ÉV VÉGI HÁLAADÁS

TE DEUM LAUDAMUS - TÉGED ISTEN DICSÉRÜNK

Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.

Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.

Téged minden szép angyalok Kerubok és Szeráfkarok.

Egek és minden hatalmak szüntelenül magasztalnak.

Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég, föld,dicsőséged mindent bétölt.

 

Téged dicsér, egek Ura apostolok boldog kara.

Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.

Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.

Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.

S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.

És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje Király vagy te mindörökre.

Mentésünkre közénk szálltál szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad mennyországot megnyitottad.

Isten jobbján ülsz most széket: Atyádéval egy fölséged.

Onnan leszel eljövendő: mindeneket ítélendő.

Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!

Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!

Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!

Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged, szent nevedet áldja néped.

Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!

Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!

Kegyes szemed legyen rajtunk tebenned van bizodalmunk.

Te vagy Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!

Forrás ~ Internet

 

 

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=gbsqlNFMA0k

 

 https://www.youtube.com/watch?v=sLwBlTaOGIQ

Forrás ~ Internet

'Urunk születése a béke születése'

    Bár Krisztus gyermekkora - amelyet az Isten Fia magára venni nem vonakodott - már elmúlt, hiszen idő múltával tökéletes férfikorba jutott, sőt szenvedése és a feltámadása diadalát is megülte, és az értünk magára vállalt sokféle megaláztatásainak is vége már, mégis a mai nagy ünnepünk elénk idézi Jézusnak, Szűz Mária Fiának szent Gyermeksége első napjait. És amikor Üdvözítőnk születését hódolattal tiszteljük, rádöbbenünk, hogy voltaképpen most a saját eredetünket is ünnepeljük. 

     Krisztus születése ugyanis a kereszténység eredete; így a Főnek a születésnapja egyben a Testnek is a születésnapja. Legyenek bár a meghívottak a legkülönfélébb hivatásban vagy pedig az éveket tekintve bármely távol is egymástól, mégis az egész hívő sereg a maga teljességében a keresztség forrásából újult meg, és mint ahogy Krisztus szenvedésében keresztre lett feszítve és feltámadásában új életre lett keltve, valamint mennybemenetelével a mennyei Atya jobbjára lett helyezve, ugyanúgy az ő születése napján mintegy vele együtt született meg.

     A világ bármelyik részén élő hívő ember Krisztusban születik újjá, aki megszüntette az eredeti bűn ősi útvesztőjét, így a hívő ember újjászületve új emberré válik; többé már nem a testi atya leszármazottja, hanem az Üdvözítő édestestvére, mert ő azért lett ember Fia, hogy mi Isten gyermekei lehessünk. Ha ugyanis ő, ebben az alázatosságában le nem ereszkedik hozzánk, soha senki sem emelkedhetne fel hozzá a saját erejéből.
   

  Ezért kíván tőlünk ez a mai nap a kapott ajándék nagyságához méltó fényes tiszteletadást. Miként ugyanis az Apostol tanítja: nem evilágnak lelkét kaptuk, hanem a Lelket, aki Istenből van, hogy általa tudjuk meg, milyen nagyon nagy ajándékot kaptunk Istentől. Nem is tisztelhetjük őt méltóbban, minthogy azt ajánljuk fel neki, akit ő adott nekünk.
    

 A bőkezű isteni ajándékok közül mi lehetne a mostani ünnepnek más megfelelőbbje, mint elsőként éppen a béke adománya. Ezt hirdették meg Urunk születése napján elsőként az angyalok zengő énekükkel. Ezáltal leszünk Isten gyermekei, ez növeli a szeretetet és táplálja az egységet; ez a szentek nyugalma az örök hajlékban. A békesség sajátos eredménye és egészen különleges ajándéka pedig az lesz, hogy egybekapcsolja Istennel mindazokat, akiket ő választott ki e világból.
    

 Azok tehát, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istenből születtek (Jn 1.13), az Atyának ajánlják fel a békesség gyermekeinek egyetértését. Az új teremtmény elsőszülöttjében a gyermekké fogadás valamennyi tagja egyesüljön, mert ő nem azért jött, hogy a saját akaratát cselekedje, hanem azért, hogy végrehajtsa küldője akaratát, mivel jóságos Atyánk nem az egyenetlenkedőket és a széthúzókat, hanem az egyetértőket és az egyakaratúakat fogadta örököseivé. Ha pedig saját képének hasonlatosságára teremtett bennünket, akkor az is kötelességünk, hogy egyetértőek legyünk.
   

  Urunk születésének ünnepe tehát a béke születésének ünnepe. Ezért mondja az Apostol is: Ő, a mi békességünk, a kettőt eggyé forrasztotta (Ef 2,14), tudniillik a zsidót és a pogányt, mert az ő révén van szabad utunk az egy Lélekben az Atyához (Ef 2,18). 

Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

Forrás ~ Internet

'A Krisztusban való hit'

    'Testvéreim! Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket. Ha testileg távol is, de lélekben köztetek vagyok, s örömmel látom a körötökben uralkodó fegyelmet és rendíthetetlen hiteteket Krisztusban. 

     Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust Uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s hálátok ne ismerjen határt.
     Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson. 

     Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei. Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje. Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki őt a halálból feltámasztotta. Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket.

     A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.'

Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből 2. fejezet 14-15.

Forrás ~ Internet

 

SZENT I. SZILVESZTER PÁPA ~ DECEMBER 31.

Szent Szilveszter pápa, aki ősi római családból származott. Szüleitől kiváló keresztény nevelést kapott. Papként igen sokat szolgált a diokleciáni üldözés idején (303-305), ami Rómában is sok áldozatot kívánt. Többször kellett elrejtőznie a Soracte-hegy egyik barlangjában.

