EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS A HITRŐL
Abban az időben: Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép
kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus
ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő
kövön nem marad, mindent lerombolnak.”
Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: „Én vagyok”. És: „Elérkezett az idő.” Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!”
Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”
Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: „Én vagyok”. És: „Elérkezett az idő.” Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!”
Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”
![[Lk 21,5-19]](http://www.evangelium365.hu/titlepicture/100x30_10/[Lk%2021,5-19].jpg){kind=small}
A hit új távlatot nyit
Egy gyakorlott hegymászó élményeit olvasva érdekes gondolatra találok. Arról ír, hogy egy-egy csúcshódítás során mennyire fontos a felkészültség, a tapasztalat, főként a veszélyhelyzetekben. Ha például a csapat egyik tagja részéről elhangzik egy kőomlásra figyelmeztető kiáltás, akkor a tapasztalt hegymászó azonnal behúzza fejét, a sziklafalhoz lapul, hátizsákjával a gerincét igyekszik védeni. Ha egy tapasztalatlan mászó a kiáltást hallva, a nyakát nyújtogatva nézegetné, hogy honnan jön a kő, könnyen az életével fizethetne kíváncsiskodásáért. A hegymászók esetében kétségtelenül életfontosságú a tapasztalat, a rutin, de a különböző élethelyzetekben azok számára is nagy jelentőségű lehet a felkészültség, akik nem több ezer méter magasan járnak, hanem a városok és falvak utcáinak szintjén. A földrengésekkel gyakran sújtott területeken például már kisgyermekkortól fogva tanítják, hogy mit kell tenni, ha megmozdul a föld, hogyan védhetjük meg életünket, s hogyan segíthetünk másoknak. A vallás világába terelve a szót: nem tartok attól, hogy a világvége a közeljövőben, a mi életükben bekövetkezik, de jobb, ha felkészültek vagyunk, Jézus ugyanis éppen ezt a felkészültséget javasolja övéinek.
Az egyházi év végéhez közeledve a liturgia rendje szerint az evangéliumok a végső időkre irányítják figyelmünket. Jézus a végső időkben bekövetkező jelekről és természeti jelenségekről beszél, amelyek a világot sújtani fogják, valamint üldözéseket említ és a gonoszság elszabadulását. Az embereket félelem fogja eltölteni e veszedelmek láttán. Korunk természeti csapásairól értesülve sokan arra következtetnek, hogy a végső idők a közeljövőben fognak bekövetkezni. Egyesek még a napot is előre megmondják, hogy mikor jön el a világ vége, de ezek minden esetben tévedések voltak, bár sok hiszékeny ember engedte magát megtéveszteni.
Jézus szava világos: „Nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Mt 25,13). Aki ezzel ellentéteset állít, az biztosan nem mond igazat, és azon hamis tanítók közé tartozik, akiknek fellépésére szintén utal Jézus. Nem a világ vége bekövetkezésének időpontja a lényeges, hanem az, hogy a tanítványok kitartsanak Krisztus mellett és megőrizzék hitüket. Lesznek, akik Jézus nevére hivatkozva akarják félrevezetni az embereket.
A világot, amelyben élünk, mindenki kissé másként látja. Világlátásunkat meghatározza, hogy mit hozunk a családból, mit kapunk neveltetésünk során, mit tanulunk a későbbi években. E világlátás határozza meg, hogy mit gondolunk életünkről, saját hivatásunkról és a túlvilágról. Amikor Jézus megkezdi működését a nép körében és meghirdeti az Isten országát, akkor nem kevesebbet akar, mint megváltoztatni az emberek látásmódját. Arról tanít, hogy másként is lehet látni a világot, másként is lehet nézni az emberekre és másként is lehet tekinteni Istenre. Érthető, hogy szavait sokan félreértik és felforgatónak minősítik. Pedig Jézus csak helyre szeretné tenni a dolgokat, a teremtéskor meghatározott isteni rendet akarja újjáteremteni.
