'Testének a templomáról beszél Krisztus'

Bontsátok le a templomot, és harmadnapra felépítem (Jn 2,19). Szinte látom, hogy a zsidók, a testi és érzéki dolgok rabjai, mennyire csóválják a fejüket, hiszen nehezményezték, ahogy Jézus kiűzte őket, mert az Atya házát az általuk űzött kereskedés házává tették, és most jelet kívánnak az Isten Fiától - akit pedig ők nem fogadnak el -, hogy ezzel a jellel mutassa meg: milyen jogcímen cselekszi ezeket. Megváltónk a saját testével hozza kapcsolatba válaszát - mintha erről a templomról volna szó -, amikor azt kérdezik tőle: Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni? (Jn 2,18), s így felel nekik: Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra felépítem.

Ámde mindkettő: a templom is, Jézus teste is egy bizonyos értelmezés szerint, úgy tűnik nekem, hogy az Egyházat példázza; hiszen az Egyház élő kövekből épült, és lett lelki templommá, szent papsággá (1 Pét 2,5), apostolokra és prófétákra alapozott épületté, amelynek maga Krisztus Jézus a szegletköve (vö. Ef 2,20), és valóban mint templom létezik is. Ha pedig e szavakra figyelek: Ti Krisztusnak teste vagytok, és egyenként tagjai (1 Kor 12,27), úgy tűnik, hogy e templomnak az összeépített és egybeillesztett kövei elválnak egymástól és szétszóródnak, mint a 21. zsoltár írja, hogy Krisztus minden csontja szétvált az ellenség támadásakor; ugyanígy történik az Egyházzal is minden üldöztetés és szorongatás idején, amikor az üldözők harcot indítanak a templom egysége ellen, azonban az őt támadó gonoszság és a beteljesülés napja utáni harmadik napon újra felépül majd ez a templom és feltámad ez a test.

Az új égben és új földön bekövetkező harmadik nap pedig majd akkor lesz, amikor e csontok - vagyis Izrael hazának tagjai - az Úr ama nagy napján feltámadnak a halál végleges legyőzetése után. Így azután Krisztusnak a kereszthalál után bekövetkezett feltámadása egyben magába foglalja az egész Krisztus-test feltámadásának a misztériumát is. Miként ugyanis Jézus szenvedéseknek alávetett teste keresztre feszíttetett, eltemettetett és azután feltámadt, ugyanígy az egész Krisztustest, vagyis a szentek, akkor ott Krisztussal együtt keresztre lettek feszítve és meghaltak, ők egyenként - mint Pál - semmi másban sem dicsekszenek, csak a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak keresztjében, amelyen ő a világ számára keresztre feszíttetett és a világ az ő számára.

Ezért mindegyikük nemcsak keresztre feszíttetett Krisztussal együtt a világnak, de Krisztussal együtt még el is temetkeznek: Krisztussal együtt el vagyunk temetve, mondja Pál, és sietve hozzáfűzi, mint aki már megkapta a feltámadás zálogát: és vele együtt feltámadunk (vö. Róm 6,4). 

 Origenész áldozópapnak a János-evangéliumhoz írt magyarázatából

Forrás ~ Internet

'Testének a templomáról beszél Krisztus'

Bontsátok le a templomot, és harmadnapra felépítem (Jn 2,19). Szinte látom, hogy a zsidók, a testi és érzéki dolgok rabjai, mennyire csóválják a fejüket, hiszen nehezményezték, ahogy Jézus kiűzte őket, mert az Atya házát az általuk űzött kereskedés házává tették, és most jelet kívánnak az Isten Fiától - akit pedig ők nem fogadnak el -, hogy ezzel a jellel mutassa meg: milyen jogcímen cselekszi ezeket. Megváltónk a saját testével hozza kapcsolatba válaszát - mintha erről a templomról volna szó -, amikor azt kérdezik tőle: Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni? (Jn 2,18), s így felel nekik: Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra felépítem.

Ámde mindkettő: a templom is, Jézus teste is egy bizonyos értelmezés szerint, úgy tűnik nekem, hogy az Egyházat példázza; hiszen az Egyház élő kövekből épült, és lett lelki templommá, szent papsággá (1 Pét 2,5), apostolokra és prófétákra alapozott épületté, amelynek maga Krisztus Jézus a szegletköve (vö. Ef 2,20), és valóban mint templom létezik is. Ha pedig e szavakra figyelek: Ti Krisztusnak teste vagytok, és egyenként tagjai (1 Kor 12,27), úgy tűnik, hogy e templomnak az összeépített és egybeillesztett kövei elválnak egymástól és szétszóródnak, mint a 21. zsoltár írja, hogy Krisztus minden csontja szétvált az ellenség támadásakor; ugyanígy történik az Egyházzal is minden üldöztetés és szorongatás idején, amikor az üldözők harcot indítanak a templom egysége ellen, azonban az őt támadó gonoszság és a beteljesülés napja utáni harmadik napon újra felépül majd ez a templom és feltámad ez a test.

Az új égben és új földön bekövetkező harmadik nap pedig majd akkor lesz, amikor e csontok - vagyis Izrael hazának tagjai - az Úr ama nagy napján feltámadnak a halál végleges legyőzetése után. Így azután Krisztusnak a kereszthalál után bekövetkezett feltámadása egyben magába foglalja az egész Krisztus-test feltámadásának a misztériumát is. Miként ugyanis Jézus szenvedéseknek alávetett teste keresztre feszíttetett, eltemettetett és azután feltámadt, ugyanígy az egész Krisztustest, vagyis a szentek, akkor ott Krisztussal együtt keresztre lettek feszítve és meghaltak, ők egyenként - mint Pál - semmi másban sem dicsekszenek, csak a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak keresztjében, amelyen ő a világ számára keresztre feszíttetett és a világ az ő számára.