Apja halála után Szilveszter anyja egy papra bízta a gyermek nevelését. Nagyon tehetséges tanuló volt, szeretett is tanulni. 314-ben választották pápává, mert közismertek voltak nagy érdemei. Nagy Konstantin alatt uralkodott, a milánói ediktum (313) utáni békés korszakba ő vezette be az Egyházat. Templomokat épített, szabályozta a templomok szentelésének rendjét, a templomok felszerelését. Ekkoriban a donatisták és az arianizmus nehezítette az Egyház életét, Szilveszternek élete végéig küzdenie kellett ezek ellen az eretnekségek ellen.

335. december 31-én halt meg. A Priscilla katakombába, a Via Salarián temették el, I. Pál pápa azonban 761-ben átvitette elődje maradványait a szent tiszteletére alapított 'San Silvestro in capite' nevű kolostorba. Alakját sok, szinte a mese határát súroló legenda veszi körül, már az 5. században tisztelték.

Példája: szabadság vagy elnyomás egyformán veszélyek tömegét jelenti a hit ellen!

'Istenünk, kérünk, Szent Szilveszter pápa közbenjárására segítsd népedet, hogy jelen életét kormányzásod alatt élje, és boldogan találhasson el az örök életre!'

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. december 31. – Csütörtök

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: 'Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.' Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. Jn 1,1-18

Elmélkedés

A frissen kivágott fán gyerekek számolják az évgyűrűket, hogy megtudják milyen idős lehetett a fa. Érdekes számukra, mert most látnak életükben először ilyet. Minden gyűrű egy év. A szüntelenül múló idő minden évben otthagyta nyomát a fán, amelyet a korábbi években alig lehetett észrevenni, de most, a kivágás után láthatóvá vált. Az idő rajtunk is nyomot hagy. Az elmúlt esztendő során is növekedtünk, s a közvetlenül előttünk álló, majd a következő években is növekednünk kell, amíg életünk fáját egyszer ki nem vágják, s Isten fogja szemlélni növekedésünk nyomait.

Ha visszatekintünk az időben, annak múlását gyorsnak érezzük: milyen hamar eltelt ez az év, milyen gyorsan múlnak az évek - mondogatják sokan. Ha időben előretekintünk, már nem érezzük ezt a gyorsaságot, néha inkább siettetnénk az idő múlását, hogy egy-egy várva várt esemény mielőbb bekövetkezzen. Ha a jelen pillanatra gondolunk, néha szeretnénk megállítani az időt, természetesen olyankor, amikor nagy öröm és boldogság részesei vagyunk. De hiába is támadnak ilyen érzéseink, gondolataink, az idő előrehaladtát nem tudjuk befolyásolni. Mert az idő és az örökkévalóság Isten kezében van. Miként időbeli létezésünket, a születéstől a halálig tartó életünket Istennek köszönhetjük, ugyanúgy az örökkévalóságba való megérkezésünk is Isten ajándéka lesz.

© Horváth István Sándor

Imádság

Ó örök Ige, Isten és Mária Fia, újítsd meg a lelkek rejtekében születésed csodáját! Megváltott fiaidat öltöztesd halhatatlanságba, gyújts bennük szeretetet, egyesítsd valamennyit titokzatos tested kötelékeivel, hogy eljöveteled meghozza a biztos békét, az egyesek és a népek közötti testvéri összefogást! Amen.

Szent XXIII. János pápa

'Krisztus az Egyház feje; Pál őt szolgálja'

    Testvéreim!
     Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtés elsőszülöttje, mert benne teremtetett minden a mennyben és a földön, minden látható és láthatatlan: a trónusok és uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Általa és érte teremtetett minden, ő előbb van mindennél, és benne áll fönn minden.   

Ő a testnek, az Egyháznak a feje, ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Mert úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, és általa békítsen ki magával mindent, békességet szerezve a kereszten kiontott vére árán mindennek a földön és a mennyben. 

     Nektek is, akik azelőtt távol jártatok és ellenséges érzületűek voltatok gonosz tetteitek következtében, most megszerezte a kiengesztelődést emberi testében a halál árán, hogy szentté, szeplőtelenné és feddhetetlenné tegyen benneteket színe előtt. Csak álljatok szilárdan és rendületlenül a hitben, és ne tántorodjatok el az evangéliumi reménytől, amelyről hallottatok, hiszen minden teremtménynek hirdették az ég alatt, és én, Pál is ennek a szolgája lettem. 

     Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak a javára. Ennek lettem a szolgája abból az isteni hivatásból, amelyet értetek kaptam, hogy az Isten szavát egészen érvényre juttassam: Azt a titkot, amely korszakok és nemzedékek óta rejtve volt, s amelyet most szentjeinek kinyilatkoztatott. 

Velük akarta megismertetni az Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok számára ez a titok: Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye, őt hirdetjük, amikor intünk és a teljes bölcsesség birtokában tanítunk mindenkit, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Jézus Krisztusban. Ezért fáradok és küzdök az ő erejével, amely hatékonyan működik bennem. 

     Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek, a laodiceaiakért és mindazokért, akik személyesen nem ismernek, hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse. 

Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből

1. fejezet 15 – 2. fejezet 3.

Forrás ~ Internet

 

'Krisztus isteni ereje az Isten szerinti jámbor élethez mindent megadott nekünk: megismertük azt, aki dicsőségével és erejével meghívott minket. Értékes és nagy ígéreteket kaptunk, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a romlottságtól, amely a világban uralkodik a bűnös kívánság következtében.'

