Istennél az áldás!
126. zsoltár
Hogyha az Úr nem építi a házat:
aki építi, hasztalanul fárad.
Hogyha az Úr nem őrzi meg a várost:
az éjjeli őr haszontalan virraszt.
Hasztalan nektek hajnal előtt kelni,
késő éjjelig dolog mellett ülni,
Akik kemény munkával esztek kenyeret:
álmában is bőséggel ád az Úr annak, akit szeret.
Ime: a fiak Istennek jutalma,
a méh gyümölcsét ajándékul adja.
Akár a harcos kezén a nyilak:
ifjú erőben született fiak.
Boldog ember, akinek tegeze azokkal tele van:
nem éri szégyen, ha ellenségével áll ki a kapuban.
126. zsoltár
Hogyha az Úr nem építi a házat:
aki építi, hasztalanul fárad.
Hogyha az Úr nem őrzi meg a várost:
az éjjeli őr haszontalan virraszt.
Hasztalan nektek hajnal előtt kelni,
késő éjjelig dolog mellett ülni,
Akik kemény munkával esztek kenyeret:
álmában is bőséggel ád az Úr annak, akit szeret.
Ime: a fiak Istennek jutalma,
a méh gyümölcsét ajándékul adja.
Akár a harcos kezén a nyilak:
ifjú erőben született fiak.
Boldog ember, akinek tegeze azokkal tele van:
nem éri szégyen, ha ellenségével áll ki a kapuban.
Sík Sándor
126. ZSOLTÁR
Isten épülete vagytok (1 Kor 3, 9).
Hogyha az Úr nem építi a házat,
hasztalan fárad az építő.
Hogyha az Úr nem őrzi a várost,
őrzője hasztalan virraszt.
Hiába keltek hajnal előtt, s feküsztök későn,
hiába esztek verejtékes kenyeret:
pihentében is megáldja az Úr, akit szeret.
Az Úr ajándéka a gyermek,
az anyaméh drága gyümölcse.
Mint nyílvesszők a harcos kezében,
erejük teljében a fiak olyanok.
Boldog, aki velük fegyverkezve indul a harcba;
amikor ellenségeivel pörbe száll,
meg nem szégyenül.
126 (125). ZSOLTÁR. A HAZATÉRŐK ÉNEKE
Zarándokének.
Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait, úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet.
Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással. A pogányok közt ezt mondogatták:
'Az Úr nagy dolgot művelt velük!'
Igen, az Úr nagy dolgot tett, s mi mennyire örültünk neki.
Fordítsd meg hát, Urunk, sorsunkat, ahogy délen a patakokat változtatod.
Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd.
Forrás ~ Internet