IMA SZENT ANTALHOZ

Szent Antal, hű pártfogója mindazoknak,akik téged szeretnek és tisztelnek,te tudod,hogy szeretlek és pártfogásodba nagy bizalmat helyezek. Mivel nagy gyarlóságom mellett az élet sok veszélyén szerencsésen átvergődni alig remélhetek:tehozzád fordulok és kérem segítségedet. Hogy annál biztosabban megnyerhessem és védelmed alatt minden rossztól,de főkép minden bűntől egész életemben megmeneküljek,megújítom a szeretetnek azt a kötelékét,amely eddig is hozzád fűzött,s a mindenható Isten színe előtt,szent őrzőangyalom jelenlétében ünnepélyesen mindenkorra védőszentemmé és pártfogómmá választalak. Amennyiben Isten szeretetével nem ellenkezik,fölajánlom magam szolgálatodra,és ígérem,hogy egész életemben iparkodom kedvedben járni és tiszteletedet imámmal és a te szent példád követésével előmozdítani. Fogadj,ó kedves Szent,pártfogásodba és vezérelj engem Isten dicsőségére és lelkem üdvére. Kössünk egymással soha meg nem szakadó szövetséget. Számíts engem ezentúl barátaid közé, és kérjed Istent,hogy tegyen méltóvá szeretetedre. Siess segítségemre főkép halálom óráján,és védelmez meg a gonosz lélek támadásai ellen,hogy a kárhozattól megmeneküljek,s veled és minden szenttel egyetemben Istent örökké áldhassam és magasztalhassam. Amen.

 

 

Boldog Romzsa Teodor püspök és vértanú 

1911-1947

Munkács - Kárpátalja - görögkatolikus püspökeként szenvedett vértanúságot 1947. november 1-én. Ünnepe október 31-én van. Huszonnyolc görögkatolikus vértanú társával együtt 2001 június 27-én Lvovban II. János Pál pápa avatta boldoggá.

'Istenünk, te Boldog Romzsa Tódor püspököt és vértanút több nemzetiségű híveid lelkipásztorává tetted. Segíts, hogy megalkuvás nélküli tanúságtételének és életáldozatának példáját keresztény életünkben mi is hűségesen kövessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,  Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

 

REGENSBURGI SZENT WOLFGANG ~ OKTÓBER 31.

Wolfgang, magyar megfelelője Farkas bencés, Regensburg püspöke, 971 táján misszionáriusként hazánkban is járt. Boldog Gizellát, Szent István feleségét ő nevelte. Kultusza főleg a XV. század folyamán a felső - ausztriai Sankt Wolfgang bencés apátságból ágazott ki, amely sírja révén búcsújáró hely is volt. Tisztelete az egész német - római birodalmat, de hazánkat is meghódította.

 Példája

Nagy tudósok is kudarcot vallanak,de csak emberi mércével!
Nem tudhatjuk, hogy mi lesz a végső eredmény….

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók figyelték őt. Akkor eléje állt egy vízkóros ember. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: 'Szabad-e szombaton gyógyítani? De azok nem válaszoltak. Erre ő megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Azután a jelenlevőkhöz fordult: 'Ha valamelyiktek szamara vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza-e ki azonnal?' Azok semmit sem tudtak felelni neki.

---

A mai evangéliumban szereplő csodás gyógyítás példa arra, hogy Jézus következetesen kiáll amellett, hogy még a szombati pihenőnapon is szabad irgalmas jócselekedeteket végezni. A csodát nem titokban teszi az Úr, hanem nyíltan, azok előtt, akik a végsőkig ragaszkodnak a szombati törvények megtartásához. Az irgalmasság gyakorlása ugyanis Jézus küldetésének része, ugyanakkor istenségének a bizonyítéka. Csodái arról szólnak, hogy az Isten segít a bajban lévő vagy betegségtől szenvedő emberen.
Hallgatás. Emberi, néma hallgatás az, amit a történet kétszer is említ. Érzéketlenségről tanúskodó hallgatás, amely csak emberre lehet jellemző, de Istenre nem. Mert a hallgatással szemben ott van az Isten, aki szavával és tetteivel hozza el a világba az irgalmasságot. A néma, emberi hallgatás ellenére is konkrétan megtapasztalható az isteni irgalom, amelynek nem szabhat határt az emberi törvény, az irigység, a hallgatás. Jézus csodát tesz, miközben ezt megtiltanák a némák által hozott, szombatra vonatkozó törvények. Jézus gyógyít, miközben az emberek némán figyelik őt. Nem tudtak mit válaszolni korábban az irgalmasság szavára sem, de most már az irgalmasság cselekedetére sem. Aztán a végére talán Jézus is elhallgat, hogy helyette cselekedetei szólaljanak meg, s késztessenek néma embereket legalább gondolkozásra, ha már beszélni nem is tudnak.
© Horváth István Sándor

---

 

Boldogságos szép Szűzanyám! Felajánlom neked és szeplőtelen szent szívednek szentelem magamat, testemet és lelkemet, minden képességemet, jövőmet és sorsomat, összes enyéimet és édes hazámat. Irgalmasság Anyja, benned bízok és remélek, add meg nekem a békét és a jó halál kegyelmét!

