'Isten szól a prófétákhoz és mindnyájunkhoz'

    Hallgasd, fiam, igéimet! Igen-igen kedves szavak ezek, különbek e világ minden filozófusának és tudósának bölcsességénél. Az én szavam lélek és élet (vö. Jn 6, 63), értékét nem lehet hétköznapi ésszel lemérni.
     Nem arra való, hogy üres gyönyörködést keress benne, csendben kell hallgatni, és egész szívet betöltő alázattal, nagy kívánsággal befogadni.
     Én meg így szóltam: Boldog ember, akit te oktatsz, Uram, akit törvényedre megtanítasz, hogy nehéz napjaiban enyhülést találjon (Zsolt 93, 12-13), és ne legyen vigasztalan a földön.
     Én - mondja az Úr -  én tanítottam a prófétákat kezdettől fogva, és most is szólok mindenkihez, de sokan süketek és érzéketlenek a szavamra. A legtöbb ember szívesebben hallgat a világra, mint Istenre, hajlandóbb a test kívánságát, mint Isten tetszését követni.
     E világ ideigtartó, apró-cseprő javakat ígér, mégis nagy serénységgel szolgálnak neki. Én a legnagyobb javakat ígérem: örök ajándékokat, és a halandók szíve restnek bizonyul.
     Ki szolgál, és ki fogad szót mindenben nekem olyan igyekezettel, amilyennel a világnak és a világ urainak szolgálnak?
     Pirulj hát, rest és panaszkodó szolga! Azok készségesebbek a pusztulásra, mint te az életre.
     Jobban kapnak haszontalanságokon, mint te az igazságon.
     Pedig ők sokszor csalódnak reményükben, az én ígéretem viszont senkit sem csal meg, senki bennem bízót nem bocsát el üres kézzel.
     Amit ígértem, megadom, amit mondtam, teljesítem annak, aki szeretetemben mindvégig hűséges marad.
     Én minden derék embert megjutalmazok, erős igazolója vagyok minden istenkeresőnek.
     Írd szívedbe minden szavamat, és fontolgassad gondosan, mert szükséged lesz rájuk a kísértés idején.
     Amit nem értesz, amikor olvasod, majd megérted a látogatás napján.
     Kétféleképpen szoktam meglátogatni választottaimat: kísértéssel és vigasztalással.
     Mindennap két leckét tartok nekik: az egyikben korholom hibáikat, a másikban bátorítom őket az erényekben való gyarapodásra.
     Aki meghallgatja ugyan tanításomat, de elveti azt, annak már van bírája, aki majd elítéli őt az utolsó napon (vö. Jn 12, 48).

A 'Krisztus követése' című könyvből

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. augusztus 31. - Hétfő

Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol egykor nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: 'Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.' Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: 'Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.' Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. 'De hát nem József fia ez?' - kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: 'Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: 'Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk - Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!' Majd így folytatta: 'Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.' Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott. Lk 4,16-30

Elmélkedés

Szent Lukács tulajdonképpen úgy szerkesztette meg evangéliumát, hogy nyilvános működése kezdetétől egészen küldetése beteljesedéséig, azaz kereszthaláláig Jézus folyamatosan halad Jeruzsálem felé, nem fordul vissza útján, nem tér vissza olyan helyre, ahol korábban járt. A valóságban ez természetesen másként lehetett, de az evangélista talán azt akarja ezzel sugallni, hogy az Úr határozottan végigjárja azt az utat, amelyet az Atya jelölt ki számára, hogy a megváltást véghezvigye. Ebből logikusan következik, hogy Jézus működése nem kezdődhet máshol, mint Názáretben, tehát abban a városban, ahol felnevelkedett. Ezt a názáreti indulást, fellépést szemléljük a mai evangéliumi rész kapcsán, a következő napokban pedig elindulunk s elkísérjük útján az Urat.
Jézus korábban többször járhatott a názáreti zsinagógában, rendszeresen részt vett a szombati istentiszteleten, ezt jelzi a szövegben a 'szokása szerint' megjegyzés. Máskor is felolvashatott a kijelölt szövegekből, de csak most intéz beszédet a hallgatósághoz. Saját messiási küldetéséről szól, amit a názáretiek csodálkozva és hitetlenkedve fogadnak, sőt egészen ellenségesen viselkednek vele, meg akarják ölni. Most, küldetése kezdetén a 'városon kívülre' űzik, miként küldetése beteljesedésekor is a 'városon kívül,' a Golgotán feszítik majd keresztre. Induljunk Jézussal az ő útján!
© Horváth István Sándor

Imádság
  
Könyörülj, Urunk, rajtunk! Légy könyörülettel minden akarásunk iránt, hogy szeretetben és hitben, igazságosságban és alázatban követhessünk téged, hogy az önmagunkról való lemondás által veled hűségben, odaadásban és a lélek békéjében találkozhassunk. D. Hammarskjöld 

 

 

'AZ ÚR MEGKÖNYÖRÜL RAJTUNK'

    'Boldogok vagyunk, ha meg is tesszük, amit hallunk és zengedezve énekelünk. A meghallgatás, az a jó mag elvetése, a jó cselekedet pedig ennek a magvetésnek a gyümölcse. Ezeket előrebocsátva figyelmeztettelek benneteket, szeretteim, hogy ne az említett gyümölcsök nélkül jöjjetek ide a templomba, mint azok, akik annyi jót hallottak már, de még semmi jót sem tettek. Mert amint az Apostol is mondja: Isten kegyelméből részesültetek a megváltásban. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék (Ef 2, 8-9). Kegyelemből kaptátok a megváltást (Ef 2, 5). 

Megváltástokat nem előzte meg a részetekről semmiféle Istennek tetsző élet, amit Isten a mennyből kedvelt vagy megszeretett volna és azt mondhatta volna: siessünk ezeknek az embereknek a segítségére, és gyámolítsuk őket, hiszen olyan szent módon élnek. Sőt ellenkezőleg, egyáltalában nem volt tetszésére a mi életünk, nem volt tetszésére semmi sem, amit mi cselekedtünk, azonban örömét lelte mindabban, amit ő tett bennünk. Tehát amit mi cselekedtünk, az kárhozatba vitt volna bennünket, viszont amit ő tett, az váltott meg minket.
 
  Mi tehát nem voltunk jók. De ő megkönyörült rajtunk, és elküldte nekünk szent Fiát, hogy meghaljon értünk, nem a jókért, hanem a gonoszokért, nem az igazakért, hanem a bűnösökért. Ugyanis Krisztus a bűnösökért halt meg (Róm 5, 6). De mit olvasol rögtön ezután? Noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb a jó emberért vállalják a halált! (Róm 5, 7) Talán akad valaki, aki mer meghalni a jó emberért. Az igaztalanért, a bűnösért, a rosszért ugyan ki akarna meghalni, hacsak nem egyedül Krisztus, hogy így, mint Igaz, megigazulttá tegye a bűnösöket?
 
   Lássuk be tehát, testvéreim, hogy nekünk nem volt semmi jócselekedetünk, hanem mind bűnös volt. Annak ellenére, hogy az emberek cselekedetei bűnösek voltak, az ő irgalma mégsem hagyott el bennünket, íme, Isten elküldte Fiát, hogy nem arannyal és nem ezüsttel, hanem kiontott vére árán váltson meg minket. A szeplőtelen Bárányt vitték áldozatul a bűnös juhokért, a nagy bűnösökért és a kis bűnösökért is. Megkaptuk tehát ezt a kegyelmet. Éljünk ezzel a megkapott kegyelemmel méltóképpen és vissza ne éljünk e nagy ajándékkal. Az isteni Orvos jött el hozzánk és megbocsátotta minden bűnünket. Ha pedig ezután ismét bűnt követnénk el, akkor az nemcsak a saját vesztünket okozná, hanem az egyben rút hálátlanság is lenne isteni Orvosunk iránt.
 
   Kövessük tehát az ő útját, amelyet megmutatott nekünk, főképpen az alázatosság útját, hiszen ő alázatos lett értünk. Parancsaival ugyanis az alázatosság útját jelölte ki számunkra, és értünk szenvedve maga is ezt járta végig. Az Ige testté lett, és köztünk lakozott (Jn 1, 14) azért, hogy meghalhasson értünk, hiszen különben nem halhatott volna meg. A halhatatlan Isten magára vette halandó emberi természetünket, hogy meghaljon értünk, és halálával megsemmisítse halálunkat.
 
