EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon.
Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a
bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a
farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek,
hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit
tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem
fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem
láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor
öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot
szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.” „És amikor hetet
törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek
össze?” Azt felelték: „Hetet.” Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet,
hogy még mindig nem értitek?”
Miután Jézus határozottan elutasította a farizeusok azon kérését,
hogy messiási mivoltának különleges jelét vagy bizonyítékát adja,
tanítványai körében az általa korábban véghezvitt jelekről beszél, ezek
közül is a kenyérszaporítás csodáiról. Olyan egyértelmű jelek voltak
ezek, amelyek azt bizonyították, hogy Jézus a Messiás, hiszen ebben a
korban elterjedt volt az a vélekedés, hogy az eljövendő Messiás
megismétli az egykori manna-csodát, s kenyeret ad enni a népnek, miként a
pusztában vándorló népet Isten táplálta a mannával.
A mai történetből úgy tűnik, hogy az apostolok sem értették meg a csodák láttán, hogy Jézussal a messiási idő érkezett el. A mindennapi földi gondokról Jézus a lelki, a mennyei dolgokra szeretné irányítani figyelmüket. Miután két esetben is látták, hogy Jézus megszaporítja a kenyeret és több ezer embernek ad belőle, az apostolok nem értik meg e cselekedetek jelentőségét. A bárkában arról vitatkoznak, hogy nincs kenyerük, nincs ennivalójuk. Úgy tesznek, mintha nem lenne ott velük Jézus, aki korábban két alkalommal bőséges kenyeret adott a népnek. Ne tudna most is táplálékot adni néhány apostolának?
A történetnek van még egy szintje, amely fontos tanulságot üzen nekünk. Jézus azt szeretné, ha nem csupán a földi eledel után vágyakoznánk, hanem az igazság tanítása után is. Ez az a lelki táplálék, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy előrehaladjunk az örök élet felé vezető úton.
© Horváth István Sándor
A mai történetből úgy tűnik, hogy az apostolok sem értették meg a csodák láttán, hogy Jézussal a messiási idő érkezett el. A mindennapi földi gondokról Jézus a lelki, a mennyei dolgokra szeretné irányítani figyelmüket. Miután két esetben is látták, hogy Jézus megszaporítja a kenyeret és több ezer embernek ad belőle, az apostolok nem értik meg e cselekedetek jelentőségét. A bárkában arról vitatkoznak, hogy nincs kenyerük, nincs ennivalójuk. Úgy tesznek, mintha nem lenne ott velük Jézus, aki korábban két alkalommal bőséges kenyeret adott a népnek. Ne tudna most is táplálékot adni néhány apostolának?
A történetnek van még egy szintje, amely fontos tanulságot üzen nekünk. Jézus azt szeretné, ha nem csupán a földi eledel után vágyakoznánk, hanem az igazság tanítása után is. Ez az a lelki táplálék, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy előrehaladjunk az örök élet felé vezető úton.
© Horváth István Sándor
Urunk, küldj ma is követeket hozzánk, akik utadat előkészítik, akik
igédet hirdetik, miként János, a Keresztelő tette. Küldj ma is követeket
hozzánk, akik készek arra, hogy háttérben legyenek, hogy Te, Urunk,
bennünk növekedjél. Küldj ma is követeket hozzánk, akik érted és nem
önmagukért élnek. Adj bocsánatot és új kegyelmet, hogy szolgálhassunk
Neked, és előkészíthessük számodra az utat az emberek között, hogy
megvalósulhasson a Te országod.