'Megtaláltuk a Messiást'

András, amikor Jézusnál időzött, mindent megjegyzett, de amit megtudott, azt, mint talált kincset, nem rejtette el magába, hanem sietve indult, gyorsan elfutott testvéréhez, hogy részesítse őt is a kapott jóban. Figyeld csak, mit is mond neki: Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet! (Jn 1,41) Látod-e, hogyan mondja el neki, amit röviddel azelőtt tudott meg? Még a Mester hatalmát is megmutatja, aki meggyőzte őket, igyekezetüket és törekvésüket, amelyeket már kezdettől fogva tápláltak. 

Mert ez a szó az ő megjelenése után sóvárgó, eljövetelét óhajtó lélek szava, olyan emberé, akit eláraszt az öröm, ha a várva várt megjelenik, és siet, hogy továbbadja másoknak is az oly nagy esemény hírét. A testvéri jóakarat szava ez, a rokonszereteté meg az őszinte szívé, amely a lelki dolgokban kölcsönösen akar segítő kezet nyújtani.

Figyeld továbbá Péternek már kezdettől készséges és heves lelkületét. Késedelem nélkül, tüstént odasiet, amint olvassuk: Elvitte Jézushoz (Jn 1,42). De senki se vádolja őt könnyelműséggel, mivel hosszas vizsgálódás nélkül szót fogadott. Mert testvére valószínűleg alaposabban és részletesebben is elmondta neki a tényeket, csak az evangélisták a rövidségre törekedve, sok helyen kivonatosan mondják el a dolgokat. Egyébként nem is mondja, hogy Péter azonnal hitt, hanem, hogy elvitte Jézushoz, és rábízta őt: tőle tanuljon meg mindent; jelen volt ugyanis egy másik tanítvány is, és együtt ment velük.

Még maga Keresztelő János is, aki hirdette Jézusról, hogy ő a Bárány és hogy Lélekkel keresztel (vö. Jn 1, 29.33), Jézusra hagyta, hogy erről a világosabb tanítást tőle kapják meg; még inkább így tett András is, aki mindezek kifejtésére nem tartotta alkalmasnak magát, hanem magához a világosság forrásához vezette el testvérét, olyan igyekezettel és örömmel, hogy egy kicsit se késlekedjék. 

 Aranyszájú Szent János püspöknek a János-evangéliumról mondott szentbeszédeiből

Forrás ~ Internet

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. november 30. – Szerda, Szent András apostol

A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: 'Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!' Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt. Mt 4,18-22

Elmélkedés

Az apostoli hivatás titkára és jelentőségére igyekszünk figyelni ma, Szent András apostol ünnepén. Az apostolok a Jézus személyében megvalósult üdvtörténeti események tanúi voltak az Úr földi életében, majd ezen események hirdetői lettek a mennybemenetelt követően. Az apostoli hivatás, életmód és küldetés csak a Krisztushoz való viszonyban értelmezhető. Jézus az, aki kiválasztotta és meghívta őket, ő adott nekik megbízást a tanúskodásra és hatalmat küldetésük teljesítéséhez. Az apostolok életében nincs semmi egyénieskedés, nem a maguk útját akarják járni, hanem egészen átadják magukat Jézusnak. Mesterük nem egy könyvet, nem egy elméleti tanítást, nem egy újszerű eszmerendszert bízott rájuk, hanem azzal bízta meg őket, hogy azt hirdessék, amit az évek során vele átéltek, személyesen megtapasztaltak. Olyan tanúk ők, akik saját hitüket, azaz a megváltó Krisztusba, az ő halálába és üdvösségszerző feltámadásába vetett hitüket adták tovább. Az apostoli igehirdetés hitelességét két dolog igazolja. Egyrészt az, hogy magától Krisztustól kapták küldetésüket. Másrészt: az Úr megígérte nekik és elküldte számukra a Szentlelket, hogy helyesen értelmezzék és hirdessék azokat az eseményeket, amelyeket Jézussal átéltek. Ahogyan egykor az apostolokat a Szentlélek elvezette a teljes igazságra (vö. Jn 16,13), ugyanúgy tárja fel előttünk is a Lélek az üdvtörténet és a megváltás titkát!

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus! Szükségünk van rád. Elismerjük, hogy nélküled egyedül vagyunk, magányosak vagyunk és elhagyottnak érezzük magunkat. Életünk olyan vándorút, amelyen társakat, barátokat keresünk. De oly sok csalódás ér bennünket. Akiről azt hittük, hogy valóban szeret minket, az később elhagyott. Akit szerettünk, hűtlen vagy hálátlan lett. Újra és újra feléd indulunk. Te az adventi időben alkalmat adsz nekünk, hogy a megtérés útjára lépjünk. Adj nekünk őszinte bűnbánatot, amely irántad való szeretetből fakad! Segíts, hogy találkozhassunk veled, az emberré lett Istennel!

 

 

'Ó, csodálatra méltó csere!'

Maga az Isten Fia, a minden időknél előbb való, a láthatatlan, a felfoghatatlan, a test nélküli, a kezdettől való kezdet, a világosságból való világosság, az élet és a halhatatlanság forrása, az ősminta lenyomata, a lezárt pecsét, a mindenben hasonlatos képmás, az Atya végzése és terve, ő maga jön a képmásához, az emberhez, a test kedvéért testet ölt magára, lelkem miatt értelmes lélekkel egyesül, hogy a hasonló a hasonló által támadjon életre.

A bűn kivételével vállal mindent, ami emberi. Szűztől fogantatott, akinek testét és lelkét a Szentlélek tisztának megóvta. Úgy illett, hogy tisztelet érje a szülést, és a szüzesség méltósága is kiemelkedjék. Isten létére fölvette az emberséget, összeegyeztette a két ellentétet, a testet és a lelket, amelyek közül az egyik az istenséget adta, a másik kapta.

Másokat gazdaggá tesz, önmaga szegénnyé lesz: magára veszi ugyanis testem nyomorúságát, hogy elnyerjem istenségének gazdagságát. A teljesség birtokosa kiüresíti önmagát: egy rövid időre lemond dicsőségéről, hogy teljességéből részt kaphassak.

