Az Egyház az üdvösség és egység látható szakramentuma

Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával … Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek … Mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig, mondja az Úr (Jer 31, 31-34). Ezt az új szerződést: a saját vérével szerzett új szövetséget Krisztus hozta létre, zsidókból és pogányokból gyűjtve össze a népet, hogy ne test szerint, hanem a Lélekben olvadjon egységbe, és Istennek új népe legyen.

A Krisztusban hívők ugyanis – akik nem pusztulásra ítélt, hanem elpusztíthatatlan magból születtek újjá: az élő Isten igéje által, és nem testből, hanem vízből és Szentlélekből – választott nemzetség lesznek, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép … ők, akik valamikor nem voltak nép, most pedig Isten népe (1 Pét 2, 9-10).

E messiási népnek feje Krisztus, aki vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt (Róm 4, 25), most minden mást felülmúló nevet kapott, és dicsőségesen uralkodik a mennyben.

Ezt a népet jellemzi az Isten gyermekeinek méltósága és szabadsága; mindegyikük szívében pedig úgy lakik a Szentlélek, mint templomban.

E nép törvénye az új parancs: úgy kell szeretni, ahogyan maga Krisztus szeretett bennünket.

És végül, a célja az Isten országa, amelyet maga Isten kezdeményezett a földön, amelynek egyre terjednie kell, míg Isten tökéletessé nem teszi a történelem végén, amidőn megjelenik Krisztus, a mi életünk, maga a természet pedig a mulandóság szolgai állapotából felszabadul Isten fiainak dicsőséges szabadságára (Róm 8, 21).

Így ez a messiási nép, bár ténylegesen nem foglal magában minden embert, és nemegyszer kicsiny nyájnak tűnik, mégis az egész emberiség számára az egység, a remény és az üdvösség életerős magja.

Krisztus az élet, a szeretet és az igazság közösségévé tette; felhasználja eszközként mindenki megváltására, és elküldi az egész földkerekségre a világ világosságául, a föld sójául.

A pusztában vándorló, test szerint való Izraelt már Isten egyházának hívják; az új Izrael pedig, amely a mostani világban él, keresve a jövendő és maradandó hazát, a Krisztus Egyháza nevet viseli, hiszen Krisztus szerezte meg tulajdon vérén, a saját Lelkével töltötte el, és ellátta egy látható és társadalmi jellegű egyesülés eszközeivel.

Isten összehívta azoknak a gyülekezetét, akik hittel tekintenek fel Jézusra, az üdvösség szerzőjére, az egység és a béke alapjára; belőlük Egyházat alapított, hogy egy látható szakramentuma legyen ennek az üdvösséget szerző egységnek az egész emberiség és minden egyes ember számára. 

 A II. vatikáni zsinat 'Lumen gentium' kezdetű, az Egyházról szóló dogmatikai konstitúciójából

Forrás  ~ Internet