Jézus békessége
…Arra
szeretnénk választ keresni, hogy Jézus miért húzta alá, hogy nemcsak
úgy adja a békességet, hanem az ő személyes békességét adja. Milyen
Jézus békessége? Miért van rá szükség? Milyen az a békesség, amelyet a
világ ad, mennyire megoldás? Milyen megoldást jelent az Úr békessége az ő
kegyelméből?
Miért
van szükség Jézus békességére még a tanítványok életében is? Az Úr
Jézus búcsúbeszédei szakasza a 14. fejezetnél kezdődik. Önmagában
beszédes, hogy a rész elején, az első versben ugyanez a mondat
található, ami a 27. végén: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek". Hozzá
teszi ezt is: "Higgyetek Istenben és higgyetek énbennem." Tehát a
búcsúbeszédét azzal kezdi, hogy tudja békétlenség van a szívetekben. Ez
az ősi nyelven azt jelenti, hogy ne folytatódjék az, ami most jellemez
benneteket, nem arról van tehát szó, hogy ne kezdjetek el félni,
nyugtalankodni, ne háborogjatok, ne csüggedjetek, hanem ne legyen
továbbra is az jellemző, ami most. Az a szomorú tény a búcsú beszédek
szempontjából, hogy hiába van a tanítványokkal a Mester, Jézus ott van
velük, ott élnek Jézus közelében, együtt töltötték el az utolsó vacsora
örömét, de mégis békétlenség van a szívükben. A tanítványok életében
többféle oka lehetett a békétlenségnek, a nyugtalanságnak. Az biztos,
hogy nem értették igazán, hogy mi történik majd Jézussal, nem értették a
Mestert és az is biztos, hogy a hitüket is érintette. Nem véletlenül
mondta Jézus nekik, hogy higgyetek Istenben és higgyetek énbennem.
Meggyengült a Mesterbe vetett bizalmuk, pedig még a neheze utána jött,
Péter például meg is tagadta.
…Még
egy jellemző, hogy Isten különös ajándéka az, hogy előbb-utóbb a bűnös
ember békétlenné válik amiatt, hogy ráébred a bűneire, ráébred arra,
hogy valami, illetve valaki hiányzik neki. Az Istent nem ismerők sokáig
nagy békességben élnek, aztán valami történhet és kiderül, hogy
mégiscsak jó lenne Istent megismerni. Ez a fajta békétlenség közelebb
visz minden bűnöst Istenhez. De ez is érzékelteti, hogy van
nyugtalanság, nemcsak a Jézust ismerők életében, de természetesen lehet a
Jézust nem ismerők életében is.
Amikor
Jézus búcsúbeszédeiben az ő békességéről szól, már az, hogy erről szót
ejt jelzi, hogy nagyon jól tudja, milyen állapotban vannak az övéi, és
erre nézve akar tanácsot és megoldást adni. Mivel az ő szava nemcsak
emberi bátorító szó - ne aggódj, nyugodj meg, majd előbb-utóbb minden
rendben lesz -, hanem isteni erő van benne. Ezért fontos, hogy valóban
munkálkodik és hat hívők és nem hívők életében egyaránt. Jézus viszont
hangsúlyozza, hogy az ő békessége, amit ő ad a benne bízónak, az őt
elfogadónak, az nem olyan, mint amilyet a világ ad.
Ha
a világ békessége negatív, akkor hívőként is azt éljük át. Ezt
tapasztaltam, amikor például az egyedüllét elmagányosodássá, keserű
magánnyá változik, ha csalódások érik a hívő embert is akár, akkor
könnyen keresünk világi békességet, világi megoldást. Én akkor TV-t
kezdtem nézni. Az a lényeg, hogy kicsit kábítson, kábulatba ejtsen,
valamilyen megoldás egy időre, de csak egy időre sajnos, a megoldás
látszatát sugallja, úgy tűnik, mintha. De mivel ez nem igazi békesség,
nem ad teljes megoldást. Ha szenvedéllyé válik az ilyen békesség
keresés, az már ennél durvább. Akkor megfizeti annak az árát az, aki a
világnál keresi a békességét, amikor negatív értelemben van szó világ
békességéről. Ha szenvedéllyé válik valami, az nemcsak azt rontja meg,
aki teszi, de azt is, akivel él. Nem véletlen, hogy sok házasság és
családi élet ezért ment tönkre.
