Loyolai Szent Ignác imái

'Az imádság csak az egyik módja az Isten dicséretének;
 minden teendőnkben és munkánkban meg kell találnunk Istent.
Aki minden Isten nagyobb dicsőségére tesz, annak minden imádság.'

'Őrizd meg minden dologban a lélek szabadságát.
 Ne kacsintgass az emberek felé, hanem legyen a lelked annyira szabad, 

hogy mindig meg tudd tenni az ellenkezőjét is!'

Loyolai szent Ignác ~ A teljes önátadás imája

Vedd el, Uram, egész szabadságomat.
Vedd el emlékezetemet, vedd el értelmemet,
vedd el egész akaratomat.
Amim van és amit birtokolok, Te ajándékoztad nekem.
Most teljesen és egészen visszaadom neked és átadom,
 hogy Te irányítsd akaratod szerint.
Csak szereteteddel ajándékozz meg kegyelmedben,
 és gazdag leszek, s már nem keresek semmi mást.
Ámen..

Szent Ignác ~ Jézus, árassz el teljességeddel!

Jézus, árassz el teljességeddel!
Tested és véred legyen ételem és italom!
Szenvedésed és halálod legyen erőm és életem!
Jézus, Te velem vagy, így mindent megkaptam.
Kereszted árnyéka legyen keresett menedékem.
Ne engedd, hogy elfussak, felajánlott szereteted elől,
És őrizz meg a gonosz hatalmától!
Mindennapi kis halálaimat ragyogja be szereteted fénye!
Hívj engem állandóan, amíg el nem érkezik az a nap,
Amikor szentjeiddel örökké dicsőíthetlek Téged!
Amen.

Krisztus lelke, szentelj meg engem...

Krisztus lelke, szentelj meg engem.
Krisztus teste, üdvözíts engem.
Krisztus vére, ihless meg engem.
Krisztus oldalából kifolyó víz, tisztíts meg engem.
Krisztus szenvedése, erősíts meg engem.
Ó édes Jézus, hallgass meg engem.
Szent sebeidbe rejts el engem.
Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled.
A gonosz ellenségtől, oltalmazz meg engem.
És juttass el Magadhoz engem.
Hogy szentjeiddel dicsérjelek téged.
Mindörökkön örökké. 

Amen.

 

 

LOYOLAI SZENT IGNÁC áldozópap július 31.

LOYOLAI SZENT IGNÁC baszk származású, 1491-ben született a cantabriai Loyolában (Spanyolország). Katonai ambíciókkal apród (1504-1517) volt a királyi udvarban. Dicsőségről álmodott, nagyvilági életstílusa volt. Pamplónánál a lábán megsebesült 1521-ben. A törött lábát nem sikerült jól összeforrasztani; harmadszor is eltörette. Hiába - egész életére sánta maradt. A betegágyban Jézus életét és a szentek legendáit olvasta. Ekkor elhatározta, hogy Krisztus katonája lesz.

1522. a manrézai barlangban vezekelt és imádkozott. Kardját a Szent Szűznek ajándékozta a szomszédos zarándokhelyen, Monserratban. Megírta lelkigyakorlatos könyvét. A Szentföldre kívánt zarándokolni, de hamar belátta, hogy megfelelő felkészültség nélkül ez nem megy. Ez okból 1523-ban tanulmányokba kezdett, műveltségének kifejlesztésére. 1537-ben Párizsban befejezte tanulmányait. Embereket vezetett életük megreformálására. Az egyházi hatóságok gyanakvással fogadták fáradozásait. Többször került vizsgálati fogságba, de minden esetben bebizonyosodott ártatlansága.

1534. hat társával titkos fogadalmat tettek egymás közt a Monmartre temetőkápolnájának kriptájában: Istenért és a lelkekért küzdenek, majd a Szentföldre zarándokolnak. 1537-ben el is indultak a Szentföldre, de háború következtében tervük nem sikerült. Felvették az egyházirend szentségét, majd felajánlották szolgálatukat a pápának. 1540. szeptember 27-én III. Pál pápától pápai jóváhagyást kapott a Jézus Társasága.

1541. április 22-én ünnepélyes fogadalmat tettek a római Szent Pál bazilikában. Ignác szervezett, konstitúciót írt, árvaházakat alapított, hitjelölt otthont létesített, fáradozott a gyakori gyónás és áldozás terjesztésén. Pápákat és királyokat békített össze, sokat tett a tridenti zsinat összeülése és sikere érdekében, segítette a hitújítás viharaiban küzdő Egyházat, új alapokra helyezte a papképzést a Collegium Germanikum (a mai Germanico-Hungaricum) megalapításával. Életét teljesen Isten szolgálatára adta.

Életereje a sok munkában lassan felőrlődött, betegség is kínozta. Római halálakor, 1556. július 31-én, már 1000 jezsuita tevékenykedett négy világrészben. Halála után fél évszázaddal V. Pál pápa boldoggá, 1622. március 12-én XV. Gergely pápa szentté avatta. Teste Rómában a Jézus Neve templomban nyugszik.

Példája: Isten ügyéért a legnagyobb műveltséggel kell harcolnunk!

'Istenünk, te Loyolai Szent Ignácot Egyházadban arra hívtad, hogy neved mind nagyobb dicsőségét terjessze. Add, hogy őt kövessük földi életünk harcaiban, és közbenjárására vele együtt koronát érdemeljünk a mennyben.'

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: 'A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?' 'Igen!' – felelték. Erre így folytatta: 'Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.' Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét.

---

Az Isten országáról szóló példabeszéd-sorozat utolsó eleméhez értünk. Jézus itt egy halászhálóhoz hasonlítja az országot, amely mindenféle halat kifog a tengerből. A példázat mondanivalója összecseng a búzáról és a konkolyról mondott hasonlat üzenetével. A jók és a rosszak együtt élnek ebben a világban mindaddig, amíg Isten ítéletet nem tart. Emberileg talán sokszor siettetnénk az ítéletet, de Isten türelmet gyakorol mindenki iránt. Várakozásának értelme az lehet, hogy igazságossága nem éri utol azonnal az embert, hanem mindenki lehetőséget kap a javulásra.
E példázat újabb oldalát mutatja meg az Isten országának, tudniillik azt, hogy mindenki meghívást kap. Tévedés volna ugyanis az Isten országát csupán a látható Egyház tagjaira leszűkíteni, hiszen az isteni működés annak keretein kívül is megtapasztalható. Az Isten országa a személyekre, a közösségekre és az egész világra vonatkozik, s annak folyamatos megvalósulása azt jelenti, hogy az isteni törekvés, üdvözítő szándék állandóan átformálja, megújítja az embereket és a világot. Ez a törekvés felismerhető, megtapasztalható, s arra ösztönöz, hogy együttműködjünk vele.
Vajon engem átformál, megújít ez az isteni erő? Növekszik-e bennem Isten országa? Kész vagyok-e együttműködni e törekvéssel, hogy Isten országa növekedjék általam? Örömmel tölt-e el, hogy Isten jelen van az életemben?
© Horváth István Sándor

---

 

Áldott vagy, atyáink Istene, századok századain át minden dicséretre és magasztalásra egyedül méltó, mert mindenben a te akaratod valósul meg, és nem az emberé. Te vagy az, aki megtanítod a benned hívőket, hogy akaratodat cselekedjék, és csodáidat minden időkön át hirdessék, mert Szentlelked vezet mindenkit a jóban, saját szívének és akaratának ihletése által.

