'Húsvéti alleluja'

Egész jelenlegi életünkről úgy gondolkodjunk, hogy annak Isten dicséretében kell állnia, mert jövendő életünk örökkétartó örvendezése is Isten dicsérete lesz! Senki sem lehet alkalmas a jövendő életre, ha már most nem készül elő rá gyakorlatokkal.

Dicsérjük tehát csak az Istent, és kérjük is őt. Dicséretünkben öröm van, a kérésünkben sóhajtás. Olyan dolgokra kaptunk ugyanis ígéretet, amelyeket még nem birtoklunk; és mivel igazmondó az, aki ezeket megígérte, ezért a reményünkben is örvendezünk; de mivel még nem birtokoljuk ezeket, vágyakozásunkban sóhajtozunk. Jó, ha kitartunk ebben a vágyakozásban, míg el nem nyerjük azt, amire ígéretet kaptunk, hogy aztán elmúljon a sóhaj, és csak a dicséret lépjen helyébe.

Ezért van rendelve számunkra két időszak megünneplése: a Húsvét előtti és Húsvét utáni időé. Az egyik, amely most van a földi élet kísértéseiben és szenvedéseiben, a másik, amely majd ezután lesz az örök biztonságban és örvendezésben. Az az idő, amely Húsvét előtt van, azt a megpróbáltatást jelzi, amelyben most vagyunk; amelyet pedig most Húsvét után ünneplünk, azt a boldogságot jelzi, amelyben majd később lesz részünk. 

Amit tehát Húsvét előtt ünneplünk, az az, amiben most élünk, amit viszont Húsvét után ünneplünk, azzal azt jelezzük, amit még nem birtokolunk. Ezért azt az előbbi időt böjtben és imádságban töltjük, ez utóbbi időt viszont, a böjtöt elhagyva, dicsérő imádságokban ünnepeljük. Ez tehát az az Alleluja, amit énekelünk.

Krisztusban ugyanis, mint Főben ez a kettő előre van jelezve, és ő mindkettőt be is mutatta. Az Úr szenvedése bemutatja a mi nyomorúságos jelen életünket, hiszen dolgozni kell, szenvedni kell, és végül meg kell halni. Az Úr feltámadása és megdicsőülése viszont bemutatja nekünk azt az életet, amelyet majd elnyerünk.

Ezért tehát, testvéreim, buzdítalak benneteket arra, hogy dicsérjétek az Istent: és mindnyájan mondjuk: Alleluja! Dicsérjétek az Urat - ezt mondod a társaidnak -, és ő is ugyanezt mondja neked. Midőn egymást így buzdítjátok, tegyétek is meg mindnyájan azt, amire így buzdítjátok egymást. De dicsérjétek őt minden képességetekkel: vagyis ne csak nyelvetek és szavatok dicsérje az Istent, hanem lelketek, életetek és cselekedeteitek is.

Dicsérjük ugyan mindig, amikor a templomban összegyűlünk; de amikor innen hazamegy az ember, akkor mintegy felhagy Isten dicséretével. Ha az ember nem hagyja abba a buzgó életet, akkor mindig dicséri Istent. 

Az Isten dicséretével akkor hagysz fel, amikor az igazságtól és az Istennek tetsző dolgoktól elpártolsz. Mert ha a buzgó élettől sohasem pártolsz el, hallgathat ugyan a nyelved, életed azonban hangosan mondja a dicséretet, és az Isten figyel a te szívedre is. Amint ugyanis a mi fülünk figyel a hangokra, úgy figyel Isten a mi gondolatainkra is. 

 Szent Ágoston püspöknek a zsoltárokról szóló fejtegetéseiből

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. április 30. – Szombat

Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: 'Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.' Jn 15,18-21

Elmélkedés

A szőlőtőről és a hozzá kapcsolódó szőlővesszőkről szóló példabeszéd lezárásaként Jézus arról beszél, hogy egyesek miért tagadják meg a vele való kapcsolatot. Minden emberi elutasítás mögött a gonosz áll, aki befolyásolja az embert. Ez természetesen nem csökkenti az ember személyes felelősségét, hiszen ő maga egyezett bele szabad akaratával a rosszba, engedelmeskedik a gonosznak. Jézus szavaiból érdekes ellentét bontakozik ki: minél jobban igyekszünk a jót tenni, annál inkább meg fogjuk tapasztalni a kísértéseket. Minél közelebb kerülünk Istenhez a neki való engedelmességgel, annál többször fog próbálkozni a gonosz, hogy letérítsen minket a helyes útról. Ez az ellentmondás nem csak a természetfeletti hatalom befolyásával kapcsolatban mutatkozik meg, hanem az emberi kapcsolatokban is megjelenik a vetülete. Minél inkább törekszik valaki a békességre, annál jobban megtapasztalja másoktól a felé irányuló haragot. Minél jobban törekszik valaki az erőszakmentességre, annál jobban kiárad felé mások gyűlöletből fakadó gonoszsága. Miként Jézus is megélte mindezt földi élete során, ugyanúgy tanítványainak is számítaniuk kell erre. Krisztushoz való hűségüknek, a hithez való ragaszkodásuknak és a szeretetben való megmaradásuknak azonban meglesz a jutalma.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk, ments meg minket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. április 29. – Péntek

