'Urunk születése a béke születése'

Bár Krisztus gyermekkora - amelyet az Isten Fia magára venni nem vonakodott - már elmúlt, hiszen idő múltával tökéletes férfikorba jutott, sőt szenvedése és a feltámadása diadalát is megülte, és az értünk magára vállalt sokféle megaláztatásainak is vége már, mégis a mai nagy ünnepünk elénk idézi Jézusnak, Szűz Mária Fiának szent Gyermeksége első napjait. 

És amikor Üdvözítőnk születését hódolattal tiszteljük, rádöbbenünk, hogy voltaképpen most a saját eredetünket is ünnepeljük. Krisztus születése ugyanis a kereszténység eredete; így a Főnek a születésnapja egyben a Testnek is a születésnapja.

Legyenek bár a meghívottak a legkülönfélébb hivatásban vagy pedig az éveket tekintve bármely távol is egymástól, mégis az egész hívő sereg a maga teljességében a keresztség forrásából újult meg, és mint ahogy Krisztus szenvedésében keresztre lett feszítve és feltámadásában új életre lett keltve, valamint mennybemenetelével a mennyei Atya jobbjára lett helyezve, ugyanúgy az ő születése napján mintegy vele együtt született meg.

A világ bármelyik részén élő hívő ember Krisztusban születik újjá, aki megszüntette az eredeti bűn ősi útvesztőjét, így a hívő ember újjászületve új emberré válik; többé már nem a testi atya leszármazottja, hanem az Üdvözítő édestestvére, mert ő azért lett ember Fia, hogy mi Isten gyermekei lehessünk. Ha ugyanis ő, ebben az alázatosságában le nem ereszkedik hozzánk, soha senki sem emelkedhetne fel hozzá a saját erejéből.

Ezért kíván tőlünk ez a mai nap a kapott ajándék nagyságához méltó fényes tiszteletadást. Miként ugyanis az Apostol tanítja: nem evilágnak lelkét kaptuk, hanem a Lelket, aki Istenből van, hogy általa tudjuk meg, milyen nagyon nagy ajándékot kaptunk Istentől. Nem is tisztelhetjük őt méltóbban, minthogy azt ajánljuk fel neki, akit ő adott nekünk.

A bőkezű isteni ajándékok közül mi lehetne a mostani ünnepnek más megfelelőbbje, mint elsőként éppen a béke adománya. Ezt hirdették meg Urunk születése napján elsőként az angyalok zengő énekükkel. Ezáltal leszünk Isten gyermekei, ez növeli a szeretetet és táplálja az egységet; ez a szentek nyugalma az örök hajlékban. A békesség sajátos eredménye és egészen különleges ajándéka pedig az lesz, hogy egybekapcsolja Istennel mindazokat, akiket ő választott ki e világból.

Azok tehát, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istenből születtek (Jn 1, 13), az Atyának ajánlják fel a békesség gyermekeinek egyetértését. Az új teremtmény elsőszülöttjében a gyermekké fogadás valamennyi tagja egyesüljön, mert ő nem azért jött, hogy a saját akaratát cselekedje, hanem azért, hogy végrehajtsa küldője akaratát, mivel jóságos Atyánk nem az egyenetlenkedőket és a széthúzókat, hanem az egyetértőket és az egyakaratúakat fogadta örököseivé. Ha pedig saját képének hasonlatosságára teremtett bennünket, akkor az is kötelességünk, hogy egyetértőek legyünk.

Urunk születésének ünnepe tehát a béke születésének ünnepe. Ezért mondja az Apostol is: Ő, a mi békességünk, a kettőt eggyé forrasztotta (Ef 2,14), tudniillik a zsidót és a pogányt, mert az ő révén van szabad utunk az egy Lélekben az Atyához (Ef 2,18).

Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

 

Forrás ~ Internet

'A konstantini béke'

A mindenható Istennek, a mindenség Királyának, mindenért legyen dicsőség. Ugyanígy legyen hála lelkünk Megváltójának és Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak. Általa kérjük, hogy békénk maradandó és szilárd legyen, s mind a külső, mind a belső zavaroktól és megrázkódtatásoktól mindenkor mentes legyen.

Immár derülten és tisztán ragyog felettünk a nappal, amelyet többé már semmiféle felhő sem homályosít el, s Krisztusnak az egész földkerekségen elterjedt egyházait égi fényesség ragyogásával tölti be. Akik nem tartoznak a mi vallásunk közösségébe, még azok is valamennyire részesednek az Istentől nekünk ajándékozott javakból, mintegy morzsákat kapnak belőlük, ha nem is élvezhetik egészükben.

Nekünk viszont, akik minden reményünket Krisztusba helyeztük, hihetetlenül nagy lett az örömünk. Mindnyájunk arca szinte isteni örömtől fénylett, amikor láttuk, hogyan élednek újjá a hosszú, szörnyűséges romlásból mindazok a helyek, amelyeket a zsarnoki gonoszság előzőleg lerombolt. Láttuk, hogyan emelkednek újra magasba a templomok és mint ragyognak sokkal nagyobb tiszteletben és fényben, mint amelyeket leromboltak.

