'Az apostolok a megfeszített Krisztust hirdetik'

Testvéreim! A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. Hiszen a Szentírás így szól: 'Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom.' Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az evilági tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság?

Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük, ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. Hiszen Istennek a 'balgasága' bölcsebb az embereknél, és Istennek a 'gyöngesége' erősebb az embereknél.

Gondoljatok csak meghívástokra, testvérek! Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak, így senki sem dicsekedhet Isten előtt. Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. Így teljesül az Írás: 'Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.'

Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten misztériumát. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódottan mentem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja. 

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből

 1. fejezet 1-31. ~ 2. fejezet 1-5.

Forrás ~ Internet

 

HIMNUSZ SZENT ANDRÁS APOSTOLHOZ

Ki halfogással kezdted el,

hogy emberek halásza légy,

András, hálóddal minket is

világ sodrából Partra végy.

Péterrel egy család fia,

halálban egyek lettetek:

az égnek is szült egy kereszt,

kik egy vérből születtetek.

Közös törzsöknek ágai,

kiket közös fény koronáz:

mindkettő a kereszt fia,

a szent Egyházban jó atyák.

Jézust, a célt, hős életed

Pétert előzve érte el:

nekünk, gyengéknek is te légy

vezérünk boldog égbe fel.

Testvérednek hű társa, te,

add, éljen köztünk szeretet

s a nyájat Péter nyomdokán

szilárd egységben tartsa meg.

Add, Krisztus kedvelt gyermeke,

lángoljon szívünk szent tüze,

elérjük az örök hazát,

áldhassuk ott az ég Urát. Amen.

 

Forrás ~ Internet

 

SZENT ANDRÁS APOSTOL ÜNNEPE ~ NOVEMBER 30.

Szent András Betszaidában született. Előbb Keresztelő Szent János tanítványa volt, majd később Krisztust követte, és elvezette hozzá testvérét, Pétert is. Fülöppel együtt ő vitte Jézushoz az érdeklődő pogányokat. A csodálatos kenyérszaporításkor ő hívta fel Jézus figyelmét, hogy az egyik gyermeknél van hal és kenyér. A hagyomány szerint az első Pünkösd után több helyen hirdette az evangéliumot, és Achájában, a mai Görögország területén keresztre feszítették.

'Kérünk, Istenünk, legyen közbenjárónk az örökkévalóságban Szent András apostol, aki itt a földön igehirdetője és vezetője volt Egyházadnak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

 

HIMNUSZ A SZENT APOSTOLOKHOZ

Az égi udvar díszei,

örök Királyunk nagyjai,

kiket nekünk nevelt az Úr,

s apostolokként ránk hagyott,

Ti, új ég, új föld Városa,

hol napként Bárányunk ragyog,

s ti drágagyöngyként fényletek,

mint tündöklő alapkövek.

Ezért hálásan ünnepel

az Egyház, Krisztus hitvese,

mely hirdetéstektől dicső,

s mert véretek szentelte meg.

Ha minden kor s idő letűnt,

és Megváltónk ítélni jön,

ti is nagy fényben ültök ott,

dicső főrangú férfiak.

Imáitokkal nyerjetek

nekünk oltalmat és erőt,

s mit földünkön vetettetek,

az égben hozzon bő magot.

Krisztusnak zeng örök dalunk,

ki Atyja hírvivőiként

küldött, s a Szentlélek tüzét

gyújtotta lángra bennetek. Amen.

'Már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem az Isten országának polgárai és családjának tagjai. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus. Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává.'

Efezusiaknak írt levél 2. fejezet 19-22.

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. november 30. – Hétfő

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: 'Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.' Jézus így felelt: 'Megyek és meggyógyítom.' A százados ezt válaszolta: 'Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: 'Menj!' - elmegy; a másiknak: 'Jöjj ide!' - akkor hozzám jön; és szolgámnak: 'Tedd ezt!' - és megteszi.'

Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: 'Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.' Mt 8,5-11

Elmélkedés

A pogány százados egyszerű szavakkal fejezi ki hitét és kéri Jézus segítségét. Abból indul ki, amit katonatisztként megtapasztal: beosztottjai engedelmeskednek neki, teljesítik parancsait, utasításait. S ha ez ilyen egyszerűen történik a katonák között, akkor bizonyára Jézus is ugyanilyen módon képes gyógyítani. Kéréséből és annak módjából két mozzanatot érdemes kiemelnünk: a hitvallást és az alázatot. Kifejezi, hogy hisz Jézus gyógyító hatalmában, s e nagy hitét maga Jézus dicséri meg. Máté evangélista úgy írja le kettejük párbeszédét, hogy szembeállítja a pogány (nem zsidó) származású ember hitét és a választott nép hitetlenségét. E kétféle magatartás döntéshelyzetbe állít minket. Az adventi időszak lehetőséget ad, hogy elinduljunk egy új úton. A hit vagy a hitetlenség útját választjuk-e? Sokat tanulhatunk abból is, hogy a százados alázattal adja elő kérését. Nem követelőzik. Nem kér lehetetlent. Nem szab feltételeket és határidőket. Még csak nem is a maga számára kér valamit, hanem beteg szolgája javára.