A jóságnak micsoda gazdagsága ez? Micsoda titokzatos viselkedés velem szemben? Isten képét öltöttem magamra, de nem vigyáztam rá. Ő pedig magára öltötte testemet, hogy a képmásnak üdvösséget, a testnek halhatatlanságot hozzon. Másodszor is közösséget vállalt velünk, méghozzá az elsőnél sokkal kiválóbb módon.

Úgy kellett, hogy az Isten által fölvett emberség hozza meg az embernek a szentséget, így hatalmával legyőzte zsarnokunkat, hogy megszabadítson, és magához visszavezessen minket a közbenjáró Fiú által, aki mindezt az Atya dicsőségére tette, hiszen szemmel láthatóan mindenben az ő akaratához alkalmazkodott.

Juhaiért életét adva, maga a Pásztor kereste föl az eltévedt bárányt a hegyeken és a halmokon, amelyeken áldozatot mutattál be. A tévelygőt megtalálta, a vállára is emelte, akárcsak a keresztfát, és magához fölemelve visszavitte a mennyei életbe.

Miután az előfutár előkészítette a népet az Úr fogadására, és a víz által megtisztította a Lélek számára, a mécses után megjött a teljes Világosság, a szó után az Ige, a vőfély után a Vőlegény.

Szükségünk van Istenre, aki megtestesült, és meghalt, hogy mi élhessünk. Vele együtt sírba szálltunk, hogy megtisztuljunk. Vele együtt feltámadtunk, mert vele együtt meghaltunk. És vele együtt megdicsőültünk, mert vele együtt feltámadtunk.

Nazianzi Szent Gergely püspök szónoklataiból

Forrás ~ Internet

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. november 29. – Kedd

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: 'Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.' Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: 'Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.' Lk 10,21-24

Elmélkedés

A keresztény tanítás szerint a világ és benne az ember a teremtő Isten alkotása, ezért mind a világ, mind az ember létezésének van értelme és célja, és pontosan az a feladatunk, hogy ezt az eredeti isteni elgondolást felfedezzük és megvalósítsuk. A világ az ember végtelen élettere, amelyet Isten ránk bízott, hogy tovább építsük. Ezért van helye a művészi elképzeléseknek, a technikai vívmányoknak, a tudományos kutatásoknak és felfedezéseknek egyaránt, amelyek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy az Isten által jónak alkotott világot jobbá tegyük vagy legalábbis ne tegyük tönkre, ne tegyük élhetetlenné. 'Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura' - olvassuk Jézus imáját a mai evangéliumban. Majd azzal folytatja, hogy Isten titkai rejtve maradnak azok előtt, akik bölcsnek és okosnak tartják magukat, miközben a szegények és az egyszerű emberek előtt feltárul az Isten országának titka. Jézus által, azaz a megtestesült Ige által, valamint az ő küldöttei, az apostolok által Isten megszólítja az emberiséget, elmondja nekünk örömhírét. Ha bölcsnek és okosnak tartjuk magunkat, akkor nem vagyunk kíváncsiak Istenre és elfordulunk tőle. Ha tudunk alázatosak és kicsinyek lenni, akkor megnyílik szívünk az isteni örömhír és szeretet előtt és válaszolni tudunk rá szeretettel.

© Horváth István Sándor

Imádság

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged befogadhasson! Illess bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged, benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent színed látására!

Granadai Szent Lajos

'Isten igéjének hirdetése minden erényt növekedésre serkent bennünk'

A másik mag jó földbe hullott és százszoros termést hozott (Mt 13, 8). Vagyis az áhítatos szívekbe, melyeket termékennyé tett a Szentlélek ereje. Ebbe veti el az Isten igéje a bűnbánatot, az alázat violáját, a szeretet rózsáját, a tisztaság liliomát, az istenfélelmet és istenszeretetet, a vágyat az örökkévalók után, a földiek megvetését és minden erénynek szépségét.

Ó, Istennek drága és szentséges szava! Te világosítod meg a hívők szívét; te üdíted fel az éhezőket, te vigasztalod meg a megtörteket; te termékenyíted meg minden jóval a lelkeket és minden erénnyel virágzóvá teszed őket. Te ragadod ki az ördög torkából a lelkeket, a gonoszokat igazzá teszed és a földieseket mennyeikké alakítod.

Szent vagy? Az igehirdetésnek köszönheted. Siratod a bűneidet? Az igehirdetésre teszed. Megbocsátod a sérelmet? Az igehirdetés hatására. Felhagysz rossz indulatoddal? Az igehirdetésnek köszönheted. Türelemre teszel szert és elveszett lelked Istenhez fordítod? Az igehirdetés okozza ezt. Hol ismerted meg Istent? Az igehirdetésben. Mi változtatja a gonoszokat jó emberré? Az igehirdetés. Mi űzi el a számtalan rosszat, a gyilkosságot, a paráznaságot, az árulást, a gyűlölködést és efféléket? Az igehirdetés. 

Mi őrzi meg a népben a hitet? Az igehirdetés. Mert, akik nem hallják az Isten igéjét, olyanok mint az állatok. Ugyan mi vet véget a tévedésnek és az eretnekségnek? Az igehirdetés. Mi téríti meg a világot? Az igehirdetés. Ugyan mit bízott Krisztus az apostolokra? Az igehirdetést. Mi veti el a kegyelmet és az erényeket a lelkekben? Az igehirdetés, mert nem ti vagytok, akik beszéltek (vö. Mt 10,20).

Ó, szentséges igehirdetés! Drágább vagy minden kincsnél! Boldogok, akik szívesen hallgatnak téged, hiszen nagy világosság vagy, megvilágosítod az egész világot. Bernát mondja: 'Jóindulattal hallgassuk az Isten szavát, áhítattal fogadjuk be, gondosan őrizzük meg mindazt, ami az üdvösségre vonatkozik! Ne nézzük emberi szónak, hanem valóban az Isten szavának! Akár vigasztal, akár int, akár dorgál, hallgassunk rá!'

