'Krisztus meghívott bennünket országába és dicsőségébe'

    'Ignác, más néven Teoforosz, az Atyaisten és az ő szeretett Fia, Jézus Krisztus Ázsiában levő szmirnai egyházának - amely irgalomból megnyert minden égi ajándékot, telve van hittel és szeretettel, semmi kegyelemben hiányt nem szenved, Isten előtt kedves, és üdvösen munkálkodik - üdvözletét küldi a Szentlélekben és Isten Igéjében. 

     Áldom Jézus Krisztust, az Istent, aki titeket oly bölcsekké tett. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy ti tökéletesek vagytok az állhatatos hitben; mintegy rá vagytok szegezve test és lélek szerint az Úr Jézus Krisztus keresztjére, és a szeretet megszilárdított benneteket Krisztus vére által. Teljes és erős hittel hisztek a mi Urunkban, aki test szerint valóban Dávid nemzetségéből született (Róm 1,3). Isten akarata és hatalma szerint, az Isten Fiát, aki valóban Szűztől született, János megkeresztelte, hogy megvalósuljon általa mindaz, ami elő van írva (Mt 3,15). Poncius Pilátus és Heródes negyedesfejedelem alatt valóban felfeszítették értünk test szerint a keresztre, s mi már ennek a gyümölcse vagyunk az ő isteni szent kínszenvedése által, hogy feltámadva mindörökre magasra tartsa zászlaját Egyházában, az ő egységes testében a szentek és hívők előtt, legyenek akár a zsidók, akár a pogányok közül valók. 

     Mindezt pedig értünk szenvedte, hogy üdvösségre jussunk, és valóban szenvedett, mint ahogy valóban fel is támadt. Én tudom, hogy feltámadása után is testben volt, és hiszem, hogy most is testben van. Amikor Péternek és társainak megjelent, azt mondta: Fogjatok meg, és tapintsatok meg, és lássátok, hogy nem vagyok test nélküli kísértet (Lk 24, 39). Azok mindjárt megérintették, és hittek Krisztus testének és lelkének valóságában. Ezért vetették meg a halált, és lettek győztesek a halál felett. Feltámadása után pedig velük evett és ivott, mint akinek teste van, bár lélek szerint már egyesült az Atyával. Ezekre hívom fel figyelmeteket, testvéreim, bár tudom, hogy ez a ti hitetek is.'

Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a szmirnaiakhoz írt leveléből

Forrás ~ Internet



'Mert a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve: élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Amit pedig most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.' 

 Galatáknak írt levél 2. fejezet 19-20.

'Pál és a tesszalonikiak bensőséges kapcsolata'

    Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiak egyházának, amely az Atyaistenben és Urunkban, Jézus Krisztusban áll fenn. Kegyelem nektek, és békesség!
  
   Mindig hálát adunk Istennek mindnyájatokért, ahányszor csak megemlékezünk rólatok imádságainkban. Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd reményetekre. 

     Mi tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok, hiszen az evangéliumot nemcsak szóval hirdettük közöttetek, hanem erővel, Szentlélekkel és mély meggyőződéssel is. Ti éppúgy tudjátok, mint mi, hogy - érdeketekben - hogyan viselkedtünk körötökben. S ti az Úr és a mi követőink lettetek. A tanítást a sok nehézség ellenére is a Szentlélek örömével fogadtátok, s így Macedóniában és Achájában minden hívőnek példaképévé lettetek. 

     Tőletek kiindulva terjedt el az Úr szava, s nem is csupán Macedóniában és Achájában; Istenbe vetett hitetek mindenütt ismeretes lett, ezért nem is kell róla beszélnünk. Az emberek maguktól beszélnek róla, hogyan fogadtatok minket, hogyan fordultatok a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Fiát, Jézust, akit a halálból feltámasztott, s aki megment bennünket az eljövendő haragtól. 

     Magatok is tudjátok, testvérek, hogy nem hiába mentünk el hozzátok.
     Jóllehet előzőleg Filippiben szenvedés és bántalom ért bennünket, amint tudjátok, mégis - bízva Istenünkben - vállalni mertük, hogy hirdetjük nektek az Isten evangéliumát, a sok nehézség ellenére is. Igehirdetésünk nem megtévesztésből, hamis szándékból vagy álnokságból fakad, hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium hirdetésére. Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek, aki szívünket megítéli. 

     Mint tudjátok, nem volt szokásunk hízelegni, és kapzsi szándék sem vezetett soha. Isten a tanúnk rá! Emberi elismerésre nem törekedtünk, sem a tiétekre, sem a másokéra. Bár mint Krisztus apostolai követelményekkel állhattunk volna elő, mégis olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekét dajkáló anya. Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket! 

     Emlékezhettek, testvérek, fáradozásunkra és kemény munkánkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkinek se legyünk terhére, így hirdettük nektek az Isten evangéliumát. Tanúk vagytok rá, ti és az Isten, milyen szentül, becsületesen és feddhetetlenül éltünk köztetek, amikor hívők lettetek. Azt is tudjátok, hogy mint apa a gyermekét, egyenként intettünk, buzdítottunk és kértünk benneteket, éljetek méltón ahhoz az Istenhez, aki meghívott titeket dicsőséges országába. 

 Szent Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt első levele 1. fejezet 1. – 2. fejezet 12.

Forrás ~ Internet

'Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.'

Mikeás könyve 6. fejezet 8.

BOSCO SZENT JÁNOS ÁLDOZÓPAP ~ JANUÁR 31.

'Istenünk, ki Bosco Szent Jánost arra választottad, hogy atyja és tanítómestere legyen az ifjúságnak, kérünk, add, hogy a szeretet tüzétől lángra gyúlva mi is keressük a lelkeket, és csak Neked szolgáljunk!' Amen.

Példája: Légy vidám, és ezt sugározd ki másra is! Az Isten is szeret minket!

A torinói egyházmegyében lévő Becchiben született 1815. augusztus 16-án. Szülei szegény földművesek voltak. Ifjú korában sok nehézséget kellett legyőznie, hogy pap lehessen. Már fiatal gyermekkorában apostolkodott: különböző cirkuszi mutatványokkal szórakoztatta társait, hogy azután imádságra és hittanra tanítsa őket. 1841-ben szentelték pappá. Pappászentelése után minden erejét a munkásifjúság nevelésére szentelte. Nevelői művészete abban állt, hogy karizmatikus lelke világosan felismerte korának lelki ínségét. Játék, ima és munka: ezek voltak nevelési eszközei. A köréje gyűlt papokból alapította meg Szalézi Szent Ferencről nevezett szerzetesrendjét - szaléziek. Az ifjúságot tanították mesterségre és keresztény életre. Torinóban halt meg, 1888. január 31-én.