A történetben tehát az egyik oldalon ott látjuk az emberi hitvallást és alázatot, a másikon pedig az isteni szó erejét. Az ember kéréssel fordul Istenhez és bízik abban, hogy kérése meghallgatásra talál. Az első adventi napok arra valók, hogy megfogalmazzam kéréseimet és alázattal elmondjam azokat Istennek.

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, add, hogy szerencsében és balszerencsében hűséggel álljak melletted; a boldogságban tele alázattal, a szerencsétlenségben keményen és meg nem hajolva. Csak az legyen örömöm, ami hozzád vezet, csak az szomorítson el, ami tőled elválaszt! Aquinói Szent Tamás

'Buzdítás Krisztus végső eljövetelének városára'

    Szeretteim! Ez már a második levelem, amelyet nektek írok. Arra törekszem, hogy bennük emlékeztesselek benneteket, és így ébren tartsam bennetek a tiszta lelkületet, hogy jussanak eszetekbe, amiket a szent próféták előre megmondtak, továbbá Urunk és Megváltónk parancsa, amelyet apostolaitok közöltek veletek. Először is értsétek meg, hogy az utolsó napokban csúfondáros gúnyolódók fognak fellépni, akik saját vágyaik szerint élnek, és azt mondják: 'No, hol van Krisztus megígért eljövetele? Amióta atyáink meghaltak, minden marad úgy, ahogy a teremtés kezdetén volt.'

     De ezek szándékosan tagadják maguk előtt, hogy az ég ősidőktől fogva volt, és a föld is azóta, hogy az Isten szavára a vízből és a víz által létrejött, így pusztult el vízözönnel az akkori világ is. De a mostani eget és földet ez a szó megmentette, hogy az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára megmaradjon a tűznek. 

     Szeretteim, főképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket, az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap. Az Úr nem késik ígéretét teljesíteni, ahogy némelyek késedelmeskedésnek tartják, hogy türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson. Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal megszakadnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld és ami rajta van, elenyészik. 

     Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek, hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak. Mi ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját. 

     Szeretteim, minthogy ezt várjuk, legyetek rajta, hogy békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon benneteket. Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett testvérünk, Pál írta nektek ajándékul kapott bölcsességében minden olyan levélben, amelyben ezekről a dolgokról beszél. Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi írást is. 

     Szeretteim, mivel már eleve tudtok erről, vigyázzatok, nehogy a gonoszok tévedése elsodorjon benneteket, és elveszítsétek biztonságotokat. Gyarapodjatok Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus kegyelmében és ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen. 

Szent Péter apostol második leveléből 3. fejezet 1-18

Forrás ~ Internet

 

 ADVENTI HIMNUSZ

Jöjj el, Jézus, jöjj, szerelmem

téged áhít az én lelkem,

téged vár a földnek vágya,

jöjj, ó, Napfény, ragyogj ránk!

Jézus, te vagy mennynek éke,

jöjj el drága, földnek fénye,

fényes lánggal, lobogással,

jöjj sietve, Jézusunk.

Nálad nélkül nincs nyugalmunk,

csak szomorú minden napunk,

sóhajtozunk, várva várunk,

jöjj el, Napfény, ragyogj ránk!

Életünknek te vagy fénye,

mindeneknek nagy reménye,

megnyugodni, lelkendezni

Véled akar mi lelkünk.

Íme, lelkünk eléd tárjuk,

jöjj, isteni boldogságunk;

gyorsan hát, az édes terhet

hintsétek ti, csillagok.

Jöjj el, Jézus, régen várunk,

világnak adott világunk!

Jöjj sietve hozzánk, élet,

jöjj, siess, ó, futva jöjj! 

 

Forrás ~ Internet

 

 

 

AZ ADVENT ~ KRISZTUS - VÁRÁS

Krisztust várták régen, kívánták megtestesülését, s Krisztust várjuk mi is, kívánjuk lelkünkben való kialakulását; azonkívül várjuk eljövetelét a világ végén.

A régi adventben Krisztust várták testben. A mostani advent is Krisztust várja, megérkeztét s kialakulását lelkünkben, azután várja a világ végén való Úrjövetet. Ez utóbbit hiszem, az előbbin dolgozom. Ez az én legfontosabb adventem.

