EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. február 28. – Szombat A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!'

[Mt 5,43-48]
Elmélkedés Jézus örömhírének egyik központi témájához és tanításának igazi újdonságához érkeztünk a mai napon, s ez az ellenségszeretet. A mi Urunk azt kéri tőlünk, hogy azokkal is tegyünk jót, akik gyűlölnek minket, imádkozzunk azokért, akik üldöznek vagy bántalmaznak bennünket. Még a következő kiegészítéssel is találkozunk: 'böjtöljetek elnyomóitokért!' A böjt alatt itt minden bizonnyal az imádságnak egy fokozott módját, mintegy annak megerősítését kell értenünk. Az apostoli igehirdetésben, Péter és Pál apostol leveleiben, valamint az első keresztény századok egyházatyáinak írásaiban nagyon erőteljesen visszhangoznak Jézus ezen kérései.
Egyesek könnyen túllépnének az ellenségszeretet parancsán, mondván, hogy ez nem nekik szól, hanem csak egy válogatott társaságnak, a tökéleteseknek, akik mindenben példamutatóan és Istennek tetszően élnek. Ők talán szívesen háttérbe szorítanák, mellékesnek minősítenék az Úr ezen szavait. De ha így teszünk, a krisztusi életbölcsesség és az evangéliumi értékrend nagy kincsét zárjuk ki életünkből. Jézus szava azonban minden követőjére vonatkozik, rám is. Igen, az ellenségszeretet valóban nehéz, és talán túl is mutat az emberi ésszerűség határain, de érdemes rálépnem a nagylelkűség és a szeretet útjára, amely a tökéletességre, az életszentségre vezet.
© Horváth István Sándor


Imádság 
 Üdvözlégy, Jézus Krisztusomnak, Uramnak és Megváltómnak legszentebb és valóságos teste, aki Szűz Máriától, a legtisztább szűztől születtél, akit érettünk ártatlanul megkínoztak, s a keresztfán égi Atyádnak feláldoztak. Üdvözlégy, drága, igaz vér, amely az én Uram szent sebéből ömlöttél ki!
Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!
Canisius Szent Péter

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. február 27. – Péntek

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: 'Ne ölj!' Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: 'Te esztelen!', méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: 'Te istentelen!', méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.

[Mt 5,20-26]

Elmélkedés
A nagyböjti időszaknak egyaránt kell szolgálnia az Istennel és az embertársainkkal való kapcsolatunk, magatartásunk megújítását. Erre figyelmeztet a mai evangéliumi részlet, amelyben Jézus a békülékeny lelkületet ajánlja tanítványai számára. Embertársunk iránti haraggal a szívünkben nem méltó Isten elé állni. Ennek fényében úgy tekinthetünk a böjtre, mint olyan cselekedetre, amely meghozza szívünk és lelkünk békességét, a kiengesztelődést Istennel és a felebaráttal. A békétlenség sok esetben a mértéktelenségből fakad, abból, hogy nem tudunk uralkodni önmagunkon. A böjt segít minket abban, hogy fegyelmezzük magunkat és uralkodjunk ösztöneinken. A böjt során felvesszük a küzdelmet káros szenvedélyeinkkel és helytelen gondolatainkkal.
A mai napon tudatosan odafigyelek arra, hogy békesség töltsön el. Nem veszítem el türelmemet, nem jövök könnyen indulatba, mellőzöm a felesleges sietséget. Nem szakítom félbe azt, aki hosszasan meséli nekem örömét vagy gondját, s olyan dolgokra is találok időt, amire máskor csak nehezen. Nem mérgelődök azon, ha valamiről lemaradtam, mert a gondviselő Isten nem felforgatni akarja életemet, hanem megtanít a békességre, melyből türelem fakad. És ha eltölt Isten békéje, akkor ezt a nyugalmat tudom sugározni a körülöttem lévők felé.
© Horváth István Sándor

Imádság
Irgalmas és szent Urunk, küldj szüntelenül új munkásokat Országod aratásába! Segítsd azokat, akiket arra hívsz, hogy napjainkban kövessenek Téged! Engedd, hogy akik arcodat szemlélik, örömmel válaszoljanak a csodálatos küldetésre, amelyet rájuk bíztál, néped és valamennyi ember javára. Istenünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol, most és mindörökké. Ámen.
II. János Pál pápa
 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. február 26. – Csütörtök  
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és a próféták tanítása.'

