'Követni akarlak'

Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: 'Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?' 'Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek.' Erre így szólt hozzá: 'Legeltesd bárányaimat!' Aztán másodszor is megkérdezte tőle: 'Simon, János fia, szeretsz engem?' 'Igen, Uram - válaszolta -, tudod, hogy szeretlek.' Erre azt mondta neki: 'Legeltesd juhaimat!' Majd harmadszor is megkérdezte tőle: 'Simon, János fia, szeretsz?' Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: 'Szeretsz engem?' S így válaszolt: 'Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.' Jézus ismét azt mondta: 'Legeltesd juhaimat!' 'Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod.' E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Majd hozzátette: 'Kövess engem!' Jn 21; 15-19

Bevezető ima: A követésedre hívsz engem, Uram. Hiszem, hogy tetteim tesznek kedvessé előtted, és így mennyei kincseket gyűjthetek. Bárhova követlek téged, hogy az akaratodat tegyem.

Kérés: Uram, Te tudod, hogy én is szeretlek téged. Adj erőt, hogy ma minden körülmény között szeresselek!

1. Titeket választottalak. Ha választhatnánk valakit a világon, akivel egy napot együtt tölthetnénk, ki lenne az? Egy filmsztár, egy híres zenész, egy jó sportoló, esetleg politikus? Isten bárki előtt megmutathatta volna magát. Elmehetett volna a főpapokhoz, Poncius Pilátushoz vagy a császárhoz, hogy bizonyítsa előttük feltámadását. Mégis közönséges halászokhoz ment feltámadása után. Ahelyett, hogy palotákban pihent volna meg, a Tibériás tavánál látogatja meg tanítványait. Azokkal az emberekkel étkezett együtt, akik szenvedése idején elhagyták Őt. Bár a legtöbben közülünk sosem válnak híressé és a világ nem ismeri meg a nevünket, nagyszerű kiváltságunk, hogy Isten ismer és szeret bennünket. Mi többre vágyhatnánk?

2. Utólag mindig okosabbak vagyunk. A Szentírás tanúsága szerint Péter nagyon elszomorodott, amikor Jézus harmadszorra is megkérdezte tőle, hogy szereti-e. Olyan, mintha Jézus kétkedne Péter őszinteségében. De egyben lehetőséget ad arra, hogy Péter kinyilvánítsa azt a szeretetét, amelyet Krisztus háromszori megtagadásakor elrejtett. Gyakran fájhat nekünk, amikor valaki megkérdőjelezi szavainkat és cselekedeteinket, de Isten azért engedi ezeket a megpróbáltatásokat, hogy általuk megtisztuljunk. Amikor Isten küzdelemre, szenvedésre hív bennünket, alkalmat ad arra, hogy kiengeszteljük azokért az időkért, amikor nem szerettük Őt teljes szívünkből és lelkünkből.

3. Lelki érettség. Bizonyára mindannyian megtapasztaltuk már, hogy egy újszülött gyermek mennyi figyelmet kap másoktól. Minél fiatalabbak vagyunk, annál jobban figyelnek ránk. Idősebb korunkban már inkább magunkra kell hagyatkoznunk. A lelki életben ez azonban veszélyessé válhat. Jézus a Péterrel való párbeszédében rámutat arra, hogy ha mindig csak azt teszi, amit szeretne, az a lelki éretlenség jele. A társadalom gyakran próbálja elhitetni velünk, hogy a szabadság kiteljesedése, ha mindig azt tesszük, amihez éppen kedvünk van. Jézus egy másik, több kihívással járó lehetőséget mutat nekünk. Azt mondja: 'De ha majd megöregszel, más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod'. Isten folyamatosan nyújtja a kezét, hogy vezessen bennünket. Néha az önfeláldozás útján vezet, a szeretetből fakadó áldozatén. Ez az áldozat biztos út Isten szeretete és dicsősége felé.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, bár Te vagy Istenem és Teremtőm, örömet lelsz abban, hogy velem, a szolgáddal légy együtt. Te adod azt a szeretetet, amellyel képes lehetek kötelességeim teljesítésére. Nélküled semmit se tehetek, de veled bármire képes vagyok.

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: 'Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!' Mire ő Péterhez fordult: 'Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!'
Azután így szólt tanítványaihoz: 'Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint.'