'Jaj nekem, anyám, hogy megszültél engem, 

a perlekedés emberét és viszály emberét az egész ország számára!' (Jer 15,10)

Aki vállalja keresztény hivatását a maga teljességében, nemcsak azt a földi örömökhöz nem hasonlítható örömöt tapasztalja meg, amely emberi szívbe még föl nem hatolt, hanem az ellentmondás keserűségét is… Semmi sem irritálja jobban a megalkuvókat, a lanyhákat és a szabados erkölcsűeket, mint az, hogy te elkötelezted magadat Isten igéje mellett. Hogy nem vagy tökéletes, az nem feszélyezi őket, hibáid és bűneid, amelyet elítélsz és amelyek ellen küzdesz, még jól is jönnek nekik, elkötelezettségedet azonban nem bírják elviselni.

Ám tehetsz-e mást? Becsületes volna, ha a kedvükért megszűnnél Isten embere lenni? Ezt a magányt el kell viselned, ha olyan keserű is, mint Krisztus nagycsütörtöki éjszakája az Olajfák hegyén. Mert az igazi hivatás velejárója, hogy egy nap az ember arra a rémületes felismerésre jut, hogy Isten magára hagyta… 'Bizony, olyan vagy számomra, mint a csalóka patak, melynek nem állandó a vize.' Nem azt mondja Jeremiás, hogy az Úr önmagában megváltozott. Ő továbbra is az élő vizek kiapadhatatlan forrása, csak számára lett most olyan, mint a kiszáradt patakmeder, amelyhez hosszú út után siet a szomjas vándor, hiszen emlékezik: tavaly itt oltotta szomját, ám nem talál egyebet, mint az üres árkot, s kínzó szomjúsága a keserű csalódástól csak még égetőbbé válik.

Erre már megszólal az Úr, s amit mond, az mindnyájunkhoz szól: 'Ha visszatérsz, engedlek visszatérni.' Van olyan megtérés az Úrhoz, amely nem a bűnökkel és a hitetlenséggel való szakítás, hanem a megszokottból, a régiből valami hallatlan új világba történő átlépés. Az Úr szeretete nem nyári patak, hanem forrás. Indulj el a patak kiszáradt medrén a forráshoz. Meglepetés vár: a forrás nem apadt ki, csak éppen a belőle kiáradó víz másfelé vette az útját. Ne a patakból igyál, hanem a forrásból! A patak szennyezett is lehet. Az élő Istennel való élő kapcsolat a forrás; a szentírás az Egyház hagyományában és a szentségek a medence és a csatornák, melyekből a forrás vize soha ki nem apad.

Kiásni az ilyen-olyan földből a kincset, sokszor nagy fáradsággal, verejtékes munkával, ez a keresztény ember nehéz, de gyönyörű hivatása a földön.

Barsi Balázs OFM

Forrás ~ Internet

ARANYSZAVÚ SZENT PÉTER ~ IMÁDSÁG, BÖJT, IRGALMASSÁG

Testvérek, három dolog élteti a hitet, állandósítja a buzgóságot, és őrzi meg az erényt: az imádság, a böjt és az irgalmasság. Amit imádkozva kérünk, amiért böjtöléssel esdeklünk, azt az irgalmasság cselekedetei által nyerjük el. Imádság, böjt, irgalmasság; ez a három egységbe tartozik, és egymást élteti.

Az imádságnak ugyanis a böjt a lelke, a böjtöt pedig az irgalmasság élteti. Ne próbáljuk szétválasztani őket, mert nem választhatók el egymástól. Ha valakinek a lelkében csak az egyik van meg, vagy ha nincs meg valakiben egyszerre mind a három, az annyi, mintha egyik se volna benne. Tehát, aki imádkozik, böjtöljön is; aki böjtöl, irgalmasságot is gyakoroljon; hallgasson a kérő szóra, mert aki kér, azt szeretné, hogy meghallgatást nyerjen; Isten annak az embernek kérését hallgatja meg, akinél mások kérő szava nem talál süket fülekre.

Aki böjtöl, értse meg a böjt szellemét. Erezzen együtt az éhezővel, mert aki éhezik, azt szeretné, hogy az Isten is együtt érezzen vele. Gyakorolja az irgalmasságot, aki magának is irgalmat remél. Buzgólkodjék, aki életszentségre törekszik. Aki azt kívánja, hogy adjanak neki, maga is adakozzék. Vakmerő módon kér az, aki megtagadja másoktól azt, amit önmagának követel.

Ha elfogadjuk a fentieket, akkor szóljunk most még az irgalmasságról. A böjt vetése nem sarjad ki, ha az irgalmasság azt nem öntözi, hiszen ha elapad az irgalmas lelkület, akkor kiszárad a lélekből a böjtre való készség is. Amit az eső jelent a termőföldnek, azt jelenti a böjtölő lelkületnek az irgalmasság. Nemesítse meg bárki bármennyire is a szívét, őrizze meg tisztaságban a testét, gyökeresen irtsa ki vétkeit, fűzzön bár koszorúba erényeket, de ha az irgalmasság folyamának árjával nem öntözi ezeket, az ilyen böjtölő nem gyűjt be gyümölcsöt. 

Aranyszavú Szent Péter püspök + 450 körül.

Forrás ~ Internet

 

ARANYSZAVÚ SZENT PÉTER püspök és egyháztanító július 30.

ARANYSZAVÚ KRIZOLÓG SZENT PÉTER 380 körül született az emiliai Imolában - Olaszország. Itt pap lett, majd 424-ben Ravenna püspökévé választották. Sem ő, sem a Ravennaiak nem akarták ugyan elfogadni az ő személyének kiválasztását, de a kinevező Szent III. Szixtusz pápa látomására hivatkozva ragaszkodott Péterhez. Nagy hatású beszédeket mondott, írásaival hatékonyan tanított. Megreformálta a papsága életét, gondját viselte a szegényeknek és raboknak.

Galla Placidia császárnő udvarában igyekezett a szabadosságokat, a pogány maradványokat irtogatni. Naponta háromszor is prédikált. Kortársaitól az 'aranyszavú' jelzőt kapta. Beszédei találóak és rövidek voltak. 176 csodálatos beszéde maradt ránk.

Halálát közeledni érezve hazatért, és misét mondott Szent Kasszián vértanú oltáránál, felajánlotta magát. 450 körül halt meg, Imolában temették el Szent Kasszián mellé a főoltár közelében. Ünnepe 1729-ben került a Római Naptárba.

Példája: Tanulj olyan beszéd stílust, ami a környezetedben a leghatékonyabb, 'aranyszavú'!

 

Forrás ~ Internet

Istenünk, ki Aranyszavú Szent Péter püspöködet a megtestesült Ige apostolává tetted, közbenjárására kérünk, engedd, hogy üdvösséged misztériumait a szívünkben szüntelenül szemléljük, és tetteinkkel tanúságot tegyünk róluk!