143. ZSOLTÁR

Dávidtól. Áldott az Úr, az én segítségem, aki kezemet harcra tanítja, ujjaimat viadalra. Ő az én irgalmam és erősségem, oltalmam és szabadítóm; pajzsom, akiben remélek, védelmezőm és reménységem, ő veti alám népemet. Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed, s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá? Olyan az ember, mint a lehelet, napjai elenyésznek mint az árnyék. Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét, küldd el nyilaidat és zavard össze őket. Nyújtsd le a magasból kezed, ragadj ki, ments ki a nagy vizekből, az idegenek kezéből, akiknek szája hiúságot beszél, jobbjuk pedig a hazugság jobbja! Isten, új éneket énekelek neked, tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked. Aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától. Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből, akiknek hiúságot beszél szája, jobbjuk pedig a hazugság jobbja. Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás, ifjúságtól duzzadók; Leányaink mint a templom sarokkövei, díszesek, mint a műves oszlopok. Raktáraink tele vannak, bővelkednek minden jóban; Juhaink termékenyek, megszámlálhatatlanok mezőinken, Marháink kövérek. Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás, utcáikon jajgatás nem hangzik. Boldog az a nép, amelynek így megy dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS 

Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: 'Sietve távozzál innen! Heródes meg akar ölni.' De ő ezt válaszolta: 'Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és holnap; csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül. Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: Áldott, aki jön az Úr nevében!'

---

Az evangéliumi történetek hátterében érdemes odafigyelnünk arra, hogy Jézus mennyire a küldetésének él. Mindig azt teszi, amit a mennyei Atya kíván tőle a megváltás művének megvalósulása érdekében. Hivatásától semmi sem térítheti el, következetesen a számára kijelölt utat járja. Nem retten meg akkor sem, amikor Heródes az életére tör, hanem tovább folytatja megkezdett munkáját. Nem fél, bár tudja, hogy sorsa ugyanaz lesz, mint a prófétáké. Azért élt, hogy az Atya akaratát teljesítse és megváltson minket, embereket. És azért halt meg, hogy engedelmeskedjen az Atyának, s megszerezze halálával számunkra a megváltást. Nekünk is azért érdemes élnünk, amiért képesek lennénk akár még meghalni is.
Jézus küldetése az, hogy egybegyűjtse a választott nép tagjait. E szándék nyilvánul meg, amikor Izrael törzsei számának megfelelően tizenkét apostolt választ magának. Az apostolok választásával tehát megkezdődik az atyáknak egykor tett ígéretek megvalósulása: Isten új népet, új közösséget hoz létre, amelyhez már nem származási alapon csatlakoznak az emberek, hanem mindenki tagja lehet, aki elfogadja Jézus személyét. Ahogyan a tizenkét apostolnak el kellett magát köteleznie a Mester mellett, ugyanúgy nekünk is hozzá kell egyre inkább hasonlókká válnunk.
Az Úr engem is arra hív, hogy csatlakozzak ahhoz az összegyűjtött néphez, amelyet ő az üdvösségre, az örök életre vezet.
© Horváth István Sándor

---

 

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel a hűséges lelkekre, mint Fiad örökségére. Keserves kínszenvedése érdemeiért áldd meg őket, s vedd őket örök oltalmadba, hogy irántad való szeretetük soha ki ne hűljön, s a szent hit kincsét soha el ne veszítsék, s hogy majdan az örökkévalóságon át az angyalok és szentek karával együtt szüntelenül dicsérjék irgalmadat.

DICSÉRET DÁVIDTÓL ~ 144. ZSOLTÁR

Magasztallak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedet örökkön örökké. Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké. Nagy az Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat. Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat. Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat. Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik. Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú.
 Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid. Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat, hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét. A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít. Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen, mert te adsz nekik eledelt. Alkalmas időben. megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal. Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében. Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de elpusztítja mind a bűnösöket. Hirdesse szám az Úr dicséretét, és minden élő áldja szent nevét örökkön-örökké.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle: 'Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?' Ő így válaszolt: 'Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!'