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: 'Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!' Jn 15,12-17

Elmélkedés

Jézus határozott felszólítását olvassuk a mai evangéliumban: azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást! Miért van joga ilyen parancsot adni Jézusnak? Azért, mert ő a végsőkig elment a szeretet kinyilvánításában. Ő a szenvedés vállalásával és önfeláldozásával tökéletesen megvalósította azt, amit hirdetett: nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Abból a szempontból nevezhetjük újnak ezt a parancsot, hogy ez lesz minden isteni parancs alapja. A szeretet világítja meg számunkra a parancsok értelmét. Nem kényszernek tekintjük a szeretet gyakorlását, hanem örömmel fogjuk azt megtenni. A mi Urunk szavainak másik újdonsága az, hogy az ő szeretete lesz a mintája annak, hogy milyen szeretettel forduljunk embertársaink felé. Nem elégedhetünk meg egy általunk kényelmesnek tartott szinttel, hanem a szeretet teljességére, önmagunk teljes odaadására kell törekednünk, miként Jézus is ezt tette a kereszten. A szeretet önmagunk ajándékozása a másik személynek. Isten szeretetből ajándékozta nekünk a Fiút, a Fiúisten szeretetből áldozta fel életét, és nekünk is szeretetből kell életünket Isten szolgálatára szentelnünk. Éljen bennünk az a meggyőződés, hogy amikor felebarátunkat szeretjük, akkor Istent szeretjük, s ha megtagadjuk embertársunktól a szeretetet, akkor ezzel Istent bántjuk meg.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, feltámadásod az élet győzelmét hirdeti. Egykor élőként mutattad meg magadat a sírodhoz siető asszonyoknak, az apostoloknak és a tanítványoknak. Mutasd meg magadat nekünk is! Jelenj meg nekünk is és erősítsd bennünk az örök élet reményét!

'Egészen a tiéd'

A mi tökéletességünk lényege abban áll, hogy Jézushoz hasonuljunk, vele egyesüljünk, és neki szenteljük magunkat. Ezért lelki életünkben kétségkívül az a legfontosabb, ami a legtökéletesebben hasonlóvá tesz Jézus Krisztushoz, neki ad át és neki szentel bennünket. Mivel pedig minden teremtmény között leginkább Mária hasonló Fiához, ezért a lelki élet gyakorlatai között a legszentebb Szűzanya iránti áhítat az, amely a lelket leginkább megszenteli és hasonlóvá teszi a mi Urunkhoz. Minél inkább szenteli magát egy lélek Máriának, annál jobban szenteli magát Jézus Krisztusnak.

A Jézus Krisztusnak való tökéletes odaadás nem más, mint önmagunk végső és teljes átadása a Szent Szűznek. Ez a lelkiség, amelyet tanítok. Ez a lelkiségi forma lényegében nem más, mint a keresztségi ígéretek és fogadalmak tökéletes megújítása. Ebben ugyanis a keresztény hívő magát egészen a Boldogságos Szűznek adja át, hogy Mária által egészen Krisztusé legyen. Ebből következik, hogy valaki egyszerre szentelheti magát a Szent Szűznek és Jézus Krisztusnak; Szűz Máriának azért, mert ez a legalkalmasabb út, amelyet Jézus maga is választott, hogy velünk legyen, és minket magával egyesítsen. Ugyanakkor a lélek magát az Úr Jézusnak szenteli, mert ő a mi végső célunk, neki köszönhetünk mindent, amik vagyunk, mert ő a mi Megváltónk és Istenünk.

Ezenfelül meg kell gondolnunk, hogy minden ember, midőn megkeresztelkedik - saját szavával vagy keresztszülei által -, ünnepélyesen ellene mond a sátánnak, az ő kísértéseinek és cselekedeteinek, s Jézus Krisztust választja Mesterének és legfőbb Urának, akinek úgy engedelmeskedik, mint a jó szolga, szeretetből. Ez valósul meg igazán ebben a lelkiségben: A keresztény ellene mond az ördögnek, a bűnnek, valamint önmagának, és magát egészen átadja Jézus Krisztusnak, Mária keze által.

A keresztségben - legalábbis kifejezetten - nem adjuk át magunkat Mária keze által Jézus Krisztusnak, sem jó cselekedeteink érdemét nem adjuk oda az Úrnak. A keresztség után a keresztény ember átadhatja érdemét másoknak, vagy megtarthatja magának. Ebben a lelkiségben azonban a keresztény kifejezetten Mária keze által adja át magát az Úrnak, és teljesen neki szenteli tevékenységét. 