---

Egy lepke elrepül

Gyerekekkel kirándulok. Miközben ők a mezőn virágokat gyűjtenek, hogy díszítés kerüljön a szabadtéri mise alkalmi oltárára, én leülök pihenni. Egyszer csak a térdemre száll egy színes szárnyú pillangó. Talán azt gondolja, hogy ha én jó helyet találok a pihenéshez, ő talál még jobbat. Szárnyait kiterjeszti, a nap felé fordítja, így könnyen megfigyelhetem szépségét. Hamarosan egy kisfiú közeledik. Amikor észreveszi a velem barátkozó lepkét, lépteit lelassítva, óvatosan teszi meg az utolsó métert. De mégsem elég óvatos, fejének árnyéka a lepkére esik, s az pár pillanat múlva tovarepül. Lám, egy kis árnyék elég ahhoz, hogy a pillangó elszálljon. „Mi kell ahhoz, hogy repüljön?” – kérdezem a fiút. „Szárny kell hozzá, – feleli ő – ha lenne szárnyunk, mi is tudnánk repülni, mint a madarak.” A fiú továbbmegy, talán másik lepkét keres, s nekem közben eszembe jut Paul Claudel francia költő, aki egy művében arról ír, hogy egy kicsiny pillangó felreppenéséhez szükség van az egész hatalmas égboltra. Én első pillanatban az árnyékra gondoltam, a fiú a szárnyakat emlegette, a költő pedig az égboltot. Most akkor miért is repült fel a lepke?
Mi szükséges a boldogsághoz? Mi kell ahhoz, hogy az ember boldog legyen? Mi kell ahhoz, hogy megtaláljam a boldogságot? A felreppenő pillangó példája arra tanít, hogy érdemes más-más szempontból megnézni a kérdést. Arra figyelmeztet, hogy nem érdemes földi csecsebecséket sorolnunk, mintha ezektől függne boldogságunk, hanem nagyobb távlatba kell helyeznünk a kérdést. A világtörténelem során a Jézust megelőző és az őt követő időkben számos művész, gondolkodó, író, költő vagy híresség igyekezett már megfogalmazni az emberi boldogság titkát, de kétségtelen, hogy Jézus mondásai, amelyeket a hegyi beszédben mond (vö. Mt 5,1-12), egészen új távlatba helyezik a boldogság-kérdést. Tény, hogy a Jézus által ajánlott utak, lehetőségek kissé furcsák számunkra, mert eddig másképpen képzeltük boldogságunkat, a Krisztus-követést, a kereszthordozást.
A mai evangéliumban ezt mondja Jézus: 'Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen' (Mt 16,24). Jézust követni a boldogság útja számunkra. Jó volna nem morfondírozni tovább azon, hogy egy fizetésemelés vagy egy áruházi akció jelent-e nagyobb boldogságot. Jó volna mértékletességet tanúsítani és szerényebbre fogni vágyainkat. Jó volna bepillantanunk a mennyek országát megtalálók szegényes otthonába. Jó volna megízlelnünk a vigasztalást meglelők könnycseppjeit. Jó volna birtokolni a szelídek még négyzetcentiméterekben sem mérhető örökségét. Jó volna, ha életünkben legalább egyszer jóllakhatnánk az igazsággal. Jó volna az isteni irgalmasságban bízva tiszta szívből megbocsátani az ellenünk vétkezőknek. Jó volna, ha Istent meglátó tiszta szív dobbanna keblünkben. Jó volna, ha ránk találna az Isten gyermekeinek járó békesség. Jó volna üldözöttnek, menekültnek, kitaszítottnak, jogtalanul megvádoltnak lenni. Jó volna boldognak lenni. Jó volna boldognak lenni úgy, ahogyan Isten adja a boldogságot. Nem ígéri, hanem adja. Mert Isten sok mindent ígér nekünk, százannyit mindenért, amit érte elhagyunk, s ráadásként ígéri az örök életet. De a boldogságot ő nem ígéri, hanem adja. Már most adja, a földi életben.
Szóval, gondolkozz el azon, hogy mi kell a pillangó repüléséhez, s közben talán rájössz, hogy mi kell a boldogsághoz! Azon pedig ne gondolkozz, hogy mit jelent Krisztus követése, hanem csak egyszerűen tedd meg vele, Krisztussal az első lépést! A többi már menni fog.
© Horváth István Sándor

---

Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel követésedre hívsz minket. Nem akarunk süketként viselkedni, mint akik nem hallják, nem értik szavadat. Keressük saját boldogságunkat és mások életét is boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük az örök életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled éljünk, veled járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az Atya örök országába.

Szent Filoména ima
     
Szent Filoména! Te, aki a vértanúhalált választottad egy olyan időben, amikor a pogányság még a hatalom ura volt, és sok évszázados ismeretlenség után újra éledtél, hogy segíts a hozzád fordulókon, Te nem vétetlenül hatsz éppen ebben a mai századunkban, amelyben az emberi értelmet istenítik, és az ősi hit Krisztusban, és az Egyházban oly sok emberben kialudt. A Te csodáid amelyektől hangos a világ, remélhetőleg újra felkeltik az emberekben az elaludt hitet, reményt és szeretetet, hogy észrevegyék, az emberi értelem ugyanúgy a Teremtő műve, mint a Te természetfeletti csodáid, amelyeket az Ő nevében viszel véghez. Amen.

XVI. Gergely pápa által jóváhagyott Szent Filoména-ima

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: 'Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.' Az úr így válaszolt: 'Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!' Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: 'Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.' Az úr így válaszolt: 'Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!' Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: 'Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!' Válaszul az úr ezt mondta neki: 'Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!'

---

Jézus példabeszéde a talentumokról nem földi vagyonunk vagy evilági kincseink gyarapítására buzdít, hanem arra, hogy Istentől kapott lelki kincseinket kamatoztassuk, azaz saját magunk lelki üdvösségére és felebarátaink szolgálatára fordítsuk. Az önzésből és a birtoklási vágyból üdvösségünk végső célja és mások segítése emelhet ki minket. Minden önzés mögött az húzódik meg, hogy megfeledkezünk Urunkról, és Isten helyébe képzeljük magunkat, mint akik nem tartozunk felelősséggel senkinek. Az isteni számonkérés azonban nem marad el. A tőle kapott jó képességek és tulajdonságok helyes felhasználása szebbé teheti embertársaink életét, a mi számunkra pedig az örök életet biztosíthatja.
Jézus korában létezhetett olyan irányzat, amely a vallási életben a hagyományok őrzését tartotta elsődlegesnek, s ezzel mintegy kizárta a fejlődés lehetőségét. Ezen elgondolással szemben Jézus azt tanítja, hogy ne elégedjünk meg azzal, hogy az Istentől kapott lelki kincseinket féltve őrizgetjük, hanem kamatoztassuk azokat. A békességet, a türelmet, a szelídséget mások felé sugározva mindezek megsokszorozódnak. Az öröm, a vigasztalás, a másoknak adott jó tanács olyan adottságaink, amelyből sosem fogyunk ki. Ez a mások felé forduló, önmagát odaajándékozó élet ugyanolyan kockázatot jelent, mint a pénzzel való kereskedés. De enélkül nincs fejlődés és talán nincs égi jutalom sem.
© Horváth István Sándor

---

 

Egyedül Te vagy az Úr, a mi Istenünk! Add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra, akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy fölismerjük Őt, Neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: Egyedül Te vagy az Úr, a mi Istenünk.

 

 Szent Ferenc ~ A türelemről

'Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívatnak. Isten szolgája mindaddig nem láthatja, mennyi türelem és alázatosság lakozik benne, amíg minden kedve szerint történik. Amikor eljön az idő, hogy akiknek kedvében kellene járniok, ellenére cselekszenek, amennyi türelmet és alázatosságot mutat akkor, annyi lakozik benne és nem több.' XIII. Intelem

Azok, akik ellenünk cselekszenek hasznunkra lehetnek, azzal hogy kiprovokálják belőlünk a már megszerzett lelki értékeket, és önmagunk áltatása nélkül, mintegy tükörben láthatjuk, hogy hol is tartunk valójában.