Ehhez járult a püspökök összejövetele, a zarándokoknak érkezése idegen és távoli vidékekről, a népek kölcsönös szeretete és jóindulata, amikor mint Krisztus testének a tagjai eggyé forrtak. Így valósult meg a próféta látomása, amely a jövendőt titokzatos képben jelezte előre: Csont a csonthoz, ízület az ízülethez kapcsolódott, amit a próféta beszédében homályos szavakba burkoltan, de nagyon is igaz módon előre hirdetett.

Az isteni Léleknek ugyanaz az ereje járta át a tagok összességét: Egy lelkülettel voltak, egyek eleven hitükben, egyetlen összhangzó karban zengtek himnuszt az Istennek. Mit mondjak még a főpásztorok tökéletes szépségű istentiszteleteiről, a papok nagy gonddal végzett áldozatbemutatásairól, az Egyház valósággal istenien fönséges szertartásairól?

 Emitt a zsoltáréneklést hallgatták, meg az isteni kinyilatkoztatás egyéb tanításait, amott a mély értelmű isteni szolgálatot végezték. És kifejtették az Úr üdvöt hozó szenvedésének titkokkal teljes hitvallását.

Egyszóval: a különböző korú és mindkét nemből álló nagy sokaság teljes szívéből imádkozott, hálálkodott és hódolt boldog örvendezéssel Isten előtt, akitől minden jó származik. 

 Cezáreai Özséb püspök egyháztörténetéből

Forrás ~ Internet

 

SZENT I. SZILVESZTER PÁPA ~ DECEMBER 31.

Szent Szilveszter pápa, aki ősi római családból származott. Szüleitől kiváló keresztény nevelést kapott. Papként igen sokat szolgált a diokleciáni üldözés idején (303-305), ami Rómában is sok áldozatot kívánt. Többször kellett elrejtőznie a Soracte-hegy egyik barlangjában.

Apja halála után Szilveszter anyja egy papra bízta a gyermek nevelését. Nagyon tehetséges tanuló volt, szeretett is tanulni. 314-ben választották pápává, mert közismertek voltak nagy érdemei. Nagy Konstantin alatt uralkodott, a milánói ediktum (313) utáni békés korszakba ő vezette be az Egyházat. 

 

Templomokat épített, szabályozta a templomok szentelésének rendjét, a templomok felszerelését. Ekkoriban a donatisták és az arianizmus nehezítette az Egyház életét, Szilveszternek élete végéig küzdenie kellett ezek ellen az eretnekségek ellen.

335. december 31-én halt meg. A Priscilla katakombába, a Via Salarián temették el, I. Pál pápa azonban 761-ben átvitette elődje maradványait a szent tiszteletére alapított 'San Silvestro in capite' nevű kolostorba. Alakját sok, szinte a mese határát súroló legenda veszi körül, már az 5. században tisztelték.

Példája: szabadság vagy elnyomás egyformán veszélyek tömegét jelenti a hit ellen!

'Istenünk, kérünk, Szent Szilveszter pápa közbenjárására segítsd népedet, hogy jelen életét kormányzásod alatt élje, és boldogan találhasson el az örök életre!'

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. december 31. – Szombat

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: 'Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.' Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. Jn 1,1-18

Elmélkedés

Az esztendő fordulója újra és újra a mögöttünk lévő időre és az előttünk lévőre irányítja gondolatainkat. Keresztény hitünk a teremtő isteni szándékban fedezi fel mindennek az eredetét és kezdetét, beleértve emberi természetünket is. Ugyanakkor a teremtés végső céljára a világ beteljesedésére, az ember újjászületésére is gondolunk, mert nem élhetünk csupán a múltból, hanem jövőnket is terveznünk kell, sőt, Istennek is terve van velünk a jövőben, mind a közeliben, amit földi életnek nevezünk, mind a távoliban, amit örök életnek. A keresztény hit nem egyszerűen csak visszatekintés a múlt év eseményeire, amelyeket személyesen megéltünk és nem csak felidézése az elmúlt évszázadok eseményeinek, amelyeket elődeink átéltek, hanem szüntelen előretekintés. Előretekintés és várakozás arra, hogy a jövőben Isten és a világ úgy találkozik, hogy Isten lesz a világban és a világ megújul Istenben. Vonatkozik ez a teremtett világra és az emberre, mint teremtményre egyaránt. Minden létező számára Isten a kezdet és ő a végső cél, hozzá szeretnénk mi is eljutni. És hogy ez az út, az Istenre találás és az Istenhez érkezés útja milyen hosszú, hány évig vagy évtizedig tart, az bizonyos szempontból nem is lényeges, mert egyedül az a fontos, hogy megérkezzünk hozzá. Éveink számához mindig hozzáadhatunk egyet a születésnapunkon és a történelmi időt az új év kezdetétől eggyel nagyobb évszámmal jelölhetjük, de ez már nem lesz fontos, amikor megérkezünk az örökkévalóságba.

