'Az örök élet reménye: hitünk kezdete és beteljesedése'

Üdv és béke fiaimnak és leányaimnak az Úr nevében, aki szeret minket. Mivel nagy és gazdag az Úr rajtatok végbevitt műve, szerfelett örülök boldog és dicsőséges szellemetek megnyilvánulásain. Ezek tanúsítják, hogy a belétek oltott lelki adományok birtokában vagytok. Ezért még inkább örvendezem, remélve üdvösségemet, hiszen látom, hogy az Úrtól fakasztott forrás bőségéből eláradt a Lélek rajtatok. Nagyon boldoggá tett áhított viszontlátástok. 

Az igazság útján az Úr kísér engem. Abban a tudatban és meggyőződésben, hogy sokat megértetek szavaimból, amikor köztetek beszélek, arra kényszerülök, hogy magamnál jobban szeresselek titeket, hiszen az örök élet reménye által nagy hit és szeretet költözött belétek. Arra gondolva tehát, hogy a ti üdvötök rám is tartozik, és hogyha közlök veletek valamit abból, amit én is kaptam, az nekem is javamra szolgál, s mivel magam is ilyen lelki adományokkal szolgálhatok, eltökéltem, hogy röviden írok nektek, és így hitetek mellett ismeretetek is teljesebb lesz.

Az Úrnak három rendelkezése van: az örök élet reménye, amely hitünk kezdete és beteljesedése; a megigazulásunk, amely az ítélet kezdete és vége; a jókedvű és örvendező szeretet, amely megigazulásunk bizonysága. Az Úr az elmúltakat és jelenvalókat a próféták által nyilvánította ki, és módot adott rá, hogy a jövendőbe is betekinthessünk valamennyire. Amikor látjuk, hogy minden olyan rendben következik be, ahogy megmondta, akkor gazdagodjék és mélyüljön el a mi istenfélelmünk. Én pedig nem is mint mesteretek, hanem mint közületek való társatok rámutatok egyre s másra, hogy a jelen életben örvendezők legyetek.

Mivel rossz napok járnak és a Gonosz hatalmon van, önmagunkra figyelve kell kutatnunk az Úr igazságos ítéleteit. Hitünk segítsége az istenfélelem és a türelem, küzdőtársunk pedig a nagylelkűség és az önmegtartóztatás. Ha ezeket az Úrral kapcsolatosan tisztán megőrizzük, akkor meglesz bennünk a bölcsesség és az értelem, a tudomány és a megismerés.

Isten nyilvánvalóvá tette számunkra prófétái által, hogy sem áldozati adományra, sem egészen elégő áldozatokra, sem ajándékokra nincs szüksége, hiszen ezt mondja: Minek nekem megannyi véres áldozatotok? - mondja az Úr. Jóllaktam már kosokból készült égőáldozataitokkal és a hizlalt borjak hájával. A bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet. Ha elém járultok színem látására, ki kér rá benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok? Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot, mert a füstjük utálattal tölt el. Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek … hogy tűrjem tovább ünnepeiteket? (Iz 1,11-13) 

 Kezdődik a Barnabásnak tulajdonított levél

Forrás ~ Internet 

LOYOLAI SZENT IGNÁC ÁLDOZÓPAP ÉS EGYHÁZTANÍTÓ ~ JÚLIUS 31.

 

Loyolai Szent Ignác baszk származású, 1491-ben született a cantabriai Loyolában (Spanyolország). Katonai ambíciókkal apród (1504-1517) volt a királyi udvarban. Dicsőségről álmodott, nagyvilági életstílusa volt. Pamplónánál a lábán megsebesült 1521-ben. A törött lábát nem sikerült jól összeforrasztani; harmadszor is eltörette. Hiába - egész életére sánta maradt. A betegágyban Jézus életét és a szentek legendáit olvasta. Ekkor elhatározta, hogy Krisztus katonája lesz.

1522. a manrézai barlangban vezekelt és imádkozott. Kardját a Szent Szűznek ajándékozta a szomszédos zarándokhelyen, Monserratban. Megírta lelkigyakorlatos könyvét. A Szentföldre kívánt zarándokolni, de hamar belátta, hogy megfelelő felkészültség nélkül ez nem megy. Ez okból 1523-ban tanulmányokba kezdett, műveltségének kifejlesztésére. 1537-ben Párizsban befejezte tanulmányait. Embereket vezetett életük megreformálására. Az egyházi hatóságok gyanakvással fogadták fáradozásait. Többször került vizsgálati fogságba, de minden esetben bebizonyosodott ártatlansága.

1534. hat társával titkos fogadalmat tettek egymás közt a Monmartre temetőkápolnájának kriptájában: Istenért és a lelkekért küzdenek, majd a Szentföldre zarándokolnak. 1537-ben el is indultak a Szentföldre, de háború következtében tervük nem sikerült. Felvették az egyházirend szentségét, majd felajánlották szolgálatukat a pápának. 1540. szeptember 27-én III. Pál pápától pápai jóváhagyást kapott a Jézus Társasága.

1541. április 22-én ünnepélyes fogadalmat tettek a római Szent Pál bazilikában. Ignác szervezett, konstitúciót írt, árvaházakat alapított, hitjelölt otthont létesített, fáradozott a gyakori gyónás és áldozás terjesztésén. Pápákat és királyokat békített össze, sokat tett a tridenti zsinat összeülése és sikere érdekében, segítette a hitújítás viharaiban küzdő Egyházat, új alapokra helyezte a papképzést a Collegium Germanikum (a mai Germanico-Hungaricum) megalapításával. Életét teljesen Isten szolgálatára adta.

Életereje a sok munkában lassan felőrlődött, betegség is kínozta. Római halálakor, 1556. július 31-én, már 1000 jezsuita tevékenykedett négy világrészben. Halála után fél évszázaddal V. Pál pápa boldoggá, 1622. március 12-én XV. Gergely pápa szentté avatta. Teste Rómában a Jézus Neve templomban nyugszik.