Ezt az én adventemet is éj, fagy, halál árnya előzte meg; ebben is mély álom s hosszú éj van, de keltegető, ébresztő szózat is hallatszik. A régi advent elmúlt; a mostani advent folytonos, s minden egyes lélekben ismétlődik. A lélek alszik... téved... dermed; föl kell ébresztenünk. Némely lelket elfojtott a test; él benne az állat, alszik az ember. Mást elborított a káprázat, eltelt magával; él benne az öntelt ember, alszik az isteni ember. Minden ember többé-kevésbé holdkóros az isteni világban; él, jár, de inkább csak alvajáró; le van borítva öntudata öntudatlansággal, elfogultsággal, gyöngeséggel, s az isteni élet kő- és jégkérgeken iparkodik áttörni. Bennem is mennyi egyoldalúság, hiba, hiány, kis-kaliber, idegesség, ellenszenv, - mennyi pára, árny és homály, - mennyi kitaposott útja az öntudatlan indulatjárásnak. Éjben állok valamiképp; lelkiismeretem s isteni sugallatok mind megannyi prófétai szó; ébresztgetnek, fölráznak, iparkodnak fölszabadítani a káprázatok.

Látni akarok, látni önmagamat. Tisztulni akarok s alakulni. Minek járjam én az ösztön, az önszeretet, az impulzusok, a reakciók méltatlan marhacsapásait? Kérem az Istent, hogy fölvilágosítson; magamra reflektálok s összehasonlítom magamat másokkal, a jobbakkal, nemesebbekkel; tanulni akarok tőlük valamit, ami megtetszik rajtuk. Félre a lelki holdkórossággal; abnormális tünet az, betegség s gyengeség! Aki hibáit látni kezdi, az már ébredez, s aki erős kézzel fog azok megjavításához, az már bele is állt az Isten napszámába.

Prohászka Ottokár

 

Forrás ~ Internet

 

 

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. november 29. – Advent 1. vasárnapja

Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: 'Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.

Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.' Lk 21,25-28. 34-36.

Elmélkedés

Istennek nincs órája

A kora reggeli órán az irodába érve a faliórára pillantva Veronika hirtelen azt gondolta, hogy elkésett. De hol vannak a többiek? Ma talán mindenki elkésett a munkából? Néhány másodpercbe telt, mire megértette, hogy előző este megállt az óra, lemerülhetett benne az elem. Az aznap rá váró iratokat rendezgetvén elgondolkozott. Az idő múlása és megállíthatatlansága jutott eszébe. Egy óra megállhat, de ettől még nem áll meg az idő. A hét első munkanapja ugyanúgy kezdődik, mint a korábbi hetekben, múlnak a hónapok, már évek óta ide jár dolgozni. Vajon meddig? Mit hoz a jövő? Aztán eszébe jutott, hogy kedvenc sportolója a minap újabb világrekordot úszott. Az úszásban, a futásban és sok más sportágban az a cél, hogy minél rövidebb idő alatt sikerüljön teljesíteni a távot. Talán egyszer lesz majd újabb csúcsidő, még kevesebb, de a végtelenségig nem lehet fokozni az emberi teljesítményt és az időt nem lehet megállítani. Közben bekapcsolta a számítógépet, s örült, milyen gyorsan indul az új gép. A réginél jóval több időt kellett várnia. És bevillant neki az elmúlt napok egyik híre, miszerint Japánban újabb csúcssebességű vonatot helyeztek üzembe, amely minden eddiginél rövidebb idő alatt jut célba. A technikai fejlesztések jó része a gyorsabb munkavégzést vagy közlekedést tartja szem előtt. A jövőben még gyorsabb számítógépek, közlekedési eszközök várhatóak. Lehet fokozni a gépek teljesítményét, de nem a végtelenségig és az időt nem lehet megállítani.

Az adventtel új időszak, új egyházi év kezdődik. Ha nincs is szükség lelkünk órájának újraindítására, ilyenkor érdemes beállítani a pontos időt. Hogy ne legyünk késésben és ne is siessünk. Egyesek mindennel késésben vannak, 'idővákuumban élnek,' sok mindenről lemaradnak, szaladnak az idő után, s próbálják behozni lemaradásukat. Mások állandóan siettetnék az időt, nincs türelmük a várakozáshoz, mindent azonnal szeretnének. Az advent arra hív minket, hogy állítsuk be lelkünk óráján a pontos időt. Arra hív, hogy elgondolkozzunk a múltról, a mögöttünk álló időről. Ilyenkor sokszor hiányérzetünk támad, mert rádöbbenünk mulasztásainkra, az elszalasztott és vissza nem térő lehetőségekre, és sajnáljuk az elfecsérelt időt. Az advent arra hív, hogy elgondolkozzunk a jövőről, az előttünk álló időről, amely a remény ruhájába öltözködik. Miközben tűnődünk, a jelenben élünk, de közben is múlik a drága idő.