[Mt 7,7-12]

Elmélkedés
Kedden arról olvastunk az evangéliumban, hogy a Miatyánk kezdetű imádság megtanításával Jézus arra bátorította tanítványait, hogy kéréseikkel forduljanak a mennyei Atyához. A mai szakasz megerősíti ezt a gondolatot. Ezt mondja a mi Urunk: 'Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek' (Mt 7,7). Az Atya ugyanis figyel ránk, meghallgatja mindazokat a kéréseinket, amelyek lelkünk javát és üdvösségünket szolgálják.
Amikor elkezdünk komolyan böjtölni, bizonyos testi kellemetlenségeket tapasztalunk. Felébred bennünk az éhségérzet, esetleg gyomorfájást, fejfájást vagy testi gyengeséget érzünk. Ha a böjtölés ezen járulékos elemei nem riasztanak vissza, hamarosan megtapasztalhatjuk a másik oldalt: újfajta életerő, pezsdülés, felfrissülés tölt el bennünket. Erősnek érezzük magunkat ahhoz, hogy legyőzzük testünk ösztönös hajlamait, uralkodjunk önmagunkon, s ez a szabadságnak egy újszerű megtapasztalása. Éberebbek és figyelmesebbek leszünk, s ez nem csupán környezetünkre és emberekkel való magatartásunkra vonatkozik, hanem arra is, hogy könnyebben megnyitjuk lelkünket Isten számára. Figyelmesebben hallgatok szavára, lelkem könnyebben rezdül üzeneteire. A böjt és az imádság ilyen módon az Istenben való új életet nyitja meg számomra.
© Horváth István Sándor

Imádság 
 Istenünk, köszönjük, hogy Jézus együtt akar lenni velünk is, miként Simon Péter bárkájába. Istenünk, Te tudod, mennyit fáradozunk, milyen kudarcokat élünk meg. Te látod mindennapi fáradozásainkat mennyire eredménytelennek érezzük. Hozzánk is szólsz Jézus által, miként Péterhez: vessétek ki a hálót halfogásra. Magunktól már sokszor feladtuk volna. Add, hogy sose vonakodjunk Jézus szavának engedelmeskedni! Add, hogy az Ő szavát követve megtapasztalhassuk az Ő életet átalakító erejét. Add, - hogy elhagyva mindent, ami fölöslegesen megköt minket, - szabadon követhessük Jézust!

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. február 25. – Szerda
Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: 'Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.'

[Lk 11,29-32]
Elmélkedés
Hallgatósága számára Jézus felidézi az ószövetségi időkből Jónás próféta személyét, akinek az volt a küldetése, hogy a megtérést hirdesse Ninive lakóinak, különben Isten elpusztítja városukat. A város lakói isteni jelnek, figyelmeztetésnek vették a próféta szavait, amelynek hatására bűnbánatot tartottak, s ennek köszönhetően elkerülte őket a pusztulás. Az eset példa arra, hogy érdemes komolyan venni Isten megtérésre hívó szavát. Ezt követően Jézus saját küldetéséről beszél. Ő is Isten küldötte, feladata jelentősebb, mint Jónásé, korának nemzedéke azonban nem hallgat rá, s ezért Isten ítéletére számíthatnak majd a végső időkben.
És mi a helyzet a mi korunk emberével, a mi nemzedékünkkel? Mi a helyzet velem? Megértem-e, hogy a nagyböjti időszak életfordító, életemet átalakító idő? Odafigyelek-e azokra az emberekre, akik egy-egy jószándékú megjegyzésükkel Isten üzenetét, figyelmeztetését vagy bátorítását közvetítik felém? Meghallom-e lelkem mélyén a megtérésre való buzdítást?
Ma próbáljak meg tudatosan arra figyelni, hogy akikkel találkozom, Isten üzenetét hozzák nekem! Lehet, hogy éppen egy olyan emberből szólal meg az Úr, akit én korábban megvetettem valamilyen hibája, bűne miatt, s inkább azt tartanám jogosnak, hogy én figyelmeztessem őt. Ma viszont inkább lemondok erről és én hallgatok őrá.
© Horváth István Sándor