Élete: 1815. augusztus 16-án született Castelnuovo közelében - Torinói egyházmegye, egy kicsiny falucskában, Becchiben. Már kisgyermekként csodálattal nézte a vándor komédiásokat, utánozta bűvészmutatványaikat és akrobata mutatványaikat. Tehetsége volt ezekhez, hamarosan már a templomtéren is bemutatkozott, sikerrel, falubelijeinek kedvenc mutatványosa lett. Ő azonban többre vágyott: apostolkodni, embereket segíteni és szolgálni.

Nehéz ifjúkora volt, és egy véletlen találkozás segített rajta. Castelnuovó káplánja eltévedt az erdőben, és Giovanni vezette a városba. Útközben nagyon őszintén elbeszélgettek, ettől kezdve a káplán támogatta tanulmányait.

1841-ben pappá szentelték és ez után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte, jórészt szent lelkiatyja, Don Giuseppe Cafasso szavai és példája nyomán. Megalapította a Szalézi Szent Ferencről elnevezett szalézi rendet, illetve Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanították az ifjúságot mesterségre és keresztény életre. Az isteni gondviselés iránti bizalma, és derűs lelkülete mindenkire átragadt. Írásaiban a vallást védelmezte.

Torinóban halt meg, 1888. január 31-én. Halálakor iskoláikban és otthonaikban már 130 000 fiú nevelkedett.

'Urunk, Jézus Krisztus! Te úgy kívántad, hogy a gyermekeket Hozzád vezessük. Kérünk, add, hogy Bosco Szent János példájára és közbenjárására felelősséget és szánalmat érezzünk korunk fiatalságával szemben, és életünk példájával, szeretetünk áradásával elvezethessük őket az igazság ismeretére és az igazi keresztény életre Általad, Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

'Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék.'

Efezusiaknak írt levél 2. fejezet 8-9.

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 
2016. január 31. – Évközi 4. vasárnap

Abban az időben: Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: 'Ma beteljesedett az Írás, melyet az imént hallottatok.' Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. 'De hát nem József fia ez?' - kérdezgették. Ekkor így szólt hozzájuk: 'Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk - Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!' Majd így folytatta: 'Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Namán.' Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott. Lk 4,21-30

Elmélkedés ~ 'Az üdvösség közvetítője'
 
Az elmúlt vasárnap elmélkedésében már említést tettünk arról, hogy Jézus Názáretben tartott beszédében meghirdeti az üdvösség új korszakát. A mai evangéliumban láthatjuk, hogy éppen az Istentől jövő üdvösség, kegyelem témája indítja el a názáretiek ellenállását. A hagyományos zsidó elgondolás szerint Isten egyedül az ő választott népe, a zsidóság felé nyilvánítja ki üdvözítő jóságát, ezért az egykori hallgatóság számára hallatlan volt az a gondolat, hogy más népek is részesülhetnek az isteni kegyelemben, ahogyan azt Jézus állítja. A mi Urunk két konkrét esetet hoz fel az ószövetségi időkből, Illés és Elizeus próféták példáját, akiknek személyét, élettörténetét jól ismerték a vallásos zsidók. Jézus kijelentése szerint mindkettőjük esetében egy-egy pogány származású ember felé nyilvánult meg Isten jósága. A kiválasztottság tudata sok szempontból erősíti valakiben a vallásos tudatot, az Istenhez való tartozás érzését, ugyanakkor kettős veszélyt hordoz magában. Egyrészt hamis önbizalommal ruházza fel a választott néphez tartozó egyéneket, akik arra gondolhatnak, hogy kiválasztottságuk elegendő az üdvösséghez. Másrészt a kiválasztottság a kizárás, mások kizárásának gondolatát ébresztheti fel. Jézus jól látja ezeket a veszélyeket, de ez nem téríti el attól, hogy újszerűen mutassa meg Istent, aki minden nemzet és minden ember felé kinyilvánítja szeretetét. 
Mindannyian látjuk a világ állandó változását, s ez nem csupán történelmi ismereteket jelent, hanem a jelen kor tapasztalatát is. Emberek milliói kénytelenek menekülni a háborúk elől vagy kényszerülnek elhagyni lakhelyüket, mert az emberi beavatkozások miatt élhetetlenné válik környezetük. A világ forrong és változik, a világban élő ember pedig a biztonságos helyet, a biztos támpontokat keresi.
Amikor az Egyház az üdvösségről, mint az emberi élet végső céljáról beszél, akkor nem azt akarja állítani, hogy Isten az evilági boldogtalanságért cserébe majd a túlvilágon kárpótlást ad mindenkinek. És azt sem állítjuk, hogy az evilági boldogság érdekében nem érdemes fáradozni, dolgozni. Talán az a legpontosabb megfogalmazás, hogy úgy kell élnünk, úgy kell építenünk a földi hazát, hogy közben szem előtt tartjuk személyes üdvösségünket. A változó világban az üdvösség reménye biztos pont lehet az igazságot keresők számára. Jézus azt hirdeti, hogy az Isten országa itt a földön már elkezdett megvalósulni. E tanítás fényében válik érthetővé számunkra magatartása. Nem zárkózik el a bűnösöktől, hanem betér házukba, elfogadja meghívásukat, hogy aztán elmondhassa nekik az isteni irgalomról szóló örömhírt. Barátkozik a vámosokkal, akiket kortársai megvetettek amiatt, hogy kiszolgálták az elnyomó római hatalmat, mert úgy gondolja, hogy az Isten szeretetéről szóló tanítás őket is érinti, őket is megérintheti. Azt állítja, hogy az üdvösségre feltétel nélkül minden ember meghívást kap Istentől, és mindenki elnyerheti azt, aki megtér, azaz elhagyja a bűn útját és hisz Jézusban, az Isten küldöttében és az üdvösség közvetítőjében. Ez az újszerű tanítás, látásmód a kezdetektől fogva csodálkozást vált ki az emberekből, amely az idő előrehaladtával egyesekben lelkesedéssé, másokban elutasítássá formálódik, ahogyan azt a sikertelen názáreti fellépés esete is mutatja. Egy alkalommal ezt a kérdést tették fel Jézusnak: 'Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?' (Mt 11,3). Ezt a kérdést azóta is felteszik azok, akik az üdvösségre vágyakoznak. Felismerem-e Jézusban az üdvösség közvetítőjét?
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk, lelkesen hallgatjuk szavaidat, s készek vagyunk arra, hogy téged követve megvalósítsuk mindazt, amit kérsz tőlünk. Szavad valóban örömhír, az üdvösség tanítása, igazság, amely az örök élet felé vezető utat mutatja meg. Te az irgalmasság gyakorlását várod tőlünk. Boldogan és nagy lelkesedéssel indulunk az irgalmasság útján, s tudjuk, hogy neked segítünk minden emberben. Taníts minket alázatra, hogy az irgalmasság gyakorlását mindig szolgálatnak tekintsük!