Az első adventi vasárnap evangéliuma arra szólít fel minket, hogy elgondolkozzunk a végső időkről és az örökkévalóságról. A világ végekor különleges égi és földi jelek tűnnek fel, amelyek félelemmel töltik el az embereket. Krisztus újbóli eljövetelének ideje lesz ez. Emberként nem tudhatjuk, mennyire lesz ez elmúlás vagy újjászületés, megsemmisülés vagy újjáteremtés. És mindennek bekövetkeztét sem tudjuk előre. Ennek pontos idejét egyedül Isten tudja, akinek nincs órája, mert ő örökkévaló. Ő időmérő eszközök nélkül is tudja, hogy mikor jön el valaminek az ideje. Ő hív minket az örökkévalóságba, az örök életbe. Ő határozta meg azt, hogy meddig kell várakozni a Megváltóra, ő mondta meg a Megváltó jövetelének idejét. Ma ő figyelmeztet minket, hogy eljött az advent, a várakozás, a készület ideje.

© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Az adventi időszakban a hit és az irgalmasság útján szeretnénk járni. Te jeleket mutatsz nekünk adventben és életünk során. Segíts minket, hogy mi magunk is jellé, a te irgalmasságod jelévé váljunk a világban! Segíts, hogy az irgalmasságot és az igazságot kereső emberek figyelmét terád tudjuk irányítani, és ennek köszönhetően felnézzenek, felemeljék tekintetüket, észrevegyék a te jelenléted jeleit, s ezekből megértsék, hogy közel van hozzánk a megváltás napja.

Mint élő kövek, épüljünk Krisztusra!

    Szeretteim! Szakítsatok minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással. Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy tőle felnőjetek az üdvösségre, hisz tapasztaltátok, hogy milyen jó az Úr.

     Menjetek hozzá, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – az Isten kiválasztott és megbecsült, és mint élő kövek, épüljetek fölé lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat hozzatok Jézus Krisztus által. Ezért van benne az Írásban: 'Lám, kiválasztott, becses szegletkövet rakok le Sionban. Aki hisz benne, az nem vall szégyent.' Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett, a botlás köve és a botrány sziklája: megbotlanak rajta, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.

     Szeretteim, kérlek benneteket, hogy mint idegenek és zarándokok, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, mert ezek a lélek ellen törnek. Éljetek szép életet a pogányok között, hogy lássák jótetteiteket, és látogatása napján majd magasztalják az Istent, épp, amiért most gonosztevőnek rágalmaznak benneteket.

     Engedelmeskedjetek az Úrért minden emberi hatalomnak, mind a királynak, a legfőbbnek, mind a helytartóknak, akiket ő küldött, hogy a gonoszokat megbüntessék, a jókat pedig kitüntessék. Mert az az Isten akarata, hogy tetteitekkel némítsátok el az ostoba emberek tudatlanságát. Szabad emberek vagytok, de nem arra való a szabadságotok, hogy a gonoszság takarójának használjátok, hanem mint Isten szolgái úgy éljetek vele. Mindenkit tiszteljetek, szeressétek a testvéri közösséget, féljétek az Istent, s tiszteljétek a királyt! 

Szent Péter apostol első leveléből 2. fejezet  1-17.

Forrás ~ Internet

 

'Isten igéjének hirdetése minden erényt növekedésre serkent bennünk'

     A másik mag jó földbe hullott és százszoros termést hozott (Mt 13, 8). Vagyis az áhítatos szívekbe, melyeket termékennyé tett a Szentlélek ereje. Ebbe veti el az Isten igéje a bűnbánatot, az alázat violáját, a szeretet rózsáját, a tisztaság liliomát, az istenfélelmet és istenszeretetet, a vágyat az örökkévalók után, a földiek megvetését és minden erénynek szépségét. 

    Ó, Istennek drága és szentséges szava! Te világosítod meg a hívők szívét; te üdíted fel az éhezőket, te vigasztalod meg a megtörteket; te termékenyíted meg minden jóval a lelkeket és minden erénnyel virágzóvá teszed őket. Te ragadod ki az ördög torkából a lelkeket, a gonoszokat igazzá teszed és a földieseket mennyeikké alakítod. 

    Szent vagy? Az igehirdetésnek köszönheted. Siratod a bűneidet? Az igehirdetésre teszed. Megbocsátod a sérelmet? Az igehirdetés hatására. Felhagysz rossz indulatoddal? Az igehirdetésnek köszönheted. Türelemre teszel szert és elveszett lelked Istenhez fordítod? Az igehirdetés okozza ezt. Hol ismerted meg Istent? Az igehirdetésben. Mi változtatja a gonoszokat jó emberré? Az igehirdetés. Mi űzi el a számtalan rosszat, a gyilkosságot, a paráznaságot, az árulást, a gyűlölködést és efféléket? Az igehirdetés. Mi őrzi meg a népben a hitet? Az igehirdetés. Mert, akik nem hallják az Isten igéjét, olyanok mint az állatok. Ugyan mi vet véget a tévedésnek és az eretnekségnek? Az igehirdetés. Mi téríti meg a világot? Az igehirdetés. Ugyan mit bízott Krisztus az apostolokra? Az igehirdetést. Mi veti el a kegyelmet és az erényeket a lelkekben? Az igehirdetés, mert nem ti vagytok, akik beszéltek (vö. Mt 10, 20). 