Példája: Isten ügyéért a legnagyobb műveltséggel kell harcolnunk!

 

'Istenünk, ki arra rendelted Loyolai Szent Ignácot, hogy megdicsőítse nevedet a földön, kérünk, engedd az ő közbenjárására, hogy akik példája nyomán küzdenek Egyházadban, vele együtt kiérdemeljék a koronát a mennyben!' Amen.

 

HIMNUSZ LOYOLAI SZENT IGNÁCHOZ

Szent Ignácé ma énekünk:

hatalmas tábor lelke ő,

beszédben, tettben ragyogó,

fáradhatatlan hadvezér.

Páratlan égő szeretet

az ég Urához fűzi őt;

'Istent dicsérje minden itt':

ez volt egyetlen öröme.

Magát és elszánt seregét

nagy feladatnak szenteli:

Krisztusnak óvni jogait,

gyomlálni minden tévedést.

Ihlette Isten Lelke őt,

a lángelmét, bölcs oktatót,

az üdvösségnek útjait

késő koroknak mondta el.

Elküldte bátor társait

távol földekre szerteszét:

az Egyház éljen virulón,

friss hajtásokkal gazdagon.

Szentháromságnak tisztelet:

ő rendelt nekünk ily vezért,

hogy példájára szüntelen

Krisztust dicsérje életünk. Amen.

 

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. július 31. – Évközi 18. vasárnap

Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította: Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete. Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? - Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék. Lk 12,13-21

Elmélkedés ~ 'A jövőre gondolva'

Minden földművelő, mezőgazdaságból élő ember azt szeretné, hogy az történjen vele, ami az evangéliumi példabeszédben szereplő emberrel: bőséges termést hozzon a földje. Legalábbis a történet kezdetén sokan szívesen azonosulnának vele, hiszen amúgy is gazdag, vagyonos ember, akinek ráadásul szerencséje van, ismét gazdagabb lett a kiváló termésnek köszönhetően. A példázat vége felé már kevésbé szeretnénk a helyében lenni, amikor földi javait hátrahagyva eltávozik az életből és számon kéri őt Isten, s bizony nem sok jóra számíthat a túlvilágon. Mi a gond ezzel az emberrel? Miért nevezi őt Isten esztelennek? A bőséges termés új helyzet elé állítja ezt az embert. Valamit lépnie kell, döntést kell hoznia, hogy mit tegyen ebben a számára is váratlan helyzetben. Mielőtt azonban bármit tenne, elkezd gondolkodni, de ezt a gondolkodást Jézus okoskodásnak nevezi. Az esztelen gazdag magában beszél, önmagával beszéli meg, hogy mi volna a jó megoldás. Láthatjuk, hogy nincs kihez fordulnia, nincs kitől tanácsot kérnie. Talán éppen növekvő gazdagsága, szépen gyarapodó vagyona miatt veszítette el korábbi barátait. Mert nem figyelt már az emberekre és emberi kapcsolataira, hanem kizárólag csak anyagi javainak élt. Úgy tűnik, hogy családja sincs, hiszen nem szerettei életét akarja jobbá tenni vagyonából, hanem csak magának gyűjt. Magányos helyzetéhez korábbi sorozatos hibái vezettek, amelyet az tetéz, hogy Istennel sincs semmilyen kapcsolata. Döntése előtt tehát nem kérdezi meg Istent, s ezt úgy is mondhatnánk, hogy nem imádkozik. Miként az sem jutott eszébe, hogy esetleg hálát adjon Istennek a bőséges termésért, ugyanúgy arra sem gondol, hogy tanácsot, útmutatást kérjen tőle. Ezen a ponton már kezdjük megérteni, hogy mi is a gond ezzel az emberrel. Nem az a baj, hogy gazdag, hiszen anyagi javaiból akár segíthetne, támogathatna másokat. Azért esztelen ez az ember, mert nem vette észre, hogy a gazdagság elfordította őt az emberektől és elszakította őt Istentől. Lám, ide vezet a vagyon gyűjtése. Jézus példabeszédében nincs szó arról, hogy mennyi idő alatt gazdagodott meg, hány év alatt sikerült eltávolodnia mindenkitől, s arról sem, hogy mennyi időre tervez előre. Csak egyetlen, az időre, az idő múlására utaló kifejezés szerepel a történetben, de ez nem a múltra és nem is a jövőre vonatkozik, hanem a jelenre: még az éjjel visszakérik tőle lelkét. Isten nem vár, nem szán hosszabb életet neki, nincsenek további tervei vele, hanem itt az ideje, hogy elszámoljon életével. A gazdag ember esztelensége, ostobasága abban is megmutatkozik, hogy szeretné a jövőjét biztosítani. Mondhatnánk, hogy előrelátó, megfontolt ember, de esetében nem erről van szó, mert csak evilági jövőjére, az elkövetkezendő esztendőkre gondol és nem végső sorsára, nem a túlvilági jövőre, nem az örökkévalóságra. Amilyen jövőre ő gondol, abban nincs helye Istennek. Jövőnket mi sem láthatjuk előre. Azt viszont kérhetjük imáinkban, hogy Isten velünk legyen hátralévő napjainkban. Persze szabad tervezgetni és álmokat szövögetni, de közben ne feledkezzünk meg arról, hogy az idő múlik, egyre kevesebb időnk van arra, hogy Istenben gazdagodjunk, s ezzel biztosítsuk örökké tartó jövőnket, örök életünket.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az anyagi javak gyűjtése helyett te az Istenben való gazdagodást és a lelkiekben való bővelkedést ajánlod nekünk. A jóság, a szelídség, a türelem, a megbocsátás, a békességre való törekvés, a szeretet gyakorlása, az alázatosság, az odafigyelés, az együttérzés és más lelki javak mind-mind olyan kincsek, amelyek sosem mennek ki a divatból, nem számítanak idejétmúltnak és elavultnak. E kincsekből akkor sem fogyunk ki, ha pazarlóan adjuk őket másoknak. Segíts minket, hogy felfedezzük a lelki gazdagság értékét!