 Montforti Grignion Szent Lajos Mária áldozópap A Boldogságos Szűz Mária iránti igazi tisztelet című művéből

 Forrás ~ Internet

 

MONTFORTI GRIGNION SZENT LAJOS MÁRIA ÁLDOZÓPAP ~ ÁPRILIS 28.

 

 Grignion Lajos a bretagne-i Montfortban - ma Monfort-sur-Meu, Franciaország - született 1673. január 31-én. Bérmálásakor kapta a Mária nevet. Párizsban szentelték pappá. Miután XI. Kelemen pápa apostoli misszionáriusnak nevezte ki, Franciaország nyugati vidékén az örök Bölcsesség misztériumát, a megtestesült és keresztre feszített Krisztust hirdette. Tanította, hogy az életszentség útja Mária által vezet Jézushoz. Apostoli munkájához papokat, testvéreket és - Boldog Trichet Mária Ludovika vezetésével - nővéreket vett maga mellé. 1716. április 28-án hunyt el Saint-Laurent-sur-Sèvre-ben. Sok írást hagyott hátra, melyek különösen máriás lelkiséggel foglalkoznak.

 

 'Istenünk, te Montforti Grignion Szent Lajos Mária áldozópap lépteit a Boldogságos Szűz oltalma alatt az üdvösségnek és Krisztus szeretetének útjára vezetted. Add, hogy az ő példája nyomán és szereteted szent titkairól elmélkedve Egyházad fáradhatatlan építői legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

'A mártírok vére a keresztények magja lett'

Pétert, miután a Mária Társaságában megkezdte a szerzetesi életet, saját kérésére nyomban az óceániai missziókba küldték. A Csendes-óceánon levő Futuna szigetére került, ahol Krisztus nevét eddig még nem is hirdették. Az a laikus testvér, aki mindig segítségére volt, ezekkel a szavakkal ismertette missziós életét: 'Munkája közben a forró nap melegétől égetve, és gyakran az éhségtől elgyötörve, teljesen átizzadva jött haza. A kimerültségtől legyengülve, de mindig erős lélekkel, élénken és vidáman érkezett haza, mintha szórakozóhelyről jött volna; ez nemcsak egyszer fordult elő, hanem szinte mindennap. Futuna sziget lakóitól soha nem szokott megtagadni semmit sem. Még azoktól sem, akik lázadást szítottak ellene: ezeket is mindig mentegette, és soha el nem utasította őket magától, bár tudatlan és kellemetlenkedő emberek voltak. Páratlan kedvesség volt benne kivétel nélkül mindenki iránt, és ez minden módon megmutatkozott.'

Nincs tehát semmi csodálatos abban, hogy a sziget lakói 'a legjobb szívű embernek' hívták. Valamikor ő is ezt mondta egyik rendtársának: 'Egy ilyen nehéz misszióban szenteknek kell lennünk.' Minden alkalmat felhasználva hirdette Krisztust és az evangéliumot, de az eredmény nagyon szerény volt. A misszióban végzett emberi és szerzetesi munkáját mégis kitartó állhatatossággal folytatta, ráhagyatkozva Krisztus példájára és e szavaira: Más vet, és más arat (Jn 4,37). Emellett állandóan kérte Máriának, Isten anyjának segítségét, hiszen kiváló tisztelője volt.

A keresztény vallás hirdetésével megsemmisítette a gonosz szellemek kultuszát, amelyet pedig Futuna sziget vezetői nagyon felkaroltak, hogy ezáltal uralmuk alatt tartsák népüket. Ezért szörnyű kegyetlenséggel megölték, azt remélve, hogy Péter halálával a keresztény hitnek az általa elhintett magvai is majd elpusztulnak. A vértanúhalála előtti napon ő azonban megmondta: 'Nem számít, ha én meghalok. Krisztus vallása úgy hozzánőtt ehhez a szigethez, hogy halálommal már nem szűnik meg.' A vértanú vére elsősorban Futuna lakóinak használt, hiszen pár év múlva valamennyien Krisztus hitére tértek; de hasznára lett Óceánia többi szigetének is, ahol most virágzó keresztény egyházak élnek. Ezek Pétert a sajátjuknak tartják, és mint első vértanújukat tisztelik. 

 Szent Péter áldozópap és vértanú dicsérete

 Forrás ~ Internet

CHANEL SZENT PÉTER ÁLDOZÓPAP ÉS VÉRTANÚ ~ ÁPRILIS 28.

Franciaországban született 1803-ban. A Mária társaságba lépett, és mint misszionárius Polinéziába ment. Sok nehézséggel kellett megküzdenie, de sokakat vezetett a Krisztus-hit igazságára. 1841 április 28-án Futuna szigetén vértanúhalált halt. Kiömlő vére pedig a hit magva lett a misszióban, számára pedig Krisztus országát nyitotta meg.

Istenünk, ki Chanel Szent Pétert, Óceánia apostolát vértanúsággal koronáztad, kérünk, add, hogy e húsvéti szent időben úgy ünnepeljük az értünk meghalt és föltámadt Krisztust, hogy tanúi lehessünk az élet megújulásának!' Amen. 