A mi tökéletességünk messze jár még Keresztelő Jánosétól, Isten kegyelmi segítségével mégis reményünk lehet, hogy apró lépésekkel előre haladunk a keresztény életutunkon.

Forrás ~ Internet

 

 KERESZTELŐ SZENT JÁNOS VÉRTANÚSÁGA augusztus 29.

Ezen a napon arra emlékezünk, hogy Heródes Antipasz lefejeztette Jánost Kr.u. 29-ben, Szalóme táncáért. Mint ismeretes, Heródes együtt élt testvére feleségével, Heródiással, aki elszökött Rómából férjétől, hogy a király Heródes mellett fényben, pompában élhessen. Lánya a már kissé kapatos vendégsereg előtt táncával mindenkit elbűvölt. Az alkoholmámorban tetszelgő király bármit hajlandó volt jutalmul adni a lánynak táncáért. Az anyja tanácsára János fejét kérte. Megkapta….  (Mk 6, 21-28)

Keleten már az 5. században megülték ezt az ünnepet. Valószínűleg ezen a napon volt a szamariai Sebasztében Szent János templomának a búcsú napja. A magyar hagyomány a mohácsi vész napjával összekapcsolva emlékezik 'Nyakavágó János' ünnepére.

Példája: Helyes tettünk következményét vállalnunk kell, tévedésünket pedig beismerni!

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: 'Nem szabad elvenned testvéred feleségét.' Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta.
Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: 'Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.' Sőt meg is esküdött: 'Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.' A leány kiment, és megkérdezte anyjától: 'Mit kérjek?' Anyja ezt felelte: 'Keresztelő János fejét.' Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. 'Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!' A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.

---

 

Márk evangéliumának 6. fejezetében arról olvashatunk, hogy Jézus elküldi tanítványait a városokba és falvakba, hogy az ő nevében betegeket gyógyítsanak és bűnbánatot hirdessenek. Visszaérkezésük után a tanítványok beszámolnak arról, mi mindent tettek és tanítottak, milyen eredménnyel járt a Mesterük nevében végzett szolgálat. E két rész között található Keresztelő Szent János vértanúságának elbeszélése, amelyet a mai napon olvasunk. Az evangélista ezzel a résszel lezárja János működését, illetve bemutatja Jézus működésének kezdetét, s ez utóbbit úgy állítja be, hogy Jézus is a vértanúság felé halad.
Márk nem részletezi Heródes érzéseit, szándékait és nem foglalkozik a 'táncoló leány' gondolataival sem. Pedig érdekes volna tudnunk, hogy mi járhatott fejükben. Mit gondolhatott Heródes, aki „szent és igaz” embernek tartotta Jánost, amikor végül is kimondta a halálos ítéletet? És mit gondolhatott a leány, aki sikeres műsoráért jutalomként egy ember halálát kérte? Vajon mit gondolhattak a születésnapon résztvevő vendégek a szokatlan kérés hallatán, illetve annak teljesítése láttán? Márk csupán a törvénytelen feleségnek, Heródiásnak a gonoszságát emeli ki, ami János halálához vezetett.
Keresztelő János példája erősítsen minket abban, hogy semmilyen veszély, de még a halál sem tarthat vissza bennünket a hitünkről szóló tanúságtételtől és az igazság kimondásától.
© Horváth István Sándor

---

 

 Az Úristen vezesse békében, növelje egységben és tartsa meg épségben az egész földkerekséget. Nyerje meg tanításának a nemzeteket és a hatalmasságokat, nekünk pedig adja meg, hogy békés nyugalomban éljünk és dicsőítsük a mindenható Atyaistent. Mindenható örök Isten: isteni dicsőségedet Krisztus Urunkban minden népnek bemutattad. Őrizd a megváltás művét , hogy Egyházad az egész világon elterjedjen és állhatatos hittel kitartson neved megvallásában. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te fiad által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik, Isten mindörökké. 

 

 A SZENTHÁROMSÁG TITKA

Történt egyszer, mikor a tudós Ágoston Észak-Afrikában tartózkodott,
 a tengerparton sétálva azon töprengett, hogyan tudná megragadni a Szentháromság lényegét.
Séta közben meglátott egy kisgyermeket, aki kagylóhéjjal merte a tenger
vizét egy gödörbe, amelyet a tengerpart homokjába ásott.
- Hát, te mit csinálsz? - kérdezte Ágoston a gyermeket.
- Áttöltöm a tengert a gödrömbe - válaszolta teljes komolysággal a gyermek,
és folytatta tovább a meregetést.
- Gondolod, sikerülni fog? - kérdezte nevetve a szent - Nézd meg, milyen
 óriási a tenger, a kagylóhéj és a gödör pedig milyen pici.
- Előbb kész leszek, minthogy Te megfejted, amin gondolkodsz - felelte a gyermek, majd eltűnt.
Ez a kedves történet a Szentháromság titkának felfoghatatlanságára mutat rá.

Forrás ~ Internet

 

SZENT ÁGOSTON, püspök és egyháztanító augusztus 28.   

SZENT ÁGOSTON az Észak-Afrikai Tagastéban született 354-ben. Atyja eleinte pogány volt, csak halála előtt valamivel keresztelkedett meg, 371-ben. Édesanyja azonban, Mónika már keresztény.

Zavaros fiatalsága volt tanulás és erkölcs terén is. Apja kívánsága szerint szónoknak kellett tanulnia. Nagy becsvágy élt benne, sírni tudott, ha valaki föléje kerekedett. A játék kedvéért szívesen elhanyagolta a kötelességeit, és sok kísértése volt a hazudozásra. Jó nevű iskolákat is látogatott, de időnként garázda fiatalok társaságában is forgolódott. 371-ben szónoki és jogi tanulmányokat folytatott Karthágóban. Anyja vallásosságát ekkor dajka mesének tartotta. Pogány társaival sokat vétettek a hatodik parancsolat ellen. Ekkoriban született egy ismeretlen lánytól fia Adeodatusz.

Tanulmányozta az ókori klasszikusok műveit, kereste a választ az emberi lét talányaira, de sehol sem találta. Anyja kitartó próbálkozásai, hogy megtérjen arra ösztönözte, hogy félrevezetve anyját, 383-ban Rómába, majd Milánóba szökött előle. Mónika utána ment fiának, Milánóban sem szűnt meg a megtérésre buzdítani. Ágoston azonban nem tudott szakítani bűnös életével, sem pedig gyermeke anyjával.

