Mária előbb fogant lélekben, mint testben

Királyi szűz leányt, Dávid családjából valót választott ki Isten, hogy anya legyen, szentséges magzat édesanyja. Gyermekét, aki Isten és ember, előbb foganta lélekben, mint testben. Az angyallal folytatott beszélgetésből meg kellett tudnia, mit készül tenni benne a Szentlélek, meg kellett ismernie Isten tervét, különben az előre nem sejtett események gyötrő félelemmel töltötték volna el. Ezután már nem tartott attól, hogy szüzességében megszégyenül, ő aki nemsokára Isten anyja lesz. Miért is ne bízna a fogantatás egészen újszerű módjában az, aki ígéretet kapott, hogy a Magasságbeli erejéből lesz termékennyé. Mária hitt, és ebben csak erősítette egy megelőző csoda híre: Isten váratlanul gyermeket ajándékoz Erzsébetnek, így az, akinek hatalmából foganhat a magtalan, hitelt érdemlően ígérheti, hogy gyermeket fog szülni a szűz.

Isten Igéje tehát, maga az Isten, Isten Fia, aki kezdetben Istennél volt, minden általa lett, nélküle semmi sem lett (Jn 1, 2), emberré lett, hogy az örök haláltól megmentse az embert. Nyomorúságos emberi létünket magára öltve – méltóságának sérelme nélkül –, úgy hajolt le hozzánk, hogy megmaradva annak, ami volt, felvéve azt, ami nem volt, igazán szolgai külsőt kapcsolt ahhoz a természethez, amely által egylényegű ő az Atyaistennel. Olyan nagyszerű volt ez az egység, amellyel egymáshoz kötötte e két természetet, hogy az alsóbbrendűt nem semmisítette meg a felmagasztalás, a magasabb rendűt pedig nem fokozta le a megtestesülés.

Megmarad tehát mind a két valóság sajátos jellege, és egy személyben egyesül, de úgy, hogy a Fönség alacsonyabb természetet, az Erő gyengeséget, az Örökkévalóság halandóságot vesz magára; az ember adósságának lerovására a sérthetetlen természet sebezhető természettel egyesül, a valóságos Isten és a valóságos ember az Úr egy személyiségében összeforr, hogy – amint gyógyulásunknak megfelelő volt – az Istennek és az embereknek egyetlen közvetítője (1 Tim 2, 5) egyrészt meghalhatott embersége szerint, másrészt feltámadhatott istensége szerint. Méltányos volt, hogy az Üdvözítő világra hozása ne rontsa meg a szűzi épséget; mert az örök igazságot szülte, azért maradt érintetlen a szüzessége.

Igen, szeretteim, így illett születnie Krisztusnak, aki az Isten ereje és bölcsessége, így illeszkedett be ő közénk emberségével, így magasztosult fölénk istenségével. Ha nem lett volna valóságos Isten, nem hozott volna üdvösséget nekünk; ha nem lett volna valóságos ember, nem adott volna példát.

Amikor Urunk megszületett, ujjongó angyalok énekelték: Dicsőség a magasságban Istennek, és hirdették: Békesség a földön a jóakaratú embereknek (Lk 2, 14). Azt látták ugyanis, hogy a mennyei Jeruzsálem lakossága a világ minden népéből épül. Az isteni jóság kimondhatatlanul nagyszerű műve ez. Ha láttára így örvendeznek a magasságos angyalok, mennyire kell ujjonganiuk miatta a nyomorúságos embereknek! 

 Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

Forrás ~ Internet