 

 Forrás ~ Internet

'Az Eukarisztia: az Úr Pászkája'

Egy halt meg mindenkiért; és ugyanő az Egyház minden egyes templomában a kenyér és bor misztériumában megújítja azokat, akikért feláldozza magát; élteti azokat, akik hisznek benne, és megszenteli áldozatával az őt feláldozókat. Ez a Bárány teste, ez az ő vére. A mennyből alászállott Kenyér ugyanis maga mondja: A kenyér, melyet én adok, az én testem a világ életéért (Jn 6, 51). 

Megfelelő, hogy a bor színe fejezi ki az ő vérét, hiszen ő maga mondja az evangéliumban: Én vagyok az igazi szőlőtő (Jn 15,1), ezzel elég világosan adja elénk, hogy az ő vére minden bor, amelyet szenvedésének ábrázolásaként felajánlunk. Jákob pátriárka is ezért jövendöl így Krisztusról: Borban mossa köntösét, s a szőlő vérében ruháját (vö.Ter 49,11). Azaz a mi emberi természetünket, ezt a magára vett öltözetet a saját vérében fogja majd lemosni. Ő az egész teremtett világ Ura. Ő sarjasztja ki számunkra a kenyeret a földből, a kenyeret viszont - mert van hatalma rá, és megígérte - saját testévé teszi; és aki egykor a vizet borrá változtatta, ugyanő a bort saját vérévé változtatja.

Az Úr Pászkája ez (Kiv 12,11), vagyis az Úr átvonulása; nehogy földi dolognak véld tehát azt, ami mennyeivé lett azáltal, aki abba átvonult, és így testévé, vérévé tette.

Amit magadhoz veszel, az ennek a mennyei Kenyérnek, Krisztusnak a teste, és ennek a szent Szőlőtőnek a vére. Amikor ugyanis a megáldott kenyeret és bort tanítványainak nyújtotta, így szólt: Ez az én testem, ez az én vérem (Mt 26,26-27). Higgyük tehát azt, akinek hittünk, az Igazság megtévesztést nem ismer.

Amikor saját testének evéséről és vérének ivásáról beszélt, a tömeg megrökönyödött, és így zúgolódott: Kemény beszéd. Ki hallgatja? (Jn 6, 60) Ezért, hogy égi tüzével megsemmisítse az olyasféle gondolatokat, amelyeknek az elkerüléséről már előbb is szóltam, ezt fűzte hozzá szavaihoz: A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet (Jn 6,63). 

 Szent Gaudentius bresciai püspök értekezéseiből

Forrás ~ Internet

 AZ ÉLET KENYERE

'A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. 

Hozzátok intézett szavaim lélek és élet'

János evangéliuma 6. fejezet 63.

'Beszéd az élet kenyeréről'

Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott, s hogy Jézus nem szállt tanítványaival bárkába, a tanítványok csak maguk indultak el. Közben több bárka érkezett Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették. Amikor a nép látta, hogy Jézus nincs ott, s tanítványai sem, bárkába szálltak és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: 'Mester, hogy kerültél ide?' 'Bizony, bizony, mondom nektek - felelte Jézus -: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot.' Erre megkérdezték tőle: 'Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?' 'Az tetszik Istennek - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött.' De ők így folytatták: 'Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.' Jézus erre azt mondta: 'Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak.' Erre így szóltak hozzá: 'Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!' 'Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek. Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.' A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: 'Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.' Így érveltek: 'Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?' Jézus azonban így szólt: 'Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon. Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.' Erre vita támadt a zsidók közt: 'Hogy adhatja ez a testét eledelül?' Jézus ezt mondta rá: 'Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.' Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított. Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: 'Kemény beszéd. Ki hallgatja?' Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: 'Botránkoztok rajta? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak közöttetek, akik nem hisznek.' Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni. Aztán így folytatta: 'Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.'

 

János evangéliuma 6. fejezet 22- 65.

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. április 28. – Csütörtök

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: 'Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.' Jn 15,9-11

Elmélkedés

A szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példabeszéd folytatásában Jézus felfedi a szeretetet, mint minden élő közösség és kapcsolat lényegét. Az Atya szereti a Fiút, aki kiárasztja szeretetét az emberek felé. Az ember válasza egyrészt az, hogy viszonozza ezt a szeretetet. A szeretet azonban elsősorban nem szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánul meg. Jézus nem csupán beszélt arról, hogy szeretet kapcsolja őt az Atyához, hanem megmutatja annak megnyilvánulásait, azaz engedelmességét az Atyának. Tőlünk is azt várja, hogy iránta való szeretetünk abban váljék valósággá, hogy parancsai szerint élünk. Az egyoldalú szeretetnek nem sok értelme van, mert a szeretet lényege a kölcsönösség, az egymásnak ajándékozott és az egymástól elfogadott szeretet. Igaz ez az isteni személyek viszonylatában, valamint Isten és az ember kapcsolatában. Ez a szeretet örömöt jelent mindazoknak, akik benne élnek. Jézus öröme abból fakad, hogy teljesíti az Atya parancsait, s öröme azzal teljesedik be, ha mi is az Atya parancsai szerint élünk. A mi számunkra az öröm teljessége az, hogy Krisztus személyében megismerjük az Atyát, tanításában felismerjük az üdvözítő igazságot, és engedjük, hogy elvezessen minket a mennyország el nem múló örömébe.