 

 A Miatyánkról

 

  'Krisztus azért tanított meg röviden imádkozni, mert gyorsan meg akarja adni, amit kérünk... Menjünk hát, gyermekeim, ahova az irgalom szólít, a szeretet vonz, a vágy hív! Istent, az Atyát érezze a szív, mondja a nyelv, szólítsa a lélek és minden, ami bennünk van, legyen nyitva kegyelmének, s ne a félelemnek, mert a bíró Atyává változott, s nem azt akarja, hogy féljük, hanem hogy szeressük.'

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.

---

A földműves által megtalált kincsről és a kereskedő által talált gyöngyről szóló iker-példabeszéd az Isten országával kapcsolatban két fontos dologra hívja fel figyelmünket. Elsőként arra, hogy milyen nagy érték az Isten országa. Mennyire értékes számunkra az, hogy Jézus elhozta ennek az isteni uralomnak az örömhírét, s ez az uralom a mi életünkben is megvalósul. Másrészt kiderül e hasonlatokból, hogy az Isten országa cselekvésre ösztönöz minket, azaz arra, hogy mindent tegyünk meg azért, hogy bennünk is megvalósuljon és növekedjen. Soha ne gondoljuk azt, hogy ez a határtalan értékű kincs nem lehet a miénk. Ha fáradozunk megszerzéséért, a miénk lehet.
Vallásosságunkban, Istennel való kapcsolatunkban felül kell emelkednünk a felszínességen és el kell jutnunk arra a szintre, amikor megvalljuk: legnagyobb lelki kincsünk az, hogy rátaláltunk Krisztusra, aki az üdvösséget adja. Ezért a kincsért valóban érdemes minden evilági dologról lemondani, s mindent odaadni azért, hogy a miénk lehessen. Az isteni és az emberi törekvésnek találkoznia kell, azaz nem csupán az ő akarata legyen az üdvösségünk, hanem a mi legfőbb vágyunk is, ami nap mint nap motivál bennünket vallásos életünkben. Az üdvösséget Krisztus engedelmes szenvedése, halála és feltámadása által nyertük el, azért hozzá kell mindhalálig ragaszkodnunk. Ő a mi kincsünk, akit ha egyszer megtaláltunk, hordozzuk szívünkben!
© Horváth István Sándor

---

 

 

Uram, már rád találtam, mégsem adtam el mindenem, a rossz szokásaim, hibáim, kicsinyességem, melyek gátolnak abban, hogy egészen a tiéd legyek. Ne menj el tőlem, legyél segítségem, győzz bennem a rossz felett, mert nem vágyok másra, csak hogy a fényed uralkodjék bennem. Köszönöm, hogy kincs vagyok a szívedben, segíts, hogy kinccsé váljak mások számára

Szent Márta

Jézus baráti kapcsolatairól elég keveset tudunk. A tizenkét kiválasztott apostol isteni Mesternek tartotta Őt. Amit mondott a közvetlen magánéletben, azt is parancsnak tekintették. A vacsora elején János apostol és evangélista felfigyelt arra, hogy a lábmosás előtt Jézus bizonyos közismert dolgokra felhívta tanítványai figyelmét: 'Elérkezett az óra, amikor a világból vissza kellett térnie az Atyához. Az ördög már fölébresztette az áruló Júdának, Simon fiának a gondolatot, hogy árulja el. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Mégis fölkelt a vacsora mellől, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa tanítványainak a lábát.(Jn 13,1-5) Utána megkérdezte: 'Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok.'(13).'Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya. amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást'. (Jn 15,15-17) Jézus tanítói körútjait s ezekkel kapcsolatos gyógyítását általában Galileában végezte. Ott kapott egy időben állandó szállást Péter házában, Kafarnaumban. Amikor Júdeába ment, elsősorban a templomi ünnepeket megülni, akkor rendszeresen egy betániai családnál szállt meg. A fárasztó templomi viták után átsétálva a Kedron patak akkor még mély völgyén, a másik oldalon felkapaszkodva az Olajfák hegyére, és annak gerincén túljutva hamarosan beértek Betániába. Ott lakott Lázár és két húga, Márta és Mária. Lázárt Jézus barátjának fogadta. Márta igen ügyes és jószívű háziasszony volt. Akármilyen későn kopogtatott be Jézus tizenharmad magával, kész szállás várta őket. Márta pedig készítette a vacsorát. Jézus közben hittani előadásokat tartott a lábához kuporodott Máriának. Ezt az evangélium szerint a tizenhat főnek főző Márta egyszer szóvá is tette Jézusnak, aki megvédte Mária álláspontját. Jézus kínszenvedése előtt néhány héttel rejtekhelyre húzódott tanítványaival együtt. Ott kapta barátja húgaitól az egyre hatalmasodó betegségről a szomorú híreket. Ő istenemberi tudomással is követte barátja állapotának változásait, de Atyja akaratához kellett igazodnia. Megtette, pedig tudta, hogy nem ezt várják tőle. Amikor Lázár meghalt, Jézus tanítványaival együtt hamarosan útnak indult. A sír közelében állt, várta a gyászoló nővéreket. Márta érkezett is hamar.Szemrehányása csupán ennyi volt: 'Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked. Jézus megnyugtatta: Feltámad testvéred. Tudom, hogy feltámad, mondta Márta, majd a feltámadáskor, az utolsó napon. Jézus így folytatta: Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, nem hal meg örökre.Hiszed ezt? Igen, Uram, felelte, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön' 1Jn 4,7-16; Jn 11,19-27

 

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Abban az időben: A zsidók közül sokan jöttek Máriához és Mártához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: 'Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.' Jézus ezt felelte neki: 'Testvéred fel fog támadni!' Erre Márta így szólt: 'Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.' Jézus folytatta: 'Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?' Márta ezt válaszolta neki: 'Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!'

---

Amikor Jézus megérkezik barátja házába, Lázár már négy napja halott. Lázár testvére, Márta azzal fogadja Jézust, hogy biztosan minden másként történt volna, ha néhány nappal korábban érkezett volna. Márta ezzel egyrészt kifejezi Jézus rendkívüli erejébe vetett személyes hitét, másrészt bizonyára a jelenlévők véleményét is tolmácsolja, akik szintén azt gondolták, hogy a csodáiról híres tanító megakadályozhatta volna Lázár halálát. Sőt Jézus nem csupán gyógyító csodáival adott alapot ennek feltételezéséhez, hanem azzal is, hogy korábban már két alkalommal is hozott vissza a halálból embereket az életre. Márta ugyanakkor nem gondol a mostani feltámasztásra. Ez Jézus különleges ajándéka lesz. Lázár feltámasztásával Jézus isteni erejét bizonyítja, ugyanakkor előre jelzi mindannyiunk sorsát, feltámadásunkat az örök életre.
Érdemes ismételten elolvasni Jézus és Márta párbeszédét. Az életről, a halálról, a feltámadásról beszélgetnek. S e beszélgetés során Jézus kinyilatkoztatást tesz önmagáról. Életnek és feltámadásnak nevezi magát. Ő az, aki az életnek és a feltámadásnak az ajándékozója. Itt értjük meg az újszövetség igazi újdonságát: Jézus valóban Isten, akinek hatalma van életet adni az ember számára. Ennek lesz bizonyítéka a húsvéti esemény, Krisztus feltámadása. Márta hitvallása már az egész Egyház hitét fejezi ki. Jézusban hinni azt jelenti, hogy hiszek az élet Urában, aki a feltámadás által új, örök életet ad az embereknek.
© Horváth István Sándor

---

 

 

Áldott legyél, aki azért jöttél, hogy életünk legyen. Köszönöm, hogy tőled semmi nem választhat el; hogy számodra nincs elveszett drachma vagy eltévedt bárány, mert számodra mindenki él, és senki nem szakadhat ki kezedből. Hálát adok neked, hogy a te országod törvénye nem emberi szabály, hanem új szövetség. Köszönöm, hogy első zsengeként feltárod előttünk a feltámadás reménységét!

