Istenből való részesedésből ered. Istenből részesedni pedig azt jelenti, hogy az ember látja Istent, és élvezi az ő jóságát.

Az emberek tehát látni fogják Istent, hogy e látása által halhatatlanná válva, egészen Istenig elérjenek. Ezt – mint már említettem – a próféták előképszerűen tanították: Istent azok az emberek látják majd, akik az ő Lelkét hordozzák magukban, és állandóan várják eljövetelét, így beszél Mózes a Második Törvénykönyvben is: Azon a napon majd meglátjuk, hogy Isten szól az emberhez, és az élni fog (vö. MTörv 5,24).

Hogy milyen és mekkora az, aki mindent mindenben végbevisz, láthatatlan és elbeszélhetetlen minden általa létesített teremtmény számára, semmiképpen sem ismeretlen: mindenki ugyanis az ő Igéje által tanulja meg, hogy egy az Atyaisten, aki mindeneket átfog, és mindeneknek létet ad, amint az evangéliumban írva van: Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fia nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van (Jn 1,18).

A Fiú tehát az Atya kinyilatkoztatója kezdettől fogva, hiszen kezdettől az Atyával van. Ő az, aki a prófétai látomásokat, a különféle karizmákat, a szolgálatokat és az Atya dicsőségét fokozatosan, összehangoltan és megfelelő időpontban nyilatkoztatta ki az embereknek, hogy hasznukra váljék. Ahol ugyanis fokozatosság van, ott összehangoltság is van; ahol összehangoltság van, ott megfelelő időpont is van, és ahol megfelelő időpont van, ott hasznosság is van.

Így lett az Ige, mint az atyai kegyelem osztogatója, az emberek hasznára. Gondoskodásában annyira törődött velünk, hogy az embereknek kinyilatkoztatta Istent, Istennek pedig felajánlotta az embert. Vigyázott azonban arra, hogy az Atya láthatatlan maradjon, nehogy az ember valaha is megvesse Istent, és számára Isten mindig a végső cél legyen, aki felé haladnia kell. Ugyanakkor arról is gondoskodott, hogy láthatóvá tegye Istent, nehogy teljesen Isten nélkül legyen az ember, és így megszűnjék létezni. Isten dicsősége ugyanis az élő ember, az ember élete viszont az Isten látása. Ha pedig Istennek a teremtményekben való megnyilvánulása is már életet ad a földi lényeknek, mennyivel inkább ad életet az Atya kinyilatkoztatása az Igében mindazoknak, akik látják Istent. 

 Szent Iréneusz püspöknek 'Az eretnekségek ellen' című értekezéséből

Forrás ~ Internet 

HIMNUSZ SZENT IRÉNEUSZHOZ

Aranysugárral és vérpiros rózsával

feldíszítetted földünket, Fényszülte Fény,

e szent napon, mert vértanúkra lelt az ég,

s a vétkes is most bűnbocsánatot talál.

Mennynek kulcsára, föld tanítómestere,

világ bírái, mindenség fáklyái ők;

kereszten ez, a másik kard által dicső,

s az égi karban vannak már babérosan.

Ó, boldog Róma, két ily drága vértanú

ruházta rád saját királyi bíborát;

nem hírneved, az ő kiváló érdemük

tesz téged minden földi híresség elé.

Két szent Olajfa hűségnek közös tövén,

kérjétek Istent, hogy legyen szilárd hitünk,

erős reményünk, és a kettős szeretet

forrását lelve éljünk a halál után!

A Háromságnak örök dicsőség legyen,

és tisztelet és ujjongás és hatalom

az Egységben, ki mindenen uralkodik

az öröklétnek minden századain át. Amen.

Forrás ~ Internet

SZENT IRÉNEUSZ PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ ~ JÚLIUS 28.

