BOSCO SZENT JÁNOS ÁLDOZÓPAP ~ JANUÁR 31.

'Istenünk, ki Bosco Szent Jánost arra választottad, hogy atyja és tanítómestere legyen az ifjúságnak, kérünk, add, hogy a szeretet tüzétől lángra gyúlva mi is keressük a lelkeket, és csak Neked szolgáljunk!'

Példája: Légy vídám, és ezt sugározd ki másra is! Az Isten is szeret minket!

A torinói egyházmegyében lévő Becchiben született 1815. augusztus 16-án. Szülei szegény földművesek voltak. Ifjú korában sok nehézséget kellett legyőznie, hogy pap lehessen. Már fiatal gyermekkorában apostolkodott: különböző cirkuszi mutatványokkal szórakoztatta társait, hogy azután imádságra és hittanra tanítsa őket. 1841-ben szentelték pappá. Pappászentelése után minden erejét a munkásifjúság nevelésére szentelte. Nevelői művészete abban állt, hogy karizmatikus lelke világosan felismerte korának lelki ínségét. Játék, ima és munka: ezek voltak nevelési eszközei. A köréje gyűlt papokból alapította meg Szalézi Szent Ferencről nevezett szerzetesrendjét (szaléziek). Az ifjúságot tanították mesterségre és keresztény életre. Torinóban halt meg, 1888. január 31-én.
Élete: 1815. augusztus 16-án született Castelnuovo közelében (Torinói egyházmegye), egy kicsiny falucskában, Becchiben. Már kisgyermekként csodálattal nézte a vándor komédiásokat, utánozta bűvészmutatványaikat és akrobata mutatványaikat. Tehetsége volt ezekhez, hamarosan már a templomtéren is bemutatkozott, sikerrel, falubelijeinek kedvenc mutatványosa lett.

Ő azonban többre vágyott: apostolkodni, embereket segíteni és szolgálni.

Nehéz ifjúkora volt, és egy véletlen találkozás segített rajta. Castelnuovó káplánja eltévedt az erdőben, és Giovanni vezette a városba. Útközben nagyon őszintén elbeszélgettek, ettől kezdve a káplán támogatta tanulmányait.

1841-ben pappá szentelték és ez után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte, jórészt szent lelkiatyja, Don Giuseppe Cafasso szavai és példája nyomán. Megalapította a Szalézi Szent Ferencről elnevezett szalézi rendet, illetve Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanították az ifjúságot mesterségre és keresztény életre. Az isteni gondviselés iránti bizalma, és derűs lelkülete mindenkire átragadt. Írásaiban a vallást védelmezte.

Torinóban halt meg, 1888. január 31-én. Halálakor iskoláikban és otthonaikban már 130 000 fiú nevelkedett.

Forrás ~ Internet

BOSCO SZENT JÁNOS ÁLDOZÓPAP ~ JANUÁR 31.

Bosco Szent János, a fiúk apostola, aki a legelesettebbeket gyűjtötte össze, hogy Istenhez vezesse őket. Nekünk is meg kell találnunk azt a feladatot, amelyre itt és most a leginkább szükség van.

1815 augusztus 15-én született Becchi-ben - Castelnuovo mellett - igen szegény családból. Chieriben tanult; 1841-ben Torinoban pappá szentelték. Boldog Cafasso János volt a lelkivezetője. Az ifjúsággal, különösen a szegénysorsú gyermekekkel foglalkozott, és számukra alapította a Szaléziak Társaságát 1868-ban. Élete vége felé már 60 intézet működött 1000 taggal és 130 ezer tanítvánnyal.

Élete munkássága volt az Úr parancsának betöltése:
'Engedjétek hozzám a gyermekeket,
és ne küldjétek el őket,
mert ilyeneké az Isten Országa - mondja az Úr.'

Urunk, Jézus Krisztus! Te úgy kívántad, hogy a gyermekeket Hozzád vezessük. Kérünk, add, hogy Bosco Szent János példájára és közbenjárására felelősséget és szánalmat érezzünk korunk fiatalságával szemben, és életünk példájával, szeretetünk áradásával elvezethessük őket az igazság ismeretére és az igazi keresztény életre Általad, Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké. Amen.

Forrás ~ Internet
 


 FERENC PÁPA GONDOLATAI ~ MÁRIA ~ Január 31.

'Az egyház titka erősen kötődik Mária titkához; ő nemcsak Isten anyja, hanem az egyházé is, és szülőanyaként gondoskodik rólunk. Így tesz az egyház is. Akárcsak Mária, az egyház is segít bennünket felnőni.'


EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 
2015. január 31. – Szombat
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: 'Keljünk át a túlsó partra.' Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: 'Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?' Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: 'Hallgass el, nyugodj meg!'A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: 'Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?' Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: 'Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?'

[Mk 4,35-41]
Elmélkedés
A vihar lecsendesítésének természeti csodája Jézus istenségét igazolja. Minden bizonnyal ez a történet elsődleges tanítása. Aki ilyen csodára képes, azaz szavára elcsendesedik a rettenetes tengeri vihar, az valóban Isten, s ezzel magyarázható természetfeletti ereje.
Érdemes emellett megkeresnünk a jelenetnek azt a szintjét, amely az elmúlt napok mondanivalójához kapcsolódik. Az 'elközelgett az Isten országa' kijelentés azt is magában foglalja, hogy Isten közel van hozzánk emberekhez. Velünk utazik a hajóban. Nem kívülállóként szemléli emberi életünk gondjait, nehézségeit és viharait, hanem velünk van e viharokban. Nem hagy magunkra minket, itt van a közelünkben, bármikor hozzá fordulhatunk segítségért. Ő az életünk Ura, ugyanakkor Úr a természet, a teremtett világ felett. Amikor a magvető a földbe hinti a magot, a teremtő Isten munkáját folytatja. Ugyanakkor a magvető rábízza a magot Istenre, mert a növekedést tőle várja. És ekkor Isten közbeavatkozik, gondoskodik arról, hogy a mag kikeljen, s ezzel megáldja az ember munkáját. Minden egyes földbe hintett maggal, minden jócselekedettel Istennek szerzünk dicsőséget. Semmi nem saját érdemünk, mert minden Istennek köszönhető, aki általunk minden pillanatban újjáteremti a világot. Nemde ezt érthetjük Isten országán és annak megvalósulásán?
© Horváth István Sándor


