'A halál nyomasztó terhét legyőzi a szeretet ereje'
Urunk először is azt kérdezte meg, ami tudott. Nem egyszer, hanem
másodszor, sőt harmadszor is, hogy vajon Péter szereti-e őt, és
háromszor hallja Pétertől, hogy szereti őt, és ugyanannyiszor bízza rá
Péterre juhai legeltetését.
A háromszoros tagadást háromszoros megváltás teszi jóvá, nehogy a nyelv
inkább szolgáljon a félelemnek, mint a szeretetnek, és hogy a fenyegető
halál ne csaljon ki több szót, mint a meglévő élet. Legyen a szeretet
feladata az Úr nyájának legeltetése, ha a Pásztor megtagadása a félelem
jele volt.
Akik azzal a lelkülettel legeltetik Krisztus juhait, hogy azok a
sajátjuk legyenek s ne Krisztuséi, azok Krisztus szeretete helyett
önzésükről tesznek tanúbizonyságot. Ezektől óv Krisztus annyiszor idézett szava, akikről az Apostol
felpanaszolja, hogy a maguk javát keresik és nem Jézus Krisztusét.
Mert mi mást jelent: 'Szeretsz engem? Legeltesd juhaimat!' (Jn 21,15),
mint: Ha engem szeretsz, ne azon törd a fejedet, hogyan tartsd jól
magadat, hanem juhaimat. Ne mint a magadéit, hanem mint az enyéimet
legeltesd őket. Az én dicsőségemet és ne a tiedet keresd bennük, az én
uralmamat és ne a tiedet, az én hasznomat és ne a magadét. Ne légy
olyan, mint a veszedelmes időkben élő emberek, akik önmagukat szeretik
és mindazt, ami kapcsolatban van a bajok csíráival.
Ne legyenek tehát önzők, akik Krisztus bárányait legeltetik; ne mint a magukét, hanem mint az övéit legeltessék őket. Akik Krisztus bárányait legeltetik, azoknak különösen kell kerülniük azt
a hibát, hogy a maguk javát keressék s ne Krisztusét és hogy saját
vágyaik kielégítésére használják fel azokat, akikért Krisztus vérét
ontotta.
Abban, aki Krisztus bárányait legelteti, oly nagyra kell felhevülnie a
Krisztus-szeretetnek, hogy legyőzze még a haláltól való természetes
félelmet is, ami miatt nem akarunk meghalni, mikor pedig Krisztussal
szeretnénk élni. De bármilyenek legyenek is a halál kellemetlenségei, le kell azokat
győznie annak az erős szeretetnek, amellyel azt szeretjük, aki annak
ellenére, hogy ő a mi életünk, a halált is elszenvedte értünk.
Mert ha a halálnak semmi vagy csak nagyon kevés kínja lenne, akkor nem
lenne olyan nagy a vértanúk dicsősége. De, ha a jó Pásztor, aki életét
adta juhaiért, és magukból a juhokból oly sok vértanút támasztott
magának, mennyivel inkább kell az igazságért a halálig küzdeniük és a
bűnnek vérük ontásáig ellenállniuk azoknak, akikre rábízta a juhok
legeltetését, tanítását és irányítását.
És ezért ki ne látná be az ő
szenvedésének példája láttán, hogy a pásztoroknak sokkal inkább kell
hasonlóvá lenniük hozzá, ha már a juhok közül is oly sokan lettek
hasonlóvá az Egyetlen Pásztorhoz, akinek egyetlen nyájában maguk a
pásztorok is juhok. Mert mindenkit saját juhává tett, amikor mindenkiért
meghalt. Hiszen ő maga is Isten áldozati Bárányává lett, hogy
mindenkiért szenvedhessen.
Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből
Forrás ~ Internet