'Isten csodálatos tettei'

    Sok jel és csoda kíséretében szabadította meg Isten a választott népet Egyiptom rabszolgaságából; majd megadta, hogy száraz lábbal keljenek át a Vörös-tengeren; a pusztában mennyei eledellel táplálta őket, mannával és fürjekkel; szomjúságuk csillapítására a kemény sziklából állandóan csobogó vizet fakasztott; győzelemre segítette őket minden ellenségük felett, akik háborúval sanyargatták; úgy rendelte, hogy a Jordán egy időre visszafelé folyjék; az ígéret földjét a törzsek és családok számához mérten kijelölte és kiosztotta nekik. Mindezt nagy szeretettel és bőkezűséggel nyújtotta nekik, az emberek mégis hálátlanul és szinte teljesen megfeledkezve minderről a jótéteményről, a fölséges Isten szolgálatát elhagyták és visszautasították, s nemegyszer a bálványimádás utálatos vétkének hódoltak.
  
   Ezek után minket is - akiket a néma bálványok elé hajszoltak, amikor még pogányok voltunk (1 Kor 12,2) - a pogányság vad olajfájáról lemetszett, és a választott nép nemes olajfájába oltott be, még ha annak természetes ágai letörtek is, és így kegyelmének s gazdagságának birtokosaivá tett bennünket. Végül saját Fiát sem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta (Róm 8,32), aki odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként (Ef 5,2), hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és választott népévé tegyen bennünket (Tit 2,14). 

     Mindez irántunk tanúsított nagy szeretetének és ugyanakkor nagy irgalmasságának nemcsak jele, hanem bizonyítéka is. Mi pedig - nagyon is hálátlan, sőt a hálátlan lelkület végső határait is túllépő emberek - sem szeretetére nem gondoltunk, sem pedig jótéteményei nagyságát nem mérlegeljük, hanem inkább elutasítjuk, és szinte megvetjük az ilyen nagy javak Szerzőjét és Adományozóját; és még ez a bűnösöknek szüntelenül nyújtott jóságos irgalmassága sem indít minket arra, hogy szent parancsainak megfelelően alakítsuk életünket és erkölcsünket. 

     Mindaz, amit megírtak, fölötte méltó arra, hogy örök emlékezete megmaradjon a jövő nemzedékeknek is, hogy akik ezután lesznek keresztények, azok is megismerjék Isten irántunk való nagy jóságát, és ezért sohase szűnjenek meg neki méltó hálát adni.

Fisher Szent János püspök és vértanú zsoltármagyarázatából

Forrás ~ Internet


'A Szűzanya az Egyház ősmintája'

    A Boldogságos Szűz az Egyházzal is bensőséges kapcsolatban van, nemcsak az istenanyaság ajándéka és tisztsége által, amely egységbe fűzi őt Fiával, a Megváltóval, hanem páratlan kegyelmi adományai révén is. Az Istenszülő ugyanis - miként már Szent Ambrus tanította - ősmintája az Egyháznak, mégpedig a hit, a szeretet és a Krisztussal való tökéletes egység rendjében.

     Az Egyház misztériumában - és az Egyház is joggal mondható anyának és szűznek - a Boldogságos Szűz Mária áll az első helyen, mert a szüzesség és az anyaság nagyszerű és páratlan példáját adja. Telve hittel és engedelmességgel magát az Atya Fiát szülte a világra, mégpedig férfit nem ismerve, a Szentlélek erejéből, új Évaként nem az őskígyóra, hanem az Isten hírnökére hagyatkozva, kételytől meg nem fertőzött hittel. Olyan Fiút szült, akit Isten elsőszülötté tett a sok testvér (vö. Róm 8:29), vagyis a hívők közt, és anyai szeretettel működik közre életre hívásukban és felnevelésükben.

     Az Egyház, miközben Mária titokzatos szentségét szemléli, szeretetét utánozza, és hűségesen teljesíti az Atya akaratát, az Isten igéjének hívő elfogadása által maga is anya lesz. Az igehirdetéssel és a keresztséggel ugyanis új, halhatatlan életre szüli a Szentlélektől fogant és az Istenből született fiakat. És szűz is az Egyház: sértetlenül és tisztán megőrzi a Vőlegényének adott szavát, és Urának anyját követve, a Szentlélek erejével szűziesen őrzi meg a sértetlen hitet, a szilárd reményt, az őszinte szeretetet.

     De mialatt az Egyház a Boldogságos Szűz személyében már elérkezett a tökéletességre, és ez őbenne ránc és szeplő nélkül való (vö. Ef 5:27), a keresztények még csak törekszenek a bűn legyőzésére és az életszentségben való növekedésre; Máriára emelik tehát szemüket, minthogy ő az erények példájaként tündöklik a kiválasztottak egész közössége előtt. Amidőn az Egyház áhítattal elmélkedik róla, és az emberré lett Igének világosságában szemléli őt: tisztelettudó lélekkel hatol beljebb a megtestesülés mélységes titkába, és egyre jobban hozzáhasonul Vőlegényéhez.

     Mária ugyanis oly benső helyet foglal el az üdvösség történetében, hogy valamiképp egyesíti és visszatükrözi magában a hit legfőbb titkait; ezért az ő dicsérete és tisztelete hatékonyan hívja Fiához, Fiának áldozatához és az Atya szeretetéhez a hívőket. Az Egyház viszont - amikor Krisztus dicsőségéért fárad - egyre hasonlóbbá lesz magasztos ősmintájához, mert folytonosan fejlődik a hitben, a reményben, a szeretetben, és mindenütt keresi és megteszi Isten akaratát.