130 körül született. Szmirnában nevelkedett, a város püspökének, Szent Polikárpnak volt a tanítványa. 177-ben a galliai Lyonban telepedett le, ahol pap, majd nem sokkal később a város püspöke lett. Nem csak jelentős teológus, hanem tanúja is az apostoli tradíciónak. Ez teszi írásait különösen értékessé. Ő irányította Kelet-Gallia misszionálását. Egyike azon első egyházatyáknak, akik a római egyház elsőbbségét vallják. 'Ahol az Egyház, ott van Isten Lelke is.' A hagyomány szerint 200. körül szenvedett vértanúságot.

 Istenünk, ki Szent Iréneusz püspöknek megadtad, hogy erősíthette az igaz tanítást és a békét Egyházadban, kérünk, engedd az ő közbenjárására, hogy a hitben és a szeretetben megújuljunk, és őrizhessük magunkban a te igazságodat és békédet! Amen.

FOHÁSZ

 

Támassz köztünk is béketeremtőket, akiknek a környezetében kisimulnak a harag ráncai, kézfogásra szelídülnek az ökölbe szorított kezek, és értelmét veszíti minden háborúság! Hallgass meg, Urunk!

 

Köszönjük nagy teológusainkat és teológáinkat! Köszönjük, hogy Szent Iréneusz olyan jól megismert téged, és annyit dolgozott azért, hogy mi is minél jobban megismerjünk és megszeressünk! Amikor ezért hálát adunk, hallgass meg, Urunk!

 

Köszönjük, hogy emberré lettél, hogy minket magadhoz isteníts. Segíts célbajutni: megfelelni ennek a csodálatos rendeltetésnek! Hallgass meg, Urunk!

 

Hogy imádságaink békét teremjenek szívünkben s onnan szétsugározzon a béke mindenkire, akivel csak találkozunk! Hallgass meg, Urunk!

 

Ha vannak olyanok, akiknek életünkben nehéz volt megbocsátanunk, segíts, hogy halálukban egészen kibékülhessünk velük. Adj minden elhunyt testvérünknek tökéletes békét és boldogságot! Hallgass meg, Urunk! Amen.

 

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. június 28. – Kedd

Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót, Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették: 'Uram, ments meg minket! Elveszünk!' Jézus így szólt hozzájuk: 'Mit féltek, kicsinyhitűek?' Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek. Erre nagy csendesség lett. Az emberek csodálkozva kérdezték: 'Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?' Mt 8,23-27

Elmélkedés

Az evangéliumi jelenet helyszíne a Galileai-tó (Galileai-tenger), amelynek közelében hangzott el egykor Jézus hegyi beszéde. Az Úrnak az a szándéka, hogy átkeljen tanítványaival a túlsó partra, de átkelésüket a hirtelen támadt vihar megnehezíti. A tanítványok halálfélelme érthető. Jézus ekkor lecsendesíti a viharos tengert, cselekedete megnyugtatja tanítványait is. A jelenet egyrészt egy valóságos esemény leírása, másrészt olyan példázat, amely a közösség jövőbeli sorsát mutatja be. A mi számunkra a második szempont hordoz tanulságokat. A krisztusi közösség a történelem folyamán nem mentes a különféle veszélyektől, támadásoktól. Ezt látván, illetve ezeket megtapasztalván a közösség egyes tagjaiban esetleg megrendülhet a hit. E nehéz helyzetekben ajkunkról elhangzik a kérés: 'Uram, ments meg minket!' Így kérték Mesterüket egykor a tanítványok és így fohászkodunk mi is az Úr segítségéért. Talán azt is gondoljuk, hogy Isten nem figyel gondjainkra, nem látja a minket érő fenyegetéseket és veszélyeket, mert 'alszik,' késlekedik. Lehet, de akkor is velünk van, egy bárkában utazik velünk. Bármikor hozzá siethetünk és kérhetjük: 'Uram, ments meg minket!' Kérjük bátran és bizalommal tőle, hogy hárítsa el a veszélyeket és nyugtassa meg szívünket!

© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe. Mindenkinek fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen. A Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk mélységeibe vésed. Lelkünket betöltő békességed által képessé teszel minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál.