© Horváth István Sándor

Imádság

Légy áldott, ó, Atyánk, ki mérhetetlen szeretetedben egyszülött fiadat ajándékozta nekünk. Ő megtestesült a Szentlélektől a Szűzanya legtisztább méhében és mintegy kétezer éve megszületett Betlehemben. Útitársunk lett, s új értelmet adott a történelemnek, közös utunknak az Új Ég és Új Föld felé, melyet szorongás és szenvedés, hűség és szeretet kísér. Ennek végén Te, a halált legyőzve, minden leszel mindenben.

'Názáret példája'

A názáreti ház iskola, tudniillik az evangélium iskolája, amelyben elkezdjük megismerni Krisztus életét. Mert ezen a helyen tanuljuk meg először is azt, hogyan szemléljük, hallgassuk, elmélkedjük át és ismerjük meg behatóan, hogy milyen mély és rejtett erő van Isten Fiának ebben a legegyszerűbb és legalázatosabb s legszebb kinyilatkoztatásában. De remélhetőleg megtanuljuk lassanként utánozni is.

Itt válik ugyanis számunkra világossá annak az útja-módja, hogy hogyan juthatunk el könnyen annak a felismerésére: kicsoda is Krisztus? Itt kiváltképp megértjük, milyen jól kell szemügyre vennünk mindent, ami az ő köztünk való lakozásával kapcsolatos, és annak mintegy keretét adja, tudniillik a helyszínt, a korviszonyokat, szokásokat, a beszédmódot, a szent szertartásokat, egyszóval mindent, amit Jézus felhasznált, hogy magát a világnak kinyilvánítsa. 

Itt minden beszél, mindennek jelentése van. Itt, ebben az iskolában, valóban tisztán látjuk, miért kell megtartania a lelki fegyelmet, ha valaki az evangélium tanítását akarja követni és Krisztus tanítványa kíván lenni.

Ó, milyen szívesen óhajtanánk visszatérni saját gyermekkorunkhoz, és magunkat ismét rábízni erre az alázatos és egyszersmind fenséges názáreti iskolára! Milyen tüzes vággyal igyekeznénk magunkban újra felébreszteni a törekvést, hogy Mária mellett az igazi élettudományt megszerezzük és az isteni igazságokat belássuk!

De itt csak zarándoklaton tartózkodunk, és le kell mondanunk arról a vágyunkról, hogy ebben a házban folytassunk az evangélium megismerésére soha eléggé nem tökéletesíthető tanulást. De mégsem távozunk anélkül, hogy sietve, szinte futtában el ne mondjunk egynéhány rövid intelmet a názáreti otthonról.

Ez ugyanis a csendre tanít elsősorban. Bárcsak ismét kivirulna bennünk a csend nagyrabecsülése, vagyis ennek a csodálatos és nélkülözhetetlen lelki magatartásnak az értékelése, - miközben korunk forrongó és agyonhajszolt életében annyi jajkiáltás, annyi zaj és kiabálás zaklat minket. 

Ó, te názáreti csend! Taníts meg minket arra, hogy a jó gondolatokba merüljünk el, lelkünk belső dolgaira figyeljünk, hogy nagy készséggel fogadjuk be Isten titkos sugallatait és az igaz lelkű tanítók utasításait. Taníts meg minket arra, hogy mennyire szükséges és értékes az előkészület, a tanulás, az elmélyedés, a személyes és bensőséges életrend, az imádság, amelyet egyedül az Isten lát a rejtekben.

Itt értjük meg továbbá a családi élet lényegét. Minket valóban Názáret figyelmeztessen arra, hogy mi a család, mi annak a szeretetközössége, komoly és ragyogó szépsége, szent és sérthetetlen sajátossága. Mutassa meg, milyen szeretetteljes a családban a nevelés, amelyet semmi más nem helyettesíthet. Tanítson meg arra, hogy mi a család alapvető kötelezettsége a társadalmi rendben.

Végül itt ismerjük meg a munka fegyelmét. Ó, názáreti otthon, az ács Fiának háza, az emberi munka kemény, de megváltó törvényét itt szeretnénk leginkább megérteni és magasztalni! Itt helyreállítani a munka méltóságát úgy, hogy mindenki fel tudja azt fogni! 

E fedél alatt emlékeztetni arra, hogy maga a munka nem válhat öncélúvá, tehát szabadságát és kiválóságát nemcsak onnan veszi, hogy gazdasági tényezőnek tekintik, hanem azokból a mozzanatokból is, amelyek értékes cél felé irányítják.

 Végül e helyről szeretnénk az egész világ munkásainak üdvözletet küldeni, és megmutatni nekik a nagyszerű példaképet, az isteni Testvért, minden rájuk vonatkozó igazságos ügy Prófétáját, vagyis magát Krisztus Urunkat. 