     Következőleg az Egyház az apostoli munkában is méltán tekint fel Krisztus szülőanyjára; Krisztus ugyanis avégett fogantatott a Szentlélektől, és született a Szűztől, hogy az Egyház által a hívők szívében is megszülessék és növekedjék. A Szent Szűz élete példa arra az anyai szeretetre, amelynek el kell töltenie az apostoli küldetésű Egyház minden munkatársát, hogy az emberek újjászületéséért odaadóan fáradozzék.

A II. vatikáni zsinat 'Lumen gentium' kezdetű, az Egyházról szóló dogmatikai konstitúciójából

Forrás ~ Internet

'Birtokában vagyunk megbízható prófétai jövendöléseknek. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben. Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből. Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek - Isten megbízottaiként - a szent emberek.'

Péter II. levele 1. fejezet 19-21.
 
 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 
2016. január 30. – Szombat

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: 'Keljünk át a túlsó partra.' Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: 'Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: 'Hallgass el, nyugodj meg!' A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: 'Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?' Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: 'Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?' Mk 4,35-41

Elmélkedés

A tengeri vihar lecsendesítésének történetében feltűnő a különbség Jézus és az apostolok magatartása között. A történet azzal kezdődik, hogy aznapi tanítását befejezvén Jézus azt kéri apostolaitól, hogy evezzenek át a Genezáreti-tó túlsó partjára. Ő is tudja, hogy már este van és éjszaka nem ajánlatos a nyílt vízen tartózkodni, valószínűleg a közeledő vihart is látja, mindezek miatt mégsem aggódik, hanem nyugodtan és határozottan rendelkezik. Az apostolok meglehetősen sietősen cselekszenek, gyorsan elbocsátják a népet, aztán azonnal el is indulnak a bárkával. Sietségük arra utal, hogy még a vihar kezdete előtt szeretnének célba érni és egyáltalán nem örülnek az éjszakai evezésnek. A vihar kitörése tovább fokozza nyugtalanságukat és félelmüket. Aggódva nézik, hogy a hatalmas hullámok a bárkába csapnak, halálfélelem keríti őket hatalmába. Azt gondolják, hogy hajójuk mindjárt elsüllyed és mindannyian a vízbe vesznek. Ezzel szemben Jézus nyugodtan alszik, amikor pedig felébresztik, nem kezd el aggódni, hanem azonnal cselekszik, isteni erejével elcsendesíti a háborgó tengert.
Életünk legnehezebb helyzeteiben érdemes arra gondolnunk, hogy Isten velünk van, velünk utazik. Lehet, hogy úgy tűnik számunkra, hogy nem törődik gondjainkkal, de velünk van és bármikor kérhetjük segítségét.
© Horváth István Sándor

Imádság

Méltatlan vagyok Uram, hogy megjelenj nekem. De mégis azt kérem, kegyelmeddel erősíts meg ha félek, és mondd: 'Ne félj!' Találjalak meg, ha kereslek. Jöjj szembe velem, mikor feléd megyek. Küldj úgy, mint az apostolokat. Adj békességet, amikor zaklatott vagyok. Segíts, hogy Péterrel szívből kimondjam: 'Szeretlek téged!'
Gyűrű Géza

'Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem'

    Hol találna biztos menedéket és megnyugvást a gyönge ember, ha nem Üdvözítőnk sebeiben? Hogyne lenne biztonságos az én lakásom nála, aki az én hatalmas Üdvözítőm? Háboroghat a világ, lázonghat a test, tőrt vethet a sátán, nem rendülök meg, mert hajlékom erős sziklára épült. Ha súlyosan vétkezem, a lelkem beleremeg, de meg nem rendül, mert az Úr sebeire gondolok: hiszen őt bűneinkért sebezték meg (vö. Iz 53,5). Van-e olyan halál, amelynek kötelékét Krisztus halála fel ne oldaná? Ha ez az erős és hatékony orvosság eszembe jut, semmiféle kór és ragály nem riaszt már többé.
     Ebből látszik, hogy téved, aki azt mondja: Túl nagy az én bűnöm ahhoz, hogy bocsánatot nyerjek (vö. Ter 4,13). Mintha ő nem tartoznék Krisztus tagjai közé, mintha nem részesednék Krisztus érdemeiből, mintha nem tekinthetné és mondhatná bátran magáénak mindazt, ami Istené, mintha a test tagja nem részesednék mindabból, ami a fő tulajdona. 

     Én azonban bizalommal merítem az Úr Szívéből mindazt, ami hiányzik nekem. Az ő Szíve túlcsordul az irgalomtól, amely bőven árad ránk szent sebeiből. Kezét és lábát átszegezték, oldalát pedig lándzsa járta át. Ezeken a nyílásokon mézet szívhatok a kősziklából, és olajat a kemény kőből (vö. MTörv 32,13). Vagyis így ízlelhetem és láthatom, hogy mily édes az Úr (vö. Zsolt 33,9).  Az ő minden gondolata a békesség, és én ezt nem tudtam. De ki látta az Úr gondolatait? Tanácsot ki adott neki? (Róm 11,34) Rájöttem: az Úr akaratának megismerése az a szög, amely tagjait átjárta. És mit látok a sebek nyílásain át? Azt kiáltja a szög, és azt kiáltja a seb, hogy maga Isten kiengesztelődött Krisztusban a világgal. Ez a vas átjárta egész valóját, és egészen a Szívéig hatolt (vö. Zsolt 114, 18;54, 22), hogy így mindenképpen együtt érezzen gyengeségeinkkel. 

     Szívének titka a sebek résein át így feltárult előttünk. Nyilvánvalóvá lett szeretetének ama nagy titka, hogy a mi Istenünk irgalmas Szíve megnyílt, és meglátogatott minket a magasságból (vö. Lk 1, 78). E sebeken át hogyne tárulna fel bensőd? És mi által lehetett volna nyilvánvalóbb, Uram, mint sebeid által, hogy te szelíd és alázatos vagy, és hogy nagy a te irgalmasságod? Nagyobb könyörület ugyanis nincs annál, mint ha valaki életét adja azokért, akik halálra és kárhozatra vannak szánva.
   
