'Isten előbb szeretett minket'
Egyedül te vagy az Úr, a tieid vagyunk, azaz te üdvözítesz minket; de a
mi szolgálatunk se jelent mást, mint hogy benne üdvözüljünk. Mit jelent a tőled jövő üdvösség, Urunk, és kié az üdvösség? És mi a te
áldásod a népeden? Nyilvánvalóan az, hogy tőled kapjuk azt is, ha
szerethetünk téged, vagy ha te szeretsz minket!
Urunk, ezért akartad, hogy Fiadat, aki jobbod felől foglal helyet, és
akit mint embert megerősítettél, Jézusnak, vagyis Üdvözítőnek nevezzük,
mert ő szabadítja meg népét bűneitől (Mt 1,21), és mert nincs is másban
üdvösségünk (ApCsel 4,12), hiszen ő tanított minket arra, hogy
szeressük őt, mivel minket megelőzve egészen a kereszthalálig szeretett
bennünket. Szeretetével arra ösztönöz, hogy viszontszeressük őt, aki
előbb és mindvégig szeretett bennünket.
Valóban így van: Te előbb szerettél minket, hogy viszontszeressünk
téged. Nem mintha rászorulnál a mi szeretetünkre, hanem mert úgy
alkottál meg bennünket, hogy nem is tudnánk meglenni, ha nem szeretnénk
téged. Ezért több alkalommal és többféle módon szóltál azelőtt a próféták útján
őseinkhez; ebben a végső korszakban Fiad, az Ige által beszélsz hozzánk
(vö. Zsid 1,1): aki által lettek az egek, és ajka leheletére a
csillagseregek (Zsolt 32,6).
Fiad által beszélned nem más, mint napnál világosabbá tenned, hogy
milyen nagyon és mennyire szeretsz minket, te, aki saját Fiadat sem
kímélted, hanem áldozatul adtad mindnyájunkért, és ő is úgy szeretett
bennünket, hogy feláldozta önmagát értünk. Ő a te hozzánk jött Igéd, Urunk, a te mindenható Szavad: aki - míg mély
csend borult mindenre (Bölcs 18,15), tudniillik a tévedések mélységes
csendje - eljött az égből, királyi trónodról, mint a tévedések
hajlíthatatlan megdöntője és a szeretet szelíd hirdetője.
Amit csak tett és mondott itt a földön, elviselve gyalázatot,
leköpködést és arculverést egészen a kereszthalálig és sírba tételig,
mindaz nem volt más, mint Fiad által a te hozzánk szóló beszéded: ezzel a
szereteteddel hívtad és élesztgetted irántad való szeretetünket. Tudtad ugyanis, Istenünk, minden lélek Teremtője, hogy az ember lelkét
nem lehet kényszeríteni, hanem szeretetre kell indítani. Hiszen ahol
kényszer van, ott nincs szabadság; ahol pedig nincs szabadság, ott
igazságosság sincs.
Azt akartad tehát, hogy szeressünk téged, mert nem is üdvözülhetünk, ha
nem szeretünk téged; de nem is tudnánk szeretni téged, ha te előbb nem
szerettél volna minket. Úgy van tehát, Urunk, ahogy a szeretett Apostol
mondta, és már mi is mondogatjuk: Előbb te szerettél, és mindenkit előbb
szeretsz, aki egyáltalán szeret téged.
Csakhogy mi a szeretetnek azzal az érzésével szeretünk téged, amelyet te
oltottál belénk. A te szereteted, a te jóságod, a leginkább jó, a
legfőbb jó, maga a Szentlélek, aki az Atyától és a Fiútól származik: ő
lebegett a teremtés kezdetén a vizek felett, vagyis az emberfiak
zűrzavaros gondolatai felett. Ő mindenkinek felajánlja önmagát,
mindenkit önmagához vonz azzal, hogy sugallatával és lelkesítésével
vezeti, elhárítja azt, ami ártalmas, és gondoskodik arról, ami hasznára
van, így egyesíti velünk az Istent és minket Istennel.
Vilmosnak, a Szent Teodorik monostor apátjának 'Az Isten szemléléséről' szóló értekezéséből
Forrás ~ Internet