© Horváth István Sándor

Imádság

Én Istenem! Felajánlom magamat égő áldozatul irgalmas szeretetednek, hogy életem a tökéletes szeretet egyetlen hősi tette legyen. Könyörgök hozzád, hogy a benned rejlő végtelen szeretetnek árját öntsd át lelkembe, hogy az engem felemésszen, és a te szeretetednek vértanújává tegyen. Igen, így akarok elkészülni rá, hogy előtted megjelenhessek: a szeretet mártírhalálával akarok meghalni, s így egyenest a te irgalmas szereteted karjaiba repülni.

Lisieux-i Szent Teréz

'Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad.'

János evangéliuma 14. fejezet 15-16.

Jézus megígéri a Szentlelket

Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad. Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. 19Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd. Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.' Ekkor Júdás - nem az iskarióti - megkérdezte: 'Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, nem a világnak?' Jézus így folytatta: 'Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma. De a világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát, és végbeviszem, amivel az Atya megbízott. Keljetek föl, menjünk innét!'

János evangéliuma 14. fejezet 15-31.

Forrás ~ Internet

'Keresztények a világban'

A keresztényeket nem különbözteti meg a többi embertől sem a táj, sem a nyelv, sem az életmód. Nem laknak ugyanis külön városokban, nem beszélnek valami szokatlan nyelven, nincs semmi különcködő életmódjuk. Tanításukat nem okoskodásból vagy kíváncsi emberek izgágaságából merítették, és semmi emberi bölcselkedésre sem esküsznek, mint sokan mások.

Ott laknak a görögök és barbárok városaiban, ahogyan kinek-kinek a sorsa megszabta. Öltözködésben, táplálkozásban a lakosság szokásaihoz alkalmazkodnak, de más szempontból egy csodálatos és mindenki számára hihetetlennek látszó életmódot folytatnak. Saját szülőhazájukban úgy élnek, mint jövevények; mindenben részt vesznek, mint polgárok; mindent eltűrnek, mint idegenek; minden idegen táj a hazájuk, és minden haza idegen föld nekik. Házasságot kötnek, mint mások; gyermekeik születnek, de nem dobják ki magzataikat. Közös az asztaluk, de az ágyuk nem.

Testben vannak, de nem a test szerint élnek. A földön élnek, de hazájuk az égben van. A fennálló törvényeknek engedelmeskednek, de életmódjuk felülmúlja a törvényeket. Mindenkit szeretnek, őket azonban mindenki üldözi. Nem is ismerik, és mégis elítélik őket, megölik őket, de életre támadnak. Koldusszegények, és mégis sokakat gazdagítanak; mindenben hiányt szenvednek, mégis mindenben bővelkednek.

 Megszégyenítik őket, és a szégyenben éri őket a dicsőség; rágalmaik visszahullnak amazokra. Megrágalmazzák őket, és épp a rágalmak közt éri őket a dicsőség. Hírnevüket megtépázzák, de fényesen bebizonyul igaz életük. Szidalmazzák őket, és ők áldással felelnek erre. Megvetik őket, de ők tiszteletet adnak mindenkinek. Jót tesznek, és mégis mint gonoszokkal bánnak velük. Ha kínozzák őket, örülnek, és mintha életre támadnának. A zsidók úgy hadakoznak ellenük, mintha pogányok volnának; a pogányok is üldözik őket, de maguk a támadóik sem tudják, hogy miért bántják őket.

Egyszóval: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. A lélek jelen van a test minden tagjában, a keresztények is ott vannak a világ városaiban. A lélek ott lakozik a testben, de mégsem a testből való; a keresztények is itt vannak a világban, de ők sem e világból valók. A láthatatlan lélek a látható testben van; a világban élő keresztények is láthatók, de vallásosságuk láthatatlan. A test haraggal és harccal támad a lélek ellen, mert akadályozza élvezeteiben, pedig semmi jogtalanság nem esett rajta; a világ is gyűlöli a keresztényeket, mert ők visszautasítják élvezeteit, holott a világot nem sértették meg.

A lélek szereti az őt gyűlölő testet és tagjait; a keresztények is szeretik üldözőiket. A lélek be van zárva a testbe, de ő tartja össze az egész testet; a keresztények is úgy vannak a világban, mintha börtönben volnának, de mégis ők tartják össze a világot. A halhatatlan lélek mulandó hajlékban lakozik; a keresztények is e mulandó világban zarándokolnak a mennyei örökkévalóságra várva. A lélek jobbá lesz, ha étellel és itallal nem kényeztetik el; a keresztények is folyton gyarapodnak, noha nap nap után üldözik őket. Isten olyan fontos őrhelyre állította őket, ahonnan nem szabad elmenekülniük. 