Péter apostol II. levele 1. fejezet 3-4.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. december 30. – Szerda

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne. Lk 2,36-40

Elmélkedés

Jézus templomi bemutatásának jelenete azzal folytatódik, hogy Simeon után egy Anna nevű prófétanő is megjelenik a templomban. Képzeljük magunk elé a jelenetet! Nem a templom legbelsőbb részében, a szertartások helyén, hanem annak előcsarnokában vagy a templomon kívül, annak kapujában vagyunk. Itt fogadja az érkező Józsefet és Máriát Anna asszony, s veszi karjába a gyermeket, Jézust. Anna tekintete irányulhatna a templom szentélye felé, hiszen annak ad hálát a Szabadító érkezéséért, akinek a háza, lakóhelye ez az épület. Nézhetne akár az ellenkező irányba is, tekinthetne azokra az emberekre, akik körülállják őket, s akik hallgatják szavait arról, hogy e gyermek az, akit a választott nép évszázadok óta Isten ígérete alapján várt, s akiben beteljesedtek a prófétai jövendölések. Anna azonban nem a külső világra és nem is az emberekre néz, hanem a karjában lévő Gyermekre. Tekintete az újszülött arcán nyugszik meg. Annak arcán, akinek szeme minden emberi tekintetet magához vonz. Mert mindegy, hogy mikor és hol találkozunk Jézussal, e találkozáskor nem érdemes másra néznünk, csak egyedül őrá. Arca békességet sugároz, megnyugtatja szívünket, reménnyel tölt el minket. Ahová ő néz, abba az irányba érdemes nekem is néznem. Amerre ő halad, nekem is abba az irányba érdemes indulnom.

© Horváth István Sándor

Imádság

Krisztus, aki ugyanaz 'tegnap, ma és mindörökké', legyen velünk, amikor térdet hajtunk az Atya előtt, akitől minden atyaság és anyaság, és minden emberi család származik. Ajánljuk fel Krisztussal együtt a szeretet tanúságtételét, amellyel Krisztus mindvégig szeretett minket. Az Atya áldása és a Szentlélek kegyelme áradjon családjainkra Krisztusban és az ő szeretete által.

'Hálaadás és kérés'

    'Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér a Kolosszében élő szent és hívő testvéreknek Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól! 

     Hálát adunk Istennek, Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk. Hallottunk ugyanis Jézus Krisztusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amelyet minden szent iránt tanúsíttok annak reményében, ami készen vár rátok a mennyben. Erről az evangélium igaz tanításában hallottatok, amely hozzátok is eljutott, s amint az egész világon gyümölcsözik és gyarapszik, úgy nálatok is attól a naptól kezdve, hogy helyt adtatok neki, és az Isten kegyelmét valóban felismertétek. Így tanultátok ezt kedves szolgatársunktól, Epafrásztól. Ő hűséges szolgája köztetek Krisztusnak, ő beszélt nekünk lélekből fakadó szeretetetekről is. 

     Amióta erről hallottunk, mi is szüntelenül imádkozunk értetek, és könyörgünk, hogy akaratát teljesen ismerjétek, nagy bölcsességgel és lelki megértéssel, így majd az Úrhoz méltóan éltek, egészen az ő tetszése szerint, minden jótettben gyümölcsöt hoztok és az Isten ismeretében gyarapodtok. Dicsőséges hatalmában szilárdítson meg titeket nagy erővel, hogy mindvégig kitartsatok és állhatatosak legyetek. Örömmel adjunk hálát az Atyaistennek, aki minket arra méltatott, hogy részünk legyen a szentek fényességében. A sötétség hatalmából kiragadott minket, és helyet adott szeretett Fia országában. Benne nyertük el vére által a megváltást, bűneink bocsánatát.'

 Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt levele 1. fejezet 1-14.

Forrás ~ Internet

 

'Csak az nyeri el a győzelmi koszorút, aki szabályszerűen küzd'

    'Bennünket püspöknek és főpapnak neveznek. Ha valóban meg szeretnénk felelni a nevünknek és meg akarjuk ismerni a jelentését, akkor folytonos gondossággal kell figyelnünk és követnünk Istentől rendelt Főpapunk nyomdokait, ő miértünk önmagát ajánlotta fel az Atyának a kereszt oltárán. Az ég legfelső magasán szüntelenül figyeli minden tettünket és cselekedeteink szándékát. Meg is fog fizetni mindenkinek tettei szerint. 

     Az ő földi képviseletét vállaltuk el, ugyanis nevének dicsőségében és méltóságának tekintélyében részesültünk, és földi életünk idejére ránk vannak bízva a lelkipásztori munka gyümölcsei, azért kerültünk az apostolok és az apostoli férfiak utódaiként az egyházak élére, hogy szolgálatunkkal megsemmisítsük a bűn és a halál uralmát, és így Krisztus Egyháza a hitben és a viruló erényekben megerősödjék és az Úr szent templomává épüljön. 

     A püspökök száma éppen nem csekély. A felszenteléskor megígértük: szavainkkal napról napra nyilvánítjuk, hogy gondosan végezzük a tanítást, a lelkipásztori munkát és lelkiismeretesen éberek leszünk. Bárcsak megerősítené ígéretünk hitelességét a tettek tanúságtétele! Az aratnivaló bizony sok, összegyűjtése és az Úr csűrébe való betakarítása nem is telik egy embertől, még néhánytól sem. 

     Egyáltalán ki vonhatná kétségbe, hogy a római Egyház minden egyház feje és a katolikus tanítás forrása? Ki nem tudná, hogy a mennyek országa kulcsait Péter kapta meg? Vajon nem Péter hitén és tanításán alapszik az Egyház egész szervezete - amíg a hit egységében és Isten Fia megismerésében mindnyájan el nem jutunk a teljes krisztusi nagykorúságra? 