'Minden Isten dicsőségére történjék!'

Óvakodj a babonaságoktól; inkább a népet is oktasd ki ezek felől. Nővéreimnek mondd meg, szeressék az Urat, és elégedjenek meg férjükkel mind a testi, mind a lelki kapcsolatot illetően. Hasonlóképpen figyelmeztesd Jézus Krisztus nevében testvéreimet is, hogy szeressék hitvesüket, mint az Úr az Egyházat. Ha valaki az Úr testének dicsőségére tisztaságban tud élni, maradjon alázatos. Ha dicsekszik, már elveszett, és ha azt hiszi, többet ér a püspöknél, rossz útra tért. Úgy illik, hogy a jegyesek a püspök jóváhagyásával kössenek házasságot, hogy a házasság az Úr szerint legyen, ne a szenvedély vezesse. Minden Isten dicsőségére szolgáljon.

A püspökkel szemben figyelmesek legyetek, hogy Isten is figyelmes legyen hozzátok. Kész vagyok életemet adni azokért, akik engedelmesek a püspöknek, presbitereknek, diakónusoknak. Bárcsak elérném, hogy velük legyen részem az Úrban. Mint Isten munkatársai, háza népe és szolgái, egyetértőén dolgozzatok, küzdjetek, versenyezzetek; együtt tűrjetek, egy akarat szerint legyen alvástok és felkeléstek. 

Keressétek annak kedvét, akinek zsoldjában álltok, akitől a fizetséget is kapjátok. Senki se legyen köztetek áruló! Fegyveretek legyen a keresztség, sisakotok a hit, dárdátok a szeretet; egész felszereléstek a türelem. Zálogul jó cselekedeteitek szolgáljanak, hogy jutalmatokat méltón elnyerjétek. Legyetek nagylelkűek egymás iránt szelídségben, mert Isten is ilyen hozzátok. Bárcsak örökké veletek együtt lehetnék!

Mivel pedig a szíriai Antiochia egyháza, mint értesültem, imádságtok révén békéhez jutott, most már én is nyugodtabban hagyatkozom Istenre. Bárcsak elérnék Istenhez szenvedéseim útján, hogy a feltámadásban is tanítványotok lehessek. Úgy illik, istenáldotta Polikárpom, hogy Istennek tetsző gyűlést hívjál össze, és válasszatok valakit, aki nektek nagyon kedves, buzgó ember, akit akár isteni futárnak nevezhettek. Legyen az a tisztsége, hogy Szíriába menve hirdesse a ti ernyedetlen buzgóságtokat Isten dicsőségére.

A krisztusi ember nem a maga ura, hanem Istennek él. Ez az Isten ügye és a tiétek, ha teljesítitek. Bízom a kegyelemben, hogy ti készek vagytok megtenni ezt az istenes jó dolgot. Mivel ismerem nagy buzgóságtokat az igazság keresésében, csak rövid levéllel szóltam hozzátok.

Mivel pedig minden egyháznak nem írhattam, mert felsőbb parancsra váratlanul Troászból Nápolyba kellett hajóznom, te, aki Isten akaratát teszed, írjál a keletebbre fekvő egyházaknak, hogy ők is ugyanazt tegyék. Akik tehetősebbek, küldjenek gyalogos hírnököket, a többiek pedig leveleket a te küldönceid által, hogy dicsőségedre legyen ez az értékes cselekedet, mint ahogy megérdemled.

Kívánom, hogy mindig boldogok legyetek a mi Istenünkben, Jézus Krisztusban! Ő tartson meg egységben Istennel és az ő felügyelete alatt. Isten veletek! 

 Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak Polikárphoz írt leveléből

Forrás ~ Internet

 

ARANYSZAVÚ KRIZOLOGOSZ SZENT PÉTER PÜSPÖK ÉS EGYHÁZTANÍTÓ ~ JÚLIUS 30.

380 körül Imolában Bologna mellett született. 424-ben Ravenna püspökévé választották. Mély értelmű és eredeti prédikációi miatt kapta az 'Aranyszavú' nevet. Egyike a legjelentősebb keresztény íróknak. Szoros kapcsolat fűzte Nagy Szent Leó pápához és a császári házhoz is. A tévtanító Eutychesszel szemben védelmezte a római pápák elsőségét. Imolában halt meg 450-ben.

'Istenünk, te Aranyszavú Szent Péter püspököt megtestesült Igéd kiváló hirdetőjévé tetted. Közbenjárására add, hogy az üdvösség szent titkait szívünkben szüntelenül fontolgassuk, tetteinkkel pedig hűségesen megvalljuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

KÖNYÖRGÉS

Bocsásd meg minden bűnünket, amiket beszédünkkel vagy hallgatásunkkal követtünk el! Hogy csak akkor beszéljünk, ha kell, és ne hallgassunk, amikor beszélnünk kellene! Hallgass meg, Urunk!

 

Köszönjük, hogy tanúid lehetünk! Add, hogy minden képességünkkel, tudásunkkal, egész életünkkel odaadóan szolgálatodra legyünk! Hallgass meg, Urunk!

 

Te hitelesítsd szavainkat azzal, hogy életünk legyen a fedezete! Mivel annyira gyöngék vagyunk, segíts a hiteles életben növekednünk! Hallgass meg, Urunk!

 

Tisztítsd meg szavainkat, hogy a Te irgalmadat hirdessék, mindig a hitet és reményt erősítsék, mindig vigasztaljanak és gyógyítsanak, Rólad beszéljenek! Hallgass meg, Urunk!