---

Egy fiatal pap mesélte első, önálló plébánosi helyének tapasztalatait néhány hónap után. A legtöbben azért jönnek a plébániára, hogy az egyházközségi hozzájárulást befizessék vagy misét írassanak. Néhányan keresztelés vagy esküvő ügyében kerestek fel, mások hivatali ügyben. Volt, aki ajánlást kért gyermekének az egyházi iskolába, voltak koldusok is, akik adományt kértek. Ha a községben megállítanak, mindig azt kérdezik, hogy mikor lesz a legutóbb elhunyt személy temetése. Viszont azt még senki sem kérdezte meg, hogy hogyan üdvözülhet.
Ennyire kevesen lennének, akik üdvözülni akarnak? – kérdezzük az eset és a mai evangélium kapcsán, amely szerint Jézustól is megkérdezték egykor, hogy kevesen vannak-e, akik üdvözülnek. A mindennapi teendőink között sajnos gyakran elfeledkezünk végső célunkról. Egész emberi életünknek csak akkor van értelme, ha állandóan egyre közelebb kerülünk az üdvösséghez. Hiábavaló minden fáradozásunk és munkánk, ha ettől eltávolít bennünket. Tevékenységeink közben néha gondoljunk arra, hogy előbbre jussunk az üdvösség útján! Ha nem tudjuk a módját, feltétlenül kérdezzük meg valakitől, aki Isten szolgájaként tevékenykedik.
Bátorítok mindenkit, tegyen egy próbát! Ezen a héten kérdezze meg a plébános vagy káplán atyától, hogyan üdvözülhet? Ha első pillanatban furcsán nézne, nyugodtan ismételjük meg a kérdést, hivatkozzunk arra, hogy Jézustól is ezt kérdezték egykor.
© Horváth István Sándor

---

 

Ó, Nagyasszony, tudom, hogy te végtelenül jó vagy, s legyőzhetetlen szeretettel szereted azokat, kiket Fiad és Istened benned és általad királyi kedvességgel szeret. Kezeidben vannak az Úr irgalmasságának kincsei, s te vagy egyedül ilyen tisztességre rendelt. De kezed nem őrzi féltékenyen e kincseket, mivel keresed az alkalmat, hogy megmentsd a nyomorultakat, és kiáraszd az irgalmasságot. Dicsőséged nemhogy csökkenne, hanem növekszik, amikor a bűnbánók megkapják a bocsánatot, s a megigazultak a dicsőséget!
Damiani Szent Péter

 

APOSTOLOK KIVÁLASZTÁSA

'Ezekben a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni.
Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt,  s apostoloknak nevezte őket: Simont, akit Péternek hívott, testvérét, Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Alfeus fiát, Jakabot és a Zélótának nevezett Simont, aztán Júdást, Jakab testvérét, és a karióti Júdást, aki később árulója lett.'Lk 6,12-16

Urunk Jézus minden komoly döntését megelőzte az imádság.
Arra tanít, hogy csak akkor dönthetünk helyesen, ha bennünk a Szentlélek működik. Időre van szükségünk, amíg átjár minket, hogy a folytonosan a világhoz igazodó énünk ismét bekapcsolódjon az eredeti 'áramkörbe', vagyis Isten szentháromságos élete működjék bennünk
- a megszentelő kegyelem.

Ez az imádság pedig nem feltétlenül kérő ima, hanem imádás. Mondogatjuk kéréseinket, mintha anélkül nem jutna célba. Azáltal, hogy megadjuk az Úrnak, ami neki jár, remélhetjük, hogy megértjük döntését. Csak így hangzik hitelesen a 'Fiat voluntas tua!'

Azzal a gondolattal is 'eljátszhatunk', hogy vajon a kiválasztás miatt imádkozott, vagy éppen az imádság közben értette meg, hogy ki kell őket választania. Ha igazán jó gondolatokat szeretnénk kapni, forduljunk Ahhoz, Akitől elleshetjük, miként kell a világ dolgairól vélekednünk.

Forrás ~ Internet

  

 SZENT SIMON és SZENT JÚDÁS TÁDÉ APOSTOLOK

Szent Simon és Júdás Tádé apostolok ünnepe ~ október 28.

Simonról és Júdás Tádéról keveset tudunk. Azt azonban biztos állíthatjuk, hogy vérük ontásáig teljesítették küldetésüket, hirdették Jézust, a feltámadottat. A tanúságtételben akarjuk őket követni. 

SZENT SIMON kutatói közül sokan úgy tartják, hogy Kánában született, vannak, akik azonosítják a kánai mennyegző vőlegényével is. Ez azonban tévedés, mert a kánáni elnevezés a zelóta szónak arám fordítása. Neve az evangéliumban: Buzgó ~ zelóta (Mt 10, 4; Mk 3, 18; Lk 6, 15) (Az Ószövetségi törvény buzgó követőit nevezték így.) Talán Egyiptomban, Észak Afrikában működött, egyesek szerint Britanniában. Valószínűbb azonban, hogy Perzsiában, Suanir városában tevékenykedett Júdás apostollal. Itt lett vértanú. Halála időpontja ismeretlen. Ereklyéi Rómában, Kölnben, és sok más helyen is találhatók.

Példája: Legyél buzgó, ne rejtsd el vallásosságod!