     Szükséges mégis, hogy sokan legyenek, akik ültetnek, sokan, akik öntöznek, mert ezt kívánja meg az igehirdetés sikere és elterjesztése a világ népei között. Valamikor a régi választott népnek elég volt egy oltár, de szükségszerűen több tanítója volt. Annál inkább így van most, amikor a népek oly nagy sokasága gyűlik össze, hogy a Libanon fái sem elegendők az áldozati tűzhöz, és nemcsak a Libanon, hanem egész Júdea állataiból sem futja az egészen elégő áldozatra. 

     De akárki legyen is, aki öntöz vagy ültet, Isten senki másnak nem ad növekedést, csak annak, aki Péter hite alapján ültet, és az ő tanítására hagyatkozik. Valójában a nép legfontosabb ügyei, amelyekben a római pápának kellene döntenie, a püspökhöz kerülnek. A pápától rendelt egyházi elöljáróknak kell gyakorolniuk a rájuk bízott hatalmat, és ennek gyakorlásáért felelősséggel tartoznak.
 

     Emlékezzetek végül arra, hogyan szabadultak meg atyáink, miképpen és milyen sanyargatások között növekedett és terjedt el az Egyház! Milyen viharoktól menekült meg Péter hajója, amelynek Krisztus az utasa! Mint jutottak győzelmi koszorúhoz azok, akiknek hite a megpróbáltatások között ragyogott fel még tündöklőbben! A szentek egész seregének győzelmes útja igazolja, hogy örök igazság ez: csak az nyeri el a győzelmi koszorút, aki szabályszerűen küzd.'

 

Becket Szent Tamás püspök leveleiből

Forrás ~ Internet

BECKET SZENT TAMÁS PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ ~ DECEMBER 29.

Becket Szent Tamás 1118-ban Londonban született, apja gazdag normann kereskedő, anyja egy szaracén emirnek volt a lánya. Szülei a kiváló angliai alapfokú iskolák után Párizsba a legkiválóbb iskolába járatták. A Canterburyi egyházmegyében volt pap, különböző kényes feladatait kiválóan látta el, majd a király, II. Henrik lordkancellárja lett, és a király megbízta fia nevelésével is. Munkáit ekkoriban is kiválóan látta el, sokszor még az Egyház jogainak feláldozása árán is. Tiszta erkölcse, jószívűsége, erényessége ekkor is közismert volt! A király feltétlen hívét látta Tamásban, elhatározta, hogy érsekké teszi. Tamás figyelmeztette a királyt, hogy mint érsek a király akarata ellen kell sok mindent tennie, ezért meg fog szűnni barátságuk. Mindezt a figyelmeztetést Henrik csak tréfának vette. 1162-ben ellenkezése dacára püspökké választották, ő lett a canterburyi érsek. Mivel az Egyház jogait nagyon határozottan védte II. Henrik király önkényével szemben, először súlyos pénzbüntetésre, majd börtönbüntetésre télték. Tamás nem ismerte el bírái illetékességét, ezért a Szentszékhez fellebbezett, ám biztonsági okokból Franciaországba menekült, és ott hat évig száműzetésben maradt. 1170-ben visszatérhetett, és a király is kibékült vele. Kapcsolatuk azonban az udvar ármánykodása miatt ismét elmérgesedett. Tamás sokat szenvedett. A felbőszült király uszítására zsoldosai 1170. december 29-én az esti zsolozsmáját végző érseket az oltár előtt, papjai szeme láttára ölték meg. III. Sándor pápa 1173-ban avatta szentté. Érdekesség, és a történelem szomorú tragédiája, hogy Tamást halála után mégegyszer elítélték: VIII. Henrik király 1538-ban számvetésre idézte Tamást. Mivel a halott nem jelenhetett meg, a hatalmi őrületben tobzódó király lázadás, makacsság és felségárulás címén halálra elítélte: sírját feldúlták, ereklyéit elégették, a sírjában levő értékeket elkobozták, szobrait, képmásait és más emlékeket megsemmisítettek.

Példája: kötelezettségeidet a legteljesebb odaadással végezzed!

'Istenünk, ki Szent Tamás püspöködnek és vértanúdnak megadtad, hogy az igazságért életét áldozhatta, kérünk, közbenjárására add meg nekünk, hogy ezen a földön Krisztusért elveszítsük és az égben megtalálhassuk életünket!' Amen.

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. december 29. – Kedd

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: 'Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.' Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, 'egy pár gerlét vagy két galambfiókát' tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: 'Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.' Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: 'Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át , hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!' Lk 2,22-35

Elmélkedés

Szent Lukács csupán néhány eseményt jegyez le evangéliumában Jézus gyermekkoráról, ezek közé tartozik a templomi bemutatás is, amiről ma olvasunk. Az evangélista nem az esemény történeti leírását adja, hanem jelképes elemeket mutat be. Ezek közül elsőként az 'elsőszülött fiú' említését érdemes kiemelnünk. Az újszülött gyermek, Jézus nem csupán Mária elsőszülött gyermeke, hanem a mennyei Atya elsőszülött és egyszülött Fia is. A mózesi törvény ugyan előírta az elsőszülöttek megváltását, kiváltását, de ezt nem kellett feltétlenül a jeruzsálemi templomban megtenni. Az evangélista az esemény helyszínéül a szent helyet, a jeruzsálemi templomot jelöli meg, s ezzel hangsúlyozza, hogy ez a kiváltás Jézus esetében az ő Atyjának házában történt. A templomban megjelenő Simeon és Anna azokat jelképezik, akik a korábbi korokban a Messiás jövetelére vártak, illetve akik a későbbi időkben Jézusban felismerik a Megváltót. A kis Jézust édesanyja, Mária, és nevelőapja, József viszik a templomba. Ők a kezdeményezők, ők cselekszenek, Jézus pedig kisdedként elviseli ezt. Ám a templomi bemutatáskor Mária és József szerepe megváltozik, a mindenható Istennek ajánlják a gyermeket, ők maguk pedig a gyermek szolgálóivá válnak. Milyen jó volna, ha minden szülő így ajánlaná Istennek és ilyen alázattal nevelné gyermekét.