Ezért mindegyikük nemcsak keresztre feszíttetett Krisztussal együtt a világnak, de Krisztussal együtt még el is temetkeznek: Krisztussal együtt el vagyunk temetve, mondja Pál, és sietve hozzáfűzi, mint aki már megkapta a feltámadás zálogát: és vele együtt feltámadunk (vö. Róm 6,4). 

 Origenész áldozópapnak a János-evangéliumhoz írt magyarázatából

Forrás ~ Internet

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. augusztus 31. – Szerda

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon Péter házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: 'Te vagy az Isten Fia!' Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: 'Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.' Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban. Lk 4,38-44

Elmélkedés

Jézus csodáit két szemszögből is vizsgálhatjuk. Egyrészt Isten dicsőségének, szeretetének, mindenhatóságának, irgalmának a megnyilvánulásai. Valahányszor Jézus csodát tesz, megmutatkozik az isteni jóság. Isten megmutatja hatalmát, rendkívüli erejét, és olyan dolgokat cselekszik, amire az ember nem képes. E szempontból van jelentősége annak, hogy mindazok, akik részesülnek a gyógyulásban vagy csak szemlélői annak, Istent magasztalják a rendkívüli történések láttán. Minden csoda által Isten jeleket mutat számunkra. Így jelzi, hogy velünk van, jelenlétével kísér bennünket. Más szempontból Jézus csodái az ember számára üdvösséget, szabadulást hoznak. Ez természetesen Istennek köszönhető, de itt inkább az ember van a középpontban, aki rászorul Isten irgalmára, jóságára. Jézus nem szeretné, ha az emberek csak azért keresnék őt, hogy a betegeik számára gyógyulást kérjenek. A gyógyításoknál is fontosabbnak tartja a tanítást, Isten országa örömhírének hirdetését. Jézus szavaiban az örök Atya feltárja az ember számára önmagát, kinyilvánítja az emberrel kapcsolatos akaratát. Jézus örömhíre meghívást jelent Isten országába. Ugyanakkor ez a tanítás az ember számára üdvözítő igazság. Érdemes a krisztusi igazság szerint élni, mert ez mutatja az üdvösség útját.

© Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására!

Szent Ágoston

'Az Úr hűsége örökké megmarad'

Megzendíted fölöttem ítéleteidet, Uram, félelemmel és remegéssel rázod meg minden csontomat, és nagyon megrémül a lelkem.

Villámsújtottan állok és meggondolom, hogy az egek sem tiszták teelőtted (Jób 15,15).

Ha az angyalokban hibát találtál (Jób 4,18), és nem könyörültél rajtuk, mi lesz velem?

Csillagok hullottak le az égről (Jel 6,13), én, a por hogyan érezhetném biztonságban magamat?

Akiknek tettei dicséretre méltónak látszottak, mindenek aljára estek, és akik az angyalok kenyerét ették, láttam, hogy a disznók moslékának is örülnek.

Semmi sem marad hát a szentségünkből, ha te, Uram, elvonod kezed, semmit sem használ a bölcsességünk, ha nem kormányozol tovább, semmire sem jó az erőnk, ha te nem őrzöl.

Mert amint elhagysz, merülünk és veszünk, amint viszont meglátogatsz, kihúzzuk magunkat és újra élünk.

Mert állhatatlanok vagyunk, de te megerősítesz; ellanyhulunk, de te lángra lobbantasz minket.

Vége minden hiú dicsekedésnek. Elmerült az, Uram, a te rólam hozott ítéleteidnek mélységében.

Micsoda minden test a te színed előtt? Vajon dicsekedhet az agyag a fazekassal szemben? (Vö. Iz 29,16)

Hogyan is kevélykedhetnék üres beszédben az, akinek szívén Isten uralkodik?

Az egész világ sem teheti kevéllyé, akit az igazság magához hódoltatott, és ha mindenki dicséri, akkor sem indul meg az, aki minden reménységét Istenbe vetette.

Hiszen mind semmik; azok is, akik beszélnek, elfogynak szavuk zengésével együtt, az Úr hűsége pedig örökre megmarad (Zsolt 116,2).

A 'Krisztus követése' című könyvből

Forrás ~ Internet

'Az Úr hűsége örökké megmarad'

Megzendíted fölöttem ítéleteidet, Uram, félelemmel és remegéssel rázod meg minden csontomat, és nagyon megrémül a lelkem.

Villámsújtottan állok és meggondolom, hogy az egek sem tiszták teelőtted (Jób 15,15).

Ha az angyalokban hibát találtál (Jób 4,18), és nem könyörültél rajtuk, mi lesz velem?

Csillagok hullottak le az égről (Jel 6,13), én, a por hogyan érezhetném biztonságban magamat?

Akiknek tettei dicséretre méltónak látszottak, mindenek aljára estek, és akik az angyalok kenyerét ették, láttam, hogy a disznók moslékának is örülnek.

Semmi sem marad hát a szentségünkből, ha te, Uram, elvonod kezed, semmit sem használ a bölcsességünk, ha nem kormányozol tovább, semmire sem jó az erőnk, ha te nem őrzöl.

Mert amint elhagysz, merülünk és veszünk, amint viszont meglátogatsz, kihúzzuk magunkat és újra élünk.

Mert állhatatlanok vagyunk, de te megerősítesz; ellanyhulunk, de te lángra lobbantasz minket.

Vége minden hiú dicsekedésnek. Elmerült az, Uram, a te rólam hozott ítéleteidnek mélységében.

Micsoda minden test a te színed előtt? Vajon dicsekedhet az agyag a fazekassal szemben? (Vö. Iz 29,16)

Hogyan is kevélykedhetnék üres beszédben az, akinek szívén Isten uralkodik?