SZENT JÚDÁS TÁDÉ a tizenkét tanítvány egyike, Jézus rokona, unokatestvére. (Mk 3, 18; Mt 10, 3) Máté és Márk az árulótól való megkülönböztetésül Tádénak (Taddeusnak, egyes kéziratokban Lebbeusnak) nevezi, János pedig hozzáteszi: 'nem az áruló' (Jn 14, 22). Atyja Alfeus-Kleofás volt (van, aki állítja, hogy Szent József testvére), anyja pedig Mária, a Szent Szűz 'nőtestvére', vagyis közeli rokona. Ismert két unokája, tehát családos ember volt. Egyesek valószínűsítik, hogy a kánai esküvő vőlegénye ő volt. Valószínűleg jómódú földműves lehetett az apostol  a meghívása előtt. Az utolsó vacsorán ő kérdezte meg az Urat, miért csak az apostoloknak, és nem a világnak nyilvánította ki magát. (Jn 14, 22) Biztos adat működéséről a 64-66 körül írt levele.

Működéséről semmi biztosat nem tudunk, még a hagyomány sem egységes róla. Egy legenda szerint apostolként hirdette az evangéliumot, de ugyanakkor Edesszában is a 70 tanítvány egyikének említik, bár ez valószínűleg tévedés. Régi hagyomány szerint Mezopotámiában hirdette az evangéliumot, majd Simonnal közösen munkálkodtak Perzsiában, és ott, Suanir városában lefejezéssel szenvedett vértanúhalált. Mégis a legvalószínűbb, hogy Palesztinában, Beirutban szenvedett vértanúságot. Simonnal közös ünnepüket Rómában a 9. századtól ezen a napon ülték meg.

Tanuld meg: Az ismeretlen, háttérben dolgozó munkatársak is Isten munkatársai!

'Istenünk, ki úgy akartad, hogy Apostolaid révén ismerjük meg szent nevedet, kérünk, Szent Simon és Júdás Tádé apostol közbenjárására add, hogy Egyházad állandóan gyarapodjék, és egyre több népet egyesítsen magában! '

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából. Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

---

Miután Jézus egész éjszaka imádkozott, tanítványai közül kiválaszt tizenkettőt, akiket apostoloknak nevez el. E cselekedetével létrehozza az apostolok testületét, amelynek az lesz a feladata, hogy tanúságot tegyen róla és hirdesse az evangéliumot.
Milyen szempont szerint választott Jézus? Művelt és tanult embereket keresett? Akkor miért választotta Pétert és Andrást, akik a halászaton kívül talán semmi máshoz sem értettek? Vagy tapasztalt felnőtteket keresett? Akkor hogyan kerül az apostolok közé a tizenéves fiatal fiú, János? Talán rendíthetetlen hitűeket keresett? Akkor miért lett a testület tagja a hitetlen Tamás? Vagy talán köztiszteletben álló személyeket választott? Akkor miért választotta a mindenki által megvetett vámost, Mátét? Vagy legaktívabb tanítványai lehettek apostolokká? Akkor hogy kerülhetett közéjük a ma ünnepelt buzgó Simon, akiről e helyen kívül említést sem találunk az evangéliumban?
A Jézus által választott személyek nem tökéletesek, vannak gyengeségeik. Ő mégis őket választja, s döntése biztosan helyes, hiszen előtte egész éjszaka imádkozott az Atyához. Olyanokat választott, akik pünkösdkor engedik majd, hogy átalakítsa őket a Szentlélek. Jézus nem az emberi hibákra alapozza Egyházát, hanem a jóra kész emberekre, akik átadják neki életüket.
Az Úr engem is kiválaszt. Engedem-e, hogy az általa nekem ajándékozott Lélek átalakítson? Él-e bennem az apostoli lelkület, buzgóság?
© Horváth István Sándor

---

 

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

Sík Sándor ~ TE DEUM

Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.

Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.

Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.

Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! -
hála legyen, Uram!
hála legyen!

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá: 'Asszony, megszabadultál betegségedtől.' Közben rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton gyógyított, és a sokasághoz fordult: 'Hat napotok van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!' Jézus feléje fordult, és megfelelt neki: 'Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?' Ellenfelei e szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus ilyen csodát művelt.

