Egy év Ferenc pápával – az egyház kinyitotta kapuit
2013. március 13-án, pontosan egy évvel ezelőtt választották meg Péter
székébe Jorge Mario Bergoglio bíborost, Buenos Aires érsekét.
Megkezdődött tehát Péter 266. utódának pápasága, egy hónappal
azt követően, hogy előde, XVI. Benedek történelmi bejelentette
lemondását, mely által addig elképzelhetetlen gesztusra került sor. A
választás évfordulója alkalmából a Vatikánban ma munkaszüneti napot
tartanak, kivéve a Vatikáni Rádiót. Maga a Szentatya a lehető legszebb
módon ünnepli megválasztását, a Róma melletti Aricciában egy
szerzetesházban nagyböjti lelkigyakorlaton vesz részt a római kúria
bíborosaival és püspökeivel együtt.
Ferenc lehengerlő pápasága a
világ legnormálisabb „Jó esetét kívánok” köszöntésével kezdődött. Jorge
Mario Bergoglio mindjárt azt akarta jelezni, hogy az evangéliumi
egyszerűség, az alázat, a hétköznapi reformját akarja követni, amely
meglepett és megdöbbentett egyszerre. Az új pápa első gesztusai – az
első, aki Assisi Szegénykéjének nevét választotta, az első jezsuita, az
első latin-amerikai – felborította azt, ami addig a megszokott volt.
Első megjelenésekor a Szent Péter bazilika loggiáján, meghajolt és kérte
magára az egybegyűlt hatalmas embersereg imáit és áldó közreműködését.
Péteri szolgálata elsőként meghirdetett programja az volt, hogy a püspök
és a nép együtt legyenek. Róma új püspöke úgy képzeli el az egyházat,
mint amely „halad, épít és gyóntat”, amint azt megválasztása másnapján
első pápaként bemutatott szentmiséjén megfogalmazta a
Szixtusz-kápolnában.
Az új pápa szegény egyházra gondol. Ezt
pedig a VI. Pál teremben egybegyűlt több ezer újságírónak mondta, amikor
felfedte névválasztásának indítékát. „Ne feledkezzél el a szegényekről”
– a konklávén mellette ülő barátja, Hummes bíboros szavaira emlékezett.
„Ez a szó behatolt ide” - mutatott a szívére a pápa. „A szegényekről
pedig mindjárt Assisi Szent Ferenc jutott eszembe. Aztán a háborúkra
gondoltam…és arra, hogy Ferenc a béke embere volt. Ferenc olyan ember,
aki szereteti és védelmezi a teremtést… Mennyire szeretném ha az egyház
szegény lenne a szegényekért” - hangzottak fel az azóta oly jól ismert,
világhírűvé vált szavak az új pápa ajkáról.
Ferenc pápa a
szegénység mellett tette le voksát, ezt tanúsítja az a mértékletesség
is, amellyel lakhelyét kiválasztotta. Nem akart a szépséges, pompás
Apostoli Palotában lakni, hanem egyszerű kis lakosztályt választott a
Vatikánban dolgozó prelátusok házában, a Szent Márta házban. Néhány
nappal megválasztása után a vasárnapi Úrangyala imádság alkalmával
folytatta pápasága terveinek feltárását. A Szent Péter téren, ahol soha
nem látott tömeg gyűlt egybe a mindig megbocsátani kész Isten
szeretetére emlékeztetett. Isten soha nem fárad bele abba, hogy
megbocsásson nekünk embereknek, hanem inkább olykor mi vagyunk azok,
akik megunjuk azt, hogy bocsánatot kérjünk.
Március 24-én,
Virágvasárnap ezt mondta a fiataloknak: Ne engedjétek meg senkinek, hogy
elrabolják tőletek a reményt, a Jézus által adott reménységet.” Első
plébániai látogatásai egyházmegyéjében a külvárosokba vezetnek. Az
evangélium nem maradhat elzárva egy-egy közösségbe. El kell jutnia a
perifériákra, az életek perifériáira, oda, ahol a legnagyobb a szenvedés
– figyelmeztet a Szentatya. Ki kell lépnünk saját magunkból, a hit
elfásult, szokványos megéléséből, meglepetésekre, kreativitásra van
szükség. Az új pápa Istene a meglepetések Istene, Loyolai Szent Ignác
tanítása szerint, „Deus semper major”. Végülis XVI. Benedek pápa
lemondása is óriási meglepetés volt egyház számára, amely új
lehetőségeket nyitott meg. A konklávé után sokan aggódva kérdezték:
hogyan fog a két pápa egymás mellett élni, olyan helyzetben, amely
totálisan újat hozott az egyház történelmében. A félelmeket azonban
csodálatos módon mindjárt eloszlatta Péter két utódának baráti ölése
Castel Gandolfóban, március 23-án. „Testvérek vagyunk” – suttogták
egymásnak mielőtt együtt letérdeltek imára a kápolna oltára előtt. Ez az
egyedülálló kapcsolat Ferenc pápa első enciklikájával folytatódik. A
Lumen Fidei befejezi azt a munkát, amelyet az emeritus pápa kezdett el
lemondása előtt.