 VI. Pál pápa szentbeszédeiből

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. december 30. – Péntek, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: 'Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.' József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: 'Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!' József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: 'Názáretinek fogják hívni'. Mt 2,12-15. 19-23

Elmélkedés

A Szent Család képe Szomorú eset, amikor egy gyermek eltűnik. A szülők kétségbeesve keresik őt, majd a rendőrség is bekapcsolódik a keresésbe. Egyes esetekben előkerül az elveszett gyermek, más esetekben évek múltán sem ad életjelt magáról. Néha erőszakkal rabolnak el valakit, máskor maga a gyermek vagy a fiatal hagyja el szüleit, úgy érzi, mindenből elege lett. Régebbi időkben a villanyoszlopokra, hirdetőtáblákra és más feltűnő helyekre ragasztották ki az eltűnt személyek arcképét, bízván abban, hogy valaki felismeri őt és értesíti a szülőket. Újabban a televízióban, újságokban vagy az interneten is keresnek eltűnt személyeket. Valamikor a XX. század elején történt, hogy az amerikai nagyvárosban, New York-ban eltűnt egy fiatal lány, pontosabban egy családi vita után elhagyta a szüleit. Édesanyja és édesapja hiába várta vissza heteken és hónapokon keresztül, a lányuk nem jelentkezett, nem jött vissza. Ekkor többen tanácsolták nekik, hogy a lány arcképét függesszék ki mindenfelé a városban, hátha valaki felismeri és segíthet a szülőknek. A szülők napokig gondolkoztak az ötleten, aztán mégis máshogy döntöttek. Nem függesztették ki a lányuk arcképét, hanem elmentek egy fényképészhez másik két gyermekükkel együtt és készíttettek magukról egy képet. Ezt a családi képet, amelyről hiányzott eltűnt lányuk, aztán kiragasztották a városban sokfelé, azzal a mondattal, hogy továbbra is szeretik lányukat, hiányzik a családból. A lány, aki egyébként nem hagyta el a várost, lépten-nyomon találkozott csonka családjának képével és néhány nap múlva visszatért hozzájuk. Az emberek Istentől való eltávolodását és korunk hitetlenségét látva úgy gondolom, hogy Isten újra és újra telerakja a világot a Szent Család képével. Azt szeretné, hogy térjünk vissza hozzá, éljünk vele, ezért szüntelenül keres minket. Isten kész a megbocsátásra és kész arra, hogy visszafogadjon minket szeretetébe. De nem a mi arcképünket teszi ki mindenfelé, nem a bűn miatt eltorzult arcunkkal akar szembesíteni minket, hanem más módon hív minket. Irántunk való végtelen szeretetére emlékeztet minket, arra, hogy helyünk van az ő közelében. Amikor ma, a Szent Család ünnepén, magunk elé képzeljük a kis Jézust, édesanyját, Máriát és nevelőapját, Szent Józsefet, akkor gondoljunk arra, hogy ebben a családban nekünk is helyünk van. A Szent Család otthona a mi otthonunk is, legyen az szegényes istálló Betlehemben, ideiglenes szálláshely az Egyiptomba való menekülés idején vagy egyszerű ház Názáret városában. A Szent Család sorsa a mi sorsunk is, legyen az boldog öröm a betlehemi barlangban, nyugtalan menekülés egy távoli országba vagy csendes munka a családi otthonban. Vegyük észre, hogy Isten teleragasztja a Szent Család képével városainkat és utcáinkat, mert hazavár minket!

© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Hisszük, hogy a házasság és család drága kincs, megbecsülendő érték. Segíts minden embert, hogy megtalálja ezt a kincset! Hisszük, hogy az evangéliumi értékrend biztos segítséget nyújt mindazoknak, akik gyorsan változó világunkban, a válságok korában, a nehézségek idején a te szeretetedben akarnak élni. Vezesd a családban élőket igazságaid felismerésére és a szeretet hűséges megélésére a mindennapokban! Segítsd emberhez méltó élethez, emberi méltóságuk megőrzéséhez és hivatásuk megtalálásához azokat, akik pillanatnyilag nélkülözik a család szeretetét! Emlékeztesd a szülőket felelősségükre gyermekeik iránt és tanítsd a gyermekeket engedelmességre szüleik iránt! Segíts minden embert, hogy megtalálja a boldogságot!

'Az idők teljességében eljött az Istenség teljessége is'

Üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét (vö. Tit 3,4). Legyen hála ezért Istennek, mert általa kiárad a vigasztalás erre a zarándok, száműzött, nyomorúságos földi életünkre. Az emberi testben való megjelenése előtt az ő jósága is rejtve volt, jóllehet ő azelőtt is jó volt: ugyanis az Úr öröktől fogva jóságos.

De vajon miből lehetett felismerni ezt a nagy jóságát? Az ígéretekből, amelyeket azonban nem tapasztaltak, ezért kételkedtek is azokban sokan. Azelőtt Isten ugyanis a próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt (Zsid 1,1). Azt mondta: Az én terveim a békére vonatkoznak és nem a pusztulásra (Jer 29,11). Mit felelhetett erre az ember, amikor a béke helyett csak a pusztulást tapasztalhatta? 

