A BÖJRŐL ~ KERESZTÉNY BÖJT
Böjt
• Talán a modern kereszténységünk egyik legkomolytalanabb
erénygyakorlata a böjt. Erről ma már csak elvétve, semmibe vevően
illik, illetve lehet beszélni. Ha valahol igen, akkor itt nagy laxis
uralkodik, nem is beszélve a zseniálisnak tűnő okfejtéseinkről,
magyarázatainkról.
• Nem véletlen az, hogy az Úr Jézus a nyilvános működését
böjttel és imádsággal kezdte. A böjtre vonatkozóan külön evangéliumi
tanácsokat fogalmazott meg az őt hallgatóknak, azaz nekünk.
• Mennyire volt általános erénygyakorlat az Úr Jézus
számára a böjt? Nem tudjuk, de nagyon is sejthetjük, mert amit mondott,
az sohasem állt ellentétben az ő személyével: Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád…
• A böjttel kapcsolatosan az öncélúság kettős jellegű
veszélye áll fenn. Egyrészt azért válok öncélúvá, mert semmibe veszem;
másrészt azért, mert önmagamért, egészségem, szépségem érdekében
teszem. Amiben öncél van, ott megalkuvások rejtőznek, illetve díszes
küllembe öltöztetett önszeretet, szeretetlenség.
• A rendszerességgel gyakorolt böjt mindig azt sugallja,
hogy nem én vagyok a fontos, hanem a másik. Azon élettérből, közösségi
életformából, amelyből hiányzik az önmegtagadás, a böjt, ott idővel
veszélyes, életellenes dolgok kezdenek eluralkodni.
• Az tud igazán szeretni, aki képes lemondani. A dolgokról
való lemondás, az önmegtagadás előbb az apróbbnak tűnő dolgokban
kezdődik el; s így jut el az illető a nagyobb dolgokhoz, az önmaga
teljes önátadásához, a tiszta szeretethez.
• Lehet nagyböjt, vagy akármilyen kis böjt, csendes,
állandó erénygyakorlat, mind-mind az ajándékozás örömét, a szeretet
kiteljesülését, a húsvét állandósulásának a titkát hordozza magában,
amely egy egészen új minőségű életet jelent.
• Emlékszünk még Jézus azon éjszakai szavaira: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3,16).
Fr. Anaklét OFM
Forrás ~ Internet