 

ESTI HIMNUSZ

A nap lenyugszik csendesen;

hegyet, mezőt és sík vizet

borzongva itt hagy, s visszaint,

hogy holnap újra felragyog.

Ámulva néz a föld fia,

hogy Alkotónk, ily gondosan

kiszabtál törvényt és időt,

hogyan kövesse árny a fényt.

És míg sötétség leple hull

az égre, mely csendben pihen,

a munka láza elcsitul,

a fáradt szív békét keres.

Igédnek fénye boldogít,

reményben, hitben gazdagít;

Atyánk, időtlen fényed ő,

dicsőségednek sugara.

Nap ő, amelynek kelte nincs,

és nincs nyugvása, alkonya,

az ő fényében jár a föld,

s örökké zengi őt az ég.

Urunk, egykor majd minket is

ragyogjon át e tiszta fény,

s Fiaddal, Szentlélekkel is

zengjünk nevednek éneket. Amen.

 

 Forrás ~ Internet

'A nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg'

A magyar kereszténység eszménye Szent László. Benne virágzott ki jellemző típussá a magyar kereszténység; benne forrt össze a keresztény szentség a nemzeti szellemmel. Addig a kereszténység idegen földbe ültetett fa volt: öntözte azt István könnyeivel, a hithirdetők keresztvízzel, a vértanúk vérükkel, meg is fogamzott, de még nem gyökeresedett meg úgy, hogy magába tudta volna szívni a föld sajátos elemeit, s az elemek szerint színt, alakot, életet ölteni. A kereszténység még nem volt magyar.

Szent István a nép apostola volt, hozzá emelte föl a nép tétovázó tekintetét, s egy szinte érthetetlen szentség sugárzott feléje. A kereszténység sorsával hullámzott a nép érzelme s bizalma is iránta, s a pogányság tényleg felütötte fejét, üstökbe kötötte haját, s vadul tombolva kísérlette meg többször összetörni István művét. A magyar életet, a magyar eszményt kellett tehát kereszténnyé tenni, hogy ez a kereszténnyé lett nemzeti eszmény nyissa meg a nép szívét a hitnek. Ez a magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté.

Szent László nem tanít, ő nem apostol, de ő küzd, harcol, s győz a kereszténységért. A nép hajlamait, harci hagyományait, bátorságát, vitézségét lépteti be az eddig inkább csak tűrő, szenvedő, csöndes megadású kereszténységbe, s ezzel vezeti be az Egyházat a magyar népéletbe. A népnek ugyanis a hős, a dalia, a vitéz harcos tetszik. Az ősi dicsőség pogány egén ott ragyogtak a hősök, a magyar kar, a bátor szív, amelytől egy világ reszketett, nem szűnt meg lelkesíteni a népet, s eddig ez mind hiányzott a kereszténységben. Az emberek meg voltak ugyan keresztelve, de a nép még nem, mert a nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg.

A régi vitézséget Szent László tüntette fel önmagán; e jellemvonása által szívén ragadta meg a nemzetet, amelynek öröme és eszménye László lett; dicshimnuszt zeng a legenda róla, alakjába beleszövődik a nemzeti lelkesülés minden nagy gondolata s meleg érzelme. A kereszténység ezentúl már nemzeti életté, a keresztény király a nép hősévé vált.

László király vallásos, buzgó, szent, de ugyanakkor Árpádra s Bulcsúra emlékeztet. Életét harcok töltik ki, küzd német, görög, besenyő, kun ellen, s küzd úgy, ahogy a magyar szerette s a keresztény korban még meg nem érte. Vállal magasabb mindenkinél, s ahol bárdja lecsap, megriad az ellen. A csatákban ő áll elöl, megjelenése a győzelem biztosítéka s az Isten kegyelmének záloga. László szent harcos, ezért csodák körítik, bárdjában, kardjában természetfeletti erő is megnyilatkozik. Kettéhasadt a sziklabérc, hogy a tátongó örvény elválassza őt üldözőitől; arany-ezüst értéktelen kővé válik, hogy vitézeit az ellenség üldözésétől el ne vonja; ő röpíti el a nyílvesszőt, mely mikor lehullik, megmutatja a dögvész ellen a Szent László-füvét.