 

Amikor szavaink elhagynak, és már nehéz a beszéd vagy az írás, add, hogy akkor tetteink vagy akár tehetetlenségünk tanúskodjon jóságodról! Hallgass meg, Urunk!

 

Kérjük püspökeink és papjaink számára, hogy munkájuk nyomán is egyre többen találjanak rá arájuk bízottak közül saját hivatásukra és szánják magukat még teljesebben néped szolgálatára! Hallgass meg, Urunk! Amen.

 

Forrás ~ Internet

 

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. július 30. – Szombat

Amikor Heródes Antipász, a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról szóló híreket, azt mondta szolgáinak: 'Ez Keresztelő János: ő támadt fel a halálból, azért van ilyen csodatevő ereje.' Heródes ugyanis annak idején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki fivérének, Fülöpnek a felesége volt. János ugyanis figyelmeztette: 'Nem szabad őt feleségül venned!' Heródes emiatt ki akarta végeztetni Jánost, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás leánya a vendégek előtt táncolt. Ez nagyon megtetszett Heródesnek, ezért esküvel ígérte, hogy bármit is kér, megadja neki. A leány, mivel anyja már előre kioktatta, így szólt: 'Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!' Erre a király elszomorodott, de esküje és a jelenlevő vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda neki Keresztelő János fejét. Erre elküldvén lefejeztette Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, és odaadták a leánynak; ő meg elvitte anyjának. Akkor János tanítványai eljöttek, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd felkeresték Jézust, és mindezt hírül adták neki. Mt 14,1-12

Elmélkedés

A keresztény igehirdetés előszeretettel állítja párhuzamba Keresztelő János és Jézus életét, illetve halálát. A mi szempontunkból most azt érdemes kiemelni, hogy mindketten a megtérésre való felszólítással kezdték meg küldetésüket. A bűnbánattartás, mint az Istenhez való közeledés jele és feltétele a későbbiekben is jelentős szerepet játszott tanításukban. Keresztelő János eredményes munkáját az jelzi, hogy emberek tömegei mentek hozzá, hogy a bűnbánat jeleként megkeresztelkedjenek nála. Jézus pedig számos alkalommal kijelentette, hogy küldetése a bűnösökhöz is szól és van hatalma a bűnök megbocsátására. Helyesnek tűnik az a megállapítás, hogy ha csak a bűnt ítélték volna el és nem beszéltek volna az ember felelősségéről, akkor Jánost nem fejezték volna le és Jézust nem feszítették volna keresztre. Napjainkban is divat a bűnről, mint az embertől független tényezőről beszélni, de téves minden ilyen nézet. A bűnt mindig az ember követi el, aki felelős tettéért. Ez nem a bűnös elítélését jelenti, hanem következetes felszólítás arra, hogy az ember felelős minden bűnös cselekedetéért és vállalni kell annak következményeit. Ugyanakkor azt az üzenetet is közvetítenünk kell a bűnösök felé, hogy Isten nem büntetni akarja őket, hanem mindenkor irgalmas és megbocsát. A bűntől való megszabadulás lehetőségét Isten mindenkinek a szentgyónásban kínálja fel.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

'Boldogok, akik méltók voltak arra, hogy Krisztust saját otthonukban fogadják'

Urunk, Jézus Krisztus szavai arra figyelmeztetnek, hogy csak egyvalamire törekedjünk, amíg e világban sok mindenfélével foglalkozunk. Most még mint zarándokok törekszünk, mint akiknek nincs otthonunk, mint akik még úton vagyunk, mint akik még nem érkeztünk el hazánkba. Még vágyakozásban élünk, még nem vettük birtokba, még nem élvezzük. De azért minden tunyaság nélkül törekedjünk, szüntelenül törekedjünk, hogy egykor eljussunk oda.

 

Márta és Mária, nemcsak test szerint, hanem a vallásban is testvérek voltak. Mindketten híven ragaszkodtak az Úrhoz, mindketten szívesen szolgálták a test szerint náluk levő Urat. Befogadta őt Márta, mint ahogyan vándorokat szokás befogadni. Igen, vendégül látta, de mint a szolgálóleány az Urát, mint esendő ember az Üdvözítőjét, mint teremtmény a Teremtőjét. Vendégül látta, hogy testét táplálja, aki viszont őt Lélekkel táplálta. Urunk ugyanis azért vette magára a szolga alakját, hogy ebben a szolgai alakban szívességből, ne pedig kötelességből táplálják őt a szolgák. Hiszen részéről már az is szíves szeretet volt, hogy testi táplálékot fogadott el tőlük. Emberi testben élt, így meg is éhezett, és meg is szomjazott.

Úgy fogadták tehát az Urat, mint vendéget, aki a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám, akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek (Jn 1,11-12). Fogadott gyermekeivé tette a szolgákat, hogy testvérei legyenek, kiváltotta őket a bűn rabságából, hogy társörököseivé tegye. Mindazonáltal közületek senki se sóhajtozzék így: 'Boldogok, akik méltók voltak arra, hogy Krisztust saját otthonukban fogadják!' Ne siránkozzál és ne keseregj azon, hogy te olyan korban születtél, amikor az Urat test szerint már nem láthatod. Ezt a megtiszteltetést tőled sem vette el, hiszen megmondta: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek (Mt 25, 40).

Egyébként megnyugtatásodra mondhatom neked, Márta, áldott vagy jó szolgálatodért! Munkádért jutalmul megkapod a boldog nyugalmat. Most ugyan sokféle teendőd lefoglal téged: táplálni igyekszel halandó embereket, akik szentek. De ha majd bejutsz az örök hazába, vajon találsz-e ott vándort, akit vendégül láthatnál? Találsz-e ott éhezőt, akivel kenyeredet megoszthatnád, szomjazót, akinek italt nyújthatnál, beteget, akit meglátogathatnál, veszekedőt, akit megbékíthetnél, halottat, akit eltemethetnél?

