Amikor Isten szent szolgáját királlyá fölkenték, nem elégedett meg e
földi királyság szűk határaival, hanem a halhatatlanság koronájának
elnyeréséért annak a legfőbb Királynak szolgálatába szegődött, akinek
szolgálni dicsőséges uralkodást jelent. Ezért igen nagy buzgósággal
fogott hozzá a vallásos élet elmélyítéséhez.
A templomokat javadalmakkal
gazdagította, és pompásan felékesítette. Teljesen a saját adományából
megalapította a Szent Péter és Pál főapostolokról, valamint a Szent
György vértanúról elnevezett bambergi püspökséget, és azt különleges
módon a római Szentszék gondjaira bízta, így akarta kimutatni a
Szentszék iránti köteles tiszteletet, és a püspökséget ennek a hathatós
oltalma alá óhajtotta helyezni.
Hogy pedig mindenki előtt nyilvánvaló legyen ennek a szent férfiúnak az a
buzgólkodása, amellyel az újonnan alapított egyházmegyéjének további
békés fejlődéséről is gondoskodni akart, ide iktatunk egy részletet az
alapítólevélből.
'Henrik, akit az isteni kegyelem rendelt királlyá, az Egyház jelenben és
jövőben élő minden gyermekének: A Szentírás sok üdvös parancsa arra
tanít és figyelmeztet, hogy a mulandó javainkról lemondva és a földi
előnyöket mellőzve, igyekezzünk az örök és mindig megmaradó mennyei
javakat elnyerni. Veszendő és hiábavaló ugyanis a jelen világ dicsősége,
ha nem segít ahhoz, hogy már most a mennyei örök életre terelje
figyelmünket. Isten irgalma azonban csodálatosan segíti az embereket
azzal, hogy a mennyei hazát e földi javak árán megszerezhetik.
Amikor tehát megemlékezünk erről az isteni irgalomról, amely ajándékozó
jóságával királyi méltóságra emel minket, úgy intézkedünk, hogy nemcsak
az elődeink által épített templomokat látjuk el gazdagabban, hanem Isten
nagyobb dicsőségére újakat is építünk, és azokat buzgóságunk jeléül
gazdag adományokkal ékesítjük föl.
Ezért Urunk parancsait figyelmes
füllel hallgatva, és isteni igéjének készséggel engedelmeskedve, az ő
bőkezűségéből nekünk juttatott kincseinket a mennyben kívánjuk
elhelyezni, ahol a tolvajok azt ki nem ássák, és el nem lopják, sem
pedig a rozsda és a moly meg nem emészti (vö. Mt 6,20). Tudjuk ugyanis,
hogy ha minden meglevő javunkat ott helyezzük el, akkor szerető
vágyakozásával szívünk is egyre inkább otthon érzi majd ott magát.
A hívek tudomására hozzuk tehát, hogy atyai örökségünket, a Bambergnek
nevezett helységet püspöki székhely rangjára emeljük, azzal a
rendelkezéssel, hogy ott rólunk és szüleinkről ünnepélyesen
megemlékezzenek, amikor az összes igazhitű keresztényért bemutatják az
üdvösséges szentáldozatot.'
Szent Henrik régi életrajzából
Forrás ~ Internet