Imádság 
Jézusom, Te mondtad: 'Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak'. Íme, most szavad csalatkozhatatlanságára támaszkodunk, és kérjük a kegyelmet, hogy minden erőtlenségünkből, gyengeségünkből, hitetlenségeinkből, reménytelenségeinkből és szeretetlenségeinkből emelj ki minket, hogy Általad erős, a Te mértékedet tartó és szeretetteljes életet élhessünk a Te dicsőségedre és az emberek megmenekülésére.

PIO ATYA BREVIÁRIUMA ~ Január 31.

'Az év első hónapja nem múlhat úgy el, kedves gyermekem, hogy lelkem ne küldené neked üdvözletét. Légy mindig  biztos abban, hogy szívem szeretettel van irántad, és áldást, minden jót és mindenfajta lelki boldogságot kíván neked. Gyermekem, vésd jól szívedbe, hogy minden nap egyre nagyobb hálával tartozol édes Üdvözítődnek, és úgy kell cselekedned, hogy ez az év több jót teremjen az előzőnél.
Mert ahogyan az évek múlnak és közelít az örökkévalóság - Istenhez emelve lelkünket - egyre bátrabbaknak kell lennünk, és a legnagyobb igyekezettel kell szolgálnunk Őt mindenben. Keresztény hivatásunk és küldetésünk kötelez erre minket.'


 CIRENEI SIMON IMÁJA

Krisztusom!
Nem így terveztem a jövőmet.
Nem akartam veled találkozni.
Nem akartam tudni, hogy ki vagy,
hogy miért gyaláznak és vernek téged.

Mégis feléd sodródtam,
és egyszer csak azon kaptam magam,
hogy az ostorcsapásokból nekem is jut,
 kereszted súlya pedig a vállamra nehezedik.
El akartam onnan menni,
hisz semmi keresnivalóm nem volt ott.

Rád néztem, és mintha egy világ nyílt volna meg előttem!
Megláttam keresztedben az emberiség bűnét.
A saját bűneimet is!
Felismertem, hogy szenvedésedet értünk,
a mi bűneinkért vállaltad,önként, szeretetből!
Most már vágyom arra, hogy melletted lehessek,
hogy én is hordozhassam keresztedet, ami az enyém is!

Köszönöm, Uram, hogy az élet forgatagában
akaratom ellenére mégis magadhoz vezettél!
Köszönöm, hogy felismerhettem benned az Üdvözítő Istent!
Köszönöm, hogy e találkozás által megváltoztattad az életemet!
Királyom, erősítsd meg lábamat, acélozd meg akaratomat,
hogy méltó társad lehessek az úton! Amen.

Forrás ~ Internet


FERENC PÁPA GONDOLATAI ~ MÁRIA ~ Január 30.

'Az 'igen', amit Mária igaz hittel mondott ki Názáretben, könyörületességé változott. Ő, aki a Szentlélek művének következtében a Fiú anyjává lett, ugyancsak a Lélektől indíttatva a mindenség szolgálójává vált a Fia iránt érzett szeretet miatt.'


EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS


2015. január 30. – Péntek

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: 'Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.'
Majd folytatta: 'Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.'
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.

[Mk 4,26-34]

Elmélkedés
A földbe vetett és fejlődésnek induló magról, valamint a hatalmasra növő kicsiny mustármagról szóló példabeszédek új szempontból világítják meg az Isten országát. Az értelmezés első szintje ez lehet: miként a kicsiny magból hatalmas növény fejlődhet, ugyanúgy a kicsiny közösség létszámban gyarapodni fog. Egy másik értelmezési szinten az elültetett, a föld mélyében rejtőzködő mag napvilágra kerülése azt jelképezi, hogy a krisztusi közösség kilép az egész világ nyilvánossága elé. Egy harmadik szinten pedig felfedezzük a jelen és a jövő feszültségét. Isten országának megvalósulása elkezdődött már, azaz megtapasztalható a jelenben, de végső, teljes megvalósulása csak a jövőben várható. Ez már az ígéretnek, a reménynek a szintje. Mégpedig nem a hamis reményé, a felelőtlen ígéreteké, amely az emberi kapcsolatokban sokszor előfordul. Isten tesz nekünk ígéretet, tehát joggal tápláljuk magunkban a reményt, hogy ígéretét meg fogja valósítani.
A magot földbe vető ember bízik abban, hogy a mag ki fog kelni, reménykedik abban, hogy az általa elvetett mag termést fog hozni. Abban a pillanatban, amikor Jézus kimondja az Isten országáról szóló örömhírt, már elkezd megvalósulni ez a titokzatos ország, az Isten uralma. De szavai még beteljesületlenek, azaz még várnak a végső, teljes megvalósulásra. Bennem megvalósul-e, növekszik-e napról napra?
© Horváth István Sándor

Imádság Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!

PIO ATYA BREVIÁRIUMA ~ Január 30.

'Imádkozz és bízzál! Ne háborogj! A kapkodás nem vezet sehova. Isten Irgalmassá és meg fogja hallani imádságodat.'