 

Szent Márta

 

Szent Márta szent volt, habár sehol sincs róla feljegyezve, hogy szemlélődő lett volna. Már pedig mit akartok többet annál, ha olyanok lehettek, mint ez a boldog nő, aki annyiszor fogadhatta Krisztus Urunkat a házában, megvendégelhette, kiszolgálhatta s egy asztalnál ehetett vele? Ha olyan lett volna, mint Mária Magdolna, s mindig áhítatba lett volna merülve: nem lett volna, aki enni adott volna ennek az isteni vendégnek. Már most képzeljétek el, hogy ez a kolostor Szent Mártának a háza s hogy abban mi mindenre van szükség. Akiket tehát az Úr a munkás élet útján vezet, ne haragudjanak azokra, akik mélyen el találnak merülni a szemlélődésben, mert különben, ha hallgatagon is, az Úr venné az utóbbiakat védelmébe. Mivel azonban ezek a szemlélődők az Ő kegyelméből legtöbbször egészen megfeledkeznek önmagukról és mindenről, valakire pedig mégis csak szükség van, hogy az Úr számára megfőzze az ebédet: örüljenek, hogy Márta példájára kiszolgálhatják Őt. Gondolják meg, hogy az igazán alázatos lélek mindig készségesen beéri azzal a szereppel, amire az Úr kiválasztotta s mindig méltatlannak tartja magát még arra is, hogy az Ő szolgájának neveztessék.

 

Mindenható, örökkévaló Isten, kinek megtestesült Igéje arra méltatta Szent Mártát, hogy betért a házába, és elfogadta gondoskodását, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy testvéreinkben hűségesen szolgáljuk Fiadat, és a mennyben otthonra leljünk nálad! Amen. 

 

Forrás ~ Internet 

 

 

SZENT MÁRTA szűz július 29.

SZENT MÁRTA Máriának és Lázárnak volt a nővére. Jézus Betániában vendégük volt. Míg testvére, Mária az Urat hallgatta, Márta buzgó lélekkel szolgálta az Urat. Igaz, elvesztette egy pillanatra türelmét, amikor Jézusra szólt: 'Nem törődöl azzal, hogy a nővérem egyedül hagy szolgálni?' Jézus megértette és nem hibáztatta Márta fáradtságát, csak csöndesen állapította meg: 'Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha.' (Lk 10, 38-42)

Márta könyörgésére Jézus feltámasztotta a már négy napja halott Lázárt. (Jn 11, 17-44)

Későbbi életéről nem tudunk biztosat. Egy későbbi hagyomány szerint a keresztényüldözés idején kormány nélküli hajóra tették nővérével, Máriával együtt. A hajó azután Marseillesnél ért partot. Életszentségben, a tevékeny szeretet apostolaként halt meg 80 körül. Sírját Tarasconban tisztelik. A látszatra haszontalan hétköznapi munka szentje.

Példája: Munkával, vagy Krisztusra figyeléssel - igyekezzünk a 'jobbik részt választani'

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak.
Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: 'Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta.'

---

A múlt heti evangéliumok kapcsán említettük, hogy Jézus példázatai megszólítják a hallgatókat, cselekvésre ösztönöznek és bevonnak a történésekbe. A mai evangéliumban Jézus további két példázatot mond a mennyek országáról. Az elsőben kicsiny mustármaghoz hasonlítja Isten országát, amely idővel hatalmasra nő, a másodikban pedig a kovászhoz, az élesztőhöz, amely megkeleszti a tésztát.
E hasonlatok esetében sokkal többről van szó, mint beszédről és szavakról. Amikor ugyanis Jézus szóbeli tanítást ad a mennyek országáról, ez az ország mindjárt meg is valósul, amennyiben a hallgatóságban megindul az a változás, hogy növekvő maggá, illetve élesztő kovásszá váljon. A szavak elhangzásával és befogadásával elkezdődik az Isten országa, azaz mindjárt növekedésnek indul a kicsiny mustármag és kelésnek indul a tészta.
A mustármag növekedése nagyon látványos és szinte hihetetlennek tűnik. Ha manapság körülnézünk a hit terjedése és a vallásosság növekedése terén, akkor talán nem látjuk ezt a váratlan növekedést. De elsősorban nem is mennyiségi növekedésről van szó, hanem lelki fejlődésről.
A példázat arra ösztönöz, hogy befogadjuk a Jézustól hallottakat, s ezáltal bennünk is növekedésnek induljon a mennyek országa. Engedem-e, hogy Isten akarata lelki növekedést és a hit erősödését indítsa el bennem?
© Horváth István Sándor

---

 

Mária, reménység anyja, légy velünk! Taníts minket, hogy az élő Istent hirdessük; segíts tanúskodnunk Jézusról, az egyetlen Üdvözítőről; tégy minket szolgálatkésszé a felebarát iránt, befogadóvá a rászorulók iránt, tégy az igazságosság megvalósítójává és egy igazságosabb világ szenvedélyes építőivé; járj közben értünk, hogy úgy munkálkodjunk a történelemben, hogy bizonyosak legyünk az Atya tervének teljesedésében. Az új világnak Hajnala, mutasd meg, hogy a reménység anyja vagy, és virrassz felettünk! Virrassz az európai egyház fölött: legyen az evangélium jó közvetítője; legyen az igazi közösség helye; teljesítse küldetését, mely arra szól, hogy hirdesse, ünnepelje és szolgálja a remény evangéliumát, Béke Királynője, oltalmazd az emberiséget a harmadik évezredben! Virrassz az összes keresztény fölött: járják hűségesen az egység útját a kontinens egyetértésének kovászaként; virrassz a fiatalok fölött, akik a jövendő reményei, hogy nagylelkűen kövessék Jézus hívását. Virrassz a nemzetek vezetői fölött: a közös ház építését tekintsék feladatuknak, melyben megbecsülik minden egyes ember méltóságát és jogait. Mária, ajándékozd nekünk Jézust! Segíts, hogy őt kövessük és őt szeressük! ő az Egyház, Európa és az emberiség reménye, ő velünk és közöttünk él Egyházában. Veled együtt mondjuk: 'Jöjj el, Úr Jézus!' (Jel 22,20) A dicsőség reménye, melyet ő árasztott a szívünkbe, teremje meg az igazságosság és a béke gyümölcseit!
Szent II. János Pál pápa

' Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak,

 akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek. 

Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. 

Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.' Róm 8,28-30

'Az Istent szeretőknek minden a javára válik.'

Van egy nagy kincsünk. Sokat ér, mert örökké tartó. Mert nem kezdi ki az idő vas foga, nem emészti meg a rozsda, nem pusztul el. Ez a kincs egy hely, amelyet Jézus készít a számunkra.