Meddig hajtogatjátok még: Békesség, békesség, noha nincsen békesség? (Jer 8,11) Ezért a béke követei keservesen sírtak (Iz 33,7), és így szóltak: Uram, ki hitt abban, amit hallottunk? (Iz 53,1) Most azonban már hihetnek az emberek akár a saját szemüknek is, mert az Isten bizonyságai valóban igazak (Zsolt 92,5). Az égen azért vert sátort a napnak (Zsolt 18,6), hogy még a zavart szemű ember elől se legyen elrejtve.

Íme, a béke már nemcsak ígéret, hanem hozzánk küldött élet, nem halogatott, hanem már megadott, nemcsak jövendölt, hanem már közénk jött béke. Íme, az Atyaisten mintegy az irgalmasságával megtöltött kincseszsákként küldte a földre; igen úgy, ahogy mondtam, kincseszsák, amelyet a szenvedés szakít fel, hogy a benne rejtett váltságdíjunk kiömöljön; kincseszsák, jóllehet kicsi, de telített.

 Mivelhogy Fiú adatott nekünk (vö. Iz 9,5), de benne lakik az Istenség egész teljessége (Kol 2,9). Mert miután elérkezett az idők teljessége, megjelent az Istenség teljessége is. Testben jött el, hogy a testi embereknek megmutatkozzék, és emberségének megjelenésével felismerjék jóságát is.

Ahol ugyanis megnyilvánul az Isten embersége, ott jósága sem maradhat rejtve. Jóságát ugyan mivel bizonyíthatta volna jobban, mint éppen azzal, hogy az én emberi testemet vette magára? Azt mondtam: az én testemet, és nem Ádámét, vagyis nem azt a testet, amelyet Ádám a bűnbeesés előtt bírt.

Mi mutatná meg jobban az ő irgalmasságát, mint az, hogy magára vette emberi nyomorúságunkat? Vajon mi bizonyítaná jóságának teljességét, mint az, hogy Isten Igéje érettünk olyan törékennyé lett, mint a fű? Uram, ki az ember, hogy törődöl vele, az emberfia, hogy gondolsz reá? (Zsolt 143,3)

Ebből meg kell értenie az embernek, hogy Isten mennyire törődik vele; tudnia kell ebből, hogyan gondolkozik róla, és mit érez iránta Isten. Ó, ember, ne azt emlegesd hát, hogy mit kell szenvedned, hanem azt, hogy ő mit szenvedett érted! 

Amit érted tett és abból, amivé érted lett, ismerd föl, hogy az emberszeretetéből neked megjelent az ő jósága. Minél kisebbé lett az emberségben, annál nagyobbat adott a jóságban; és minél igénytelenebbé vált értem, annál drágább lett nekem. Azt mondja az Apostol: Üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét (Tit 3, 4).

 Szent Bernát apát beszédeiből

Forrás ~ Internet

BECKET SZENT TAMÁS PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ ~ DECEMBER 29.

Becket Szent Tamás 1118-ban Londonban született, apja gazdag normann kereskedő, anyja egy szaracén emirnek volt a lánya. Szülei a kiváló angliai alapfokú iskolák után Párizsba a legkiválóbb iskolába járatták. A Canterburyi egyházmegyében volt pap, különböző kényes feladatait kiválóan látta el, majd a király, II. Henrik lordkancellárja lett, és a király megbízta fia nevelésével is. Munkáit ekkoriban is kiválóan látta el, sokszor még az Egyház jogainak feláldozása árán is. 

 

Tiszta erkölcse, jószívűsége, erényessége ekkor is közismert volt! A király feltétlen hívét látta Tamásban, elhatározta, hogy érsekké teszi. Tamás figyelmeztette a királyt, hogy mint érsek a király akarata ellen kell sok mindent tennie, ezért meg fog szűnni barátságuk. Mindezt a figyelmeztetést Henrik csak tréfának vette. 1162-ben ellenkezése dacára püspökké választották, ő lett a canterburyi érsek. Mivel az Egyház jogait nagyon határozottan védte II. Henrik király önkényével szemben, először súlyos pénzbüntetésre, majd börtönbüntetésre télték. Tamás nem ismerte el bírái illetékességét, ezért a Szentszékhez fellebbezett, ám biztonsági okokból Franciaországba menekült, és ott hat évig száműzetésben maradt. 1170-ben visszatérhetett, és a király is kibékült vele. 

 

Kapcsolatuk azonban az udvar ármánykodása miatt ismét elmérgesedett. Tamás sokat szenvedett. A felbőszült király uszítására zsoldosai 1170. december 29-én az esti zsolozsmáját végző érseket az oltár előtt, papjai szeme láttára ölték meg. III. Sándor pápa 1173-ban avatta szentté. Érdekesség, és a történelem szomorú tragédiája, hogy Tamást halála után mégegyszer elítélték: VIII. Henrik király 1538-ban számvetésre idézte Tamást. Mivel a halott nem jelenhetett meg, a hatalmi őrületben tobzódó király lázadás, makacsság és felségárulás címén halálra elítélte: sírját feldúlták, ereklyéit elégették, a sírjában levő értékeket elkobozták, szobrait, képmásait és más emlékeket megsemmisítettek.

