'Az üdvösség és igaz élet forrása'
Kérlek téged: úgy tekintsd a mi Urunkat, Jézus Krisztust, mint aki a te
számodra igazi fő, te pedig egy vagy tagjai közül. Ő számodra, mint a
többi tag számára is a fej; ami az övé, az mind a tied is: lelke, szíve,
teste, élete és minden tehetsége. Ezeket úgy kell használnod, mintha a
tieid lennének; neki szolgálva őt dicsérd, szeresd és dicsőítsd. Te
pedig annyira az övé vagy, mint amennyire a fejé a test bármely tagja.
Ezért vágyódik ő is oly erősen arra, hogy minden tehetségedet úgy
használja az Atya szolgálatára és dicsőségére, mintha az az övé lenne.
De ő nem elégszik meg azzal, hogy a tied legyen, hanem még azt is
akarja, hogy benned legyen, benned éljen, és benned uralkodjék, miként a
fej a tagjaiban él, és kormányozza azokat. Azt is akarja, hogy mindaz,
ami őbenne van, az benned éljen és uralkodjék: az ő Lelke a te
lelkedben, az ő Szíve a te szívedben, lelkének minden tehetsége a te
lelked tehetségeiben, hogy így valósággá váljanak benned e szavak:
Dicsőítsétek meg, és hordozzátok az Istent testetekben, hogy Jézus élete
is megnyilvánuljon (1 Kor 6, 20; 2 Kor 4, 10) bennetek. Te nemcsak hogy
az Isten Fiáé vagy, hanem úgy kell őbenne lenned, mint ahogy a tagok
egyek a fővel.
Mindazt, ami benned van, őbelé kell beoltanod, és belőle
kell élned, hogy ő vezessen téged. Nem lesz más igazi életed, csak
őbenne, mert az igazi életnek ő az egyedüli forrása; rajta kívül csak
halált és pusztulást találsz. Egyedül csak ő vezesse minden érzésedet,
cselekedetedet és testi erődet, belőle és érte kell élned, hogy így
beteljesítsd a Szentírás szavait: Senki közülünk nem él önmagának, és
senki nem hal meg önmagának. Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk,
Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.
Krisztus ugyanis azért halt meg, és támadt fel, hogy halottnak, élőnek
Ura legyen (Róm 14, 7-9).
Végül pedig egy vagy magával Jézussal, miként a tag is egy a fejjel;
ezért tehát az kell, hogy egy legyen a lelkületed ővele: egy a lelked,
egy az életed, egy az akaratod, egy a döntésed, egy a szíved. És
szükséges még az is, hogy ő legyen a lelked, a szíved, a szereteted, az
életed és mindened. A keresztény embernek ez a magasztos fönsége a
keresztség szentségéből ered, növeli és erősíti a bérmálás szentsége, és
az Istentől kapott egyéb kegyelmek jó felhasználása is; az
Oltáriszentség pedig fölemeli a lehető legnagyobb tökéletességre.
Eudes Szent János áldozópapnak 'Jézus csodálatos Szíve' című értekezéséből
Forrás ~ Internet
