Prédikáció részlet Szent János apostol és evangélistáról

 

Szent János apostol és evangélista
 

Ünnepe ~ december 27.

János a szeretett tanítvány. Ő az, aki a legtöbbet beszél a szeretetről. Az első találkozás pillanatában megérzi Jézus szeretetét, és ebben élete végéig kitart. Bár a vértanúság nem lesz osztályrésze, mégis a teljesen Istennek adott életet láthatjuk életében.

1Jn 1, 1-4
'Az élet igéjét hirdetjük nektek.'
Jn 20, 2-8
'Látta mindezt, és hitt.'
Tanuljuk meg Isten gazdagságát szemlélni János apostollal. Ha nem is tudunk együtt járni Jézussal Jeruzsálem utcáin, Galilea mezein, mint János, mégis csatlakozhatunk hozzá szeretetben kiteljesülő életünkkel. Kérjük Istentől a Krisztussal való személyes találkozás örömét, hogy kimeríthetetlen szeretetéről tehessünk tanuságot egész életünkben.

 

SZENT JÁNOS apostol volt a “szeretett tanítvány”, a negyedik evangélium és a Jelenések könyvének szerzője.
Testvérével, Jakabbal első követői voltak Jézusnak. Anyjuk volt az, Salome, aki kérte Krisztust, hogy egyik fia jobbról, a másik balról üljön majd Isten országában. Nem tudták, mit kérnek…
Péterrel Jánost küldte előre Jézus, hogy az utolsó vacsorát elkészítsék. János volt az aki a vacsora alatt Jézus mellett volt az asztalnál. Neki mondta meg Jézus, ki az aki elárulja majd.
Ott állt a kereszt alatt, az ő gondjaira bízta Máriát, akit gyámanyjául rendelt. A sírhoz is elsőnek szaladt az asszonyok híradására.
A Galileai tengernél elsőnek ismerte fel Jézust, őrá mondta az Úr: “Akarom, hogy ő így maradjon”.
Jeruzsálemben tartózkodott a kb. 50-ben megtartott apostoli zsinatig, Szent Pál úgy keresi fel, mint az Egyház egyik oszlopát. Ezután Kis-Ázsiában terjesztette a hitet, Efezusban élt. Domiciánus császár forró olajba dobatta, de sértetlen maradt..
Patmoszba száműzték, öregkorában már prédikálni sem tudott, csak azt hajtogatta: “Fiacskáim, csak szeressétek egymást” ugyanis ezt tanulta az Úrtól, és ez önmagában is elégséges -magyarázta. Efezusban csendesen halt meg, körülbelül 100 táján. Ő az egyetlen apostol, aki nem lett vértanú.
A 4. századtól Keleten is, Nyugaton is ünneplik.
Példája: szeretetünkről ismernek meg minket!
 

Prédikáció részlet Szent János apostol és evangélistáról

„Asszony, íme, a te Fiad”; „Íme a te anyád!” (Jn 19,26-27)

„De az Úr Krisztus is, mielőtt szent lelkét a keresztfán kilehelte volna, nyilván anyánkká tette őt: Íme, asszony, a te fiad, mondá neki szent János evangélistáról: íme, János, a te anyád, mondá Máriáról. E szavak által mindnyájunkat Mária fiává tőn s őt anyánkká nevezte.”Íme, a te anyád, oh Sion! Azt akarom, hogy az én anyám legyen a te anyád. Ő nekem a test szerinti anyám, neked pedig lelki anyád.” Így értelmezi Jézus szavait szent Antoninus. Justiniáni szent Lőrinc szerint pedig, mintha csak így szólott volna az Üdvözítő: „Anyám! János tanítványom itt egyedüli képviselője az én szeplőtlen egyházamnak. Az ő személyében tehát az én egész anyaszentegyházamat bízom reád, szeresd azt, mint engemet, erősítsd jó tanácsaiddal, neveld példáddal. Azt akarom, hogy gyermekednek tekintsd mindig, hogy közbenjáró könyörgéseiddel oltalmazd és erényekkel gazdagítva hozzám vezesd. De meghagyom egyházamnak is, hogy téged anyjaként tiszteljen, téged szeressen, nálad menedéket keressen s Isten előtti közbenjárójának tekintsen. Akarom, hogy hozzád folyamodjék a veszélyekben, tanácsaidat kikérje a kétségekben s oltalmadért esdjen minden bajaiban, hogy oly bizalommal viseltessék irántad, mint irántam. Azért gondom lesz rá, hogy valamennyi tanítványom tenálad keressen menedéket, hogy a te neved minden nemzedéktől tiszteltessék. Nem is fog megvettetni senki, aki téged segítségül hív. Nem fogok elfordulni senkitől, aki téged ájtatosan tisztel. Szétbonthatatlan kötelékkel kötlek az én egyházamhoz és egyházamat tehozzád.”