    Ó, szentséges igehirdetés! Drágább vagy minden kincsnél! Boldogok, akik szívesen hallgatnak téged, hiszen nagy világosság vagy, megvilágosítod az egész világot. Bernát mondja: 'Jóindulattal hallgassuk az Isten szavát, áhítattal fogadjuk be, gondosan őrizzük meg mindazt, ami az üdvösségre vonatkozik! Ne nézzük emberi szónak, hanem valóban az Isten szavának! Akár vigasztal, akár int, akár dorgál, hallgassunk rá!'

    Amint a hanyag magvető itt-ott elhullatja, elveszti a magvakat, éppúgy tesz az Isten szavának hanyag hallgatója. Erre mondja Ágoston: 'Újra csak megkérdezlek benneteket, testvéreim és nővéreim, mondjátok csak: igazán mit tartotok többre: Krisztus testét vagy Isten szavát? Ha igazán feleltek, akkor be kell vallanotok, hogy nem kisebb az Isten szava, mint Krisztus teste. Nem kisebb annak vétke, aki hanyagul hallgatja Isten szavát, mint aki Krisztus testét hanyagságból a földre ejti.'

Marchiai Szent Jakab beszédeiből

Forrás ~ Internet

 

 

 MARCHIAI SZENT JAKAB ÁLDOZÓPAP ~ NOVEMBER 28.

 

 Monteprandone, 1394. szeptember ~ Nápoly, 1476. november 28. 

 

Gangali Antonio és Antonia asszony gyermeke volt. A keresztségben a Domonkos nevet kapta. Hat vagy hét éves korában egy nyáj őrzését bízták rá. Egy titokzatos farkas napjában többször is szétkergette a nyájat, anélkül, hogy ártott volna a bárányoknak. A kis Domonkos szabadulni akart a pásztorságtól, de nem hittek neki. Mindenki fantáziaképnek tartotta a farkast, Domonkos ezért megszökött és a szomszédos Offidában egy rokon papnál keresett menedéket. A pap befogadta és tanítani kezdte. Családja később beleegyezett tanulásába és Ascoliba küldték, ahol abban az időben a ferences és domonkos kolostor mellett iskola működött.

1404 körül Domonkos Perugiába ment, ahol jogi és orvosi tanulmányokat végzett. 1414 körül egy perugai nemes maga mellé vette jegyzőnek. Így több hónapig Firenzében és Bibbiénában tartózkodott, ahol megismerkedett a ferencesekkel. Elhatározta, hogy szerzetes lesz; 1415 nagypéntekén született meg benne a döntő elhatározás. Belépett a marchiai S. Maria degli Angeli ferences kolostorba, 1416. augusztus 1- én tett fogadalmat, s a rendben a Jakab nevet kapta. A novíciátus után Firenzébe küldték tanulni, ahol hét évvel később pappá szentelték. 1422-től élete végéig legfontosabb feladata a prédikálás volt. Az első években Toszkána, Umbria és Marchia tartományban tevékenykedett. Később bejárta Kelet- és Közép-Európát. Kisebb-nagyobb megszakításokkal 12 évet töltött külföldön. V. Miklós, III. Callistus és IV. Jenő pápa megbízásából háromszor járt Magyarországon. 1458-tól csak Itáliában tevékenykedett. A pápa fölkínálta neki a milánói érsekséget, de nem fogadta el. Nápolyban halt meg 1476. november 28- án. Maradványait a nápolyi Santa Maria la Nova templomában őrzik. Bár a nép már életében is szentnek tartotta, a hivatalos szentté avatása csak 250 évvel később történt meg. 1624-ben boldoggá, 1726-ban pedig szentté avatták.

'Istenünk, aki Szent Jakabot kiváló igehirdetővé tetted, hogy általa a jók üdvözüljenek, a bűnösök pedig visszataláljanak az erény útjára, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy mi is megtisztuljunk minden bűntől, és eljuthassunk az örök életre!' Amen.