---

Szent Lukács evangélista – annak ellenére, hogy ő maga orvos volt – nem nevezi meg pontosan az asszony betegségét. Leírásából, amely szerint az asszony 'annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni' (Lk 13,11), arra következtethetünk, hogy valamiféle bénulás vagy idegbecsípődés lehetett a baja. De talán nem is ez a lényeg, hiszen az orvos evangélista sem ennek szentel figyelmet. Az biztos, hogy komoly betegségről van szó, amely igen régóta, 18 éve tart.
A komoly betegségtől megszabadító csodának természetesen a gyógyult örülhetett a legjobban, de a nép is csatlakozott öröméhez. Jézus ellenfelei élükön a zsinagóga elöljárójával viszont rosszallásukat fejezik ki, munkának minősítve a csodatételt, mert az Úr szombaton, a nyugalom és a pihenés napján gyógyított.
Ellenfeleit megszégyenítő válaszában Jézus rávilágít arra, hogy a szombatra vonatkozó törvények nem korlátozhatják abban, hogy az emberek érdekében csodákat tegyen, amelyek Isten országának a jelei. Jézus tettei sokkal inkább megfelelnek Isten szándékainak és szolgálják az emberek érdekeit, mint a szombati pihenésre vonatkozó parancsok. Jót tenni minden helyzetben, megmenteni a bajban lévő embert, irgalmasságot gyakorolni vele: ez Isten szándéka. Milyen törvény az, amely bárkit is megakadályoz abban, hogy jót tegyen? Jónak nevezhető egyáltalán az ilyen törvény? Keressük minden helyzetben Isten szándékait!
© Horváth István Sándor

---

 

Drága Jó Istenem, Hálát adok életem minden pillanatáért, Épségemért és egészségemért, És mindazért, amivel megajándékoztál. Add, hogy ezután is törvényeid szerint éljek, Hogy ezáltal a Mennyországba jussak.

KÖNYÖRGÉS SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN SZÍVÉHEZ

Ó Szent Szív! Máriának, Isten anyjának 

és a mi anyánknak szeretetre legméltóbb szíve,

 amelyben kedvét találja a teljes Szentháromság.
Ó Szeplőtelen Szív! te Jézus szívének tökéletes képmása, 

amely jósággal és benső részvéttel tekint fájdalmainkra!
Kérünk, olvaszd fel szívünk jegét, hogy hasonlóvá legyen isteni Megváltónk szívéhez.
Vedd pártfogásodba és oltalmazd Anyaszentegyházunkat, 

légy menedéke és legyőzhetetlen vára minden ellenségével szemben.
Te légy az út, amely minket Jézushoz vezet és az ég kegyelmeit hozza számunkra. Amen.

Mária fájdalmas és szeplőtelen Szíve testestől - lelkestől neked szentelem magamat mindörökre. Mindazokkal együtt akik nekem kedvesek és akik tőlem idegenek .
Amen.

Mária Szeplőtelen Szíve fogadd el amiként vagyok és tégy olyanná amilyené Te kívánsz tenni .
Amen.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben, amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: 'Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?' Jézus így válaszolt: 'Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.'

---

'Feladod vagy odaadod magadat?'
Számos irodalmi mű foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy feladhatja-e önmagát az ember? Feladhatja-e emberségét? Lemondhat-e mindarról, ami őt emberré teszi? Megtagadhatja-e emberi értékeit? Vallási színezettel így hangzik a kérdés: Feladhatja-e emberi méltóságát? Feladhatja-e istengyermeki méltóságát? Eltávolodhat-e attól, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette meg őt? A válasz egyértelmű: nem tagadhatjuk meg emberségünket. Minden élethelyzetben embernek kell maradnunk. Sokan gyávaságból, kényelemszeretetből, valamilyen előny érdekében bizonyos élethelyzetekben mégis lemondanak emberségükről. Az embertelenségből elkövetett cselekedetek minden bizonnyal a legsúlyosabb bűnök.
De az ember odaadhatja magát. Odaadhatja magát Isten szolgálatára, embertársai segítésére. Ennek alapja a szeretet. Amikor valaki megtagadja emberségét, akkor minden esetben a szeretetet tagadja meg. Mert miként Isten maga a szeretet, ez az ő legfőbb tulajdonsága és állandóan gyakorolt cselekedete, ugyanúgy az ember számára is a szeretet mindennek a kiindulópontja. A szeretet által képes az ember kilépni önmagából az önzés börtönéből, hogy megnyílhasson Isten és az embertárs felé.
Az evangéliumban arról olvasunk, hogy a legfőbb paranccsal kapcsolatban kérdezik Jézust. Ő így válaszol: 'Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat' (Mt 22,37-39). Szavai félreérthetetlenek. De ha valaki mégis félreértené, annak Jézus példájára kell tekintenie, aki 'nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért' (Mt 20,28). Ő ugyanis nem csupán beszélt a szeretetről, nem csak szavaival fejezte ki a szeretet elsődlegességét, hanem egész életével, valamint a szenvedés és a halál vállalásával. Mindezt Jézus szeretetből, az emberek iránti szeretetből tette, valamint az Atya iránti szeretetből és engedelmességből, aki ezt az áldozatot kérte a megváltás érdekében.
Jézus kereszthalála mutatja, hogy mit értett ő azon, hogy életét teljesen odaadja, életét teljesen a szeretetnek szentelje. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Aki kevesebbet akar adni Istennek, az önző és nem ismeri Isten mindent odaadó szeretetét. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. A szeretet nem egy külső kényszerként ránk nehezedő parancs, hanem a szívünkbe írt törvény. Ha kényszer volna, nem tudnánk szabadon, önzetlenül szeretni. Mit jelent teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel és egész értelmünkkel szeretni? Életünk során értelmünkkel Isten megismerésére törekszünk, szívünk minden érzését felé irányítjuk és lelkünk minden idegszálával rá figyelünk. Ennek köszönhetően Isten akarata nem lesz idegen erő számomra, hanem akaratommá válik, de nem önmagam feladásával. Ha ez megvalósul, akkor a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakad, mondhatjuk: a bennünk lakó Istenből. Ha Isten bennünk él, akkor a szeretet él bennünk!
© Horváth István Sándor

