'A győztesen nem vesz erőt a második halál'
Hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra, amikor
megszólal a harsona, a halottak feltámadnak a romolhatatlanságra, mi
pedig elváltozunk (1 Kor 15,52). Amikor azt mondja Pál apostol: 'mi',
akkor arra gondol, hogy vele együtt részesülnek e jövendő elváltozás
ajándékában mindazok, akik abban az időben vele és társaival együtt az
Egyházhoz és a szent életre törekvők közösségéhez tartoznak.
Magának az
átalakulásnak a módját pedig így fejezi ki: Ennek a romlandó testnek fel
kell öltenie a romolhatatlanságot, ennek a halandónak a
halhatatlanságot (1 Kor 15,53). Hogy pedig ezek számára valóra váljék
majd igazságos jutalomként a végső átalakulás, ezt meg kell előznie most
az önként vállalt lelki átalakulásnak. Mert azoknak van megígérve a jövendő átalakulás jutalma, akik a jelen életben a rosszból a jóra változtak át.
A kegyelem hatására ugyanis ez történik: először is a megigazulás által,
amikor lelkileg feltámadnak, az átalakulás itt megkezdődik bennük Isten
ajándékából, aztán majd a testi feltámadáskor, amikor a megigazultak
átalakulása tökéletessé válik, az átalakulás, mint tökéletes dicsőség,
örökre megmarad, és többé nem változik. Azért változtatja meg őket előbb
a megigazulás, és azután a megdicsőülés kegyelme, hogy maga a
megdicsőülés már változhatatlanul és örökre megmaradjon.
Itt a földön az első feltámadás által alakulnak át, amikor
megvilágosodnak és megtérnek, vagyis amikor átmennek a halálból az
életbe, a bűnből az igazlelkűségbe, a hitetlenségből a hitbe, a gonosz
tettekből a szent életbe. Ezért a második halálnak már nincs hatalma
rajtuk. Róluk mondja a Jelenések könyve: Boldog, akinek része van az
első feltámadásban, a második halálnak ezeken nincs hatalma (Jel 20,6).
Ugyanebben a könyvben olvashatjuk: A győztesen nem vesz erőt a második
halál (Jel 2,11). Amint a szívbeli megtérés jelenti az első
feltámadást, úgy az örök gyötrelem a második halált.
Siessen tehát az első feltámadásban még itt részesedni mindaz, aki nem
akar elkárhozni a második halál örök büntetésében. Azok ugyanis, akiket a
jelen életben az istenfélelem átalakított, átmennek a gonosz életből az
igazi életbe, eljutnak a halálból az életre, végül pedig a
dicstelenségből is átkerülnek a dicsőségbe.
Szent Fulgentius ruspei püspöknek 'A bűnbocsánat' című értekezéséből
Forrás ~ Internet
