LIMAI SZENT RÓZA ~ szűz augusztus 23.
LIMAI SZENT RÓZA 1586. április 20. (vagy 30.)-án született Limában. Eredeti neve Isabel de Flores volt, édesanyja csak később, bérmáláskor, 1597-ben adta neki a Rózsa nevet, mert olyan szépnek látták a bölcsőben, mint egy kinyílt szép rózsát. Szépsége miatt kicsit el is kényeztették szülei, annak ellenére, hogy a nagy család miatt (11 gyermek) meglehetősen elszegényedtek. A szép lányt szerették volna előkelően férjhez adni.
Ő máskép gondolkodott, Jézus menyasszonya szeretett volna lenni. Szeretett volna a szegényeken is segíteni, meg a családját is szolgálni. Sok szidást és bántalmat kellett elviselnie. Már családjában elkezdte komolyabban gyakorolni az erényeket. Fiatal korától életét az imádságnak, vezeklésnek, a tisztaságnak és a boldogságos Szűz tiszteletének szentelte. Kertjükben kis kunyhó állt, ott elmélkedett, imádkozott és szemlélődött napi 12 órán keresztül is. Vallási gyakorlatait kézi munkával váltogatta, a kertet gondozta. Az eladott termékekért kapott pénzzel szüleit támogatta.
1606. augusztus 10-én Szent Domonkos harmadrendjének lett a tagja. A rendben felvette a Szűz Máriáról nevezett jelzőt, pontosabban a Rosa de Santa Maria nevet. Lelki kínok is gyötörték, rokonai is üldözték, az Egyház részéről is bizalmatlanság fogadta. A megpróbáltatásokat türelemmel viselte, sőt egyenesen kereste. Jelentős eredménnyel haladt előre a bűnbánat és a misztikus elmélkedés útján. Haláláig megőrizte vidámságát, énekes kedvét és természet szeretetét.
Három művet alkotott ebben a térben és időben messzi világban. Ő alapította az első kolostort Dél - Amerikában, szemlélődő rendek számára. Elkészítette a terveket, kijelölte a megfelelő helyet, megszerezte a szükséges pénzt. Ő ebbe a kolostorba nem vonulhatott el, az halála után csak 1623-ban nyílt meg. Később cellája köré, melyben elhunyt felépült Lima második női kolostora is.
Másik nagy műve volt a szegények állandó szolgálata. A harmadik műve a misszió volt. Mint nő nem is gondolhatott arra, hogy elmenjen a legvadabb és legeldugottabb tartományokba az indiánok megtérítéséért. De lelkesen gondolt és imádkozott a hőslelkű misszionáriusokért. Őszintén szerette a vad és kegyetlen indiánokat, akikről Chilében élő fivére révén hallott.
Hosszú, sok fájdalommal teli haláltusát vívott az utolsó hetekben. A legnagyobb kínok dacára is örömmel készült a halálra. 1617. augusztus 24-én Limában halt meg, korán, 32 éves korában. 1668. február 12-én IX. Kelemen pápa boldoggá avatta. Lima védőszentjének nyilvánították 1669-ben, 1670-ben pedig egész Nyugat-India és a Fülöp szigetek védőszentjévé. X. Kelemen pápa avatta szentté 1671. április 12-én. Földi maradványai a limai domonkosoknál nyugszanak. Ő Dél -Amerika, Peru első szentje. Limában az Ő tiszteletére épült Peru legnagyobb emlékműve.
Példája ~ Szeress minden embert: szegényt, színesbőrűt, beteget, ellenséget is!
LIMAI SZENT RÓZA 1586. április 20. (vagy 30.)-án született Limában. Eredeti neve Isabel de Flores volt, édesanyja csak később, bérmáláskor, 1597-ben adta neki a Rózsa nevet, mert olyan szépnek látták a bölcsőben, mint egy kinyílt szép rózsát. Szépsége miatt kicsit el is kényeztették szülei, annak ellenére, hogy a nagy család miatt (11 gyermek) meglehetősen elszegényedtek. A szép lányt szerették volna előkelően férjhez adni.
Ő máskép gondolkodott, Jézus menyasszonya szeretett volna lenni. Szeretett volna a szegényeken is segíteni, meg a családját is szolgálni. Sok szidást és bántalmat kellett elviselnie. Már családjában elkezdte komolyabban gyakorolni az erényeket. Fiatal korától életét az imádságnak, vezeklésnek, a tisztaságnak és a boldogságos Szűz tiszteletének szentelte. Kertjükben kis kunyhó állt, ott elmélkedett, imádkozott és szemlélődött napi 12 órán keresztül is. Vallási gyakorlatait kézi munkával váltogatta, a kertet gondozta. Az eladott termékekért kapott pénzzel szüleit támogatta.
1606. augusztus 10-én Szent Domonkos harmadrendjének lett a tagja. A rendben felvette a Szűz Máriáról nevezett jelzőt, pontosabban a Rosa de Santa Maria nevet. Lelki kínok is gyötörték, rokonai is üldözték, az Egyház részéről is bizalmatlanság fogadta. A megpróbáltatásokat türelemmel viselte, sőt egyenesen kereste. Jelentős eredménnyel haladt előre a bűnbánat és a misztikus elmélkedés útján. Haláláig megőrizte vidámságát, énekes kedvét és természet szeretetét.