Imádság 
 Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy Te gondoskodsz rólam. Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy Te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a Te kezedben van, minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm, hogy Te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a jövőm nincs a véletlenre bízva.

   SZENT MÁTYÁS

Szent Mátyás apostol ünnepe ~ február 24.

Mátyás ott volt Jézus közelében, és az apostolok által kapott meghívást a tanúságtételre. Jézus közelében lenni, megtartani parancsait, egész életre szóló feladat. Ha kitartunk benne,
nekünk is alkalmunk nyílik a tanúságtételre.

Szent Mátyás nem szerepel a 12 apostol névsorában. Júdás helyébe választotta a tizenegy apostol, a 72 tanítvány közül, azok közül, akik mindvégig együtt voltak az Úrral, mert így lett létszámuk újra teljes. Sorshúzás döntötte el megválasztását. Megválasztását részletesen olvashatjuk az Apostolok Cselekedeteiben (ApCsel 1, 15-26).

Egy ideig Júdeában, Etiópiában és Antiochiában térített. Működéséről, hithirdetéséről nem sokat tudunk. Régi írások szerint a Kolchisz tartománybeli Szebasztopol városában keresztre feszítették, vagy egy másik változat szerint megkövezték, majd bárddal lefejezték.

Ereklyéinek egy része, Szent Ilona császárné segítségével a Németországi Trier városba kerültek, itt a város védőszentjének tisztelik még manapság is. Az ereklye többi része Rómában a S. Maria Maggiore-templomban nyugszik.

Ünnepét a koptok március 4-én, a bizánciak augusztus 9-én ünneplik. A Római Egyház a 11. századtól 1970-ig ezen a napon ünnepelte, ekkor azonban május 14-re helyezték át az ünnepet, mert az közelebb van Jézus mennybemenetele ünnepéhez. A Magyar Naptárban megmaradtunk a februári ünneplésnél, mert több népi szokás is fűződik ehhez az időponthoz.

Szent Mátyás a szabók, a cukrászok, a mészárosok, az építők és a kovácsok védőszentje. Szekercével, vértanúságának eszközével a kezében szokták ábrázolni. A népi hagyomány ennek nyomán alakította ki a 'jégtörés' tavaszi szólását: 'Jégtörő Mátyás ha nem talál jeget, majd hoz.'

Példája: Légy mindvégig Jézus hűséges követője, mert lehet, hogy Téged is kiválasztott!

'Istenünk, ki Szent Mátyást arra választottad, hogy tagja legyen az apostolok kollégiumának, kérünk, közbenjárására add meg, hogy akiket atyai szeretetedben gyermekeiddé fogadtál, azok egykor választottaid sorában is ott lehessenek!' Amen.

Forrás ~ Internet


EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. február 24. – Kedd, Szent Mátyás apostol
Jézus így tanított az utolsó vacsorán: 'Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!'