Az egész világ sem teheti kevéllyé, akit az igazság magához hódoltatott, és ha mindenki dicséri, akkor sem indul meg az, aki minden reménységét Istenbe vetette.

Hiszen mind semmik; azok is, akik beszélnek, elfogynak szavuk zengésével együtt, az Úr hűsége pedig örökre megmarad (Zsolt 116,2).

A 'Krisztus követése' című könyvből

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. augusztus 30. – Kedd

Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: 'El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.' Jézus ráparancsolt: 'Némulj el, és menj ki belőle!' Erre az ördög a földre sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták: 'Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból.' Ennek híre elterjedt az egész környéken. Lk 4,31-37

Elmélkedés

Az eljövendő Messiásról, a Megváltóról szóló prófétai jövendölések jellegzetes eleme a szabadítás, az ember megszabadítása, s ezt az Isten hozza az ember számára. Ez azonban nem az elnyomó hatalomtól, hanem a bűntől, a gonosz hatalmától való megszabadulást jelenti. Amikor Jézus meggyógyítja a betegeket, akkor megszabadítja őket a testi betegségtől. Az isteni erőnek, hatalomnak köszönhető megszabadulás örömmel tölti el a meggyógyult személyeket, a vakokat, a süketeket és némákat, a bénákat vagy a leprából megtisztultakat. Az örvendezés és a hálaadás a csodát szemlélőkből is felfakad, akik Istent kezdik magasztalni jóságáért, amivel az embert segíti. Ez az Isten felé szálló öröm jelzi azt, hogy mind a meggyógyultak, mind környezetük egyértelműen Istennek tulajdonítják szabadulásukat, azaz elismerik azt, hogy Jézus valóban Isten, isteni erejével képes gyógyítani és csodákat tenni, megszabadítani.

A gonosz lelkektől való megszabadítások eseteire különösen is igaz mindez, hiszen a gonosz felett egyedül Istennek van hatalma. Az ember csak Isten segítségével képes legyőzni a kísértéseket és ellenállni a gonosznak. Isten szabadítása egyaránt érinti a testet és a lelket. Az Úr engem is meg akar szabadítani mindattól, ami akadályoz az üdvösség útján való haladásomban.

© Horváth István Sándor

Imádság

Nyisd meg, Urunk, a gazdagok szívét a szegények és szenvedők szükségletei iránt. Add, hogy a munkanélküliek munkaadóra találjanak. Segítsd a hajléktalanokat, hogy otthonra találjanak. Adj a családoknak minden nehézséget legyőző szeretetet. A fiataloknak nyiss utat és távlatot a jövőbe. Oltalmazó palástodat terjeszd ki a kicsinyekre, hogy meg ne botránkoztassák őket.

'Jézus születésének és halálának előfutára'

Az Úr születésének, igehirdetésének és halálának boldog előfutára az égiek előtt is méltón tett tanúságot küzdelméről; ahogy a Szentírás mondja: Bár az emberek szerint kínokat szenvedett, halhatatlansággal teljes mégis reménye (vö. Bölcs 3, 4). Méltán ünnepeljük mennyei születésnapját díszes ünneppel, hiszen maga tette ünnepélyessé szenvedésével, és ékesítette fel piros vérének ragyogásával. Méltán tiszteljük emlékét lelki örvendezéssel, hiszen az Úr mellett tett tanúságot a vértanúság pecsétjével szentesítve azt.

Nem szabad ugyanis kételkednünk abban, hogy Szent János a börtönt és a bilincseket Megváltónkért vállalta. Az ő tanúságtevő előfutára volt, és érte adta életét is. Bár üldözője nem követelte tőle, hogy Krisztust megtagadja, hanem hogy hallgassa el az igazságot. Ő mégis Krisztusért halt meg. Krisztus ugyanis maga mondja: Én vagyok az igazság (Jn 14,6). Krisztusért ontotta vérét, aki az igazságért áldozta fel magát; ő, aki Krisztus születéséről, igehirdetéséről, keresztségéről előbb a saját születésével, igehirdetésével és kereszteléssel tett tanúságot, előre jelezte a szenvedését is, amikor megelőzte őt a szenvedésben.

Ez a kiváló és nagy férfiú a bilincsek hosszan tartó, nyomasztó terhe után földi életének végét vére ontásával pecsételte meg. Aki az égi béke szabadságának a jó hírét hirdette, azt a gonoszok bilincsbe verik; aki a világosság tanújaként jött, azt a börtön homályába zárják; őt, aki méltó volt arra, hogy maga a Világosság, Krisztus égő és világító lámpának nevezze (Jn 5,35). A saját vére kereszteli meg azt, akinek megadatott, hogy megkeresztelje a világ Megváltóját, hallja fölötte az Atya hangját, és láthassa a leszálló Szentlélek ajándékát. De nem esett nehezére, sőt könnyű és kívánatos volt számára, hogy ideigtartó kínokat szenvedjen az igazságért, mert tudta, hogy ezekért az örök boldogság jutalma vár rá.

Az ilyen kiválasztottak kívánatosnak tartották, hogy a természeti kényszerűségből elkerülhetetlenül fenyegető halált Krisztus nevét megvallva, az örök élet koszorújával együtt várják. Jól mondja erről az Apostol: Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte (Fil 1,29). Azért mondja Krisztus ajándékának, ha a választottak érte szenvednek, mert ugyancsak ő tanítja: Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk (Róm 8,18). 

 Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap szentbeszédeiből

Forrás ~ Internet

 

HIMNUSZ KERESZTELŐ SZENT JÁNOSHOZ

Áldott Szent János, érdemekkel ékes,

hősi erényed makulátlan és nagy,

vértanúk dísze, remeték virága,

látnoki nagyság!

