JÉZUS BÚCSÚBESZÉDE

A főpapi ima

E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: 'Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.

Ima az apostolokért

Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid - hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém -, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia; így beteljesedett az Írás. Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.

Ima a hívőkért

De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek.'

János evangéliuma 17. fejezet 1-26.

Forrás ~ Internet
  


'Félve-remegve munkáljátok üdvösségeteket: hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően. Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent, hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei.'

Filippieknek írt levél 2. fejezet 12b-15a.



 Istennél az áldás!

 126. zsoltár

Hogyha az Úr nem építi a házat:
aki építi, hasztalanul fárad.
Hogyha az Úr nem őrzi meg a várost:
az éjjeli őr haszontalan virraszt.
Hasztalan nektek hajnal előtt kelni,
késő éjjelig dolog mellett ülni,
Akik kemény munkával esztek kenyeret:
álmában is bőséggel ád az Úr annak, akit szeret.
Ime: a fiak Istennek jutalma,
a méh gyümölcsét ajándékul adja.
Akár a harcos kezén a nyilak:
ifjú erőben született fiak.
Boldog ember, akinek tegeze azokkal tele van:
nem éri szégyen, ha ellenségével áll ki a kapuban.

Sík Sándor

 126. ZSOLTÁR

Isten épülete vagytok (1 Kor 3, 9).

Hogyha az Úr nem építi a házat,
hasztalan fárad az építő.
Hogyha az Úr nem őrzi a várost,
őrzője hasztalan virraszt.

Hiába keltek hajnal előtt, s feküsztök későn,
hiába esztek verejtékes kenyeret:
pihentében is megáldja az Úr, akit szeret.

Az Úr ajándéka a gyermek,
az anyaméh drága gyümölcse.
Mint nyílvesszők a harcos kezében,
erejük teljében a fiak olyanok.

Boldog, aki velük fegyverkezve indul a harcba;
amikor ellenségeivel pörbe száll,
meg nem szégyenül.

  126 (125). ZSOLTÁR. A HAZATÉRŐK ÉNEKE

Zarándokének.

Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait, úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet.
Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással. A pogányok közt ezt mondogatták:
'Az Úr nagy dolgot művelt velük!'
Igen, az Úr nagy dolgot tett, s mi mennyire örültünk neki.
Fordítsd meg hát, Urunk, sorsunkat, ahogy délen a patakokat változtatod.
Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd.

Forrás ~ Internet