 A Diognétoszhoz írt levélből

Forrás ~ Internet

'Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek!'

János evangéliuma 14. fejezet 1.

Jézus és az Atya

Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek. Erre Tamás azt mondta: 'Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?' 'Én vagyok az út, az igazság és az élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.' Erre Fülöp kérte: 'Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.' 'Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek. 

 

 János evangéliuma 14. fejezet1-14.

 

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. április 27. – Szerda

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. Jn 15,1-8

Elmélkedés

A szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példabeszédben mélyértelmű tanítás rejlik az Egyházról, mint a Krisztusban hívők és az őt követők közösségéről és mint Isten újszövetségi népéről. A példázat hallatán minden bizonnyal a választott nép és Isten kapcsolatára gondoltak egykor az emberek, mert a szőlő képe végigvonul az ószövetségi írásokban, a prófétai jövendölésekben és a zsoltárokban. Ezek szerint Izrael népe Isten szőlőskertje, szőlőültetvénye. Isten mindent megad a választott nép tagjainak a lelki növekedésre, ezért jogosan várja, hogy gyümölcsöt teremjenek. Az engedetlen, az Istennel szembeszegülő, az isteni törvények útjáról letérő emberek csak vadszőlőt, értéktelen gyümölcsöt teremnek. Amikor Jézus igazi szőlőtőnek nevezi magát, akkor azt tanítja, hogy hozzá kell kapcsolódnunk, és őbenne kell jó gyümölcsöt teremnünk. A mennyei Atya jó szőlőtőként ültette el őt az emberek világába, hogy hozzá kapcsolódva, belőle életerőt merítve növekedjünk lelkiekben és éljünk Istennek tetsző módon. Jézussal mindenünk megvan, ami szükséges az istengyermeki élethez. Ő az élet, az üdvösség, az öröm és a boldogság közvetítője számunkra. Őbenne élet van és ő az örök élet ajándékozója. Éljünk vele, éljünk belőle és éljen ő bennünk!

© Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szívvel köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött! Ámen.

'Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők'

Az Úr szőlőtőnek mondta magát, mert meg akarta mutatni azt, hogy mennyire szükséges ragaszkodnunk az iránta való szeretethez, és hogy mennyi hasznunk származik abból, ha vele kapcsolatban maradunk. Azokat pedig a szőlővesszőkhöz hasonlította, akik belé vannak oltva, vele egyesültek, és rajta függnek, és már isteni természetének részesei, hiszen megkapták a Szentlelket, mert Krisztus Szentlelke kapcsol össze minket is vele.

Akik hozzátartoznak a szőlőtőhöz, azoknak hozzá való ragaszkodása akarat és elhatározás dolga; viszont az ő hozzánk való kapcsolódása a szeretet és az állapot dolga. Mi a hitünk sugallatára jószándékkal járultunk Krisztushoz, de az ő nemzetsége azáltal lettünk, hogy ő megadta nekünk a gyermekké fogadás méltóságát. Így mondja Szent Pál is: Aki az Úrral egyesül, egy lélek vele (1 Kor 6,17).

Amint tehát a Szentírás más helyén a próféta őt alapnak, fundamentumnak nevezi, hiszen reá épülünk, és élő lelki köveknek vagyunk kiválasztva, hogy szent papsággá és a Szentlélek közreműködésével az Isten hajlékává legyünk, de nem épülhetünk ilyen hajlékká, hacsak számunkra nem Krisztus az alap, itt ugyanolyan értelemben mondja az Úr önmagáról, hogy ő szőlőtő, és így a belőle kisarjadó szőlővesszőknek mintegy anyja és táplálója.

Újjászülettünk ugyanis belőle és őbenne, a Szentlélekben, hogy megteremjük az élet gyümölcsét, nem annak a régi és elévült életnek a gyümölcsét, hanem ennek az új életnek és az iránta való szeretetnek a gyümölcsét. Megmaradunk azonban a létben, ha szőlővesszőként vagyunk rajta: ha a kapott szent parancsokhoz szívós állhatatossággal ragaszkodunk, a nemesség javát igyekszünk szolgálni, és komolyan vigyázunk arra, hogy a bennünk lakó Szentlelket még egy kicsit se szomorítsuk meg, hiszen jól tudjuk, hogy általa az Isten lakik bennünk.

Miképpen vagyunk mi Krisztusban, és miképpen van ő bennünk? Szent János bölcsen világít rá erre, amikor így ír: Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk (1 Jn 4,13). Mert amiként a szőlőtő a maga természetes tulajdonságát átadja a vesszőknek, úgy oltja be Isten egyszülött Igéje az Atyaisten és a saját természetének bizonyos rokonságát a szentekbe azáltal, hogy megadja a Szentlelket főleg azoknak, akik egyesülnek vele a hit által. És megadja nekik az ösztönzést minden szentségre; neveli őket, hogy jámborok legyenek, és megismertet velük minden erényt és jó cselekedetet. 