Amint a hanyag magvető itt-ott elhullatja, elveszti a magvakat, éppúgy tesz az Isten szavának hanyag hallgatója. Erre mondja Ágoston: 'Újra csak megkérdezlek benneteket, testvéreim és nővéreim, mondjátok csak: igazán mit tartotok többre: Krisztus testét vagy Isten szavát? Ha igazán feleltek, akkor be kell vallanotok, hogy nem kisebb az Isten szava, mint Krisztus teste. Nem kisebb annak vétke, aki hanyagul hallgatja Isten szavát, mint aki Krisztus testét hanyagságból a földre ejti.'

Marchiai Szent Jakab beszédeiből

Forrás ~ Internet

 

 MARCHIAI SZENT JAKAB ÁLDOZÓPAP ~ NOVEMBER 28.

 

Híres ferences népszónok. 1393-ban született. Sienai Szent Bernardin tanítványa volt. Előbb hazájában, Olaszországban küzdött a fraticelliek ellen, majd a Szent Ferenc Rend reformátoraként működött. A pápa megbízásából keresztes hadjáratot hirdetett Németországban, Lengyelországban és Magyarországon is. Magyarországra Kapisztrán Szent János halála után érkezett, 1457-ben. Boszniában mint inkvizitor működött, majd a váradi egyházmegye területén prédikált a husziták ellen. Erdélyt és Csanád megyét igehirdetőként járta végig. 1476-ban halt meg Nápolyban. 

 

'Papjaid, Urunk, igazságba öltöznek,

és szentjeid ujjongva vigadoznak.'

 

'Istenünk, te Marchiai Szent Jakabot a lelkek üdvére az evangélium kiváló hirdetőjévé tetted, hogy a bűnösöket az erény útjára visszavezesse. Engedd jóságosan, hogy közbenjárására minden bűntől megtisztultan el nyerjük az örök életet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. november 28. – Hétfő

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: 'Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.' Jézus így felelt: 'Megyek és meggyógyítom.' A százados ezt válaszolta: 'Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: 'Menj!' - elmegy; a másiknak: 'Jöjj ide!' - akkor hozzám jön; és szolgámnak: 'Tedd ezt!' - és megteszi.' Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: 'Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.' Mt 8,5-11

Elmélkedés

Az emberi élet és a világ történéseinek derűs vagy sötét értékelése emberi szemlélet kérdése. Egyesek mindent Isten ajándékának, áldásának tekintenek, ezért a nehézségeken könnyebben túllépnek. Mások mindent 'sötét napszemüvegen' keresztül néznek, a legapróbb rosszat is hamar felnagyítják, miközben a jót észre se veszik. Az előbbiek bátran bízzák személyes életüket az isteni gondviselésre, mert a világ eseményeiben annak működését vélik felfedezni. Az utóbbiak a sors kegyetlen játékának tekintik az életet és tehetetlennek érzik magukat. Emberi szemlélet, gondolkodásmód kérdése az is, hogy miként viselkedünk olyan élethelyzetekben, amikor nem mi irányítjuk az eseményeket. Ilyenkor mit sem ér a magabiztosság és a határozottság. A kafarnaumi százados is, akiről a mai evangéliumban olvasunk, ilyen helyzetbe kerül. Más esetekben célravezető volt a határozott parancs, a vezetői utasítás, mert beosztottjai engedelmeskedtek neki. A betegséggel szemben viszont ő is tehetetlen, bármennyire is szeretné szolgája gyógyulását. Érzi, hogy most csak az isteni erő segíthet, de ezt nem lehet katonai parancsszóval kikényszeríteni. Ezért változtat beszédstílusán, ezért kér, mégpedig alázatosan, méltatlanságát elismerve. Minden kérésünket alázattal terjesszük Isten elé!

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Megváltónk! Küldötted érintésére, a te üzenetedre elindulunk adventi utunkon. Elindulunk az úton, amely Betlehem felé vezet. Szívünkben él az elhatározás, hogy jótettekkel siessünk feléd. Segíts minket, hogy ne maradjon csupán elhatározás ez a szándékunk, hanem valóban elinduljunk. Köszönjük, hogy nekünk adod az adventi készület idejét. Adj nekünk erőt, hogy haladjunk a lelki felkészülés útján és találkozhassunk veled, az Isten Fiával. Adj bátorságot az induláshoz!

 ADVENTI HIMNUSZ

Az üdvösséghozó Igét,

az örök Atya Gyermekét,

fogadd méhedbe, Mária,

szeplőtlen, boldog Szűzanya.

A Lélek rád ragyog ma itt,

árnyéka megtermékenyít,

hogy hordozd a világ Urát,

az Atya egyenlő Fiát.

Bezárt szentséges templom ez,

és nem nyílik ki senkinek.

A legfőbb Úrnak egyedül

kínálja boldog küszöbét.

Akit prófétaszó ígért,

s a csillag előtt született,

kiről az angyal szava szól:

Urunk a mennyből földre száll.

Vigadnak angyalseregek,

ujjonganak a nemzetek,

a Fölség íme, kicsi lett,

hogy megmentse, mi elveszett.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak hódolat,

a Lelket is, ki vigaszunk

örökre áldja hű szavunk. Amen.

Forrás ~ Internet 

'Krisztus kettős eljövetele'

Krisztus eljövetelét hirdetjük, nem csupán az elsőt, hanem a másodikat is, amely az elsőnél sokkal dicsőségesebb lesz. Az elsőnél ugyanis béketűrését ismertük meg, míg a másodiknál Krisztus királyi méltósága lesz nyilvánvaló.

Legtöbbször ugyanis minden kettős a mi Urunk, Jézus Krisztusnál. Kettős a születése: egyrészt Istentől öröktől fogva, másrészt a Szűztől az idők teljességében. Kettős az alászállás: az első rejtett, mint csendes eső a felhőkből, a második, az eljövendő pedig szembeötlő lesz.

Első eljövetelekor pólyába takarva feküdt a jászolban, a másodiknál fénybe öltözködik. Az elsőnél magasra tartotta a keresztet, vállalta a gyalázatot, míg másodszor majd angyali seregekkel körülvéve dicsőségesen érkezik.