© Horváth István Sándor

Imádság

Betlehemi Gyermek, a béke prófétája, bátorítsd a párbeszéd és a kiengesztelődés kezdeményezéseit, támogasd a béketörekvéseket, amelyek félénkek, de mégis telve vannak reménységgel, s már a megvalósulás útjára léptek a világban élő oly sok fivérünk és nővérünk békésebb jelenéért és jövőjéért. És hogyan is ne fordítanánk résztvevő szorongással, de egyszersmind kiolthatatlan bizalommal teli tekintetünket arra a Földre, amelynek a Fia vagy?

Szent II. János Pál pápa

'Beszélni sem tudnak még, és máris megvallják Krisztust'

    'Megszületik a kicsiny Gyermek, a nagy Király. Eljutnak hozzá messze vidékről a bölcsek; jönnek, hogy hódoljanak annak, aki még jászolban fekszik, de égen és földön uralkodik. Amikor a bölcsek hírt adnak a megszületett Királyról, Heródes megdöbben, és hogy el ne veszítse uralmat, meg akarja ölni. Pedig, ha hinne, itt is nyugodtan, a másik életben pedig vég nélkül uralkodnék.
    
Heródes, miért ijedsz meg attól, hogy Király születéséről hallasz? Nem azért jön ő, hogy téged kisemmizzen, hanem hogy legyőzze a sátánt. Te azonban nem tudod ezt megérteni, ezért zavarodol meg és dühöngsz; és hogy elpusztítsd azt az egyet, akit halálra keresel, kegyetlenül annyi gyermek halálát okozod.

     Még a jajveszékelő anyák vagy a kicsinyeik tetemét sirató édesapák iránti szánakozás sem tart vissza, sem a kisdedek sivalkodása és nyögése. Megölöd a kicsinyeket testileg, mert téged megöl a szívbeli félelem. Azt gondolod: ha végrehajtottad, amit kívánsz, hosszú ideig élhetsz, pedig magát az Életet törekszel megölni.

     A kegyelemnek az a kicsiny, mégis hatalmas forrása viszont, aki még csak jászolban fekszik, de téged már a trónodon megrémít, felhasznál terveiben - noha azokat fel sem foghatod -, és megszabadítja a lelkeket az ördög rabságából. Azoknak a fiait, akik most ellenfelei, fölvette az örökbefogadottak sorába.

     A kisdedek, bár öntudatlanul, Krisztusért halnak meg, a szüleik pedig megsiratják mint vértanúkat, akik elszenvedték a halált: Krisztus mégis hiteles tanúivá teszi őket, akik még beszélni sem tudnak, íme, hogyan uralkodik az, aki eljött, hogy így uralkodjék! Íme, szabadít már a Szabadító, és üdvöt ad az Üdvözítő!

     De te, mit sem tudsz erről, Heródes, csak megriadsz és kegyetlenkedsz. És miközben tombolsz dühödben a kicsinyek ellen - magad se tudod -, máris hódolsz őneki.
     Ó, micsoda kegyelmi ajándék! Milyen érdemeik alapján jutottak a kisdedek e győzelemre? Beszélni sem tudnak még, és máris megvallják Krisztust! Karjaikat még harcra sem tudjak emelni, de máris elragadják a győzelem pálmáját.'

 

Szent Quodvultdeus püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet

 

HIMNUSZ AZ APRÓSZENTEK TISZTELETÉRE

Ártatlan apró vértanúk

dicsőítsen ma szent dalunk!
A föld elvesztett, s könnye hull

az ég elnyert, s örömre gyúl.

Megölt a vad, gonosz király,
de Alkotónk szent karja várt,
hogy országába fölvegyen,

hol fény s öröm vár szüntelen.

Halálotok gyöngyként ragyog
Krisztus körül, ártatlanok,
kétévesek sem voltatok,

s már mennybe vittek angyalok.

Ó város, szentté tett az ég
mint Megváltónk szülőhelyét,
kinek mint zsenge áldozat

első mártírvér itt fakad.

Állnak királyi trón előtt
tündöklő fényruhában ők,
ingecskéjüknek bíborát

a Bárány vére mosta át.

Jézus, neved legyen dicső,
kit földre szült a Szűz szülő,
Atyádnak s Lelkednek veled

örök dicsőség, tisztelet! Amen.

Forrás ~ Internet

 

  APRÓSZENTEK NAPJA ~ DECEMBER 28.

Azok a betlehemi gyermekek, akiket Heródes király megöletett Jézus születése után. Amikor Heródes rájött, hogy a napkeleti bölcsek nem tértek vissza hozzá, Betlehemben és környékén megöletett minden 2 év alatti fiúgyermeket (Mt 2,16-18). A két éves kor meghatározásában nyilvánvalóan a bölcsek csillagának feltűnési ideje vezette a királyt. Mivel sem a lakosság számát, sem a fiúgyermekek arányát nem ismerjük, az áldozatok számára nézve csak óvatos becslésekbe bocsátkozhatunk, s számukat 20-30-ra tehetjük. A hagyomány Betlehemben, a születési barlang közelében tudott az Aprószentek sírjairól, s e barlangot 1962-ben újra megtalálták. Máté evangéliuma a betlehemi gyermekgyilkosságban Jeremiás jövendölésének beteljesedését látta meg. Tiszteletük az ősi időkre megy vissza.