  Az én érdemem az Úr irgalmából van. Én mindaddig nem maradok érdem nélkül, amíg ő meg nem vonja irgalmát. Hogyha nagy az Úr irgalmassága, nem kevésbe nagy a nekem jutó érdem. Mit számít, akármilyen nagy bűnösnek is tudom magamat? Hiszen amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem (Róm 5, 20). Aztán pedig, ha az Úr irgalma örökkévaló, az Úr irgalmát én is örökre éneklem (vö. Zsolt 88, 2). De vajon ez saját igaz voltomat is jelenti? Uram, egyedül a te igaz voltodra emlékezem (vö. Zsolt 10, 16). Ezt azonban sajátomnak is mondhatom, hiszen téged az én megigazulásommá tett az Atyaisten. 

Szent Bernát apátnak az 'Énekek énekéről' mondott beszédéből

Forrás ~ Internet 

'Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint halált hozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulással a kegyelem is, Urunk, Jézus Krisztus által.'

Rómaiknak írt levél 5. fejezet 20-21.

 IRGALMAZZ URUNK NÉPEDNEK

Urunk Jézust, akit a mennyei Atya bűneink miatt halálra adott, 
de megigazulásunkért feltámasztott, kérve kérjük:
Irgalmazz, Urunk, népednek!

Kérünk, Urunk, hallgasd meg alázatos kérésünket, 
és bocsásd meg irgalmasan bűneinket,
és a bocsánattal együtt add nekünk békédet is!
Irgalmazz, Urunk, népednek!

Apostolod által mondottad: 
'Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem',
túláradó jóságodban engedd el sok tartozásunkat!
Irgalmazz, Urunk, népednek!

Urunk, igaz, hogy sokat vétkeztünk, de valljuk végtelen irgalmadat,
téríts magadhoz minket, és meg fogunk térni!
Irgalmazz, Urunk, népednek!

Szabadítsd meg, Urunk, népedet bűneitől,
hogy kedved találhasd benne!
Irgalmazz, Urunk, népednek!

A gonosztevő Üdvözítőnek vallott, és te a paradicsomot nyitottad meg neki,
ne zárd be halottaink előtt a mennyország kapuját!
Irgalmazz, Urunk, népednek! Amen.

Forrás ~ Internet

 
'Az evangélium Isten üdvösségét hozó ereje minden hívőnek. Isten igazsága nyilvánul meg benne, amelyet a hívő a hittel nyer el, ahogy írva van: Az igaz a hitből él.'

Rómaiaknak írt levél 1. fejezet 16b-17.
  
EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 
2016. január 29. – Péntek

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: 'Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.' Majd folytatta: 'Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.' Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik. Mk 4,26-34

Elmélkedés

Az elvetett és termést hozó magról, valamint a hatalmas növénnyé terebélyesedő kicsiny mustármagról szóló két példabeszéd Isten országa növekedését szemlélteti. A hasonlat középpontjában nem a magot elvető földműves és nem is a talaj minősége áll, hanem figyelmünk magára a történésre, a növekedésre irányul, amelyben már nincs szerepe az emberi tevékenységnek. Az ember már elvégezte munkáját és most várnia kell türelmesen az aratásig. Közben a mag titokzatos módon növekedésnek indul és kifejlődik a növény. Jézus példázatai alapján Isten országának különböző arculatait fedezhetjük fel. Egyrészt az ország már megvalósult, másrészt eljövendő. Jézus fellépésével már elkezdődött, de még nem teljesedett be. Megtapasztalható a jelenben, de még várni is kell rá. Az ország jellemzője továbbá, hogy egyrészt személyes, bensőséges, az egyénre vonatkozik, másrészt külső megnyilvánulásai is vannak. Aki magába fogadja Isten országát, az ettől kezdve azon is munkálkodik, hogy mások is ugyanezt tegyék. További szempont, hogy az ország elsősorban Isten kegyelmének köszönhetően növekszik, ugyanakkor az emberi közreműködésnek is szerepe van terjedésében, sőt, Isten ezt adja feladatként nekünk. Ahol megvalósul az Isten országa, ott az embereket nem a hatalomvágy vezeti, hanem elfogadják életükben Isten uralmát.
© Horváth István Sándor

Imádság

Aki benned bízik, Uram, és őszinte szívvel téged keres, az nem könnyen botlik el. Ha pedig mégis bajba jut, ha mégannyira belékeveredik is, te egykettőre kimented, megvigasztalod, mert te nem hagyod el véglegesen a benned bizakodót. Ritka a hű barát, aki barátja mellett minden rosszban kitart. Te, Uram, csak te vagy a fogyhatatlanul hű mindenben, kívüled senki más.
Kempis Tamás


ADORO TE DEVOTE

Aquinói Szent Tamás ~ Imádlak és áldlak, Isten rejtelem

Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem!
Kenyér- és borszínben titkon vagy jelen.
Néked szívem, lelkem átadja magát,
Mert Téged szemlélve elveszti magát.

Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik,
De a hallás rólad hittel biztosít:
Hiszem azt, mit hinnem Isten Fia szab,
Igéd igazánál mi van igazabb?!

A keresztfán rejtéd Isten-voltodat,
Itt a színek rejtik emberarcodat,
De én mind a kettőt hiszem s vallhatom,
Kérve, amit kért a bűnbánó lator.

Ahogy Tamás látta, nem látom sebed,
Mégis Istenemnek vallak tégedet.
Add, hogy egyre jobban hinni tudjalak,
Tebenned reméljek, s téged vágyjalak.

Urunk halálára emlékeztető
Áldott Kenyér, élő s embert éltető!
Add, hogy éljen lelkem belőled csupán,
S jóízét tebenned ne veszítse szám!

Kegyes Pelikánom, Uram Jézusom!
Szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom.
Elég volna egy csepp, hogyha hullna rá.
Világ minden bűnét meggyógyítaná.

Jézus, kit csak rejtve szemlélhetek itt!
Mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik?
Hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat,
leljem szent fényedben boldogságomat! Amen

Babits Mihály fordítása

ADORO TE DEVOTE

Adoro te devote, latens Deitas,
Quæ sub his figuris vere latitas;
Tibi se cor meum totum subjicit,
Quia te contemplans totum deficit.