Más lehet harminc koszorúval ékes,

sőt ha erénye kétszerese annak,

százszor hoz hármas koronád teneked

drága gyümölcsöt.

Érdemeidben bizakodva kérünk,

hogy szívünk-lelkünk igazítsd magadhoz,

rút kevélységünk hegyeit lehordva

töltsd ki lapályát,

hogy a Megváltó, közeledve hozzánk

már kisimított utakat találjon,

lelkünkben akkor akadályt ne érjen

isteni lépte.

Ó te, Egy-Három, kit egek dicsérnek,

megváltott néped leborul előtted,

s kér: tekints mindig megbocsátó szívvel

gyermekeidre! Amen.

HIMNUSZ KERESZTELŐ SZENT JÁNOSHOZ

Az ég kegyének hírnöke,

igazság bátor bajnoka,

Krisztus fáklyája: tündököl

örömről, fényről hírt hozón.

Miről prófétalelke szól,

mit ajka hirdet s élete:

pecséttel azt a szent halál

meggyőző jelként zárja le.

Az eljövendő Úr előtt

jön küldöttként a földre ő,

s mikor keresztel, felfedi

igaz keresztvíz Kútfejét.

Ki értünk meghalt bűntelen,

s a földre életet hozott,

őt jelzi most, mint hű tanú,

vérével a Keresztelő.

Add meg, kegyelmes jó Atyánk,

járhassunk János útjain,

s örökségként hadd nyerjük el

Krisztus mennybéli kincseit. Amen.

Forrás ~ Internet

 KERESZTELŐ SZENT JÁNOS VÉRTANÚSÁGA ~ AUGUSZTUS 29.

Ezen a napon arra emlékezünk, hogy Heródes Antipasz lefejeztette Jánost Kr.u. 29-ben, Szalóme táncáért. Mint ismeretes, Heródes együtt élt testvére feleségével, Heródiással, aki elszökött Rómából férjétől, hogy a király Heródes mellett fényben, pompában élhessen. Lánya a már kissé kapatos vendégsereg előtt táncával mindenkit elbűvölt. Az alkoholmámorban tetszelgő király bármit hajlandó volt jutalmul adni a lánynak táncáért. Az anyja tanácsára János fejét kérte. Megkapta (Mk 6, 21-28)

Keleten már az 5. században megülték ezt az ünnepet. Valószínűleg ezen a napon volt a szamariai Sebasztében Szent János templomának a búcsú napja. A magyar hagyomány a mohácsi vész napjával összekapcsolva emlékezik 'Nyakavágó János' ünnepére.

Példája: Helyes tettünk következményét vállalnunk kell, tévedésünket pedig beismerni!

Istenünk, te úgy akartad, hogy Keresztelő Szent János születésében is, halálában is Fiad előfutára legyen, és a vértanúságot is vállalja az igazság és az erkölcs védelmében. Add, hogy példája szerint mi is állhatatosan helytálljunk tanításod megvallásában.' Amen.

  KERESZTELŐ SZENT JÁNOS VÉRTANÚSÁGA

' Istenünk, te úgy akartad, hogy Keresztelő Szent János születésében is, halálában is Fiad előfutára legyen, és a vértanúságot is vállalja az igazság és az erkölcs védelmében. Add, hogy példája szerint mi is állhatatosan helytálljunk tanításod megvallásában. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

'HARMATOZZATOK Ó EGEK''

 Harmatozzatok, óh egek onnan felül és a felhők  közül szálljon
le hozzánk a Megváltó. Így sóhajtoztak hozzád mennyei Atyánk
a szent próféták  a Messiás után, akit már első szüleinknek vigasztalására megígértél.

S amint egykor Keresztelő Szent János figyelmeztette az embereket, hogy készítsék az Úr útját s egyengessétek ösvényeit, éppen úgy én is elő akarom készíteni szívemet Jézus születésének ünnepére.
Alázatos és tiszta szívvel akarom imádni én is a jászolban fekvő Megváltót.

Azért édes üdvözítő Jézusom, oly epedő szívvel várlak, mint ahogy vártak egykor a próféták.Siess szívembe szereteted kegyelmével.Te vagy a világnak megígért váltsága, imádva ismerem el isteni erődet s könyörögve sóhajtok hozzád.

Áraszd reám kegyelmedet, oszlasd el elmém vakságát; 

segíts, hogy kegyelmed által segítve biztosan járjak a te utadon.
Tisztítsd meg szívemet a bűntől, hogy méltó szállást találj szívemben,

 s kedves vendégként maradj velem mindörökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

 

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS VÉRTANÚSÁGA EMLÉKNAPJA

'A szentekről könyveket írnak, történeteket mesélnek. Keresztelő Jánosról a legjelentősebb könyv, a Szentírás emlékezik meg. Ezért kiemelten oda figyelünk az ő életpéldájára. Születésekor a szomszédok azt kérdezték: 'mi lesz ebből a gyermekből.' Ma a vértanúságának napján látjuk, hogy kivé lett, Isten hírnöke, vértanúja.

Keresztelő János Lukács evangéliuma szerint anyai ágon Jézus rokona volt. Hat hónappal Jézus előtt született, apja Zakariás zsidó pap volt, anyja Erzsébet. Zakariást némasággal büntette Isten, mert mikor egy angyal közölte vele, hogy fia fog születni, ő nem hitte el, mert már nagyon öreg volt; egészen János születéséig néma maradt.
János a pusztában élt, mielőtt prédikálni kezdett. 'Teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt' (Máté 3,4) és gyakran böjtölt. (Máté 9,14; Máté 11,18-19). Prédikált a népnek Krisztus közelgő eljöveteléről és bűnbánatot hirdetett.