   Ezt cselekedte az Úr, ezt nyújtotta nekünk. Fönséges Urunkat megalázták, majd miután megalázták, testét megölték, meghalt, de feltámadt és a mennybe ment, hogy minket se hagyjon a kárhozatban meghalni, hanem a halottak feltámadásakor bevigyen a mennybe minket is, akiket eddig is felmagasztalt már az igazak hitében és közösségében. Tehát az alázatosság útját adományozta nekünk. Ha ezt az utat járjuk majd, akkor hálát fogunk mondani az Úrnak és teljes joggal énekeljük majd: Magasztalunk téged, Istenünk; magasztalunk, és nevedet szólítjuk (Zsolt 74, 2).'

Az Úr megkönyörült rajtunk ~ Szent Ágoston püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet

 

 'Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától származik'

 'Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. Szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének. Azért vessetek el minden tisztátalanságot és a különféle gonoszságokat, és fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket. Cselekedjetek az ige szerint, s ne csak hallgassátok, önmagatokat ámítva. Mert ez a tiszta és szeplőtlen vallásosság az Isten és Atya előtt: meglátogatni az árvákat és özvegyeket szorongatásukban, és önmagunkat szeplőtelenül megőrizni ettől a világtól.'

 Jakab levele 1. fejezet 17-18.21b-22.27

14. ZSOLTÁR

Dávid zsoltára. Uram, ki lakhat sátradban? Ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki szeplőtelenül jár, és igazságot cselekszik, aki igazat gondol szívében, aki nyelvével nem követ el álnokságot, felebarátjának nem tesz rosszat, nem ad hitelt embertársa gyalázásának. Aki előtt a gonosz nem ér semmit, de nagyra tartja azokat, akik az Urat félik. Aki esküjét nem vonja vissza, még ha kárára is van, pénzét nem adja kamatra, s vesztegető ajándékot nem fogad el az ártatlan ellen.Aki így cselekszik, meg nem inog sohasem.

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. augusztus 30. - Évközi 22. vasárnap

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok, és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: 'Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?' Ezt a választ adta nekik: 'Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: 'Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.'
Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt: 'Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.' Mk 7,1-8. 14-15. 21-23

Elmélkedés ~ Lelki tisztaság

 
Napjaink embere számára nem könnyen értelmezhetőek azok a tisztasági szokások, amelyekről a mai evangéliumban olvasunk. Étkezés előtt kezet kell mosni, a piaci vásárlásról hazatérve szintén meg kell mosakodni, az étkezésre használt edényeket le kell öblíteni tiszta vízzel. Mi talán úgy gondoljuk, hogy ennek csak egészségügyi okai vannak, a betegségek és fertőzések terjedésének megakadályozása miatt érdemes evés előtt kezet mosni, illetve tisztán tartani az edényeket. Mindezeknek a szokásoknak az egészségügyi okon túl a zsidóságnál és más ókori népeknél vallási vonatkozása is volt. Az a feltételezés áll a háttérben, hogy vannak tiszta és tisztátalan személyek, állatok és tárgyak. Isten vagy a felsőbb lény elé csak tisztán állhat az ember, mert különben magára vonná az istenség haragját, büntetését. Ha tehát valaki arra készül, hogy Isten iránti tiszteletét kifejezze, akkor nem lehet tisztátalan, azaz előzőleg nem érintkezhet tisztátalan emberekkel vagy dolgokkal. Tisztátalan embernek gondolták a betegeket, például a leprásokat vagy a bűnös foglalkozásúakat. Az istentiszteleti szertartás idejére az embernek emelkedett lelkiállapotba és megtisztult állapotba kell kerülnie.
Érdemes azonban megkülönböztetnünk a külső, testi tisztaságot és a belső, lelki tisztaságot. Jézus is ezt teszi. Nem tartja teljesen feleslegesnek az elsőt, de egyértelműen fontosabb a lelki tisztaság, amelyet nem pótolhat, nem helyettesíthet a testi megtisztulás. Jézusnak az volt a gondja a farizeusi hagyománnyal, hogy tulajdonképpen megelégedtek a testi megtisztulással és kevésbé ügyeltek a szív, a lélek tisztaságára. Azt is túlzásnak tartotta, hogy a tisztasági célú mosakodásokat, amelyeket eredetileg a papok végeztek a templomi szertartások folyamán, a farizeusi gyakorlat kiterjesztette a világi étkezésekre, lakomákra is s ezeknek is ugyanolyan vallási jelentőséget tulajdonított. Ítéletében Jézus Izajás prófétát idézi: 'Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok' (Mk 7,6-7).
E kemény kijelentés elsősorban az egykori írástudóknak és farizeusoknak szólt. Ugyanakkor figyelmeztetés számunkra is. Hiába tiszteljük ajkunkkal Istent szépen imádkozva és hangosan énekelve, ha szívünk távol van tőle. Hiába öltözünk legszebb ruhánkba, amikor a szentmisére megyünk, ha azzal csak a bűnös lelkünket akarjuk eltakarni. Az összeszedett, fegyelmezett imádkozás lehet annak a jele, hogy valóban Istenre figyelünk és őszintén szeretjük őt, de nem feltétlenül az. Az ünneplő ruhát magunkra ölthetjük Isten iránti tiszteletből, de az is előfordulhat, hogy csak az embereknek akarjuk megmutatni. A külsőségekkel legfeljebb az embereket tudjuk megtéveszteni, de Istent nem. Ő jól ismeri szívünk szándékait és érzéseit. A vallásosság látszata még nem jelenti azt, hogy valóban tiszta szívvel keressük Istent. Törekedjünk arra, hogy a lelkünk legyen mindig tiszta! A lélek tisztaságának ragyogását nem homályosítja el Isten előtt semmi.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! A szabadság sosem jelentheti az ember számára a tőled való megszabadulást vagy függetlenséget, hiszen a te törvényeid biztosítják számunkra az igazi lelki szabadságot. Ha engedelmeskedünk törvényeidnek és nem tekintjük azokat oktalan módon szabadságunk korlátainak, akkor valóban jobbakká válhatunk és boldogabbá tehetjük embertársaink életét. Segíts minket, hogy felismerjük törvényeidben üdvözítő, segítő szándékodat, amellyel önmagad és az üdvösség felé vezetsz minket. Mutass nekünk utat parancsaid által az üdvösség felé!

 

MOHÁCS 1526. AUGUSZTUS 29.

Szent János napján, a mohácsi réten,
Lovak és lovagok, talpig nehéz vértben.
Főurak, főpapok, Tomorival élen,
Velük Lajos király, válogatott néppel,
Vonulnak előre, augusztusi fényben.

Szulejmán hadával megütközni jöttek,
Török túlerővel nem sokat törődtek.
Majsi dombok alatt, törökök a balszárnnyal
Várakozott.- Szpáhik, ágyúk janicsárral.
Seregüknek zöme, még nem ért a síkra,
A dombok közt vonult, málháját hurcolva.

Tomori ezt látva, a balszárnyra támadt,
Lovagok rohama áttörte a gátat,
Menekült a szpáhi, szétnyitotta szárnyát,
Így csapatainkat janicsárok várták.
Ám Tomori üzent, - hitt a győzelembe;
S a király megindult, az ágyukkal szembe.

Csak közben a szultán is leért a síkra,
Válogatott hadát küldte csatasorba,
Sőt a jobbszárnyuk is belépett a harcba,
Hogy másik szárnyunkat a halálba hajtsa.

Megtorpant rohamunk, - ágyúk vadul bőgtek,
A janicsár puskák sortüzeket lőttek.
Hőseink,s a szpáhik többször csaptak össze,
Ló lovat tiporta, - ember- embert ölte.

Lecsaptak a kardok, mint a fényes villám
Hullottak a fejek, de csak jött az iszlám
Sújtott a buzogány, szétzúzta a csontot
Ágyútűz és puska életeket ontott.