Visus, tactus, gustus in te fallitur,
Sed auditu solo tuto creditur.
Credo quidquid dixit Dei Filius;
Nil hoc verbo veritátis verius.
In cruce latebat sola Deitas,
At hic latet simul et Humanitas,
Ambo tamen credens atque confitens,
Peto quod petivit latro pœnitens.

Plagas, sicut Thomas, non intueor:
Deum tamen meum te confiteor.
Fac me tibi semper magis credere,
In te spem habere, te diligere.

O memoriale mortis Domini!
Panis vivus, vitam præstans homini!
Præsta meæ menti de te vívere,
Et te illi semper dulce sapere.

Pie Pelicane, Jesu Domine,
Me immundum munda tuo sanguine:
Cujus una stilla salvum facere
Totum mundum quit ab omni scelere.

Jesu, quem velatum nunc aspicio,
Oro, fiat illud quod tam sitio:
Ut te revelata cernens facie,
Visus sim beátus tuæ gloriæ. Amen.
 
VIDEÓ I.

 
 VIDEÓ II.
 

Forrás ~ Internet


'Minden erényre példát ad a kereszt'

    Miért kellett az Isten Fiának értünk szenvednie? Nagy szükség volt erre. Két okot is fel lehet hozni: először, hogy bűneinktől megváltson, másodszor, hogy saját példájával tanítson meg minket, miként kell élnünk. Ami a megváltásunkat illeti, Krisztus szenvedése váltott meg bennünket attól, amit bűneinkért megérdemeltünk volna. De nem kisebb jelentőségű az sem, amit példaadása jelent nekünk. Krisztus szenvedése ugyanis megújította egész életünket. Aki ugyanis tökéletes akar lenni, az vesse meg azt, amit Krisztus megvetett a kereszten, és vágyódjék arra, amire Krisztus vágyott. Mert minden erényre példát ad a kereszt.

     Gondoljunk csak a szeretetben való példaadásra: 'Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért' (Jn 15,13). Ezt tette Krisztus a keresztfán. Ha tehát ő életét adta értünk, akkor semmi szenvedés nem lehet nehéz, amit őérte vállalunk.Vagy gondoljunk a türelemben való példaadásra, erről szintén a kereszt tanúskodik kiváló módon. A türelem két szempontból is értékes: vagy úgy, hogy valaki súlyos szenvedéseket türelmesen visel el, vagy pedig úgy, hogy elfogadja azt is, amit el lehetne hárítani, de nem tér ki előle. Krisztus türelemmel viselte el a legnagyobb szenvedést is a keresztfán, 'mert amikor szenvedett, nem fenyegetőzött (1 Pét 2,23); mint a juhot, úgy vitték feláldozni, és nem nyitotta szóra ajkát' (vö. ApCsel 8,32). Krisztus türelmes kitartása a kereszten csodálatraméltó! 'Mi tehát fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, és nem törődött a gyalázattal' (Zsid 12,2).
    
 Ha az alázatosság példáját keresed: nézz a keresztre, mert Jézus, Isten létére, vállalta, hogy Poncius Pilátus elítélje, és meghaljon. Ha az engedelmességre keresel példát, kövesd azt, aki engedelmes volt Atyjának mindhalálig: 'Ahogy egy embernek, azaz Ádámnak engedetlensége miatt mindnyájan bűnössé váltak, ugyanúgy egynek engedelmességéért meg is igazultak' (Róm 5,19) Ha a földiek megvetésére keresel példát, kövesd azt, 'aki a Királyok Királya és az Urak Ura' (1 Tim 6,15), 'akiben a bölcsesség és tudomány minden kincse rejlik' (Kol 2,3), de mégis eltűrte, hogy mezítelen legyen a kereszten, hogy kigúnyolják, leköpdössék, összeverjék, tövissel koronázzák, aztán ecettel és epével itassák.
  
   Te se áhítozz hát díszes ruhákra és gazdagságra, hiszen 'elosztották maguk közt ruháimat' (vö. Mt 27,35). Ne törekedj arra, hogy tiszteljenek, hiszen ő gúnyt és verést szenvedett! Ne törekedj magas rangokra, hiszen 'tövisből koszorút fontak, és fejére tették' (vö. Mk 15,17). Ne törekedjél élvezetekre, hiszen szomjúságomban ecettel itattak (Zsolt 68,22).

 Aquinói Szent Tamás áldozópap rövid szentbeszédeiből

Forrás ~ Internet


IMA ÉLETÜNK BÖLCS ELRENDEZÉSÉÉRT

Add könyörületes Istenem, hogy a Neked tetsző dolgok után vágyódjam lángolón, azokat kutassam, igazán megértsem és tökéletesen teljesítsem neved dicséretére és dicsőségére. Rendezd el Istenem életemet és tedd, hogy tudjam, mit kívánsz tőlem és megtegyem, amit kívánsz és úgy tegyem meg, amint kell és amint lelkemnek javára válik.

Add Uram, Istenem, hogy erőim se a jóban se a rosszban ne fogyatkozzanak meg: amaz ne tegyen kevéllyé, emez ne ernyesszen el, Ne örüljek semminek, csak annak, ami Hozzád vezet, ne fájlaljak semmit, csak azt, ami eltávolít Tőled. Ne keressem más tetszését csak a Tiedet, ne féljek más rosszallásától csak a Tiedtől. Silányuljon el előttem Uram mindaz, ami mulandó és legyen előttem kedves mindaz, ami örök. Töltsön el visszatetszéssel az öröm, amely Nélküled való és ne kívánjak semmit Rajtad kívül. Gyönyörűségemet az érted végzett munkában találjam, a pihenés Nélküled ne legyen számomra kívánatos.

Add meg Istenem, hogy szívemet Feléd irányítsam és fogyatkozásaimat a javulás szándékával szüntelenül fájlaljam. Tedd Uram, Istenem, hogy engedelmes legyek ellentmondás nélkül, szegény csüggedés nélkül, tiszta romlottság nélkül, alázatos képmutatás nélkül, vidám könnyelműség nélkül, éretten komoly nehézkesség nélkül, tevékeny felületesség nélkül, Téged félő kétségbeesés nélkül, igazmondó kétszínűség nélkül, tedd, hogy a jót cselekedjem fellengzés nélkül, felebarátomat elbizakodottság nélkül intsem meg és példával épülésére legyek színlelés nélkül.
 