 

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. november 28. - Szombat

Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: 'Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.' Lk 21,34-36

Elmélkedés

Az egyházi év utolsó napjához érkeztünk, amely nap evangéliuma az előző napiak gondolatát és témáját folytatva a végső időkről szól. Rövid és határozott figyelmeztetés hangzik el Jézus részéről. Az evilági örömökben és teendőkben elmerülő ember nem veszi észre az idők jeleit, Isten közbelépését, az Úr újbóli eljövetelét. A kegyelem és az üdvösség ideje most van, az a nap, amiről Jézus beszél, az ítélet napja lesz. Mindenki az Emberfia elé fog állni, hogy beszámoljon arról, miként használta fel a neki adott kegyelmi időt, kegyelmi segítséget, és hogyan haladt előre az üdvösség útján. Jézus nem félelmet akar kelteni, hanem személyes felelősségünkre szeretne ráébreszteni minket. Azt akarja, hogy a végső ítéletet szem előtt tartva életünk folyamán helyes döntéseket hozzunk, olyanokat, amelyek lelkünk javát szolgálják. Szent Pál apostol ezt írta egykor a korintusi keresztény közösség tagjainak: 'Figyelmetekbe ajánlom az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok benne. Általa elnyeritek az üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek' (1Kor 15,1-2). A holnap kezdődő új egyházi évben is olvassátok, éljétek és hirdessétek az evangéliumot, hogy elnyerjétek Istentől az üdvösséget!

© Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom, add, hogy mindig úgy légy szemem előtt, mintha csak látnálak! Add, hogy mindig úgy légy szemem előtt, mintha valóságban és érzékelhetően előttem állanál. Engedd, hogy élő közösségben legyek veled, állandóan a rejtett, de mégis oly élő Istennel. Szívem legbensejében tartózkodol, életem élete vagy. Értelmem minden gondolata, szívem minden jó törekvése láthatatlan jelenléted eredménye. Kegyelmed él bennem, s lelkiismeretem mélyén tisztán hallom hangodat. Jó Mesterem, légy mindig így velem! Boldog John Henry Newman

'A tévtanítók sorsa'

    Szeretteim! Ért hozzá az Úr, hogy az Isten szerint élőket kiragadja a kísértésből, a gonoszok büntetésével pedig várjon az ítélet napjáig, főként azokéval, akik szennyes testi vágyakat hajszolnak és az Isten felsőbbségét nem ismerik el.

     Vakmerők, önhittek, nem félnek káromolni az égi hatalmasságokat, noha a náluknál erősebb és hatalmasabb angyalok nem vádolják őket az Úr előtt. De ezek  - mint az oktalan állatok, amelyek természetüknél fogva megfogásra és levágásra valók - azt káromolják, amit nem ismernek. Mint azok, ezek is elpusztulnak. Megkapják gonoszságukért a bért. Élvezetnek tartják világos nappal a dőzsölést, szenny- és piszokfoltok ők, kéjelegnek az élvezetekben, amikor veletek együtt lakmároznak. Szemük tele van azzal, akivel házasságot törnek, és éhes a bűnre. Csábítgatják az állhatatlan lelkeket, szívük hozzá van szokva a kapzsisághoz: átkozottak! Az egyenes utat elhagyták, és eltévelyedtek, Boszor fiának, Bileámnak útjain járnak, aki igazságtalan bérre vágyott, de bűne miatt rendreutasították: a néma teherhordó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét.

     Kiszáradt források, szélvész kergette fellegek, akikre a sötétség homálya vár. Mert nagyhangú, üres szólamokkal buja testi vágyakra csábítják azokat, akik éppen csak hogy kiszabadultak azok közül, akik tévúton járnak. Szabadságot ígérnek nekik, jóllehet a romlottság rabjai, hisz mindenki annak a rabja, aki legyőzte.

     Mert akik a világ romlottságából kimenekültek az Úrnak és Megváltónak, Jézus Krisztusnak megismerése útján, aztán újra belemerültek, és hatalmába estek, azoknak ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt. Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna a nekik adott szent parancsokat, mint hogy aztán hűtlenek lettek hozzájuk. Illik rájuk, amit a közmondás mond: 'Visszatért a kutya a hányadékához' és: 'A megfürdött disznó pocsolyában hentereg.'

Szent Péter apostol második leveléből 2. fejezet  9-22.

Forrás ~ Internet

  EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. november 27. – Péntek 

 

 Abban az időben Jézus a következő hasonlatot mondta tanítványainak: 'Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ugyanígy ti is, amikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.' Lk 21,29-33

Elmélkedés 

 

A Szentírásban többször esik szó a végső időkről. Az egykori tanítványokat ugyanaz a kérdés foglalkoztatta, mint minden kor bármely emberét: mikor fog mindez bekövetkezni? De még ennél is fontosabb a kérdés: milyen előjelei, előzményei lesznek, hogy hamarosan eljönnek a végső idők? Lám, az ember mennyire óvatos! Szeretné előre tudni, hogy mikor várhatóak ezek az események és szeretne rájuk felkészülni. Jézus tanítása azt erősíti meg bennünk, hogy ne találgassunk az időpont tekintetében, hanem legyünk felkészülve arra, hogy bármikor bekövetkezhetnek a végső idők. Ez a világ mulandó. Minden, aminek kezdete van, egyszer véget ér. Az emberi lét mulandó. Elkezdődik és egyszer véget ér a halállal. A mulandóságot, az elmúlást megtapasztalva az ember keresi azt, ami örök, meg nem szűnő, maradandó. Jézus ezt tanítja: 'Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak' (Lk 21,33). Jézus tanítása örök, azaz minden korban újra és újra elhangzó igazság. Jézus tanítása örökérvényű, azaz minden kor embere számára megmutatja az igazság útját, az üdvösség útját. Jézus tanítása igaz, azaz hihetünk abban, hogy valóra fog válni. Jézus tanítása reménykeltő, azaz bízhatunk abban, hogy a próbatételek idején mellettünk áll Isten. Jézus tanítása az örök életet jelenti számunkra. 