Sebzett a nyílvessző, lyukat fúrt a kopja,
Mindenütt csak a vér!- ömlött patakokba.
Aratott a halál, fogyott a hős bajnok,
A gyilkos küzdelem, másfél órát tartott!

Amikor vége lett, a mező megtelt vérrel,
Sebesült harcosok, fetrengő testével.
Tért nyert a túlerő, körbefogta őket,
Ki tudott menekült, a győztesek öltek.

Lajos is ott harcolt, ameddig tehette,
Néhány katonája, aztán kimentette,
Nem sokáig jutott, Csele patak várta,
Lováról lebukva a medrébe zárta.

Tomori, a vezér, utolsókig küzdött,
Számtalan törököt másvilágra küldött.
Ám több sebet kapva, végül is legyűrték,
Fejét trófeaként dárdahegyre tűzték.

Mire beköszöntött a mezőn az este,
Elpusztult seregünk, országunk is veszve.
A győztes pogány had, 'Allahot' dicsérte,
Miközben a félhold felkúszott az égre.

Nagy Kálmán

Forrás ~ Internet

 Szuhanics Albert ~ II. Lajos halála

Lajos király sátrában ül,
kit éjszaka álom kerül.
Utoljára ül a trónon,
tekintete az apródon...

Ő is ilyen volt nem régen
fiatalos jó kedvében.
Görnyedt vállain nagy teher,
hazánk sorsa már ott hever.

Ilyen ifjan még oly gyönge,
Jagellók házának gyöngye.
Harmatos, mint zsenge növény,
súlyos kard lóg széles övén.

Majd ha holnap, Mohács síkján,
Frízeus nevű paripán
kilovagol had élére,
az lesz életének vége!

Lajos király, látod, eljő
száz fekete, tornyos felhő.
Megárad a Csele-patak,
átgázolni nem bír lovad!

A tikkasztó hőség után
török támad rád délután.
Mély sötétség leple alatt
menekülnél, hogy mentsd magad.

Ám de mély az áradt meder
s holttested víz alatt hever.
Átölel a puha iszap,
társaid a néma halak.

A halálnak karjaiban
fehér orcád holdként villan.
Szemed bámul homályosan,
mint magyar sors, már az olyan...

Jövőnk sok ezer virága
mind halott már, mint királya.
Nemeseink színe-java
nem tér haza soha... soha!

Lám, augusztus huszonkilenc
mostoha nap, s mint egy lelenc,
oly árva lett ez az ország,
tükrözvén a jövőnk sorsát!

Ezentúl már Mohács-mező
egy szomorú, nagy temető.
S Magyarország sírhalma ott...
azóta tán feltámadott?

Forrás ~ Internet

 HIMNUSZ ERESZTELŐ SZENT JÁNOSHOZ

Áldott Szent János, érdemekkel ékes,

hősi erényed makulátlan és nagy,

vértanúk dísze, remeték virága,

   látnoki nagyság!

Más lehet harminc koszorúval ékes,

sőt ha erénye kétszerese annak,

százszor hoz hármas koronád teneked

   drága gyümölcsöt.

Érdemeidben bizakodva kérünk,

hogy szívünk-lelkünk igazítsd magadhoz,

rút kevélységünk hegyeit lehordva

   töltsd ki lapályát,

hogy a Megváltó, közeledve hozzánk

már kisimított utakat találjon,

lelkünkben akkor akadályt ne érjen

   isteni lépte.

Ó te, Egy-Három, kit egek dicsérnek,

megváltott néped leborul előtted,

s kér: tekints mindig megbocsátó szívvel

   gyermekeidre! Amen.

HIMNUSZ ERESZTELŐ SZENT JÁNOSHOZ

Az ég kegyének hírnöke,

igazság bátor bajnoka,

Krisztus fáklyája: tündököl

örömről, fényről hírt hozón.

Miről prófétalelke szól,

mit ajka hirdet s élete:

pecséttel azt a szent halál

meggyőző jelként zárja le.

Az eljövendő Úr előtt

jön küldöttként a földre ő,

s mikor keresztel, felfedi

igaz keresztvíz Kútfejét.

Ki értünk meghalt bűntelen,

s a földre életet hozott,

őt jelzi most, mint hű tanú,

vérével a Keresztelő.

Add meg, kegyelmes jó Atyánk,

járhassunk János útjain,

s örökségként hadd nyerjük el

Krisztus mennybéli kincseit. Amen.

Forrás ~ Internet

Sík Sándor: Ima Szent István királyhoz
Nemzetünk apostola és hatalmas pártfogója, szeretett királyunk, Szent István király, ki őseinket a hit világosságára hoztad, megtért népednek templomokat és iskolákat emeltél, szegényeit, árváit és özvegyeit szerető atyaként tápláltad és így műveltté, boldoggá iparkodtál tenni nemzetedet; a te tömérdek fáradozásod, kiállott küzdelmeid és mindezekkel szerzett nagy érdemeid miatt gyermeki és most is alattvalói bizalommal fordulunk hozzád, ó, apostoli szent királyunk, és kérünk, ne vond meg hathatós pártfogásodat a te magyar népedtől, melyet annyi munkával megtérítettél. Kérj számára buzgó apostolokat; eszközöld ki a hit egységét, az erkölcsös életet, hogy üdvösséges törvényeid és az igaz atyai szívedből fakadt intelmeid szerint, a szeretetben egyesülve az egy igaz hitben állhatatosan megmaradjunk, szent életed nyomdokait kövessük és így egykor veled együtt az örök boldogságban Urunkat, Istenünket vég nélkül áldjuk és dicsérjük.
Ámen.

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS VÉRTANÚSÁGA ~ AUGUSZTUS 29.

'Ezen a napon arra emlékezünk, hogy Heródes Antipasz lefejeztette Jánost Kr.u. 29-ben, Szalóme táncáért. Mint ismeretes, Heródes együtt élt testvére feleségével, Heródiással, aki elszökött Rómából férjétől, hogy a király Heródes mellett fényben, pompában élhessen. Lánya a már kissé kapatos vendégsereg előtt táncával mindenkit elbűvölt. Az alkoholmámorban tetszelgő király bármit hajlandó volt jutalmul adni a lánynak táncáért. Az anyja tanácsára János fejét kérte. Megkapta (Mk 6, 21-28)

Keleten már az 5. században megülték ezt az ünnepet. Valószínűleg ezen a napon volt a szamariai Sebasztében Szent János templomának a búcsú napja. A magyar hagyomány a mohácsi vész napjával összekapcsolva emlékezik 'Nyakavágó János' ünnepére.'

Példája: Helyes tettünk következményét vállalnunk kell, tévedésünket pedig beismerni!
'Istenünk, te úgy akartad, hogy Keresztelő Szent János születésében is, halálában is Fiad előfutára legyen, és a vértanúságot is vállalja az igazság és az erkölcs védelmében. Add, hogy példája szerint mi is állhatatosan helytálljunk tanításod megvallásában.' Amen.

Forrás ~ Internet

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. augusztus 29. – Szombat, Keresztelő Szent János vértanúsága

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: 'Nem szabad elvenned testvéred feleségét.' Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: 'Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.' Sőt meg is esküdött: 'Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.' A leány kiment, és megkérdezte anyjától: 'Mit kérjek?' Anyja ezt felelte: 'Keresztelő János fejét.' Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. 'Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!' A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették. Mk 6,17-29

Elmélkedés:

Keresztelő Szent János vértanúságának napján az evangéliumi részlet értelemszerűen ezt az eseményt beszéli el. János figyelmeztette Heródes királyt bűnére, akinek ez kellemetlen lehetett, hiszen János nagy tekintélynek örvendett a nép körében és szavának súlya volt. Heródes valójában negyedes fejedelem volt, csak az ország bizonyos tartományai felett uralkodott, később is hiába folyamodott a római császárhoz a királyi cím megszerzése ügyében. Az egyszerűség és a magyar fordításhoz való hűség miatt mi is használjuk a király kifejezést személyére. Felesége, Heródiás szintén neheztelt Jánosra, s alig várhatta, hogy bosszút állhasson amiatt, hogy bűnét szóvá tette. Annak érdekében, hogy elhallgattassa, a király börtönbe veti Jánost. Heródes magatartásában bizonyos fordulat áll be, hiszen egy idő után inkább ő akarta megmenteni az asszonyi ármánykodástól. Bár szabadon engedhette volna, mégsem tette, mert attól félhetett, hogy János továbbra is szóvá fogja tenni bűnét a nép előtt. Heródes király végül nem is tud kikerülni a csapdahelyzetből, kénytelen engedni az asszonyi ravaszságnak, amely kihasználja a kedvező alkalmat és kivégezteti a Keresztelőt.
Keresztelő János sorsa, aki a Megváltó előfutára volt, előrevetíti Jézus sorsát, és mindazok sorsát, akik kimondják az igazságot. Az igazságtól azonban még a halál sem térítheti el az igaz és szent embert.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, engem sokszor fárasztanak családtagjaim; azért ne engedd elfelejtenem: minden arc mögött a te arcod rejtőzik. E. Schindler

 'Ó, örök igazság! Ó, igaz szeretet! Ó, szeretetreméltó örökkévalóság!'