Példájuk: Istenért mindent vállalnunk kell!

 

  'Istenünk, a te Szent Fiad eljövetelét az Aprószentek nem szavukkal, hanem halálukkal hirdették; kérünk, segíts minket, hogy a hitet, amit nyelvünkkel vallunk, a tetteink is hirdessék!' Amen.

 

Forrás ~ Internet 

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. december 28. – Hétfő, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: 'Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.' József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: 'Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.' Mt 2,13-18

Elmélkedés

Miként Szent István első vértanú esete, ugyanúgy az aprószenteknek nevezett gyermekek esete is az Istennel szembeforduló világot és az Istent elutasító embereket mutatja be. A Messiás születése nem maradt titokban. Betlehemből indulva híre elterjedt, hamar eljutott a közeli fővárosba, Jeruzsálembe. Így értesült róla az uralkodó, Heródes király, akinek szívében mégsem öröm, hanem gyűlölet ébredt. Hatalmát féltette az újszülöttől, amely arra utal, hogy ő is úgy gondolta, hogy az eljövendő Messiás evilági hatalommal rendelkező uralkodó, király lesz. Elküldi katonáit a születés helyére, Betlehembe, hogy felkeressék és megöljék azt, aki elvakult elképzelése szerint veszélyezteti a hatalmát. Heródes biztosra akar menni, amikor minden két évnél fiatalabb fiúgyermek megölését parancsba adja, nem törődik azzal, hogy kegyetlen rendelkezésének ártatlanok is áldozatai lesznek. Jézus életét isteni közbeavatkozás menti meg. A Szent Család őrzője, József álmában kap Istentől figyelmeztetést a veszélyre és felszólítást, hogy a gyilkos harag elől a gyermekkel és édesanyjával együtt meneküljön egy távoli országba, a biztonságosnak számító Egyiptom földjére.

Az előttem álló hét során átgondolom, hogy mi minden okoz félelmet az életemben, s mit tekintek veszélynek. Mi az, amitől meg kellene szabadulnom, s amitől Isten valóban meg tud szabadítani. Félelmek nélkül szeretném lezárni ezt az évet és megkezdeni az új esztendőt.

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, gyújtsd föl bennem a lelkek üdvözítésének szenvedélyes lángját! Hadd legyek kész arra, hogy ezért mindent megtegyek, hadd tudjam a lelkek javát minden elé helyezni, hadd használjak fel minden lehetséges eszközt a hitetlenek megtéréséért és üdvözítéséért!

Boldog Charles de Foucauld

Keresztény élet a családban

    Testvéreim!
     Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből.
     Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének. 

     Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben isteni szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen, így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. 

     A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének.  'Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy ember lesz.' Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, az asszonyok meg tiszteljék férjüket. 

     Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. Ez az első, ígérettel egybekötött parancs: 'Tiszteld apádat és anyádat, hogy boldog és hosszú életű légy a földön'.
     Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint. 

Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből
5. fejezet 21. - 6. fejezet 4.

 Forrás ~ Internet

Názáret példája

    A názáreti ház iskola, tudniillik az evangélium iskolája, amelyben elkezdjük megismerni Krisztus életét. Mert ezen a helyen tanuljuk meg először is azt, hogyan szemléljük, hallgassuk, elmélkedjük át és ismerjük meg behatóan, hogy milyen mély és rejtett erő van Isten Fiának ebben a legegyszerűbb és legalázatosabb s legszebb kinyilatkoztatásában. De remélhetőleg megtanuljuk lassanként utánozni is.
   
 Itt válik ugyanis számunkra világossá annak az útja-módja, hogy hogyan juthatunk el könnyen annak a felismerésére: kicsoda is Krisztus? Itt kiváltképp megértjük, milyen jól kell szemügyre vennünk mindent, ami az ő köztünk való lakozásával kapcsolatos, és annak mintegy keretét adja, tudniillik a helyszínt, a korviszonyokat, szokásokat, a beszédmódot, a szent szertartásokat, egyszóval mindent, amit Jézus felhasznált, hogy magát a világnak kinyilvánítsa. Itt minden beszél, mindennek jelentése van.
     Itt, ebben az iskolában, valóban tisztán látjuk, miért kell megtartania a lelki fegyelmet, ha valaki az evangélium tanítását akarja követni és Krisztus tanítványa kíván lenni.
    
Ó, milyen szívesen óhajtanánk visszatérni saját gyermekkorunkhoz, és magunkat ismét rábízni erre az alázatos és egyszersmind fenséges názáreti iskolára! Milyen tüzes vággyal igyekeznénk magunkban újra felébreszteni a törekvést, hogy Mária mellett az igazi élettudományt megszerezzük és az isteni igazságokat belássuk! De itt csak zarándoklaton tartózkodunk, és le kell mondanunk arról a vágyunkról, hogy ebben a házban folytassunk az evangélium megismerésére soha eléggé nem tökéletesíthető tanulást. De mégsem távozunk anélkül, hogy sietve, szinte futtában el ne mondjunk egynéhány rövid intelmet a názáreti otthonról.

