SZENT DÉNES PÜSPÖK ÉS TÁRSAI VÉRTANÚK

 

Szent Dénes püspök és társai vértanúk - Leonardi Szent János áldozópap ~ október 9.

AREOPAGITA SZENT DÉNES egy hagyomány szerint Szent Pálnak az Areopáguszon elmondott beszéde nyomán tért meg. (ApCsel 17, 34) Meghallhatott 80 táján. Egy későbbi hagyomány szerint Athén első püspöke volt, majd Rómába ment, ezután Szent I. Kelemen pápa Galliába (a mai Franciaországba) küldte, Párizs püspöke volt több évig, híres könyveket írt. A párizsi vértanúság valószínűleg egy másik Dénes püspökkel kapcsolatos, aki Párizsban dicsőséges vértanúságot szenvedett Rusztikusz áldozópappal, és Eleutériusz diakónussal. Más hagyomány szerint (a legrégibb Martyrologium alapján) ez a második Dénes püspök és társai Párizsban missziós tevékenységet folytattak és Décius uralkodása alatt (243-251) fejezték le őket. A hagyományok beszélnek egy harmadik Dénesről is, aki a 9. században élt, mélyértékű misztikus író volt. Tévesen és sokáig az első Dénessel azonosították. Írása a misztikus irodalom egyik legnagyobb kincse. Franciaország védőszentje, és a 14 segítőszentek sorában is szerepel. Tisztelete Rómában a 11. századtól terjedt el.

LEONARDI SZENT JÁNOS 1541-ben, vagy 1543-ban született az Olaszországi Diecimó-ban, jómódú polgári családban. Apja Leonardi János, anyja Lippi Janka volt. A közeli Lucca városkában tanult, gyógyszerész lett 16 éves korára. Egy helyi karitatív közösségben dolgozott, itt gyógyított. Tagja volt a Colombini Szent János által alapított jámborsági és karitatív egyesületnek. 26 évesen hivatásának engedelmeskedve ferences szerzetes szeretett volna lenni, nem vették fel, mert hiányos volt a teológiai ismerete, és nem tudott latinul. Két év tanulással pótolta lemaradását, 1571-ben fel is szentelték, és a Luccai plébánián szolgált. Itt kezdett foglalkozni szegény sorsú fiatalok tanításával. Munkatársakat toborzott maga mellé. A luccai püspök támogatta, és társak is csatlakoztak hozzá. Igehirdetéssel és szegény gyermekek nevelésével foglalkoztak. Közösségükben nézeteltérések keletkeztek, saját társai közül is többen vádolták őt. A belső problémák miatt kénytelen volt Rómába menni. Néri Szent Fülöppel barátságot kötött, vele együtt alapítottak egy papi kongregációt. 1593-ban VIII. Kelemen pápa jóváhagyta szerzetének részletes szabályait. Ebben a szervezési munkában 1604 táján ismerkedett meg Kalazanci Szent Józseffel, a piarista rend alapítójával, aki szegény fiúk ingyenes oktatásán fáradozott. Jó együttműködés jött létre a két szervezet között. 1609. október 9-én hunyt el egy járvány áldozataként. Hosszú boldoggáavatási eljárása 1861-ben ért véget, IX. Piusz pápa alatt. Halála után öt évvel szervezete egyesült a piaristák kegyes iskoláival. Rómában, a Pápai Magyar Intézet közelében, a Santa Maria in Campitelli templomban van eltemetve. Tanulság: Ne nyugodj bele a nehézségekbe, küzdj rendíthetetlenül! 

 

 Istenünk, ki Szent Dénest és társait elküldted, hogy a pogány népek között hirdessék dicsőségedet, és amikor szenvedniük kellett, megajándékoztad őket az állhatatosság erényével, kérünk, segíts, hogy példájukból erőt merítve semmibe vegyük a világ dicsőségét, és nehézségeitől vissza ne riadjunk' Amen.

 

Forrás 1 Internet

 

Megmutatom neked, ember, mit kíván tőled az Úr

Szentatyám! Arra törekszel, hogy megújítsd az emberek erkölcsi életét. Ehhez először is elengedhetetlenül szükséges, hogy mindenekelőtt csak az Úr dicsőségét keresd, és e felette üdvös, de nehéz munkádhoz csak Istentől – akitől minden jó származik – várj és kérj segítséget. Azután pedig úgy állj oda ezek elé az erkölcsi megújulásra rászoruló emberek elé, mint minden erény példaképe, mint a tartóra helyezett világító lámpás, hogy feddhetetlen életeddel és tiszta erkölcsöddel világíts mindazoknak, akik Isten házában vannak. Inkább ilyen szelíd módon – és ne kényszert alkalmazva – vezesd rá az embereket erre az erkölcsi megújulásra. A trienti zsinat szavaival élve: ne azt követeld meg a test tagjaitól, ami a főben sincs meg, mert ebben az esetben veszélybe kerülne az Úr egész családjának helyzete és rendje. Ezenfelül jó szakorvosként szorgosan kell kutatni, hogy milyen gyógyszer szükséges azokra a betegségekre, amelyek az Egyházat most emésztik, pontosan kell ismerni, hogy az egyes bajokon melyik gyógyszer tud biztosan segíteni.

Mivel az Egyház egész közösségének gyógyítását, vagyis az elöljáróknak a rájuk bízottakkal való együttes megújítását a főtől kezdve a legkisebbig meg kell valósítani, ezért elsősorban azokra kell figyelmet fordítani, akik elöljárói tisztségben vannak, hogy így azoknál kezdődjék ez a megújulás, akiknek kötelességük a többiek életét is megújítani.