Tehát ne csak az első eljövetelnek örvendezzünk, hanem várjuk a másodikat is. Amikor az elsőnél azt mondjuk: Áldott, aki jön az Úr nevében, ugyanez legyen hódoló szavunk, amikor angyalaival együtt jelenik meg: Áldott, aki jön az Úr nevében (Mt 21,9).

Nem azért jön el majd a Megváltó, hogy ismét elítéljék, hanem ítéletet fog tartani az őt elítélők felett. Akkor azonban a gonoszoknak, akik oly kegyetlenek voltak vele szemben, hogy keresztre juttatták, azt mondja majd szemükbe: Ti így tettetek, és én hallgattam (vö. Zsolt 38,10).

Először szelíden példát adni, az embereket finoman meggyőzni jött, másodszor pedig szükségszerűen uralma alá kerül mindenki, akár akarja, akár nem. Krisztus mindkét eljöveteléről jövendölt Malakiás próféta: Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek (Mal 3,1). Ez az első eljövetel. 

A másodikról pedig így írt: és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is a mindenható Úr: de ki fogja tudni elviselni jövetele napját, és ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester (Mal 3,1-4).

A két eljövetelre utal Tituszhoz írt levelében Pál apostol: Megjelent megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, s arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és a világi vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon. Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét (Tit 2,11-13). Látod, mint beszél az első eljövetelről, amiért hálát ad; majd a másodikról, amelyet várunk.

Ezért valljuk a ránk hagyományozott hitvallásban, hogy hiszünk abban, aki fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján. De újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége.

Eljön tehát az égből a mi Urunk, Jézus Krisztus. Eljön ennek a világnak a végén, az utolsó napon, megdicsőülve. Ez a világ akkor beteljesedik, és Krisztus ismét megújítja a világot.

 Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból

Forrás ~ Internet

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. november 27. – Advent 1. vasárnapja

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön, ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek -, egészen addig a napig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz ez akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok. Mt 24,37-44

Elmélkedés - 'A végső napok'

Az ószövetségi írásokban több helyen is olvashatunk a 'végső napokról.' Mikeás próféta például Isten lakóhelyének megdicsőüléséről beszél: 'A napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb lesz minden halomnál. A népek odasereglenek, sok nemzet tódul oda' (Mik 4,1-2). Ezzel azonos tartalmú Izajás jövendölése is: 'Ez történik majd az utolsó napokban: szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetején, kiemelkedik a halmok közül; és özönlenek hozzá mind a nemzetek' (Iz 2,2). Ozeás próféta pedig így jövendöl ezekről a napokról: 'Aztán megtérnek Izrael fiai, és keresik az Urat, Istenüket, és királyukat Dávidot, s az idők végén félve keresik majd az Urat és az ő jótéteményeit' (Oz 3,5). E jövendölések egyik közös vonása, hogy a 'végső napok' eljövetelét nem a világ végén, nem beláthatatlan időbeli távlatban látják, hanem a történelem során, az emberek számára belátható időn belül megvalósuló eseményként gondolnak rá. Másik közös elemük, hogy nem neveznek meg pontos dátumot, azaz az emberek nem tudják előre, hogy mikor fognak eljönni ezek a napok, egyedül Isten tudja azok eljövetelének idejét. Közös elem továbbá az is, hogy nem pusztulásról, nem végső és teljes megsemmisülésről szólnak, hanem a világ megújulásáról, egy olyan korról, amikor az emberek keresik és megtalálják Istent. Az újszövetségi iratokban található, a végső időkről szóló tanítások is ugyanilyen szelleműek. Máté evangéliumának az a részlete, amit ma, advent 1. vasárnapján olvasunk, valamint a többi evangélium hasonló tartalmú részei és a Jelenések könyvében található részek szintén a 'végső idők' eseményeiről adnak tanítást, de e szövegrészek értelmezésekor nem szabad túlzásokba esnünk és nem szabad figyelmen kívül hagynunk ezeket az előzményeket. Ezeknek a szövegeknek a kiindulópontja az, hogy Jézus Krisztus, a Messiás már eljött a világba és jövetelével már elkezdődött a világ megújulása. A végső időkben Krisztus újra el fog jönni, ez lesz az ő második eljövetele. Ennek pontos ideje az emberek számára nem ismert, ezért aki évre, hónapra vagy napra pontosan előre meg tudja mondani, hogy mikor jön el a 'világ vége', az biztosan hamis próféta. Gondoljunk csak arra, hogy eddig minden korábbi időpont hamisnak bizonyult és a meghirdetett dátum elmúlt anélkül, hogy bekövetkezett volna bármi rendkívüli. Ne legyünk tehát hiszékenyek! Ugyanakkor ne legyünk könnyelműek sem és ne gondoljuk azt, hogy soha nem jönnek el a végső idők napjai! Éppen erre figyelmeztetnek a mai evangélium példái: 'Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok!' Amikor most, az adventi időszak kezdetén Jézus első eljövetelére gondolunk és azt készülünk újra átélni karácsony ünnepén, akkor gondoljunk az ő második jövetelére is. A Megváltóként egykor világba érkező Krisztus az idők végén újra eljön, hogy újjáteremtse a világot és a feltámadás által minden embert elvezessen a mennyei Atyához.

© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te vagy az idő és a történelem ura, te teremtetted a világot és benne az embert. Te irányítod a világ eseményeit és gondviselő szereteteddel segíted az embereket. Te jól tudod, hogy mikor jön el valaminek az ideje. Te hívsz minket az örökkévalóságba, az örök életbe. Te határoztad meg, hogy meddig kellett az ószövetségi időkben várakozni a Megváltó jövetelére. Te jelölted ki a Megváltó jövetelének idejét és egyedül te tudhatod, hogy Krisztus mikor fog újra eljönni a világba. Istenünk, ma arra figyelmeztetsz minket, hogy eljött az advent, a várakozás, a készület ideje. Segíts minket, hogy lélekben megtisztulva, felkészülten várjuk az Úr születésének ünnepét!