Mindezekből ott egy sem lesz. Hát akkor mi lesz? Csak az lesz, amit Mária választott. Ott majd minket táplálnak, nem mi adunk táplálékot.

 Hiszen ott majd az lesz teljes és tökéletes, amit Mária már itt választott magának, amikor az Úr igéjének arról a dús asztaláról morzsákat gyűjtögetett. Akarjátok hát tudni, mi lesz majd odaát? Maga az Úr mondja szolgáiról: Bizony, mondom nektek, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy kiszolgálja őket (Lk 12,37). 

Szent Ágoston püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet 

SZENT MÁRTA EMLÉKNAPJA ~ JÚLIUS 29.

Márta a betániai Lázár és Mária nővére volt. Jézus szívesen látott vendégük volt. Ő volt az, aki egy ilyen alkalommal buzgó lélekkel szolgált (Jn 12,2). 'De csak egy a szükséges' - mondta neki Jézus. Neki mondta e szavakat is Lázár feltámasztása előtt: 'Én vagyok a feltámadás és az élet.' Válaszul Márta hitvallóan Jézus Messiásnak, Isten Fiának nevezte. 'Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!' János evangéliuma 11. fejezet

'Mindenható, örökkévaló Isten, kinek megtestesült Igéje arra méltatta Szent Mártát, hogy betért a házába, és elfogadta gondoskodását, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy testvéreinkben hűségesen szolgáljuk Fiadat, és a mennyben otthonra leljünk nálad! ' Amen.

HIMNUSZ SZENT MÁRTÁHOZ

Minket e lelkes, ünnepi dicséret

érdemeidhez társulva segítsen,

Márta, kit kedvel az Úr, és szívéhez

fűz szeretettel.

Gyakran betért ő hozzád, s otthonodban

töltött vendégként nyugalmas órákat,

hallgatta szódat, szolgáló sürgésed

látta örömmel.

Gyászba borultan siratod a testvért,

nagy keserűen húgod is zokog csak,

s íme, a Mester könnyezik, s szavára

éled a holt már.

Sziklaszilárdan hiszed a halottak

újrakeltését, Urad is tanítja,

kérj a szívünkbe újra-újra vágyat

égi hazánkba.

Zengjük Atyánkat, egy Fia kegyelmét,

velük a Lélek azonos hatalmát,

s hogy dicsőségük veled együtt lássuk,

esdve könyörgünk. Amen.

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. július 29. – Péntek, Szent Márta

Abban az időben: A zsidók közül sokan jöttek Máriához és Mártához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: 'Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.' Jézus ezt felelte neki: 'Testvéred fel fog támadni!' Erre Márta így szólt: 'Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.' Jézus folytatta: 'Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?' Márta ezt válaszolta neki: 'Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!' Jn 11,19-27

Elmélkedés

Szent Márta napjának evangéliuma Márta és Jézus beszélgetését örökíti meg a feltámadásról. Jézus már napokkal barátjának, Lázárnak halála után érkezik meg Betániába, Lázár már négy napja a sírban van. Márta úgy véli, hogy testvérének halála megelőzhető lett volna, ha a betegségről értesülvén Jézus azonnal elindul és meggyógyítja Lázárt, hiszen más esetekben is megmutatta már, hogy képes csodás módon gyógyítani. E véleményét nyíltan megmondja Jézusnak, s ebből egy kis szemrehányást is kiérzünk. Jézus nem sértődik meg, megérti a gyászoló testvér fájdalmát, s tudja, hogy az elkeseredettség szól belőle. Mindjárt bátorítani kezdi őt, a feltámadásról beszél neki, mégpedig nem csak általánosságban, hanem Lázár vonatkozásában. Márta kifejezi, hogy hisz a feltámadásban, de ő nem arra gondol, hogy Jézus visszahívja a földi életbe testvérét, hanem arra, hogy a végső időkben feltámad majd az örök életre. Ezt követően Jézus kimegy a sírhoz, és előhívja Lázárt, feltámasztja őt a halálból. Márta és Jézus beszélgetését a halottak feltámadásáról olvasva szembetűnik, hogy olyan párbeszédről van szó, amely magán hordozza annak ismeretét, hogy Jézus feltámadt a halálból, azaz már megfogalmazódik benne az első keresztény közösség hite. A Jézusban való hitünk egyik legfontosabb eleme az, hogy hiszünk az ő feltámadásában.

© Horváth István Sándor

Imádság

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!

 

'Az Egyház Krisztus jegyese'

'Katolikus' Egyház: mindannyiunk szent édesanyjának ez a sajátos neve; de az Egyház Isten egyszülött Fiának, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak a jegyese is (mert meg van írva: Ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte (Ef 5,25), úgy szeresse a férj is a feleségét). Az Egyház előképe és hasonlata is a magasságbeli Jeruzsálemnek, amely szabad asszony és mindnyájunk anyja (Gal 4,25). Előbb gyermektelen volt, de most már számtalan gyermeke van.

Miután az előbbi, vagyis az ószövetségi közösség megszűnt, ebben a másodikban pedig, vagyis a katolikus Egyházban - Pál szavai szerint - Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyítóerőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt (1 Kor 12,28), és minden erénynek tökéletes példáját: értem alatta a bölcsességet és értelmességet, a mértékletességet és igazságosságot, az irgalmasságot és emberszeretetet, és az üldözésekben tanúsított legyőzhetetlen türelmet.

Ez az Egyház először az üldözések és megpróbáltatások idején, az igazság támadó és védő fegyverét hordozva dicsőségben és megszégyenülésben, a szent vértanúk homlokára sokszínű és százféle virágból font koszorút a türelmesség jutalmaként. Most pedig a béke időszakában, Isten kegyelméből a királyok s más magas méltóságban levők kötelességüknek érzik, hogy nagy tiszteletben tartsák, és ugyanígy minden rendű és rangú ember is. 