A Hit évében mindannyian meghívást kaptunk arra, hogy újszerűen, a hit szemével lássuk a világot, a hit és annak megvallása kössön össze bennünket mindazokkal, akik szintén Krisztushoz tartoznak, és hittel válaszoljunk Isten üzenetére. Aki azt gondolta, hogy hitének elemeit kell átrendeznie, - miként a bútordarabokat szokás átrendezni egy szobában - az nem jutott előbbre. A hit valójában új teret, új lehetőséget, új távlatokat nyit. Nem átrendezés ez, hanem újjáteremtés, miként Krisztus egykor akarta. Sokan úgy gondolkodnak Istenről, hogy ő egy megközelíthetetlen személy, aki tőlünk végtelen távolságban létezik. Gondolkozásuknak, világlátásuknak köszönhetően állandóan azért imádkoznak, hogy jöjjön el hozzájuk az Isten.
Ha megkaptuk a hit ajándékát, másképpen látunk mindent. Észrevesszük, hogy Isten a közelünkben van. Már eljött a világba és jelen van a világban. A hit szemével felfedezzük, hogy Isten jelen van embertársainkban. Mekkora csoda ez! Hit nélkül ezt észre sem vettük, sosem gondoltunk rá! És Isten jelen van bennem! Az ő képmása vagyok. Bennem él szeretete és ezt kell, kellene továbbadnom az embereknek.
Sokféle világnézet létezik. Minden kornak megvan a maga divatos világszemlélete. A hit általi világlátás, látásmód tűnik a legizgalmasabbnak. A hit adja meg nekünk azt a bölcsességet és tisztánlátást, amely ahhoz kell, hogy megkülönböztessük a krisztusi igazságot az emberi téveszmétől. Krisztus az igazság.
© Horváth István Sándor
Egy gyakorlott hegymászó élményeit olvasva érdekes gondolatra találok. Arról ír, hogy egy-egy csúcshódítás során mennyire fontos a felkészültség, a tapasztalat, főként a veszélyhelyzetekben. Ha például a csapat egyik tagja részéről elhangzik egy kőomlásra figyelmeztető kiáltás, akkor a tapasztalt hegymászó azonnal behúzza fejét, a sziklafalhoz lapul, hátizsákjával a gerincét igyekszik védeni. Ha egy tapasztalatlan mászó a kiáltást hallva, a nyakát nyújtogatva nézegetné, hogy honnan jön a kő, könnyen az életével fizethetne kíváncsiskodásáért. A hegymászók esetében kétségtelenül életfontosságú a tapasztalat, a rutin, de a különböző élethelyzetekben azok számára is nagy jelentőségű lehet a felkészültség, akik nem több ezer méter magasan járnak, hanem a városok és falvak utcáinak szintjén. A földrengésekkel gyakran sújtott területeken például már kisgyermekkortól fogva tanítják, hogy mit kell tenni, ha megmozdul a föld, hogyan védhetjük meg életünket, s hogyan segíthetünk másoknak. A vallás világába terelve a szót: nem tartok attól, hogy a világvége a közeljövőben, a mi életükben bekövetkezik, de jobb, ha felkészültek vagyunk, Jézus ugyanis éppen ezt a felkészültséget javasolja övéinek.
Az egyházi év végéhez közeledve a liturgia rendje szerint az evangéliumok a végső időkre irányítják figyelmünket. Jézus a végső időkben bekövetkező jelekről és természeti jelenségekről beszél, amelyek a világot sújtani fogják, valamint üldözéseket említ és a gonoszság elszabadulását. Az embereket félelem fogja eltölteni e veszedelmek láttán. Korunk természeti csapásairól értesülve sokan arra következtetnek, hogy a végső idők a közeljövőben fognak bekövetkezni. Egyesek még a napot is előre megmondják, hogy mikor jön el a világ vége, de ezek minden esetben tévedések voltak, bár sok hiszékeny ember engedte magát megtéveszteni.