Példája: kötelezettségeidet a legteljesebb odaadással végezzed!

'Istenünk, ki Szent Tamás püspöködnek és vértanúdnak megadtad, hogy az igazságért életét áldozhatta, kérünk, közbenjárására add meg nekünk, hogy ezen a földön Krisztusért elveszítsük és az égben megtalálhassuk életünket!' Amen.

Forrás ~ Internet

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. december 29. – Csütörtök

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: 'Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.' Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, 'egy pár gerlét vagy két galambfiókát' tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: 'Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.' Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: 'Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!' Lk 2,22-35

Elmélkedés

János apostol a Jézussal töltött esztendők alatt és az azt követő évek során elsajátította a hit látásmódját. Evangéliumának minden történetéből és szavából ez sugárzik. A hit útján akarja vezetni írásának olvasóit. Az idős Simeonnak, akiről a mai evangéliumi szakaszban olvasunk, nem volt erre szüksége. Mondhatjuk, hogy ő nem Jézustól tanult, hanem a Szentlélek indításaira hallgatott. Hitt a Lélek kinyilatkoztatásának, amely szerint még életében meg fogja látni az Üdvözítőt. A Lélek indította, hogy a templomba menjen és a Lélek nyitja meg szemeit, hogy felismerje a kisded Jézusban a megváltót, akinek érkezésére várt. Ettől kezdve Simeonnak nincs több vágya. Mert mit is kaphatna nagyobbat az élettől, minthogy megláthatta az Isten Fiát? Simeon jelenléte a Jézus születése körüli eseményekben nem csak valóságos, hanem van egy jelképes szintje is. Az ő személye jelképezi ugyanis mindazokat, akik az ószövetségi időkben az isteni ígéretek alapján vártak a messiás jövetelére. Sok évszázad nemzedéke nem élhette meg személyesen e jövetelt. Az ő nevükben is szól Simeon hálaadása Istennek, aki mindig beteljesíti ígéreteit. Ne mondja karácsony után senki csalódottan, hogy másmilyen Jézust szeretett volna! Ez a Gyermek az Isten Fia. A hit szemével felismerhetjük őt.

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, add meg nekem a testvéri szeretetet, és színed előtt add ezt meg, ott, ahol te látsz; add, hogy amikor szívem igazi ítéletét kérdezem, ezt a választ halljam: a testvéri szeretetnek a jóság gyümölcsét rejtő gyökere valóban bennem van; akkor bizakodhatom Benned, és te megadod nekem mindazt, amit kérek, mivel megtartom parancsaidat.

Szent Ágoston

'Beszélni sem tudnak még, és máris megvallják Krisztust'

Megszületik a kicsiny Gyermek, a nagy Király. Eljutnak hozzá messze vidékről a bölcsek; jönnek, hogy hódoljanak annak, aki még jászolban fekszik, de égen és földön uralkodik. Amikor a bölcsek hírt adnak a megszületett Királyról, Heródes megdöbben, és hogy el ne veszítse uralmát, meg akarja ölni. Pedig, ha hinne, itt is nyugodtan, a másik életben pedig vég nélkül uralkodnék.

Heródes, miért ijedsz meg attól, hogy Király születéséről hallasz? Nem azért jön ő, hogy téged kisemmizzen, hanem hogy legyőzze a sátánt. Te azonban nem tudod ezt megérteni, ezért zavarodol meg és dühöngsz; és hogy elpusztítsd azt az egyet, akit halálra keresel, kegyetlenül annyi gyermek halálát okozod.

Még a jajveszékelő anyák vagy a kicsinyeik tetemét sirató édesapák iránti szánakozás sem tart vissza, sem a kisdedek sivalkodása és nyögése. Megölöd a kicsinyeket testileg, mert téged megöl a szívbeli félelem. Azt gondolod: ha végrehajtottad, amit kívánsz, hosszú ideig élhetsz, pedig magát az Életet törekszel megölni.

A kegyelemnek az a kicsiny, mégis hatalmas forrása viszont, aki még csak jászolban fekszik, de téged már a trónodon megrémít, felhasznál terveiben - noha azokat fel sem foghatod -, és megszabadítja a lelkeket az ördög rabságából. Azoknak a fiait, akik most ellenfelei, fölvette az örökbefogadottak sorába.

A kisdedek, bár öntudatlanul, Krisztusért halnak meg, a szüleik pedig megsiratják mint vértanúkat, akik elszenvedték a halált: Krisztus mégis hiteles tanúivá teszi őket, akik még beszélni sem tudnak. Íme, hogyan uralkodik az, aki eljött, hogy így uralkodjék! Íme, szabadít már a Szabadító, és üdvöt ad az Üdvözítő!