---

 

Uram, Jézus! Te azt kéred tőlem, hogy ne legyek türelmetlen, ne veszítsem el reményemet, ne tagadjam meg hitemet, amikor Isten a szenvedésekkel vagy bármi más 'rosszal' próbára tesz! Azt kéred, hogy szeressem őt a jón és a rosszon keresztül is, mert minden mögött Isten rejtezik! Keresztáldozatod azt mutatja, hogy az Atya iránti szeretet engedelmességet, tehetetlenséget, szenvedést jelent, de ugyanakkor mégis állandó Istenre figyelést és Isten akaratának elfogadását is. Uram! Segíts, hogy egész életemet a szeretetnek szenteljem!

 SZENT IMRE LEGENDÁBÓL

 

Szent Imre legendája így beszéli el Mór kiválasztását a püspökségre

'Egyszer, amikor Szent István király fiával együtt imádkozni jött Szent Márton egyházába, amelyet Pannónia Szent Hegyén alapított és a szerzetesek kiváló közösségével ékesített, a király, ismerve gyermeke jeles érdemeit, azt a tiszteletet adta fiának, amely őt illette. Amikor ugyanis az említett testvérek körmenetet tartva kivonultak a király köszöntésére, tiszteletből a fiát küldte előre a köszöntésre. A gyermek Imre pedig eltelve Szentlélekkel, ahogy az isteni kinyilatkoztatás mindegyikük érdemeit megismertette vele, kinek-kinek egyenlőtlenül osztotta a csókokat. Az egyiknek ugyanis egyet, a másiknak hármat, egy harmadiknak ötöt, végül egynek hét csókot adott egymás után.

Ezt - bár a többiek is észrevették - Szent István király szótlanul csodálta, a mise végén azonban bizalmas beszélgetésben gondosan megtudakolta tőle, miért osztotta egyenlőtlenül a csókokat. Szent Imre akkor mindegyikük érdemeit felsorolta atyja előtt, tudniillik, hogy ki-ki mennyi idő óta tartott ki a megtartóztatás erényében. Azt mondta, hogy ő ezen megfontolás alapján adott egyeseknek több, másoknak kevesebb csókot, és állította, hogy akit hétszeres csókkal halmozott el, az szűzi életet élt.

Ó, minden erényt felélesztő Kegyelem, ki természetünk korlátait bőségesen meghaladod, s a mély titkokat kinyilatkoztatod a kicsinyeknek! Te voltál Szent Imre mestere, te adtál neki szabad bepillantást mások rejtett dolgaiba! Ennek a belső kinyilatkoztatásnak a megléte pedig így vált ismertté:

Szent István néhány nappal azután, hogy a Szent Hegyről eltávozott, csupán két kísérőt véve maga mellé, oda visszatért, s a testvérek virrasztását és imádságait titokban kikémlelte. Miután az éjszakai zsolozsmát befejezték, a többiek nyugovóra tértek, s csak azok maradtak a templomban, akiket Szent Imre elhalmozott csókjaival. Ezek szétoszlottak a templom rejtettebb szögleteibe, s Isten színe előtt a zsoltárokkal virrasztottak. A szent király azonban odament külön-külön mindegyikhez, felfedte előttük arcát, és az áldás szavaival üdvözölte őket. A királyi felséget mindegyikük a csend megtörésével köszöntötte. Végül a király egy Mór nevű testvérhez ment, akit Szent Imre hétszeres csókkal tüntetett ki, de sem szelíd üdvözléssel, sem a királyi fenyegetés szavaival nem tudott belőle választ kicsikarni. Reggel aztán, amikor a testvérek összegyűltek, a király maga is jelen volt, és hogy Mór testvér lelkét az alázatosság erényében kipróbálja, a nyilvános bűnvallomáskor igen sok olyan dolgot vetett a szemére, ami a szerzetesi élettel ellenkezik. Vádaskodása ellen Mór egyáltalán nem védekezett, hanem alázatosan állt, s reménykedve Istenhez menekült, aki az emberi lelket vizsgálja.

Ekkor aztán megismerte Szent István, hogy fiának szavai megfontoltak voltak. Miután a történteket rendben és a valóságnak megfelelően elmondta, Mórt dicséretekkel halmozta el, és hogy egy főpapi szék dísze legyen, kevéssel ezután Pécsett a püspöki méltóságra emelte.'