    Intést kaptam, hogy térjek magamba, és azért vezetéseddel bensőm mélységébe léptem. Megtehettem, mert te lettél segítőm (vö. Zsolt 29, 11). Beléptem. Lelkem szeme bármilyen gyönge volt, de lelkem e szeme fölött, értelmem fölött, változhatatlan világosságot láttam. Nem a testi szemmel is látható mindennapi világosságot. Nem is ezzel a világossággal valami egyneműt, ennél talán nagyobbat, vakítóbban világítót és özönével mindent betöltőt. Nem ebből származott, hanem másmilyen volt, minden egyébtől ugyancsak eltérő. Nem úgy terült értelmem fölé, mint például a vízre az olaj, vagy földünkre az ég. Magasabban volt, mert ő alkotott engem, és én alatta voltam, hiszen tőle kaptam létezésemet. Ha valaki az igazságot ismeri, ismeri ezt a fényt is.

     Ó, örök igazság! Ó, igaz szeretet! Ó, szeretetreméltó örökkévalóság! Te vagy ez, Istenem. Éjjel-nappal hozzád sóhajtozom. Midőn első ízben észrevettelek, magadhoz emeltél engem, hogy rádöbbenjek: valóban létezik, amit ismernem kellene, de ismeretére még nem vagyok alkalmas. Nagy erősen reám sugaraztál, és visszalökted gyönge pillantásomat. Szeretet és borzongás remegett végig rajtam. Ráeszméltem, hogy messze bolyongok tőled, és nem hasonlítok hozzád ezen a vidéken. Mintha a magasságból szavadat hallottam volna: 'Én az erősek eledele vagyok. Növekedj, és eszel majd belőlem. Nem te változtatsz azonban engem magadba, mint tested eledelét, hanem te változol majd belém.'

     Utat kerestem, miképpen szerezzek erőt, amely alkalmassá nevel majd arra is, hogy élvezzelek téged. És nem találtam, míg nem öleltem át az Isten és az ember közötti közvetítőt, az ember Krisztus Jézust (vö. 1 Tim 2, 5). Ő mindenek fölött való, örökké áldott Isten (Róm 9, 5). Hívogat és szólongat bennünket: Én vagyok az út, az igazság és az élet (Jn 14, 6). Az eledelt, amelynek vételére még gyönge voltam, a test leplébe zárta, mert az Ige testté lett (Jn 1, 14), hogy tejjel etesse csecsemőkorunkat Bölcsességed révén. Mindent általa teremtettél.

     Éppen olyan régi, mint örökkön új Szépség: későn gyulladt föl szereteted bennem. Íme, belül voltál, én pedig kívül, és kint kerestelek. Szépséges világodnak én rútságommal rohantam neki. Velem voltál, de én nem voltam veled. Távol tartottak tőled engem olyan dolgok, amelyek nem léteznének, ha nem volnának benned. Hívtál, kiáltottál, és összetörted süketségemet. Fölcsillámlottál, sugarad rám özönlött, és messze űzted vakságomat is. Illatoztál, én lélegzetet vettem, és már lihegek feléd. Megízleltelek, már éhezek reád, és szomjúhozlak téged. Érintettelek, és fölgyulladt a vágyam, hogy békédet elnyerjem.

Szent Ágoston püspök Vallomásainak könyvéből

Forrás ~ Internet

HIMNUSZ SZENT ÁGOSTONHOZ

Csillagként fénylik e csodálatos pap,
egyháztanítónk, Szent Ágoston püspök,
gazdagon szórja hitünk tiszta fényét
   szerte a földön.

Égi Sionnak nagynevű fiáért
adjunk ma hálát Isten irgalmáért,
ki őt csodásan bő kegyelmi fénnyel
   fűzte magához.

Ő szent hitünket éber szemmel őrzi,
tévely hatalmát tőlünk messze űzi,
erkölcsi szennyet mos le igaz tannal,
   nagy diadallal.

Ágoston, népnek kegyes oktatója,
papságunk tükre, szerzetesrend atyja,
hogy ránk ma kedvvel nézzen Isten arca,
   kérd te is értünk!

Áldás, dicsőség a Szentháromságnak,
hogy titkát ésszel, szívvel is kutattad,
mert lélek mélyén s fent a csillagokban
   képe jelen van. Amen.

Forrás ~ Internet

A SZENTHÁROMSÁG TITKA

Történt egyszer, mikor a tudós Ágoston Észak-Afrikában tartózkodott, a tengerparton sétálva azon töprengett, hogyan tudná megragadni a Szentháromság lényegét.  Séta közben meglátott egy kisgyermeket, aki kagylóhéjjal merte a tenger vizét egy gödörbe, amelyet a tengerpart homokjába ásott.- Hát, te mit csinálsz? - kérdezte Ágoston a gyermeket.- Áttöltöm a tengert a gödrömbe - válaszolta teljes komolysággal a gyermek, és folytatta tovább a meregetést.- Gondolod, sikerülni fog? - kérdezte nevetve a szent - Nézd meg, milyen óriási a tenger, a kagylóhéj és a gödör pedig milyen pici.- Előbb kész leszek, minthogy Te megfejted, amin gondolkodsz - felelte a gyermek, majd eltűnt.Ez a kedves történet a Szentháromság titkának felfoghatatlanságára mutat rá.

Forrás ~  Internet 

 

 

 SZENT ÁGOSTON PÜSPÖK ÉS EGYHÁZTANÍTÓ ~ AUGUSZTUS.28.

'Szent Ágoston a nagy megtérő, majd nagy tanító. Megküzdött a hitért, hogy megmutassa, érdemes erőfeszítéseket tenni azért, hogy megtaláljuk az Istennek való helyes kapcsolatot

Tagastéban született észak-Afrikában; atyja eleinte pogány, anyja, Szent Mónika keresztény volt. Ágoston 32 éves korában tért meg anyja könnyeire és Szent Ambrus prédikációjára. Pap, majd Hippó püspöke lett. Szóval és írással az igaz hit védelmezője. Meghalt 430-ban.'

'Hallgasd meg, mindenható Isten, könyörgésünket: és akikbe jóságod iránt reményt és bizalmat öntesz Szent Ágoston hitvallód és püspököd közbenjárására, engedd meg kegyesen, hogy szokott irgalmadat érezzék.

Kérünk, Istenünk, újítsd meg Egyházadban azt a szellemet, amellyel Szent Ágoston püspököt eltöltötted, hogy mi is csak téged szomjazzunk, aki a bölcsesség forrása vagy, és téged keressünk, akitől az égi szeretet származik!

Forrás ~ Internet 

 

 96. ZSOLTÁR

Király az Úr! Ujjongjon a föld, örvendezzék a temérdek sziget! Felhő és homály van körülötte, igazság és jog trónjának alapja. Tűz halad előtte, s körös-körül felperzseli ellenségeit. Villámai beragyogják a föld kerekségét, láttára megrendül a föld. Viaszként olvadoznak a hegyek az Úr előtt, az egész föld Ura előtt. Az egek hirdetik igazságát, minden nemzet látja dicsőségét. Jussanak szégyenbe mindazok, akik faragott képeket imádnak, és bálványaikkal kérkednek. Imádjátok őt, angyalai mind! Hallja ezt Sion és örvendezik, és ujjonganak Júda leányai ítéleteiden, Uram. Mert te vagy, Uram, a legfölségesebb az egész földön, messze magasan állsz minden isten fölött. Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a rosszat; szentjeinek lelkét megőrzi, a gonoszok kezéből megszabadítja őket. Világosság támad az igaznak, s öröm az igaz szívűeknek. Örvendezzetek, igazak, az Úrban, és dicsérjétek szent emlékezetét! 