 FERENC PÁPA GONDOLATAI ~ MÁRIA ~ Január 29.

'Legyen neked a te igéd szerint.' Lukács 1,38

'Nézz egyszer és ezerszer Szűz Máriára, hogy járjon közbe Fiánál a megfelelő gesztusokért és szavakért, melyek lehetővé teszik számunkra  azt, hogy hirdessük az Örömhírt mindenki számára, sohasem feledkezve meg arról, hogy az egyház nem a megtérítés által növekszik, hanem a meghívás és a szívélyes fogadtatás által.'


EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. január 29. – Csütörtök
Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: 'Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!' Majd így folytatta: 'Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.'

[Mk 4,21-25]
Elmélkedés Egyszerű, könnyen érthető hasonlatot alkalmaz Jézus az Isten országára. Lámpáról beszél, amelyet azért tesznek a lámpatartóra, hogy mindenkinek világítson. Oktalanság volna elrejteni a lámpa fényét. Gondolkozzunk el egy kicsit azon, miként indult egykor az Isten országának meghirdetése és megvalósulása.
A szinte teljes ismeretlenségből a nagy nyilvánosság elé lép egy rabbi, egy vándortanító. Tanítása megkérdőjelezi a több évszázados hagyományt, szavait könnyen lehet lázítónak minősíteni. Tanítványi körét tanulatlan halászemberek alkotják, rajongói között utcanők, mindenki által gyűlölt, megvetett vámosok és más nyilvános bűnösök vannak. Mi várható ettől a társaságtól? Ők fogják megvalósítani az Isten országát? Az ő fellépésük jelentene fordulatot, megújulást az emberi történelemben? Ki fog csatlakozni hozzá és társaságához? Ki fog lelkesedni az újszerű tanításért? Ez a kezdés igencsak gyenge, a fény alig látható, éppen hogy csak pislog a lámpa, Isten országának lámpája. Kicsi az esélye annak, hogy a Jézus által indított mozgalom eredményes lesz. A történelem azonban azt mutatja, hogy a gyenge fény felerősödött az évszázadok során, s ez az isteni erőnek köszönhető.
Mit teszek azért, hogy a fény tovább növekedjen és megvilágítsa az igazságot keresőket?
© Horváth István Sándor

Imádság 
 Urunk, Jézus Krisztus! Te csodálatos dolgokat tettél és tanítottál földi életed során. Tanításod jó magként hullott az emberi szívekbe, s gyökeret vervén bőséges termést hozott. Arról is gondoskodtál, hogy legyenek, akik távozásodat követően a te nevedben, a te erőddel, a te megbízásodból hirdetni fogják mindazt, amit te hirdettél. Erre a feladatra, az igehirdetésre választottad ki az apostolokat, akiknek ezt mondtad: 'aki titeket hallgat, engem hallgat' Lukács 10,16. De ugyanez igaz minden papra is, akit te hívsz meg személyesen az ige szolgálatára. Add, Urunk, hogy papjaink szavát soha ne vegyük csupán gyenge emberi szónak, hanem igehirdetésükben felismerjünk, megszeressünk és kövessünk téged, a legfőbb Igazságot!

  PIO ATYA BREVIÁRIUMA ~ Január 29.

'Én csak egy szegény pap szeretnék lenni, aki imádkozik. Isten látja a foltokat az angyalokban is, hát még bennem!'


 Aquinói Szent Tamás ~ Imádság keresztény erényekért

Engedd, irgalmas Isten, hogy mindazt, ami Neked tetszik, hőn óhajtsam, okosan keressem, igazán megismerjem, tökéletesen megtegyem Neved dicséretére és dicsőségére.

Rendezd, óh Istenem, állapotomat és add tudnom, amit tőlem kívánsz, hogy megcselekedjem, és add, hogy véghez is vihessem úgy, amint kell és lelkemnek hasznára válik.

Add, Uram, hogy jó - vagy balsorsban egyaránt megállhassam helyemet, hogy abban el ne bizakodjam, ebben el ne csüggedjek.

Semmin se örüljek, vagy sajnálkozzam, csak azon, ami Hozzád vezet, vagy Tőled elszakít. Senkinek se kívánjak tetszeni, se ne féljek nemtetszeni, csak Neked.

Legyen előttem, Uram, silány minden, ami mulandó, legyen kedves nekem, ami örökkétartó. Legyen unalmas az öröm, mely Kívüled vár, semmit ne kívánjak, ami Nélküled van.

 Teljék örömöm a munkában, mely Érted van, legyen unalmas minden pihenés, mely Nélküled van.
Add, Uram, hogy szívemet Hozzád irányítsam, és ha lankadnék és botlanék, a javulás szent föltételével állandóan tápláljam.

Tégy engem, Uram, engedelmessé minden ellenmondás nélkül;
 tedd, hogy szegény legyek minden levertség nélkül;
 tiszta legyek sérelem nélkül, türelmes zúgolódás nélkül;
alázatos színlelés nélkül, vidám pajkosság nélkül, megfontolt nehézség nélkül;
féljek tőled kétségbeesés nélkül; igazmondó legyek kétszínűség nélkül;
jót cselekvő elbizakodás nélkül; felebarátomat megintsem büszkeség nélkül;
 épülésére szolgáljak szóval és példával, képmutatás nélkül.

Adj, Uram, igen éber szívet, hogy annak figyelmét semmi kíváncsi gondolat Tőled el ne terelje; adj nemes szívet, hogy azt semmi hitvány érzelem földre ne teperje; adj egyenes szívet, hogy azt semmiféle mellékszándék el ne görbítse, maga felé ne hajlítsa, adj erős szívet, hogy azt semmi viszontagság meg ne törje; adj szabad szívet, hogy azt semmiféle erőszakos érzelem magához ne fűzhesse.