Íme, Szent László dicsőséges alakja rámutat a nemzeti életben érvényesülő vallásosságra. A vallás élet legyen, nemzeti élet is legyen. Gyomláljuk, szántsuk, műveljük Szent László példájára az élet ez elhanyagolt mezejét. Építsünk templomokat, mint ő; tiszteljük a római pápában Szent Pétert, mint ő, aki az Egyház leghatalmasabb titáni harcában, amelyet függetlenségért és szabadságért vívott, a jognak s az erkölcsi hatalomnak harcában a nyers hatalom ellen, VII. Gergely pápa pártján állt. Tehát az egyház szabadságharcának egyik zászlósa Szent László volt, s így, ha az újabb történelmi tudomány tagadja is, hogy Szent Lászlót a keresztesek valamikor fővezérükké választották: azért ő a keresztért s a kereszténység atyjáért mégis mindig vitézül síkra szállt. 

 Prohászka Ottokár püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet

 

 

 

HIMNUSZ SZENT LÁSZLÓ KIRÁLYHOZ

Ki tudja méltón zengeni híredet,

László, dicső szent, hősi csatáidat?

Hol van a vers, mely eldalolja

győztes erőd, diadalmi fényed?

Erényeidnek csillaga tündökölt,

s Isten hatalma támogatott, midőn

sok ellenségedet legyőzted,

s féltek, akárcsak a mennykövektől.

Minden erényed közt az a legnagyobb,

hogy elnyomottak támasza, vigasza

lettél, s magadnak így szereztél

hősi nevet ragyogó csatákon.

Csak a mennyország tündökölő honát

akarta minden szívdobogásod itt,

s bár nyújtották, el nem fogadtad

impérium jogarát a földön.

Tőled tanultuk: a nyugalom mit ér,

a béke több, mint a hatalom maga,

s ne vessük el, ha nem kívánja

a haza nagy, remegő veszélye.

Ó, esdj a földön ittmaradottakért,

hogy hittel éljünk, bízva, reménykedőn

örök hazánkért, és lehessünk

mennyei szent koronára méltók.

Örök dicséret zengje a Három-Egy

Istent, ki nekünk adja: erényeink

a hősi fokra jussanak fel

a szoros út dicséretében. Amen.

HIMNUSZ SZENT LÁSZLÓ KIRÁLYHOZ

Új dicséret hangja zengjen

a királynak, énekeljen

ujjongásunk dallama.

Mint a lépesméz, az ének

olyan édes, a dicséret

László királyt zengje ma.

Ó, mily boldog s milyen ékes,

szent nevével fényességes

Várad híres temploma!

Ő a lépcső, magyar nemzet

rajta lépdel az egeknek

trónjához, Pannónia.

Véle kegyet, áldást nyertünk,

meg is tartván, mit megleltünk

hitvallásunk hajnalán.

Gyógyítja a betegséget,

munkálja az üdvösséget,

ahogy Mózes hajdanán.

Önlelkéből, rejtettségből

csillag támad a világnak,

tündökölnek a csodák.

Erejével, győzelmével,

ellenségnek, barbár népnek

futamítja nagy hadát.

Akik hírét együtt zengve

összegyűltünk örvendezve,

kérünk, egek szent Ura,

add, hogy véle találkozzunk,

s eget nyervén eljuthassunk

az örök boldogságra. Amen.

HIMNUSZ SZENT LÁSZLÓ KIRÁLYHOZ

Áve, égi Király híve,

királyoknak gyöngye, éke,

László, mennynek sorsosa!

Ég Királyát hűn követted,

országunkat védelmezzed,

légy hazánknak bajnoka!

