EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Abban az időben a zsidók, mivel az előkészület napja volt, és a
holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse
el a keresztrefeszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről.
Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és
eltörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt
fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt.
Ezért nem törték el a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte
lándzsáját az oldalába. És ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az
tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja
ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért történt,
hogy beteljesedjék az írás: 'Csontot ne törjetek benne!' És ami az írás
más helyén áll: 'Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.'
Kis idővel Jézus halálát követően a katonák azzal a szándékkal
döfték át lándzsával az Úr szívét, hogy megbizonyosodjanak haláláról.
János evangélista minden bizonnyal azért írja le a jelenetet, hogy az
olvasók számára is kétségtelen legyen, hogy Jézus valóban meghalt a
kereszten. Ha ugyanis nem halt volna meg, könnyű lett volna természetes
magyarázatot találni arra, hogy miként mutatkozott élőként harmadnap
apostolai és tanítványai körében. Ez esetben a feltámadás nem volna
igaz. Ezt a tévedést oszlatja el az evangélista. Akit megkínoztak és aki
ennyit szenvedett a kereszten, s végül akinek szívét is átszúrták, az
valóban meghalt.
Mindezen túl a keresztény hagyomány lelki tartalommal tölti meg az eseményt, amikor az Úr Jézus átszúrt szívét a kegyelem, az üdvösség, az irgalom és a szeretet forrásának tekinti. Isten Fia földi élete során számos módon kimutatta az emberek iránti szeretetét, de ez a szeretet akkor érte el tetőfokát, amikor feláldozta életét, meghalt az emberekért, értünk.
Tanítson minket alázatra és igaz bűnbánatra a mai ünnep! Érintsen meg a Jézus szívéből áradó irgalom, hogy felismerjem: az Úr szeretete szerezte meg bűneim bocsánatát, neki köszönhetően nyerek irgalmat vétkeimre. Uram, Jézus Krisztus, szeretlek téged, légy irgalmas hozzám!
© Horváth István Sándor
Mindezen túl a keresztény hagyomány lelki tartalommal tölti meg az eseményt, amikor az Úr Jézus átszúrt szívét a kegyelem, az üdvösség, az irgalom és a szeretet forrásának tekinti. Isten Fia földi élete során számos módon kimutatta az emberek iránti szeretetét, de ez a szeretet akkor érte el tetőfokát, amikor feláldozta életét, meghalt az emberekért, értünk.
Tanítson minket alázatra és igaz bűnbánatra a mai ünnep! Érintsen meg a Jézus szívéből áradó irgalom, hogy felismerjem: az Úr szeretete szerezte meg bűneim bocsánatát, neki köszönhetően nyerek irgalmat vétkeimre. Uram, Jézus Krisztus, szeretlek téged, légy irgalmas hozzám!
© Horváth István Sándor
Mennyei Atyánk! Te a nappalt kihozod az éjszakából – fölébresztesz
minket új munkára. Engedd, hogy lássuk nagyságodat, és dicsőségedért
álljunk szolgálatodra. Küldj minket a nagy világba, ragyogjon bennünk
kegyelmed lángja, hordozzon minket nagy irgalmad, vezéreljen mindig
akaratod! Áldd meg napi munkánkat, őrizz meg a súlyos botlásoktól,
szenteld meg az emberek közösségét, hogy testvérként küzdjünk az örök
életért.