Adj Uram, Istenem éber szívet, amelyet semmiféle hiú gondolat nem tántorít el Tőled nemes szívet, amelyet semmiféle nemtelen hajlam nem ránt magával a mélybe, egyenes szívet, amelyet semmiféle ferde szándék nem térít ki útjából, erős szívet, amelyet semmiféle megpróbáltatás nem tör meg, szabad szívet, amelyet semmiféle erőszak nem sajátít ki.
 
Ajándékozz meg Uram, Istenem értelemmel, amely Téged ismer meg, bölcsességgel, amely Téged talál meg, életmóddal, amely a Te tetszésedet nyeri el, állhatatossággal, amely bizalommal vár Rád és bizalommal, amely majd Téged ölel át véglegesen. Add, hogy idelent büntetésed sújtson a bűnbánat által, útközben jótéteményeiddel éljek kegyelmed által, a hazában pedig örömeidet élvezzem dicsőséged által: ki élsz és uralkodol Isten, mind örökkön-örökké Amen.

Aquinói Szent Tamás

Forrás ~ Internet
 
AQUINÓI SZENT TAMÁS ÁLDOZÓPAP ÉS EGYHÁZTANÍTÓ ~ JANUÁR 28.

Élete: 1225-ben született az aquinói gróf gyermekeként Roccasicca (ejtsd: rokkaszikka) várában. Öt évig tanult a bencéseknél a Monte Cassinó-i kolostorban, majd Nápolyba került, ahol a domonkosokkal ismerkedett meg. 17 évesen lett domonkosrendi, a családja akarata ellenére: testvérei elrabolták, több mint egy évre egy várba zárták kötélen kimászott, Nápolyban lett domonkos.

20 évesen Párizsba viszik tanulni, később Kölnben tanul tovább, mestere Nagy Szent Albert. Néma ökörnek csúfolták társai, de Nagy Szent Albert megvédte, és tehetségét felismerve, külön feladatokat adott Tamásnak. 27 évesen tanár volt a Párizsi egyetemen, majd Rómában és Nápolyban is tanított 32 kötetet írt, tekintélyét mindenütt elismerték. Mégis megmaradt szerzetesnek, alázatosan. A lyoni zsinatra főteológusnak hívta meg X. Gergely pápa, azonban útközben megbetegedett, ágynak esett. 1274. március 7-én halt meg Terracina közelében, a fossanuovai ciszterci kolostorban. Emléknapját azért január 28-án üljük meg, mert földi maradványait 1369-ben ezen a napon vitték át Toulouse-ba, és március 7. már nagyböjtre esik. Legfőbb műve a 'Summa theologica' évszázadokon át az Egyházi ismeretek legfőbb kézikönyve volt. Aquinói Szent Tamás a teológiai főiskolák és egyetemek védőszentje.

Példája: Csendes, alázatos munkával szorgoskodj!

Istenünk, te Aquinói Szent Tamást kitüntetted az életszentségre való buzgó törekvéssel és a szent tudomány szenvedélyes szeretetével. Kérünk, add segítségedet, hogy világosan megértsük tanítását, és híven kövessük jótetteinek példáját. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.

Forrás ~ Internet

'Mindnyájan legyetek egyetértők, együttérzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak. Ne fizessetek a rosszért rosszal, sem a szidalomért szidalommal. Mondjatok inkább áldást, mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek.'

Péter I. levele 3. fejezet 8-9.
 
 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 
2016. január 28. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: 'Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!' Majd így folytatta: 'Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.' Mk 4,21-25

Elmélkedés

Jézus korában a palesztin lakóházak egyszerű építmények voltak, tulajdonképpen egyetlen helyiségből álltak. Egyetlen olajlámpás elég volt tehát ahhoz, hogy a helyiséget, azaz az egész házat bevilágítsa. Értelmetlen lett volna meggyújtani egy lámpást, ha annak fényét azonnal el akarták volna rejteni. Jézus mondása a lámpatartóra helyezendő és az egész házat megvilágító lámpásról azt szemlélteti, hogy az Isten országa fényként, világosságként terjed. Értelmetlen volna eltitkolni vagy elrejteni Isten országának fényét, mert éppen azért valósul meg a világban, hogy minden embert megvilágítson az igazság tanítása. Jézus örömhírének fénye elárasztja a világot, hogy többé már senki ne botorkáljon a sötétségben, ne keresgélje tovább a helyes utat a homályban, hanem mindenki előtt napvilágra kerüljön az üdvösség útja. Ha valami most még rejtve is van vagy titokban történik, a megfelelő időben nyilvánosságra fog kerülni. Eljön majd az idő, amikor lehull a fátyol a most még rejtett dolgokról és mindenki felismerheti az Isten országát. A fény forrása, az igazi világosság Jézus Krisztus, akinek személyében felismerhetjük utunkat és vezetőnket a mennyei Atya felé. Aki vele járja az élet útját, az nem jár már a bűnök sötétségében, hanem az üdvösség fényét követi.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram! Te mondtad: én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Ne engedd, hogy a megváltás meddő maradjon bennem és embertársaimban! Ne engedd, hogy valaha is elszakadjak az igazi szőlőtőtől! Hadd éljek szent életközösségben, s hadd járja át kegyelmed ereje minden tettemet!
Fernand Lelotte jezsuita

'Isten a mindenséget üdvösen igazgatja'

    Kedves Anyák és Nővérek Jézus Krisztusban!
     Először is arra törekedjetek minden erőtökkel és jó szándékotokkal, hogy Isten segítségével olyan jó elhatározásra jussatok, hogy egyedül az Isten szeretetétől és a lelkek üdvözítésére való buzgóságtól vezetve teljesítsétek minden nevelő munkátokat és fáradozásotokat. 

     Mert egyedül csak e kettős szeretetben gyökerező és erre támaszkodó munka és fáradozás hoz majd jó és üdvösséget biztosító gyümölcsöket, hiszen Üdvözítőnk is ezt mondja: 'Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt' (Mt 7,18). Azt mondja: a jó fa, azaz a jó szív, a szeretettől égő lélek csak jó és szent gyümölcsöt fog teremni, amint Szent Ágoston is mondja: 'Szeress, és tégy, amit akarsz!' Vagyis: ha megvan bennünk a szeretet és a jóakarat, bármit tehetünk! Szinte azt lehetne mondani:  'A szeretet nem vétkezhet' (vö. 1 Kor 13, 8). 