     Ez ugyanis a csendre tanít elsősorban. Bárcsak ismét kivirulna bennünk a csend nagyrabecsülése, vagyis ennek a csodálatos és nélkülözhetetlen lelki magatartásnak az értékelése, – miközben korunk forrongó és agyonhajszolt életében annyi jajkiáltás, annyi zaj és kiabálás zaklat minket. Ó, te názáreti csend! Taníts meg minket arra, hogy a jó gondolatokba merüljünk el, lelkünk belső dolgaira figyeljünk, hogy nagy készséggel fogadjuk be Isten titkos sugallatait és az igaz lelkű tanítók utasításait. Taníts meg minket arra, hogy mennyire szükséges és értékes az előkészület, a tanulás, az elmélyedés, a személyes és bensőséges életrend, az imádság, amelyet egyedül az Isten lát a rejtekben.

     Itt értjük meg továbbá a családi élet lényegét. Minket valóban Názáret figyelmeztessen arra, hogy mi a család, mi annak a szeretetközössége, komoly és ragyogó szépsége, szent és sérthetetlen sajátossága. Mutassa meg, milyen szeretetteljes a családban a nevelés, amelyet semmi más nem helyettesíthet. Tanítson meg arra, hogy mi a család alapvető kötelezettsége a társadalmi rendben.
    
Végül itt ismerjük meg a munka fegyelmét. Ó, názáreti otthon, az ács Fiának háza, az emberi munka kemény, de megváltó törvényét itt szeretnénk leginkább megérteni és magasztalni! Itt helyreállítani a munka méltóságát úgy, hogy mindenki fel tudja azt fogni! E fedél alatt emlékeztetni arra, hogy maga a munka nem válhat öncélúvá, tehát szabadságát és kiválóságát nemcsak onnan veszi, hogy gazdasági tényezőnek tekintik, hanem azokból a mozzanatokból is, amelyek értékes cél felé irányítják. Végül e helyről szeretnénk az egész világ munkásainak üdvözletet küldeni, és megmutatni nekik a nagyszerű példaképet, az isteni Testvért, minden rájuk vonatkozó igazságos ügy Prófétáját, vagyis magát Krisztus Urunkat. 

VI. Pál pápa szentbeszédeiből ~ 1964. január 5-én Názáretben tartott buzdítás

  Forrás ~ Internet

'Maga az Élet jelent meg testben'

    'Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk, és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek' (1 Jn 1,1). Csak azért tapinthatja bárki is kezével az Igét, mert 'az Ige testté lett, és közöttünk élt' (Jn 1,14). 

     De ennek a testté lett Igének, hogy kezünkkel tapinthassuk, előbb Szűz Máriától kellett testileg megszületnie, bár maga az Ige nem ettől kezdve létezik, hiszen János azt mondja róla, hogy 'ami kezdettől fogva volt'. Nézzétek, mennyire alátámasztja ezt a levelét evangéliuma, amelyből az imént hallottátok, hogy 'kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt!' (Jn 1,1) Valaki esetleg úgy érthetné az élet Igéjét, mint valami Krisztusról szóló beszédet, de nem magát a Krisztus testét, amelyet kézzel tapintottak. Nézzétek, mi következik: 'Igen, az élet megjelent' (1 Jn 1,2). Krisztus tehát az élet Igéje. 

     És hogyan jelent meg? Kezdettől fogva volt ugyan, de nem jelent meg nyilvánvalóan az emberek előtt: csupán az őt látó angyaloknak volt nyilvánvaló, akik mintegy kenyerükkel táplálkoztak vele. Mert mit is mond a Szentírás? 'Angyalok kenyerét ette az ember!' (Zsolt 77,25) Tehát maga az Élet jelent meg testben, mert megjelenése által a csupán lélekben látható dolog válik szemmel láthatóvá, hogy meggyógyítsa a lelkeket. Mert az Ige csupán csak lélekkel, míg a test, testi szemmel is látható. Módot adott arra, hogy meglássuk az Igét: az Ige testté lett, hogy megláthassuk, így kellett gyógyulást találnunk, hogy bensőleg lássuk az Igét.

     'Tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk' (1 Jn 1,2), azaz megjelent közöttünk; vagy világosabban szólva: megjelent számunkra. 'Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek' (1 Jn 1,3). Jól figyeljetek, kedveseim: 'Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek', őt magát, a testben jelenlévő Urat látták, az Úr szájából hallották az igéket, és hirdették nekünk. Tehát mi is hallottuk, de nem láttuk. 

     Vajon talán kevésbé vagyunk szerencsések, mint azok, akik látták és hallották? De akkor hogyan folytatná, hogy: 'ti is közösségben legyetek velünk?' (1 Jn 1,3) Ők látták. Mi nem láttuk, de mégis közösségben vagyunk velük, mert ugyanazt a közös hitet valljuk. 'Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. S azért írjuk ezeket nektek - mondja - hogy örömötök teljes legyen' (1 Jn 1,4). Teljes örömről beszél, mégpedig magában a közösségben, a szeretetben és az egységben. 

Szent Ágoston püspöknek Szent János leveléről szóló fejtegetéseiből

Forrás ~ Internet

'Az élet Igéje és Isten világossága'

    Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. S azért írjuk ezeket nektek, hogy örüljetek, és örömötök teljes legyen. 

     Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: az Isten világosság és nincs benne semmi sötétség. Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben élünk akkor hazudunk, és nem az igazsághoz igazodunk. De ha világosságban élünk, ahogy ő is világosságban él, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézus Krisztusnak a vére minden bűnt lemos rólunk.
     Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden gonoszságtól megtisztít minket. Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk. 

     Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz. Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. Abból tudjuk meg, hogy megismertük, ha megtartjuk a parancsait. 

Szent János apostol első leveléből 1. fejezet 1-10. 2. fejezet 1- 3.