Ferenc pápa, akit sokan a gyöngédség
apostolának neveznek, valójában rendkívül határozott tud lenni abban,
amit a püspököktől és a papoktól elvár. Azt kéri tőlük, hogy küzdjenek a
gondjaikra bízott népért. Legyenek „bárány szagú” lelkipásztorok,
vigyázzanak a nyájra, hogy egyetlen bárány se tudjon elveszni. „Ezt
kérem tőletek, legyetek bárány szagú pásztorok a nyáj körében,
emberhalászok”. Ferenc pápa egyházában az ajtó mindig nyitva áll az
emberek előtt. Nemcsak azért, hogy bárki beléphessen a templomok és a
plébániák kapuin, hanem azért is, hogy Jézus kiléphessen az emberek
közé, az utcára.
Ferenc pápa világos egyszerű, ám mély
tartalmat hordozó szavai, amelyek közvetlenül a mindennapi életből
fakadnak, megdobogtatják milliók szívét és nemcsak a hívők emberekét.
Ferenc a találkozás kultúráját gyakorolja. Megöleli az időseket, a
betegeket, nem zárkózik el a fényképező gépek villanásai elől, kávét
iszik a brazíliai barakk negyed lakosaival. Amint az első interjúban
mondta a Civiltà Cattolica jezsuita magazinnak, úgy gondol az egyházra,
mint egy front-kórházra, melynek küldetése, hogy gyógyítsa azokat, akik a
mai világ sebeit hordozzák magunkban, testükben és lelkükben. Ezért
utazott Lampedusa szigetére, ahová a föld déli szegény féltekéjéről
érkeznek tömegesen ha közben nem fulladnak a tengerbe a jobb
életkörülményeket kereső szerencsétlen emberek. A tenger áldozataira
emlékezve ezt mondja: „Elsiratta-e valaki ezeknek a testvéreknek a
halálát…a fiatal anyukákat gyermekeikkel együtt…Ezeket a férfiakat, akik
valamivel többet akartak, hogy el tudják tartanai családjukat…A közöny
globalizációja elvette tőlünk a sírni tudás képességét.”
2013.
szeptember 22-én szardíniai látogatása során a pápa olyan kérdést
érintett, amely korunk egyik legnagyobb tragédiája, a munkalehetőségek
hiányát. „Munka, munka, munka. A munka méltóságot jelent, azt, hogy
megkeressük a mindennapi kenyeret, a munka szeretet jelent.”
Brazíliai útjáról visszatérőben a pápa a repülőgépen interjút adott. Nem
zárkózott el semmitől, a legkényesebb kérdésektől sem. Választ adott az
un. „meleg-lobbyval”, az elváltak és az áldozás, valamint a IOR és az
egyház központi kormányzása reformjával kapcsolatos kérdésekre. Ez
utóbbi kihívásra azzal akar válaszolni, hogy az öt földrészt képviselő 8
bíborosból álló tanácsot hozott létre. A reform körébe tartoznak azok a
szentmisék is, amelyeket reggelenként a Szent Márta házban mutat be
Ferenc pápa. Az ott elhangzott gondolatait a Vatikáni Rádió tovább adja
az egész világnak. Ezek a homíliák alkotják Róma püspöke lelkipásztori
elgondolásának vezérfonalát, azokkal a beszédekkel együtt, amelyeket
szerdánként az általános kihallgatások alkalmával tart A Nobel
Béke-díjra javasolt pápa imatalálkozót hirdetett meg Szíria békéjéért,
amelyhez minden vallás képviselői csatlakoztak. Az Evangelii Gaudium
enciklikában teljes erővel vallja, hogy az egyenlőtlenség erőszakot vált
ki és hogy a pénznek nem kormányoznia kell, hanem szolgálnia.
A február végén tartott bíborosi konzisztóriumon így szólította meg az
új bíborosokat: „A bíboros az egyházba lép be, nem pedig uralkodó házba.
Segítsük egymást kölcsönösen és kerüljük el, hogy uralkodóházi
szokásokat vegyünk fel, mint rivalizálás, fecsegés, csoportokra
szakadás, előnyök keresése. A mi nyelvezetünk legyen az, ami az
evangéliumé: igen, igen, nem, nem. Magatartásunk mértéke pedig legyen a
nyolc boldogság, utunk az életszentség.”
Ferenc pápa
szolgálatának első 12 hónapját világszerte a mérhetetlen népszerűség
jellemezte olyan környezetben is, amely távol áll az egyháztól. A pápa
mindenki elé az irgalmas szamaritánus alakját állította és ő az első aki
ezen az úton jár. Isten neve az irgalmasság – üzeni minden embernek
Ferenc pápa, akit pontosan egy évvel ezelőtt választottak meg Péter
utódának. Ma az egész világ hallgathatja ezt a szót Ferenc pápa ajkáról.
Forrás ~ Internet