Édesanyja könnyei és Milánóban Szent Ambrus beszédei térítették meg. Megragadta Ágostont Ambrus szónoki tehetsége, fellépése, műveltsége. Aztán Szent Antal életrajza nyomán találkozott a szerzetesi eszményképpel. Vívódva kereste a választ, mit tegyen. És akkor egyszerre csak a véletlenszerűen felütött Szentírás hirtelen megtérésre vezette.

Megkeresztelkedett 387. április 25-én, húsvét éjszakáján, majd hazájába visszatérve aszketikus életet élt.

391-ben pap lett, majd 395-ben Hippó püspöke. Szavaival és írásaival az igaz hit védelmezője volt. Hívei példaképe lett, beszédeivel és írásaival nevelte őket. Küzdött kora tévedései ellen, és az igaz hitet bölcsen világította meg.

430. augusztus 28-án hunyt el Hippóban, járványos betegségben. Hippóból 500 körül a vandál üldözés elől holttestét Szardíniába menekítették. Sírja jelenleg a Milánó melletti Páviában van, az egykori longobárd fővárosban. Ide Luitprand Longobárd király hozatta 740 körül. A kései századok a 'kegyelem doktora' címet adományozták neki.

Példája: Jó gyónás után csapj át a másik végletbe: légy erős!

Kérünk, Istenünk, újítsd meg Egyházadban azt a szellemet, amellyel Szent Ágoston püspököt eltöltötted, hogy mi is csak téged szomjazzunk, aki a bölcsesség forrása vagy, és téged keressünk, akitől az égi szeretet származik! 

 

Forrás ~ Internet 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

  Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz: Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában: 'Késik a gazdám!', aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, – ura kegyetlenül megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és fogcsikorgatás lesz.

---

Az okos és a hűtlen szolga példáját állítja szembe egymással Jézus mai beszédében. Az okos szolga állandóan készenlétben van, mert tudja, hogy ura bármikor megérkezhet. A hűtlen szolga viszont elfeledkezik erről, s már-már úgy viselkedik, mintha gazdája távollétében ő lenne az úr. A hűtlen szolga abban is hibázik, hogy úgy tesz, mintha tudná, mikor fog ura hazatérni.
A beszédet egyértelműen értelmezhetjük úgy, hogy Jézus az úr és mi vagyunk a szolgák, akik visszatérésére várakozunk. Magatartásunk kétféle lehet ez idő alatt. Vagy éberen és felkészülten várjuk Jézus érkezését vagy megfeledkezünk ígéretéről, amely szerint újra eljön. Ha választanunk kellene, bizonyára az okos szolgákhoz hasonlítanánk magunkat. Vajon tényleg készen állunk-e a találkozásra? Valóban felkészültünk rá, hogy akár a mai napon is eljöhet Jézus? Egyszer tényleg be fog következni az a pillanat, amikor eljön értünk. Legyünk éberek!
A nap folyamán vegyük elő naptárunkat, határidőnaplónkat. Nézegessük a következő hetekre, hónapokra beírt teendőinket. Egy jövőbeli esemény, az Úrral való találkozás nem szerepel egyetlen napnál sem. A lelki éberség azt jelenti számunkra, hogy talán minden naphoz be kellene írnunk, mert bármikor bekövetkezhet. Nem tudhatjuk sem a napot, sem az órát, de abban biztosan lehetünk, hogy eljön a mi Urunk.
© Horváth István Sándor

---

 

Istenünk, mindenható Atyánk, engedd összes gyermekednek megtapasztalni, hogy úton vannak feléd, az ember végső célja felé, s hogy van kísérőjük, aki jót akar nekik: Mária, a tiszta szeretet képe, akit eleve arra választottál, hogy Krisztus Anyja és az Egyház Anyja legyen. Dicsérünk téged, Atyánk, mindörökké!
Szent II. János Pál pápa

 SZENT ÁGOSTON SZENT MÓNIKÁRÓL

'Ez a csodálatos feleség és édesanya ruházata szerint asszony,
a hitére nézve férfi volt; olyan biztonság volt benne, amilyet csak az öregség ad meg az embernek; olyan szeretete volt, amilyenre csak
egy édesanya képes; s olyan jámborság élt a szívében, amit csak
egy keresztény nő hordozhat a szívében'

'Temessétek csak el a testet ott, ahol van, és ne legyen miatta semmi gondotok. Csak arra az egyre kérlek titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, bárhol lesztek. Mikor ezt kimondta, elhallgatott, és állapota súlyosabbra fordult.
Arra is gondoltunk, nem volna illő, hogy hangos jajgatás és zokogás közepette temessük el halottunkat, úgy, ahogy a gonosz halál után az örökre megholtakat szokás siratni, hiszen az ő halála nem volt gonosz, és nem is halt meg örökre. Ennek tiszta élete volt a bizonysága.'

Forrás ~ Internet

SZENT MÓNIKA özvegy ~ augusztus 27.   

SZENT MÓNIKA az afrikai Tagastében született 331-ben, sötétbőrű pún keresztény családból. Kislány korában megtanulta az önmérsékletet és a mértéktartást. Már fiatal lányként férjhez adták egy pogány férfihez, Patríciushoz. Több fia volt. Mónika igyekezett a családnak katolikus nevelést nyújtani, de férje és gyermekei lenézték vallásosságát, elhúzódtak, sőt gúnyolták miatta. Nehéz természetű férjét csodálatos türelemmel viselte el. Anyósát is türelemmel változtatta meg, barátnővé, sőt kereszténnyé tette.

Az igazi édesanya példaképe: hitét imádsággal táplálta és erényeivel ékesítette. Nem adta fel a reményt, hogy környezetét megtérítse. Rendíthetetlen türelemmel igyekezett a kicsapongó Ágostont is jobb útra téríteni. Minden eszközt megragadott volna, hogy fiát megváltoztassa, de Ágoston megátalkodottságán minden próbálkozás megbukott.