A Jordán folyó vizében keresztelte meg az embereket. Innen ered a keresztelés szentsége. Maga Jézus is elment hozzá megkeresztelkedni, amit János, - aki ekkor felismerte Jézusban a Megváltót - először nem akart megtenni, mert úgy érezte, hogy méltatlan rá, de Jézus ezt mondta neki: 'Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.' (Mt 3,15)

Heródes király bár tisztelte és félt tőle, mert szent embernek tartotta (Márk 6,20) mégis elfogatta Jánost, mert elítélte amiatt, hogy a testvére feleségét, Heródiást vette el. Heródiás manipulációi következtében a király lefejeztette Jánost - a Biblia szerint mikor Heródiás lánya, Salomé táncolt a király előtt, az megígérte, hogy teljesíti egy kívánságát, az anyja pedig utasította Salomét, hogy Keresztelő János fejét kérje egy tálcán.

A keresztény értékekért nekünk is áldozatot kell vállalnunk. Nem mindig rendkívüli dolgokra kell gondolnunk. Mindannyiunk környezetében vannak olyan emberek, akik tudatosa, vagy éppen akaratlanul hibáinkra, bűneinkre figyelmeztetnek. Nem könnyű ezt tudomásul vennünk. Azonban azzal, hogy nem hallgatjuk meg őket, haragszunk rájuk, csak a lelkiismeretünket próbáljuk elaltatni.'

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. augusztus 29. – Hétfő, Keresztelő Szent János vértanúsága

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: 'Nem szabad elvenned testvéred feleségét.' Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: 'Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.' Sőt meg is esküdött: 'Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.' A leány kiment, és megkérdezte anyjától: 'Mit kérjek?' Anyja ezt felelte: 'Keresztelő János fejét.' Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. 'Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!' A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették. Mk 6,17-29

Elmélkedés

Jézus előhírnökének, Keresztelő Jánosnak a halálára, vértanúságára emlékezik Egyházunk a mai napon. A Keresztelő vesztét az okozta, hogy nem hallgatta el a bűnt, hanem szóvá tette azt. János úgy gondolja, hogy egyetlen ember sem helyezheti magát a törvények fölé. Még az uralkodó sem engedheti meg magának azt, hogy törvénysértő kapcsolatot tartson fenn. Isten küldötte nem hallgathat, hanem figyelmeztetnie kell a bűnösöket. A vértanúság történetét Márk evangélista úgy írja le, hogy szembeállítja a jót és a rosszat, az igazat és a bűnöst, az ártatlant és a kegyetlent. Keresztelő János személye a keresztény igehirdetésben úgy tűnik elénk, mint aki életével és halálával egyaránt Krisztusra mutat. János a próféta, aki a sivatagban él és előkészíti Jézusnak, a Messiásnak érkezését. Ő tehát az előhírnök, aki rámutat a Megváltóra. János bűnbánatot hirdet az embereknek, s valamivel később Jézus is ugyanezt teszi. A Keresztelő körül kisebb tanítványi kör alakul ki, de nem sajnálja, amikor tanítványai közül egyesek Jézushoz csatlakoznak, az ő követői lesznek. Jézus tanúja ő, aki halálával is előre jelzi a Megváltó sorsát. Tudatában van saját szerepének és küldetésének és soha nem akar túllépni azon, nem helyezi önmagát Jézus elé. Keresztelő János életpéldája erősítse bennünk annak tudatát, hogy a mi keresztény küldetésünk is a Krisztusról való tanúságtétel.

© Horváth István Sándor

Imádság

Mindig soknak tartjuk, amit mi teszünk másokért; ellenben amit mások tesznek érettünk, azt semmibe sem vesszük. Úgy látszik, két szívünk van: egy lágy, gyöngéd, engedékeny, önmagunk számára, és egy kemény, szigorú, zord, embertársaink számára.

Szalézi Szent Ferenc

'Az Úr megkönyörült rajtunk'

Boldogok vagyunk, ha meg is tesszük, amit hallunk és zengedezve énekelünk. A meghallgatás, az a jó mag elvetése, a jó cselekedet pedig ennek a magvetésnek a gyümölcse. Ezeket előrebocsátva figyelmeztettelek benneteket, szeretteim, hogy ne az említett gyümölcsök nélkül jöjjetek ide a templomba, mint azok, akik annyi jót hallottak már, de még semmi jót sem tettek. Mert amint az Apostol is mondja: Isten kegyelméből részesültetek a megváltásban. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék (Ef 2,8-9).

 Kegyelemből kaptátok a megváltást (Ef 2,5). Megváltástokat nem előzte meg a részetekről semmiféle Istennek tetsző élet, amit Isten a mennyből kedvelt vagy megszeretett volna és azt mondhatta volna: siessünk ezeknek az embereknek a segítségére, és gyámolítsuk őket, hiszen olyan szent módon élnek. Sőt ellenkezőleg, egyáltalában nem volt tetszésére a mi életünk, nem volt tetszésére semmi sem, amit mi cselekedtünk, azonban örömét lelte mindabban, amit ő tett bennünk. Tehát amit mi cselekedtünk, az kárhozatba vitt volna bennünket, viszont amit ő tett, az váltott meg minket.

Mi tehát nem voltunk jók. De ő megkönyörült rajtunk, és elküldte nekünk szent Fiát, hogy meghaljon értünk, nem a jókért, hanem a gonoszokért, nem az igazakért, hanem a bűnösökért. Ugyanis Krisztus a bűnösökért halt meg (Róm 5,6). De mit olvasol rögtön ezután? Noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb a jó emberért vállalják a halált! (Róm 5,7) Talán akad valaki, aki mer meghalni a jó emberért. Az igaztalanért, a bűnösért, a rosszért ugyan ki akarna meghalni, hacsak nem egyedül Krisztus, hogy így, mint Igaz, megigazulttá tegye a bűnösöket?