Jézus szava világos: „Nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Mt 25,13). Aki ezzel ellentéteset állít, az biztosan nem mond igazat, és azon hamis tanítók közé tartozik, akiknek fellépésére szintén utal Jézus. Nem a világ vége bekövetkezésének időpontja a lényeges, hanem az, hogy a tanítványok kitartsanak Krisztus mellett és megőrizzék hitüket. Lesznek, akik Jézus nevére hivatkozva akarják félrevezetni az embereket.
A világot, amelyben élünk, mindenki kissé másként látja. Világlátásunkat meghatározza, hogy mit hozunk a családból, mit kapunk neveltetésünk során, mit tanulunk a későbbi években. E világlátás határozza meg, hogy mit gondolunk életünkről, saját hivatásunkról és a túlvilágról. Amikor Jézus megkezdi működését a nép körében és meghirdeti az Isten országát, akkor nem kevesebbet akar, mint megváltoztatni az emberek látásmódját. Arról tanít, hogy másként is lehet látni a világot, másként is lehet nézni az emberekre és másként is lehet tekinteni Istenre. Érthető, hogy szavait sokan félreértik és felforgatónak minősítik. Pedig Jézus csak helyre szeretné tenni a dolgokat, a teremtéskor meghatározott isteni rendet akarja újjáteremteni.
A Hit évében mindannyian meghívást kaptunk arra, hogy újszerűen, a hit szemével lássuk a világot, a hit és annak megvallása kössön össze bennünket mindazokkal, akik szintén Krisztushoz tartoznak, és hittel válaszoljunk Isten üzenetére. Aki azt gondolta, hogy hitének elemeit kell átrendeznie, - miként a bútordarabokat szokás átrendezni egy szobában - az nem jutott előbbre. A hit valójában új teret, új lehetőséget, új távlatokat nyit. Nem átrendezés ez, hanem újjáteremtés, miként Krisztus egykor akarta. Sokan úgy gondolkodnak Istenről, hogy ő egy megközelíthetetlen személy, aki tőlünk végtelen távolságban létezik. Gondolkozásuknak, világlátásuknak köszönhetően állandóan azért imádkoznak, hogy jöjjön el hozzájuk az Isten.
Ha megkaptuk a hit ajándékát, másképpen látunk mindent. Észrevesszük, hogy Isten a közelünkben van. Már eljött a világba és jelen van a világban. A hit szemével felfedezzük, hogy Isten jelen van embertársainkban. Mekkora csoda ez! Hit nélkül ezt észre sem vettük, sosem gondoltunk rá! És Isten jelen van bennem! Az ő képmása vagyok. Bennem él szeretete és ezt kell, kellene továbbadnom az embereknek.
Sokféle világnézet létezik. Minden kornak megvan a maga divatos világszemlélete. A hit általi világlátás, látásmód tűnik a legizgalmasabbnak. A hit adja meg nekünk azt a bölcsességet és tisztánlátást, amely ahhoz kell, hogy megkülönböztessük a krisztusi igazságot az emberi téveszmétől. Krisztus az igazság.
© Horváth István Sándor
Uram, segíts, hogy ne engedjek a megtévesztésnek és a
félrevezetésnek! Bölcsességet és tisztánlátást kérek tőled, hogy
megkülönböztessem a te igazságodat az emberek hamisságától. Te Úr vagy
az egész világ és az egész természet felett, és hatalmad van, hogy
legyőzd a gonoszságot. A te segítségeddel én is le tudom győzni a
rosszat. Életem biztonságban van a te kezedben, s ha hűséges maradok
hozzád és hitemhez, akkor nem veszíthetem el az üdvösséget. Add, hogy
semmiféle veszély, még az életveszély miatt se tagadjam meg hitemet,
hanem a Szentlélekre hallgatva tegyek tanúságot rólad! Hiszek, Uram,
erősítsd bennünk a hitet! Amen.