Pogány férjét jóságával és szelídségével segítette a megkeresztelkedésre, az halálos betegen megtért, megkeresztelkedett, 372-ben, egy évvel halála előtt. Ágoston szabadulni szeretett volna anyjától, ezért félrevezetve azt, suttyomban utazott el Rómába. Szökevény fiát Milánóban találta meg, Szent Ambrus tanítását hallgatta. A rossz úton járó fiút 14 éven át hullatott könnyeivel és állhatatos imádságával térítette meg. Kitartó könyörgése többet eredményezett, mint amennyit várt volna. Ugyanis nem csak fia, de Ágostonnak házasságon kívül született fia is, és barátja is együtt vették fel a keresztséget 386. húsvét hajnalán.

Megtért fia karjaiban halt meg 387-ben, Ostiában. Először az ostiai Szent Aurea templomba temették el. 1430-ban V. Márton pápa az ereklyéket felemeltette, és most Rómában a Szent Ágoston templomban van eltemetve.

Példája: Az oly parányi vízcsepp is - állandóan csepegve - átfúrja a kemény sziklát!
Istenünk, szomorúak vigasztalója, ki Ágoston megtérése által megmutattad, hogy irgalmasan elfogadtad Szent Mónika fiáért ontott könnyeit, közbenjárására kérünk add meg, hogy bűneinket megsirassuk, és kegyelmedből bocsánatot nyerjünk! Amen.

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: 'Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében.' Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!

---

Jézus tovább folytatja a farizeusoknak szóló figyelmeztetését, amelyben egészen világosan mutat rá, hogy képmutatásuk, kétszínűségük és kétszívűségük a legnagyobb gyengeségük. Igen, gyengeségük, mert belső megosztottságot jelent, ha valaki más arcot mutat Isten és az emberek felé, mint amilyen valójában. A képmutatással kapcsolatban érdemes megkérdezni, hogy kit csap be tulajdonképpen az ilyen ember? Más embereket? Meg tud téveszteni másokat, de mi haszna van ebből az örök élet szempontjából? Vagy talán Istent akarja becsapni? Teljesen elképzelhetetlen ennek sikere. A farizeusi lelkületű ember egyedül önmagát csapja be. Ha pedig azt állítanám magamról, hogy a farizeusi képmutatás veszélye engem nem fenyeget, akkor szintén önmagamat csapom be.
A farizeusok elleni vádbeszéd befejezéseként Jézus a próféták megölését hozza fel. Az ószövetségi időkből az Isten küldötteivel szemben tanúsított ellenségeskedést emeli ki. Ennek értelmezésével óvatosnak kell lennünk! Nem arról van szó, hogy Jézus ítélkezik kortársai fölött, a főként nem arról, hogy őseik bűne miatt ítélné el őket. A záró kijelentés így szól: 'Fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!' (Mt 23,32). E szavakkal Jézus utal a rá váró sorsra, saját kereszthalálára, amely az egykori próféták sorsának folytatása és betetőzése. Az írástudók és farizeusok kötekedésének, ellenségeskedésének az lesz a vége, hogy Jézus halálát akarják, miként atyáik a prófétákét.
© Horváth István Sándor

---

 

 Uram, bocsásd meg vétkeinket. Nem úgy, ahogy mi szoktunk megbocsátani, kényszeredetten, vagy számítgatva, hanem a Te irgalmasságod (nagylelkűséged) szerint. Bocsáss meg úgy, hogy szelíd jóságoddal és gyöngeségeddel találkozzunk. Taníts meg, kérünk, megbocsátani azoknak is, akikkel kenyerünket megosztjuk, nehogy a szégyen csüggedése rajtunk erőt vegyen. Ments meg, Uram, minden gőgös moccanástól, a lenézéstől, méltatlankodástól és a képmutató jóságtól is. Segíts hozzá, hogy magamnak is meg tudjak bocsátani. Add meg, hogy egymásnak adott bocsánatunk a tiédhez legyen hasonló. Uram, bocsásd meg a mi vétkeinket!
Godfried Danneels 

 

II. Rákóczi Ferenc ~ Ima a hazáért nehéz időben

Úristen! Igazság kútfeje, kegyelem kimeríthetetlen forrása, ki parancsolataidról megfeledkezett népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod, hogy megtörvén gőgjét, amint a büntetésben igazságot adtál, a megbocsátásban újból kegyelmet nyújts neki: bevalljuk, Uram, őseink nyughatatlanságát, beismerjük mindennapi vétkeinket, amelyekkel ellened támadván, valóban megérdemeljük ostorodat.

Rászolgálunk, Uram, hogy nemzetünk dicsősége elenyésszék, s gyermekeink idegen nép járma alatt görnyedjenek. Méltók vagyunk, hogy magvunk szakadván, eredetünk emlékezete és nemzetünk neve feledésbe merüljön, mivel elhajoltunk tőled, Istenünktől és Urunktól.

Mindazáltal, ő Uram, tekintsd a nyomorúság ez örvényébe hullott népednek sóhaját, hallgasd meg a szegények, az özvegyek és árvák Hozzád felsíró jajkiáltását. Tekintsd a bűnhődésre kész ártatlanoknak kiontott vérét, s ne feledkezzél meg irgalmasságod cselekedeteiről, melyekkel hajdan oly kegyesen elárasztottad szolgaságban sínylő választott népedet. És ha lelkünkben lángra lobbantanád felszabadulásunk vágyának tüzét, vezéreld cselekedeteinket, erősítsd meg karunkat, élesítsd fegyvereinket, hogy egyesült erővel szolgálhassunk kegyes akaratodnak.

Adj, Uram, azoknak, akiket vezéreinkül rendeltél, hivatásukban bölcsességet, balsorsban bátorságot, a szerencsében mérsékletet, hogy végzéseid útján haladjanak.
Te jelöld ki, Uram, táboraink határát, vedd körül irgalmasságod köntösével, óvd meg az ellenségnek cseleitől, s űzd el az álmot a virrasztók szeméről, nehogy készületlenül találtassunk. A Te angyalod legyen őrünk és vezetőnk
a csatában, aki szétszórja a fegyverek golyóit, s amint Izraelt szárazon vitte át a tengeren, vezessen át bennünket is sértetlenül ellenségeink tömegén.