[Jn 15,9-17]

Elmélkedés
Szent Lukács az Apostolok Cselekedetei írásában részletesen leírja, hogy miként történt az áruló Júdás helyébe Mátyás megválasztása, akit a mai napon ünneplünk. Mátyás tehát nem tartozott a Jézus által kiválasztott Tizenkettő közé, de biztosan ő is az Úr tanítványi körének tagja volt. Ezt egyértelműen jelzi Péter apostolnak a választás előtt tartott beszéde, amelyben ezt mondja: 'azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt' kell kiválasztani valakit (ApCsel 1,21). A beszéd további részében így jelöli meg az újonnan megválasztandó és természetesen a többi apostol feladatát: „velünk együtt Krisztus feltámadásának tanúja legyen' (ApCsel 1,22). Minden apostolnak és az ő utódaiknak az a küldetése, hogy az egész világra elmenvén hirdessék Krisztus feltámadását és örömhírét.
Szent Mátyás napjának evangéliuma Jézus szeretet-parancsát tartalmazza. Ezt olvassuk: 'Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért' (Jn 15,12-13). Nem csupán az apostolok, hanem minden keresztény ember életének alapja és forrása Krisztus szeretete. Életünket Istennek ajánlani és az emberek szolgálatába állítani csak szeretetből lehet.
© Horváth István Sándor

Imádság 
 Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

 SZENT POLIKÁRP

Szent Polikárp püspök és vértanú ünnepe ~ február 23.

Egészen korai idők vértanúja Polikárp, aki az Isten bölcsességét keresve vezette a rábízottakat. Isten segítségét kérjük a mai napon, hogy Polikárp közbenjárására erősítse meg hitünket, és áldj a meg a felkészülésünket a közelgő nagyböjtre.

Polikárp szmirnai püspök, Szent János apostol tanítványa, a keleti Egyház kiemelkedő egyénisége. A húsvét megünneplésével kapcsolatos vita eldöntésére személyesen járt Rómában, Anicét pápánál - 151 körül. Fennmaradt a filippiekhez írt levele. Életéről egykorú írók, Szent Ireneus püspök és Tertulliánus írtak. Haláláról hiteles vértanú akták tanúskodnak. 86 éves korában, 155 február 23-án a pogányok bevádolták a prokonzulnál mint 'Ázsia tanítómesterét', és halálát követelték. Máglyahalálra ítélték, de mivel a tűz nem ártott neki, karddal átdöfték. Holttestét megégették, de csontjait összegyűjtötték, és 'minthogy drágaköveknél többre becsülték, megfelelő helyen - a kisázsiai Musztafa hegyen eltemették'. Ott gyülekeztek össze a keresztények 'vértanú születésnapját' megünnepelni.

Példaadásának nagyszerűségét magasztalja a szentmise kezdőéneke:

'Ez az igaz tanú, akinek Krisztus nevéért vérét ontották,
nem félt a bírák fenyegető szavától,
és elnyerte a mennyei koronát.'

'Mindenek Teremtője, Istenünk, aki Szent Polikárp püspököt vértanúid sorába emelted, közbenjárására engedd, hogy mi is igyunk Krisztus kelyhéből, és így boldog örök életre támadhassunk föl!' Amen.

Forrás ~ Internet


EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 
2015. február 23. – Hétfő

Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
Erre megkérdezik tőle az igazak: 'Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?' Akkor a király így felel: 'Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!' Ezután a balján állókhoz szól: 'Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!'
Erre ők is megkérdezik: 'Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?' Ő pedig ezt feleli majd nekik: 'Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!' Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.

[Mt 25,31-46]