A
világ békessége azonban itt semleges módon is érthető, Jézus
békességével ellentétesen. "Nem úgy adom, ahogy a világ adja". Lehet úgy
is magyarázni, hogy önmagában semmi rossz nincs benne, amiben valaki -
akár hívőként is - keresi a békességét a világban. Külső örömök,
megnyugvások, kikapcsolódás, szórakozás, ezek természetesen ilyenkor
Isten kegyelmét és irgalmát hirdetik, hiszen, ha nincs az Úr szeretete,
irgalma, amiről Jézus azt mondja "Isten felhozza a napját jókra és
gonoszokra, esőt ad igazaknak és hamisaknak", tehát ha Isten szeretete,
kegyelme, isteni békessége nem lenne ebben a világban, akkor pokol lenne
az élet. Akik nem ismerik az Urat, azok nem tudják, hogy az is ajándék
Istentől, hogyha az őt nem ismerő ember is talál megoldást a világ
békességében.
De
akkor is marad a szomorú igazság, hogy ez még mindig csak időleges,
külsőleges. A világ békessége csak addig érvényes, amíg külsőleg is ad
valamiféle megnyugvást. Mihelyt valami baj van, valami szörnyű dolog
történik, vagy valami érthetetlenség, akkor kiderül, hogy nem elég.
Testvérek,
én sokszor temettem már, de egy 17 éves lány temetésén én is elsírtam
magam, amikor arról kellett szólni, hogy megdöbbentő, hogy ilyen
fiatalon is meg lehet halni. Azt igazolja, hogy milyen fontos, hogy az a
békesség, amit ebben a világban tapasztalok, akár fiatalként is, a
halál után már nem jelent semmit. A világ békessége csak a halálig
terjedhet. Lehet, hogy valaki egész életében mindig boldog és soha semmi
baja nincs, de ő is egyszer meghal. A világ békessége természetesen nem
adhatja és nem oldhatja meg az Istennel való kapcsolat hiányát. Amikor
valaki elkezdi keresni Istent, az ő szeretetét, békességét, akkor azt
csak Jézusnál találhatja meg, a világ ezt nem tudja megadni.
A
világ békessége tehát lehet negatív, vagy lehet, hogy önmagában semmi
rossz nincs benne talán, de még mindig nem az, amit Jézus adhat. Ezért
fontos tisztázni, milyen Jézus békessége és hogyan adja ő. Az Úr Jézus
azt mondja: "Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek."
Nekem ezek a szavak voltak fontosak, hogy "az én békességemet". Ez azt
mutatja, hogy ez a békesség olyan valami, ami az övé, csak ő rendelkezik
vele. Természetes tehát az is, hogy ez a békesség az ő vele való
személyes kapcsolatból fakadhat egyedül, csak ő adhatja. Ő viszont adja.
Azért
övé ez a békesség, mert ő szerezte meg. Az első kifejezés, hogy
békességet hagyok nektek, az ősi szövegben olyan állítmány, ami arra
utal, hogy olyan valami, ami önmagában nem létezhetne, nem lehetne a
bűnös emberé, meg kell venni, valakitől kaphatjuk, illetve hagyatik,
egyfajta hagyatékképpen. Az Úr Jézus a búcsúbeszédét is azért mondta el,
mert nyilvánvalóvá akarta tenni a tanítványoknak még a kereszthalál
megváltó műve kiteljesedése előtt, hogy ő pontosan ezért jött. Ő azért
jött, hogy az Istentől ne féljen a bűnös ember, ne kelljen félni,
remegni, hogy a mennyei Atyát mi Atyának szólíthassuk és szerető
kegyelmes Atyával találkozhassunk, ha megállunk előtte bűnösként.
Az
Úr Jézus a 13. rész leírása szerint maga is nyugtalankodott lelkében.
Figyeljük meg, hogy miért! "Amikor ezeket mondta Jézus, igen
nyugtalankodott lelkében és bizonyságot tett és azt mondta: Bizony,
bizony mondom nektek, hogy egy tiközületek elárul engem." (Jn 13,20).