És amíg a föld különböző részein levő népek királyainak hatalma csak az ország határain belül van meg, addig egyedül csak a szent katolikus Egyház az, amelynek a hatalma korlátlanul terjed ki az egész földkerekségre. Határaidon ugyanis békét ad Isten, olvassuk a Szentírásban (vö. Zsolt 147,14).

Ha ebben a szent Egyházban megszerezzük a kellő ismereteket, és igazán megtérünk, mienk lesz a mennyország, és örökségünk az örök élet. Ezért mindent el is szenvedünk, csakhogy elnyerjük az Úrtól. Mert nem akármilyen semmiség a mi kitűzött célunk: mi az örök élet jutalmáért fáradozunk. Ezért a hitvallásunkban, miután kimondjuk, hogy hiszem a test feltámadását, tudniillik a halálból való feltámadását - amelyről már adtunk oktatást -, rögtön hittel valljuk meg az örök életet is, ezért harcolunk mi, keresztények.

Az Élet tehát igazán és valóban az Atya; ő pedig mint forrás, a Fiú által a Szentlélekben árasztja ki mennyei ajándékait az összes emberre. Az ő szeretetének köszönhetjük, hogy mi, emberek is megkapjuk az örök élet biztosan megígért javait. 

 Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. július 28. – Csütörtök

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: 'A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?' 'Igen!' - felelték. Erre így folytatta: 'Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.' Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét. Mt 13,47-53

Elmélkedés

Az Isten országáról szóló hetedik példabeszéd a halászhálóról szól, amely mindenféle halat kifog a tengerből. A halász csak az értékesebb, a nagyobb halakat tartja meg, mert azokat tudja értékesíteni, a kisebbeket és minden mást, ami a hálóba akad, visszadob a tengerbe. A szétválasztásnak, válogatásnak ez a mozzanata hasonlít ahhoz, amikor aratáskor a munkások szétválasztják az értékes, táplálkozásra alkalmas búzát a haszontalan gyomnövénytől, a konkolytól. Itt is az isteni ítélet és igazságosság megnyilvánulásáról van tehát szó. Ennek fényében pontos képet kapunk arról, hogy evangéliumának megírása idején Máté már megtapasztalja azt, hogy a krisztusi közösség tagjai sorában jók és rosszak, szentek és bűnösök egyaránt vannak. Isten nem akadályozza meg, hogy az utóbbiak is a közösség tagjai közé kerüljenek, hiszen Isten országába minden ember meghívást kap. Sajnos nem mindenki él Isten kegyelmével és nem mindenki méltó arra, hogy a közösség tagja legyen. Ennek megítélése azonban nem az ember feladata, hanem Istené. Az ítélet, az emberi cselekedetek megítélésének joga egyedül Istené, aki mindig igazságosan, ugyanakkor irgalmasan ítéli meg életünket. Törekednünk kell arra, hogy Isten országa általunk is növekedjen a világban.

© Horváth István Sándor

Imádság

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk! Te türelmesen és alázatosan viselted az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait is. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk hozzád! Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy te támogatsz!

'Az Egyház: Isten népének gyülekezete'

Az Egyházat katolikusnak, vagyis egyetemesnek mondjuk. Tesszük ezt azért, mert a föld innenső határától a túlsó határáig elterjedt, illetve mert egyetemesen és hiány nélkül tanítja azokat a láthatatlan és látható, égi és földi dolgokról szóló hitigazságokat, amelyeket meg kell ismerniük az embereknek. Azért is hirdetjük, hogy egyetemes az Egyház, mert minden embert el kell vezetnie az Istennek kijáró igazi hódolatra: uralkodókat és alattvalókat, tanultakat és tanulatlanokat. Végül azért is katolikus az Egyház, mert egyetemlegesen orvosol és gyógyít minden bűnt, amelyet a test és a lélek elkövet, ugyanakkor pedig ő maga birtokol is minden néven nevezendő erényt, akár cselekedetekben, akár szavakban nyilvánul az meg, és a Szentlélektől származó mindenféle karizmát is.

Igen találó szó az is, hogy az Egyház: gyülekezet, hiszen mindenkit összegyűjt, együvé terel, amint az Úr mondja a Leviták könyvében: Gyűjtsd össze az egész közösséget a szövetség sátrának bejáratához (vö. Lev 8, 3). Említésre méltó az is, hogy először itt fordul elő a Szentírásban ez a szó: 'gyűjtsd össze'; akkor, amikor Áront az Úr beiktatja a főpapságba. A Második Törvénykönyvben pedig ezt mondja Isten Mózesnek: Gyűjtsd elém a népet, hallja szavamat, s tanuljon meg félni tőlem (MTörv 4, 10). A gyülekezet szót akkor használja ismét, amikor a táblákról ezt mondja: Ugyanazok a szavak vannak ráírva, amelyeket az Úr a gyülekezet napján a hegyen a tűz közepéből intézett hozzátok (vö. MTörv 10, 4); ez más szavakkal, de tulajdonképpen ezt jelenti: 'Azon a napon, amelyen az Úr hívására egybegyűltetek'. 

A Zsoltáros pedig így énekel: Magasztallak a nagy gyülekezetben, dicsőítelek a sok nép között (Zsolt 34, 18). Más alkalommal pedig így énekelt a Zsoltáros: Ünnepi közösségben áldjátok az Istent, az Urat, ti, Izrael ivadékai! (Zsolt 67,27) Üdvözítőnk azután a pogányok közül származókból egy második gyülekezetet épített fel, a mi szent Egyházunkat, amely a keresztényekből áll, s erről mondta Péternek: Én erre a sziklára építem Egyházamat, és az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta (Mt 16,18).

