EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
2014. február 17. – Hétfő. Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, 
és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták 
tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez
 a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle 
jelet.” Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a 
Galileai-tó túlsó partjára.
Jézus csodái mind-mind Isten országának jelei voltak. Jézus 
gyógyításai azt jelezték, hogy az irgalmas Isten jelen van a világban. 
Akik hittel tekintettek a csodákra és felismerték bennük a jóságos Isten
 működését, azok jeleknek tartották a csodákat. Olyan jeleknek, amelyek 
bűnbánatot és megtérést eredményeztek bennük. De nem csupán a tanítást 
hallgatni vágyó tömegek és a gyógyulás lehetőségét kereső betegek jönnek
 Jézushoz, hanem a farizeusok is megérkeznek. Talán ők is láthatták a 
csodás gyógyulásokat vagy legalábbis hallottak azokról, s hozzájuk is 
eljuthatott a tömegek véleménye arról, aki e csodákat tette. Mindez nem 
elég számukra, ezért égi jelet kértek tőle. Kérésük alatt azt kell 
értenünk, hogy Jézus mutasson bizonyítékot, jelet, hogy ő az Isten 
küldötte, ő a Messiás. Talán arra számítanak, hogy Jézus nem tud 
semmilyen jelet mutatni, s ezzel elveszti népszerűségét és az emberek 
bizalmát. Jézus megtagadja a farizeusok kérését, nem mutat jelet, és 
otthagyja őket, miként ezt a mai evangélium bemutatja.
Krisztus Urunk a világ számára csak később mutatja meg az istenségét bizonyító jelet: a kereszt és a feltámadás jelét. Ez a jel készteti az embereket állásfoglalásra, elfogadják-e hittel vagy sem? Krisztus kereszthalála és feltámadása a halálból számunkra is az üdvösség jele.
© Horváth István Sándor
Krisztus Urunk a világ számára csak később mutatja meg az istenségét bizonyító jelet: a kereszt és a feltámadás jelét. Ez a jel készteti az embereket állásfoglalásra, elfogadják-e hittel vagy sem? Krisztus kereszthalála és feltámadása a halálból számunkra is az üdvösség jele.
© Horváth István Sándor