Add, végül, Urunk, legkedvesebb Atyánk, hogy felvétetvén néped kebelébe, rendelésed útjáról le ne térjünk, hanem igazságtételeid őreivé lévén, utunk nyugalomban és békességben vezessen Tehozzád, ki végtelen kegyelmednél fogva azt akartad, hogy kiszabaduljunk a szolgaságból és megváltassunk.
A mi Urunk, Jézus Krisztus által, ki a Szentháromságban veled él és uralkodik, mindörökkön-örökké. Amen.

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Jézus egyszer így korholta az írástudókat és a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, de azokat sem szabad elhanyagolni! Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, de lenyelitek a tevét. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vagytok kapzsisággal és tisztátalansággal. Vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz!

---

Az ószövetségi törvény minden területen pontosan szabályozta Isten és a nép kapcsolatát, valamint az emberek együttélését. A mózesi törvénykönyvekben semmi sincs a véletlenre bízva, hanem pontos előírásokat tartalmazott a vallási és a társadalmi életre, illetve az erkölcsi magatartásra vonatkozóan. Világosan kell látnunk, hogy Jézus nem az Isten által adott törvény ellen beszél, hanem azokkal az évszázadok során a törvényhez kapcsolt szokásokkal száll szembe, amelyeket a farizeusok és az írástudók őriznek, s amelyek éppen az eredeti törvény lényegéről, a szeretet parancsáról vonják el a figyelmet.
A farizeusok a törvények külső megtartásának álarca mögé rejtőznek, miközben azok belső lényegét, isteni szándékát feltehetően ismerik, de nem tartják meg. Az igazságosság látszatát keltik azáltal, hogy pontosan megadják mindazt, amit az előírások megszabnak, de a szegényeket nem segítik, sőt sok esetben éppen az elsőre hivatkozva tagadják meg a segítségnyújtást. A farizeusi lelkület, amennyiben a látszat-vallásosságot értjük alatta, minket is megkísért. Másokon ugyan könnyen észrevesszük, de magunkon már nehezen, mert igazi megtérésből fakadó őszinteséget kíván.
A szeretet törvényét erősíti meg Jézus, amikor hangsúlyozza, hogy ez nem kőtáblákra, hanem az ember szívébe írt törvény. Az Isten- és emberszeretet kötelessége álljon mindig az első helyen életemben!
© Horváth István Sándor

---

 

Elveszett juhokként tévelygünk, ki-ki a maga útján; keresd meg gyermekeidet, mert nagyon éhezzük és szomjazzuk a veled való összhang elvesztett paradicsomát. Atyánk és Pásztorunk, fuss elénk, mert nem leljük a pusztából hazavezető utat! Hálát adunk neked, Jézus, hogy gondos anyát rendeltél számunkra; aki tisztára söpri elhagyott hajlékunkat, és engeded nekünk, hogy magunkba szállva megtaláljuk a bennünk elhomályosult világosságot!

 

 Kalazanci Szent József áldozópap és  rendalapító ~ augusztus 25.

Az üdvösség útját járni meg kell tanulni. Kalazanci Szent József a szegény, nincstelen gyerekeknek akarta megtanítani az üdvösség útját. Minket is arra hív, hogy életünk példájával vezessük a körülöttünk élőket az üdvösség útján.

1556. vagy 1557. szeptember 11-én született José de Calasanz a spanyolországi Aragóniában, Peralta de la Sal falucskában. Kitűnő nevelést kapott a jómódú, főnemesi szülők útján. Heten voltak testvérek. Őt már kisgyermekként is 'kis szent' -nek nevezték, mondják, hogy már gügyögő gyermekként különös áhítattal imádkozott. Több városban tanult, mindenütt nagyon szép eredménnyel. Társait imára, jóra vezette, vezéregyéniség volt köztük. Apja fényes karriert álmodott fiának, hallani sem akart az ifjú szándékáról, hogy pap szeretne lenni.
Végül Józsefnek egy igen súlyos betegségből való csodálatos felgyógyulása változtatta meg az apa keménységét. 1583. december 17-én pappá szentelték. Előbb hazájában tevékenykedett, püspöki szolgálatban a plébániák ügyeit rendezte, orvosolta. Lemondott állásáról, mert másféle hívatást érzett. Rómába hajózott. Itt éjszakánként a szegényeket látogatta végig Róma hét legnagyobb bazilikájánál. 1592-től Rómában szegény gyermekek nevelésével foglalkozott, és ez lett igazi hívatása. Létrehozta 1597-ben Európa első ingyenes népiskoláját. Házat bérelt és adományokból egyre több gyermeket tudtak ingyenesen nevelni és tanítani. A hívek adományairól kapták a 'Kegyes Iskola' nevet.
1617-ben megalapította a piarista rendet, mint egyszerű fogadalmas kongregációt. 1621-ben társulatukat elismerték ünnepélyes fogadalmú szerzetesrendnek. Sok üldözésben és félreértésben volt része, mert iskoláiban a legmodernebb tudományokat tanították, és az egyszerűbb néposztályból származó új értelmiséget képeztek. Az üldözéseket legyőzhetetlen türelemmel viselte, ezért 'második Jóbnak' vagy 'keresztény Jóbnak' is nevezik.
Kilencvenéves korában, 1646-ban ellenfelei elérték, hogy rendjét feloszlassa X. Ince pápa. Ő ezt is rendíthetetlen lelki nyugalommal fogadta. Rómában 1648. augusztus 25-én halt meg, halálos ágyához tisztelői tömege zarándokolt el utolsó áldásáért. Halála után nyolc évvel társulatát újból szerzetesrend rangjára emelték. Földi maradványait a római Szent Pantaleon templom főoltára alá temették. Nyelve és szíve épségben megmaradt. Sok használati tárgyát őrzik ma is. 1748-ban boldoggá avatták, szentté avatása 1767-ben volt. XII. Piusz pápa az összes katolikus népiskola védőszentjévé nyilvánította.

Istenünk, ki Szent József áldozópapot a határtalan szeretet és türelem ajándékával tetted képessé arra, hogy egész életét az ifjúság nevelésének és tanításának szentelje, kérünk, engedd, hogy akit bölcs tanítómesterként tisztelünk, kövessük is az igazság szolgálatában! Amen.

Forrás ~ Internet

SZENT LAJOS KIRÁLY ~ augusztus 25.