Elmélkedés
A nagyböjti idő és a böjtölés Istennel való kapcsolatunkat megújító céljáról és hatásáról már szót ejtettünk az elmúlt héten. A böjt másik célja az, hogy embertársainkkal való kapcsolatunkat is megújítsuk, új alapokra helyezzük. Ennek gyakorlati megvalósítását mutatja be a mai evangélium, amelyben Jézus felsorolja az irgalmasság cselekedeteit. A végső számonkéréskor Isten azokat, akik irgalmasok voltak embertársaikkal bevezeti az üdvösségre, miközben az irgalmasság cselekedeteit elmulasztók a kárhozatra kerülnek. Nem arról van szó, hogy az utóbbiak egész életükben nem találkoztak egyetlen rászorulóval sem, hanem arról, hogy segítségnyújtás nélkül mentek el a nélkülözők mellett, észre sem vették őket vagy ha észrevették, nem gondoltak arra, hogy nekik kellene segíteni rajtuk.
Az üdvösség, az örök élet végső szempontja vezet tehát minket a szegények támogatásában, akiknek a személyében magának Jézusnak segítünk. Jézus szavai nem fenyegetést jelentenek, hanem inkább bátorítást: vegyük észre az éhezőket és osszuk meg velük ennivalónkat! Vegyük észre a szomjazókat és adjunk nekik inni! Ismerősnek tekintsük az idegeneket és ne utasítsuk el őket! Vegyük észre a ruhátlanokat és a nélkülözőket és segítsünk rajtuk! Ismerjük fel a betegekben a szenvedő Krisztust!
Ma különösen is figyeljünk arra, hogy mindenkiből, akivel csak találkozunk, Jézus néz ránk.
© Horváth István Sándor

Imádság 
Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. február 22. – Nagyböjt 1. vasárnapja
Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: 'Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.'

[Mk 1,12-15]

Elmélkedés 'A pusztában'
Az első nagyböjti vasárnap evangéliuma Jézus megkísértését állítja elénk. Idén a Márk szerinti változatot olvassuk, amely néhány mondatban említi meg csupán az eseményt. Mit tudunk meg ebből és milyen üzenetet közvetít számunkra ez az esemény?A leírás így kezdődik: 'A Lélek kivitte Jézust a pusztába'  (Mk 1,12). A harmadik isteni személyről, a Szentlélekről van itt szó, aki arra ösztönzi Jézust, hogy a pusztába menjen. A szentírásmagyarázók fontosnak tartják annak hangsúlyozását, hogy nem erőszakos ösztönzésről, kényszerítésről vagy kiűzésről van itt szó, hanem arról, hogy mindaz, ami Jézussal történik, az Isten akarata szerint és nem annak ellenére történik. A Szentlélek célja az, hogy megkeresztelkedése után és nyilvános működésének megkezdése előtt Jézus felkészülhessen küldetésére. A pusztaság a bibliai hagyományban az Istennel való találkozás helye, ahol a külvilág zavaró hatásai nem vonják el az ember figyelmét. Itt valóban Istenre lehet figyelni. A puszta ugyanakkor az emlékezésnek a helye is, mivel felidézi Isten múltbeli tevékenységeit. Erre utal a következőkben a negyvenes szám. Jézus negyven napig tartózkodik a pusztában, miként az Egyiptomból való szabadulást követően a választott nép negyven évig vándorol a pusztaságban. Isten nem hagyta magára a népet, hanem vezette őket, gondoskodott számukra élelemről és ivóvízről. A puszta ebben az értelemben az isteni gondoskodás megtapasztalásának a helye. A Márk szerinti leírásban is szerepel, hogy 'angyalok szolgáltak' Jézusnak, azaz Isten az ő szolgái által gondoskodott róla.
Miközben Jézus a pusztában Istenre figyel, hozzá imádkozik és felkészül hamarosan kezdődő fellépésére a nép körében, megjelenik a sátán, megkísérti őt, azaz el akarja szakítani Istentől és el akarja őt téríteni küldetésétől. A gonosz velünk is pontosan ezt szeretné tenni. A kísértések elutasításában Jézus példája segít minket, valamint a böjt és az imádság, amely vallásos gyakorlatok a nagyböjti időszakot különösen is jellemzik.
A testi megtartóztatással, a böjtöléssel kifejezem Istenre utaltságomat, azt, hogy nélküle semmit sem tehetek. Rá vagyok utalva az ő segítségére, mert életem keresztjének hordozása nem könnyű számomra. Ezt az alapvető irányultságomat, vágyamat erősítem meg akkor, amikor az imádság által szavaimmal és gondolataimmal is kifejezem kéréseimet, elmondom azokat Istennek. Mivel az imádság nem csupán a gondolatok szintjén történik, ezért érdemes odafigyelnem a testtartásomra, amely az összeszedettséget segíti az ima során. A letérdelés vagy állás, a kezek összekulcsolása vagy kitárása az ég felé azt jelzi, hogy testemmel-lelkemmel Isten felé fordulok. A gőgnek, a követelőzésnek, a büszkeségnek vagy az érdemekre való hivatkozásnak nincs helye az imában, de annál inkább az alázatnak.
Amikor vállalom a böjtöt, az önmegtartóztatást, akkor Istenre, az ő gondviselésére bízom magam. Hiszem, hogy vigyáz életemre, megadja mindazt, ami testi fejlődésemhez és lelki növekedésemhez szükséges. Isten segítségével minden kísértést legyőzhetek.
© Horváth István Sándor