 Alexandriai Szent Cirill püspöknek Szent János evangéliumáról szóló magyarázatából

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. április 26. – Kedd

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.' Jn 14,27-31a

Elmélkedés

Jézus a tanítványok megnyugtatásával kezdte búcsúbeszédét és ezzel is fejezi be. Távozása az Atyához való visszatérést jelenti, mert illő, hogy küldetése befejeztével visszatérjen ahhoz, aki elküldte őt. Mai elmélkedésünkben a szövegrész két kijelentését érdemes megvilágítanunk. Jézus a következőket mondja: 'az Atya nagyobb nálam.' Félreértésre, sőt, a Fiúistennel kapcsolatos tévedésre adhat okot ez a kijelentés. A IV. században az ariánusok eretnek mozgalma éppen erre a mondatra hivatkozva állította azt, hogy Jézus, azaz a Fiú nem lehet egylényegű az Atyával, hiszen ő is csak teremtmény. Ebben az időben azonban még nem tisztázták, hogy a Fiúisten valóságos ember és valóságos Isten, akinek személyében az emberi és az isteni természet elválaszthatatlan egységben van. Jézus szavainak helyes értelme tehát a következő: mint valóságos Isten egylényegű az Atyával, azaz egyenrangú vele, egységben vannak. Embersége szerint viszont nagyobb nála az Atya, mert Isten nagyobb minden embernél. Jézusnak ez a kijelentése az ő emberi alázatát, engedelmességét mutatja meg. Isteni tudásával és akaratával mindent tud és mindenbe beleegyezik, amit az Atya kíván tőle, és emberi akaratával is elfogad mindent, amit a megváltás érdekében az Atya kér tőle. Így ad nekünk példát arra, hogy miként engedelmeskedjünk Istennek.

© Horváth István Sándor

Imádság

Jézus értünk könyörgött, értünk halt meg. Ránk bízta igéit, üdvözítő igazságait. Kiválasztott bennünket a világból, hogy tanítványaiként szolgálhassuk a világot. Az oltárról vett végtelen ajándék a miénk és mindenkié, így vegyük.

'Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!'

János evangéliuma 15. fejezet 17.

 

'Az igazi szőlőtő'

Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!

János evangéliuma 15. fejezet 1-17.

Forrás ~ Internet

 

 

 

'Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam.'

János evangéliuma 15. fejezet 26.

'A világ gyűlölete'

Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják. S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. Ha nem jöttem és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is. Mert teljesednie kell a törvényükben olvasható jövendölésnek: Ok nélkül gyűlöltek. Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok.

János evangéliuma 15. fejezet 18-27.

Forrás ~ Internet

'Az igazság hirdetése'

Az egész világon, a föld szélső határáig elterjedt Egyház az apostoloktól és az ő tanítványaiktól vette át azt a hitet, hogy hiszünk az egy Istenben, a mindenható Atyában, aki az eget, a földet és a tengert alkotta, s mindent, ami csak van benne (ApCsel 14, 15); és hiszünk az egy Jézus Krisztusban, Isten Fiában, aki a mi üdvösségünkért megtestesült; és hiszünk a Szentlélekben, aki a próféták által előrehirdette Isten rendeléseit: szeretett Urunknak, Jézus Krisztusnak eljövetelét, Szűztől való születését, szenvedését, a halálból való feltámadását és test szerinti mennybemenetelét, s hogy az Atya dicsőségében majd vissza fog térni a mennyből, hogy mindent hatalma alá rendeljen (vö. Ef 1, 10), és feltámasszon minden embert azért, hogy Jézus Krisztus, a mi Urunk előtt - aki a láthatatlan Atya tetszése szerint Istenünk, Üdvözítőnk és Királyunk - hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse (Fil 2, 10) őt, aki azért jön, hogy igaz ítéletet mondjon minden felett.

Miután az Egyház átvette ezt az igehirdetést és ezt az említett hitet, az egész világon elterjedve, mintha egyetlen házban laknék, hűségesen őrzi is ezt. Úgy hisz az előbb említettekben, mintha egyetlen lelke és egyetlen szíve volna; s egybehangzóan tanítja, hirdeti és adja ezt tovább, mintha egyetlen ajka volna. Mert, bár sokfélék a nyelvek a földön, de a hagyomány érvénye egy és ugyanaz.

Sem Germániában, sem az ibériaiaknál vagy a kelták között, sem Keleten vagy Egyiptomban, sem Líbiában vagy a világ közepén alapított egyházak nem hisznek másként, és nem másképp hagyományozzák tovább ezt a hitet, hanem amint az Isten teremtménye: a nap, az egész világon egy és ugyanaz, úgy az igazság hirdetése is mindenütt ugyanúgy ragyog és világít minden embernek, aki el akar jutni az igazság megismerésére.