 SZENT LAJOS 1214. - 1219. április 25-én született Poissyban, anyja Szent Blanka. Atyját, VIII. Lajost tizenkét esztendősen elvesztette, és így 1226-ban Franciaország királya lett, IX. Lajos. A tényleges kormányzást 1236-ban vette át. A trónon is aszkéta maradt, mert anyjától tanulta, hogy inkább a halált kell választania, mint a súlyos bűnt. Kitűnt a bűnbánatban, az imádságos szellemben, a szegények szeretetében. Az alázatosság és jámborság példaképe volt. Anyjával az ő szerepük a francia történelemben olyan, mint nálunk Szent István, vagy Szent László, a németeknél Szent Henrik, a spanyoloknál Szent Ferdinánd, vagy az angoloknál Nagy Alfréd. Ő a keresztény fejedelem eszményképe. Házasságot kötött, és 11 gyermeke volt, akiket gondosan nevelt.

Az ország kormányzásában is a békére, alattvalói jólétére törekedett. Gondoskodott a nép lelki szükségleteiről is. Segítette az egyházi életet, minden lehető módon.

1248-ban keresztes hadjáratba vonult, ahol 1250-ben fogságba esett. Drága pénzen váltották ki a fogságból. Továbbra is a keresztes hadak ügyében fáradozott, és 1267-ben egy újabb keresztes hadat vezetett. Útközben Karthágó (Tunisz) közelében halt meg 1270. augusztus 25-én hosszú súlyos betegség után. Csontjait Saint Denysbe vitték. 1273-ban megindította X. Gergely pápa a szentté avatási eljárását, és 1297. augusztus 6-án, VIII. Bonifác pápa alatt szentté is nyilvánították.

Példája: Inkább holtan, mint halálos bűnben!

Istenünk, ki Szent Lajos királyt a földi uralkodás gondjaiból a mennyek országának dicsőségébe emelted, kérünk, az ő közbenjárására engedd, hogy földi életünkben végzett szolgálatainkkal mi is örökkévaló országodat keressük! Amen.

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az emberek elől. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek odajutni, akik be szeretnének menni. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy egyetlen pogányt megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább, mint magatokat. Jaj, nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: 'Ha valaki a templomra esküszik, az semmi; ha azonban a templom aranyára esküszik, az kötelez.' Ti, esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? – Továbbá azt mondjátok: 'Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelez.' – Ti, vakok! Hát mi nagyobb: az áldozati ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra esküszik az esküszik az oltárra és mindarra, ami rajta van. Aki a templomra esküszik, az esküszik a templomra és arra aki ott lakik. Végül aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki a trónon ül.

---

 A mai evangéliumban Jézus a farizeusi lelkület helytelenségét tárja fel beszédében. A farizeus nagy nyilvánosság előtt szereti végezni vallásos cselekedeteit. Fontos számára, hogy az emberek lássák buzgóságát, s úgy tekintsenek rá, mint a vallásosság mintaképére. Meg van győződve arról, hogy magatartása tetszik Istennek. Bűneit – ha egyáltalán egyet is elismer – szívesen rejti el mások elől, mert ez lerombolhatná az emberek róla alkotott pozitív képet. A farizeusi lelkület rejtőzködő. Önmagunkban nehéz felismerni. Az könnyen megy, hogy ítéletet alkotva másokat farizeusnak tartunk, de önmagunkban szinte lehetetlen észrevenni, s emiatt küzdeni is nehéz ellene. A farizeusok legsúlyosabb bűnének Jézus azt tekinti, hogy másokat megakadályoznak az üdvösség felé haladásban.
A részlet tanulsága: nem szabad olyan farizeusokká válnunk, akik másokat akadályozunk az üdvösség felé vezető úton. Ugyanezt pozitív formában is érdemes megfogalmaznunk: hiteles tanúságtevőknek és evangéliumhirdetőknek kell lennünk. Életünkben fel kell ragyognia az emberek számára, hogy Krisztus keresztjéből és feltámadásából merítünk erőt. Mindannyiunk hivatása, hogy mindenkor hirdessük Jézust és belé vetett hitünket, az ő örömét és reményét sugározzuk magunkból, hogy jó tetteinket látva az emberek az Atya felé irányuljanak és a hit felébredjen bennük. Ez a tanúságtétel utat mutat majd másoknak az üdvösségre.
© Horváth István Sándor

---

 

 Urunk, a te szolgád, minden nép és minden nyelv rád esküszik! Te legyőzöl minden akadályt, s az örök életre vezetsz minket. Nem vagy feledékeny, és minden jótettünket bőségesen megjutalmazod, megbánt bűneink emlékét az enyészetnek adod.

 

 Szent Bertalan apostolról

 Most pedig üdvözlégy, ó, szentek szentje, háromszor szent Bertalan.
Te az égi fény ragyogása vagy, a szent Egyház halásza, a lelki halfogás mestere, a zöldellő venyige kellemes gyümölcse, megsebzője az ördögnek, aki a világot gonoszságával megsebezte. 

Örvendezz, Nap, ki az egész földkerekséget megvilágosítod, örvendezz, Isten szája, bölcsességet szóló nyelv, az üdvösség kiapadhatatlan forrása, aki a tengert csodálatos utazásoddal megszentelted, aki véreddel bíborszínűre festetted a földet, aki mennybe mentél, ahol a mennyei sereg közepén ragyogsz, a nem enyésző dicsőségben tündökölsz, és a megunhatatlan ujjongásban örvendezel.

 Theodorus

SZENT BERTALAN apostol ~ augusztus 24.   

SZENT BERTALAN apostol Kánában született. Fülöp apostol vezette Jézushoz. Sok kutató azonosítja Natanaellal. Az Úr igaz izraelitának dicsérte, akiben csalárdság nincs (Jn 1, 44-50). Az Újszövetség egyébként nem említi. Neve alatt több apokrif írás is szerepel.

Jézus mennybemenetele után a hagyomány szerint Egyiptomban, Kappadóciában, Arméniában és Indiában térített. Az örmény királyt és feleségét megtérítette és 12 várost tett kereszténnyé. Ott szenvedett vértanúságot.