     Kérlek is titeket, hogy viseljétek gondját minden rátok bízott leánynak! Mindegyik legyen szinte a szívetekbe vésve: ne csak a nevüket ismerjétek, hanem életkörülményeiket is. Nem lesz ez nehéz feladat, ha igazán egész szívből szeretitek őket. 

     Ugye, az igazi anyák szívükön viselik minden egyes gyermekük életét, akárhány gyermekük legyen is? Soha el nem feledkeznek egyikükről sem: mert igazán szeretik őket. Sőt: talán azt is el lehet mondani, hogy minél több gyerekük van, annál inkább törődnek mindegyikkel. Ti lelki anyáik vagytok nekik, tehát nektek még inkább így kell cselekednetek, hiszen a lelki szeretet nagyobb, mint a vérségi kötelék. 

     Ha tehát, kedves Anyák, ezeket a leányaitokat igazán és őszintén szeretitek, az nem is képzelhető másképp, mint hogy valamennyit és mindegyiket külön-külön is jól ismeritek, és a szívetekbe zárjátok.
     Még arra is kérlek, hogy vezessétek őket szeretettel, szerényen és barátsággal, semmiképpen sem zsarnokoskodva és keménységgel. Úgy illik, hogy mindig mindegyikhez kedvesek legyetek, amint a mi Urunk is mondta: 'Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű' (Mt 11,29). Utánozzátok a jó Istent, akiről azt olvassuk, hogy a mindenséget üdvösen igazgatta (Bölcs 8,1). Jézus pedig még azt is mondja: 'Az én igám édes, és az én terhem könnyű' (Mt 11, 30). 

     Legyetek hát mindenkihez kedvesek, és ügyeljetek arra, nehogy erőszakkal akarjátok megvalósítani azt, amit parancsoltok. Isten ugyanis szabadságot adott mindenkinek, és ezért ő senkit sem kényszerít, csak hív, biztat és bátorít. Ha pedig alkalomadtán mégis szigorúnak kell lennetek, mert így kívánja a leányok helyzete és jól felfogott java, akkor ebben is a szeretet és a lelkekért való buzgóság vezessen benneteket. 

Merici Szent Angéla szűz Lelki végrendeletéből

Forrás ~ Internet




MERICI SZENT ANGÉLA ~ JANUÁR 27.

1474 március 21-én született Desenzanoban. Korán árvaságra jutott, és hamar elvesztette egyetlen nővérét is. 13 éves volt, amikor elsőáldozó lett. Nemsokára Szent Ferenc harmadik rendjébe lépett. 1497 nyarán látomása volt, és attól kezdve érett lelkében a leány-ifjúság nevelésének gondolata. 1516-ban Bresciába költözött. 1524-ben elzarándokolt a Szentföldre, a következő évben pedig Rómában részt vett a Szentéven. 1530-ban 12 leánnyal társulatot alapított, és Szent Orsolya oltalmába helyezte művét. Tíz év alatt már 76-an lettek, akik a leányok nevelésére szentelték életüket. 1540 január 24-én halt meg Bresciában.

'Urunk, Jézus Krisztus! Te azt akartad, hogy a fiatal szívek ifjúságunk tiszta lelkesedésével szolgáljanak Neked. Kérünk, Merici Szent Angéla közbenjárására adj példás életű nevelőket, akik az örök élet tudományát is továbbadják tanítványaiknak. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet


'A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig!'
 Tesszalonikaiaknak írt I. levél 5. fejezet 23.
 
EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 
2016. január 27. – Szerda

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
Így kezdte tanítását: 'Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.' Jézus így fejezte be szavait: 'Akinek füle van, hallja meg!'
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: 'Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: 'Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert állhatatlanok, csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.' Mk 4,1-20

Elmélkedés

Jézus példabeszédet mond a magvetőről, majd pedig részletesen meg is magyarázza azt. A hasonlat szerint a magvető az igehirdetőket jelképezi, akik az isteni tanítás terjesztésén fáradoznak, a különböző talajok, a más-más lelkű embereket, akik vagy magukba fogadják a tanítást vagy elutasítják azt.
Hogyan indult az igehirdetés a kezdeti időkben? Jézus kereszthalála elbizonytalanítja az apostolokat. Bezárkóznak és hallgatnak. Legfeljebb egymással beszélik meg csalódottságukat. A Mester halála romba döntötte hitüket. Valóban ő lett volna a Megváltó? Valóban ő lett volna az Isten Fia? A kételkedés hallgataggá, némává teszi őket. Aztán harmadnap váratlanul megjelenik nekik a feltámadt Krisztus, majd a következő napokban újra találkozhatnak vele. Ennek hatására minden átértékelődik bennük, megértik a korábbi tanítások lényegét, megértik a csodák jelentőségét, és legfőképpen megértik Isten akaratát az Úr szenvedése, halála és feltámadása hátterében. Megértik Jézus parancsát is a misszióra és az igehirdetésre vonatkozóan. Néhány nap múlva eltölti őket a Szentlélek, s ettől kezdve beszélni kezdenek, elkezdik hirdetni Krisztus halált és feltámadását. Oly sokan hallják meg az örömhírt és térnek meg a krisztusi hitre, hogy a százszoros termés hamar megmutatkozik.
© Horváth István Sándor

Imádság

Szűz Mária, Jézus Anyja, őrizd meg szívemet, hogy gyermeki, tiszta és átlátszó legyen, mint a forrás! Adj nekem egyszerű szívet, amelynek nincs kedvére a komor töprengés! Szívet, amely nagylelkűen odaajándékozza magát, és bensőségesen osztozik a fájdalomban. Hű, és nemesen érző szívet, amely semmi jót nem feled, és semmi rosszért nem neheztel. Hűséges és nemes szívet, ami semmi jót nem felejt, és semmi rosszat nem tesz. Tedd, hogy szívem szelíd és alázatos legyen, szeressen a viszontszeretés igénye nélkül, boldog legyen, ha más szívekben háttérbe szorul az isteni szív mögött. Adj nekem nagy, győzhetetlen szívet, amelyet semmi hálátlanság be nem zár, semmi közömbösség ki nem fáraszt. Szívet, amely Jézus Krisztus dicsőségéért felemészti magát, és szeretetétől olyan sebet hord, amely csak a mennyben gyógyul be.
Léonce de Grandmaison jezsuita