De te, mit sem tudsz erről, Heródes, csak megriadsz és kegyetlenkedsz. És miközben tombolsz dühödben a kicsinyek ellen - magad se tudod -, máris hódolsz őneki.

Ó, micsoda kegyelmi ajándék! Milyen érdemeik alapján jutottak a kisdedek e győzelemre? Beszélni sem tudnak még, és máris megvallják Krisztust! Karjaikat még harcra sem tudjak emelni, de máris elragadják a győzelem pálmáját. 

 Szent Quodvultdeus püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet

 

APRÓSZENTEK NAPJA ~ DECEMBER 28.

Azok a betlehemi gyermekek, akiket Heródes király megöletett Jézus születése után. Amikor Heródes rájött, hogy a napkeleti bölcsek nem tértek vissza hozzá, Betlehemben és környékén megöletett minden 2 év alatti fiúgyermeket (Mt 2,16-18). A két éves kor meghatározásában nyilvánvalóan a bölcsek csillagának feltűnési ideje vezette a királyt. Mivel sem a lakosság számát, sem a fiúgyermekek arányát nem ismerjük, az áldozatok számára nézve csak óvatos becslésekbe bocsátkozhatunk, s számukat 20-30-ra tehetjük. A hagyomány Betlehemben, a születési barlang közelében tudott az Aprószentek sírjairól, s e barlangot 1962-ben újra megtalálták. Máté evangéliuma a betlehemi gyermekgyilkosságban Jeremiás jövendölésének beteljesedését látta meg. Tiszteletük az ősi időkre megy vissza.

Példájuk: Istenért mindent vállalnunk kell!

'Istenünk, a te Szent Fiad eljövetelét az Aprószentek nem szavukkal, hanem halálukkal hirdették; kérünk, segíts minket, hogy a hitet, amit nyelvünkkel vallunk, a tetteink is hirdessék!' Amen.

Forrás ~ Internet

HIMNUSZ AZ APRÓSZENTEK TISZTELETÉRE

Ártatlan apró vértanúk

dicsőítsen ma szent dalunk!

A föld elvesztett, s könnye hull

az ég elnyert, s örömre gyúl.

Megölt a vad, gonosz király,

de Alkotónk szent karja várt,

hogy országába fölvegyen,

hol fény s öröm vár szüntelen.

Halálotok gyöngyként ragyog

Krisztus körül, ártatlanok,

kétévesek sem voltatok,

s már mennybe vittek angyalok.

Ó város, szentté tett az ég

mint Megváltónk szülőhelyét,

kinek mint zsenge áldozat

első mártírvér itt fakad.

Állnak királyi trón előtt

tündöklő fényruhában ők,

ingecskéjüknek bíborát

a Bárány vére mosta át.

Jézus, neved legyen dicső,

kit földre szült a Szűz szülő,

Atyádnak s Lelkednek veled

örök dicsőség, tisztelet! Amen.

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. december 28. – Szerda, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: 'Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.' József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: 'Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.' Mt 2,13-18

Elmélkedés

Karácsony öröme nem tartott sokáig, mert mindjárt az ünnep másnapján Szent István vértanúságára emlékeztünk, majd ismét vértanúkra, az Aprószentekre emlékezünk a mai napon. Azokat az ártatlan gyermekeket nevezzük Aprószenteknek, akiket Jézus miatt öltek meg Betlehemben. Heródes király saját földi hatalmát féltve adta ki a kegyetlen parancsot, miszerint Betlehemben minden két évnél fiatalabb fiúgyermeket meg kell ölni. Katonái kérdezés, mérlegelés nélkül teljesítették a parancsot. Az emberi féltékenység, a kicsinyesség az uralkodót szörnyű cselekedetre indítja. Hatalmával visszaélve ártatlanok életét oltja ki. De mindez nem rendítheti meg Istenbe vetett hitünket! Bár nagynak és legyőzhetetlennek tűnik az emberi gonoszság, mi hisszük, hogy Isten jósága képes minden fájdalmat szeretetté alakítani. Bár sok esetben megfékezhetetlennek tűnik az emberi rosszindulat, mégis szilárdan hisszük, hogy legyőzhető a jósággal. Bár látszólag emberek irányítják saját kényük-kedvük szerint az eseményeket, mégis hiszünk abban, hogy végső soron Isten akarata fog megvalósulni. A Szent Család megmenekülése e gondviselésnek köszönhető. Törekedjünk arra, hogy megmaradjon bennünk az Isten iránti igaz szeretet, az ő gondviselésébe vetett bizalom, mert az Isten-szeretőknek valóban minden a javukra válik.

© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, mindenható Atyánk, engedd összes gyermekednek megtapasztalni, hogy úton vannak feléd, az ember végső célja felé, s hogy van kísérőjük, aki jót akar nekik: Mária, a tiszta szeretet képe, akit eleve arra választottál, hogy Krisztus Anyja és az Egyház Anyja legyen. Neked, aki az élet Atyja, kezdet nélküli forrás, a legfőbb jó és örök világosság vagy, a Fiúval és a Szentlélekkel együtt legyen tisztelet és dicsőség, dicséret és hála mindörökkön örökké! Ámen.

