'Még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk'
Talán még ezek után is felvetheted a kérdést, hogy miért mondta az
Apostol: Még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk (Róm 8,26), noha semmi esetre sem szabad azt hinnünk, hogy akár ő, akár pedig a
hallgatói nem ismerték volna az Úr imádságát.
Az Apostol érthetően megmondja, hogy ebben a kérdésben ő is
tájékozatlan, és talán éppen akkor nem tudta, hogy mit kell imádkoznia,
amikor tövist kapott a testébe, a sátán angyalát, aki őt arcul
csapkodta, hogy elbizakodottá ne tegye a nagyszerű kinyilatkoztatás.
Háromszor is kérte az Urat, hogy szabadítsa őt meg attól, és tette ezt
bizonyára azért, mert nem tudta, hogy helyesen mit kell imádkoznia.
Végül is arra vonatkozólag, miért nem teljesült, amit ez a nagy férfiú
kért, és miért vált hasznára, hogy ne is teljesüljön, meghallotta Isten
válaszát: Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben
nyilvánul meg a maga teljességében (2 Kor 12,9).
Az ilyen szenvedések közepette tehát - amelyek egyaránt használhatnak és
árthatnak is - nem tudjuk, hogy helyesen mit kell imádkoznunk. Mégis,
minthogy kellemetlenek és kínosak, és emberi természetünkkel
ellenkeznek, a minden ember közös vágyát követve azért imádkozunk, hogy
szabaduljunk meg ezektől. Ámde tartozunk Urunknak, Istenünknek azzal a
bizalommal is, hogy ha ezeket nem veszi le rólunk, akkor se gondoljuk,
hogy nem törődik velünk. Inkább abban reménykedjünk, hogy e
megpróbáltatások türelmes elszenvedése a mi nagyobb javunkra válik, így
igazolódik be, hogy az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga
teljességében.
Ezeket azért írta le az Apostol, nehogy valaki magát
nagyra értékelje, ha Isten meghallgatta kérését, noha türelmetlenül
valami olyat kért, ami többet használna, ha nem teljesülne. Továbbá
azért is írta, nehogy elcsüggedjen az ember, és elveszítse Isten
irgalmasságába vetett reményét, ha kérése nem talál meghallgatásra,
mivel talán éppen olyat kér, amit ha megkapna, még súlyosabban
szenvedne, vagy a sikertől rossz útra térve elveszne. Az ilyen esetekben
tényleg nem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk.
Ezért, ha valami éppen ellenkezőleg teljesül, mint ahogyan kértük,
viseljük el türelmesen, és mindenért legyünk hálásak. A legkevésbé sem
szabad kételkednünk, hogy inkább annak kellett megtörténnie, amit Isten
akart, mint annak, amit mi akartunk. Hiszen erre is példát adott nekünk a
mi Közvetítőnk, amikor ezeket mondotta: Atyám, ha lehetséges, kerüljön
el ez a kehely (Mt 26, 39), majd - mivel megtestesülése révén emberi
akarata is volt - nyomban hozzáfűzte: De ne úgy legyen, ahogy én akarom,
hanem ahogyan te. Mindebből méltán következik, hogy ennek az egynek az
engedelmességéért mindnyájan megigazultak (Róm 5, 19).
Szent Ágoston püspöknek Próbához írt leveléből
Forrás ~ Internet