Sokan születtek újjá általam Istenben
Szüntelenül hálát adok Istenemnek, aki megőrizte hűségemet a próbatétel
idején. Ezért nagy bizalommal felajánlom most neki áldozatomat: mint élő
áldozatot az életemet adom oda Krisztusnak, az én Uramnak. Ő
szabadított ki minden szorongattatásomból. Méltán kérdezhetem: Uram, ki
vagyok én, és mi az én hivatásom, hogy ennyire elhalmoztál isteni
jóságoddal? Szüntelen ujjongok a nemzetek között, és magasztalom
nevedet, bárhol legyek is; nemcsak jósorsban, de a megpróbáltatások
idején is.
Egyformán el akarom fogadni, akár jó, akár rossz is jut
osztályrészemül, és mindenkor hálát akarok adni Istennek, hiszen
megmutatta nekem, hogy ha rendületlenül és határtalanul hiszek benne,
akkor meghallgat engem. Így azután most az utóbbi időben tudatlanságom
ellenére is belefogtam ebbe a szent és csodálatos küldetésbe, és így
azok nyomában járok, akikről hajdan maga az Úr jövendölte meg előre,
hogy hirdetni fogják evangéliumát bizonyságul minden népnek (vö. Mt 26,13).
Honnan van ez a bölcsességem, amely azelőtt nem volt bennem, hiszen még a
napok egymásutánját sem ismertem, sőt Istent sem? Honnan kaptam azután
ezt a nagy és üdvös ajándékot, hogy most már ismerem az Istent, sőt
szeretem is? Honnan van az, hogy hazámat és szüleimet elhagyva eljöttem
az ír nép közé, hogy hirdessem az evangéliumot? Honnan az a buzgóságom,
hogy elviselem a hitetlenek gyalázkodásait, hogy elszenvedem az
idegenben való tartózkodás nehézségeit, a sok üldöztetést egészen a
bilincsekig, hogy szabad ember létemre mások javáért odaadom magamat?
Kész vagyok, ha méltónak talál rá, az életemet is minden habozás nélkül
és a legnagyobb készséggel odaadni az ő nevéért, és erre akarom
szentelni életemet egészen a halálomig, ha megengedi számomra az Úr.
Sokkal tartozom ugyanis Istennek, aki ilyen nagy kegyelmet adott nekem,
hogy általam oly sok nép születik újjá az Istenben, és fel is növekedik
azután benne.
Így majd papokat is küldhetek az újonnan megtért néphez,
amelyet a föld végső határairól választott ki magának az Úr, amint
megígérte hajdan a próféták által: Hozzád mennek majd a nemzetek a föld
végső határairól, és ezt mondják: Atyáink hamis bálványisteneket
készítettek, amik nem szolgáltak javukra (Jer 16,19). Másutt pedig ezt
mondja: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a
föld végső határáig (vö. Iz 49,6).
Mivel ő sohasem szegi meg a szavát, itt akarom bevárni azt az ígéretét,
amelyet az evangéliumban hirdet: Jönnek majd napkeletről és
napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé (Mt 8, 11),
és mi hisszük is, hogy egybegyűlnek majd a hívők a világ minden tájáról.
Szent Patrik püspök vallomásából
Forrás ~ Internet