Szent II. János Pál pápa

'Maga az Élet jelent meg testben'

'Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk, és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek' (1 Jn 1,1). Csak azért tapinthatja bárki is kezével az Igét, mert 'az Ige testté lett, és közöttünk élt' (Jn 1,14).

De ennek a testté lett Igének, hogy kezünkkel tapinthassuk, előbb Szűz Máriától kellett testileg megszületnie, bár maga az Ige nem ettől kezdve létezik, hiszen János azt mondja róla, hogy 'ami kezdettől fogva volt'. Nézzétek, mennyire alátámasztja ezt a levelét evangéliuma, amelyből az imént hallottátok, hogy 'kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt!' (Jn 1,1)

Valaki esetleg úgy érthetné az élet Igéjét, mint valami Krisztusról szóló beszédet, de nem magát a Krisztus testét, amelyet kézzel tapintottak. Nézzétek, mi következik: 'Igen, az élet megjelent' (1 Jn 1, 2). Krisztus tehát az élet Igéje.

És hogyan jelent meg? Kezdettől fogva volt ugyan, de nem jelent meg nyilvánvalóan az emberek előtt: csupán az őt látó angyaloknak volt nyilvánvaló, akik mintegy kenyerükkel táplálkoztak vele. Mert mit is mond a Szentírás? 'Angyalok kenyerét ette az ember!' (Zsolt 77, 25) 

Tehát maga az Élet jelent meg testben, mert megjelenése által a csupán lélekben látható dolog válik szemmel láthatóvá, hogy meggyógyítsa a lelkeket. Mert az Ige csupán csak lélekkel, míg a test, testi szemmel is látható. Módot adott arra, hogy meglássuk az Igét: az Ige testté lett, hogy megláthassuk, így kellett gyógyulást találnunk, hogy bensőleg lássuk az Igét.

'Tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk' (1 Jn 1,2), azaz megjelent közöttünk; vagy világosabban szólva: megjelent számunkra.

'Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek' (1 Jn 1,3). Jól figyeljetek, kedveseim: 'Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek', őt magát, a testben jelenlévő Urat látták, az Úr szájából hallották az igéket, és hirdették nekünk. Tehát mi is hallottuk, de nem láttuk.

Vajon talán kevésbé vagyunk szerencsések, mint azok, akik látták és hallották? De akkor hogyan folytatná, hogy: 'ti is közösségben legyetek velünk?' (1 Jn 1,3) Ők látták. Mi nem láttuk, de mégis közösségben vagyunk velük, mert ugyanazt a közös hitet valljuk.

'Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. S azért írjuk ezeket nektek - mondja - hogy örömötök teljes legyen' (1 Jn 1,4). Teljes örömről beszél, mégpedig magában a közösségben, a szeretetben és az egységben. 

 Szent Ágoston püspöknek Szent János leveléről szóló fejtegetéseiből

Forrás ~ Internet

 

HIMNUSZ SZENT JÁNOS APOSTOL ÜNNEPÉN

Szűzi őrzője a legtisztább Szűznek,

szent hirdetője az örök Igének,

szolgáid lelkét tisztítsd meg a rossztól,

János apostol!

Égi forrásból eredő folyamként

futva kiáradsz a kiaszott földre,

és amit kebled merít a kebelből,

már ki is osztod.

Föld ékessége, dicsősége mennynek,

esdj megbocsátást gonoszságainkra,

szent tanításod csodálatos titkát

fejtsd ki előttünk!

Láttad a titkot, az Atya Igéjét,

s földünkre öntöd a hit áldott fényét;

jöjj, vezess minket, hogy teveled áldjuk

majd az örök Fényt!

Zengjen örökké hála Krisztusunknak,

Szűz Máriától született Urunknak,

ki az Atyával és a Szentlélekkel

egy örök Isten! Ámen.

HIMNUSZ SZENT JÁNOS APOSTOL ÜNNEPÉN

Szeráfok boldog szent kara,

dalold, kit Krisztus úgy szeret;

közösségünk is énekel,

mint boldog versenytársatok

arról, ki tudja s hirdeti,

mint kél a Fényből tiszta Fény,

ki anyaölbe szállt alá,

bár Atyja keblén megmaradt.

Szent János, téged Mestered

előre látva arra hív,

hogy fényét lásd a Táboron

s kínját a Szenvedés hegyén.

Te mennyekig ragadtatol,

és láthatsz égi titkokat:

a Bárány rejtett életét

s az Egyház titkát felfogod.

Szent Szűzhöz méltó szent fiú,

az Egy-Fiú utódja vagy;

legyünk mi mind a Szűz fia,

Krisztus keblébe rejts ma el!

Dicsérjük, áldjuk az Igét,

ki testté lett s így valljuk őt,

de áldjuk Atyját is vele

és Szentlelkét is szüntelen! Amen.

 

Forrás ~ Internet