Adj, Uram, Istenem, Téged megismerő értelmet, 
Téged kereső buzgalmat, Téged megtaláló bölcsességet; add, hogy életem
Előtted kedves legyen, állhatatosságom téged bízvást várjon; 
és adj bizodalmat, mely Téged végtére átkarolhasson.

Add, hogy büntetéseidet itt a bűnbánat szellemében fogadjam,
jótéteményeidet földi zarándoklásomban kegyelmeddel jól felhasználjam, 
és örömeidet élvezhessem az örök hazában.

Amen.

Forrás ~ Internet

Aquinói Szent Tamás imái
 
Aquinói Szent Tamás imája a szentmise előtt

Örök, mindenható Isten! Közeledem egyszülött Fiad, Jézus Krisztusnak szentségéhez, közeledem, mint beteg az élet orvosához, tisztátalan az irgalom forrásához, vak az örök dicsőség fényéhez, szegény és ügyefogyott az ég és föld Urához, végtelen irgalmadért könyörgök, kegyeskedj meggyógyítani, mosd le utálatosságom, világosítsd meg vakságom, gazdagítsd szegénységem, fedezd mezítelenségem, hogy az angyalok kenyerét, királyok királyát, uralkodók urát oly tisztelettel és alázattal, annyi töredelemmel és áhítattal, oly hittel, javulási feltétellel és szándékkal vegyem magamhoz, mint lelkem üdvének hasznos. Engedd, Uram, hogy ne csak látszatra vegyem magamhoz Krisztus szent testét és vérét, hanem úgy, hogy e szentség erejét és hatását is érezzem. Ó, jóságos Isten! Add, hogy egyszülött Fiadnak, Jézus Krisztusnak testét, melyet a Szűz Máriától vett magára, úgy vegyem magamhoz, hogy ez által misztikus testének élő tagja legyek. Ó, szerelmes Atyám, engedd, hogy a kenyér színe alatt rejlő kedves Fiadat, kit most magamhoz veszek, egykor színről-színre láthassam és az örökkévalóságban vele lehessek. Amen.

Aquinói Szent Tamás imádsága a szentmise után

Hálát adok neked, szentséges Uram, mindenható Atyám, örök Isten, hogy engem, méltatlan bűnös szolgádat, nem saját érdemeim szerint, hanem egyedül csak irgalmad jóvoltából, eltölteni kegyeskedtél Fiadnak, a mi Urunknak, Krisztus Jézusnak drága testével és vérével. Esedezem azért, hogy e szent áldozás ne legyen vétkem a büntetésre, hanem üdvös közbenjárás a bocsánatra. Szolgáljon ez nekem a hit fegyverzetéül, és a jó akarat pajzsául. Legyen vétkeimnek megsemmisítése, a rossz kívánságoknak és bujaságnak kiirtása, a szeretetnek és béketűrésnek, az alázatosságnak és engedelmességnek, és minden erénynek öregbítése; mind a látható, mind pedig a láthatatlan ellenségek incselkedései ellen erős védelem; mind testi, mind lelki indulataimnak tökéletes lecsendesítése; hozzád, egy és igaz Istenhez erős ragaszkodás, és kimúlásom boldog befejezése. És kérlek, hogy engem, bűnöst, azon kimondhatatlan vendégségbe vezetni méltóztassál, hol te, a te Fiaddal és a Szentlélekkel szentjeidnek igazi fénye, teljes kielégülése, örök vígsága, legnagyobb gyönyörűsége és tökéletes boldogsága vagy. Amen. 
 
 Forrás ~ Internet

  AQUINÓI SZENT TAMÁS

Aquinói Szent Tamás áldozópap és egyháztanító ünnepe ~  január 28.

AQUINÓI SZENT TAMÁS 1225-ben született az aquinói gróf első gyermekeként Roccasicca (ejtsd: rokkaszikka) várában. Nyolcan voltak testvérek. Öt évig tanult a bencéseknél a Monte Cassinó-i kolostorban, majd Nápolyba került, ahol a domonkosokkal ismerkedett meg. 17 évesen lett domonkosrendi, a családja akarata ellenére: testvérei elrabolták, több mint egy évre egy várba zárták kötélen kimászott, Nápolyban lett domonkos.

20 évesen Párizsba viszik tanulni, később Kölnben tanul tovább, mestere Nagy Szent Albert. Néma ökörnek csúfolták társai, de Nagy Szent Albert megvédte, és tehetségét felismerve, külön feladatokat adott Tamásnak.

27 évesen, 1252-ben tanár volt a Párizsi egyetemen, majd 1265-ben Rómában (a Santa Sabina kolostorban) és Nápolyban is tanított. 32 kötetet írt, tekintélyét mindenütt elismerték. Mégis megmaradt szerzetesnek, alázatosan. Legfőbb műve a 'Summa theologica' évszázadokon át az Egyházi ismeretek legfőbb kézikönyve volt.

A lyoni zsinatra 1274-ben főteológusnak hívta meg X. Gergely pápa, azonban útközben megbetegedett, ágynak esett. 1274. március 7-én halt meg Terracina közelében, a fossanuovai ciszterci kolostorban. Emléknapját azért január 28-án üljük meg, mert földi maradványait 1369-ben ezen a napon vitték át Toulouse-ba, és március 7. már nagyböjtre esik. Aquinói Szent Tamás a teológiai főiskolák és egyetemek védőszentje.

Példája: Csendes, alázatos munkával szorgoskodj!

