EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
2014. február 17. – Hétfő. Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz,
és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták
tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez
a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle
jelet.” Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a
Galileai-tó túlsó partjára.
Jézus csodái mind-mind Isten országának jelei voltak. Jézus
gyógyításai azt jelezték, hogy az irgalmas Isten jelen van a világban.
Akik hittel tekintettek a csodákra és felismerték bennük a jóságos Isten
működését, azok jeleknek tartották a csodákat. Olyan jeleknek, amelyek
bűnbánatot és megtérést eredményeztek bennük. De nem csupán a tanítást
hallgatni vágyó tömegek és a gyógyulás lehetőségét kereső betegek jönnek
Jézushoz, hanem a farizeusok is megérkeznek. Talán ők is láthatták a
csodás gyógyulásokat vagy legalábbis hallottak azokról, s hozzájuk is
eljuthatott a tömegek véleménye arról, aki e csodákat tette. Mindez nem
elég számukra, ezért égi jelet kértek tőle. Kérésük alatt azt kell
értenünk, hogy Jézus mutasson bizonyítékot, jelet, hogy ő az Isten
küldötte, ő a Messiás. Talán arra számítanak, hogy Jézus nem tud
semmilyen jelet mutatni, s ezzel elveszti népszerűségét és az emberek
bizalmát. Jézus megtagadja a farizeusok kérését, nem mutat jelet, és
otthagyja őket, miként ezt a mai evangélium bemutatja.
Krisztus Urunk a világ számára csak később mutatja meg az istenségét bizonyító jelet: a kereszt és a feltámadás jelét. Ez a jel készteti az embereket állásfoglalásra, elfogadják-e hittel vagy sem? Krisztus kereszthalála és feltámadása a halálból számunkra is az üdvösség jele.
© Horváth István Sándor
Krisztus Urunk a világ számára csak később mutatja meg az istenségét bizonyító jelet: a kereszt és a feltámadás jelét. Ez a jel készteti az embereket állásfoglalásra, elfogadják-e hittel vagy sem? Krisztus kereszthalála és feltámadása a halálból számunkra is az üdvösség jele.
© Horváth István Sándor
Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba
zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít:
ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő
értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető
emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ
zűrzavarában Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is
megszólítasz minket: Ne féljetek!