EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. január 21. – Csütörtök

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: 'Te vagy az Isten Fia!' Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő. Mk 3,7-12

Elmélkedés

Mai elmélkedésünkben azokból a szavakból induljunk ki, amelyek leírják a néptömeg kapcsolatát Jézussal. Nagy tömeg 'követte' őt, nagy sokaság 'csatlakozott' hozzá, mind ott 'tolongtak' körülötte. Láthatjuk, hogy aki otthon marad vagy kényelmes helyzetéhez ragaszkodik, az nem fog hallani semmit az Úr tanításából és nem lesz részese a csodáknak. A vallásos élet és főként a vallásosságban való megújulás megkívánja az elindulást és az állandó úton levést. Sok hívő ember valójában éppen akkor érez csalódást, amikor megáll a lelki életnek egy szintjén és nem érzi, hogy tovább kellene lépnie. Az ilyen esetekben érthető az illető csalódottsága, lelki szárazsága, vallási hiányérzete, de ezek ellen egyedül ő tehet.

Miként az úton lévő embert az jellemzi, hogy nem kételkedik haladási irányában, ugyanúgy a lelkiekben előrehaladó ember is biztosan tudja, hová akar megérkezni. Élete irányát az határozza meg, hogy mindent Isten akaratának megfelelően tegyen. Az evangélium, Jézus örömhíre megvilágítja ezt az utat, az Isten-keresés és az Istenre találás útját. Akkor vagyunk igazán bölcsek, ha nap mint nap elindulunk ezen az úton, ha egyének és közösségek Jézus Krisztust, az Isten Fiát követik, aki az üdvözítő Atyához vezet minket.

© Horváth István Sándor

Imádság

Vedd el, Uram, egész szabadságomat! Vedd el emlékezetemet, vedd el értelmemet, vedd el egész akaratomat! Amim van és amit birtokolok, te ajándékoztad nekem. Most teljesen és egészen visszaadom neked és átadom, hogy te irányítsd akaratod szerint. Csak szereteteddel ajándékozz meg kegyelmedben, és gazdag leszek, s már nem keresek semmi mást.

Loyolai Szent Ignác