'Énekeljünk alleluját a jó Istennek, mert ő szabadít meg minket a gonosztól'

Itt a földön most még aggodalommal énekeljük az alleluját, hogy egykoron odaát zavartalan boldog nyugalomban énekelhessük azt. Miért aggodalmaskodunk? Talán nem akarod, hogy nyugtalankodjam, amikor ezt olvasom: Vajon nem próbatétel-e az emberi élet itt a földön? (Vö. Jób 7,1) Nem akarod, hogy nyugtalan legyek, amikor nekem még azt mondják: Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek? (Mk 14,38) Nem akarod, hogy nyugtalan legyek itt, ahol oly sok a kísértés, hogy maga az imádság parancsolja nekünk, mint mondjuk: Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek? (Mt 6,12)

 Mindennap vétkezünk és vétenek ellenünk. Azt akarod, hogy nyugodt legyek, amikor mindennap bűnbocsánatért esedezem, segítségért a kísértésekben? Amikor ugyanis elkövetett bűneim miatt így imádkozom: Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, az eljövendő veszedelmek miatt rögtön hozzáteszem: És ne vígy minket kísértésbe (Mt 6,13). Hogyan lehet nyugodt jólétben a nép, amikor velem együtt így kiált: Szabadíts meg a gonosztól? (Mt 6,13) De, testvéreim, még ebben a bűnös világban is alleluját zengünk a jó Istennek, aki megszabadít minket a gonosztól.

Még itt a veszedelmek és kísértések közepette is, mások is, magunk is énekeljük az alleluját. Írva van: Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy titeket megkísérteni (1 Kor 10,13). Tehát itt is énekeljünk alleluját! Az ember bűnös itt a földön, de mindenkor hűséges az Isten. Nem azt mondja: Nem hagy titeket megkísérteni; hanem azt mondja: Nem hagy titeket erőtökön felül megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok (1 Kor 10, 3).

 Kísértést szenvedtél, de Isten megadja a szabadulást is, hogy el ne vessz a kísértésben. Mint a fazekas edénye, úgy alakulsz te is az igehirdetés útján, és kiégsz a küzdelem hevében. De amikor jön a kísértés, gondolj a szabadulásra is, mert Isten hűséges: az Úr megőriz jártodban-keltedben (Zsolt 120, 8).

Majd amikor ez az emberi test halhatatlan és romolhatatlan lesz, akkor már megsemmisül minden kísértés. Most még ez a test halott (Róm 8,10); miért halott? A bűn miatt. A lélek azonban él. Miért? A megigazulás miatt (Róm 8,10). Lemondjunk a halandó testről? Semmiképp sem, sőt ellenkezőleg, hallgasd csak meg: Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő aki Krisztus Jézust a halottak közül feltámasztotta, a ti halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által (Róm 8, 10-11). Most a testünk még érzéki, akkor majd szellemivé alakul át.

Ó, milyen boldog lesz ott az alleluja! Zavartalanul boldog, és semmi sem nyugtalanítja. Ahol majd egyetlen ellenség sem lesz, ott nem fog elveszni egyetlen barátunk sem. Ott dicséretet mondasz Istennek, itt is dicséretet mondasz Istennek. Itt még aggodalommal, ott pedig már zavartalan boldog nyugalomban. Itt a halandók zengik ezt, ott már a halhatatlanok. Itt még csak reményben, ott pedig már látásban; itt még vándorúton, ott már a mennyei hazában.

Most tehát, testvéreim, énekeljünk, igaz, még nem az örök nyugalom boldogságára, hanem a mindennapi küzdelmünk vigaszára. Ahogyan a vándorok szoktak énekelni: énekelj, de közben haladj előre is! Küzdelmedben erősítsen éneked! A tétlenséget ne szeresd; énekelj, és haladj előre! 

Mit jelent az, hogy haladj előre? Előre, mindig csak előre menni a jóban. Vannak ugyan egyesek az Apostol tanúsága szerint, akik a rosszabb felé haladnak előre. Te, amikor előrehaladsz a jóban, akkor jó értelemben jársz utadon. De mindig a jóban haladj előre! Az igaz hitben haladj előre, a jó erkölcsökben haladj előre! Énekelj, és haladj előre! 

 Szent Ágoston püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. november 26. – Szombat

Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: 'Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.

Lk 21,34-36

Elmélkedés

Az egyházi év utolsó napján azzal a szándékkal gondolkodunk a végső időkről és saját örök sorsunkról, hogy jelen életünk tekintetében tegyünk elhatározásokat. Isten végső ítéletét, amely halálunk és feltámadásunk után vár ránk, senki el nem kerülheti. Tudjuk, hogy az ítéletkor földi életünket és annak cselekedeteit fogja Isten számon kérni tőlünk, ezért soha nem feledkezhetünk meg személyes felelősségünkről. Hitünk szerint Isten igazságos és irgalmas, ezért ítéletekor is számíthatunk majd igazságosságára és irgalmasságára. E kettőt emberi értelmünk nem tudja sok esetben összeegyeztetni, de Istenben semmiféle ellentmondás nincs e két tulajdonság között. Igazságossága megmutatkozik abban, hogy minden jócselekedetünket és mulasztásunkat figyelembe veszi. A törvényei szerint élők, a szeretet jócselekedeteit megvalósító emberek mennyei jutalomra számíthatnak, de aki megtagadta a hit szerinti életet, elutasította Istent, semmibe vette törvényeit és elmulasztotta a szeretet gyakorlását, az büntetésre számíthat. Ugyanakkor Isten irgalmas lesz mindazokhoz, akik bűnbánattal és alázattal közelednek hozzá. Isten üdvözíteni akar minket, azaz megmenti lelkünket és feltámasztja testünket a végső időkben. Legyünk bölcsek, éljünk úgy, hogy ezt az isteni üdvözítő akaratot és a várható ítéletet életünk minden napján szemünk előtt tartjuk.

© Horváth István Sándor

Imádság

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.

'Ne féljünk a haláltól, a halhatatlanságra gondoljunk!'