Sík Sándor ~ Virrasszatok!

Fiatalok,
Kikkel a tea józan illatában,
A tiszta munka testvér mámorában
Most összehajolok,
Mint bor fölött és honfibú alatt
Másszori magyarok!

Barátaim,
Setét az égbolt, jégmorcos tetőjén
Még vendégképp sem villan a verőfény.
Ily nap ki járna kinn!
A kutya-macska is ina összebú
Szélvédte vackain.

Hát hogyne mink,
Kikben a szépség boldog némasága
És az igazság zendülő vágya
Közös ritmusra ring,
S kiknek egy tűzből lobbannak elő
Virrasztó lángjaink.

Virrasszatok!
Ha barlang lesz is és ha katakomba
A fészek, ahol megbújtok szorongva,
S a cirkusz-állatok
Bőgése rontja is ma semmivé
Szép álmatok.

Az álmokat,
Miket megélni boldog rendeléstek
S miket - bár vétót mondjon rá a végzet,
És vért a szolgahad -
Akinek Isten megnyilatkozott,
Míg él, meg nem tagad.

Elmondanám
Hisz a féltéstől a szívem kicsordul:
Ne féljetek a lélekhagyta kortul,
Amelynek piacán
A bölcset túlrikoltja a vasas
Bárgyú pretórián.

Elmondanám,
Érzem a kort, melynek bírái lesztek,
Látom, látom az újszülött keresztet
Egy templom homlokán
Felfényleni az elzörömbölő
Szennyes vihar után.

Egy templomén,
Melyben ti lesztek a pillér, az oszlop,
Kik nem görnyedtek és nem ingadoztok
Bálványok küszöbén.
Már hallom a búcsúsok énekét! -
De még sem mondom én.

Hallgatni jobb.
Hiszen akármi szépet mondanék is,
Tudjátok, mondatlan maradna mégis
A fő, a legnagyobb,
A szent, ami most összevillanó
Szemünkön felragyog.

   A Szegedi Fiataloknak

Forrás ~ Internet

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. augusztus 28. - Péntek

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: 'Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!' Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: 'Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!' Az okosak ezt válaszolták: 'Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!' Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: 'Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: 'Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!' Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát! Mt 25,1-13

 Elmélkedés

A tíz szűzről szóló példabeszéd témáját illetően az előzményekhez - azaz a végső időkről és az Úr érkezéséről szóló részekhez - kapcsolódik és világosan szemlélteti az előrelátók és a felelőtlenek közti különbséget. A hasonlat szerint a várakozó szüzek egy része felkészült arra, hogy a vőlegény esetleg késik, ezért olajról is gondoskodtak lámpásaik számára, míg a többiek nem gondoltak erre. Miközben az utóbbiak olajszerzés céljából elhagyták egy időre a számukra kijelölt helyet, megérkezett a vőlegény, s az előrelátóak bemehettek vele az ünnepségre. A balgák utólag már hiába próbálkoztak, nem nyertek bebocsátást.
Itt is arról van szó, hogy az Istennel való találkozás pillanata megismételhetetlen. Nem kapunk újabb lehetőséget, hanem földi életünk idejét kell helyesen felhasználnunk. Ostobák és felelőtlenek vagyunk, ha alábecsüljük az Úrral való találkozás jelentőségét. A hagyományos magyarázat szerint a példázatban az olaj az emberi jócselekedeteket jelképezi, azaz az érdemszerzésnek megvan a maga ideje, ez az idő azonban le fog zárulni. Tévedés volna azt gondolnunk, hogy az üdvösséghez az is elegendő lesz, ha az utolsó pillanatban rendbe szedjük magunkat, addig viszont nyugodtan tétlenkedhetünk. Az ügyeskedőknek nem sok esélyük lesz a mindenkor igazságos Istennel szemben.
© Horváth István Sándor

Imádság

 

Kereszt alatt állni, és még a legértelmetlenebb eseménynél sem veszteni el fejünket és hitünket: eszközöld ki számunkra, Fájdalmas Anya! Segíts valamit megsejteni abból a titokból, hogy mi magunk is - hozzád hasonlóan - szenvedésünkkel és áldozatunkkal mások üdvére lehetünk szenvedő Üdvözítőnkkel egyesülve. O. Hophan

 

 KERESZTÉNY ÉDESANYA IMÁJA SZENT MÓNIKÁHOZ

  Szent Mónika szenvedő feleség és anya,
 te ismered könnyeimet, szenvedésemet és fájdalmamat.
Egyszer Te is úgy szenvedtél, mint én,
 könyörülj hát rajtam. Imádkozz értem!

A Szentlélektől megkaptad a bölcsesség és megértés,
az erősség és imádságosság ajándékait.
Kérd, hogy én is megkaphassam ezeket az ajándékokat.
Imádkozz férjemért és gyermekeimért.

Te a béke asszonya voltál.
Kérj békét az otthonunk számára.
Isten segítségével megmentetted férjedet és fiadat.
Könyörögj Istennél otthonunk számára
 hitért és az Isten kegyelméért.
  A mindennapi szentmiséből erőt és vigaszt merítettél.

Könyörögj értünk, hogy ebben mi is részesüljünk.
Könyörögj anyagi jólétünkért,
hogy dolgozhassunk és biztonságban,
kényelemben élhessünk otthonunkban.
  Imádkozz gyermekeimért is,
hogy mindig ismerjék, szeressék és szolgálják az Urat.

Könyörögj értem, hogy jó anyjuk lehessek.
Könyörögj azért is, hogy amikor ez az élet véget ér,
szeretteim mind együtt lehessenek az Úrban,
ahogy Te együtt vagy most férjeddel és gyermekeiddel.
 Szent Mónika, édesanyák védőszentje, könyörögj értem! Amen.

Forrás ~ Internet

 

  SZENT MÓNIKA EMLÉKNAPJA ~ AUGUSZTUS 27.

'Szent Mónika élete minta a családanyák számára'

Mindenekelőtt örök hűségben élt férjével, Patriciussal. Pedig annak nehéz, lobbanékony és heves természete óriási teher volt. Zsarnoki módon megkövetelte, hogy mindenben az ő akarata érvényesüljön. Mónika keresztény alázattal felelt a 'támadásokra': készségesen alárendelte magát férje akaratának, szelídséggel, szolgálatkészséggel és nyájassággal próbálta őt megnyerni Krisztusnak. Még hűtlenségét is elnézte neki, zokszó nélkül tűrte a szidalmazásokat és a bántalmazásokat.

Mai szemmel már-már érthetetlen türelmességével végül elérte, hogy Patricius önként belátta hibáit, s egyre nagyobb tisztelettel és szeretettel fordult hitvese felé. Szomszédasszonyainak, akik ámulva nézték, milyen szeretettel veszi körül Szent Mónika a saját férjüknél sokkalta nehezebb természetű Patriciust, odavetette: 'Kevesebbet nyelveskedjetek és készségesebben engedelmeskedjetek férjeteknek, akkor nálatok sem lesz baj.' Ezzel nyerte el szeretteinek és magának a földi életben mindannyiunk által vágyott harmonikus családi életet.

Pedig Mónikának nemcsak a férje, hanem anyósa részéről is sokat kellett tűrnie. A pogány nő sokáig ellenséges szemmel figyelte menyének minden lépését. A szolgák rosszakaratú sugdosása alapján igaztalan vádakkal illette Mónikát. ő erre ismét saját receptjét alkalmazta: páratlan szelídséggel és tiszteletteljes magatartásával leszerelte anyósa bizalmatlanságát, és megnyerte a szívét. Lassanként anyós és meny a legmeghittebb viszonyba kerültek egymással.

