EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. augusztus 20. – Szombat, Szent István király

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. Mt 7,24-29

Elmélkedés ~ 'Sziklára építeni'

A tavasz folyamán fiatalokkal terveztük nyári kirándulásunkat. Az első kérdés természetesen az, hogy hová menjünk. Most még miénk az egész világ vagy legalábbis Magyarország. Most még gondolatban bárhová mehetünk, bármilyen elérhető uticélt választhatunk. De ha meghozzuk döntésünket, akkor azon már nem fogunk változtatni, mert ennek megfelelően szervezzük az utazást, az étkezést és a napi programot. Most még többféle lehetőség közül választhatunk. Tervezhetünk kirándulást a hegyekbe, hajókázást a Balatonon vagy városnézést egy jelentősebb helyen. Aztán jöttek az ötletek, mindenki elmondhatta javaslatát. Végül döntöttünk: a Somló-hegyre megyünk kirándulni. Ettől kezdve már nem gondoltunk sem a Dunakanyar látnivalóira, sem a Mecsek magaslataira, mert idén a Somló-hegyre készülünk, de ez nem zárja ki, hogy jövőre felkeressünk más helyeket. Amikor az ember házat épít, akkor az az első kérdés, hogy hová építse azt. Itt már nem kirándulásról van szó, komolyabb döntést kell hoznunk, mert a következő évben aligha fogunk más helyen új házat építeni magunknak. Nem csak azt kell kiválasztanunk, hogy hol szeretnénk élni, hanem olyan területet kell keresni, ahol a ház hosszú éveken át biztonságosan állhat. A folyók árterébe nem érdemes építeni, és vannak más kockázatos helyek is. Nem érdemes semmibe vennünk vagy lekicsinyelnünk a természet erőit, amelyek bizony könnyedén elpusztíthatják azt az épületet, amelynek nincs szilárd alapja. Erre utal Jézus példabeszéde is a mai ünnep evangéliumában. A bölcs ember szikla alapra építi házát, otthonát, s az biztosan áll a természet viharaiban. Az ostoba homokra épített, s házát könnyedén elsodorta az első szélvihar. Életünkkel kapcsolatban komolyabb a döntés, mint egy kirándulás vagy egy házépítés esetében. Gyermekként álmodozunk, fiatalként tervezgetünk. Aztán egyszer döntenünk kell. Ha jól döntöttünk, életünk hivatása lehet az a mesterség, amit választottunk. Ha rosszul döntöttünk, esetleg új szakmát kell tanulnunk néhány év múlva. Választásunk, döntésünk mögött ott húzódik a kérdés, hogy mire akarjuk használni egyetlen életünket. Csak magunknak akarunk gyűjtögetni? Csak élvezni akarjuk az életet? Vagy esetleg mások javát akarjuk szolgálni, mások életét akarjuk jobbá tenni? Milyen elvek, eszmények vezetnek minket céljainkban? És gondolunk-e a földi élet utáni lehetőségekre? Aki felteszi magának ezeket a kérdéseket és választ is ad rájuk, még ennél is nagyobb léptékekben gondolkodhat. Ha már biztos alapra építette egyéni életét, elgondolkodhat azon, hogy a közösségi életnek is szikla alapot kell választani. Szent István király 1000 esztendővel ezelőtt ilyen mértékben gondolkodott, amikor nem csak egyéni, személyes élete számára választotta irányelvnek a keresztény, a krisztusi tanítást, hanem azt akarta, hogy a magyar nemzet számára is Krisztus igazsága legyen a sziklaszilárd alap. Döntésének helyességét a történelem igazolta, népünk kiállta az évszázadok viharait. Ez a tény azonban ne tegyen kényelmessé minket! A múlt tapasztalatai azt mutatják, hogy a házat, annak alapjait és falait szüntelenül erősíteni kell. Mert új viharok jönnek, új veszélyek közeledhetnek a jövőben. Ez a házunk, ez az otthonunk, ez az ország, Magyarország a hazánk. Ezt építsük, ezt erősítsük, amíg a földön élünk, s tegyük ezt annak reményében, hogy halálunk után otthonunk lesz a mennyben.

© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Magyar nemzetünk Szent István királynak köszönheti, hogy 1000 esztendővel ezelőtt a kereszténység útján elindult. Lelke mélyéig hívő és keresztény hite szerint élő ember volt, aki cselekedeteiben Krisztust követte. Szent István király azzal a meggyőződéssel igyekezett a keresztény hitet terjeszteni országunkban, hogy ez a vallás erkölcsi mértéket és értéket ad az embereknek, az ország felemelkedését szolgálja és biztosítja népünk megmaradását a jövőben. Segíts minket, hogy Szent István király példáját követve a földi haza építése mellett az égi haza, a mennyország felé törekedjünk!