Forrás: „Üdvözlégy malaszttal teljes, az Úr te veled, áldott vagy te az asszonyok között” című prédikáció Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére, Lepsényi Miklós, ferences áldozópap, pozsonyi hitszónok (1888)

 Szent János apostolról

János a tizenkét apostol egyike. Az evangélium úgy emlegeti, mint a tanítvány, akit Jézus szeretett. A tanítványok közt a legfiatalabb, és a tizenkettő közül az egyetlen olyan, aki nem vértanúhalált halt. A negyedik evangélium, három apostoli levél és a hagyomány szerint a Jelenések könyvének szerzője.
Élete
A galileai Betániából származott. Apja Zebedeus halász volt, János bátyjával, Jakabbal apja mesterségét folytatta. Anyja, Szalómé Jézus követői közé tartozott. Keresztelő János fellépésekor a tanítványa lett, majd a Keresztelő tanúságtétele után Andrással együtt Jézushoz csatlakozott.
Az Úr a többi tizeneggyel együtt apostolává választotta. Jézus Péter és Jakab mellett őt is különös bizalmával tüntette ki. Ott volt Jézus színeváltozásánál, az utolsó vacsoránál az Úr mellett foglalt helyet, és az apostolok közül egyedül ő kísérte el Krisztust a Golgotára. A kereszt alatt Jézus az ő gondjára bízta édesanyját, Máriát. Jézus feltámadását követően az asszonyok híradása nyomán Péterrel együtt futott az üres sírhoz, hogy megbizonyosodjon a Mester feltámadásáról.
A Szentlélek eljövetele (Pünkösd) után a hagyomány szerint Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt, s ott a környéken és Szamáriában apostolkodott. Pál apostol Péterrel és Jakabbal az egyház oszlopai közé sorolja. Pál halálát követően Epheszoszban működött. Ő nevelte a második apostolnemzedék több jelentős képviselőjét: Pápiász hierapoliszi, Polikárp szmirnai, Ignác antiókhiai püspököt. Domitianus császár Patmosz szigetére száműzte. Itt részesült azokban a látomásokban. amiket a Jelenések könyvében megírt. Nerva uralkodása alatt visszatért Epheszoszba, és már száz éves lehetett, mikor Traianus uralkodásának idején meghalt, az apostolok közül egyedül természetes halállal.

 

A patmoszi látnok ~  Szent János apostol és evangélista

Zebedeusnak, a gazdag betszaidai halásznak és Saloménak a fia. Testvérével, Jakabbal együtt szélsőséges zelóták közé tartozott. Keresztelő Szent János tanítványa, és ő küldi Szent János apostolt Jézushoz. Jézus titkainak ismerője, különösen bánik vele az Úr. János ott áll Jézus keresztjénél és Krisztus urunk reá bízza édesanyját, Szűz Máriát. Részt vesz a jeruzsálemi zsinaton. A Szentlélek eljövetele (Pünkösd) után a hagyomány szerint Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt, s ott a környéken és Szamáriában apostolkodott. Hosszú apostoli munka után Patmosz-szigetére kerül száműzetésbe. Itt részesül a látomásokban, amit a Jelenések könyvében ír le. Ő a negyedik evangélium szerzője, ahol mindig a "szeretett tanítványként" szerepel. Három neki tulajdonított levél is található az Újszövetségben. Halálához (Kr.u. 104) kötik a hivatalos, nyilvános kinyilatkoztatás lezárultát.
Ünnepéhez kötődik a bor megáldásának szertartása, ennek eredete az alábbi legenda. Egyszer odament Jánoshoz egy pogány pap, és így szólt hozzá: "Ha azt akarod, hogy higgyek a te Istenedben, adj nekem jelet az ő erejéről. Kínálok neked egy próbát: mérget készítek, ha megiszod és nem esik bajod, akkor a te Istened az én Istenem is lesz!" Az apostol tétovázás nélkül beleegyezett. Akkor a pap odavitetett két halálra ítélt gyilkost. Először azoknak nyújtotta a méregpoharat, hogy lássák, János valóban mérget iszik. Előbb az egyik, majd a másik halálraítélt itta ki a kelyhet és esett össze holtan. Ezután János vette át a poharat minden félelem nélkül, keresztet vetett, és kiitta. A körülállók lélegzetüket visszafojtva nézték, mikor rogyik össze... a méreg azonban hatástalan maradt. Ez a pogány papot megdöbbentette, de még nem tért meg, hanem azt mondta: "Még mindig kételkedem a te Urad hatalmában. De ha ezt a két halottat is vissza tudod hívni az életbe, akkor megtagadom isteneimet, és megkeresztelkedem!" Akkor János levette a köpenyét, és fölszólította a papot, hogy takarja be vele a halottakat, ő pedig térdre borult és imádkozott. Imádságát befejezve szólt, hogy vegyék le a köpenyt az emberekről. Levették, és azok talpra álltak! Akkor a pap megtért és megkeresztelkedett. Festményeken ezt is szívesen megörökítik.

 Forrás ~ Internet