Erre a helyre, ebbe az országba életünk útja vezet. Ezen az úton hitünk, reményünk és szeretetünk vezet. De őriznünk kell, mert törékeny cserépedényben van. Mert elveszthetjük. De amíg földi utunkon haladunk, vissza is kaphatjuk Istentől.

Ez az út nem könnyű, küzdelmekkel jár. Időnként nehéz, időnként nem értjük, miért éppen arra vezet. Időnként váratlan fordulatot vesz. Mégis, Istenben bízva akarunk járni ezen az úton, akarunk haladni a cél felé.

Az Istent szeretőknek minden a javára válik. Ezzel a bizalommal akarunk tovább haladni Isten útján. Akkor is, ha éppen vissza kell temetni egy megtalált kincset, hogy majd egészen az enyém lehessen.

Mit kérjek ma Istentől? Mi az, amire igazán szükségem van? Hogy szeretetét megtapasztalhassam, megélhessem és másoknak meg tudjam mutatni. Hogy merjem előtte kinyitni tenyeremet, és ne ijedjek meg, ha valamit elvesz belőle, hogy mást tegyen a helyére. Kérjük bátran Istentől a bölcsességet, hogy felismerjük akaratát, és szeretetében élve juthassunk majd el Országába.

 Fülöp Ákos plébános

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: 'A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet.
A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt.
Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.Értitek-e mindezt?' 'Igen!' – felelték. Erre így folytatta: 'Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.'

---

Kiknek szól az üzenet?
Az Isten országáról szóló példabeszédek harmadik eleméhez érkeztünk a mai vasárnap. Jézus földbe rejtett kincshez, értékes igazgyöngyhöz és hálóhoz hasonlítja az országot. Miután megnéztük, hogy az ember részéről milyen lelkület szükséges Isten üzenetének befogadásához (2014. július 13.) és elmélkedtünk az isteni üzenet tartalmáról (2014. július 20.), a mai napon arra keressük a választ, hogy kiknek szól Isten üzenete?
Jézus egy alkalommal nagyon kemény szavakkal illeti azokat, akiknek az isteni üzenet tanítása volt a feladata. Ezt mondta: 'Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok' (Lk 11,52). Szavai egyértelműen jelzik, hogy Isten szavának ismerete bizonyos értelemben kiváltság volt abban az időben. Az írástudók, a tanítók, a farizeusok értettek a törvények helyes értelmezéséhez, de nem teljesítették azt a feladatukat, hogy az embereket megtanítsák az isteni parancsok helyes megtartására. A vallási dolgokban jártas, képzett emberek és az egyszerű nép között szakadék tátongott, amelyet Jézus a lehető legegyszerűbben átlépett. Nyilvános működése kezdetén a názáreti zsinagógában így beszélt: 'Az Úr Lelke rajtam, azért kent fel engem. Ő küldött, hogy a szegényeknek hirdessem az örömhírt' (Lk 4,18). Más alkalommal mondott szavai szerint Isten országának megvalósulását nem csak a csodák jelzik, hanem az is, hogy 'a szegényeknek hirdetik az evangéliumot' (Lk 7,22).
Az igazság hallgatásának vágyával Jézushoz igyekvő emberek között alig akadnak írástudók, de annál több az egyszerű ember. Kiket látunk ebben a tömegben? A társadalom kitaszítottjait. Ott vannak például az egyszerű pásztorok, akik foglalkozásuk miatt vallásilag tisztátalannak számítottak. Vagy ott vannak a vámosok, akiket a zsidók lenéztek, mert a rómaiak kiszolgálói voltak. Ott vannak a szegények, akikre a tehetősebbek úgy tekintettek, hogy bűneik miatt sújtja őket Isten a szegénységgel és a nélkülözéssel. Ott vannak a betegek, akik kiszolgáltatott helyzetükben aligha számíthattak emberi segítségre, de Jézus csodás gyógyításai révén megtapasztalhatták Isten jóságát. Ott vannak a bűnösök, akiket a magukat igaznak tartó zsidók lenéztek, de mégis megérintette őket Isten irgalma. Ott vannak a nők, az asszonyok, akiknek vallási kérdésekben nem volt szabad megszólalniuk, véleményt mondaniuk. Ott vannak a gyerekek, akik koruk miatt semmiféle tekintélynek nem örvendhettek, de Jézus barátságának köszönhetően mégis részesülhettek Isten áldásában.
Ezek az egyszerű emberek mind szívesen hallgatták Jézust, aki egyszerűen szólt hozzájuk. Tanítását olyan példákkal, esetekkel világította meg, amelyekkel a hallgatóság nap mint nap találkozott. Könnyen megértették, hogy milyen lehet a földművelés közben kincset találni, hiszen ez többségük mindennapi munkája volt, s talán néha éppen arról álmodoztak munka közben, hogy milyen nagy szerencse volna kincset találni a földben. E példázatból megértették, hogy az Isten országa olyan kincs, olyan érték, amelyért érdemes fáradozni.
Vajon én felismerem-e magamat Jézus példázataiban? Magamra vonatkoztatom-e azokat? Szívesen hallgatom-e Isten üzenetét? Felismerem-e benne azt az örömhírt, amely az üdvösség útját mutatja számomra?
© Horváth István Sándor

---

 

Urunk, Jézus! A te nevedben gyűlünk össze vasárnaponként a templomban, hogy szavadat hallgassuk és részesedjünk áldozatodban. Együtt keressük az Isten országát és közösen építjük azt. Örömhíred alakítson minket élő közösséggé, amely hirdeti tanításodat. Örömhíred minden emberhez szól, ezért nem csupán annak befogadására törekszünk, hanem annak továbbadására is. Adj nekünk buzgóságot, hogy országod lelkes munkásai legyünk! Az üdvösséget Isten kegyelméből és irgalmából nyerjük el, de tudjuk, hogy nekünk is tennünk kell érte. Nevelj minket az engedelmességre és a szeretet gyakorlására!

Ima Szent Anna közbenjárásáért

Uram, Isten, kegyelmes Atyám, Te választottad kegyelmesen
egyszülött Fiad anyjának szülőjévé Szent Annát.

A te kegyelmed tette őt az üdvözítés fönséges művének részesévé.
Hozzád könyörgünk, Uram: engedd, hogy az ő párfogásának segítségével
irgalmad és kegyelmed részesei lehessünk!

Szent Anna asszony, az áldott Szűz anyja, kérünk:
légy és maradj mindenkor pártfogónk Istennél!
Íme, teljesen rád bízzuk magunkat,
és oltalmadra hagyatkozunk minden testi-lelki ügyünkben.

Amen.

 

Ima Szent Annához

Üdvözlégy, Szent Anna asszony! 

Istentől megáldott anya vagy, mert Mária, a kegyelemmel teljes Szűz,

 a te leányod. Szent anya vagy, mert gyermeked
szeplőtelenül fogantatott, s nevelésed által tiszta és ártatlan életet élt. 

Boldog anya vagy, mert gyermeked, Mária, az Isten Anyja. 

Ő az Úr Jézus Krisztus szülőanyja, aki minket az üdvösség útján vezérel. 