Lássuk be tehát, testvéreim, hogy nekünk nem volt semmi jócselekedetünk, hanem mind bűnös volt. Annak ellenére, hogy az emberek cselekedetei bűnösek voltak, az ő irgalma mégsem hagyott el bennünket, íme, Isten elküldte Fiát, hogy nem arannyal és nem ezüsttel, hanem kiontott vére árán váltson meg minket. A szeplőtelen Bárányt vitték áldozatul a bűnös juhokért, a nagy bűnösökért és a kis bűnösökért is. Megkaptuk tehát ezt a kegyelmet. Éljünk ezzel a megkapott kegyelemmel méltóképpen és vissza ne éljünk e nagy ajándékkal. Az isteni Orvos jött el hozzánk és megbocsátotta minden bűnünket. Ha pedig ezután ismét bűnt követnénk el, akkor az nemcsak a saját vesztünket okozná, hanem az egyben rút hálátlanság is lenne isteni Orvosunk iránt.

Kövessük tehát az ő útját, amelyet megmutatott nekünk, főképpen az alázatosság útját, hiszen ő alázatos lett értünk. Parancsaival ugyanis az alázatosság útját jelölte ki számunkra, és értünk szenvedve maga is ezt járta végig. Az Ige testté lett, és köztünk lakozott (Jn 1,14) azért, hogy meghalhasson értünk, hiszen különben nem halhatott volna meg. A halhatatlan Isten magára vette halandó emberi természetünket, hogy meghaljon értünk, és halálával megsemmisítse halálunkat.

Ezt cselekedte az Úr, ezt nyújtotta nekünk. Fönséges Urunkat megalázták, majd miután megalázták, testét megölték, meghalt, de feltámadt és a mennybe ment, hogy minket se hagyjon a kárhozatban meghalni, hanem a halottak feltámadásakor bevigyen a mennybe minket is, akiket eddig is felmagasztalt már az igazak hitében és közösségében. Tehát az alázatosság útját adományozta nekünk. Ha ezt az utat járjuk majd, akkor hálát fogunk mondani az Úrnak és teljes joggal énekeljük majd: Magasztalunk téged, Istenünk; magasztalunk, és nevedet szólítjuk (Zsolt 74,2). 

 Szent Ágoston püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. augusztus 28. – Évközi 22. vasárnap

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. 'Amikor lakomára hívnak – kezdte –, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb! Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt!  Ekkor a házigazdához fordult: 'Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.' Lk 14,1. 7-14

Elmélkedés ~ 'Az utolsó hely'

Jézus példabeszédei mindig az életből merítik témájukat, soha nem mond olyan hasonlatokat, amelyek elrugaszkodnának a valós élethelyzetektől. Az ünnepségre érkező vendégek szeretnének előkelőbb helyre kerülni, keresik a jobb helyeket. E jelenet nem csak a korabeli ünnepségekre és vendéglátásokra volt jellemző, hanem napjaink rendezvényeire is. A lakodalmi helyszíneken ezt megelőzendő minden helyre kis névkártyákat tesznek ki, amely alapján mindenki elfoglalhatja azt a helyet, amit az ifjú pár nekik szánt. A vendégsereg sokszor csak tájékoztató jellegűnek tartja ezeket a kártyákat és nem riadnak vissza azok cserélgetésétől, így szerezve maguknak olyan helyet, amit jobbnak tartanak. Jézus beszéde kapcsán érdemes néhány igazságot megfogalmaznunk.

Az első: ha vendég vagy, ne viselkedj úgy, mintha te volnál a vendéglátó! Vannak illemszabályok, íratlan törvények, de nem csupán ezek ismeretéről és megtartásáról van szó, hanem a szerénységről is. Örülj annak, hogy vendég vagy, meghívott vagy, és valakinek köszönhetően osztozhatsz mások örömében. A mennyországban is vendégek leszünk, Isten vendégei. Ott nem lesznek első és utolsó helyek, hanem mindenki egyenlően részesül Istentől a boldogságban. Örökké együtt élni Istennel ez a tökéletes boldogság az ember számára.

A második: a vendéglátás mindig szeretetközösség. A meghívó a szeretetét mutatja ki azáltal, hogy vendégül lát másokat. A meghívott elfogadja és viszonozza ezt a szeretetet, elfogadja a közösséget. Az ellenségeinkkel nem szoktunk együtt étkezni, tehát ha vendégségben vagyunk, akkor olyanokkal vagyunk együtt, akik barátként, testvérként tekintenek ránk. Ezért az ilyen szeretetközösségben ne viselkedjünk ellenségesen. A szentmisén Isten vendégei vagyunk. Isten szeretetközösségre hív bennünket, hogy vele és benne éljünk. A közösség a szentáldozásban jön létre, amikor Krisztus testét magunkhoz vesszük. Ellenséges érzületről tanúskodna, ha elutasítanánk szeretetteljes hívását s mindenféle okokra hivatkozva elmulasztanánk a szentmisét. Azért veszünk részt a szentmisén, hogy kimutassuk szeretetünket Isten iránt.

A harmadik: a vendéglátások az emberi kapcsolatok építését szolgálják. Nem az a cél, hogy minél hamarabb mindent megegyünk és jóllakottan távozzunk, hanem az, hogy megéljük a szeretetközösséget másokkal. Valamit adnunk kell önmagunkból és el kell fogadnunk a másik személyt, hogy mindkettőnknek élmény legyen az együttlét. Isten meghív minket, hogy vele éljünk. Legyünk hálásak azért, hogy Isten megosztja velünk életét. Az Eucharisztia hálaadást jelent. Amikor Jézus az utolsó vacsorán megalapította az Oltáriszentséget, az Eucharisztiát, és amikor minden szentmisében megújítja ezt az áldozatot, akkor úgy ad hálát az Atyának, hogy felkínálja, odaajándékozza önmagát neki és nekünk, embereknek.