Elsőszülött fiának, Ágostonnak a kicsapongásai nagyon megszomorította Szent Mónika szívét. Kimondhatatlan aggódással figyelte tévelygéseit. Itt már szelídsége és kedvessége is kevésnek bizonyult, Ágoston annyira elmerült bűneiben. Nem maradt más fegyver számára, mint a soha meg nem szűnő imádság. Árnyékként követte tévelygő gyermekét. Elkísérte Rómába, majd Milánóba is. Itt megismerkedett Szent Ambrussal és kérte, foglalkozzon fiával. Ambrus keményen közbenjárt, s hatására Ágoston 386-ban felvette a keresztség szentségét. Ezzel Mónika megajándékozta az emberiséget az egyik legjelentősebb keresztény gondolkodóval és egyháztanítóval.

Mónika ezzel teljessé tette az életét. Fiának megvallotta: 'Egyetlenegy dolog miatt kívántam a földön időzni, hogy katolikus kereszténynek lássalak, mielőtt meghalok. Az Úr sokkal többet adott: megérhettem, hogy lemondtál a földi boldogságról, s most szolgái közt láthatlak.' Ne kívánjunk mi sem mást gyermekeinknek és önmagunknak. Akkor olyan boldogsággal térünk meg az Úrhoz, ahogy Szent Mónika tette egy hosszú, megpróbáltatásokkal teli élet után.

Kiss Tamás

Forrás ~ Internet

 

 

SZENT MÓNIKA EMLÉKNAPJA ~ AUGUSZTUS 27.

 

Szent Mónika az afrikai Tagastében született 331-ben, sötétbőrű pún keresztény családból. Kislány korában megtanulta az önmérsékletet és a mértéktartást. Már fiatal lányként férjhez adták egy pogány férfihez, Patríciushoz. Több fia volt. Mónika igyekezett a családnak katolikus nevelést nyújtani, de férje és gyermekei lenézték vallásosságát, elhúzódtak, sőt gúnyolták miatta. Nehéz természetű férjét csodálatos türelemmel viselte el. Anyósát is türelemmel változtatta meg, barátnővé, sőt kereszténnyé tette.

Az igazi édesanya példaképe: hitét imádsággal táplálta és erényeivel ékesítette. Nem adta fel a reményt, hogy környezetét megtérítse. Rendíthetetlen türelemmel igyekezett a kicsapongó Ágostont is jobb útra téríteni. Minden eszközt megragadott volna, hogy fiát megváltoztassa, de Ágoston megátalkodottságán minden próbálkozás megbukott.

Pogány férjét jóságával és szelídségével segítette a megkeresztelkedésre, az halálos betegen megtért, megkeresztelkedett, 372-ben, egy évvel halála előtt. Ágoston szabadulni szeretett volna anyjától, ezért félrevezetve azt, suttyomban utazott el Rómába. Szökevény fiát Milánóban találta meg, Szent Ambrus tanítását hallgatta. A rossz úton járó fiút 14 éven át hullatott könnyeivel és állhatatos imádságával térítette meg. Kitartó könyörgése többet eredményezett, mint amennyit várt volna. Ugyanis nem csak fia, de Ágostonnak házasságon kívül született fia is, és barátja is együtt vették fel a keresztséget 386. húsvét hajnalán.

Megtért fia karjaiban halt meg 387-ben, Ostiában. Először az ostiai Szent Aurea templomba temették el. 1430-ban V. Márton pápa az ereklyéket felemeltette, és most Rómában a Szent Ágoston templomban van eltemetve.

Példája: Az oly parányi vízcsepp is - állandóan csepegve - átfúrja a kemény sziklát!

Istenünk, szomorúak vigasztalója, ki Ágoston megtérése által megmutattad, hogy irgalmasan elfogadtad Szent Mónika fiáért ontott könnyeit, közbenjárására kérünk add meg, hogy bűneinket megsirassuk, és kegyelmedből bocsánatot nyerjünk! Amen.

Forrás ~ Internet

 

 89. ZSOLTÁR

Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek lettek, a föld és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten! Te visszatéríted az embert a porba, azt mondod: 'Térjetek oda vissza, emberek fiai.' Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap, vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka. Elragadod őket, olyanok mint az álom, mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére lehull és elszárad. Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük haragod. Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága elé. Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük. Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a nyolcvanat, és azok nagyrésze is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk. Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat? Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket. Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz. Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben. Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk. Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon. Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. augusztus 27. - Csütörtök

Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz: Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában: 'Késik a gazdám!', aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, - ura kegyetlenül megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és fogcsikorgatás lesz. Mt 24,42-51

Elmélkedés

A váratlanul érkező tolvajról és a gazdájukra várakozó szolgákról szóló hasonlatokkal Jézus a végső időkre vonatkozóan akar útmutatást adni. Az első példával azt akarja szemléltetni, hogy a végső idők bekövetkezte ugyan biztos, de annak pontos idejét senki ember nem tudhatja előre. Éppen ez a bizonytalanság ösztönzi az embert állandó éberségre, virrasztásra, készenlétre, legalábbis akkor, ha saját jövőjéről és végső sorsáról felelősséggel gondolkozik.
A keresztény emberek felelős gondolkozása és viselkedése abban mutatkozik meg, hogy bár ebben a világban élnek, mégis a túlvilágra, örök sorsukra gondolnak. Földi életükre úgy tekintenek, mint az örök életet bevezető szakaszra. Földi életük idejét úgy próbálják felhasználni Istennek tetsző cselekedetek végzésére, hogy azokkal valóban kiérdemeljék az örökkévalóságot.
Hitünk szerint feltámadásunk által Istennel fogunk találkozni. Ne félelemmel, szorongással vagy rettegéssel gondoljunk erre a találkozásra, hanem várjuk azt boldogan, mert ez lesz emberségünk kiteljesedése, az Istennel való tökéletes találkozás a szeretetben. Létünk és öröklétünk szempontjából megismételhetetlen az Istennel való találkozás pillanata. Legyünk mindenkor készen, mert bármikor bekövetkezhet ez a pillanat! Nem lesz újabb lehetőség.
© Horváth István Sándor

Imádság

 Istenem, Te szent és igazságos, igaz és hűséges tiszta és jóságos, Eléd járulok. Ha hozzád jövök, Mózesként le kell borulnom, s Péterrel együtt felkiáltanom: Menj el tőlem, mert bűnös vagyok! De tudom, hogy igazában ezt kell mondanom: Irgalmazz nekem! Bár bűnös vagyok, s így érdemtelen vagyok irgalmadra, mégis alázatos bizalom él bennem, s a te határtalan irgalmad után vágyódom. Hisz még nem vagyok végképpen elveszett, hanem e föld vándora, aki örök javaid után sóvárog, és aki készséggel és alázatosan nyújtja ki kezét irgalmad végtelen ajándéka felé. K. Rahner

 'Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék!'

    Szeretett testvéreim, úgy hallgassátok szavunkat, mint akik valami nagyon fontos dolgot hallgattok. Lelketek szomjúságát csillapítsátok az isteni forrás hullámaival, amelyről most beszélni akarok, de ne oltsátok egészen szomjatokat; igyatok, de ne teljetek el, mert most az élő forrás, az élet forrása hív minket magához, és így szól: Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék (Jn 7, 37).

     Értsétek meg, hogy mit isztok! Jeremiás, sőt maga az élő forrás mondja nektek: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, mondja az Úr (Jer 2, 13). Tehát maga az Úr, Istenünk, Jézus Krisztus az élet forrása, és azért hív tehát minket önmagához, a forráshoz, hogy őt igyuk. Az issza, aki szereti őt; az issza, aki az Isten igéjével töltekezik; aki nagyon szereti, nagyon vágyakozik utána; az issza, aki az isteni bölcsesség szeretetétől lángol.

     Nézzétek, honnan fakad ez a forrás: onnan, ahonnan a kenyér is alászáll; hiszen ugyanaz a kenyér, és a forrás: az egyszülött Fiú, a mi Istenünk, az Úr Krisztus, akire mindig éheznünk kell. Jóllehet szeretettel esszük, és vágyakozva vesszük magunkhoz, mégis mindig éhesen vágyódunk e kenyér után. Éppen olyan ez, mint a forrás vize, azt is mindig szomjas szeretettel isszuk, mindig őszinte vágyakozással isszuk, és jó ízét boldogan élvezzük.