Mindig arra kell gondolnunk, hogy nekünk nem a magunk akaratát, hanem Isten akaratát kell megtennünk, ahogyan az Úr tanított rá minket a mindennapi imádságban. Milyen fonák és helytelen dolog: könyörgünk, hogy legyen meg Isten akarata, amikor pedig Isten magához hív és kiszólít minket ebből a világból, akkor nem fogadunk szót teljes készséggel akaratának és parancsának. Ellenállunk, tusakodunk, és makacskodó szolgák módjára valósággal odahurcoltatjuk magunkat az Úr színe elé, szomorúak vagyunk, búslakodunk. 

Nem távozunk e földről készséges akarattal, hanem bilincsbe verve kényszerítenek rá, és akkor még azt is várjuk, hogy mennyei jutalommal tüntessen ki minket Isten, akihez csak húzódozva megyünk. Vajon milyen szándékkal kérjük esedezve, hogy jöjjön el a mennyek országa, ha minket viszont ennyire gyönyörködtet e földi fogság? 

Oly sokszor megismételt imával kérjük és sürgetjük, hogy mielőbb virradjon fel Isten országának napja; de ugyan mire jó ez, ha jobban áhítozunk és készségesebben ajánlkozunk itt a földön a sátán szolgálatára, mint a Krisztussal való uralkodásra?

Ha egyszer a világ gyűlöli a keresztényt, te minek szereted azt, aki téged gyűlöl? Miért nem szegődsz inkább Krisztus nyomába, aki azonfelül, hogy megváltott, szeret is téged? Szent János a levelében kérlel és kemény szavakkal óv minket: ne szeressük a világot, és ne teljesítsük a test kívánságait. Ne szeressétek a világot, sem azt, ami e világban van! 

 Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége. De elmúlik a világ a kívánságával együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre (1 Jn 2,15-17). 

Ahelyett tehát, hogy a világot szeretnénk, kedves testvéreim, legyünk mindig azon, hogy megtegyük Isten akaratát bűntelen lélekkel, szilárd hittel és minden jóra kész erényességgel. Ne féljünk a haláltól, hanem az utána feltáruló halhatatlanságra gondoljunk. 

Mutassuk meg, hogy ez az, amiben hiszünk.

Meg kell gondolnunk, szeretett testvéreim, és újra meg újra emlékezetünkbe kell idéznünk, hogy mi ellene mondtunk a világnak, és itt csak ideiglenesen tartózkodunk, mint vendégek és vándorok. Szívből köszöntsük azt a napot, amelyik megadja kinek-kinek a mennyei lakóhelyet. Az a nap kiragad innen, és kiszabadít a világ bilincseiből, és eljuttat a mennyek országába. Ki ne sietne haza, akit a sors messze vetett szülőföldjétől? Ámde mi a Paradicsomot tartjuk hazánknak. 

Igen sokan várnak ott ránk szeretteink közül: szülők, testvérek, gyermekek népes csoportja, nagy tömege áhítja érkezesünket. A maguk sorsa felől már biztonságban vannak, de a mi üdvösségünkért még aggódnak. Milyen nagy lesz bennük és mibennünk is az egymásra találás boldogsága, amikor megpillantjuk és megöleljük őket! Mily nagy gyönyörűség a mennyek országában az is, hogy ott már nem kell félnünk a haláltól; vég nélküli és tökéletes boldogságunk az lesz, hogy örökké élünk.

Ott találjuk majd az apostolok dicsőséges karát, a próféták ujjongó csoportját, majd pedig megpillantjuk a vértanúk megszámlálhatatlan tömegét, akiket megkoszorúzott a küzdelmük, a szenvedésük dicsősége és győzelme. Ott vannak a diadalmas szüzek, akik az önmegtagadás erejével megfékezték a test és vér kívánságait. Jutalmukat élvezik az irgalmas szívűek, akik alamizsnálkodással és a szegények megsegítésével valósították meg az igaz élet cselekedeteit: megtették, amit az Úr parancsolt, hiszen földi örökségüket mennyei kincsekre váltották át. 

Szeretett testvéreim, siessünk hát hozzájuk, türelmetlen vágyakozással! Ezt az elhatározásunkat őrizze meg Isten, szívünk és hitünk e törekvését tekintse kegyesen Krisztus, mert ő azoknak adja majd szeretete nagyobb jutalmát, akikben lángolóbb volt a vágyakozás őutána. 

 Szent Ciprián püspök és vértanúnak 'A halandóság' című értekezéséből

Forrás ~ Internet

'Hogyan kövessük Krisztust?'

Kedves testvérek, keménynek és nehéznek tűnik, amit az Úr az Evangéliumban megparancsol, amikor azt mondja: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát (Mt 16,24). De parancsa nem nehéz, mert ő segít, hogy teljesíteni is tudjuk azt, amit parancsol.

Tagadjuk meg magunkat, vegyük fel keresztünket, és kövessük Krisztust. De hogyan kövessük Krisztust oda, ahová ő eltávozott? Tudjuk, hogy feltámadt, felment a mennybe, oda kell őt követnünk. Igaz, hogy az ember erre önmagától nem képes, de emiatt mégsem szabad kétségbe esnünk, hiszen ő ezt megígérte.

Nagyon messze volt tőlünk az ég, mielőtt ő, mint a titokzatos Test feje az égbe ment. Miért tartanánk reménytelennek, hogy a jövőben mi is oda kerülünk, ha Testének tagjai vagyunk? Honnan is kerülünk oda? A földi életből, amely tele van fájdalommal és félelemmel. Hogyne követnénk hát Krisztust oda, ahol tökéletes a boldogság, teljes a béke és örök a biztonság.

De aki Krisztust akarja követni, hallgassa meg, hogy mit is mond Szent János apostol: Aki azt állítja, hogy ő Krisztusban él, annak úgy kell élnie, ahogyan ő élt (1 Jn 2, 6). Akarod követni Krisztust? Légy alázatos, ahogyan ő alázatos volt; ne vesd meg őt megalázottságában, ha el akarsz jutni az ő dicsőségére. 