Mi, szegény bűnösök, magunktól tehetetlenek vagyunk,

 csak Isten kegyelmétől támogatva művelhetjük üdvösségünket.

 Azért esdve kérünk, hogy közbenjárásoddal légy szószólónk 

a Boldogságos Szűz Máriával együtt a mennyei Atyánknál, 

és nyerd meg számunkra Krisztustól az üdvösségre segítő kegyelmet!

Fogadd a keresztény családokat különleges oltalmadba és pártfogásodba! 

Segíts, hogy keresztünket zúgolódás nélkül hordozzuk, 

szenvedéseinkben türelmesek legyünk, az élet ezernyi bajában pedig

 gyermeki engedelmességgel mindhalálig kitartsunk. 

Anyai oltalmadba ajánljuk a szülőket, apákat és anyákat, gyermekeikkel együtt.

Vezesd őket az üdvösség útján! 

Ha pedig erről az útról gyarlóságukban letérnek, 

térítsd vissza őket anyai jóságoddal az Istennek tetsző élet útjára, 

hogy egyedül az Ő akaratát teljesítsék.

Szent Anna asszony, aki örömmel néztél a halál elé, 

hathatós pártfogásoddal segíts Istennél: 

úgy éljünk a világon, hogy a haláltól ne kelljen rettegnünk,

 és Istennek kedves élet után boldog legyen a halálunk.

Amen.

Boldogságos Szűz Mária szülei - Emléknap - július 26.

SZENT ANNA július 26.   

SZENT ANNA, a Boldogságos Szűz Mária édesanyja

A 2. századig visszamenő hagyomány nevezi meg a Boldogságos Szűz Mária szüleit: Annát és Joakimot. Ez az úgy nevezett Jakab-ősevangélium elbeszéli, hogy mivel nem volt gyermeke, egy férfi megakadályozta Anna férjét, Joakimot az áldozat bemutatásában. A szégyentől Joakim visszavonult. Imával, jótékonykodással, böjttel kérték Istent a gyalázatuk elvételére.

Sok könny, keserűség és várakozás után született meg gyermekük, Mária. A várva várt gyermeket hároméves korában a templom szolgálatára ajánlották fel. Szent Joakim tekintélyes idős korban hunyt el, Szent Anna és Szűz Mária karjaiban. Anna a hagyomány szerint ismét férjhez ment és további gyermekei is születtek.

Szent Annát keleten már a 4. századtól tisztelték, nyugaton pedig a 10. században kezdett kialakulni kultusza. 500-ban Konstantinápolyban ugyanis templomot épített tiszteletére Jusztinian császár, de XIII. Gergely pápa tette általánossá 1584-ben az ünnepet. Szent Anna a bányászok, hajósok, anyák, szülő anyák védőszentje. Szent Anna Szent Joakimmal együtt a házastársak védőszentje és segítője.

Veszprémben Szent Anna, az egyházmegye védőszentje - ezt a napot ünnepi ranggal ülik meg.

Példája ~ Az Isten iránti végtelen szeretet adta Máriát és Jézust a világnak!

 

SZENT JOAKIM július 26.   

SZENT JOAKIM, a Boldogságos Szűz Mária édesapja

A 2. századig visszamenő hagyomány nevezi meg a Boldogságos Szűz Mária szüleit: Annát és Joakimot. Ez az úgy nevezett Jakab-ősevangélium elbeszéli, hogy mivel nem volt gyermeke, egy férfi megakadályozta Joakimot az áldozat bemutatásában. A szégyentől visszavonult. Ezután imával, jótékonykodással, böjttel kérték Istent a gyalázatuk elvételére.

Sok könny, keserűség és várakozás után született meg gyermekük, Mária. A várva várt gyermeket hároméves korában a templom szolgálatára ajánlották fel. Szent Joakim tekintélyes idős korban hunyt el, Szent Anna és Szűz Mária karjaiban.

Szent Joakim tisztelete az újkorban fejlődött ki. 1584-ben vették fel ünnepét a Római Naptárba.

 Szent Annával együtt a házastársak védőszentje és segítője.

 Példája ~ A megpróbáltatásokban hűségesek adják a legnagyobb kincseket a világnak!

'Istenünk, ki Szent Joachimot és Szent Anna asszonyt arra választottad, hogy tőlük szülessék 

Egyszülött Fiad édesanyja, az õ közbenjárásukra kérünk, add meg, hogy elnyerhessük az üdvösséget, melyet minden nép számára ígértél.'

 Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza közé, aztán elment.
Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle: 'Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?' Mire a gazda így felelt: 'Ellenséges ember cselekedte ezt.' A szolgák tovább kérdezték: 'Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?' Azt válaszolta nekik: 'Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!'

---

Jézus példázata szerint a jó és a rossz egyaránt jelen van a világban, s mindkettő hatást gyakorol ránk. A példabeszédben szereplő búza a jót jelképezi, a konkoly, a hasznavehetetlen vadnövény pedig a rosszat. Isten jósága üdvösségünket szeretné, de a sátán gonoszsága ezt meg akarja akadályozni. A mi számunkra talán egyszerűnek tűnne az a megoldás, hogy azonnal fogjunk neki a rossz kiirtásának. Ezzel persze azonnal gondjaink lennének, mert melyikünknek van joga ilyen ítéletet meghozni, azaz mindenről pontosan eldönteni, hogy jó vagy rossz. Amit ugyanis az egyik pillanatban jónak minősítünk, a helyzet fordultával ártalmassá válhat, és fordítva is igaz ez. Hányszor előfordult már, hogy valami ellen minden erőnkkel tiltakoztunk, s a végén kiderült, hogy milyen jó lett volna elfogadni. Ítéleteinkben tehát nehéz jó döntést hoznunk, bármennyire is igyekszünk minden körülményt figyelembe venni.
Érdemes elfogadnunk, hogy Isten, aki valóban a legfőbb jóság, jól tudja, hogy mi jó az embernek, mi jó nekünk, s érdemes elfogadnunk Istentől mindazt, ami a jó úton segít minket előre haladni.
Sokszor halljuk vagy talán magunk is mondjuk egy-egy rossz döntés után: 'Nem tudtam, hogy rosszat teszek ezzel.' Ne próbáljunk meg ilyen módon kibújni felelősségünk alól! A rossz felismerhető, miként a gyomnövény is a búza között. Csak egy kicsit jobban oda kellene figyelnünk Isten sugallataira.
© Horváth István Sándor

---

 

 A konkoly között nehéz felnőni, de te erőt adsz hozzá! Amikor felkel a nap, simogat a szellő, nagy lágy eső permetez, tudom, hogy az én Uram rám tekint, nem hagy magamra. Vállalom a küzdelmet a mindennapokban, mert örömmel tölt el, hogy a mennyei csűrben helyet készítettél számomra. Vesd ki színemből a konkolyt, mert ott csak a te fényednek van helye. Krisztusom! Köszönöm, hogy az Eucharisztiában, a szent kenyérben magunkhoz vehetünk! Növelj hitben, reményben, szeretetben, hogy mások eledele legyek. Hála és dicsőség nagy jóságodért!

 

 SZENT JAKAB ÚTJA ~ EL CAMINO

A zarándokút története

A Santiago de Compostelába, az idősebb Szent Jakab apostol sírjához vezető zarándokutat spanyol neve után - El Camino de Santiago -gyakran csak El Caminoként emlegetik.

