EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
2016. július 31. – Évközi 18. vasárnap
Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította: Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete. Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? - Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék. Lk 12,13-21
Elmélkedés ~ 'A jövőre gondolva'
Minden földművelő, mezőgazdaságból élő ember azt szeretné, hogy az történjen vele, ami az evangéliumi példabeszédben szereplő emberrel: bőséges termést hozzon a földje. Legalábbis a történet kezdetén sokan szívesen azonosulnának vele, hiszen amúgy is gazdag, vagyonos ember, akinek ráadásul szerencséje van, ismét gazdagabb lett a kiváló termésnek köszönhetően. A példázat vége felé már kevésbé szeretnénk a helyében lenni, amikor földi javait hátrahagyva eltávozik az életből és számon kéri őt Isten, s bizony nem sok jóra számíthat a túlvilágon. Mi a gond ezzel az emberrel? Miért nevezi őt Isten esztelennek? A bőséges termés új helyzet elé állítja ezt az embert. Valamit lépnie kell, döntést kell hoznia, hogy mit tegyen ebben a számára is váratlan helyzetben. Mielőtt azonban bármit tenne, elkezd gondolkodni, de ezt a gondolkodást Jézus okoskodásnak nevezi. Az esztelen gazdag magában beszél, önmagával beszéli meg, hogy mi volna a jó megoldás. Láthatjuk, hogy nincs kihez fordulnia, nincs kitől tanácsot kérnie. Talán éppen növekvő gazdagsága, szépen gyarapodó vagyona miatt veszítette el korábbi barátait. Mert nem figyelt már az emberekre és emberi kapcsolataira, hanem kizárólag csak anyagi javainak élt. Úgy tűnik, hogy családja sincs, hiszen nem szerettei életét akarja jobbá tenni vagyonából, hanem csak magának gyűjt. Magányos helyzetéhez korábbi sorozatos hibái vezettek, amelyet az tetéz, hogy Istennel sincs semmilyen kapcsolata. Döntése előtt tehát nem kérdezi meg Istent, s ezt úgy is mondhatnánk, hogy nem imádkozik. Miként az sem jutott eszébe, hogy esetleg hálát adjon Istennek a bőséges termésért, ugyanúgy arra sem gondol, hogy tanácsot, útmutatást kérjen tőle. Ezen a ponton már kezdjük megérteni, hogy mi is a gond ezzel az emberrel. Nem az a baj, hogy gazdag, hiszen anyagi javaiból akár segíthetne, támogathatna másokat. Azért esztelen ez az ember, mert nem vette észre, hogy a gazdagság elfordította őt az emberektől és elszakította őt Istentől. Lám, ide vezet a vagyon gyűjtése. Jézus példabeszédében nincs szó arról, hogy mennyi idő alatt gazdagodott meg, hány év alatt sikerült eltávolodnia mindenkitől, s arról sem, hogy mennyi időre tervez előre. Csak egyetlen, az időre, az idő múlására utaló kifejezés szerepel a történetben, de ez nem a múltra és nem is a jövőre vonatkozik, hanem a jelenre: még az éjjel visszakérik tőle lelkét. Isten nem vár, nem szán hosszabb életet neki, nincsenek további tervei vele, hanem itt az ideje, hogy elszámoljon életével. A gazdag ember esztelensége, ostobasága abban is megmutatkozik, hogy szeretné a jövőjét biztosítani. Mondhatnánk, hogy előrelátó, megfontolt ember, de esetében nem erről van szó, mert csak evilági jövőjére, az elkövetkezendő esztendőkre gondol és nem végső sorsára, nem a túlvilági jövőre, nem az örökkévalóságra. Amilyen jövőre ő gondol, abban nincs helye Istennek. Jövőnket mi sem láthatjuk előre. Azt viszont kérhetjük imáinkban, hogy Isten velünk legyen hátralévő napjainkban. Persze szabad tervezgetni és álmokat szövögetni, de közben ne feledkezzünk meg arról, hogy az idő múlik, egyre kevesebb időnk van arra, hogy Istenben gazdagodjunk, s ezzel biztosítsuk örökké tartó jövőnket, örök életünket.
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Az anyagi javak gyűjtése helyett te az Istenben való gazdagodást és a lelkiekben való bővelkedést ajánlod nekünk. A jóság, a szelídség, a türelem, a megbocsátás, a békességre való törekvés, a szeretet gyakorlása, az alázatosság, az odafigyelés, az együttérzés és más lelki javak mind-mind olyan kincsek, amelyek sosem mennek ki a divatból, nem számítanak idejétmúltnak és elavultnak. E kincsekből akkor sem fogyunk ki, ha pazarlóan adjuk őket másoknak. Segíts minket, hogy felfedezzük a lelki gazdagság értékét!