Rögössé vált ugyan az út azzal, hogy az ember vétkezett; de simává vált, amikor Krisztus az ő feltámadásával a bűn rögeit eltiporta, és az igen keskeny ösvényt királyi úttá tette. Ezen az úton két lábbal kell járni: az alázat és a szeretet lábával. Ezen az úton a magasság mindenkit gyönyörködtet, de az első lépés ezen az alázat. Miért erőlködsz erődön felül? El fogsz esni, és nem fogsz feljutni. Kezdd az első lépéssel, az alázatossággal, és akkor előrejutsz.

Urunk és Üdvözítőnk ezért nemcsak azt mondja: Tagadja meg magát, hanem hozzáteszi: Vegye fel keresztjét és kövessen engem (Mt 16, 24). Mit jelent: Vegye fel keresztjét? Viselje el azt, ami nehezére esik, úgy kövessen engem. Aki elkezdi követni példámat és parancsaimat, sok ellentmondásban lesz része, sokan lesznek ellene, és nemcsak kigúnyolják, hanem üldözik is.

 És nemcsak a pogányok közül is, akik ugyan - úgy tűnik - az Egyházban vannak, de tetteik gonoszsága miatt kívül vannak, és mivel csak a keresztény névvel dicsekszenek, a jó keresztényeket állandóan üldözik. Ezek olyanok az Egyház tagjai között, mint a rosszindulatú daganatok a szervezetben. Ha te Krisztust akarod követni, ne késlekedj felvenni a keresztet; tűrd el a gonoszokat, de ne hódolj meg előttük!

Ezért, ha teljesíteni akarjuk az Úr felhívását - Ha valaki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét és kövessen engem -, Isten segítségével törekedjünk valóra váltani azt, amit az Apostol mond: Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele, nehogy a földieket a kelleténél jobban keresve gazdagok akarjunk lenni, és így kísértésbe essünk s az ördög csapdájába, valamint sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert (vö. 1 Tim 6, 9). Ettől a kísértéstől mentsen meg bennünket az Úr az ő oltalmával. 

Szent Caestius arles-i püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet

 

 

ALEXANDRIAI SZENT KATALIN SZŰZ ÉS VÉRTANÚ ~ NOVEMBER 25.

A Keleti Egyházzal együtt a mai napon emlékezünk meg Szent Katalin halála napjáról. Előkelő származású alexandriai szűz volt és a tudományoknak szentelte magát. Maximus császár alexandriai látogatása idején a bálványáldozatban való részvételt megtagadta, sőt a pogány tudósokat is meggyőzte. Erre először szépszóval, majd kínzásokkal próbálták hittagadásra bírni, s amikor egy éles és hegyes késekkel kirakott kerékre kötötték, hogy így összevagdossák, a kerék Katalin imájára darabokra tört. Végül is lefejezték, ezért ábrázolják kerékkel és karddal. A hagyomány szerint testét angyalok vitték a Sínai-hegyre, ahol 305-körül temették el. Sírja fölött ma a Szent Katalin kolostor áll. A tizennégy segítőszent egyike.

'Urunk, Jézus Krisztus! Te a szentekben, különösen a vértanúkban olyan csodálatos példaképeket adtál, akik életükkel mutatják az utat. Kérünk, Szent Katalin közbenjárására adj bölcs és vonzó szenteket Egyházadnak, hogy útmutatásukkal egyre jobban szeressünk Téged, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. november 25. – Péntek

Abban az időben Jézus a következő hasonlatot mondta tanítványainak: 'Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ugyanígy ti is, amikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.' Lk 21,29-33

Elmélkedés

A világ mulandóságát és emberi létünk időbeli korlátozottságát megtapasztalva keressük a maradandó dolgokat, vágyódunk az örökkévalóra. E vágyunkat Jézus teljesíti be, aki a mai evangéliumban a következőt mondja: 'Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.' A kijelentés egyrészt azt jelenti, hogy Krisztus tanítása minden korban eljut az emberekhez. Örök igazság ez, amely az idők végezetéig irányelvként, követendő útmutatásként szolgál a világban élő embereknek. Krisztus szava megbízható, mert nem emberektől, hanem Istentől származik. Ezt a tanítást, ennek az igazságnak hirdetését bízta Krisztus az általa létrehozott közösségre, az Egyházra, amely minden korban átadja az üdvösség örömhírét az embereknek. Másrészt azt is jelenti ez a kijelentés, hogy az üdvösséget kereső és az üdvözülni vágyó ember számára örökérvényű ez a tanítás. Azért hallgatjuk Jézus tanítását, mert benne felismerjük az örök élet üzenetét. Értelmem segítségével egyre jobban törekszem megérteni Krisztus szavát, szívemben őrzöm és életemben megvalósítom üzenetét, mert így haladhatok az üdvösség útján. A krisztusi tanítás elfogadása vagy elutasítása, illetve annak megvalósítása vagy elvetése döntő jelentőségű számunkra az üdvösség szempontjából. Jézus örök igazsága az örök életre vezet.

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, vedd le rólam bűnös életem terheit, amelyek megakadályoznak abban, hogy egészen neked adjam magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz engem az elkötelezett életre, amely középszerűségem feladását jelenti, hogy érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád, a biztos alapra, aki szolgálatot kérsz tőlem, hogy jócselekedeteimben a te jóságod ragyogjon fel az emberek számára.

A vértanúk részesednek Krisztusnak, a Főnek győzelmében

Én, Pál, aki Krisztus nevéért fogoly vagyok, szeretnék beszámolni nektek gyötrelmeimről, amelyek napról napra elárasztanak. Isten iránti szeretetre gyulladva mondjatok hálaimát Istennek velem együtt, mert örökké szeret minket (Zsolt 117,1). Börtönöm valóban az örök kárhozat képmása: mindenféle kegyetlen elszenvedni valók, amilyenek a béklyók, vasláncok és bilincsek, továbbá hazudozások, a gyűlölködés, a bosszúállás, a rágalom megnyilvánulásai, illetlen szavak, vádaskodások, bántalmazások, jogtalan esküdözések, átkozódások, végül a szorongások és a szomorúság. 