'Istenünk, aki Aquinói Szent Tamást az életszentség lángoló szeretetének és a szent tudományban való jártasságnak tükrévé tetted, kérünk, add meg nekünk, hogy értelmünkkel átlássuk, amit tanított, és szívünkkel kövessük, amit cselekedett! ' Amen.

Forrás ~ Internet 

Istenünk, te Aquinói Szent Tamást kitüntetted az életszentségre való buzgó törekvéssel és a szent tudomány szenvedélyes szeretetével. Kérünk, add segítségedet, hogy világosan megértsük tanítását, és híven kövessük jótetteinek példáját. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.


 FERENC PÁPA GONDOLATAI ~ JÉZUS ~ Január 28.

'Krisztus feltámadása a legnagyobb bizonyosságunk, a legnagyobb kincsünk. Hogyne osztanánk meg a kincset, ezt a csodálatos bizonyosságot másokkal?'

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. január 28. – Szerda

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
Így kezdte tanítását: 'Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.' Jézus így fejezte be szavait: 'Akinek füle van, hallja meg!' Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: 'Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: 'Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.'

[Mk 4,1-20]

Elmélkedés
A csodák és gyógyítások után Márk evangélista áttér az Isten országáról szóló jézusi példabeszédekre. Először a magot elvető emberről olvasunk, majd a vetés növekedéséről és a nagyra növő mustármagról.
Ha figyelmesen olvassuk a Szentírást, észrevesszük, hogy Jézus soha nem mondja meg kifejezetten, hogy mit is jelent az Isten országa. Példabeszédekben beszél róla, amelyek igencsak talányosak és továbbgondolásra késztetnek minket. Tulajdonképpen egyetlen dolgot állít csak az Isten országáról, azt, hogy közel van, elközelgett. Azt is bátran kijelenthetjük, hogy mást értett ezalatt, mint kortársai. A farizeusok vallási csoportja az Isten országának, uralmának megvalósulásán az ószövetségi törvények tökéletes megvalósulását érthették, míg más vallási csoportok a zsidó nép politikai függetlenségére gondoltak. Jézus egyik elképzeléshez sem csatlakozik.
Jézus példabeszédei az Isten országáról nyitottak. Isten emberek feletti uralmát érthette alatta, amely azonban nem szolgasági viszonyt eredményez, hanem az ember igazi szabadságát, hogy Istennek engedelmeskedjen. Isten uralma nem leigázza vagy megalázza az embert, hanem elhozza számára az igazságosságot, a békét, a szeretetet és az életet. Kész vagyok-e jó talajként befogadni az isteni igazságot és tanítást, hogy Isten uralma bennem is megvalósuljon?
© Horváth István Sándor

Imádság 
 Mindenható és legjobb Uram, figyelmesen vizsgálom bűneim sebeit, melyeket már gyermekkorom óta hordok. Sírok, mert haszontalanul telt el az idő. Erőm nem elegendő, hogy kitartsak a fáradozásban, erőim hiúságokra pazaroltam.
Mivel te vagy minden jóság és irgalom forrása, hozzád könyörgök kegyelemért és irgalomért, könyörgök, irgalmazz nekem! Érintsd meg lelkemet szerető kezeddel, hiszen te vagy a legjobb orvos, vigasztald meg lelkemet, hiszen te vagy a legjobb vigasztaló!
Svéd Szent Brigitta

  PIO ATYA BREVIÁRIUMA ~ Január 28.

'Az élő hit és Isten által rendelt vezetőkhöz való teljes ragaszkodás fénye világította meg Isten népének útját a sivatagban. Ez a fény világít örökké minden lélekben, amely elfogadja az Atyát. Ez a fény vezette a háromkirályokat a megszületett Messiás imádására. Ez az a csillag, amelyről Bálám jövendölt. Ez az a a fáklya, amely a magányos lelkek lépteit vezeti. Ez a fény és ez a csillag és ez a fáklya világít a te lelkedben is. Vezetik lépéseidet, hogy ne ingadozz. Megerősítik lelkedet az isteni szeretetben, és a lélek megy előre az örök cél felé.
Te csak sötétséget látsz majd, de ez nem a kárhozat fiait elnyelő sötétség, hanem az, ami körülfogja az örök Napot. Maradj meg szilárdan és higgy! Hidd, hogy ez a Nap beragyogja lelkedet!
Épp erről a napról énekelt Isten prófétája, A Te világosságodban lássuk a világosságot. Zsoltárok 36,10.'


 
MERICI SZENT ANGÉLA

Merici Szent Angéla szűz és nevelő ünnepe ~ január 27.

'Kérünk, Istenünk, Szent Angéla szűz szüntelenül ajánljon minket irgalmadba, hogy az ő szeretetének és okosságának nyomdokain haladva megőrizhessük
és megvallhassuk tanításodat!'

Példája: Segíts minden veszélyeztetett emberen!

Élete: (ejtsd: mericsi) 1470 körül született Desenzano del Gardában, Brescia (ejtsd: Bressa) közelében. Korán árvaságra jutott, egy rokona nevelte őt és nővérét Saló városában. Már ekkor remetéskedésről ábrándoztak, el is vonultak egy közeli barlangba, nagybátyjuk azonban szerencsésen megtalálta őket és visszavezette a két kis 'remetét' a gondviselő házba.

Alig volt 13 éves, amikor nővére is elhunyt. Ekkoriban lett elsőáldozó, majd ettől kezdve napi áldozóvá vált. Ferences harmadrendi lett, 1516-ban a Szentföldre akart zarándokolni. Útközben Kréta szigetén egy szerencsétlenség következtében megvakult, Jézus életének útját vakként járta végig. Látását hazafelé jövet visszanyerte, de mindezt isteni intésnek tekintette.