Jakab Betszaidában született Zebedeus és Szalóme gyermekeként. Halászatból élt, ahogyan apja is. Egy napon Jézus a Genezáreti tó partján sétált, amikor megpillantotta Jakabot, és testvérét, Jánost, amint apjukkal hálójukat javították, és meghívta őket tanítványainak. Jézus tüzes természetük miatt elnevezte őket Boanergesznek, vagyis mennydörgés fiainak. Jakab testvérével, Jánossal és Péterrel Jézus kedves tanítványai közé tartozott, ők voltak jelen Jairus lányának feltámasztásánál, Jézus színeváltozásánál és Jézus szenvedésének előestéjén a Getszemáni kertben. Az idősebb Jakab volt az apostolok közül az első vértanú, Heródes Agrippa 44 körül Jeruzsálemben lefejeztette. 'Ebben az időben Heródes király elfogatta az egyház néhány tagját, hogy ártson nekik. János testvérét, Jakabot karddal kivégeztette.' (ApCsel 12, 1-2).

Valószínűleg a 7. század környékén az arab pusztítás elől menekítették Hispániába a földi maradványait. A 7. századtól él az a hagyomány, hogy Szent Jakab missziós útján elért egészen a mai Spanyolország területéig, a 9. századtól pedig az Egyház úgy tartja, hogy sírja Hispániában van. A legenda szerint a 800-as évek elején Pelagiónak, egy galíciai remetének egy csillag jelent meg, és elvezette Szent Jakab elfeledett sírjához. Innen ered a város, Santiago de Compostela neve; Szent Jakab spanyolul Santiago, Compostela (campus stellae) pedig csillagrétet jelent. Teodomiro, a galíciai Iria Flavia városának püspöke a Pelagio által megtalált holttestet Szent Jakabénak nyilvánította. II. Alfonz (759-842), Asztúria királya Szent Jakabot királysága védőszentjévé tette, sírja felett pedig tiszteletére egy templomot építtetett, melyet bencés szerzetesek gondjaira bízott.

A szent helyekre történő zarándoklat a 3. századtól a keresztény gyakorlat része lett. A szentek sírhelyére történő zarándoklatot érdemszerző tettnek gondolták. A középkorban gyakran tettek fogadalmat zarándoklat megtételére, mert úgy vélték, hogy a zarándoklat érdekében tett erőfeszítés kötelezi a szentet arra, hogy segítsen. A középkorban a legnépszerűbb zarándokhely Jeruzsálem és Róma volt, azonban az arab, majd a török hódítások miatt egyre kockázatosabbá vált Jeruzsálembe eljutni, ennek is köszönhető, hogy Santiago nagyon rövid idő alatt jelentős zarándokhellyé nőtte ki magát.

Az első zarándokok a 10. században a cantabriai part mentén utaztak, amit ma északi útként ismerünk, így elkerülték a mórok által megszállt területeket. 1002-ben Calatañazornál a leóniak a Kasztíliai Grófsággal és a Pamplonai (a későbbi Navarrai) Királysággal szövetségben győzelmet arattak a Córdobai Kalifátus hadvezére, a spanyolok által Almanzornak nevezett Al-Hajib Al-Manszúr vezette mór sereg felett. Ezt követően vált lehetővé, hogy III. (Nagy) Sancho navarrai, és VI. Alfonz leóni király a nemrég felszabadított területeken keresztül új útvonalat tervezzen Santiagóba, amely összekötötte a Navarrai, a Kasztíliai és a Leóni királyság fővárosait. Ez a mai francia út, melynek első leírását az öt könyvből álló Codex Calixtinusban találjuk.

A kódex egy 12. századi öt könyvből álló kézirat, melyet korábban II. Callixtus pápának tulajdonítottak, valójában szerkesztője Aymeric Picaud francia szerzetes volt. A kódex első könyvében Szent Jakabnak tulajdonított prédikációkat, mártírságának leírását, és tiszteletére mondott liturgiákat találjuk. A második könyv 22 Szent Jakabnak tulajdonított, több esetben zarándokok által tanúsított csoda leírását tartalmazza. A harmadik könyv leírja Szent Jakab holttestének Jeruzsálemből Galíciába szállítását, valamint említést tesz az első zarándokok azon szokásáról, hogy a galíciai tengerpartról kagylót gyűjtenek emléktárgyként. A fésűs kagyló Szent Jakab szimbóluma. A negyedik könyv Nagy Károly frank király hispániai hadjáratáról, roncesvallesi vereségéről és Roland lovag haláláról szól. Ebben a könyvben olvashatjuk azt a legendát, hogy Szent Jakab megjelent Nagy Károlynak, hogy sürgesse sírjának megszabadítását a móroktól, és a Tejutat adta iránymutatóul neki. A mórölő Jakab legendáját a katolikus propaganda egyik korai példájának tartják, melynek célja az volt, hogy lovagokat toborozzanak a Santiago-rendbe. A lovagrendet azért alapították, hogy segítsen megvédeni az egyházi érdekeltségeket a mórok támadásaitól. Később kínossá vált a bosszúálló, vérszomjas Szent Jakab-kép, ezért III. Fülöp (1578-1621) elrendelte, hogy a negyedik könyvet távolítsák el a Kódexből. A francia úton járva napjainkban is találkozhatunk Mórölő Szent Jakab tiszteletére állított szobrokkal és kápolnákkal. Az ötödik könyv gyakorlati tanácsok gyűjteménye zarándokoknak, hol álljanak meg, milyen ereklyéket, szentélyeket keressenek fel, óvatosságra int a csalókkal és a rossz ételekkel kapcsolatban, leírja az utat Franciaországból az apostoli városig, a régiókat, melyen átvezet az út, az benyomásokat az ott élő emberekről, Santiago de Compostela városát és a katedrálist; ezt olvasva betekintést nyerünk egy 12. századi zarándok életébe. Az ötödik könyvet az első útikalauzként is emlegetik. Modern korunk zarándokai ugyanazokat a helyeket járják be, amelyeket a Kódex említ.

II. Callixtus pápa 1122-ben elrendelte, hogy minden olyan esztendő, amelyben Szent Jakab mártírságának ünnepe, július 25-e vasárnapra esik, szentév legyen. 1179-ben III. Sándor pápa bullájában ezt megerősítette, bár ezt a bullát újabban egy 15. századi hamisítványnak vélik. A szentév, vagy jubileumi év gyökere az Ószövetségben 50 évente visszatérő jóbel-év, amikor minden mezei munka szünetel, az eladott földbirtokok visszakerülnek a korábbi tulajdonoshoz vagy annak családjához, a zsidó rabszolgák pedig visszanyerik szabadságukat. (A gyakorlatban ennek megvalósítására azonban sosem került sor.) A szentév a kegyelem különleges ideje, a bűnbocsánat és az ideigtartó büntetés elengedésének éve. A nyugati egyházi hagyomány különbséget tesz a bűnbocsánat és a büntetés elengedése között. Az ideigtartó büntetés a halál után a tisztítóhelyen való szenvedés, amellyel a lélek törleszti a megbocsátott halálos bűnökért még meg nem adott elégtételt, és megtisztul a rendezetlenül maradt bocsánatos bűnöktől. A teljes búcsú (indulgencia plenaria) a bűnbánat szentségében (gyónás) már feloldozást nyert bűnért járó ideigtartó büntetés elengedése. A teljes búcsút elnyerhetik mindazok, akik a szentév során meglátogatják a katedrálisban az apostol sírját és ott imádkoznak egy Hiszekegyet és egy Miatyánkot a pápa szándékára, elvégzik a szentgyónást (a katedrális honlapja szerint ezt a búcsú elnyerése előtt és után 14 nappal is megtehetik) és szentáldozáshoz járulnak. A teljes búcsút elhunytakért is fel lehet ajánlani. A jubileumi évben Santiago de Compostelában lehetőség van a korábban tett fogadalom alóli felmentésre, vagy a fogadalom méltányos megváltoztatására is.