Csóka J. Gáspár fordítása.

Forrás ~  Internet

 

PANNONHALMI SZENT MÓR

Szent Mór ünnepe ~ október 25.

Mór bencés szerzetes, majd pécsi püspök. Egészen Istennek adott életét ismerte fel szent Imre a legenda szerint. Én is szeretném egészen Istennek adni életemet. Segít ebben Istennek a Lelke, mely bennem él.
Ő az első magyar származású bencés a legelső, pannonhalmi monostorban, egyben az első magyar író, aki latinul megírja Szent István, Szent Imre, valamint Szent Benedek és Szent András bencés remeték életrajzát. A mű átdolgozva maradt ránk. A gyermek Szent Imre megérzi a szerzetes életszentségét, külön tisztelő csókokkal üdvözli; talán ez kelti föl rá a király figyelmét. Pécsi püspök lesz 1036?. Meghal 1070 tájt. Az egyházmegyében 'Szent Mór', másutt 'Boldog'. Tisztelését 1848-ban hagyta jóvá a Szentszék.

'Kérünk, mindenható Istenünk, engedd, hogy Boldog Mór, a te püspököd és hitvallód érdemei segítsenek minket, hogy imádsága és példája nyomán tiszta és alázatos szívvel szolgálhassunk Neked!'

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre Jézus megjegyezte: 'Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.'
Aztán egy példabeszédet mondott. 'Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.'

---

Jézus korában elterjedt volt az a felfogás, hogy az embert érő szenvedések, beleértve a betegségeket is, valamint a különféle tragédiák oka minden esetben az emberek személyes bűne. Azért éri őket a baj, mert bűnösök. Lehet, hogy vétkük nem nyilvánvaló mások számára, de ha baj érte őket, ebből arra lehet következtetni, hogy nem kedvesek Isten előtt. E nézet szerint minél nagyobb baj ér valakit, annál nagyobb volt a bűne. Jézus helyteleníti ezt a nézetet. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a tragédiák kapcsán érdemes volna elgondolkoznia mindenkinek és bűnbánatot tartania.
Amikor Jézus hasonlatokat mond arról, hogy az embernek a bűnbánat és a jócselekedetek gyümölcseit kell teremnie, – miként a fák gyümölcsöt érlelnek – akkor az Istennel való együttműködésünkre gondol. Isten nélkül ugyanis elszakadnánk az éltető erőforrástól, a teremtő erőtől, a növekedést és fejlődést biztosító hatalomtól, s erőtlenné, élettelenné és terméketlenné válnánk. Isten teremtő együttműködésre hívja minden teremtményét, közülük is legfőképpen magát az embert. Aktív együttműködés ez a Teremtővel, ugyanakkor mégsem a miénk az érdem, hanem Istené. A megtérés, a lelki újjászületés nem rajtunk múlik, hanem Istennek köszönhető. Ne azt várjuk, hogy eljöjjön a gyümölcsérés ideje! Mert a megtérés ideje most jött el számomra. Az irgalmas Atya most akar magához ölelni és megbocsátani.
© Horváth István Sándor

---

 

Égi Édesanyám, oltalmazd meg Magyarországot, püspökeinket, papjainkat, családtagjainkat, közösségünk minden egyes tagját és az egész magyar egyházat. Mindazoknak, akik még nem tudnak hinni, a Szentlélek ereje és világossága által add meg az élő hit kegyelmét, hogy ez az ország Mária országa, a Te országod legyen továbbra is. Tisztíts meg minket a bűntől és vezess el bennünket Szent Fiadhoz, Jézushoz!

 

 SZERETLEK SZŰZANYÁM

Szeretlek Szűzanyám, szívből Téged,
Szeretve köszöntöm jóságos Szíved.
Legnagyobb boldogság, ha bátran zengi szám,
Szeretlek örökké, édes Szűzanyám!

Szeretlek, életem fénye, hajnal fénye,
Világi utamnak legszebb reménye.
Úgy későn, mint korán örömmel zengi szám,
Szeretlek mindenkor, édes Szűzanyám!

Szeretlek életem csengő hangja,
Lelkembe ragyogó tavasz sugara,
Egész nap folyamán boldogan zengi szám,
Szeretlek mindenkor, édes Szűzanyám!

Szeretlek örömöm legfőbb pontja,
Isteni Megváltóm jó Édesanyja!
Halálom óráján remegve zengi szám,
Szeretlek örökké, édes Szűzanyám!

 

 

A MAI NAP SZENTJE ~ CLARET SZENT ANTAL MÁRIA

Claret Szent Antal ünnepe október 24.