1525-ben visszatért Bresciába, 12 lányt gyűjtve maga köré, azokat a szeretet gyakorlataira oktatta.

1535-ben Szent Orsolya pártfogása alatt női szerzetestársulatot alapított, szegény lányokat neveltek a keresztény életben.

Meghalt Bresciában, 1540. január 27-én, ekkor már közösségük létszáma 100 fölé emelkedett. Borromeo Szent Károly milánói érsek pártfogásával váltak szerzetté, kb. 30 év múlva, később az orsolyiták közössége tanítórenddé fejlődött.

'Urunk, Jézus Krisztus! Te azt akartad, hogy a fiatal szívek ifjúságunk tiszta lelkesedésével szolgáljanak Neked. Kérünk, Merici Szent Angéla közbenjárására adj példás életű nevelőket, akik az örök élet tudományát is továbbadják tanítványaiknak. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet


 FERENC PÁPA GONDOLATAI ~ JÉZUS ~ Január 27.

'Kedves barátaim! Krisztussal mindenki legyőzheti a gonoszt, ami bennünk van, és ami a világban uralkodik. Gyengének, alkalmatlannak, tehetetlennek érezzük magunkat? Ne higgy a gonosznak, aki azt állítja; 'Semmit sem tehetünk az erőszak, a korrupció, az igazságtalanság és a bűnök ellen; ez a dolgok állása, jobb, ha hozzászoksz!' Ez tévedés! Jézussal megváltoztathatjuk magunkat és a világot úgy, hogy győzelemre visszük Krisztus keresztjét, mely Isten végtelen szeretetének jele minden ember számára világszerte.'


EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 2015. január 27. – Kedd
Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek, odaszóltak Jézusnak: 'Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged.' Jézus azonban így válaszolt: 'Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?' Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: 'Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!'

[Mk 3,31-35]

Elmélkedés
 Az elmúlt héten már elmélkedtünk Jézus új világáról, új közösségéről és az új gondolkodásmódról, mint e közösséghez való tartozás feltételéről. E szakaszt zárja le a mai evangélium, amelyben a mi Urunk egy új, lelki közösségről beszél. 'Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?' (Mk 3,33) - kérdezi Jézus. Ne értsük félre szavait! Nem arról van itt szó, hogy megtagadja édesanyját, elutasítja rokonait vagy felszámolja családi kötelékeit, hanem arról, hogy a vérségi köteléknél fontosabbnak tartja a lelki kapcsolatot.
A gonosz lelkek kiűzése azt mutatta, hogy Isten megszabadítja az embert, megszabadít minket a gonosz hatalmától. Az érem másik oldala pedig az, hogy Isten felszabadít bennünket, hogy őt választhassuk és az ő közösségéhez kapcsolódjunk. Csak ebben a kettős értelemben beszélhetünk az emberi szabadságról, amely végső soron Istennek köszönhető. Nem mondhatjuk magunkat igazán szabadnak, ha az evilági javakhoz, az anyagi értékekhez kötődünk, de akkor sem, ha túlzottan ragaszkodunk emberi, családi, baráti kapcsolatainkhoz. Sokan - tévesen - azt gondolják, hogy Isten elveszi szabadságunkat, amikor akaratának teljesítését kéri tőlünk. Valójában emberi szabadságunk az Istennek való engedelmességben teljesedik ki. Ez az alapja a Krisztus által akart lelki kapcsolatnak.
© Horváth István Sándor

Imádság 
Istenünk, özvegyek, árvák és idegenek védelmezője! Abban a világban, amelyben sokan remény nélkül élnek, feltámasztottad Fiadat, hogy reménységet adj az emberiségnek és megújulást a földnek. erősítsd és egyesítsd továbbra is egyházadat abban a küzdelmében, amelyet a halál erőivel szemben folytat abban a világban, ahol a teremtés és az emberiség elleni erőszak homályosítja el az általad felajánlott új élet reménységét. ezt kérjük a feltámadott Úr nevében, az Ő Lelke erejével. Ámen



 






 PIO ATYA BREVIÁRIUMA ~ Január 27.

'Emlékezzetek arra, hogy az édesanya először maga tanítja járni a gyermekét, később azonban magától kell járnia; felelős vagy cselekedeteidért.



SZENT TIMÓTEUS és SZENT TITUSZ

Szent Timóteus és Szent Titusz püspök ünnepe ~ január 26.

Szent Timoteus és Szent Titusz püspökök, mindketten Szent Pál apostol tanítványai voltak. Timoteus Lykaonia tartományának Lisztra nevű városából származott. Atyja pogány, anyja Euniké és nagyanyja Loisz buzgó zsidók voltak. Szent Pál második útján maga mellé vette Timoteust és szinte állandóan a kíséretében volt. Szent Pál Efezus püspökévé tette. Pál második fogsága idején Rómába ment, de az Apostol vértanúsága után visszatért Efezusba. Nerva császár idején, 97-ben szenvedett vértanúságot.

 SZENT TITUSZ

Titusz antiochiai pogány szülők gyermeke. Az első apostoli, a jeruzsálemi zsinatra elkísérte Szent Pált és Barnabást. Szent Pál maga mellé vette apostoli útjain, és több fontos küldetést bízott rá és Timoteusra. Szent Pál Kréta püspökévé tette, majd magával vitte Rómába. 66-ban Dalmáciába küldte. Szent Pál halála után visszatért Kréta szigetére, és ott fejezte be életét.

Ezekiel próféta szavai igazolódnak be kettejük működésében:
'Magam gondoskodom nyájamról - mondja az Úr,
pásztort rendelek föléjük, aki majd legelteti őket:
Én, az Úr leszek az Istenük!'