Menedéke magyaroknak,

örök-társa angyaloknak,

égi kegynek eszköze:

Üdvöz légy, ó, kiváltságos,

híres-neves, igazságos,

jó ítélet hírnöke.

Vigadozzál, magyar nemzet,

harsonáljad, énekeljed

új Királynak új dalod.

Boldog Várad, szálljon híred,

növekedjék dicsőséged,

visszhangozzák századok.

Krisztus, földről himnusz szárnyal

hozzád, aki keresztfáddal

magadhoz vonsz népeket.

Szentek útja te vagy égbe,

hitvallóknak dicsősége,

néked áldás, tisztelet! Amen.

 

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY ÜNNEPE ~ JÚNIUS 27.

1046 körül született Lengyelországban. Atyjától, I. Béla királytól a lovagi erényeket és az országkormányzás elveit, anyjától, Richeza lengyel hercegnőtől a szilárd katolikus hitet és a mély vallásosságot örökölte. 1077-ben került a magyar trónra. Az ország kereszténnyé tételét, amelyet Szent István és a többi apostoli lelkületű hittérítő útnak indított, eredményesen befejezte. Nagyváradon és Zágrábban püspökséget alapított, több bencés monostort létesített, 1092-ben Szabolcs városában zsinatot tartott. Ennek intézkedései hathatósan emelték a papság és a nép vallási, valamint fegyelmi színvonalát. A kunokat és más pogány törzseket, amelyek Magyarországra betörtek, legyőzte, és innen kiűzte. A szenvedőket és a szerencsétleneket atyai szeretettel felkarolta. 1095. július 29-én Nyitra mellett halt meg, földi maradványait a nagyváradi székesegyházban temették el. Sírjánál csodák történtek. Ezeket, valamint erényeit és érdemeit megvizsgálva III. Celesztin pápa, követe, Gergely bíboros által Váradon 1192. június 27-én a szentek sorába iktatta. Leánya, Szent Piroska, Iréné néven bizánci császárné lett.

 

'Istenünk, aki Szent László királyunkat, a te hitvallódat csodálatos könyörületességeddel a vétekből a bocsánatba, s mert igaz volt, a dicsőségbe vitted föl, kérünk, add, hogy aki kormányzónk volt a földön, pártfogónk legyen a mennyben!' Amen.

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. június 27. – Hétfő, Szent László király

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: 'Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?' Jézus így válaszolt: 'Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.' Mt 22,34-40

Elmélkedés

Az ószövetségi időkben több, mint 600 parancs szabályozta a zsidó emberek vallási és társadalmi életét. A törvények ezen sokasága és bonyolultsága teret engedett annak, hogy a különféle tanító iskolák vezetői és képviselői egymással vitatkozzanak a parancsok értelmezéséről, felosztásáról vagy sorrendjéről. A fontossági sorrend felállításának hátterében az az igény húzódott meg, hogy a gyakorlatban könnyebben lehessen mérlegelni, melyik törvényt kell előnyben részesíteni, ha esetleg ellentmondással találkozik valaki. Szinte mindennapos téma lehetett tehát az, hogy ki lehet-e mondani bármelyik törvényről is, hogy az a legfontosabb. Egy ilyen vitába akarja bevonni Jézust egy farizeus, miként erről a mai evangélium szól. Máté evangélista 'alattomos szándékot' lát a kérdezés mögött, a farizeus próbára akarja tenni Jézust, vajon mennyire ismeri jól a mózesi törvényeket. Aki ugyanis tanítja az embereket, annak jól kell ismerni a törvényeket és parancsokat. A kérdésre Jézus semmi újat nem mond, csupán idézi a Második Törvénykönyvből az Isten iránti szeretet parancsát (vö. MTörv 6,4-5) és mellé állítja a felebaráti szeretetről szóló parancsot a Leviták könyvéből (vö. Lev 19,18). A szeretetnél nincs fontosabb az ember számára. Szeressük Istent és embertársainkat!

© Horváth István Sándor

Imádság

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy tanúsíthassuk: te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.