'Krisztus kiengesztelte irántunk Istent, aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott'
Akik már megkapták a Szentlélek lefoglaló zálogát, és a feltámadás
reményének a birtokosai, azok a jövendő feltámadást már jelenvalónak
tartják, és azt hangoztatják, hogy ezentúl nem tekintenek senkit emberi
szempontból. Mindnyájan lelkiek vagyunk ugyanis, és mentesek a testi
romlandóságtól. Mert amikor felragyogott felettünk Isten egyszülött Fia,
hasonlóvá lettünk a mindent éltető Igéhez. Amint a bűn uralma idején a
halál kötelékei tartottak fogva minket, úgy vetettük el most a
romlandóságot azóta, hogy közbelépett a megigazulást szerző Krisztus.
Ezért senki sem él már testben, azaz testi gyengeségben, amit pedig
méltán és joggal tekintünk úgy, mint romlandóságot. Ezért mondja Szent
Pál: Ha Krisztust azelőtt emberileg ismertük is, most már nem úgy
ismerjük (2 Kor 5,16). Mintha ezt akarná mondani: Az Ige testté lett,
és közöttünk élt (Jn 1,14), és mindannyiunk életéért elvállalta a testi
halált. És ha mi így, testi valóságában ismertük is meg őt, ezután már
nem így ismerjük. Mert ha meg is tartotta emberi testét, azt, amely
harmadik napon feltámadt, és az Atyánál van az égben, mindazonáltal meg
kell értenünk, hogy Krisztus testfölöttivé is lett: ő ugyanis egyszer
meghalt, de többé meg nem hal, a halál nem lesz többé úrrá rajta.
Halálával egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, élve azonban Istennek
él (vö. Róm 6,9-10).
Ha tehát ilyen valaki az, aki életünk előtt mint zászlóvivő áll, akkor
úgy kell nyomába törekednünk, hogy szinte már ne is testben élőknek,
hanem már testfölöttieknek bizonyuljunk. Igaza van tehát Szent Pálnak,
aki ezt írja: Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi
megszűnt, valami új valósult meg (2 Kor 5,17). Megigazultunk ugyanis a
hit által Krisztusban, és eltűnt az átok ereje. Hiszen ő miértünk támadt
fel, eltiporva a halál hatalmát; így megismertük az igaz és tökéletes
Istent – akit lélekben és igazságban imádunk - a Fiú közvetítésével, aki
mennyei jótéteményeket eszközöl ki az Atyától a világ számára.
Ezért mondja igen bölcsen Szent Pál: Ezt Isten viszi végbe, akit
Krisztus kiengesztelt irántunk (2 Kor 5,18). Mert egészen bizonyos,
hogy az Atya akaratából valósult meg a megtestesülés misztériuma és az
ebből következő megújulás. Hiszen Krisztus által nyertük el azt a
lehetőséget is, hogy az Atyához járulhatunk. Az ő tanítása szerint
ugyanis senki sem mehet az Atyához másként, mint őáltala. Tehát ezt
Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a
kiengesztelődés szolgálatával megbízott (2 Kor 5,18).
Alexandriai Szent Cirill püspöknek a második korintusi levélhez írt magyarázatából
Forrás ~ Internet