Jézus nyugtalan volt lelkében, békétlen, mert tudta, hogy az egyik
tanítvány el fogja őt árulni. - Később Péter megtagadta. - Ezután a
jelenet után jöttek a búcsúbeszédei, majd ment a keresztre. A
búcsúbeszédei után először a Gecsemáné kertben megharcolta a nagy
békétlenség árát: "Atyám, legyen meg a te akaratod", majd jött az
Istentől való elhagyatottsága a kereszten, ami szintén békétlenséget
hozott. Ézsaiás mondja a próféciájában - nem véletlenül - "a mi
békességünk büntetése rajta van". Azért, hogy nekünk békességünk legyen
Istennel, és természetesen egymással is, ezért Jézus kifizette az árat, a
békétlenséget, a szó legteljesebb értelmében. Isten ugyanis nem
lehetett nagyvonalú, hanem Isten kegyelmes volt, csak nem Jézus iránt.
Az, hogy nekünk békességünk lehet az Istennel, ennek az árát az Úr Jézus
szerezte meg. Ezért az ő békessége azt jelenti, hogy az Istent nem
ismerő ember is mennyei Atyának szólíthatja, és nem kell félnie a
meghalástól sem, az ítélettől sem, mert Jézus hordozott el mindent.
Békesség
tehát Istennel. Békesség egymással. Nem volt véletlen sokunk életében,
hogy amikor az Istennel megbékéltünk, megismertük az ő szeretetét,
kegyelmét, megismertük az Úr Jézus békességét, akkor az előbb-utóbb
megmutatkozott az emberi kapcsolatunkban is. Jézus békessége jellemezte
már a házasságot, a gyermek - szülő, vagy unoka - nagyszülő kapcsolatot,
vagy a munkahelyi kapcsolatot, vagy a gyülekezeti lelki
szeretetközösséget. Amikor valaki megbékél Istennel, attól fogva
megszűnik a rideg egymás mellett élés hűvös kapcsolata, ott lehet, hogy a
szülő és a gyermek is változni tud.
…Természetesen
az nem kérdés, hogy a másiknak változnia kell, hiszen Jézus békessége
pontosan azt hirdeti, hogy ez nem önmagától van, nem lehet önmagától a
bűnös emberé. Biztos, hogy a társunknak, szüleinknek, gyermekünknek is
változni kell, de az ige téged szólít meg és engem. Lehet, hogy Jézus
először neked akarja adni a békességét, hogy azután változzanak a
kapcsolatok. Békesség a házasságban és a családban csak akkor lesz,
hogyha legalább az egyik társ, az egyik ember oldalán megjelenik az Úr
Jézus békessége. Nem leszünk sohasem tökéletesek, de Jézus békessége azt
is hirdeti, hogy meg tudunk bocsátani, meg tudunk újulni az ő
kegyelméből. Mivel Isten kegyelme ebben a bűnös világban éppen Jézuson
keresztül jelent meg, már akkor is sok minden gyógyulhat, amikor valaki
nem szívből az ő követője, de Jézus békessége megmutatkozhat annak az
életén keresztül, aki Jézust képviseli. Ezt a békességet ugyanis lehet
képviselni.
…Nem
csak a nem hívők között, hanem egymás között is képviselhetjük Jézus
békességét, mert a hívő embernek is lehetnek problémái, külső nehézségei
is, amikor fontos, hogy Jézus békességét képviseljék a testvérei.
Hiszen Jézus nincs itt, ő rajtunk keresztül munkálkodik lelke és igéje
által.
Arról
is kell beszélni azonban, hogy Jézus békessége nem feltétlenül azt
jelenti, hogy mindig minden azonnal megoldódik és minden probléma
megoldódik.Van, amikor kemény viharok vannak és nagy a békétlenség
külsőleg. A világ békessége addig tarthat, amíg külsőleg is béke van.
Jézus békessége a nehézségek között is megmutatkozik, ezért megoldás.
Akkor is, ha külsőleg még nincs változás, mert Jézus jelenléte, a vele
való kapcsolat, a belé vetett bizalom, ami támogat és segít. Még nem
csinált semmit az Úr, de tudom, hogy bármikor megteheti, hogy
szabadítást adjon, megoldást készítsen.