     Édes és jóságos az Úr; jóllehet esszük és isszuk őt, mégis éhezünk és szomjazunk rá, hiszen ő a mi ételünk és italunk, de soha nem tudjuk egészen megenni és kiinni; magunkhoz vesszük, de sose fogy el, isszuk, de sose apad el, hiszen a mi kenyerünk örökkévaló, és a mi forrásunk kiapadhatatlan édes forrás. Ezért mondja a Próféta: Akik szomjaztok, jöjjetek a forráshoz (vö. Iz 55, 1); hiszen a szomjazóké és nem a kielégítetteké ez a forrás. Ezért hívja magához a szomjazókat – akiket másutt boldogoknak mond –, akik soha sem isznak eleget, hanem minél többet merítettek, annál inkább szomjaznak.

     Testvéreim, valóban vágynunk, keresnünk és szeretnünk kell a bölcsesség forrását, Isten igéjét a magasságban (Sir 1, 5 Vulg.), amelyben az Apostol szava szerint benne rejlik a tudomány és bölcsesség minden kincse (Kol 2, 3), és ő arra hívja a szomjazókat, hogy ebből merítsenek.
     Ha szomjazol, igyál az élet forrásából; ha éhezel, egyed az élet kenyerét. Boldogok, akik éhezik ezt a kenyeret és szomjazzák ezt a forrást; akik eszik és isszák, azok továbbra is szüntelen arra vágyódnak, hogy ezután is egyék és igyák. Nagyon édes az, amit állandóan esznek és isznak, amire mindig éheznek és szomjaznak, amit mindig ízlelnek és mindig újra vágyódnak utána. Ezért mondja a királyi próféta: Ízleljétek és lássátok mily édes, mily jóságos az Úr! (Zsolt 33, 9).

 Szent Kolumbán apát Utasításaiból

 

 'Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?'

Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől? Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy. Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék, ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem. Mondhatnám: 'Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény’', de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.

Zsoltárok könyve 138. fejezet 7-12.

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. augusztus 26. - Szerda

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: 'Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében.' Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek! Mt 23,27-32

Elmélkedés

Általános szabályként elmondható, hogy a külső nem feltétlenül tükrözi a belsőt, viszont valaminek a belsejét megismerve helyesen következtethetünk a külsőre. Különösen az emberi lélekre igaz ez. A külső látszat mögött egészen ellentétes személyiség lakozik, de az ember lelkivilága tükröződik külsején és cselekedetein. Jézus folytatja a farizeusokhoz intézett kemény szavait és leleplezi látszatvallásosságukat. Fehérre meszelt síroknak nevezi őket, amely kép valóban elgondolkoztató. Jézus bizonyára éppen azért használja ezt a meghökkentő hasonlatot, hogy gondolkodásra késztesse azokat, akikhez szól. Azt szeretné, ha a farizeusok megdöbbennének saját magatartásukon, belátnák, hogy rossz irányba haladnak azzal, hogy önmagukat tökéletesnek és Isten előtt igaznak gondolják.
Bizonyos külső magatartásformákkal az embereket meg lehet téveszteni. Lehet úgy viselkedni, mintha az ember a legnagyobb áhítattal imádkozna, közben pedig egészen más dolgokon jár az esze. Lehet úgy tenni, mintha komoly adománnyal segítenénk a szegényeket, miközben valójában csupán a feleslegünktől igyekszünk megszabadulni.
Istent azonban nem tudjuk megtéveszteni, mégpedig azért nem, mert ő nem csak a külső cselekedeteinket látja, hanem ismeri szívünk szándékait. Kerüljük a kétszínűség minden formáját!
© Horváth István Sándor

Imádság
  Urunk, a föld határáig akarsz küldeni minket, hogy tanúid legyünk. Határok azonban bennünk is vannak, amelyeket önzésünk és gőgünk által teremtünk magunkban. Taníts arra, hogy ezeket a határokat kegyelmeddel átlépjük. hogy küldetésed parancsát a mi hétköznapjainkban is betöltsük. És ha úgy érezzük, hogy az elviselhetőség határához értünk, add nekünk a gyermeki lélek határtalan bizalmát a te hatalmadban és jóságodban, és akkor kivezetsz minket saját énünk minden határán túl a te végtelenségedbe. U.Broll

 'Törekedjünk Krisztushoz ragaszkodni és csakis az ő kedvében járni!'

  Eléggé tudja mindenki, hogy mennyire jelentős és elismerésre méltó szent tevékenység a gyermekek tanítása, kiváltképp a szegényeké, hiszen ez az oktatás segíti hozzá őket örök üdvösségük eléréséhez. Amikor ismereteket közlünk velük, vagy vallásosságra neveljük és hittanra oktatjuk őket, egyaránt gondoskodunk testi és lelki jólétükről, így ugyanazt a szolgálatot teljesítjük irántuk, amit őrzőangyalaik látnak el.

    Ezenfelül igen nagy segítséget nyújtunk a serdülő ifjúságnak, mert nem csupán a rosszat tartjuk távol tőlük, hanem a jó cselekvésre is épp ebben a korban tudjuk a legkönnyebben rábírni és fellelkesíteni őket, tekintet nélkül származásukra vagy anyagi helyzetükre. Ez az a segítség, amellyel - mint köztudomású - oly kedvezően tudjuk átalakítani a fiatalokat, hogy a nevelés befejeztével már fel sem lehet ismerni, milyenek is voltak a nevelés megkezdése előtt. Olyanok az ifjak, mint a facsemeték: könnyű a tetszésünk szerint arrafelé fordítani lelküket, amerre akarjuk. Ámde ha engedjük, hogy elfásuljanak, jól tudjuk, mily nehéz lesz már hajlítani őket, sőt néha teljesen lehetetlen is.

     Ha a gyermekeknek, főleg a szegényeknek, kellő nevelést adunk, ez nemcsak emberi méltóságukat gyarapítja, hanem az emberi és a keresztény társadalomban is általános tetszést arat, mert nagyon örülnek majd egyrészt a szülők, hogy fiaikat ily módon a helyes útra vezettük, másrészt az államok vezetői is, mert derék alattvalókra és jó polgárokra tesznek szert, de legesleginkább az Egyház, mert érettebben és eredményesebben iktatódnak be az ő sokágú életébe és tevékenységébe mint Krisztus szerető hívei és az evangélium megvallói.

    Csakhogy sok szeretet, mérhetetlen türelem és mindenekelőtt mélységes alázatosság szükséges azokban, akik vállalják ezt a nagy gondosságot kívánó munkát. Így lesznek méltók arra, hogy Urunk - akit alázatos szívvel kérünk - az igazság alkalmas munkatársaivá tegye őket, megerősítse nemes tisztségük betöltésében, és végül majd mennyei jutalmával is gazdagítsa a szerint az ígéret szerint, hogy akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok (Dán 12, 3).

     Ezt pedig könnyebben elérik, ha örökös szolgálatra kötelezve el magukat törekednek Krisztushoz ragaszkodni, és csakis az ő kedvében járni, hiszen ő mondotta: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek (Mt 25, 40).

Kalazanci Szent József áldozópap írásaiból

Forrás ~ Internet

Sík Sándor ~ Himnusz Kalazanci Szent Józsefhez

Szentje és atyja Kegyes Iskoláknak,
Nagyra törekvő nemes ifjúságnak
Hitre, tudásra, szép életre, jóra
Példaadója!

Zsenge korodtól hallottad a Hangot:
A hivatásét, mely szívedben zsongott
S mentél utána egy életen végig,
Róma szívéig.

Hittel utána Isten hívásának
Mentél szívéig szegény ifjúságnak.
Szent nyomaidban vívja nemes harcát
Ifjú magyarság.

Híven a széphez, az igazhoz, jóhoz
Állhatatosan az Isteni Szóhoz
Menni előre, hogy az Úrhoz érjünk:
Légy a vezérünk.

