'Az üdvösség rendje'

Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére (1 Tim 2,4). A próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt őseinkhez (Zsid 1,1). Amikor pedig elérkezett az idők teljessége, elküldte Fiát, a testté lett Igét, a Szentlélek felkentjét, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek, meggyógyítsa a megtört szívűeket, testi-lelki orvosuk legyen, és közvetítő Isten és az emberek között. Üdvösségünk eszköze ugyanis az ő embersége volt, amely az Ige személyével egyesült. Ezért Krisztusban teljesedett be a tökéletes elégtétel, amelyre szükség volt a mi kiengesztelődésünkhöz, és benne mutathatunk be teljes értékű istentiszteletet.

Az emberek megváltásának és Isten tökéletes dicsőítésének ezt a művét, amelyet az ószövetség népénél az Isten hatalmának nagy csodajelei előztek meg, az Úr Krisztus teljesítette be elsősorban áldott szenvedésének, a halálból való feltámadásának és dicsőséges mennybemenetelének húsvéti misztériuma által, így a mi halálunkat halálával megtörte, és az életet feltámadásával újjászerzette. Mert a kereszten elszenderült Krisztus oldalából fakadt az a csodálatos szentség, amely maga az Egyház.

Amint tehát az Atya Krisztust küldötte, úgy küldte Krisztus is a Szentlélekkel eltelt apostolokat, nemcsak azért, hogy az evangéliumot minden embernek hirdetve tanítsák: Istennek szent Fia halálával és feltámadásával megszabadított minket a sátán hatalmából és a halálból, és átvitt az Atya országába, hanem azért is, hogy a meghirdetett üdvösséget megvalósítsák az egész liturgikus élet központját jelentő áldozat és szentségek útján.

Így a keresztségben az emberek Krisztus húsvéti misztériumának részesei lesznek; vele együtt halnak meg, temetkeznek el, és támadnak fel; megkapják a fogadott fiúság Lelkét, általa kiáltjuk: Abba, Atya! (Róm 8,15); ezzel lesznek igazi imádókká, amilyeneket az Atya akar.

Hasonlóképpen: valahányszor az Úr vacsoráját veszik, az Úr halálát hirdetik, amíg el nem jön. Ezért akik hajlottak Péter szavára, megkeresztelkedtek mindjárt Pünkösd ünnepén, amikor az Egyház megjelent a világban. Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket (ApCsel 2, 41-42.47).

Ettől kezdve sohasem mulasztotta el az Egyház, hogy a húsvéti misztérium ünneplésére egybegyűljön: felolvassa azt, amit az Írásokban róla írtak (Lk 24,27), ünnepelje az Eukarisztiát, amelyben halálának győzelme és diadala megjelenik, és egyben hálát adjon Istennek kimondhatatlan ajándékáért (2 Kor 9, 15) Krisztus Jézusban, fönsége dicsőségére (Ef 1,12). 

 A II. vatikáni zsinat 'Sacrosanctum Concilium' kezdetű, a szent liturgiáról szóló konstitúciójából

Forrás ~ Internet