Amikor
várjuk a társunk megtérését, akkor is kell ilyen. A gyermeknevelésnél
is nagyon fontos, hogy higgyük azt, hogy Jézus bármikor segíthet, amikor
szükség van rá. A napi kérdéseink kapcsán való szükségeink. A Filippi
levélben azt írja az apostol, hogy ne aggodalmaskodjunk, ami a napi
kérdések problémáját célozza meg, hanem imádságban hálaadással merjünk
kérni, mert Jézus békessége betölti a szívünket. Jézus békessége tehát
akkor is jellemző már, amikor még külsőleg minden viharos. Ezért
hallhattuk Pasaréten is többször a prédikációban: lehet, hogy az életünk
vihara tombol, de belül a szívben nyugalom van. Ezért szoktuk a tenger
mélyével jellemezni az Úr békességét. Vihar dúl, tombolnak a hullámok,
de a tenger mélye mindig csendes. Az Úr békessége ilyen mély lelki
élményt, állapotot jelent.
A
gyászban is ezért ad vigasztalást, hiszen a halált nem lehet semmissé
tenni. Vannak dolgok, amik már nem változhatnak meg soha és mégis betölt
Isten békessége, Jézus békessége. Jób azért tudta elfogadni ami vele és
a szeretteivel történt, mert bízott Istenben, nem beletörődött keserűen
a történtekbe, hanem elfogadta. Nem értette, de tudta, az Úr az Úr
marad. Megbékélt az Úrban. Lehet, hogy egymással kibékülnünk kell, de
még nem biztos, hogy a másik is ki akar békülni. Akkor béküljünk ki az
Úrban és imádkozzunk hűséggel a másikért.
Természetesen
Jézus békessége jelenti a külső nyugalmat és csendet is. Ez is nagy
kincs. Ő nagyon jól tudja, hogy nekünk mikor van szükségünk külsőleg is
megoldásokra, szabadításra. Ne felejtsük el, hogy a tanítványoknak is
nagyon rövid ideig kellett félniük, mert Jézus nemsokára meghalt, aztán
föltámadt, majd eljött a Szentlélek. Ott néhány napról volt szó, maximum
néhány hétről és Jézus külsőleg is adta a megoldást nekik.
…Jézus
megoldása azonban nem a békesség. Az ő békessége azt jelenti, hogy a
vele való kapcsolatban történik valami, lelkünkben is, külsőleg is
adódik, de nem a megoldás jelenti a békességet, hanem az ő személye.
Ezért volt az, hogy amikor a tanítványok a tengeren hánykolódva
hallották Jézust, amikor a tengeren járva megközelítette őket,
meghallották: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek." A "ne féljetek" csak a
végén hangzott el, először arról volt szó, hogy bízzatok bennem, én
vagyok az, nem kell félnetek. A sorrend nagyon fontos akkor, ha minden
nagyon jól megy nekünk, mert a békesség, Jézus békessége a vele való
kapcsolat függvénye. Legyünk hálásak, ha külsőleg is minden nyugodt és
békés. Akkor is azonban a békességet mindig ő adja. Nekünk nem kell
tennünk érte semmit. Azt mondja: "Békességet hagyok nektek: az én
békességemet adom nektek".
Igazából
még kérnünk sem kell. Én szoktam kérni külön: Uram, add a te
békességedet, de elvileg nem kellene így mondani, hiszen ő adja. Csak
elfogadni kell. Nekem is jobb lenne így imádkozni: Uram, segíts, hogy
merjem elhinni, hogy te adtad, adod. Amikor esetleg másokért imádkozunk,
ott lehet inkább mondani, hogy Uram a te békességed hiányzik a társam
életéből, a gyermekem, a szüleim életéből, add nekik. Segíts nekik is
fölismerni, hogy elfogadhatják.
A
kegyelmet, Jézus békességét csak elfogadni kell és ez a hit, ez a
bizalom. Nem úgy ad Jézus, ahogy a világ adja, nem kell nyugtalankodni a
szívünknek, nem kell félni, nem kell csüggedni, mert az Úr Jézus
békessége adatott. Csak elfogadni kell.
Ezért,
ha valaki úgy érzi, neki nincs meg Jézus békessége, nem is tudja mi ez,
akkor ezt mondja el őszintén imádságban, azt kérje az Úrtól, segítsen
elfogadni az ő békességét.
Földvári Tibor ~ Pasarét
Forrás ~ Internet