Forrás ~ Internet

 

 KALAZANCI SZENT JÓZSEF RENDALAPÍTÓ ~ AUGUSZTUS 25.

Az üdvösség útját járni meg kell tanulni. Kalazanci Szent József a szegény, nincstelen gyerekeknek akarta megtanítani az üdvösség útját. Minket is arra hív, hogy életünk példájával vezessük a körülöttünk élőket az üdvösség útján.

1556. vagy 1557. szeptember 11-én született José de Calasanz a spanyolországi Aragóniában, Peralta de la Sal falucskában.
Kitűnő nevelést kapott a jómódú, főnemesi szülők útján. Heten voltak testvérek. Őt már kisgyermekként is 'kis szent'-nek nevezték, mondják, hogy már gügyögő gyermekként különös áhítattal imádkozott.

1583. december 17-én pappá szentelték. Előbb hazájában tevékenykedett, püspöki szolgálatban a plébániák ügyeit rendezte, orvosolta. Lemondott állásáról, mert másféle hívatást érzett. Rómába hajózott. Itt éjszakánként a szegényeket látogatta végig Róma hét legnagyobb bazilikájánál. 1592-től Rómában szegény gyermekek nevelésével foglalkozott, és ez lett igazi hívatása.

Létrehozta 1597-ben Európa első ingyenes népiskoláját. Házat bérelt és adományokból egyre több gyermeket tudtak ingyenesen nevelni és tanítani. A hívek adományairól kapták a 'Kegyes Iskola' nevet.

1617-ben megalapította a piarista rendet, mint egyszerű fogadalmas kongregációt. 1621-ben társulatukat elismerték ünnepélyes fogadalmú szerzetesrendnek. Sok üldözésben és félreértésben volt része, mert iskoláiban a legmodernebb tudományokat tanították, és az egyszerűbb néposztályból származó új értelmiséget képeztek. Az üldözéseket legyőzhetetlen türelemmel viselte, ezért 'második Jóbnak' vagy 'keresztény Jóbnak' is nevezik.

Kilencvenéves korában, 1646-ban ellenfelei elérték, hogy rendjét feloszlassa X. Ince pápa. Ő ezt is rendíthetetlen lelki nyugalommal fogadta. Rómában 1648. augusztus 25 -én halt meg, halálos ágyához tisztelői tömege zarándokolt el utolsó áldásáért. Halála után nyolc évvel társulatát újból szerzetesrend rangjára emelték. Földi maradványait a római Szent Pantaleon templom főoltára alá temették. Nyelve és szíve épségben megmaradt. Sok használati tárgyát őrzik ma is. 1748-ban boldoggá avatták, szentté avatása 1767-ben volt. XII. Piusz pápa az összes katolikus népiskola védőszentjévé nyilvánította.

 Példája: Legyél türelmes!

'Istenünk, ki Szent József áldozópapot a határtalan szeretet és türelem ajándékával tetted képessé arra, hogy egész életét az ifjúság nevelésének és tanításának szentelje, kérünk, engedd, hogy akit bölcs tanítómesterként tisztelünk, kövessük is az igazság szolgálatában!' Amen.

Forrás ~ Internet

 

Szent Lajos király ~ 'A jó király áldás a föld számára'

'Kedves fiam, mindenekelőtt arra buzdítlak, hogy szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és minden erődből; e nélkül ugyanis nincs üdvösség.

Fiam, tartózkodnod kell mindattól, amiről tudod, hogy nem tetszik az Úrnak, vagyis minden halálos bűntől. Inkább vállald a vértanúság valamennyi kínját, mint hogy egyetlen halálos bűnt is elkövess.

Továbbá, ha az Úr valamilyen megpróbáltatást bocsát rád, adj hálát érte, és viseld el szívesen, tudva, hogy ezt talán nagyon is megérdemelted, és hogy ez is a javadra válik. Ha viszont az Úr jóvoltából sikerekben lesz részed, alázatosan hálát kell adnod érte. Óvakodjál, nehogy a siker romlásodat okozza, akár hivalkodó dicsekvésed miatt, akár pedig bármi más módon. Vigyázz tehát, nehogy megsértsd és megbántsd Istent éppen azokkal az ajándékokkal, amelyeket tőle kaptál.

Szívesen és áhítattal végy részt az Egyház istentiszteletén. Amikor a templomban vagy, ne nézegess szórakozottan ide-oda, ne beszélgess feleslegesen, hanem imádkozzál összeszedetten az Úrhoz ajkad fohászaival és szívből fakadó elmélkedéssel.

Együttérző szívvel fordulj a szegények, szerencsétlenek és elnyomottak felé. Amennyire tőled telik, támogasd és vigasztald őket. Minden kapott jótéteményért adj hálát Istennek, hogy méltó lehess még nagyobb javak elnyerésére. Alattvalóiddal szemben törekedj olyan helyes magatartásra, hogy az igazságosság egyenes útját kövesd, és arról se jobbra, se balra le ne térj. Amíg az igazságról meg nem bizonyosodol, addig jobban pártfogold a szegényt, mint a gazdagot. Legyen gondod arra, hogy alattvalóid igazságosságban és békében éljenek, kiváltképpen az egyházi személyek és a szerzetesek.

Legyen odaadó és engedelmes lelkületed anyánk, a római Egyház iránt, és a pápa iránt, aki lélekben atyánk. Azon fáradozzál, hogy távol maradjon országodtól mindenféle bűn, különösen az istenkáromlás és az eretnek tanítás.

Végezetül, kedves fiam, megáldalak mindazzal az áldással, amellyel egy istenfélő édesapa megáldhatja a fiát. A teljes Szentháromság és összes szentjei őrizzenek meg minden rossztól! Adja meg neked az Úr azt a kegyelmet, hogy mindenben teljesíthesd akaratát, és így megdicsőüljön szolgálatod által. E földi élet végén pedig együtt juthassunk el oda, ahol mindörökké láthatjuk, szerethetjük és dicsőíthetjük őt.' Amen. 

Szent Lajosnak fiához írt lelki végrendeletéből

Forrás ~ Internet

 SZENT LAJOS KIRÁLY ~ AUGUSZTUS 25.

 

Szent Lajos király ~ augusztus 25.   

 

Szent Lajos 1214. vagy 1219. április 25-én született Poissyban, anyja Szent Blanka. Atyját, VIII. Lajost tizenkét esztendősen elvesztette, és így 1226-ban Franciaország királya lett, IX. Lajos. A tényleges kormányzást 1236-ban vette át. A trónon is aszkéta maradt, mert anyjától tanulta, hogy inkább a halált kell választania, mint a súlyos bűnt. Kitűnt a bűnbánatban, az imádságos szellemben, a szegények szeretetében. Az alázatosság és jámborság példaképe volt. Anyjával az ő szerepük a francia történelemben olyan, mint nálunk Szent István, vagy Szent László, a németeknél Szent Henrik, a spanyoloknál Szent Ferdinánd, vagy az angoloknál Nagy Alfréd. Ő a keresztény fejedelem eszményképe. Házasságot kötött, és 11 gyermeke volt, akiket gondosan nevelt.

Az ország kormányzásában is a békére, alattvalói jólétére törekedett. Gondoskodott a nép lelki szükségleteiről is. Segítette az egyházi életet, minden lehető módon.

1248-ban keresztes hadjáratba vonult, ahol 1250-ben fogságba esett. Drága pénzen váltották ki a fogságból. Továbbra is a keresztes hadak ügyében fáradozott, és 1267-ben egy újabb keresztes hadat vezetett. Útközben Karthágó - Tunisz - közelében halt meg 1270. augusztus 25-én hosszú súlyos betegség után. Csontjait Saint Denysbe vitték. 1273-ban megindította X. Gergely pápa a szentté avatási eljárását, és 1297. augusztus 6-án, VIII. Bonifác pápa alatt szentté is nyilvánították.

Példája: Inkább holtan, mint halálos bűnben!

'Istenünk, ki Szent Lajos királyt a földi uralkodás gondjaiból a mennyek országának dicsőségébe emelted, kérünk, az ő közbenjárására engedd, hogy földi életünkben végzett szolgálatainkkal mi is örökkévaló országodat keressük!' Amen.

Forrás ~ Internet