'Urunk, Jézus Krisztus! Te a hit homályával akartad növelni alázatosságunkat, és megadni az emberi élet célját: üdvösségünket. Kérünk, tégy minket Szent Timoteus és Szent Titusz közbenjárására készségessé a hitre, hogy valóban tanítványaid lehessünk. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.' Amen.

SZENT TIMÓTEUS

Istenünk, ki Szent Timóteust apostoli erényekkel ékesítetted, kérünk, közbenjárására engedd, hogy igazul és jámboran éljünk ebben a világban, és ezáltal kiérdemeljük, hogy eljuthassunk az égi hazába!

Példája: Legyél nagyon megbízható!

Élete: Apja pogány, anyja zsidókeresztény volt (ApCsel 16, 1; 2Tim 1, 5), édesanyjától ismerte meg a Szentírást. A keresztséget Szent Páltól nyerte el 45-49 táján (1Tim 1, 2). Szent Pál apostol legkedvesebb tanítványa volt, az efezusi egyház feje, az apostoli levelek egyik címzettje, (a másik Szent Titusz) ezekben a levelekben intelmek vannak az elöljárók és a hívek oktatására.

Különleges megbízatással küldte őt Pál Makedóniába, majd Korintusba (1Kor 4, 17; ApCsel 19, 22). Timóteus Szent Pál kisérője és munkatársa volt annak második és harmadik útján, vele volt egészen Pál haláláig, 67-ig.

Körülbelül 50-től a ~80-ban bekövetkezett haláláig Timóteus Efezosz püspöke volt, a hagyomány szerint egy Diana-ünnepség ellen szólalt fel, és ekkor kövezték halálra a pogány effezusiak..

A liturgikus reform során tették az ünnepét január 26-ra, egy 8. századi martyrologium 24-én ünnepelte.

'Urunk, Jézus Krisztus! Te a hit homályával akartad növelni alázatosságunkat, és megadni az emberi élet célját: üdvösségünket. Kérünk, tégy minket Szent Timoteus és Szent Titusz közbenjárására készségessé a hitre, hogy valóban tanítványaid lehessünk. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.'

Forrás ~ Internet


 FERENC PÁPA GONDOLATAI ~ JÉZUS ~ Január 26.

'Nézz körül! Mennyi sérelem, mennyi személyes bűn sújtja az emberiséget; háborúk, erőszak, gazdasági konfliktusok, melyek a gyengékre mérnek súlyos csapást; a pénz - és hataloméhesség, a korrupció, az emberi élet és a teremtés elleni bűntettek. Röviden arról van szó, hogy nem vagyunk képesek szeretni, tisztelni Isten és a felebarátunkat. Nézzünk elszántabban a keresztre feszített Krisztusra, amint magára vállalja és a vállain hordozza az emberiség valamennyi bűnét és kudarcát, és a feltámadásakor Isten szeretetének ereje legyőzi azokat, és felülkerekedik rajtuk.'

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. január 26. – Hétfő, Szent Timóteus és Szent Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: 'Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: 'Békesség e háznak!' Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!'


[Lk 10,1-9]
Elmélkedés A mai napon ünnepelt két szent, Timóteus és Titusz Szent Pál apostol munkatársai voltak. Timóteust második missziós útja során Lisztra városában vette maga mellé a népek apostola, mert a helyi keresztények 'jó véleménnyel voltak róla' (ApCsel 16,2), s ő harmadik útján is elkísérte Pált. Titusz pedig ott van Jeruzsálemben Pállal azon az apostoli zsinaton, melyen arról döntenek, hogyan induljanak a pogányokhoz az evangélium hirdetésére.
Jogosan gondoljuk, hogy az apostoli buzgóság és az evangélium hirdetésének vágya elsősorban Pál példája láttán alakul ki mindkettőjükben. Ismerik Pál korábbi életét és lelki átalakulásának okát. Nap mint nap látják, hogy Pál valóban a damaszkuszi úton megismert Krisztusnak adta magát, és az ő evangéliuma terjesztésének szenteli életét. E személyes példa ösztönzi Timóteust és Tituszt mind Pál segítésében, mind az önálló igehirdetésben, szolgálatban.
Kérdezhetnénk, vajon minket kinek a példája lelkesít? Kinek a személyes élete, tanúságtétele szolgál mintaként? De még fontosabb kérdés lehet, hogy az én példám lelkesít-e másokat? Hiteles-e a kereszténységem, vallásosságom, hogy ennek láttán másokban feléled a vágy Krisztus követésére? Imádkozom-e rendszeresen azokért, akik az igehirdetésre, a misszióra szentelik életüket?
© Horváth István Sándor


Imádság 
 Jézus Krisztus Anyja, aki Fiad mellett álltál élete kezdetén és küldetésében, kerested őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor felmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki fiadként kaptad meg Jánost, fogadd el az öröktől fogva meghívottakat, oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te fiaidat, Papok Édesanyja!
Szent II. János Pál pápa

PIO ATYA BREVIÁRIUMA ~ Január 26.

'A szellemi életben mindig előre kell menni, soha nem szabad megtorpanni. 
Különben az történik, ami a hajóval; megállna, de a szél visszasodorja.'