Befejezésül még egy gondolat: Jézus egy kereszten halt meg. Megalázták és mindenétől megfosztották és keresztre feszítették. Így foglalta el az 'utolsó helyet.' Az utolsó hely választásával példát ad nekünk, hogy ne egymással versenyezve törekedjünk elfoglalni az általunk jobbnak tartott helyeket, hanem keresztünket felvéve, alázattal és engedelmesen fogadjuk el azt a helyet, amelyet Isten kijelölt nekünk az életben. Így tudjuk biztosítani azt, hogy helyünk legyen a mennyországban is.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Napjainkban az életrevalóság, a siker, a jogokért való küzdelem, a büszkeség, a teljesítményre való törekvés, az eredményesség sok ember számára vált az élet jelszavává. De el kell ismernünk, hogy mindezek az alázatosság, a szerénység és a szolgálatkészség nélkül rossz útra visznek. Te azt kérted egykor tanítványaidtól és azt kéred követőidtől most is, hogy tőled, a te példádból tanuljuk meg a szelídséget és az alázatot. Segíts minket, hogy követni tudjuk példádat! Te meghívsz minket a veled való szeretetközösségbe, az öröm asztalához. Boldogok vagyunk, hogy vendégeid lehetünk. Boldogok vagyunk, hogy leülhetünk ünnepi asztalodhoz. Boldogok vagyunk, hogy hívásodra szeretettel válaszolhatunk.

SZENT MÓNIKA - AUGUSZTUS 277.  
 

  Szent Mónika az afrikai Tagastében született 331-ben, sötétbőrű pún keresztény családból. Kislány korában megtanulta az önmérsékletet és a mértéktartást. Már fiatal lányként férjhez adták egy pogány férfihez, Patríciushoz. Több fia volt. Mónika igyekezett a családnak katolikus nevelést nyújtani, de férje és gyermekei lenézték vallásosságát, elhúzódtak, sőt gúnyolták miatta. Nehéz természetű férjét csodálatos türelemmel viselte el. Anyósát is türelemmel változtatta meg, barátnővé, sőt kereszténnyé tette.

Az igazi édesanya példaképe: hitét imádsággal táplálta és erényeivel ékesítette. Nem adta fel a reményt, hogy környezetét megtérítse. Rendíthetetlen türelemmel igyekezett a kicsapongó Ágostont is jobb útra téríteni. Minden eszközt megragadott volna, hogy fiát megváltoztassa, de Ágoston megátalkodottságán minden próbálkozás megbukott.

Pogány férjét jóságával és szelídségével segítette a megkeresztelkedésre, az halálos betegen megtért, megkeresztelkedett, 372-ben, egy évvel halála előtt. Ágoston szabadulni szeretett volna anyjától, ezért félrevezetve azt, suttyomban utazott el Rómába. Szökevény fiát Milánóban találta meg, Szent Ambrus tanítását hallgatta. A rossz úton járó fiút 14 éven át hullatott könnyeivel és állhatatos imádságával térítette meg. Kitartó könyörgése többet eredményezett, mint amennyit várt volna. Ugyanis nem csak fia, de Ágostonnak házasságon kívül született fia is, és barátja is együtt vették fel a keresztséget 386. húsvét hajnalán.

Megtért fia karjaiban halt meg 387-ben, Ostiában. Először az ostiai Szent Aurea templomba temették el. 1430-ban V. Márton pápa az ereklyéket felemeltette, és most Rómában a Szent Ágoston templomban van eltemetve.

Példája: Az oly parányi vízcsepp is - állandóan csepegve - átfúrja a kemény sziklát!

Istenünk, szomorúak vigasztalója, ki Ágoston megtérése által megmutattad, hogy irgalmasan elfogadtad Szent Mónika fiáért ontott könnyeit, közbenjárására kérünk add meg, hogy bűneinket megsirassuk, és kegyelmedből bocsánatot nyerjünk! Amen.

 SZENT ÁGOSTON SZENT MÓNIKÁRÓL

'Ez a csodálatos feleség és édesanya ruházata szerint asszony,  a hitére nézve férfi volt; olyan biztonság volt benne, amilyet csak az öregség ad meg az embernek; olyan szeretete volt, amilyenre csak  egy édesanya képes; s olyan jámborság élt a szívében, amit csak egy keresztény nő hordozhat a szívében'

'Temessétek csak el a testet ott, ahol van, és ne legyen miatta semmi gondotok. Csak arra az egyre kérlek titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, bárhol lesztek. Mikor ezt kimondta, elhallgatott, és állapota súlyosabbra fordult. 

Arra is gondoltunk, nem volna illő, hogy hangos jajgatás és zokogás közepette temessük el halottunkat, úgy, ahogy a gonosz halál után az örökre megholtakat szokás siratni, hiszen az ő halála nem volt gonosz, és nem is halt meg örökre. Ennek tiszta élete volt a bizonysága.'

Forrás ~ Internet

'Jussunk el az örök bölcsességre!'

Már küszöbön leselkedett a nap, amelyen anyámnak távoznia kellett földi életéből. Te, Uram, tudtad ezt a napot, nekünk még nem volt sejtelmünk se róla. Történt - úgy hiszem, rejtett irányításoddal -, hogy ő és én az egyik ablakra könyökölve álltunk. A szállást adó ház belső kertjére láttunk onnét, a Tiberisparti Ostiában, ahol messze a világ zajától, hosszú utazásunk bajai után a tengeri útra gyűjtöttünk erőt.