© Horváth István Sándor

 

Imádság 

 

Uram, nézd nyomorúságomat. Ki máshoz menekülhetnék, mint hozzád? Hogyan viselhetném el magamat, ha nem azzal a gondolattal, hogy te elviselsz engem, ha nem annak megtapasztalásával, hogy te még mindig jó vagy hozzám? Nézz rám, Istenem: nem nagy bűnöst látsz bennem, hanem csak egy kicsit. Olyan bűnöst látsz, akinek még a bűnei is kicsinyesek, szegényesek és hétköznapiak. De az én középszerűségem nem álcázó takaró-e, amely mögött a legrosszabb rejtőzik: az önző és gyáva, a hanyag és érzéketlen szív; olyan szív, mely képtelen nagylelkűségre és távlatokra? Könyörülj az én szerencsétlen szívemen, Uram, te a nagylelkűség és szeretet Istene! Add ennek a szegény, kiszikkadt szívnek Szentlelkedet, hogy ő alakítson újjá! K. Rahner

HIMNUSZ A SZENTHÁROMSÁGHOZ

Szívünkbe öntsd szerelmedet,
és bőven oszd kegyelmedet,
hogy megtisztuljunk általad,
és élvezzük jóvoltodat!

Mint száműzöttek, kérlelünk,
bús vándorok, hozzád jövünk;
nálad bizton kiköthetünk,
örök hazát ott nyerhetünk.

Boldog szív az, mely megszeret,
szomjazza élő vizedet,
s boldog nép, melynek hű szeme
meglát, Igazság Istene.

Imádat illet: nagy neved
dicsérje szent emlékezet,
s vég nélkül ünnepeljenek
a hozzád vonzódó szívek.

Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Amen.

Forrás ~ Internet

Hogyan kövessük Krisztust?

    Kedves testvérek, keménynek és nehéznek tűnik, amit az Úr az Evangéliumban megparancsol, amikor azt mondja: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát (Mt 16, 24). De parancsa nem nehéz, mert ő segít, hogy teljesíteni is tudjuk azt, amit parancsol.
    Tagadjuk meg magunkat, vegyük fel keresztünket, és kövessük Krisztust. De hogyan kövessük Krisztust oda, ahová ő eltávozott? Tudjuk, hogy feltámadt, felment a mennybe, oda kell őt követnünk. Igaz, hogy az ember erre önmagától nem képes, de emiatt mégsem szabad kétségbe esnünk, hiszen ő ezt megígérte.
    Nagyon messze volt tőlünk az ég, mielőtt ő, mint a titokzatos Test feje az égbe ment. Miért tartanánk reménytelennek, hogy a jövőben mi is oda kerülünk, ha Testének tagjai vagyunk? Honnan is kerülünk oda? A földi életből, amely tele van fájdalommal és félelemmel. Hogyne követnénk hát Krisztust oda, ahol tökéletes a boldogság, teljes a béke és örök a biztonság.
    De aki Krisztust akarja követni, hallgassa meg, hogy mit is mond Szent János apostol: Aki azt állítja, hogy ő Krisztusban él, annak úgy kell élnie, ahogyan ő élt (1 Jn 2, 6). Akarod követni Krisztust? Légy alázatos, ahogyan ő alázatos volt; ne vesd meg őt megalázottságában, ha el akarsz jutni az ő dicsőségére.
    Rögössé vált ugyan az út azzal, hogy az ember vétkezett; de simává vált, amikor Krisztus az ő feltámadásával a bűn rögeit eltiporta, és az igen keskeny ösvényt királyi úttá tette. Ezen az úton két lábbal kell járni: az alázat és a szeretet lábával. Ezen az úton a magasság mindenkit gyönyörködtet, de az első lépés ezen az alázat. Miért erőlködsz erődön felül? El fogsz esni, és nem fogsz feljutni. Kezdd az első lépéssel, az alázatossággal, és akkor előrejutsz.
    Urunk és Üdvözítőnk ezért nemcsak azt mondja: Tagadja meg magát, hanem hozzáteszi: Vegye fel keresztjét és kövessen engem (Mt 16, 24). Mit jelent: Vegye fel keresztjét? Viselje el azt, ami nehezére esik, úgy kövessen engem. Aki elkezdi követni példámat és parancsaimat, sok ellentmondásban lesz része, sokan lesznek ellene, és nemcsak kigúnyolják, hanem üldözik is. És nemcsak a pogányok közül is, akik ugyan – úgy tűnik – az Egyházban vannak, de tetteik gonoszsága miatt kívül vannak, és mivel csak a keresztény névvel dicsekszenek, a jó keresztényeket állandóan üldözik. Ezek olyanok az Egyház tagjai között, mint a rosszindulatú daganatok a szervezetben. Ha te Krisztust akarod követni, ne késlekedj felvenni a keresztet; tűrd el a gonoszokat, de ne hódolj meg előttük!
    Ezért, ha teljesíteni akarjuk az Úr felhívását – Ha valaki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét és kövessen engem –, Isten segítségével törekedjünk valóra váltani azt, amit az Apostol mond: Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele, nehogy a földieket a kelleténél jobban keresve gazdagok akarjunk lenni, és így kísértésbe essünk s az ördög csapdájába, valamint sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert (vö. 1 Tim 6, 9). Ettől a kísértéstől mentsen meg bennünket az Úr az ő oltalmával. 

