'A Lélek éltet'
Az Úr, aki életünket elrendezi, a keresztség szövetségét kötötte velünk,
amely a halált is és az életet is jelzi: a halál szerepét tölti be a
víz, a Lélek pedig az élet zálogát adja. Ezért tehát világos előttünk,
amit keresünk, hogy miért lett összekapcsolva a víz és a Szentlélek.
Mivel a keresztségnek kettős célja van, tudniillik: hogy egyrészt
megszűnjék létezni a bűn teste, nehogy később halált teremjen, másrészt
pedig, hogy a Léleknek éljen, és gyümölcsöt hozzon a megszentelődésben: a
víz jelképezi a halált, amikor sírként magába fogadja a testet, a Lélek
pedig éltető erejét árasztja, a bűn halálából megújítja lelkünket az
eredeti életre. Ez tehát a vízből és Szentlélekből való újjászületés; a
halál a vízben történik, életünket pedig a Szentlélek adja.
A három alámerítéssel és az azonos számú imádsággal jön létre a
keresztség nagy misztériuma úgy, hogy kifejezze a halál képét, és a
megkereszteltek az istenismeret elnyerésével megvilágosítsák lelküket.
Így ami kegyelem a keresztvízben van, nem a víz természetes erejéből
fakad, hanem a Szentlélek jelenlétéből. A keresztség ugyanis nem a test
szennyének lemosása, hanem a jó lelkiismeret könyörgése Istenhez. A
feltámadásból fakadó életre készít elő bennünket az Úr, amikor az
evangéliumi életforma teljességét állítja elénk: ne legyünk haragvók,
viseljük el a megbántásokat, legyünk tiszták a szenvedélyek vágyától,
erkölcsi életünk legyen mentes a pénzhajhászástól, és előírja, hogy
mindazt, amivel természete szerint rendelkezik a világ, a lélekből
fakadó ösztönzésnek megfelelően használjuk fel.
A Szentlélek által kerülünk vissza a paradicsomba, általa emelkedhetünk
fel a mennyek országába, általa lehetünk újra Isten fogadott
gyermekeivé; általa kapjuk a bizalmat, hogy Atyánknak szólíthassuk az
Istent, neki köszönhetjük, hogy Krisztus kegyelmének részesei lehetünk,
hogy a világosság gyermekeinek hívnak minket, hogy részünk lesz az örök
dicsőségben, és hogy röviden mondjam: a Szentlélek által élünk minden
áldás teljességében mind ezen a világon, mind az eljövendőben. A
megígért javak szépségét mintegy tükörben szemléljük, és hittel
reméljük, hogy e javakat majd élvezni is fogjuk, amelyek olyanok, mintha
már jelen is lennének. S ha ilyen a foglaló, milyen az egész? És ha ilyen fönséges a kezdet, milyen lesz akkor az egész beteljesedés?
Nagy Szent Vazul püspöknek 'A Szentlélekről' írt könyvéből
Forrás ~ Internet