Forrás ~ Internet

HIMNUSZ SZENT JÁNOS APOSTOL ÜNNEPÉN

Szűzi őrzője a legtisztább Szűznek,

szent hirdetője az örök Igének,

szolgáid lelkét tisztítsd meg a rossztól,

János apostol!

Égi forrásból eredő folyamként

futva kiáradsz a kiaszott földre,

és amit kebled merít a kebelből,

már ki is osztod.

Föld ékessége, dicsősége mennynek,

esdj megbocsátást gonoszságainkra,

szent tanításod csodálatos titkát

fejtsd ki előttünk!

Láttad a titkot, az Atya Igéjét,

s földünkre öntöd a hit áldott fényét;

jöjj, vezess minket, hogy teveled áldjuk

majd az örök Fényt!

Zengjen örökké hála Krisztusunknak,

Szűz Máriától született Urunknak,

ki az Atyával és a Szentlélekkel

egy örök Isten! Amen.

Forrás ~ Internet

SZENT JÁNOS APOSTOL ÉS EVANGÉLISTA ~ DECEMBER 27.

Szent János apostol volt a “szeretett tanítvány”, a negyedik evangélium és a Jelenések könyvének szerzője. Testvérével, Jakabbal első követői voltak Jézusnak. Anyjuk volt az, Salome, aki kérte Krisztust, hogy egyik fia jobbról, a másik balról üljön majd Isten országában. Nem tudták, mit kérnek… Péterrel Jánost küldte előre Jézus, hogy az utolsó vacsorát elkészítsék. János volt az aki a vacsora alatt Jézus mellett volt az asztalnál. Neki mondta meg Jézus, ki az aki elárulja majd. Ott állt a kereszt alatt, az ő gondjaira bízta Máriát, akit gyámanyjául rendelt. A sírhoz is elsőnek szaladt az asszonyok híradására. A Galileai tengernél elsőnek ismerte fel Jézust, őrá mondta az Úr: “Akarom, hogy ő így maradjon”. Jeruzsálemben tartózkodott a kb. 50-ben megtartott apostoli zsinatig, Szent Pál úgy keresi fel, mint az Egyház egyik oszlopát. Ezután Kis-Ázsiában terjesztette a hitet, Efezusban élt. Domiciánus császár forró olajba dobatta, de sértetlen maradt.. Patmoszba száműzték, öregkorában már prédikálni sem tudott, csak azt hajtogatta: “'Fiacskáim, csak szeressétek egymást” ugyanis ezt tanulta az Úrtól, és ez önmagában is elégséges' -magyarázta. Efezusban csendesen halt meg, körülbelül 100 táján. Ő az egyetlen apostol, aki nem lett vértanú. A 4. századtól Keleten is, Nyugaton is ünneplik.

Példája: szeretetünkről ismernek meg minket!

 

 'Istenünk, ki Szent János apostol által föltártad előttünk Igéd titkait, kérünk, add, hogy amit ő oly nagyszerűen megírt, azt értelmünk kellő fölkészültségével fogadjuk be!' Amen.

 

Forrás ~ Internet

 

HIMNUSZ A SZENT CSALÁD VASÁRNAPJÁN

Üdvös a csöppnyi názáreti otthon

napjait nekünk fölidézni dalban;

kezdeti sorsán elidőzni kisded

  Krisztus Urunknak.

József szegényes gyalupadja mellett

serdül fel Jézus falun, észrevétlen;

még szinte gyermek, s maga máris önként

  fúr-farag, ácsol.

Kisfiát anyja, jegyesét a mátka

munkája közben szívesen segíti,

s örvendez, tudván, hogy a fáradóknak

  gondjain enyhít.

Megtapasztalván, mi a gond, az ínség,

Szent Család, fogd fel gondját a szegénynek,

és aki tőled erőt kér a bajban,

  adj neki bőven.

Jézus, dicsőség koszorúzzon s áldás,

isteni példád minekünk világít;

mindenen Úr vagy Atyáddal s a boldog

  mennyei Lánggal. Amen.

Forrás ~ Internet

 

 SZENT CSALÁD VASÁRNAPJA

'A mai ünnep valóban a mi ünnepünk is, hiszen mindenki családból származik, és valamilyen családban vagy egyházi közösségben élünk. Ez Isten ajándéka, ami egy életre szól, mivel mindig is valakinek gyermeke maradunk, vagy valakinek testvére, vagy szülője. Ezt a kapcsolatot nem lehet könnyen megszüntetni. Ez a kapcsolat egy életre szól. Jézus is ilyen kapcsolatban élt Máriával, Józseffel. Most meg lehet vizsgálni milyen rendkívüli módon beszélt Isten Józseffel - álmokban. Már tudjuk, hogy voltak mások is, akikhez Isten hasonló módon beszélt, mint például az ószövetségi József, aki álmai által megmentette népét az éhezéstől. De nem ez a lényeg. Nem a módszer érdekes, hanem két dologra fogunk figyelni: Isten gondviselő szeretetére - aki Atya, és a kiválasztottak válaszaira. A Szent Család őrzője: József, aki álmában kapja azokat a jelentőségteljes utasításokat, melyek teljesítésével megmenti családját. Figyeljünk fel arra, hogy - mai fogalmaink szerint is - mennyire összeillő pár Mária és József: mennyire azonos bennük az Isten szavának való azonnali, feltétel nélküli engedelmeskedés! A mennyei Atya nemcsak szeplőtelen szűz Anyát, hanem gondoskodó, jó példa-adó nevelő apát is választott Fiának, hogy harmonikus családi életben készülhessen munkájának elvégzésére. Tekintsük célnak saját családunk 'szent családdá' alakítását a boldogságos Szűz és szent József példája nyomán!'

Forrás ~ Internet