Imádság 
 Urunk, Jézus Krisztus! A nagyböjt elején veled megyünk a pusztába, amelynek csendjében Istenre találhatunk. Emberi szándékainkat, vágyainkat és akaratunkat most félretesszük, mert egyedül Istenre akarunk figyelni, az ő szavát akarjuk meghallani. Isten jelenléte átalakítja életünket, megújulást, újjászületést hoz számunkra. Az ő jelenléte megerősít minket keresztény küldetésünkben. Urunk, taníts minket arra, hogy észrevegyük Isten gondviselő szeretetének és megbocsátó irgalmának jeleit életünkben!

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 
2015. február 21. – Szombat

Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: 'Kövess engem!' A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: 'Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?' Jézus felelt meg nekik: 'Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!'

[Lk 5,27-32]

Elmélkedés
Az elmúlt napok böjtölésről szóló gondolataihoz új szempontot ad a mai evangélium. Jézus kijelenti: a bűnösöket jött hívni, hogy megtérjenek. A kijelentés előzménye Lévi (Máté) meghívása. Egy vámosról van szó, aki a közvélemény szerint bűnös volt, az idegen, elnyomó, római hatalom kiszolgálója. A vámszedők, az adóbehajtók köztudottan becsapták az embereket, hogy így nagyobb haszonra tegyenek szert. Jézus ezt a mindenki által megvetett, lenézett embert hívja meg, mégpedig nem azért, hogy jóváhagyja bűnös cselekedeteit, hanem hogy kiszólítsa őt bűnös életéből.
A nagyböjti időszakban Isten minket is kiszólít korábbi, bűnös életünkből. Felszólít, hogy kezdjünk új életet. Ez az időszak és maga a böjtölés is megtérésünket, lelki újjászületésünket szolgálja. Itt megértjük, hogy a böjt az egész ember, a test és a lélek sóvárgása Isten után, a bűnös ember vágyakozása a megváltó Isten felé. Böjtölésemmel elismerem bűnösségemet és kifejezem készségemet a megtérésre. Böjtölésemmel kifejezem, hogy Istentől várom a szabadítást, a megváltást, a felemelkedést, az újjászületést. Egész testemmel és lelkemmel kiáltok a mélységből, az erőtlenségből, a tehetetlenségből, a sebezhetőségből, a bűnös élet sötétségéből Istenhez, hogy teremtsen újjá. Lelkem bűnök okozta sebeit egyedül Isten képes begyógyítani.
© Horváth István Sándor

Imádság 
Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy tanúsíthassuk: Te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében mindenkit arra hív, hogy a Hozzád vezető utat járja.


  DAMIÁNI SZENT PÉTER 

Damiáni Szent Péter püspök és egyháztanító ünnepe ~ február 21.

Damiani szent Péter remeteként, majd a pápa tanácsadójaként és követeként Jézusról, az Isten Fiáról tanúskodott. Szavával és életével mutatta meg, mit jelent Isten útján járni.