Meghitten, édesen beszélgettünk, csupán egymással. Elfelejtettük, ami mögöttünk volt, és nekifeszültünk az előttünk levőknek (vö. Fil 3, 13). Fontolgattuk magunk között, jelenlétedben, Uram, örök Igazság, hogy milyen lesz majd a szentek örök élete, amelyet szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogott (vö. 1 Kor 2, 9). Szívünk ajakával áhítoztunk forrásod magasztos csöppjeire, az élet forrására, mely tenálad van (Zsolt 35, 10).

Ilyesféléket mondottam, talán másképpen, vagy nem pontosan e szavakkal, Uram, te tudod, hogy e dolgokról történt csevegésünk napján, midőn beszélgetésünk folyamán ugyancsak silánynak láttuk a világot minden gyönyörűségével együtt, így szólott anyám: 'Ami engem illet, fiam, nem találom én már örömömet e földi élet során semmiben. Mit keressek, miért éljek itt, nem tudom. E világban való minden reménységem szertefoszlott. Csupán egy dolog volt, amiért ideig-óráig még szívesen maradtam e földi tereken, hogy téged halálom előtt katolikus kereszténynek lássalak. Tetézetten teljesítette kérésemet az Isten, hiszen megveted immár a földi boldogságot, sőt az Úr szolgájaképpen látlak. Mit keressek tehát a földön?'

Nem emlékszem pontosan, hogy az anyámnak erre mit feleltem. Talán öt nap sem múlt el ezután, vagy alig valamivel több, és láz döntötte őt ágynak. Betegsége egyik napján ájulásba esett, és egy kevés ideig eszméletlenül feküdt. Összeszaladtunk, ámde magára eszmélt hamarosan, és amikor meglátott minket ágya mellett, engem és testvéremet, mintegy kérdő hangon így szólt hozzánk: 'Hol voltam?'

És mihelyt látta, hogy mennyire megrendített bennünket a fájdalom, így folytatta tovább: 'Tehát itt temetitek el anyátokat.' Hallgattam, és könnyeimmel gyürkőztem. Fivérem motyogott valamit, talán, hogy inkább azt óhajtaná, ha nem idegenben, hanem hazai földön zárná le a szemét. Midőn ezt hallotta anyám, gyötrődő arccal mintegy büntetésül, hogy effélékre gondol, rátekintett, majd rám emelte róla a szemét, és szólt: 'Nézd csak, mit beszél!' Majd mindkettőnknek csakhamar ezt mondotta: 'Földeljétek el bárhol ezt a testet. Ne okozzon ez nektek semmi gondot. Csak arra kérlek titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, akárhol is lesztek.' Midőn ezt a kívánságát, amennyire tudta, szavakba öntötte, elcsendesedett. Tovább küzdött súlyosbodó betegségével. 

 Szent Ágoston püspök Vallomásainak könyvéből

Szent Mónika emléknap ~  augusztus 27.

Mónika a férjes asszonyok és az anyák védőszentje. Életének titka az isteni bölcsesség és a megtestesült Ige iránti szeretet volt.

Az afrikai Tagastében született 331-ben keresztény családból. Fiatal leányként a pogány Patríciushoz adták férjhez. Fiai között van Szent Ágoston, akinek megtéréséért sok könnyet hullatott és sokat imádkozott Istenhez. Az igazi édesanya mintaképe: hitét imádsággal táplálta és erényeivel ékesítette. Ostiában halt meg 387 őszén.

 1430-ban avatták szentté, tiszteletét az ágostonos szerzetesrend tagjai terjesztették el.

Az 1987-ben madridi édesanyák által alapított, Szent Mónika közösség - amely Magyarországon, így plébániánkon is megalakult és működik - tagjai névadójuk példáját követve minden nap így imádkoznak:

Mennyei Atyánk, minden ajándék és öröm osztogatója, aki nekem az édesanyai hivatást adtad, hálát adok Neked és áldom szent Nevedet. Úr Jézus! Kérlek, növeld hitemet, erősítsd reményemet és tökéletesítsd szeretetemet, hogy jó keresztény édesanya lehessek. Szentlélek Úristen, erősíts engem, hogy életem minden nehézsége közepette se szűnjek meg gyermekeink hitéért imádkozni! Amen.

Forrás ~  Internet 

EGY KERESZTÉNY ÉDESANYA IMÁJA SZENT MÓNIKÁHOZ

Szent Mónika szenvedő feleség és anya,
te ismered könnyeimet, szenvedésemet és fájdalmamat.
Egyszer Te is úgy szenvedtél, mint én,
könyörülj hát rajtam. Imádkozz értem!

A Szentlélektől megkaptad a bölcsesség és megértés,
az erősség és imádságosság ajándékait.
Kérd, hogy én is megkaphassam ezeket az ajándékokat.
Imádkozz férjemért és gyermekeimért.

Te a béke asszonya voltál.
Kérj békét az otthonunk számára.
Isten segítségével megmentetted férjedet és fiadat.
Könyörögj Istennél otthonunk számára
hitért és az Isten kegyelméért.

A mindennapi szentmiséből erőt és vigaszt merítettél.
Könyörögj értünk, hogy ebben mi is részesüljünk.
Könyörögj anyagi jólétünkért,
hogy dolgozhassunk és biztonságban,
kényelemben élhessünk otthonunkban.

Imádkozz gyermekeimért is,
hogy mindig ismerjék, szeressék és szolgálják az Urat.
Könyörögj értem, hogy jó anyjuk lehessek.
Könyörögj azért is, hogy amikor ez az élet véget ér,
szeretteim mind együtt lehessenek az Úrban,
ahogy Te együtt vagy most férjeddel és gyermekeiddel.
Szent Mónika, édesanyák védőszentje, könyörögj értem! Amen.

Forrás ~ Internet