'Népének hűséges őre és vezetője volt'
Szent István, Pannóniának ez a ragyogó csillaga akkor látta meg a
napvilágot, amikor népetek súlyos válságba került. Fejedelmeitek ugyanis
a vészes és szörnyű kalandozások után, amelyekkel a nyugati országokat
pusztították, arra kényszerültek, hogy keressék a szomszédos népekkel
való békés együttélés feltételeit. S miközben bölcsen és óvatosan
egymáshoz közeledtek, Magyarországra érkeztek az evangélium első
hirdetői.
Ami akkor hazátokkal történt, új dolgok magját vetette el, s e kor
hullámzó állapota, amely a látszat szerint az akkori bizonytalan
körülményeknek volt eredménye, valójában az éltető Szentlélek művének
bizonyult, aki szent tevékenységének kegyelmével szüntelenül megújítja a
föld színét. Mindamellett Istvánnak, ennek az igen kiváló fejedelemnek
születését, megkeresztelését, életszentségét és bölcsességét méltán
tekinthetjük e szerencsés fejlődés mintegy kezdetének és csúcspontjának.
Ezzel ugyanis végleg lezárul történelmeteknek ez a szakasza, és
megnyílik a keresztény művelődés termékeny, új korszaka, amely most
érkezik el ezeréves fordulójához.
A szent király, Szent Adalbertnek lelki fia, a keresztény hit és erkölcs
alapján állva, erős lélekkel, maradéktalanul megvalósította azt, amire
Isten kiválasztotta: fiatal magyar nemzetének megmutatta és kijelölte
azt az igazi utat, amely nemcsak az anyagi javak bőségéhez, hanem egyben
magasabb értékű kincsekhez, vagyis a lelki műveltséghez és a
természetfeletti kegyelemhez vezet. Mint népének hűséges őre és vezetője azt akarta, hogy az szabad és
mindenkitől független legyen. Arra törekedett, hogy azt egy és egységes
nemzetté forrassza össze. Önálló államformát biztosított neki, és olyan
törvényeket hozott, amelyek a keresztény szellemiségből fakadtak.
Egyidejűleg megszervezte királyságának határai között az első egyházi
intézményeket, megvetve ezzel a jogi és lelkipásztori fegyelem alapjait,
s ezzel előmozdította az Egyház termékeny növekedését magyar földön.
Az
esztergomi érsekségen kívül, amelyet Magyarország prímási székhelyévé
tett, megalapította a kalocsai érsekséget és nyolc más egyházmegyét.
Külön előjogokkal erősítette meg az akkor már meglevő pannonhalmi, Szent
Mártonról nevezett monostort, létrehozta a veszprémi és pécsváradi
monostorokat, a budai, nyitrai és székesfehérvári káptalanokat, és
elősegítette a zalavári, bakonybéli, aracsi, oroszlánosi, sári, tatai és
jáki monostorok felépítését. Ezek az egyházi intézmények, amellett,
hogy a polgári közigazgatásnak is nagy segítségére voltak, olyan
központokká váltak, amelyekben virágzott az istentisztelet, lelkesen
folyt a hithirdető munka, s otthont találtak bennük a keresztény
szellemű tudományok és művészetek, sőt gazdasági, szociális téren is,
különösen a földművelés terén, a haladás előmozdítói voltak.
Szent István, alighogy megkezdte ezt a munkát, Rómába küldte követét,
Asztrikot, a pécsváradi monostor apátját, hogy terveit és alkotásait
megerősítés végett előterjessze az Apostoli Szentszékhez. S annak
bizonyítására, hogy a Szent Királyban különben is milyen nagy tisztelet
élt a Szentszék iránt, szívesen említjük meg, hogy Szent Péter sírja
közelében saját népe számára templomot és zarándokházat alapított.
Itt vették kezdetüket az immár ezer éven át tartó, eredményekben gazdag
kapcsolatok az Apostoli Szentszék és a magyar nemzet között, amelyeket a
hithűség és a Szentszékhez való állandó ragaszkodás ihlettek, s amelyek
mindkét fél számára oltalmat és segítséget jelentettek.
Ami azonban a magyar népet leginkább megindította és a keresztény élet
elfogadására bírta, az Szent István példás vallásossága és ennek
megfelelő életmódja volt. Ehhez járult családja kimagasló példaadása,
amelyet hitvese, Boldog Gizella és fia, Szent Imre nyújtott. Így
történt, hogy az a nép, amelyet egykor 'a keresztények ostorának'
tartottak, a hithirdetők munkája révén olyan nemzetté vált, amely mint a
kereszténységnek századokon át hűséges követője, a hit bátor védőjének
kitüntető nevét érdemelte ki.
VI. Pál pápa apostoli leveléből, amelyet az Egyház Magyarországon
történt alapításának s egyben Szent István születésének és
megkeresztelésének ezredik jubileuma alkalmából írt
Forrás ~ Internet