Legfőként arra kell törekedni, hogy a bíborosok, pátriárkák, érsekek, püspökök és plébánosok – akikre közvetlenül rá van bízva a lelkipásztori munka – megfelelők legyenek az Úr nyájának biztos vezetésére. De az elöljárók után irányítsuk figyelmünket a rájuk bízottakra is, azaz a legfőbbek után a gyermekekre, mivel nem szabad kevésre becsülnünk azokat, akiknél majd meg kell kezdeni ezt az egyházi erkölcsi megújulást. Meg kell kísérelni mindent, ami elősegíti azt, hogy a keresztény hitélet igazi legyen, és a gyermekek már zsenge éveiktől kezdve jó erkölcsökben gazdagodjanak. Ennek megvalósítását semmi más nem segíti elő jobban, mint a krisztusi tanok megtanításának az a szent formája, hogy a gyermekek oktatásával csak derék és istenfélő embereket bízzanak meg.

Ezek voltak általában, szentséges atyám, azok, amiket nekem kegyes jóságával sugalmazott az Úr ebben a mostani nagyon nehéz helyzetben. Jóllehet az elmondottaknak megvalósítása első tekintetre talán nehéznek is látszik, de ha tekintetbe vesszük, hogy ezek mennyire szükségesek, akkor a megvalósításuk már rögtön könnyebbnek bizonyul, hiszen nagy dolgok nem jönnek létre nagy egyéniségek nélkül, és a nagy egyéniségekhez nagy tettek illenek.

 Leonardi Szent János áldozópapnak V. Pál pápával folytatott levelezéséből

 

 

Hűséges és bátor tanú légy!

Amint sokféle az üldözés, ugyanúgy sokfajta a tanúságtétel is. Naponta Krisztus tanúja vagy. Ha megkísértett a paráznaság szelleme, de te szent félelemmel gondolsz Krisztus eljövendő ítéletére, és ezért nem akarod bemocskolni tested és lelked tisztaságát, Krisztus vértanúja vagy. Ha megkísértett a kapzsiság szelleme, hogy erőszakkal elvedd a nálad gyengébbnek vagyonát, és megsértsd a védtelen özvegy jogait, de te megfontolod az isteni parancsokat, és úgy ítéled, hogy inkább segítened kell rajtuk, nem pedig jogtalanságot elkövetned ellenük: Krisztus tanúja vagy. 

Hiszen Krisztus ilyen tanúkat akar maga mellé állítani, amint írva is van: Szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet. Aztán gyertek, s szálljatok velem perbe – mondja az Úr (Iz 1, 17-18). Ha megkísértett a gőgös kevélység szelleme, de amikor megláttad a szegényt és a gyámoltalant, jóságos szívvel együttéreztél vele, és jobban szeretted az alázatosságot, mint a kevélységet: Krisztus tanúja vagy. Sőt mi több, nemcsak szóban, hanem tetteiddel is tanúságot tettél.

Van-e megbízhatóbb tanú annál, aki megvallja, hogy az Úr Jézus testben jött el (1 Jn 4, 2), és ugyanakkor megtartja az evangéliumi törvényeket is? Mert aki hallja, és nem teszi meg, az megtagadja Krisztust; noha szavával megvallja, tetteivel azonban megtagadja. Miután sokan majd azt mondják: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk, és űztünk ördögöt, és tettünk annyi csodát? (Mt 7, 22), ő majd azon a napon így felel nekik: Távozzatok színem elől, ti, gonosztevők! (Mt 7, 23) Tehát csak az a tanú, aki tetteivel is tanúságot tesz az Úr Jézus parancsai mellett.

Hány ilyen titkos vértanúja van Krisztusnak napról napra, és hányan vallják meg az Úr Jézust! Ezt a vértanúságot és ezt a Krisztus melletti hűséges tanúságtételt az Apostol is ismeri, hiszen ezt mondja: Azzal dicsekedhetünk, amiről lelkiismeretünk tanúskodik (2 Kor 1, 12). De milyen sokan vannak, akik kifelé ugyan megvallották, de belül megtagadták őt! Írva van: Ne higgyetek minden léleknek (1 Jn 4, 1), hanem gyümölcseikről (Mt 7, 16) ismerjétek meg, hogy melyiknek kell hinnetek. Légy tehát hűséges és bátor a belső üldözésben, hogy a külső üldözés idején is helyt tudj állni. A belső üldözésben is vannak királyok és helytartók, meg félelmetes hatalmú bírák. Legyen számodra példa az Úr kísértése, amelyet elviselt.

Másutt ezt olvassuk: Ne uralkodjék halandó testeteken a bűn (Róm 6, 12). Ember, lásd meg, hogy milyen királyok elé állítottak téged, a bűnök milyen fejedelmei elé, ha a bűn uralkodik rajtad. Ahány bűn, ahány bűnös készség, mindannyi király; és eléjük vezetnek bennünket, és előttük állunk. Ezeknek a királyoknak már sok ember lelkében ott is van az ítélőszékük. De aki megvallja Krisztust, az azonnal foglyul ejti ezt a királyt, és elűzi lelkének trónusáról. Hogyan állhatna fenn tovább is az ördög trónja abban az emberben, akiben Krisztus trónja van felállítva?

Szent Ambrus püspöknek a 118. zsoltárhoz írt magyarázatából