A zarándokok egyre növekvő száma miatt az út mentén szerzetesek telepedtek le, kolostorokat, templomokat, kórházakat, szállásokat, utakat és hidakat építettek. A fejlődő infrastruktúra odavonzotta az embereket, új városok épültek. A keresztény királyoknak érdekében állt a muszlimoktól visszafoglalt területek újbóli benépesítése, ezért kedvezményeket és kiváltságokat adtak az itt letelepedőknek. A 12. és a 13. században évente 250.000 zarándok kereste fel Szent Jakab sírját. A legtöbb zarándokot az erős hit vezette,  számukra az út a megváltás elnyeréséhez szükséges  vezeklés volt, másokat súlyos bűneik miatt ítélték hosszú zarándoklatra, néhányan pedig jó pénzért egy-egy uralkodó helyett járták végig az utat. A zarándokok jól felismerhetőek voltak a ruházatukról, kezükben botot tartottak, melyre egy ivásra szolgáló lopótök volt akasztva, oldalukon táska lógott, fejükön kalapot hordtak, de legjellegzetesebb az általuk viselt kagyló volt, mely vagy igazi fésűs kagyló volt, amelyet kezdetben Finisterrében szedtek fel a tengerparton, ahol állítólag Szent Jakab prédikált, vagy ólomból, ónból, ezüstből készült. A kagylót azok érdemelték ki, akik eljutottak Santiagóba, később az úton lévő zarándokok is viselték, védelmező jel lett számukra, hiszen súlyos bűnnek számított annak a megtámadása, akinek a ruházatán ott volt a kagyló.

A 14. századtól hanyatlás figyelhető meg a zarándokok számában, ez köszönhető a pestisjárványoknak, a 16. századtól a reformáció elterjedésének és a vallásháborúknak, majd a felvilágosodás eszméi terjedésének. A zarándokúton a 15. századtól az út elhagyatottabb részein rablók garázdálkodtak. 1589-ben, az angol-spanyol háború alatt az apostol földi maradványait elrejtették Francis Drake, angol kalóz és tengerész elől. A Szent Jakab-út egyre inkább kezdett a feledés homályába merülni. A 18. században a zarándoklatot a babonasággal sorolták egy kategóriába. A 19. században a Szent Jakab kultusz újraélesztése érdekében relikviák után kezdtek kutatni, és 1879-ben az apszis falai között rá is találtak. XIII. Leó az ereklyét valódinak ismerte el. A 20. század elején a spanyol polgárháború akadályozta meg a zarándoklat újraéledését. A 20. század közepétől a Szent Jakab-út menti művészettörténeti kincsek kerültek a kutatók látóterébe, majd az 1960-as évektől újra megjelentek a vallásos zarándokok, főleg Franciaországból. A zarándokút a 20. század végén kezdte újra reneszánszát élni. Franco halála (1975) után 1978-ban lefektették a demokratikus alkotmányt, ezt követően a Szent Jakab-út ismét bekerült a nemzetközi köztudatba. 1982-ben II. János Pál pápa Santiagóba látogatott, bár akkor az spanyolországi apostoli útjának  csak egy állomása volt. A zarándokok számának növekedése részben előidézője, részben következménye volt annak, hogy  az Európa Tanács 1987-ben az első kulturális útnak nyilvánította a Szent Jakab-utat. A sárga nyíl az 1980-as évektől lett hivatalos jelzés. 1993-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította a spanyolországi, 1998-ban pedig a franciaországi szakaszt. Napjainkban a zarándokok a föld minden tájáról érkeznek, a vallási indíttatás mellett sokakat spirituális okok, kulturális érdeklődés, vagy a fizikai kihívás motivál. A zarándoklatot teljesítők száma ugrásszerűen megnőtt az elmúlt 25 évben, a szentévek pedig kiemelkedő zarándokszámot eredményeztek.

A 2010-es esztendő szentév, minden eddiginél több zarándokot várnak idén. A legközelebbi szentév 2021-ben lesz.

 Forrás ~ Internet

SZENT JAKAB APOSTOL ~ idősebb július 25.

IDŐSEBB SZENT JAKAB apostol Zebedeus és Szalóme fia volt, János apostol testvére. Betszaidában született. Keresztelő Szent János tanítványai voltak. Jézus hívására felállt hálójuk javításától, és követte Jézust. (Mt 4, 21-22) Jézus kedvelt tanítványai közé tartozott Péterrel és Jánossal. Tanúja volt Jézus főbb csodatetteinek.

Hirtelen haragú, indulatos emberek voltak, ezért a “mennydörgés fiai” melléknevet kapták. Amikor az egyik szamariai faluban nem akarták befogadni Jézust és a tanítványokat, tüzes mennykövet kért volna rájuk. Jézus szelíden intette le őket: “Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem, hogy megmentsen.” (Lk 9, 56)

Édesanyjuk, Szalóme szerette volna fiai számára a legfőbb miniszteri helyet megszerezni. Ezért Jézushoz fordult. Jézus az értetlen kérést a Mennyei Atyára hárította. Neheztelt is a többi apostol a “protekció” keresés miatt. (Mt 20, 20-28)

Heródes ölette meg 42 körül, mert szeretett volna kedvében járni a zsidóknak, akik hatalomra törése miatt nem szerették.

Az ünnep a szent sírjának megtalálását, vagy a Santiago de Compostella bazilika felszentelését ünnepli. A szent csontjait még az iszlám terjeszkedése előtt ugyanis Spanyolországba vitték és elrejtették, majd a sírt elfelejtették. A 9. században találták meg újra a sírt, a város híres búcsújáróhely lett. A spanyolországi Compostellában, sírjának kiemelkedő tiszteletére II. Alfonz király 829-ben templomot emeltetett. Az ereklyék ebben a hathajós bazilikában nyugszanak. 1883-ban hitelességüket a Rítus-kongregáció megvizsgálta, valódiságukat XIII. Leó pápa 1884. november 1-én ünnepélyes bullával erősítette meg.

A 7. századból van olyan adat is, hogy halála előtt Spanyolországban is járt Jakab apostol, ez azonban nem bizonyított esemény. Spanyolország és a zarándokok védőszentje. Az ábrázolásokban könyvtekerccsel mint apostolt, vagy bottal és kagylóval mint zarándokot láthatjuk.

Példája: Se az indulat, se a nagyratörés nem vezet az üdvösségre; csodáljuk inkább Krisztust!

 Forrás ~ Internet