Isten a kevélyeknek ellenáll, de az alázatosaknak kegyelmet ad. Ha az ember istenné akar lenni, biztos, hogy saját pusztulásának útjára lépett. De aki alázatosan Krisztus nyomába szegődik, az eljut az örök életre.
Damjani szent Péter lángoló Istenszeretete példa számunkra, hogy egyre többet tudjunk Istenről, és mindig készen legyünk a tanúságtételre.

1006 körül született. Testvére tanította. Rövid ideig Ravennában tanított, majd kamalduli bencés lett. Nagyon kemény, önsanyargató életet élt. IX. István pápa ostiai püspökké és bíborossá tette. Az Egyház nagy reform-munkájában részt vett. Mint tudós, páratlan felkészültségről tett tanúságot, mint hitszónok, lángoló beszédeivel keltett csodálatot. Csodálatos volt a Szentszék iránti hűsége és engedelmessége. 1072 február 22-én halt meg. Sírja a faenzai cisztercita kolostorban van.

Tudományát és életszentségét magasztalja a szentmise Kezdőéneke:
'Az Isten igazságaiban jártas emberek
tündökölnek majd, mint a napfényes égbolt,
és akik sok embert igazságra tanítanak,
csillagként ragyognak mindörökké.' Amen.

'Urunk, Jézus Krisztus! Egyházad fényes korszakait adták a szent tanítók. Kérünk, adj új szenteket korunknak, akik életük példájával és szavukkal megtanítanak minket tisztelni földi Helytartódat, a Pápát, és elvezetnek bennünket Hozzád. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet 


EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 



2015. február 20. – Péntek

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: 'Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?' Jézus így felelt nekik: 'Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.'

[Mt 9,14-15]

Elmélkedés
Az ószövetségi idők zsidó hagyományában a böjt megtartása kétféle célt szolgált. Egyrészt akkor hirdettek az egész nép számára böjtöt, amikor valamilyen veszélyben Istenhez fordultak segítségért és imádságukat a böjtöléssel akarták megerősíteni. Másrészt a böjt bűnbánati cselekedet volt, a bűnösség elismerése és kifejezése annak, hogy vissza kívánnak térni Isten törvényeinek útjára. E kétféle vonatkozás a zsidó gondolkozásban szorosan összetartozott: a népet azért éri valamilyen csapás vagy fenyegetés, mert bűnös és nem él az Istentől kapott törvények szerint. Ha tehát a böjt megtartásával közelednek Istenhez, el fog múlni a veszély.
Jézus és a későbbiekben a keresztény gyakorlat új értelmet ad a böjtölésnek, amely túlmutat a korábbi nagyonis gyakorlatias, haszonelvű szempontokon. 'Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?' (Mt 9,15) - teszi fel a kérdést Jézus a mai evangélium szerint, amikor Keresztelő János tanítványai nehezményezik, hogy Jézus tanítványai nem tartanak böjtöt, holott ők és a farizeusok tanítványai is megtartják a böjti szokásokat. Az Úr szemében tehát a böjt szomorúságot, gyászt jelent, aminek véleménye szerint most, amíg ő a világban van, nincs itt az ideje. E ponton nyer valójában új értelmet és mély lelki tartalmat a böjt: már nem a gyász és a szomorúság kifejezése és nem csupán segélykiáltás Isten felé, hanem a várakozás kifejezése. Böjttel várjuk az Urat, a vele való találkozást.
© Horváth István Sándor

Imádság 
Uram, Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal megbántottalak!
Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet!
 
'A hamvazás, elhatározásokat érlel szívünkben, és már ma el kell kezdenünk ezek valóra váltását, mert a halogatás a tett halála. A bűnbánat nem cél, hanem eszköz a kiengesztelődésre. A kiengesztelődés gyümölcse pedig a tevékeny, másokat gazdagító szeretet.'


Lelki megtisztulás böjt és jótékonykodás által.