De Isten, aki hajdan megszabadította a három ifjút a tüzes kemencéből, mindig itt van velem. Megszabadított ezektől a gyötrelmektől, sőt megédesítette őket, mert örökké szeret minket. Mindeme gyötrelmek közepette, amelyek másokat rémíteni szoktak, Isten kegyelméből öröm és vidámság tölt el, mert nem egyedül vagyok, hanem Krisztussal.

Mesterünk maga viseli a kereszt teljes súlyát, reám csupán a legkisebb és utolsó részét helyezi. Nem puszta szemlélője küzdelmemnek, hanem ő vívja a harcot, ő a győztes, és az egész bajvívás eredményessé tevője. Ezért tehát az ő fejére került a győzelmi koszorú, de dicsőségében részesülnek az ő tagjai is.

De hogyan viseljem el a látványt, amikor napról napra néznem kell a hatalom gyakorlóit, a mandarinokat és csatlósaikat, amint káromolják szent nevedet, Uram, aki a kerubok és a szeráfok fölött trónolsz? (Zsolt 79,2) Íme, keresztedet lábbal tiporják a pogányok! Hová lett a te dicsőséged? Mindezek láttán inkább akarnék szeretetedtől lángra gyúlva, tagjaim elvesztésével meghalni, szeretetednek tanújaként.

Mutasd meg, Uram, hatalmadat, üdvözíts és támogass engem, hogy megmutatkozzék az erő az erőtlenségben, és hatalmad megdicsőüljön a nemzetek előtt; nehogy útközben meginogjak, és ellenségeid gőgösen emelhessék fel fejüket.

Kedves testvéreim! Ha mindezt halljátok, szüntelenül örvendezve adjatok hálát Istennek, akitől minden jó származik. Áldjátok az Urat velem együtt, mert örökké szeret minket. Magasztalja az Urat az én lelkem, és szívem ujjongjon Istenemben, mert tekintetre méltatta alázatos szolgáját, és ezentúl boldognak hirdetnek a jövendő nemzedékek (vö. Lk 1,46-48): mert örökké szeret minket.

Dicsérjétek az Urat, minden népek, és magasztaljátok, minden nemzetek (Zsolt 116,1), mert Isten azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, és ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse az előkelőket (vö. 1 Kor 1,28). Szájam és értelmem által megszégyenítette a bölcselkedőket, akik e világ bölcseinek tanítványai, mert örökké szeret minket.

Mindezt azért írom nektek, hogy egyesüljön a hitetek az enyémmel. E vihar közepette Isten trónusáig vetem ki a horgonyt: az élő reményt, amely szívemben van. Ti pedig, kedves testvéreim, úgy fussatok, hogy elnyerjétek a koszorút! (vö. 1 Kor 9,24) Öltsétek magatokra a hitnek páncélját (1 Tessz 5,8), és vegyétek kézbe Krisztus fegyverzetét jobbról és balról (vö. 2 Kor 6,7), miként védőszentem, Szent Pál tanította. Jobb nektek fél szemmel vagy nyomorékon bemennetek az életre, mint épkézláb kiutasíttatni (vö. Mt 5,29).

Segítsetek nekem imádságaitokkal, hogy a törvényhez híven küzdhessek, mégpedig jó harcot harcoljak (vö. 2 Tim 4,7), és mindvégig harcolhassak, hogy pályafutásomat boldogan végezhessem be. Ha ebben az életben már nem fogjuk látni egymást, az eljövendőben meglesz ez a boldogságunk, amikor a szeplőtelen Bárány trónjánál egy szívvel-lélekkel énekeljük az ő dicséretét, örökre ujjongva a győzelem örömében. Ámen. 

 Szent Le-Bao-Tinh Pál leveléből, amelyet a Ke-Vinh papnevelő intézet növendékeihez intézett 1843-ban

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. november 24. – Csütörtök

Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második eljöveteléről: Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok. Lk 21,20-28

Elmélkedés

A közeljövőre és a távolabbi jövőre vonatkoznak Jézus kijelentései, amelyeket a mai evangéliumban olvashatunk. Először arról jövendöl, hogy hamarosan milyen sors vár a szent városra, Jeruzsálemre. A várost hadsereg fogja körülvenni és megostromolni, a lakosságot fogságba hurcolják, pogányok fogják elfoglalni a területet. Amikor Szent Lukács evangélista lejegyzi írásában Jézus ezen kijelentéseit, mindezek már bekövetkeztek. A zsidó háborúban a rómaiak elfoglalják és lerombolják Jeruzsálemet, a templomot felgyújtják. Jézus szavai tehát, amelyeket a közeli jövőre vonatkozóan mondott, beigazolódtak, valóban megtörténtek. Ebből arra következtethetünk, hogy azok a kijelentései is valóra fognak válni, amelyeket a távolabbi jövővel kapcsolatban, azaz a végső időkről mond. Nehéz eldöntenünk, hogy a végső időkről szóló tanítás elemei mennyire jelképesek vagy valóságosak. Jézus félelmetes jelekről és természeti jelenségekről beszél, amelyek a világot érik. Újra megemlíti az üldözéseket és az emberi gonoszság elszabadulását. A felsorolt jelenségek látványa és megtapasztalása miatt félelem fogja eltölteni az embereket. A hívő számára azonban van remény: az Emberfia, Jézus Krisztus, az egész világ és az egész természet Ura, és hatalma van a gonosz legyőzésére. A szabadulást és a megújulást Jézus hozza a világ és az ember számára.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Földi életed során cselekedeteiddel az Atya szeretetét tetted láthatóvá az emberek számára. A szeretet tanítását hirdetted és csodáid az isteni szeretet jelei voltak. Vezess minket az Istennel való találkozásra, amely felébreszti bennünk a szeretetet és megnyitja szívünket embertársaink számára. A te isteni szeretetedet utánozva megértjük, hogy a szeretet nem külső parancs, hanem a szívünkbe írt törvény. Megértjük, hogy a szeretet hitünk következménye. Segíts minket, hogy a szeretet gyakorlása tegye hitelessé hitvallásunkat! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!