Szent Caestius arles-i püspök beszédeiből

(Sermo 159, 1. 3-6: CCL 104, 650. 652-654)

'A tévtanítók'

    Szeretteim! Akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik veszélyes tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urukat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra. Sokan követik majd őket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igazi vallást. Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket. De már rég kimondatott az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el. 

     Mert az Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre, és a régi világnak sem kegyelmezett, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelen világra rázúdította a vízözönt, vagy amikor Szodoma és Gomorra városát elhamvasztotta és végpusztulással büntette, hogy példát adjon a későbbi korok bűnöseinek. Ugyanakkor megmentette az igaz Lótot, aki ezeknek a gonoszoknak kicsapongó életmódja miatt annyira szenvedett; az igaznak ugyanis, aki köztük élt, napról napra látnia és hallania kellett a törvénysértő tetteket, s ez vallásos lelkének nagy gyötrelmet okozott. Ért hozzá az Úr, hogy az Isten szerint élőket kiragadja a kísértésből, a gonoszok büntetésével pedig várjon az ítélet napjáig. 

Szent Péter apostol második leveléből 2. fejezet 1-9.

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. november 26. – Csütörtök

Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második eljöveteléről: Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok. Lk 21,20-28

Elmélkedés

Jézus továbbra is a jeruzsálemi templomban tanít, itt mondja el beszédét a város és a templom pusztulásáról. Máté és Márk evangélistához képest Lukács könnyebb helyzetben van, hiszen művének keletkezésekor már bekövetkeztek az Úr szavai, ezért konkrétabban tudja leírni az eseményeket.

Könnyen elképzelhetjük, hogy az egykori hallgatóságban milyen érzéseket kelthettek Jézus szavai, s milyen gondolatok járhattak a fejükben. A templom esetében legszentebb helyükről, Isten házáról, Isten jelenlétének helyéről van szó. Miért engedné meg Isten, hogy azt a helyet, amelyet ő választott lakóhelyéül, s amely évszázadok óta az istentisztelet helye volt, pogány népek lerombolják? Ő, aki a történelem és a népek Ura, s aki a korábbi időkben választott népe számára többször kinyilvánította erejét, nem tudja ezt megakadályozni? Nemde Isten gyengeségének, tehetetlenségének volna a jele az, ha elpusztulna a város és a templom?

A templom pusztulására tulajdonképpen egyetlen magyarázat marad: Isten helyteleníti a vallásosságnak azt a módját és formáját, amelynek megszűnését megengedi, hogy helyette újat alkosson, új szövetséget kössön az emberekkel. Ilyen módon a történelemben és a világban érvényre jut Isten szándéka, aki mindig megadja a népeknek és a személyeknek az újrakezdés lehetőségét.

© Horváth István Sándor

Imádság

Jézusunk! Jól tudod, mily szörnyű érzés a bizonytalanság, hiszen emberségedben hordoztad annak aggodalmát. Néhanap még nekem is, aki hiszek a világban és az emberben, szörnyűségesnek tűnik a világ: hatalmas, vak, brutális. Közönyösen lökdös minket ide-oda. Az biztos, hogy az ember hősiesen eljutott már oda, ahol lakható zónát teremtett magának. De mily kezdetleges ez a mi otthonunk! Csak vékonyka fal választ el a szörnyűségestől: tűz, pestis, vihar, földrengés, sötét erkölcsi erők. Mindez téged is levert az olajfák hegyén. De te semmit le nem tagadtál és mindent legyőztél, és a vihar harsogásán át is halljuk szavadat: 'Kicsinyhitű emberek, miért kételkedtek?' Teilhard De Chardin