A GYERMEK JÉZUSRÓL NEVEZETT (LISIEUX-I) (KIS) SZENT TERÉZ
Ünnepe: október 1
A
GYERMEK JÉZUSRÓL NEVEZETT (LISIEUX-I) (KIS) SZENT TERÉZ 1873. január
2-án született Franciaországban, Alencon-ban. Csipkegyáros szülők
utolsó, kilencedik gyermeke volt. A keresztségben a Mária, Franciska,
Teréz neveket kapta. Apja Martin Szaniszló, anyja Guerin Mária-Zelia
volt, házasságuk előtt mindketten szerzetesek szerettek volna lenni, de
Isten akarata más volt. Szüleik is vallásos emberek voltak, már a
gyermekek is nagyon komoly vallásos életet éltek.
Öt éves korában
elvesztette édesanyját és ekkor, 1877. november 16-án Lisieux-be (olv.:
liziőbe) költöztek, ahol Paulina nénje lett kismamája. Sokat tanult
nővérétől, azonban az karmelita apáca lett. A kis Teréz a válásba
súlyosan bele betegedett, már lemondtak róla. Testvérei imádkoztak érte a
betegágy mellett, bágyadtan nézett fel a beteg, az ágy mellett álló
Szűzanya szoborra tekintett és a szobrot megelevenedni látta.
Csodálatosan
felgyógyult, és nemsokára elsőáldozó lett. Ezután minden igyekezetével a
hivatásáért küzdött. Már kilencévesen kérte felvételét a karmelita
nővérekhez - mindhiába. Tizenötévesen ismét próbálkozott: kikönyörögte
nővérétől, hogy előbb ő, Teréz mehessen a szerzetbe; kikönyörögte
apjától, hogy beleegyezzen a rendbe vonulásba.
A Kármell elöljárói
azonban a nagykorúság előtt nem akarták felvenni, hiába volt a
püspökhöz küldött fellebbezés is. Egy pápai fogadáson, kijátszva az őrök
éberségét, XIII. Leó pápa trónusa elé térdelt Teréz, de a kérésre a
pápa is csak kitérő választ adott. Ekkor felajánlotta magát: legyen a
kis Jézus játékszere, labdája, amivel Jézus bármit tehet, csak öröme
teljék benne.
Végül is 1890. szeptember 8-án (17 évesen)
fogadalmat tehetett. Sok-sok testi és lelki szenvedés kínozta: édesapja
sorozatosan kapta a szélütéseket, végül meghalt; fájdalmai voltak. A
bántásokat szótlanul tűrt; soha nem panaszkodott; magányosság gyötörte;
kételyei voltak. Szentnek készült, de alázatosan tudta, hogy a szentek
nagyon nagyot tettek már a szentségük érdekében. Ő még nagyon kicsiny
hozzájuk képest, de ezt a "kis utat" tökéletesen akarta végigjárni. Meg
akarta az embereket tanítani erre a "kis útra": szórják az apró
áldozatok virágait Jézus felé.
Tüdőbajban halt meg, 1897.
szeptember 30-án, 25 évesen, ragyogó arccal. Utolsó szavai voltak:
"Istenem szeretlek". Már 1923-ban boldoggá, 1925. május 17-én szentté
avatták.
1925. december 14 óta a missziók főpártfogója, 1944 óta pedig Franciaország második pártfogója.
1925. december 14 óta a missziók főpártfogója, 1944 óta pedig Franciaország második pártfogója.
Példája:
Kis dolgainkat mind ajánljuk fel Istennek!
Legyen mindenem az övé, csak örüljön neki.
Ne mutassam ki másoknak az elégedetlenségemet.
Forrás: Internet