'Úgy illik, hogy ne csak a nevünk legyen keresztény, hanem valóban azok is legyünk.'
Ignác, más néven Theoforosz üdvözli az Atyaistenben és Üdvözítőnkben,
Jézus Krisztusban áldott Magnészia egyházát a Maiandrosz folyó mellett.
Az Atyaistenben és Jézus Krisztusban sokszorosan üdvözöllek benneteket.
Megismertem hívő szeretetközösségtek jó rendjét, és örvendezve
elhatároztam, hogy Jézus Krisztus hitében szólok hozzátok. A bilincsek,
amelyeket viselek, már most tiszteletreméltóvá teszik nevemet, és így
dicsérem azokat az egyházakat, amelyeknek kívánom, hogy egységben
maradjanak Jézus Krisztus testével és lelkével. Ő a mi örök életünk.
Vele legyen egységünk a hit és a szeretet által. Ennek semmit sem szabad
elébe helyeznünk. Legfőképpen legyünk egyek Jézussal és az Atyával,
akiben e világ fejedelmének minden támadását elviseljük és kivédjük; így
Isten birtoklására jutunk el
.
Abban a szerencsében volt részem, hogy láthattalak titeket Damasz
püspökötök, valamint Basszusz és Apolloniosz Istenhez méltó presbiterek
személyében, és megismertelek titeket szolgatársam, Dzotinosz diakónus
által is. Őt nagyon szeretem, mert úgy engedelmeskedik püspökének, mint a
jóságos Isten kegyelmének, a presbiterek testületének pedig, mint Jézus
Krisztus törvényének.
De nektek sem szabad püspökötökkel fiatal kora miatt bizalmaskodni,
hanem az őt püspökké tevő Atyaisten erejére tekintve meg kell adni neki
minden tiszteletet. Ezt láttam is, hogy a szent presbiterek nem vetik
meg őt szemmel látható fiatal kora miatt, hanem istenes bölcsességgel
alávetik magukat neki, nem is neki, hanem Jézus Krisztus Atyjának, aki
mindnyájunk püspöke. A minket szerető Isten dicsőségére kell tehát
színlelés nélkül engedelmeskednetek. A színlelő nem a látható püspököt
téveszti meg, hanem a Láthatatlant akarja megtéveszteni. Nem a test
szerint való embernek szól a tisztelet, hanem Istennek, aki a rejtett
dolgokat is látja.
Ne csak a nevetek legyen keresztény, hanem életetek is. Egyesek
hivatkoznak ugyan a püspökre, de mindent nélküle tesznek. Ezekről azt
gondolom, hogy nincs bennük jó lelkiismeret, mert nem a törvény szerinti
hűségben gyűlnek össze.
Mivel minden véget ér, és két dolog: az élet és a halál előttünk áll,
mindenki a maga helyére (vö. ApCsel 1,25) jut, mint ahogyan kétféle
érem van: az egyik Istené, a másik a világé, s mindkettőnek megvan a
saját vésete. A hitetleneken e világ képe van, a hívőkén pedig, akik
szeretetben élnek, az Atyaisten pecsétje Jézus Krisztus által. Ha tehát
nem törekszünk erősen arra, hogy halálunkban Krisztus szenvedésével
egyesüljünk, akkor az ő élete sincs igazán bennünk.
Kezdődik Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a magnésziaiakhoz írt levele
Forrás ~ Internet