Isten ugyanis elvetette azt az egy gyülekezetet, amely Júdeában volt, és ettől kezdve Krisztusnak mind több egyháza létezik a földön, s ezekre vonatkozik az, ami a zsoltárokban áll: Új dalt énekeljetek az Úrnak, dicsérete zengjen hívei körében (Zsolt 149,1). Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódnak a Próféta szavai, amelyeket a zsidókhoz intézett: Nem találom kedvemet bennetek, mondja a Seregek Ura; majd kevéssel alább így folytatja: Ezért napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között (Mal 1, 10-11). És Pál erről a szent katolikus Egyházról írja Timóteusnak: Tudd, hogyan kell viselkedned Isten házában, amely az élő Isten Egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja (1 Tim 3,15). 

 Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból

Forrás ~ Internet

'Akik Istenhez a legközelebb állnak, azok a lelkek orvosai'

Szeretteim az Úrban, ti tudjátok, hogy a parancsok megszegése után a lélek nem képes felismerni Istent, hacsak nem szakad el az emberektől és minden foglalatosságától. Akkor látja meg ellenségét, amikor ellenáll neki. Látva, hogy ellenfele küzd ellene, és ha legyőzte azt, még magával is időnként küszködik, ekkor Isten lakik benne és szomorúsága örömre és ujjongásra fordul. Ha viszont a harcban alul marad, szomorúság jön rá és lanyhaság, sok szenvedéssel együtt különböző bajok, terhes gondok. Ezért az atyák a remeteségben olyan életet folytattak, mint a Tisbéből való Illés vagy Keresztelő János. 

Ne gondoljátok, hogy ezek azért voltak, és ez okból kaptak Istentől erőt, hogy bennük lakjék. Akkor küldte őket Isten az emberek közé, miután az összes erényeket elnyerték, és így Isten megbízottai lehettek és gyógyíthatták az emberek betegségeit. A lelkek orvosai voltak, és azok betegségeit akarták gyógyítani. Időnként valamilyen okból a magányból kiragadva küldettek az emberekhez, de végleg csak akkor, amikor a saját betegségeikből már kigyógyultak. Nem lehetséges ugyanis, hogy valaki az emberek épülésére küldessék, amikor még gyengeségekkel van tele. Akik útra indulnak, mielőtt még elérkeztek volna a tökéletességre, azokat a saját akaratuk vezeti, nem pedig Isten akarata. Isten ugyanis ilyenekről mondja feddően: Nem küldtem ezeket, mégis szaladtak (Jer 23, 21). Ezért azután nemcsak saját lelküket nem tudják megőrizni, de másokét sem tudják építeni.

Akiket Isten küld, nem szívesen hagyják el a csendességet. Tudják ugyanis, hogy az isteni erőt a csendességben szerezhetik meg. De hogy ne olyanok legyenek, mint akik a Teremtőnek nem engedelmeskednek, siettek a lelki építésre a Teremtőt követve, ahogyan az Atya küldte a Fiút az égből, hogy meggyógyítsa az emberek minden betegségét és gyengeségét. Így van ez megírva: A mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá (Iz 53, 4). Ezért aztán mindazok a szentek, akik az emberekhez járnak, hogy meggyógyítsák őket, mindenben a Teremtőt utánozzák, hogy méltók legyenek Isten fogadott fiaivá lenni; és ahogy az Atya és a Fiú, ők is úgy legyenek örökkön-örökké.

Íme, szeretteim, megmutatom nektek a csendesség erejét, hogy milyen gyógyító ereje van és mennyire tetszik Istennek. Ezért írtam nektek, hogy erősnek mutatkozzatok abban a dologban, amelyben munkálkodtok, és tudjátok meg: a csendesség révén nyerte el mindenki, hogy isteni erő lakjék benne; ezért mutatta meg nekik a mennyei misztériumokat, és az ő erejével száműzték magukból ennek a világnak minden bűnösségét. És aki ezeket írja nektek, az ő segítségével jutott el ebbe az állapotba.

Korunkban sok remete van, akik a magányban nem tudtak kitartani, mert nem tudták legyőzni önakaratukat. Ezért aztán mindig az emberek között időznek, mert nem tudják magukat megvetni, az embereket nem tudják elkerülni és a harcot folytatni. Elhagyva a magányt rokonaiknál vigasztalódnak egész életükben. Ezért aztán nem méltók az isteni édességre, sem arra, hogy bennük lakozzék Isten ereje. Amikor megjelenik nekik erejével, azt találja, hogy a világnak ebben a házában keresik a vigaszt a test és a lélek szenvedélyében, ezért nem tud leszállni rájuk az Isten vigasztalása, ereje. Aztán a pénz, a hiú dicsőségvágy és a lélek mindenfajta gyengesége és elfoglaltsága akadályozza őket, hogy az isteni erő rájuk szálljon.

Ti azonban legyetek erősek abban, amire elköteleztétek magatokat. Aki a magányból eltávozott, nem tudja legyőzni szenvedélyeit, nem tud harcolni ellenségeivel szemben, mert szenvedélyei uralkodnak rajta. Ti azonban legyőztétek már szenvedélyeiteket, és veletek van az Isten ereje.

Szent Ammonius remete leveleiből

Forrás ~ Internet

  SZENT CHARBEL ÁLDOZÓPAP ~ JÚLIUS 27.

A libanoni Biqua Kafra faluban született 1828-ban. A libanoni maroniták szerzetébe lépett be, ahol a Charbel nevet kapta. Pappá szentelve szigorú magányban magasabb tökéletességre törekedett, és az annaiai szerzetesközösségből remeteségbe vonult, ahol a legkeményebb aszkézisben, állandó böjtölés és ima közepette szolgált Istennek. 1898. december 24-én hunyt el az Úrban.

Szent Charbel Makhlouf Kelet nagy misztikusa és aszkétája, a maronita egyház három nagy szentjének egyike. Charbel szavai szerint papnak lenni csakis egyet jelent: a Golgota útját, és azt, hogy Isten jelenlétének tanúi legyünk a világban.