 

SZENT PÁL APOSTOL MEGTÉRÉSE

Pál, Krisztus apostola. Egyházunk minden esztendőben január 25-én ünnepli Szent Pál apostol megtérését, amely napot pálfordulónak is szoktuk nevezni. E napon arra emlékezünk, hogy a keresztényüldöző Sault a Jeruzsálemből Damaszkusz városa felé vezető úton megszólította a feltámadt Krisztus, s ez a találkozás gyökeres változást eredményezett életében. Ettől az élménytől kezdve Krisztus tanítványa és apostola lesz, aki életét az evangélium terjesztésének szenteli elsősorban a pogányok körében. Általában a megtérés eseményéhez szokták kötni, hogy Saulból Pál lesz. A félreértés elkerülése végett érdemes tudnunk, hogy valójában nem arról van szó, hogy keresztényüldöző Saul a megtérésekor felvette volna a Pál nevet, hanem arról, hogy abban az időben sokan viseltek két nevet, egy zsidó nevet és egy görög vagy római nevet.
A két név általában hasonlított egymásra (Paulus-Saulus). Pált tehát a születésétől fogva így hívták, de volt egy zsidó neve is: Saul. Lukács evangélista egyébként az Apostolok Cselekedeti könyv első részében a Saul nevet használja az apostolra, majd írásának második felében áttér a Pál névre, de ez a névváltás nem a damaszkuszi eseménynél történik.

A Jézussal való találkozást Pál esetében megelőzi a Jézus tanítványaival való találkozás. Krisztus tanítványai fiatal közösséget alkottak.
A közösségnek még neve sem volt ebben az időben, hiszen csak valamivel később kezdték őket krisztusiaknak, azaz keresztényeknek nevezni. Egy olyan közösség volt ez, amely nem az ószövetségi Törvényt, hanem Jézus személyét állította középpontba. Ez a közösség nem a törvények betű szerinti betartását tartotta fontosnak, hanem a Szentlélek útmutatása szerint akarta megvalósítani a legfőbb isteni törvényt, a szeretet parancsát. E közösség nem parancsokat és előírásokat tanított, hanem Isten Országa örömhírét hirdette. Az új hit képviselői bátran hirdették az Úr feltámadását. Amikor Pál megismeri ezt az új közösséget, amelynek tagjai Krisztus tanítványainak nevezték magukat, a zsidó vallás ellenségeit látja bennük. Mivel buzgó zsidóként elfogadhatatlannak és veszélyesnek tartotta a keresztre feszített és feltámadt Krisztusról szóló tanítást, üldözni kezdi az új hit képviselőit először Jeruzsálemben, majd Damaszkuszba indul ugyanezzel a szándékkal. Ekkor állítja őt meg Krisztus, ekkor szembesül saját gyűlöletből fakadó magatartásával, s ekkor döbben rá, hogy az általa bántalmazottakban magát Krisztust üldözi.Megtérésétől és megkeresztelkedésétől kezdve Pál egész életét Krisztus szolgálatába állítja és az ő evangéliuma hirdetésének szenteli. Fordulásának, lelki átalakulásának egyik szembetűnő jele, hogy ettől kezdve Pál másként tekint a krisztusi tanítványok közösségére. A közösség tagjai kezdetben persze félelemmel és kételkedéssel, de aztán annál nagyobb bizalommal és szeretettel fogadják. A tanítványok befogadják őt körükbe, amelyből Pál számára bizonyossá válik, hogy e közösség tagjai valóban megvalósítják a megbocsátást, amelyre az Úr kérte őket. Pál felismeri, hogy az ő küldetése ugyanaz, mint a közösség küldetése: Krisztus tanítása szerint élni és hirdetni az evangéliumot. Pál a pogány népekhez indul, hogy a Földközi-tenger környékét bejárva új krisztusi közösségeket alapítson. A későbbiekben sem feledkezik meg az igehirdetése révén született egyházakról, hanem apostoli tekintéllyel írt lelkipásztori leveleiben bátorítja őket a tanultakban való kitartásra, a Krisztushoz való hűségre és a szeretet mindennapi megélésére.

A végtelenségig dicsérhetnénk Szent Pál apostoli erényeit és buzgóságát, s naphosszat elemezhetnénk és magyarázhatnánk tanítását, de mivel ezen prédikáció keretében erre nincs lehetőség, ezért tanulságként fogalmazzunk meg néhány dolgot.

Először: Pál megtérését szemlélve nem elég rácsodálkoznunk arra, hogy milyen változást képes eredményezni Isten kegyelme egy ember életében, hanem nekünk is el kell indulnunk a megtérés útján, a lelki újjászületés útján. Nagy örömömre szolgálna, ha mindegyikünk ráébredne, hogy az efezusiakhoz írt buzdítás nekünk szól: 'Újuljatok meg lélekben!' (Ef 4,23).

Másodszor: Vallásosságunk nem magánügy. Mindannyian egy közösséghez, az Egyházhoz tartozunk, s ebben a közösségben mindannyiunknak feladata van. Istentől kapott képességeivel, lelki adományaival mindenki a saját lelki üdvössége mellett a közösség javát is köteles szolgálni, előmozdítván ezáltal az Egyház növekedését.

Harmadszor: Tanulékony lélekkel figyeljünk a Szentlélekre, aki bevezet minket a Szentháromság életébe, a Szeretet életébe! Szent Pál ezt írja a galatáknak szóló levelében: 'A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás' (Gal 5,22-23).

A Lélek szerinti életünk első, s talán nyugodtan hozzátehetjük, hogy legfőbb gyümölcse tehát a szeretet. Éljünk szeretetteljes közösségben Istennel és embertársainkkal!

Szent Pál megtérésének mai ünnepe erősítsen meg minket abban a hitben és meggyőződésben, hogy ha a Szentlélek indításait követjük döntéseinkben, akkor életünkben valóban megtapasztaljuk az Isten Lelke szerinti élet gyümölcseit: a jóságot, az örömöt, a békét, a hitet, a reményt, de legfőképpen a szeretetet!

Horváth István Sándor

Forrás ~ Internet