EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
2015. augusztus 10. – Hétfő
Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: 'Az Emberfiát az
emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.' Erre a
tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az
adószedők Péterhez fordultak, és megkérdezték: 'A ti Mesteretek nem
fizet templomadót?' - 'De igen' - felelte. Amikor belépett a házba,
Jézus megelőzte őt kérdésével: 'Mit gondolsz, Simon, a földi királyok
kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?' 'Az
idegenektől' - felelte Péter. Erre Jézus így szólt: 'A fiak tehát
mentesek. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess
horgot, és az első halat, amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját:
találsz benne egy pénzdarabot. Vedd ki és add oda nekik értem és érted!' Mt 17,22-27
Elmélkedés
A mai evangélium azzal a jelenettel kezdődik, hogy Jézus másodszor beszél tanítványainak a rá váró szenvedésekről és halálról. Az első jövendölés Péter heves ellenkezését váltotta ki (vö. Mt 16,21-27), a mostani után a tanítványok reakcióját Máté evangélista így írja le: 'igen elszomorodtak.' Elszomorodásuk azt jelzi, hogy kezdik komolyan venni azt, amit Mesterük saját sorsáról mond nekik.
A szenvedés megjövendölése során érdekes kifejezéssel találkozunk: 'az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni,' vagy más fordításokban így szerepel: 'az Emberfia az emberek kezébe adatik' (Mt 17,22). Azt könnyen kitaláljuk, hogy kiknek a kezébe adják, tudniillik azok kezébe, akik bántalmazzák és megölik. De ki adja az Emberfiát az emberek kezébe? Először is gondolhatunk az áruló Júdásra, aki a hatóságokat segíti Jézus elfogásában. Másodszor a zsidó vallási vezetőkre, a főtanács tagjaira és az általuk felhergelt néptömegre, akik Jézus halálát követelik és átadják őt Pilátusnak, a helytartónak, illetve a római hatóságoknak. Harmadszor pedig gondolhatunk az Istenre, a mennyei Atyára, aki megengedi, hogy Fiát az emberek bántalmazzák és megöljék, mert így kívánja a megváltást véghezvinni.
Az emberi rossz szándékok mögött mindig ott húzódik Isten megváltó, üdvözítő terve. Figyelek-e rá, észreveszem-e?
© Horváth István Sándor
Te, aki fölöttünk vagy, aki egy vagy közülünk, aki vagy, és bennünk is
vagy: add, hogy mindenki lásson bennem is! Hadd készítsem az utat
számodra, s köszönjem meg azt is, ami közben ellenem van, de mások
gondját ne felejtsem! Tarts meg szeretetedben, ahogy elvárod, hogy
másokat is megtartsak abban. Legyen bennem minden a te dicsőségedre, ne
engedd, hogy bármikor is kétségbe essem! Mert a te kezedben vagyok,
benned csak erőt és jóságot találok.