Előbb elevenen megnyúzták, majd lefejezték Albanopolisban, más forrás szerint megnyúzás után keresztre feszítették. Ereklyéi Albana városából Lipari szigetére, majd Beneventbe, onnan Rómába, a Tiberisz szigetére kerültek 983-ban. Koponyáját (vagy fejbőrét) III. Ottó császár Rómából Frankfurtba vitette, más forrás szerint 1238-ban került a Maina-menti Frankfurtba, a Bertalan-dómba. Azóta a város védőszentje. Mennyei segítőjüknek tisztelik a Parkinson-kórban szenvedők. Ünnepe, az ősz kezdetén, sok népi szokás ihletője.


 

Bertalanról Marco d'Agrate híres szobra emlékezik meg, amely a milánói dómban látható. Karján tartja lenyúzott bőrét. Ábrázolásain jobb kezében késsel és a lehúzott bőrrel, baljában könyvvel láthatjuk. Templomai sok városban megtalálhatók, Rómában, Velencében, Brassóban. Hírhedt-híres emlékeztető az 1572-es 'Szent Bertalan-éj'. Ekkor Párizsban és Párizs környékén több mint tízezer protestánst, hugenottát öltek meg. Ünnepét XII. Piusz pápa vezette be 1955-ben.

Példája: Légy 'igaz' keresztény!

Kérünk Istenünk, erősítsd meg bennünk azt a hitet, amellyel Szent Bertalan apostol őszinte szívvel ragaszkodott Fiadhoz, és add, hogy az ő könyörgésére Egyházad az üdvösség jele legyen minden népnek! 

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: 'Kinek tartják az emberek az Emberfiát?' Ezt válaszolták: 'Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.' Ő tovább kérdezte őket: 'Hát ti, kinek tartotok engem?' Simon Péter válaszolt: 'Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.' Erre Jézus azt mondta neki: 'Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.

---

A kulcsok őrzői
A 2000. jubileumi évben boldoggá és idén szentté avatott XXIII. János pápa egy alkalommal felidézte, miként élte meg, hogy őt választották a bíborosok pápává, és a szokásoknak megfelelően ki kellett állnia a Szent Péter-bazilika erkélyére. Hatalmas reflektorokkal világították meg az erkélyre lépő pápát, aki az erős fény miatt szinte semmit nem látott a téren összegyűlt tömegből. Megáldotta a jelenlévőket, akik az új pápa köszöntésére a Szent Péter térre siettek, megáldotta a világot, majd az erkélyről visszalépve ezt gondolta magában: 'Ha nem követed a szelíd és alázatos Mestert, semmit sem fogsz látni a valóságból, vak leszel.'
Jézus szavait olvassuk a mai evangéliumban, amikor Péter apostolnak ezt mondja: 'Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is' (Mt 16,19). A Péternek adott jelképes kulcsokat minden pápa kézbe kapja az Úrtól. Mi sokszor úgy gondoljuk, hogy az Egyháznak adott, az Egyház legfőbb vezetőjére bízott lelki hatalmat jelképezik e kulcsok. Ez igaz, de többet is megláthatunk a kulcsokban. Szent XXIII. János pápa nem a hatalom jelképét látta bennük, hanem az alázatos Krisztust követve kinyitotta az Egyház megújulásának ajtaját azzal, hogy meghirdette az egyetemes zsinatot. A Krisztustól kapott kulcsokkal megnyitotta és szélesre tárta azt a kaput, amely a keresztények egysége felé vezetett és ajtót nyitott a világ felé. Mert egy kulcs nem csak arra jó, hogy bezárjanak vele valamit, hanem arra is, hogy megnyissanak egy addig bezárt ajtót.
Felidézhetjük Szent II. János Pál pápa példáját is, aki szintén felismerte, hogy az Egyház legfőbb pásztoraként milyen ajtókat kell megnyitnia. Majdnem 27 évig tartó pápasága idején ajtót nyitott azon kelet-európai országok felé, amelyekben üldözték az Egyházat. Lépése a diktatúraként működő államrendszerek összeomlásához vezetett, amelynek köszönhetően emberek milliói nyerték vissza a szabadságot és a vallásszabadságot. Az irgalmasságról szóló pápai írásaival, bocsánatkéréseivel és megbocsátásával, az Isteni Irgalmasság ünnepének bevezetésével ajtót nyitott az emberek számára, hogy rátaláljanak az irgalomban gazdag Istenre. Az Ifjúsági Világtalálkozókkal és lelkipásztori utazásaival világszerte ajtót nyitott az emberek, főként a fiatalok felé, amelynek köszönhetően fiatalok milliói tanulták meg az idősödő pápától az Egyházért és Krisztusért való lelkesedést, odaadást. A Megváltó anyjáról szóló enciklikájával, Mária tiszteletével, a világosság rózsafüzérének bevezetésével olyan ajtót tárt fel előttünk, amelyen átlépve életünket egészen Istennek ajánlhattuk, miként ezt Szűz Mária is tette. A családok felé fordulása, a más vallásúakkal való párbeszéd keresése és élete utolsó éveiben a szenvedés keresztjének türelmes hordozása a kereszténység eredeti értékeinek felfedezésére indított minket.
A közelmúltban XVI. Benedek pápa megnyitotta a Hit évének kapuját, amelyen belépve hitünk mélysége és a hitről való tanúságtétel fontossága nyílt meg előttünk. A 2013. március 13-án megválasztott Ferenc pápa pedig a péteri kulcsokkal megnyitotta a kaput a szegénység, az egyszerűség, a szegényeket szolgáló Egyház számára. Íme néhány példa arra, hogy a pápák Szent Péter utódaiként isteni sugallatra minden korban megtalálták, hogy mit kell megnyitniuk a „kulcsokkal” annak érdekében, hogy a keresztények rátaláljanak a hit és az üdvösség útjára.
© Horváth István Sándor

---

 

 Urunk, Jézus Krisztus! Te Simont, az egyszerű halászt Péternek, azaz sziklának nevezted el. Az új név azt jelezte számára, hogy új feladatot, küldetést kapott tőled. Ennek teljesítésére nem emberi képességei, hanem a te megújító segítséged tette őt alkalmassá. Neki adtad a mennyek országa kulcsait, az Egyház kulcsait. Segítsd minden korban a pápát, hogy ajtót nyisson az emberek számára az üdvösség felé!