'Istenünk, te Szent Charbel Makhlouf áldozópapot a remeteség magányos harcára hívtad meg, és az életszentség sokféle adományával halmoztad el. Kérünk, add, hogy életünk keresztjeit mi is szent Fiadhoz hasonlóan készséges lélekkel vállaljuk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.'  Amen.

Forrás ~ Internet 

 

 SZENT CHARBEL CSODÁI

Szent Charbel csodái túllépték Libanon határait, melyről nagy számú levél és ajándék tanúskodik a kolostorban. Szent Charbel kedves személye azonban mégis elsősorban a lelki erényeket ébreszti fel, gyógyítja az egész emberiségben a hitet és a jó erkölcsöt. Sírjához a világ négy égtája felől jönnek a zarándokok, minden vallásból, minden korú ember. Hiszen mindnyájan egyenlőek vagyunk, elhívásunkban, hiszen mind Isten gyermekei vagyunk.

Több tízezernyi csodás gyógyulás van már összeírva a kolostorban. A gyógyulások 10 százaléka olyan emberekkel történt meg, akik nem voltak megkeresztelve. De vagy imádkozott értük valaki, vagy megérintette őt Szent Charbel olajával, vagy a sírjából való földdel, vagy pedig ő maga látogatta meg a sírt, és érintette annak ajtaját, képeit, szobrát.

A gyógyulások egy része testi gyógyulás, ám sokkal fontosabb az, ami a lélek mélyén történik. Számtalan eskü alatt tett beszámoló tanúsítja, hogy az emberekre - amint átlépték a kolostor kapuját -, rátört a bűnbánat, és hatalmas, felkavaró találkozásban fogadták be Istent ismét az életükbe, szent Charbel közbenjárására.

Forrás ~ Internet

 Szent Charbel Makhlouf! Csodatévő Szent! A kelet 'Pio atyája'!
Könyörög érettünk és betegeink gyógyulásáért! Amen.

 IMA SZENT CHARBELHEZ A KEGYELEM MEGSZERZÉSÉÉRT

Uram, aki végtelen szent és megdicsőült vagy szentjeid által, aki arra ösztönözted Szent Charbel szerzetest és remetét, hogy Jézus Krisztus útját járva éljen és haljon, aki megadtad neki az erőt, hogy el tudjon szakadni a világtól, hogy győztes legyen remeteségében, a szerzetesi erényekben: kérünk Téged, hogy ruházz fel bennünket a kegyelemmel, hogy szeressünk és szolgáljunk Téged, követve az ő példáját.

Mindenható Isten, aki nyilvánvalóvá tetted Szent Charbel közbenjárásának hatalmát számos csoda és támogatás által, add meg a hozzá fohászkodók részére a kegyelmet az ő közbenjárása által. Amen.

Miatyánk - Üdvözlégy - Dicsőség 

 

Forrás ~ Internet 

 HIMNUSZ SZENT CHARBEL MAKHLOUFHOZ

Nagy hírű pásztor, bölcsességgel áldott,
itt kinek végső diadalát üljük,
hit megvallója, immár szünet nélkül
    boldog az égben.

Egyszerű pap volt, vezette a népet,
szent életével tanúságot tett ő,
kedvét kereste mindig az Istennek
    gyermeki szívvel.

Most azért kérjük, járjon közben értünk,
tengernyi vétkünk bocsánatot nyerjen,
s ő vezéreljen könyörgése által
    menny magasába.

Tisztelet, áldás adassék az Úrnak,
fent a magasban szakadatlan ének,
mert törvényével uralkodik bölcsen
    mind a világon. Amen.

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. július 27. – Szerda

Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt. Mt 13,44-46

Elmélkedés

Jézus két újabb példabeszédét olvassuk a mai evangéliumban az Isten országáról. Az első szerint egy földműves ember valamilyen kincset talál. Nem a saját földjén dolgozik, ezért úgy szerzi meg a kincset, hogy mindenét eladja, megveszi a földet, s ezzel az ő tulajdonába kerül a kincs. Erkölcsi szempontból kifogásolható a cselekedete, hiszen nem tudjuk, hogy adott-e akkora összeget a földért, amennyit a benne rejlő kincs érhetett. A hasonlatban azonban nem ez a lényeges, hanem az, hogy mindenáron meg akarta szerezni a kincset és ezért hajlandó volt mindenét eladni. A második példabeszédben szereplő kereskedő szintén meg akar szerezni egy kincset, egy értékes igazgyöngyöt, s mindenét el kell adnia ahhoz, hogy meg tudja azt vásárolni. Az ő cselekedetével kapcsolatban nem merül fel bennünk semmiféle erkölcsi aggály, nem sejtünk semmiféle csalást, mert aligha adták el neki áron alul az igazgyöngyöt. Az ő szándéka is az volt, hogy birtokolja a kincset. A két hasonlat értelme ugyanaz: az Isten országa megszerzendő kincs az ember számára. Késznek kell lennünk arra, hogy az evilági javakról lemondjunk annak érdekében, hogy a miénk legyen, pontosabban bennünk is megvalósuljon az Isten országa. Úgy szerzem meg Isten kegyelmét, hogy napról napra mindig többet adok életemből Istennek.

© Horváth István Sándor

Imádság

Krisztuséi vagyunk. Nem máshoz, hanem hozzá tartozunk. Egységünk alapja: a keresztségben Krisztus bennünket magáénak fogadott és önmagával egyesített. Az egység, melyet Krisztusban egymással megosztunk, nagyobb a múltbeli és jelenlegi különbségeinknél, melyek egyházainkat ma is elválasztják. Szerető Istenünk! Köszönjük neked, hogy Krisztusban eggyé tettél bennünket. Adj nekünk felismerést és bátorságot, hogy Egyházadat egységben és szeretetben építhessük! Add, hogy életünkkel és egyházaink szolgálatával a te szeretetedről tegyünk tanúbizonyságot!