Most azonban, amikor azokat a napokat idézzük vissza, amelyeket kiváltképpen is emlékezetessé tesznek az emberiség megváltásának szent eseményei, és amelyek sorrendben közel vannak egymáshoz, és kapcsolódnak a húsvéti ünnephez, amelyet megelőznek, - most nyomatékosabb felszólítást kapunk a lelki tisztulásra.

Mert Húsvét ünnepének az a sajátos üzenete, hogy az egész Egyház örvendezzék a bűnök bocsánatán; a bűnbocsánat pedig nemcsak azok öröme, akik a keresztségben most születnek újjá, hanem azoké is, akik már régóta Isten fogadott gyermekei közé tartoznak.

Igaz ugyan, hogy elsősorban az újjászületés fürdője teremti az új embert, de megmarad mindenki számára feladatnak, hogy a halandóság rozsdája ellen küzdve mindennap is megújuljon; és az is igazság, hogy nincs a lelki haladásnak olyan lépcsőfoka, amelyről ne kellene eggyel még magasabbra lépni. Valóban, mindenkinek azon kell lennie, hogy a megváltás napjára elhagyja a régi ember vétkeit.

Amit tehát, szeretteim, hasznos valamennyi kereszténynek minduntalan megtenni, azt most nagyobb gonddal, nagyobb odaadással kell végrehajtani, hogy elérje bennünk célját a szent Negyvennap, ez az apostoli intézmény: ne csupán a böjt, az ételtől való tartózkodás, hanem elsősorban a bűntől való elszakadás által.

Az oly ésszerű és szent böjtöléshez pedig mindennél hasznosabb a jótékonykodást csatolni. Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlata sok dicséretes jótettet foglal magában: így az összes hívő egyenlő lehet lelkületben, még ha különböznek is anyagiakban.

 Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

Forrás ~ Internet


EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. február 19. – Csütörtök
Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: 'Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.' Majd így szólt mindnyájukhoz: 'Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha a egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?'

[Lk 9,22-25]

Elmélkedés
Jézus így tanít a mai evangéliumban: 'Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem!' (Lk 9,23). E kijelentés egyértelműen kijelöli számunkra nagyböjti lelki utunkat. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy bizonyos ételek fogyasztásától megtartóztatjuk magunkat a böjti időben. Nem lehetünk büszkék magunkra, ha hősies küzdelemben sikerült megállnunk, hogy pénteken nem ettünk húst. De az sem elegendő, ha az így megtakarított pénzünkön élelmet veszünk és valamelyik karitatív szervezet nagyböjti segélyakciójához csatlakozva felajánljuk azt a szegények javára.
Újra fel kell fedeznünk a böjt lelki tartalmát, miként erről már tegnap szó esett. Újra fel kell fedeznünk a böjtöt, mint hitünk és imádságunk egyik kifejezési formáját, Istenhez való közeledésünk egyik módját. A böjt nem lehet öncélú, nem szakíthatjuk el az imádságtól és az adakozástól, mert ez a három együtt segíti azt, hogy helyreálljon az Istennel való kapcsolatom és megújítsam embertársaimmal is kapcsolataimat. A böjt azt jelenti, hogy a testem és a lelkem együtt imádkozik, fordul Istenhez. A nagyböjti lelki út azt jelenti, hogy felveszem keresztemet és Krisztust követem. Nagyböjti lelki utam célja, hogy megérkezzek a megváltás helyszínére, ahová senki más ember, csak egyedül a keresztjét hordozó Krisztus vezethet el engem.
© Horváth István Sándor

Imádság 
Uram, Istenem! Jól tudom, hogy te minden ember szívében elültetted a szeretetet, az én szívembe is. Taníts engem a helyes szeretetre, az önfeláldozó szeretetre, az önzetlen szeretetre. A szeretet hassa át életem és minden cselekedetem! A szeretet mindennapi gyakorlásában találjam meg életem értelmét! A szeretet törvénye érintsen meg engem isteni kegyelemként!