'A víz nem ad megtisztulást a Szentlélek nélkül'

Azért mondtuk az előbb: Ne csak azt hidd el, amit látsz, nehogy te is így beszélj: hát ez az a nagy misztérium, amelyről a Szentírás mondja: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta? (1 Kor 2,9) Olyan vizet látok, mint amilyent máskor is láthatok. Hát ebben nyerhetnék megtisztulást, amikor annyiszor megfürödtem már benne, és még sohasem tisztult meg a lelkem? Értsd meg ebből, hogy maga a víz nem ad megtisztulást a Szentlélek nélkül.

Olvastad, hogy a keresztségben hárman tanúskodnak: a víz, a vér és a Szentlélek, és ez a három egy (1 Jn 5,7), mert ha bármelyik hiányzik, már nem érvényes a keresztség szentsége. Mert mit ér a víz Krisztus keresztje nélkül? Közönséges elem marad, a szentség minden hatása nélkül. Viszont víz nélkül sem történik meg az újjászületés misztériuma, mert aki nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be az Isten országába (Jn 3,5). A keresztségre készülő is hisz az Úr Jézus keresztjében, és meg is jelölik őt azzal, de ha nem keresztelkedik meg az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, nem nyerheti el bűnei bocsánatát, és a lelki kegyelem adományát sem kapja meg.

Az a szír ember hétszer merült alá az Ószövetség idején, te pedig a Szentháromság nevében merültél alá. Emlékezzél csak: megvallottad az Atyát, megvallottad a Fiút, és megvallottad a Szentlelket. Figyeld a sorrendet! Ebben a hitvallásban meghaltál a világnak és feltámadtál Isten számára. Mintegy eltemetkeztél abban a vízben, meghaltál a bűnnek, és feltámadtál az örök életre. Hidd el hát, hogy ez nem közönséges víz.

Aztán meg az a béna (a jeruzsálemi Juh-kapunál lévő fürdőben) a maga emberére várt. Kire várt volna, ha nem az Úr Jézusra, aki a Szűztől született? Az ő eljövetele óta már nem az előkép gyógyít meg egy-egy embert, hanem a beteljesült valóság gyógyít meg mindenkit. Tehát ő az, akinek az eljövetelére vártak, hogy rászálljon a Lélek. Az Atyaisten róla mondta Keresztelő Jánosnak: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni (Jn 1,33).

 Erről tett tanúságot János, amikor ezt mondta: Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá (az égből), és rajta is maradt (Jn 1,32). S miért szállott volna alá a Szentlélek galamb alakjában, ha nem azért, hogy te is belásd és megértsd: az a galamb, amelyet az igaz Noé bocsátott ki a bárkából, előképe volt ennek a galambnak, hogy felismerd ennek a szentségnek az előképét.

Van-e még valami, amiben kételkedhetnél, hiszen oly világosan tanítja az Atya, aki az evangéliumban mondja: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik (Mt 3,17); ezt tanítja a Fiú is, aki fölött a Szentlélek mint galamb nyilvánult meg; ezt tanítja a Szentlélek is, aki galamb alakjában szállt alá, amit Dávid is hirdet: Az Úr szava zúg a vizek árján, a fönséges Isten mennydörög, az Úr lebeg a nagy vizek fölött (Zsolt 28,3). Nem kételkedhetsz, amikor maga a Szentírás tanúsítja, hogy Jerubbaal kérésére tűz szállt le az égből (Bír 6,21), és hogy azután Illés kérésére az égből tűz szállt alá, amely megszenteltté tette az áldozatot (1 Kir 18,38).

Ne a személyek érdemét nézd, hanem a papok szolgálatát. De ha mégis érdemeiket vizsgálnád, akkor ahogyan Illésre tekintesz, úgy tekints Péter és Pál érdemeire is. Ők az Úrtól kapták ezt a szentséget, és hagyományozták ránk. Azoknak látható tűzláng szállt le, hogy higgyenek, mibennünk pedig, akik hiszünk, láthatatlanul működik. Azoknak előkép volt, nekünk pedig jelenlétének figyelmeztető jele. Hidd el tehát, hogy jelen van az Úr Jézus, akihez a papok imádkoznak, hiszen ő mondta: Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott vagyok közöttük (Mt 18,20). Mennyivel inkább jelen van ott, ahol az Egyház van, ahol a misztériumokat ünneplik, mert ott ajándékoz meg bennünket jelenlétével.

Leszálltál tehát a keresztvízbe. Gondolj vissza, miről tettél bizonyságot akkor, amikor azt mondtad: Hiszek az Atyában, hiszek a Fiúban, hiszek a Szentlélekben. Nem azt mondtad akkor, hogy hiszek a nagyobban, a kisebben és az utolsóban, hanem a te saját szavad arra kötelez téged, hogy éppen úgy higgy a Fiúban, mint ahogy hiszel az Atyában, és éppen úgy higgy a Szentlélekben, mint ahogy hiszel a Fiúban; azzal az egy különbséggel, hogy a Fiú a megfeszített Úr Jézus, akiben hinned kell. 

 Szent Ambrus püspök 'A misztériumok' című értekezéséből

Forrás ~ Internet