Három művet alkotott ebben a térben és időben messzi világban. Ő alapította az első kolostort Dél - Amerikában, szemlélődő rendek számára. Elkészítette a terveket, kijelölte a megfelelő helyet, megszerezte a szükséges pénzt. Ő ebbe a kolostorba nem vonulhatott el, az halála után csak 1623-ban nyílt meg. Később cellája köré, melyben elhunyt felépült Lima második női kolostora is.
Másik nagy műve volt a szegények állandó szolgálata. A harmadik műve a misszió volt. Mint nő nem is gondolhatott arra, hogy elmenjen a legvadabb és legeldugottabb tartományokba az indiánok megtérítéséért. De lelkesen gondolt és imádkozott a hőslelkű misszionáriusokért. Őszintén szerette a vad és kegyetlen indiánokat, akikről Chilében élő fivére révén hallott.
Hosszú, sok fájdalommal teli haláltusát vívott az utolsó hetekben. A legnagyobb kínok dacára is örömmel készült a halálra. 1617. augusztus 24-én Limában halt meg, korán, 32 éves korában. 1668. február 12-én IX. Kelemen pápa boldoggá avatta. Lima védőszentjének nyilvánították 1669-ben, 1670-ben pedig egész Nyugat-India és a Fülöp szigetek védőszentjévé. X. Kelemen pápa avatta szentté 1671. április 12-én. Földi maradványai a limai domonkosoknál nyugszanak. Ő Dél -Amerika, Peru első szentje. Limában az Ő tiszteletére épült Peru legnagyobb emlékműve.
Példája ~ Szeress minden embert: szegényt, színesbőrűt, beteget, ellenséget is!
Istenünk,
ki Szent Róza szívében felgyújtottad a szeretet tüzét,
majd arra indítottad,
hogy hagyja el a világot és keményen vezekeljen a bűnökért,
kérünk, az ő közbenjárására segíts,
hogy az igaz élet útját járjuk itt a földön,
és gyönyörűséged patakjából ihassunk a mennyben!
LIMAI SZENT RÓZA ÉLETÉRŐL
Szent Róza életének három jelentős gyümölcse lett: az első női
kolostor alapítása, az intézményes szegénygondozás és a misszió.
Megalapította Dél Amerika első szemlélődő kolostorát. 'Drága Atyám
- írja egyik levelében -, az angyalok nyelvén szeretnék szólni, hogy
hírt adhassak a rendkívüli kegyelemről, amellyel az én Uram, anélkül
hogy ezt megszolgálhattam volna, beteljesítette szívem forró vágyát,
tudniillik, hogy megalapíthassam anyám, Sziénai Szent Katalin
kolostorát' (1613. május 5-én kelt, Jerónimo Bautistának szóló
levele). Róza életének rendkívüli megnyilvánulásait ez teszi
érthetővé: a hódítás, a fegyveres erőszak, a kíméletlen szervezeti
változtatások idején nem volt más módja, hogy Istennek szentelt életét
megvalósítsa, csak az, hogy teljesen egyedül, mások számára
érthetetlenül gyakorolja magát az erényekben. Ha mindezt kolostorban
teszi, talán fel sem tűnik; kolostort azonban nem talált, sőt, neki
kellett az elsőt megteremtenie. És végre is hajtotta az alapítást.
Kikereste a megfelelő helyet, megtervezte a kolostor épületét,
gondoskodott a szükséges pénzről. És megjövendölte édesanyjának, hogy
ő lesz az első, aki a kolostorban beöltözik apácának! Róza halála
után, 1623-ban nyitotta meg kapuit a Sziénai Szent Katalin-kolostor,
hogy a lelki élet tökéletességére hivatott limai nőknek otthont adjon.
A cella körül, amelyben Róza élete végét töltötte, hamarosan
megalakult a második domonkos női kolostor.
Életének másik nagy gyümölcse a szegények gondozásának
rendszeresítése. Az élet kegyetlenségei és a szenvedéssel való
mindennapos találkozása részvétet keltettek benne, és nagyon
tárgyilagosan ezt tanácsolja: 'Anyám, ne ügyelj arra, hogy ruhád
bepiszkolódik-e a betegek sebeitől. A hóhérok sokkal gyalázatosabban
mocskolták be köpéseikkel az én Megváltóm arcát!'
Harmadik nagy műve a misszió volt: 'Ha nem nő volnék, tanulmányaim
végeztével azonnal teljes erőmmel a missziós munkának szentelném
magam. Arra törekednék, hogy a legvadabb és legelhagyatottabb
vidékekre menjek, ahol még kannibálok élnek. Csak azzal törődnék, hogy
az indiánok megmentésére és üdvözítésére ajánljam fel mindenemet:
erőmet, verítékemet, véremet, hogy hirdethessem nekik az evangéliumot,
és taníthassam őket: Térjetek meg! Térjetek meg!'
Forrás ~ Internet