Az egyházak elöljárói közül, aki hatásosan tud beszélni, az sem mond mást, csak ezeket (hiszen senki sem lehet nagyobb a Mesternél), de a beszédben gyenge sem csökkenti ezt az áthagyományozott hitet. Mivel ugyanis a hit egy és ugyanaz, sem az nem ad hozzá, aki sokat tud róla beszélni, sem pedig nem csorbítja meg az, aki csak kevesebbet tud róla mondani. 

 Szent Iréneusz püspök és vértanú 'Az eretnekségek ellen' című értekezéséből

Forrás ~ Internet

SZENT MÁRK EVANGÉLISTA ÜNNEPE ~ ÁPRILIS 25.

 

Szent Márk jómódú jeruzsálemi családból származott, a hagyomány szerint levita (pap) volt. Édesanyját Máriának hívták, és unokaöccse volt Szent Barnabásnak. Jézusnál 10-15 évvel fiatalabb volt. Rokoni, vagy baráti kapcsolatban voltak Jézus családjával.

Szintén a hagyományból sejtjük, hogy az ő házukban tartotta meg az Úr az utolsó vacsorát (Mk 14,13-16), és valószínűleg ő volt az az ifjú, aki ruha gyanánt magára kapott takaróját hátrahagyva menekült el a Jézust hurcoló katonák kezeiből (Mk 14,51).

A jeruzsálemi keresztények az első pünkösd után az ő házukban tartották összejöveteleiket, Szent Péter házukba ment csodás szabadulása után (ApCsel 12,12). Péterrel Rómába utazott, titkára és görög tolmácsa volt.

44 körül leírta Szent Péter evangéliumhirdetését. 46 tájékán ismét Jeruzsálemben volt, majd 47 körül Barnabással elkísérték Szent Pált első apostoli útjára, de egy idő után visszatért. Barnabással volt még egy 10-12 éves missziós útjuk, hosszabb időt töltött Alexandriában, majd ismét Rómába ment Péterhez és Pálhoz, Pál Timóteushoz írt kérésére: “hozd el, hasznát tudom venni” (2Tim 4,11). 66 tájékán ismét Kis-Ázsiában volt.

Alexandriában, szentmiséjén támadták meg, kötelet kötve nyakára elhurcolták, vértanú halált szenvedett. 310 körül sírja fölé templomot emeltek, ereklyéit (disznóhús közé rejtve menekítették ki) 820 körül Velencébe vitték, tiszteletére ott a dómot építették meg 976-1071 között. Azóta szerepel a város címerében az oroszlán, Szent Márk jelképe, attribútuma. Az oroszlán lett Szent Márk evangéliumának jelképe a kezdete miatt, mert a “pusztában kiáltó” szavaival kezdi evangéliumát. A 6-7. századtól ünnepéhez a búzaszentelés szokása kapcsolódik.

Példája: Az észrevétlen háttérmunka nélkül általában nincs látványos eredmény.

 

  'Istenünk, te Szent Márk evangélistát kiválasztottad az evangélium hirdetésének fönséges hivatására. Kérünk, nevelj minket tanításával, hogy hűségesen kövessük Krisztus példáját. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

 

Forrás ~ Internet 

HIMNUSZ SZENT MÁRK EVANGÉLISTÁHOZ

Ó, boldog munkás férfiú,

apostolok szent társa, te,

mint hű segítőt kérlelünk,

és áld szívünk dicsérete.

Örömhírt hoztak ők nekünk,

e Krisztus küldte hírnökök,

eljött a béke korszaka,

igazság győzött, új s örök.

Az ég kegyelme téged is

e nagy lelkek közé emelt;

dicső, kiváló művedért

Egyházunk áldva ünnepel.

Te fényt hintettél akkor is;

Krisztus hevéből küldj ma le,

érleljen napja sok magot,

s töltsék az égi csűrt tele!

Ki, mint a főapostolok,

Bíránk mellett majd ott leszel,

hozd el nekünk bocsánatát,

s bő áldását is megszerezd!

Krisztusnak hála, tisztelet,

Atyának, Léleknek vele,

s dicső hazában boldogan

élvezzük egykor fényüket. Amen.

Forrás ~ Internet 

HIMNUSZ MÁRK EVANGÉLISTÁHOZ

Szent Márk, ma hozzád, ünnepedre jöttünk,

hálaadással hogy megemlékezzünk,

mily nagyot tettél javára a népnek,

Krisztus ügyének.

Édesanyádnak nyomába te léptél,

tisztelve Pétert, követője lettél,

ajkáról Krisztus tanítását vetted,

vésve szívedbe.

Mennyei Lélek vezette a tollad,

isteni Mester csodáit leírtad,

és az igéket, melyekkel ő oktat,

míg a világ tart.

Szent Pál is kedvelt, munkában követted,

szíve buzgalmát példaképül vetted,

Jézusért tűrtél sokat, és nevéért

véredet adtad.

Jézus, imádás, hála legyen néked,

hogy mi is hittel megvallhatunk téged,

hogy minket táplálsz, s egykor majd láthatjuk

arcod örökre. Amen.

Forrás ~ Internet