CLARET SZENT ANTAL MÁRIA Spanyolországban - Katalóniában, a Barcelona közelében található Sallentben született, 1807. december 23-án. Gyermekkorától pap szeretett volna lenni, ezért sokat imádkozott. Apja szövő üzemében kellett dolgoznia, tehetséges volt, egy szövöde igazgatója lehetett volna. Nem fogadta el a lehetőséget, 1835-ben pappá szentelték. Mivel hazájában pap-többlet volt, Rómába ment, szolgálatait felajánlani. Egy jezsuita lelkigyakorlat hatására jelentkezett a rendbe, azonban reumatikus lábfájdalmai miatt noviciátusa megszakadt.

Visszaküldték Spanyolországba. Itt polgárháború dúlt, nagyhatású beszédei miatt üldözték a politikai pártok, de a nép csodálattal hallgatta beszédeit. 1843-tól Katalóniában sok éven keresztül prédikált a népnek. Sokat gyóntatott, mondják róla, hogy megérezte, ki él körülötte súlyos bűnben. Az emberek szentnek tartották. Sok könyvet írt, sikere óriási volt.

Nem volt biztonságban hazájában, ezért püspöke a Kanári szigetekre küldte 1848-ban. Ott is folytatta eredményes munkáját. Egy év múlva hazatért és a vichi papi szemináriumban 1849-ben megalapította a claretinus missziós társaságot, Mária szeplőtlen Szívének missziós társaságát. 1850 és 1857 közt Kuba szigetének érseke lett akarata ellenére. Kubában is sok ellenfele volt, még merényletet is el kellett szenvednie. Az orvosok tehetetlenül álltak a súlyosan sérült főpap körül. Ő felgyógyult.

Váratlanul Madridba hívták, a spanyol királynő és lánya gyóntatója és tanácsadója lett. Az udvar élete is megváltozott tevékenysége nyomán, de a királyi család házassága is rendeződött. 1868-ban a spanyolországi forradalom miatt a királyi családdal Franciaországba ment, visszavonultan a fontfroide-i ciszter apátságban halt meg 1870. október 24-én.

Kitűnő szónok volt, aszketikus könyveket írt. A saját rendje mellett nagy gondot fordított azokra a mozgalmakra, ahol a világiak apostolkodtak. 1950-ben avatta szentté XII. Piusz pápa.

Példája: Mindég a napi feladatodat végezd, de azt teljesen!

'Istenünk, ki Szent Antal püspöknek csodálatos türelmet
és szeretetet adtál az evangélium hirdetéséhez, kérünk,
add meg az ő közbenjárására, hogy az odafönt valókat keresve
buzgón törekedjünk testvéreinket megnyerni Krisztusnak!'

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt mondjátok: 'Eső jön!', és úgy is történik. Ha déli szél fúj, azt mondjátok: 'Hőség lesz!', és megjön az is. Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele, hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted.

---

Az emberek egymással való kapcsolataikban különféle jeleket használnak. Maga a beszéd és az írás is ilyen jelnek számít. A jelek nem feltétlenül titkos dolgok, de csak az érti meg őket, aki ismeri jelentésüket és helyesen képes őket alkalmazni. Az ember megtanult olvasni a természet jeleiből, azaz megfigyelt bizonyos visszatérő jelenségeket, összegyűjtötte tapasztalatait és ezekből következtetéseket von le a jövőre vonatkozóan.
Hosszabb ideig tartó megfigyelésekre és a népi bölcsességre alapozott, az időjárásra vonatkozó jelekről beszél Jézus a mai evangéliumban, amelyek alapján az emberek előre meg tudták mondani, hogy milyen idő várható. Mégsem csupán a modernkori meteorológia előzményeiről vagy kezdeteiről beszél, hanem jelképes értelemben az idők jeleiről.
A vallásos ember saját életében és környezetében bizonyos dolgokat isteni jeleknek tulajdonított már a régi időkben is és most is. Isten mindig olyan jeleket ad, amelyek alkalmazkodnak emberi természetünkhöz, s éppen ezért észrevehetőek és érthetőek számunkra. Olyan jelek ezek, melyek üdvösségünket segítik, s amelyek egyúttal az ő jelenlétét és szeretetét jelzik. Végzetes lehet az, ha valaki nem akar tudomást venni a figyelmeztetésekről és vakon megy előre, hogy megvalósítsa saját elképzeléseit.
Észreveszem-e a jeleket? Értem-e, hogy mit üzen nekem Isten általuk?
© Horváth István Sándor

---

 

Istenem, add meg nekem, hogy önmagam mindenki szolgájának tartsam. Amikor csak tehetem, engedelmességben szolgálok, az utolsó helyet választva. Szolgálok azáltal, hogy nem engedem magam kiszolgálni, hanem szolgálok másokat, bármit kell is tennem, bármi feladatot ellátnom. Minderre te magad mutattál példát, aki Isten, Mester és Úr voltod ellenére úgy voltál az apostolok között, mint aki szolgál. Add, hogy a te példád szerint és veled együtt én is lelkemet adjam sokak megváltásáért.
Boldog Charles de Foucauld